Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-24 / 70. szám
HEVES MEGYEI IXL. évfolyam, 70. szám ÁRA: 1990. március 24., szombat 5,30 FORINT A FORINTLEÉRTÉKELÉS = EXPORTÖSZTÖNZÉS...? „... hitelezés nélkül nincs üzlet.” (4. oldal) AZ APÁCÁK MÉG A TANKOKAT IS FELÜLMÚLJÁK „Erőddé változtatták jámbor kolostorukat." (6. oldal) GYALOG A DÉLI-SARKON „őszintén szólva kezdetben nem hittem, hogy meg tudjuk lenni.” (7. oldal) ÚJ MŰSZAKI BOLT NYÍLIK EGERBEN „... minden megvehető itt, ami például egy bécsi, mariahil- ferstrassei elektrotechnikai üzletben kapható.” (16. oldal) Szűrös Mátyás üzenete Szűrös Mátvás üzenete tegnap este 18.30-kor a rádióban és 19.30-kor a televízióban hangzott el. * * * Tisztelt Honfitársaim! A választási kampány elején azzal a kéréssel fordultam Önökhöz, hogy mindent tegyünk meg ebben a bonyolult politikai időszakban is a békés átmenet érdekében. A mai nappal elül a választási kampány zaja. Vasárnap az urnák elé járulnak a választók milliói. A magyar nemzet dönthet arról, hogy mely politikai pártok, mely politikai irányzatok kezébe kívánja helyezni jövője formálásának gondját és felelősségét. A választásra jogosult állampolgár szabadon dönthet arról, hogy kit küld képviselőjének a Parlamentbe. Kiteljesedő demokráciánk sajátos szakaszát hagytuk magunk mögött. A politikai csatározásokban erősödtek pártok, kibontakoztak személyiségek, érettebbé lett a nemzet. Két hónappal ezelőtti, jogosnak látszó aggályainkat jórészt legyűrte az erősödő öntudat és felelősségérzet. Demokráciából, közéletiségből egy fejjel nőtt magasabbra a nemzet. A választási kampány jelentősebb vargabetűk nélkül zajlott le. Mintha mégiscsak tanultunk volna újat, tanultunk volna mások kárából, a magunk történelmi tapasztalataiból, a jövő felelősséget sejtető kilátásaiból. Persze nem mindenki, hiszen voltak szélsőséges megnyilvánulások, tapasztalható volt felelőtlenség és demagógia is. Én előbb a józan érzésű és józan gondolkodású túlnyomó többségről szóltam. Most egy napig a meditálás, a zavartalan magunkbaszállás, a töprengő gondolkodás csendje üli mega választási arénát, az országot. Még egy napnyi időt kaptunk mindnyájan, hogy nyugodtan megfogalmazhassuk — a nemzet és egyéni életünk szempontjából egyaránt meghatározó — döntésünket, azt az elhatározásunkat, amely kimondja a lelkiismeret és a politikai állásfoglalás utolsó szavát. Ezerszáz éves közép-európai történelmünk sodrában ez a választás páratlan a maga nemében. Most nyílik először igazán lehetőség arra, hogy szabadon dönthessünk, szavazhassunk, választhassunk. Az első igazán szabad választás nem könnyű dilemma elé állít bennünket, az állampolgárok millióit. Most nincs mire és kire hivatkozni, nincs mivel magyarázkodni! Vállalni kell a személyes felelősséget a döntésért, a tettért, azért, hogy ki kire adja a szavazatát. Ez pedig megnöveli ki- nek-kinek a döntésben játszott szerepét, felelősségét. Az emberi tartás, a jellem, az igaz hazafiság íratlan szabályai arra szólítanak most bennünket, hogy állampolgári kötelességünk élni a választás jogával. Súlyos mulasztás lenne a tartózkodás, a távolmaradás a szavazástól. Ne feledjük, a mostani nagy lehetőséget egyhamar aligha ismétli meg számunkra a történelem. Honfitársaim! Ezekben a napokban Európa, de túlzás nélkül mondhatom, a világ figyelme hazánkra irányul. Nemzetünk politikai érettségének, kulturáltságának egyik fokmérője lehet az, hogyan zajlanak le a választások. Közös érdekünk, hogy a választások tisztaságán ne essék folt. Kérem tehát szavazásra