Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-27 / 72. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. március 27., kedd 5. i » i i I * » 5 ■ 5 H i 3 A A 3 í 3 3 ; Ittas, ittasabb... Az ittas állapotban járművet vezetők évente jelentős számú közúti balesetet okoznak. Hogy az ittas vezetés változatlanul — megyénkben is — a közlekedés- biztonság nagy gondja, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 11.919 esetben alkalmazott alkoholszondás vizsgálatból 756 volt pozitív. Ittas vezetés miatt 555 vezetői engedély lett visszavonva 1989. évben. Ebből 111 esetben hivatásos gépjárművezetőtől! Ez a szám önmagáért beszél, és azt bizonyítja, hogy sokan még olyanok is ittasan vezetnek, akiknek szakmája (kenyere) a gépjármű- vezetés! Az ellenőrzések során az is tapasztalható volt, hogy a gépjárművezetéstől való eltiltás, illetve a vezetői engedély visszavonása után is egyesek részt vesznek gépjárművükkel a közúti forgalomban. De az ittas vezetők között olyan is akadt, aki sohasem rendelkezett vezetői engedéllyel... Feltűnő az a tendencia is, miszerint növekszik az alkoholos befolyásoltság mértéke! Az ittasan okozott balesetek csaknem 90 százalékában a befolyásoltság mértéke meghaladta a 0,8 ezreléket, vagyis a tendencia a közepes, illetve, a súlyos befolyásoltság felé mutat. Nem egy esetben kiderült, hogy 2,5 ezrelék, sőf ennél nagyobb véralkohol-tartalommal is ült már autós a volánnál. De előfordult olyan eset is, amikor a közlekedő olyan mennyiségű alkoholt ivott, ami már halálos adag, s ennek ellenére kint járt az úton! S hogy ne csak gépjárművezetőkről essék szó: továbbra is igaz, hogy minden negyedik-ötödik kerékpáros ittas állapotban okoz balesetet. Mind a súlyos, mind a könnyű sérülések száma növekedést jelez. A gépkocsibalesetekhez hasonlóan érvényes e tétel a kerékpárosok körében is. A növekvő mértékű alkohol- fogyasztás mindenképpen kedvezőtlen jel, hiszen ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy a közutak forgalma egyre sűrűbb, s ma már — bizonyos órákban — akár a néhány kilométeres út is nagy számban tartogat veszélyeket. Nem lehet tehát a védekezés alapja, hogy „csak egy-két utcával arrébb megyek”! Nem véletlenül emeljük ki ezt az indoklást, ugyanis a tapasztalat szerint azok a járművezetők isznak többet, akik úgy vélik, hogy a „kertek alatt” is eljutnak hazáig, illetve akik egy településen belül csak kisebb távolságot akarnak megtenni. Ki kell hangsúlyozni, hogy az ittas vezetésre általában nem azért kerül sor, mert nem ismerik a szabályokat! Legtöbbször arról van sző, hogy nem képesek ellenállni az ivás és vezetés kettős csábításának! Fokozott a kísértés akkor, ha ráadásul még a társadalmi környezet is ebbe az irányba hat. Különös jelenség, hogy a baleset áldozatának cserbenhagyá- sát a közvélemény egyöntetűen elítéli, míg az ittas vezetést általában „bocsánatos bűn”-nek tartja, holott az nem „jópofa virtus”, hanem közveszélyes felelőtlenség... Az ittas vezetés elleni harcban döntő sikert csak akkor remélhetünk, ha mindenki felismeri saját felelősségét, és azon túl, hogy önmaga nem iszik, tőle telhetőén mindent megtesz, hogy másokat is megakadályozzon az alkoholfogyasztás utáni vezetésben! Gyermekek a közlekedésben Mindenekelőtt óvatosság A gyermekek viselkedése az elmúlt évtizedekben alapvetően nem változott — ami változott, az