Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-29 / 74. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1990. március 29., csütörtök Volt-e kéjlak Budapesten? — Az akkori MSZMP fényemberei kit támogat­tak? — Igazodj el a szólamon: ’’Elvtársam, veled vagyok” — Végül is kinek a pénzén épült fel az egri villa? — A volt elnök: ’’Tíz fillért nem tudtak rám bizonyítani” — Kóbor malacok, virágzó csirkefarmok, de kinek? — Mitől fél a mostani téeszelnök? — Ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes Az eszes nyúl és az ostoba farkas meg a róka (Fotó: Szántó György) Harlekin-bemutató bútor borzok és az időjárás • • Átvitt értelemben sem ked­veztek a klimatikus viszonyok az egri bábszínház a Harlekin legú­jabb bemutatójának. Március 11-ére, e munkával töltött vasár­nap délelőttjére tették a premi­ert,ami pihenőnap is volt meg nem is. A kisdiákokat iskolába szólította a kötelesség. Nem tud­tak szüleikkel kézenfogva, ké­nyelmesen — amúgy vasárnap délelőtti módra — elmenni az előadásra. A jelenlévő publikum — úgy látszott- iskolai, napközis, vagy ovis csoportokból verbuvá­lódott. A gyerekek kicsit szerte­lenebbek, hangosabbak is voltak a kelleténél. Egyszóval nem ala­kult ki amolyan igazi premier­hangulat. Pedig ezúttal igazán a legki­sebbeknek szóló könnyed mű­sorral állt elő a Harlekin. Bánd Anna Mese a két kis borzról cí­mű bábjátékát e mellett tájolásra is szánta az egri társulat. Kevés szereplős, a díszlet sem túl bo­nyolult, a cselekményváz jól kö­vethető. A történet pedig a go­nosz és jó harcára épül, amely­ben — mint ahogy a mesékben megköveteli a dramaturgia- győ­zedelmeskedik a jó, a „nagyraga­dozók” eszén túljár a két kis bá­tor borz. A szerző igen nagy teret szánt a helyzetkomikumnak és a nyelvi humornak.( Nem mindig a leg­szellemesebben.) Sajnos az előb­bire a rendező ( Szilágyi Ágnes) nem épített eléggé, -becsúszott egy-két baki is- , az utóbbit vi­szont a közönség vevőkészüléke nem foghatta. ( A hátsó sorok­ban kevésbé lehetett hallani a pa­raván mögül beszélőket.) Az előadás két legerőtelje­sebb figurája természetesen, a kissé ügyefogyott, de szerepéből adódóan gonosz farkas, Vicsori (Kiss Árpád) a barátjának foly- ton-folyvást tanácsokat osztoga­tó „eszmei szerző” Sanda,a róka (Albu Erzsébet). A címszereplő borzok Kuksi és Muksi „életre keltése” ehhez képest kevésbé si­került, pedig maguk a bábok kedvesek, alkalmasak arra, hogy belopják magukat a gyerekszí­vekbe. (Tervezőjük, s a díszlet kigondolója ezúttal is Lovasy László).Talán Sün sógor „jelme­ze” sikerült legkevésbé, nagyon hatásos viszont Dörmögő. Mindkettőt Havassy György játssza. A Kátai László szerzetté köny- nyed zenei betétek amúgy „elő­regördítik” a néha-néha bizony kissé ellaposodó játékot. A közönség egyszer ilyen, másszor olyan. S mint mikor napsütéskor a kedvünk is kide­rül, hát lehet, hogy egy más alka­lommal, más publikum előtt na­gyobb lesz a siker. Mindenesetre a legkisebbek azért ne hagyják ki ezt a mesejátékot se! (jámbor) Mi az igazság a mátraderecskei téeszben? Prológus: Levél érkezett a mátraderecs­kei Rákóczi Termelőszövetkezet tagjaitól szerkesztőségünkbe. Tartanak attól, hogy Forgó Já­nos, a korábbi téeszelnök ismét a szövetkezet