jogosult Honfitársaimat, hogy vasárnap mindannyian járuljunk a szavazóurnák elé, és tegyünk hitet a szabadság, a demokrácia, a Magyar Köztársaság mellett. (MTI) Van-e jövője az agrártermelésnek? — Az ember szerepe felértékelődik — Milyen a tulajdonosi érdekeltség? — A vállalkozói nagyüzem Realitások és lehetőségek Befejeződtek a nemzetközi vállalatgazdasági tudományos napok Gyöngyösön Mint lapunkban beszámoltunk róla, a csütörtöki plenáris ülést követően az agrár- és vállalatgazdasági, az üzem- és munkaszervezési, valamint az agrárszociológiai szekciókban kibontakozott széles körű vitákkal vette kezdetét Gyöngyösön, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Üzemmérnöki Intézetében a nemzetközi vállalatgazdasági tudományos napok rendezvénysorozata. Különböző megvilágításokban számoltak be a jelenlevő kutatók, oktatók és gyakorlati szakemberek eredményeikről. Pénteken folytatódtak a tudományos vitaülések, majd a déli órákban a szekció elnökeinek összefoglalója után befejeződött a kétnapos programsorozat. Érdemes felidézni néhány jövője van agrártermelésünknek. előadást, amely szorosan kap- Rámutatott, hogy az 1980-as csolódott a tanácskozás fő mon- években a fizetőképes piacok danivalójához: az élelmiszer- élelmiszer-túlkínálata, a mező- gazdaság és a reform egymásra gazdasági termékek világpiaci hatásához. Dr. Sántha Attila, a árzuhanása, a kinyílt agrárolló, pécsi Janus Pannonius Tudomá- az állami támogatások draszti- nyegyetem tanszékvezető do- kus csökkentése és a hitelkama- cense azt vázolta, hogy milyen tok megdrágítása felszínre hozták azokat az ellentmondásokat, amelyek az agrárágazatban kialakultak. Ebben a nehéz helyzetben is szükségszerű a jövő keresése. Ennek lényeges része a tulajdon rendezése, és a dolgozói érdekeltség megteremtése. Emellett az ágazat eredményességét a jövőben még inkább meghatározza az élelmiszerek kül- és belpiaci értékesítési lehetősége. Az elmúlt évtizedek kudarcaiból két alapvető következtetés vonható le: kerülni kell az erőszakos kampányokat, valamint a külföldi megoldások mechanikus másolását. Ehhez kapcsolódott Kerekes- (Folytatás a 2. oldalon) Tegnap véget ért a kampány, holnap választások lesznek: ma van egy szabad tavaszi napunk, van időnk elmélkedni. Azt írja a tegnapi Élet és Irodalom vezércikkében kiváló kollégám, Megyesi Gusztáv, hogy egy újságnak ma csak úgy lehetne pártsemlegesnek maradni, ha szerkesztői, munkatársai otthagynának csapot- papot, elmennének egy pinceborozóba iddogálni, a lap meg üres oldalakkal jelenne meg. Éppen ezért nehéz szívvel fogtam ehhez a kis dolgozathoz, óvtak is többen: nehogy pártpropaganda legyen, amit készítek, nehogy lejárassak valakit, csak szépen, szolidan, kicentizve minden mondatot. Tehát, egy kicsit bajban vagyok, de mivel egyben merész is, azonnal kijelentem, hogy azok közé az emberek közé tartozom, akik nem gyűlölik a pártokat, a választásokat nem tartják pénzkidobásnak, a leendő képviselőket pedig ingyenélőknek. Az elmúlt időszakban szinte valamennyi szervezet nagygyűlésein jártam, és nem fütyültem ki senkit, legfeljebb magamban méltatlankodtam olykor, de most már örülök. Örülök, mert még soha nem láttam ilyet, hogy politikusok egymással késhegyre menő vitákat folytatnak, hogy le akarják győzni a másikat, és akár meg is sértik a másikat. Örülök, mert tudom, hogy a választásokkal itt valami végérvényesen véget ér, nem menetelünk többé egyforma egyenruháinkban valami bizonytalan cél felé. Mondják, hogy most jön a többpárti diktatúra, és én ettől félek