a közlekedés. A forgalom ugyanis folyamatosan növekedett. A „Spielplatz Strasse” (utcai játszótér) fogalom, amely azelőtt természetes volt — eltűnt. A közúti forgalom világa nem a gyermekek világa. A felnőttek feladata, mindenekelőtt pedig a szülőké, hogy tudatosítsák gyermekeikben az utcai forgalom veszélyeit. Mindenekelőtt gyakorolni kell a helyes magatartást. A közlekedési kultúrájukban fejlett országokban programot dolgoztak ki, amely a szülők és óvodás korú gyermekeik részére évente több ezer rendezvényt tartalmaz. Ennek keretében például 1988-ban több mint 130.000 szülőt ismertettek meg a modem és értelmes közlekedési nevelés alapelveivel és lehetőségeivel csupán az NSZK-ban. A szülők tájékoztatásában a fő hangsúlyt a valóságos közlekedési helyzetben történő gyakorlásra helyezték, helyet kapott azonban a gyermek közlekedési balesetek okainak bemutatása is. A gyermekek még nem elég érettek ahhoz, hogy eleget tegyenek a közúti forgalom kihívásainak, azok egyszerűen meghaladják képességeiket: — a gyermekek kicsik, így nem tudnak elnézni a kilátást akadályozó tárgyak, pl. parkoló gépkocsik felett, — a futás közben a gyermekek nem képesek jobbra-balra tekinteni, veszély esetén pedig nem tudnak azonnal megállni, — a gyermekeknek szűkebb a látómezejük, mint a felnőtteknek, ezért az oldalról közeledő járműveket később észlelik, — a gyermekek rosszul tudják beazonosítani a különböző zajokat, így például gyakran nem ismerik fel időben, melyik irányból dudálnak, — a gyermekek a sebességet és a fékutat csak már iskolás korukban képesek valamelyest megítélni, — a gyermekek gyorsan, „fej nélkül” reagálnak, ha egyidejűleg több dologra kell koncentrálniuk, — a gyermekek gyakran alulértékelik a veszélyeket, — a gyermekek gyakran im- pulzívak, így kiszámíthatatlanok. A gyermekek, mivel nem egyszerűen apró termetű felnőttek, egészen másként élik meg a közúti közlekedés világát. Az utcán történő forgalmi események számukra mellékesek. A barát az utca túlsó oldalán, egy kiskutya, vagy valamilyen „izgalmas” esemény számukra fontosabb. A forgalom alig tudja elvonni figyelmüket ezektől az érdekes dolgoktól, így nagy veszélyt jelent számukra. Az érzések és a hangulatok még a felnőtteknél is gyakran befolyásolják a közlekedési magatartást. Ez még sokkal jobban jellemző a gyermekekre, akik néha szinte ki vannak szolgáltatva olyan intenzív érzéseknek, mint az öröm, a bánat, akarat és harag. A gyermekek képtelenek hosszabb ideig egy dologra odafigyelni, hát még kizárólag a közúti forgalomra. Sajnos a felnőttek is túlontúl gyakran mutatnak rossz példát. Meggondolatlanul cselekednek olyan dolgokat, amely számukra talán nem veszélyes, azonban a gyermek számára, aki ezt a magatartást utánozza, bizonyos körülmények között halálos következménnyel járhat. Még a legjobb közlekedési nevelés sem akadályozhatja meg, hogy a gyermek spontán módon, meggondolatlanul cselekedjék. Lépésről-lépésre haladó, hosz- szabb idő alatt konzekvensen végrehajtott gyakorlási programmal lehetséges egy biztonságos mozgástér kialakítása. A „határok” meghúzása ugyanis nem jelent korlátozást, hanem olyan markáns pontok tudatosítását a gyermekkel, hogy: „Állj, innen már veszélyes!” A közlekedési nevelés alapja a szülőknek a gyermekhez igazított magatartása. A megfelelő klíma nyugodt, barátságos viszonyt teremt. A hibákra tárgyilagosan fel kel hívni a gyermek figyelmét, de nem szabad érte megszidni. Ne felejtkezzünk meg a dicséretről és jutalmazásról! Ezek biztonságot adnak a gyermeknek. A helyes magatartás lassú begyakorlása a gyermekek számára leginkább megfelelő módszer. A gyakorlást kívánatos olyan korán elkezdeni, amennyire csak lehetséges. A legjobb akkor, amikor a gyermek már megtanult a szülővel kézen fogva sétálni. A gyakorlatokat lépésről-lépésre, hosszabb időn kersztül beosztva kell végrehajtani. Nincs két egyforma gyermek! Különösen fontos az individuális foglalkozás és a tanultak ellenőrzése. A könnyebb gyakorlatokat is elemeire kell bontani, vigyázva arra, hogy ne terheljük túl a gyermeket: — elmagyarázni, és a gyermekkel elmagyaráztatni, — bemutatni, — együttesen végrehajtani, — a gyermekkel egyedül megcsináltatni, — a feladatot megnehezíteni, megfigyelni, ellenőrizni, megismételni. Évek telnek el addig, amíg egy gyermek minden lehetséges közlekedési helyzetben „automatikusan” helyesen cselekszik. A növekvő forgalom hónapja A járművek haladására általános alapelv az úttest menetirány szerinti jobb oldalán való közlekedés. Azt olvasva mindenki úgy véli, hogy ezt az „alapszabályt” már az óvodások is tudják. De ez nincs így! Lehet, hogy az óvodások tudják, de az országúton közlekedők közül csak kevesen... Éppen ezért az 1988. évi KRESZ módosításakor ezt a szabályt szigorúbbá tették, mert igen sok baleset okozója a rendelkezés téves értelmezése. Sokan úgy gondolják, hogy az úttest felezővonalátjelző terelővonal mellett közvetlenül jobbra haladva már eleget is tettek e szabály által meghatározott követelménynek. Pedig ha az úton szembejövő jármű vezetője is így gondolkodna, akkor a visszapillantó tükrök feltétlen ütköznének. Az átírt szabály így hangzik: Járművel az úttesten — az előzés és kikerülés esetét kivéve —, annak menetirány szerinti jobb oldalán, az út- és forgalmi viszonyok szerint lehetséges mértékben jobbra tartva kell közlekedni. Minden közlekedő alapvető érdeke, hogy ezt a szabályt megértse és következetesen alkalmazza. Ä közúti közlekedés során igen gyakori manőver az irányváltoztatás. Az irányváltoztatás látszólag igen egyszerű, de mégis sok információból álló érzékiét feldolgozása után lehet helyes a döntés és a cselekvés. Az út vonalvezetésétől való eltérés mindig irányváltoztatás. Ilyen esetekben előnyt kell adni a szembejövő és a bennünket előző járműveknek is. A napos időt érdemes a gépjárművünk ápolására, ellenőrzésére, javítására is fordítani. A jó állapotban lévő járművel öröm a közlekedés, rosszal el se induljunk. A javítások elvégzése előtt hasznos műszeres vizsgálatra vinni a gépkocsit: célratörőbb lehet a javítás, és jóval olcsóbb is. Fék- és kormányműhibával nemcsak közlekedni tilos, hanem az ilyen kocsit még egy másik autóval sem szabad vontatni. A sérült embertársainkon való segítés kötelességünk. Ennek a kötelezettségünknek akkor és úgy tehetünk eleget, ha megtanuljuk az elsősegélynyújtás alapvető fogásait. A legfontosabb tudnivaló, hogy mikor kell az orvosra várni, és mikor segíthetünk? Az mindenki előtt nyilvánvaló, hogy lüktető vérzés esetén azonnal el kell szorítani az ütőeret, különben a sérült elvérzik. Van még néhány olyan eset, amikor az elsősegélynyújtás nem halogatható. Nem árt az ismereteink felfrissítése, évente legalább egyszer olvassuk át a „Közúti elsősegélynyújtás” (Szerzője dr. Papp Zoltán.) tankönyvét. igaz hamis 1. Egyirányú forgalmú úton és a körforgalomban is jobbratartási kötelezettsége van a gépjárművezetőnek......................... 