élére áll. A levelet öten írták alá, tsz-tagok és alkal­mazottak. Csak egy kitétel eb­ből: csak a Tisztelt Szerkesztőség tud nekünk segítséget nyújtani abban, hogy Forgó János ne jöj­jön vissza, ne legyen a szövetke­zet elnöke. „A lemondását az 1984. szeptember 28-i közgyűlés tárgyalta anélkül, hogy a vizsgá­lat megállapításait a tagsággal is­mertették volna.” A levél tartalmának alátá­masztására körülbelül másfél ki- lónyi vizsgálati anyag jegyző­könyvét is mellékelték. Fejes Józseffel a termelőszö­vetkezet irodájában beszélge­tünk. Többek között a követke­zőket mondja: — Nem akarjuk mi Forgó Jó­zsefet bántani. Mindenki bele­nyugodott abba, hogy ő lemon­dott elnöki tisztségéről. Én kü­(111/1.) lönben is áprilisban elmegyek nyugdíjba, hiszen betöltőm a hatvanadik életévemet. Igaz, megvolt rá a lehetőségem, hogy ez év január elsejétől nyugállo­mányba vonuljak. Ám mivel Forgó megkeresett engem, s el­mondta: újra a termelőszövetke­zet élére akar kerülni, úgy gon­doltam, még maradok. Nálunk megvan a szakgárda, amelyet al­kalmasnak tartok arra, hogy to­vább vezessék a gazdaságot. Nem titkolom, Somogyi Miklós­ra, a jelenlegi termelési főmér­nökre gondolok. Véleményem szerint ő ülhetne utánam az elnö­ki székbe. Közjáték: Nézzük, Forgó Jánost többek között mi minden terheli. Még akkor, amikor ő volt a vezető. Az akkori MSZMP megyei, illetve járási bizottsága — 1982-t írtak — olyan vádakat hozott föl elle­ne, melyeket ugyancsak nehéz „kivédeni”. Bár, hajói meggon­dolom, nehéz helyretenni az ilyen mondatokat, mint „Forgó János téeszelnök elbizakodott­sága olyan fokú, hogy önkont- rollját teljesen elvesztette.” Az ilyen általános megállapításokon még lehetne is vitatkozni. Ám, az 1983. augusztus 4. és augusztus 9. közötti Egri Járási-Városi Né­pi Ellenőrzési Bizottság vádjai ettől már sokkal konkrétabbak. Ezekben szerepel az is, hogy Forgó János nagymértékben megkárosította a tsz vagyonát: saját magának értékesített több mint 29 ezer forint értékben ba­romfietetőt. Időközben Egerben társasházi építkezésbe fogott, s a tsz munka-, illetve rakodógépeit használta föl menetlevelek meg­hamisításával, fiktív fuvarokkal. A különböző vizsgálatok anyagai ellentmondanak egy­másnak: az egyik szerint 110 ezer forint kárt okozott a tsz-nek a sertéstelep felszámolásával, a másik adat szerint ettől még töb­bet. Tény az, hogy a telepet való­ban fölszámolta, s a tagok között szétosztotta. Állítólag azok az emberek áll­nak mellette, akik elnöksége ide­jén „sápot húztak” intézkedései­ből. (Folytatjuk) Mikes Márta- VALLÁSTÖRTÉNETI SZABADEGYETEM. A hat­vani Ady Endre könyvtár ren­dezésében ma este 6 órakor a HNF Szálkái utcai székházában A kereszténység eredete cím­mel Kovács Gábor, az MTA fi­lozófiai intézetének munkatár­sa tart előadást. Magyar remekírók 1945 őszén, a háborús viharok elmúltával, szép osztályterem­ben kezdtük a tanévet. Nekem legalábbis szépnek tűnt a vilá­goszöld szekrénnyel, katedrával, padokkal berendezett terem. Hangulata volt. A falakon klasz- szikus íróink portréi sorakoztak. Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, Csokonai, Berzsenyi, Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály, Kölcsey, Petőfi, Arany János, Kemény Zsigmond és Jókai na­ponta velünk volt. Arcképeik alatt rövid életrajz s legfontosabb műveik listája. Á rajzok stilizált- sága, egy-egy titokzatosnak tűnő regényeim (ilyen volt számomra Kemény regénye, a Zord idő), néhány frappáns életrajzi mo­mentum voltak a hangulatiság forrásai. Az adatok szűkszavúsá­ga kíváncsiságot támasztott so­kunkban, s mikor elérkezett a penzumszerű ismerkedés pilla­nata, már fokozott érdeklődéssel olvastuk a tankönyvbeli szöve­geket, s meg is tanultuk nyom­ban. Alighanem ez volt a titka a hajdani diák alaptájékozottságá­nak, amely még a gyengébb ta­nulóknál is életreszólónak bizo­nyult. Egy negyedikes polgárista diák pontosan tudta — mert tud­nia kellett-, melyek a klasszikus magyar irodalom remekei. A Szigeti veszedelemről éppúgy biztos ismeretei voltak, mint a Zalán futásáról, az Ember tragé­diájáról— nem is szólva a Jókai- regényekről, amelyek javát az is­kolai könyvtár gazdag anyagából kölcsönözhette. Mindezt a Magyar Remekírók minap megjelent újabb kötete juttatta eszembe, mely régebbi irodalmunk három jeles szerző­jének: Verseghy Ferencnek, Föl­di Jánosnak, Fazekas Mihálynak műveit tartalmazza. A küllemre is igazán szép sorozat újabb köte­te szemérmes szerénységgel la­pul a hivalkodó, tartalmát, eszté­tikai értékeit tekintve meglehe­tősen kétes művek sokaságának árnyékában. Vajon hányán ve­szik kézbe, s áldoznak érte 98, azaz kilencvennyolc forintot, ami a most újra bestsellerré lett Clair Kenneth-, vagy Erdős Re- né-könyvek némelyikének árai­hoz mérten akár csekélyke ösz- szegnek is mondható, s akkor még nem szóltunk az irodalom alatti „művek” ezeknél is borso­sabb áráról. A csaknem kilencszáz lap ter­jedelmű kötetről szólni e régió­ban márcsak azért is illendő, mert a három szerző egyike, Ver­seghy Ferenc viszontagságos éle­te során városunkhoz több szál­lal is kötődött. S ha meggondol­juk, hogy Fazekas Mihály életre­gényének (Főhadnagy Fazekas) szerzője, néhai Vitányi János is négy esztendőn át volt az egykori egri Érseki Felsőkereskedelmi Iskola növendéke, úgy egy újabb indok szól amellett, hogy a szó­ban forgó kötetet az olvasó szíves figyelmébe ajánljuk. A magyar felvilágosodás tra­gikus sorsú költőjét, Verseghy Ferencet, stúdiumain túl családi körülményei is kötötték Eger­hez. Édesapja — aki sóházi tiszt volt Szolnokon — korán elhalt, s az anya ezt követően az egri püs­pök számtartójának lett a felesé­ge. Természetes volt tehát, hogy a gyermek Verseghy néhány esz­tendőn át (1769-1771) a jezsui­ták egri gimnáziumát látogatta. A jezsuita képzés alaposságának és sokoldalúságának ismereté­ben állítható, hogy az egri iskolai évek költői pályája szempontjá­ból is meghatározóak voltak: po- étikai-retorikai-stilisztikai eru- díciójának a jezsuita atyák mun­kája nyomán lett birtokosa. Később is visszatért Egerbe, a pálosrend feloszlatása, majd ezt követően az egyházi felettesi ré­széről jövő hántások idején mos­tohaapja házában talál — átme­neti időre — menedéket. Műveit olvasva is egri vonat­kozáson akad meg a szem: „hat mértékű”, azaz hexameterekben írott verseinek egyike fölé ezt a címet írta: A baktaiparaszt. S az első sorokban ott a még ponto­sabb utalás: „Gyurka fiam! ké­szülj — úgymond egy baktai em­ber -,/ — a szamarat holnap vá­sárra bevisszük Egerbe...” Á tör­ténet persze nem új, a világiroda­lomban — Verseghy előtt — La Fontaine is feldolgozta a szama­rat kalandos módon vásárra vivő parasztembernek és fiának his­tóriáját. Verseghy ábrázolásában mégis jól sikerült a „magyarítás”, ha úgy tetszik: eredeti műnek is tekinthető, melynek nyelvi za- mata adja meg a lokális színt. A kötet elsődleges értéke per­sze a teljes életmű keresztmet­szetének bemutatása. A váloga­tást és szöveggondozást végző Vargha Balázs szerencsés kézzel emelte ki az életmű lírai részének legjobb darabjait, s élvezetes, ösz- szefüggő olvasmányként hat Verseghy szemelvények formá­jában bemutatott verses (Rikóti Mátyás) és prózai (Kolomposi Szarvas Gergely, gróf Kaczajfal- vi László) epikája is... Egyfajta adósságtörlesztés is ez a szép kötet, kivált Földi János esetében, kinek utoljára — majd három évtized előtt — csak vers­tana jelent meg nyomtatásban. Pedig költészetének, műfordítá­sainak s „füvészettudományi raj­zolatának” ismerete nélkül hiá­nyos a magyar felvilágosodás irodalmáról való tudásunk. Szö­vegeit olvasva meggyőződhet az olvasó: Földi nemcsak elmélet­ben tudta a költészettan fortélya­it. A „Kalendáriumi versek”, s a „Találós mesék” éppoly üde ol­vasmány,, mint az Anakreón-, Catullus- vagy Horatius-átkölté- sek. Fazekas Mihály ugyan szeren­csésebb volt Földinél, az elmúlt évtizedek könyvkiadása művei­nek népszerű és kritikai kiadásá­ról egyaránt gondoskodott. Ez, a Földi-írásokkal történt együttes megjelentetés (a szöveggondo­zás és kísérő tanulmány Julow Viktor munkája) mégis hasznos: markánsan felrajzolja azt a hát­teret, amelyből a kor legnagyobb poétája, Csokonai Vitéz Mihály előlép... Diákköri emlékekkel kezd­tem, hadd téljek vissza ismét ezekhez. Epigrammaköltésze­tünk legjavát meg kellett tanulni becsületesen — ha csak néhány, de annál frappánsabb szemel­vény erejéig is. Kölcsey (Huszt) és Kazinczy (A nagy titok) epig­rammái mellett a Verseghyét is (Az igazi bölcs), mely így hang­zik: Nézd a búzakalászt, büszkén emelődik az égnek, még üres: és ha megért, föld­re konyítja fejét. Kérkedik éretlen kincsével az oskolagyermek, még a teljes eszű bölcs meg­alázza magát. A szövegből áradó bölcsesség ma is megszívlelendő... Lőkös István A repülőgép-tervező, hegedűkészítő Beregszászon A Szovjetunió ukrán tagköztársaságában Beregszászon él Szabó Sándor repülőgép-tervező műszaki mérnök, aki az unió egyik legjobb hegedűkészítő mestere. A Kárpátok juharjából és lucfenyői­ből készíti remekeit a 72 éves idős ember. Munkásságának negyed- százada alatt mintegy 100 darab hegedű, gordonka, citera került ki a kezei alól. A világ számos országában játszanak hangszerein. Öccsé­vel és fiával a Hegedűkészítők Ossz-szövetségének alapító tagja. A vonós hangszerek szeretetét immár három unokája örökölte, rájuk alapozódik a hegedűkészítő „Szabó-dinasztia”. A hegedűkészítő mester és remek munkái A Kárpátok fáiból kecses hangszerek (Szabó Sándor felvételei ■ MTI) Fejes kontra Forgó, avagy Forgó kontra Fejes TAXI Teherszállítás .-----­i------------------------­n ,—>.-----­. <—i éiiel-nannal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents