Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-19 / 65. szám
4. GAZDASÁG — KULTÚRA NÉPÚJSÁG, 1990. március 19., hétfő Feltárult képek Modern szlovén alkotások a Műcsarnokban A hetvenes és nyolcvanas évek avantgárd és poszt-avantgard irányzatait reprezentáló művekből redeztek tárlatot a Műcsarnokban. Az alkotások láttán megállapíthatjuk, hogy a szlovén képzőművészekre is jelentős hatást gyakoroltak a kortárs amerikai irányzatok. Tugo Susnik: Piros Joze Barsi: A feledés zónája Báján Gorenec: Tükör szerkezetek Részlet a kiállításról (Fotó: Koncz János) A József Attila Leánykollégiumot 1954-ben helyezték a jelenlegi Kossuth u. 8. sz. alatti épületbe, ahol Eger összes bentlakó leánytanulója kapott helyet a lehető legszerényebb körülmények között. Ez volt a helyzet 1972-ig. Azóta három helyen alakult még leánydiákotthon, mindegyikbe tőlünk telepítették át a lányokat, így jelenleg már csak két iskola tanulói vannak itt (300 fő). A létszám megoszlása: 4/5-e Alpári Gyula Közgazda- sági Szakközépiskolás, 1/5-e Szilágyi gimnazista. Éppen a megnevezett két iskolával közös épületben működünk — a kollégiumi nevelés (és általában a nevelés) változó társadalmi pedagógiai presztízsének függvényében — időnként zaklatott körül- mények'között. Zaklatottsági érzésünket csak növeli, hogy „a szorosan kapcsolódó terület és épületi egybetartozás” miatt 8-10 évenként fellángol a harc 1-1 épületrészért a két iskola között, attól függően, hogy az ügyeletes szakigazgatási szerveink a gimnáziumot, avagy a szakközépiskolát tervezik-e fejleszteni. Ezt a területéhséget nem tudta csillapítani még az sem, hogy 1964-ben felépült a Szilágyinak egy új épületszámya és mindkét iskolának felépült a tornaterme. Természetesen minden újrafel- osztási törekvés célpontja a kollégium volt, amit eddig sikerült kivédeni. De meddig? Most ott tartunk, hogy a szilá- gyis elképzelést támogatva a fenntartó és szakmai feletteseink is ügy gondolják: ha a kollégiumot szervezetileg összevonják a Szilágyi gimnáziumnak, területet nyerhetnek! (Ott, ahol szinte csak egy ágyat és folyosón kis szekrényrészt birtokolhatnak a kollégisták.) Igaz, az összevonás a 70-es években igen népszerű gondolat volt, és ezt Heves megyében szokatlan gyorsasággal meg is valósították. (3 egri kollégium kivételével.) Az összevonás mindeddig adminisztratív-szervezeti szempontok megvalósítását szolgálta, de nehezen követhető nyomon a „minőségi munkára törekvő pedagógiai tevékenység” eredményessége. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy a mi esetünkben mennyiben javulnának a nevelőmunka feltételei, az összevonás következtében? Ismerve a jelenlegi körülményeket, a felvetés mögött nem nevelési-szakmai szempontok állnak, csupán területszerzési törekvések. Mégis a Népújság 1990. március 7-i cikke mindezt majdnem tényként közli, nem kis mértékben a sajtó nyilvánosságának tulajdonítva a megoldás „sikerét”. De ki kérdezte meg a kollégium képviselőit? Jelen esetben a tisztességes eljárás csak egy lehetett volna. Hallgattassek meg mind a három fél! Még most is azt hisszük, hogy rólunk — nélkülünk — senki nem hozhat döntést! A kollégium nevelőtestülete-.- Szerencsére elmúltak azok az idők, amikor a sajtóban megjelent véleményt bárki kinyilatkoztatás értékűnek tarthatná.( Még ha újságíró tollából származik is az). Egyébként a kollégium és a két középiskola vitájáról szóló írásomban -a műfajt is úgy választottam meg- a saját véleményemet fogalmaztam meg az esetről. S mivel még nem végérvényesen lezárt ügyről van szó, természetesen helye van a harmadik álláspontnak is. Annyi igaz, a sajtónyilvánosság — a jelek szerint- valóban előbbre vitte az ügy megoldását (hogy jó vagy rossz megoldást az más kérdés), hiszen az első e tárgyban megjelent cikk, majd a szilagyis öregdiákok levelének közlése után a tanácsiak intézkedtek. Ismereteim szerint a felügyeleti szerv képviselői többször tárgyaltak az érdekelt intézményvezetőkkel, s megoldást az általuk megfogalmazott levélből ismerem. Azt is, hogy a városi tanács művelődési osztálya elhatározása ( és nem végső döntése) szerint a kollégiumot a Szilágyival összevonják. Az Önök levelének ezért örömmel adunk helyet. Reméljük még nincs késő, két tűz között a harmadiknak is jut tér. Hogy együtt vagy külön? Jámbor Ildikó Gyermekétkeztetés Kisebb adagok, kevesebb hús Kezdetben még csodálkoztam, mikor, idén először, betérve a