is, meg nem is. Félek, mert élünk még olyanok e hazában, akik nem szoktuk meg, hogy nem fogják ceruzánkat, nem mondják meg, mit kellene tennünk adott esetben, egyáltalán nem várnak tőlünk semmit, csak azt, hogy csináljuk azt, ami nekünk a legjobban tetszik. Es nem félek a többpárti diktatúrától azért, mert ilyen csak a választások előtt képzelhető el, amikor még él az egy párti önkény- uralom, amikor még alig vannak olyanok a helyükön, akik választóik jóvoltából kerültek oda. Ez a mai tavaszi nap számomra viszonylag politikamentes. Szombat van, elsétálok majd a boltba, porszívózom a lakásban, olvasgatok, este elmegyek színházba, és nyugodt vagyok, mert tudom, hogy kire és melyik pártra fogok szavazni. Tudom, a képviselőjelölteknek másképpen telik most az idő, ők bizonnyal rágják a körmüket, de bocsássanak meg érte, én most a választóknak kívánok még sok ilyen kellemes tavaszi napot. Kovács Attila Nincsenek atrocitások, nem folyik a vér Romániában — Tovább folytatódik a fajgyűlölő erők szerveződése — Figyelmeztetés egész Európának — Egy potenciális Karabach jöhet létre — Új diktatúra alakulhat ki a bukott helyébe — Kisebbségi chartára lenne szükség — Vonják felelősségre a vétkeseket! Szokai Imre külügyminiszterhelyettes sajtótájékoztatója Román katonák harckocsijuk tetejéről ellenőrzik Marosvásárhely főterét, amikor is nem sokkal korábban ismét véres összecsapásokba torkolltak a román—magyar ellentétek. (Népújság-telefotó MTI) A Magyar Külügyminisztérium legfrissebb információi szerint jelenleg nincsenek atrocitások, nem folyik a vér Romániában. A helyzet ugyanakkor továbbra is nyugtalanító, hiszen tovább folytatódik az alantas ösztönökre alapozó fajgyűlölő politikai erők szerveződése. Ezek a szervezetek erőteljesen hallatják hangjukat, s a legerőszakosabb eszközöktől sem visszariadva furkósbotokkal, baltákkal ug- rasztják egymásnak a román és a magyar népet — hangoztatta a nemzetközi sajtó képviselői előtt Szokai Imre külügyminiszterhelyettes péntek délben a nemzetközi választási sajtóközpontban megtartott értekezletén. A külügyminiszter-helyettes hangsúlyozta, hogy a marosvásárhelyi tragédia figyelmeztetés Románia vezetőinek, de egyben egész Európának is. Az események arra intenek, hogy ha nem sikerül megnyugtatóan rendezni a viszálykodást, akkor az egységesülő Európában egy potenciális Karabah alakulhat ki. A magyar kormány sajnálattal veszi tudomásul, hogy Éurópa határai a jelenlegi körülmények között a magyar — román határnál húzódnak. A konfliktus okait boncolgatva a magyar külügyminiszter-helyettes arra a következtetésre jutott, hogy a valódi ok a román vezetés bizonytalan, ellentmondásos magatartása az emberi jogokkal, a romániai magyarság egyéni és kollektív jogaival kapcsolatban. Az események bizonyították, hogy a rendfenntartó alakulatok a pogrom idején tétlen magatartást tanúsítottak, s nem akadályozták meg a marosvásárhelyi tragédiát. Ez a passzivitás bátorítja a fasisztoid, fajvédő alapokon működő szervezeteket. Ez egyben azzal a veszélye lyel fenyeget, hogy egy új diktatúra léphet a bukott diktatúra helyébe. Magyar részről sajnálattal konstatálják, hogy a román kormány nem tesz eleget a nemzetközi szerződésekben önként vállalt kötelezettségének, nem védi meg állampolgárainak biztonságát, s nem akadályozza meg a fajvédő szervezetek működését. Igen bizonytalan az is, mennyire őszinték a román vezetőknek azon nyilatkozatai, miszerint a demokrácia megteremtését tűzik ki célul Romániában. A tettek azt bizonyítják, hogy a román politika