2. Minden gépjárművel az úttest jobb szélén kell haladni. ................... 3 . Az autóbusz- és kapaszkodó forgalmi sávot is a jobbratartási kötelezettség szempontjából minden járműnek figyelembe kell venni. ................... 4 . A kerékpárúton és a kerékpársávon is mind a két irányban kell közlekedni a kerékpárosoknak. ................... 5 . A három, egymástól elkülönített úttesttel rendelkező úton minden sávon kétirányú a forgalom. ................... 6 . Ha a sérüléskor nyomókötést kellett feltenni, akkor annak az átvér- zésekor új, szorosabb nyomókötést kell tenni. ................... 7. Az úttest szélét átlépő jármű nem minősül irányváltoztatónak, ha az úttest széle nincs jelölve. ................... 8 . A kanyarodó főútvonalon haladó jármű vezetője csak akkor köteles irányjelzést adni, ha 90 fokban kanyarodik a főútvonal. ................... J elezzük a visszatérést! A forgalombiztonsági ellenőrzések során tapsztalható, hogy míg az előzés megkezdését az autósok túlnyomó többsége szabályosan jelzi az index működtetésével, addig az előzésből való visz- szatérést viszont már irányjelzés nélkül hajtják végre... A becslés szerint a vezetőknek alig egyhar- mada ad ilyenkor is irányjelzést. A többiek úgy térnek vissza az előzés után a menetirány szerinti jobb oldalra, hogy nem villog az indexük. Az előzésből való visszatérés legalkalmasabb pillanata az, amikor a megelőzött jármű már feltűnt a visszapillantó tükörben. Ilyenkor a két jármű között már akkora a távolság, hogy a megelőzött jármű zavarásáról sem eshet szó. Mégis — legtöbbször hiányzik az indexjelzés mint kiegészítő, tájékoztató jel. Manapság ugyanis igen gyakran előfordul, hogy például egy gyorsabb autóval nem csupán a közvetlenül előtte haladót, hanem még esetleg két-három kocsit megelőz valaki, s bizony a biztonsághoz fontos, hogy végül is aki elé visszasorol, az kapjon valamilyen tájékoztatást arról, hogy az előzési manőver befejeződik, s attól kezdve az előzést végrehajtójármű immár az illető előtt fog haladni. A menetirány szerinti jobb oldal „visszafoglalása” is olyan mozgásbeli változásokat eredményezhet, amelyekre például a megelőzött kocsisor élén közlekedőknek is fel kell készülnie. Azonban könnyen előfordulhat az is, hogy az előzést például a szembejövő forgalom vagy más ok miatt abba kell hagyni. Ilyenkor is nyilvánvalóan kell a jobbra kitett index, hiszen másként nem is lehet segíteni a bekéredzkedő- nek! Gépkocsisorban pedig nem olyan egyszerű megfelelő helyet készíteni a számára. De fordítva is indokolt a jelzés iránti igény: a sorban haladó megelőzőitek is nagyobb biztonságban vannak, ha nem látva az indexjelzést, tudják, hogy az előzésben lévő kocsi nem eléjük fog kerülni. Vannak helyzetek és esetek, amikor valóban nincs konkrét jelentősége a jobb indexelésnek, de az a ritkább, többször lehet elengedhetetlenül szükséges. S aki leszoktatja magát erről, feleslegesnek tartván, olyan helyzetben sem fog indexelni, amikor pedig netán a maga és mások biztonsága múlik ezen. A tájékoztatás hátrafelé, a mögöttünk közlekedőknek közismerten fontos. Ebbe a körbe tartozik az