megszokott étterembe, a korábban 70 forintos cigánypecsenyéről kiderült, most már bizony 102 forintba fog kerülni. Sebaj — gondoltam aztán —, mindent meg lehet szokni, cigánypecsenye elfelejtve, marad a túrós tészta, meg a tökfőzelék. De mit mond az a szülő, akivel gyermeke az iskolából hazatérvén azt közli: ezentúl többe kerül a menza; egy hét múlva pedig azt panaszolja, olyan keveset adnak, hús legfeljebb egy héten egyszer van... Az egri Balassi Bálint Általános Iskolába (a volt 6. számú iskolába) ezerkétszáz tanuló jár, közülük mintegy 320-an naponta háromszor étkeznek, körülbelül 280-an az ebéd mellett napközis ellátásban is részesülnek, 210-en csak a menzát veszik igénybe — tájékoztatott Dobó Katalin igazgató. A háromszori étkezés korábban 28 forintba került, most 35; az ebéd ára 18 forintról 23-ra változott. Ez 25 százalékos áremelkedést jelent, ennek ellenére nem volt nagymértékű a visszamondás, mindössze tí- zentizenöten nem kérnek többé az iskola által biztosított kosztból. — Amennyire féltünk az áremeléstől, amennyire tartottunk tőle (mert tavaly volt egy hasonló, s akkor igen sokan inkább az otthoni étkezés mellett döntöttek), annyira kellemes volt ez a mostani „csalódás” — mondta az igazgatónő. — Ügy látszik, jó kezekben érzik fiukat-lányukat az iskolában a szülők. Az persze köztudott, hogy amit egy-egy gyerek fizet, az nem a teljes költség, a tanácsi keretből is járul hozzá. A fiatalok a szociális helyzet alapján kedvezményt is kaphatnak, jelenleg folyik a „rászorultság-felmérés”, így még nem tudjuk, mennyi pénzt juttat majd erre a tanács. Mindenesetre az alacsony jövedelmű szülők válláról szeretnénk levenni a terhet. Hatvanban, a Bajcsy-Zsi- linszky úti 4-es Számú Általános Iskolában naponta három alkalommal 250 gyerek étkezik, ki- lencvenen csak ebédelnek; az előbbi az egy, — illetve kétgyermekes családoknál fejenként 35 forint, három, vagy négy gyerek esetén viszont kedvezőbb: 16-17 forint egy személynek. Ahogy Nagy Károlyné igazgató elmondta, a múlt évben 35 fiatalnak tudtak 50-70 százalékos kedvezményt nyújtani, idén azonban senkinek sem adhatnak a törvényes kedvezményen túl, mert nincs rá fedezet. így valószínű, hogy a fent említett 35 gyerek „kimarad”, vagyis nem igénylik tovább az étkeztetést. Néhány, ehhez kapcsolódó, a szülők által írt levélből is idézett az igazgatónő: van, aki csak annyit közölt, lemondja az ebédelést, mert keveset keres, az ebéd meg drága, másikuk úgy fogalmazott, hogy az anyagi helyzete nem engedi meg, hogy az otthoni főzés mellett még a gyermekétkeztetést is fizesse. Mert otthon is kell főzni, mert nem elég, amit a gyerek a napköziben, a menzán kap... De az iskola nem termelőüzem, a tanács biztosítja számára a pénzt, saját forrásból csak más területekről való elvonással támogathatná a gyermekétkeztetést, ezt viszont nem lehet, hisz működőképesnek kell maradnia. A hevesi Körzeti Általános Iskola és Diákotthon konyháján régebben 850 személyre főztek, közülük 710 volt tanuló, a többi felnőtt. Most ez a szám mintegy százzal csökkent, összesen 30 gyerek mondott le erről a szolgáltatásról, a térítési díj 25 százalékos emelkedése miatt. Mint az Faragó Józíe/diákotthon-vezető szavaiból kiderült, a teljes, tehát napi háromszori ellátás helyett most többen csak ebédet kérnek, pontosabban az a furcsa helyzet állt elő, hogy míg az étkezők száma összességében csökkent, addig az ebédet fogyasztók száma megduplázódott. Nagy gondot okoz, hogy a beszerzési norma emelése nem olyan mértékű, mint ahogy a nyersanyagok árai növekedtek, s így szinte elkerülhetetlen a minőségromlás, és arra is megvan a magyarázat, miért kisebbek az adagok. (rénes) A csapadékban igen szegény tél után nem csoda, hogy rendkívül száraz a föld. Porzik a talajmunkákat a napokban megkezdett munkagépek alatt és nyomában. Fotóriporterünk a megye déli területein járt, így Besenyőtelken, ahol Czakó Endre magágyelőkészítést végzett nagyteljesítményű Rába-Steiger típusú traktorával (bal oldali kép). A sarudi Tiszamenti Termelőszövetkezet 97 hektáros részén napraforgót vetnek majd, ehhez öt gép - egy John Deere, egy Fiat és három MTZ - segítségével folytatják a nélkülözhetetlen munkákat (fent). A heves szél miatt csak az árokban lehetséges az ebédelés (jobbra). (Fotó: Perl Márton) Porzik a föld... Megkezdődtek a talajelőkészítési munkák Hozzászólás a „Határ-esethez” Jf TT y yy J t o • * . , jf 1 * $