a kisebbségek — magyarok, zsidók, cigányok stb. — ügyét a belső hatalmi harcoknak rendeli alá, s taktikai elemnek tekinti a politikai játszmákban. A magyar kormány reményét fejezi ki, hogy a román politikai vezetők meghozzák a szükséges intézkedéseket. Ugyanakkor megállapítható, hogy nemzetközi garanciák nélkül nem biztosíthatóak a kisebbségek jogai. Ennek kapcsán Szokai Imre rámutatott, hogy a kisebbségek jogainak garantálása szempontjából megnyugtató lenne, ha az európai biztonsági és együttműködési folyamatban résztvevő államok meggyorsítanák egy kisebbségi charta kidolgozását. Ami a magyar — román kétoldalú kapcsolatok jövőjét illeti, Szokai Imre emlékeztetett arra, hogy a magyar vezetés a decemberi forradalom után világosan tudomására hozta a román vezetőknek: a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése elképzelhetetlen a romániai magyarok helyzetének megnyugtató rendezése nélkül. Magyar részről számos konkrét javaslatot tettek arra, hogy a deklarációkon túl milyen konkrét lépésekkel szolgálhatnák a két nép közeledését. Most sajnálattal kell megállapítani, hogy a román politikai vezetés mind ez ideig nem válaszolt érdemben a magyar javaslatokra. Ugyancsak nem adtak érdemi választ azokra a figyelmeztetésekre sem, amelyekkel a magyar vezetés immár január 22-e óta — Horn külügyminiszter román kollégájához, Ce- lac külügyminiszterhez intézett első levele óta — a romániai helyzetben rejlő veszélyekre próbálta ráirányítani a figyelmet. Érdemi válasz helyett ellentmondásos nyilatkozatok hangzottak el és hangzanak el mindmáig felelős román tényezőktől. Szokai Imre példaként azt a huzavonát említette, amely magyar könyvek romániai bevitelét kísérte. Az első változat szerint azt hallhattuk Romániától, hogy nem lehet ilyen könyveket bevinni, később azt, hogy az Oktatási Minisztérium címére küldhetik meg a magyar könyveket, utóbb azt hangzott el, hogy bárkinek szabadon lehet magyar könyveket küldeni, történelmi vonatkozású munkák kivételével.) A bukott Ceausescu-rendszer taktikáját juttatja a magyar emberek emlékezetébe a mostani román vezetésnek az az igyekezete, hogy külső okokban keressen magyarázatot belső problémáira. Ceausescu módszere volt az is, hogy Magyarországot vádolja a nemzeti ellentétek szításával. Az elmondottakat összefoglalva a magyar külügyminiszterhelyettes négy pontban foglalta össze a magyar kormány kívánalmait a román vezetést illetően. Magyar részről mindenekelőtt azt szorgalmazzák, hogy a román vezetés védje meg állampolgárait, akadályozza meg a pogromokat. A magyar kormány követeli továbbá a marosvásárhelyi események pontos, tényszerű kivizsgálását. Ennek eredményeként nevezzék meg és vonják felelősségre a bűnösöket. Magyarország követeli azt is, hogy Románia tegyen eleget nemzetközi kötelezettségeinek, és tiltsa be a népirtó, fajgyűlölő politikát hirdető szervezeteket. Végezetül elengedhetetlen, hogy a román vezetés határozottan kiálljon a romániai magyarok egyéni és kollektív jogai mellett. Egy kérdésre válaszolva Szokai Imre sajnálattal állapította meg, hogy a bukaresti magyar nagykövetet egyetlen felelős román vezető sem fogadta a vészterhes napokban. A magyar és a román felső vezetők között a kapcsolattartás még ma sem felhőtlen, a román kormány a közvetlen kontaktusok helyett jobbára az üzengetést választja. Legutóbb Petre Roman miniszterelnök egy nyilatkozatban jelentette be, hogy érintkezésbe kíván lépni Németh Miklós kormányfővel. A magyar kormányfő várta román kollégájának hívását, ám az elmaradt.