előzésből való visszatérés során az irányjelzés is. Ezt a KRESZ által is előírt szabályt tehát magunk és mások biztonsága érdekében minden gépjárművezetőnek érdemes betartani. Egyetlen szabálysértő nyomában Közlekedők — közlekedőknek A forgalomirányító JELZŐLÁMPA TILOS JELZÉSÉNÉL sok autós hajt keresztül. Sokan hivatkoznak közülük arra, hogy ha hirtelen fékeztek volna, a mögöttük haladó járművükbe ütközött volna. A megelőzés lehetősége a viszonylag kisebb megközeh'tési sebesség. Ez a szakemberek szerint álta- lánban nem lehet több, mint 40- 45 km/óra! Rosszabb útviszonyok nközött pedig még ennél is kevesebb! Aki mérsékelt sebességgel hajt, s távolról figyeli a lámpás kereszteződés forgalmának menetét, egészen bizonyosan el tudja kerülni a tiloson áthajtást. + A HIRTELEN FÉKEZÉS miatt sok, főként koccanásos baleset történik. Igaz ugyan, hogy — elvileg — a hátul haladónak olyan követési távolságot kell választania, amely ilyen esetben is elegendő. Azonban a a gyakorta előforduló hirtelen fékezésekre nehéz felkészülni. Ilyenek: amikor az autós hirtelen észrevesz egy üres parkolóhelyet, vagy amikor későn észleli, hogy rossz irányba halad, és megpróbálja útvonalát hirtelen lassítás mellett módosítani. Az említett esetek mind az indokolatlan (és ezért tiltott) hirtelen fékezéseket példázták. A következő jármű vezetője az ilyen esetekre nem számíthat. + Ha az AUTÓPÁLYÁRÓL le kíván hajtani: a külső sávot még változatlan sebességgel haladva hagyja el! Fékezni csak a lassítósávon kezdjen! Ezt a sávot kifejezetten erre a célra építették. Ha nem ezt teszi, hanem már a külső sávon fékezésbe kezd: elindítója lehet egy ráfutásos balesetsorozatnak. Esztendők óta komoly gondot okoz a közlekedésben a tilos jelzés ellenére átkelő gyalogos, akit az autóból igen nehéz megvédeni, hiszen a volánnál ülő általában nem számít erre a durva szabálysértésre, miközben a neki szabad jelzésen — általában — tempósan halad át. A tilos átkeléshez fűződő baleseti statisztika erősen emelkedő tendenciájú. Vagyis a jelenség a komolyabb veszélyt jelentő szabálysértések számának növekedését mutatja. Megyénkben 1989. évben a gyalogosok szabályszegő magatartása miatt 73 baleset fordult elő. Kiemelhető egy érdekes tapasztalat, mégpedig az, hogy egyetlen szabálysértő nyomában egész gyalogoscsoportok indulnak el. A tilos jelzések időtartama a forgalmas utakon köztudottan hosszú, hiszen a forgalomirányító jelzőlámpáknak ki kell szolgálniuk nemegyszer több forgalmi irányt, s eközben mindig van a csomópontban olyan gyalogosátkelési hely, amelynél a gyalogos türelmi idejénél jóval hosszabb a tilos jelzés. Ezeken a helyeken következik be többnyire csoportosan a tilos áthaladás. Különösen akkor, ha a gépjárművek nem folyamatosan érkeznek ahhoz a ponthoz. A helyszíni vizsgálatok is erre utalnak: hézagos járműsor a gyalogosátkelőhely szinte minden lámpaváltásánál megteremti a maga egy szabálysértőjét, az meg maga után a további hár- mat-négyet, sőt többet is. Olyan veszélyhelyzet ez, amelyre az autósoknak érdemes kiemelten figyelni. Tudván azt is, hogy rosszabb időjárási körülmények között (pl.: esőbén) még inkább számíthat erre. Gyakorlati tanács tehát: ha egy gyalogos elindul ilyenkor, sose gondoljuk, hogy egymaga lesz csak előttünk! A kikerülésben pedig sokkal kevésbé lehet bízni, mint a veszélyt elhárító lassításban...
