Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-15 / 64. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1990. március 15., csütörtök Befejezte munkáját az 1985-ben megválasztott Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) hovatartozás, vagy a nácizmus elleni magatartásuk miatt depor­tált vagy egyéb hátrányt szenve­dett személyek sérelmeinek or­voslásáról; valamint — a magyarországi német ki­sebbség kollektív sérelmeinek orvoslásáról szóló határozato­kat. Az első határozat szerint az Országgyűlés a jogállamiság esz­méjétől vezérelve, a nemzeti megbékélés előmozdítása érde­kében szükségesnek látja, hogy elégtételt szolgáltasson a Szov­jetunióba jóvátételi munkára el­hurcolt, valamint a szovjet bíró­ságok által elítélt és bűncselek­mény hiányában felmentett ma­gyar állampolgároknak. Kinyil­vánítja, hogy ezek az események a sztálini politika, valamint a „bűnös nemzet” koncepciója alapján született gyakorlat és el­mélet következményei voltak. Ezek az intézkedések ártatlan emberek tízezreit fosztották meg szabadságuktól, és tartották fog­va hazájuktól távol olyan körül­mények között, hogy jelentős ré­szük elpusztult. Az Országgyűlés elhatárolja magát a jogtiprás ilyen módsze­reitől, és a magyar társadalom nevében az áldozatokat megkö­veti. Elkötelezi magát olyan ga­ranciák megteremtésére, ame­lyek megakadályozzák, hogy a jövőben bármikor magyar állam­polgárokat külföldi állam hason­ló módon elítélhessen és elhur­colhasson. A jóvátételi munkára történt elhurcolás és az ártatlanul el­szenvedett ítéletek miatt az al­kotmányban, a hatályos törvény­ekben és más jogszabályokban biztosított jogok gyakorlásában senkit sem érhet hátrány. A kor­mány tegye meg a szükséges lé­péseket az érintett személyek kártalanítására. Az 1945-1963 között szemé­lyes szabadságukban jogtalanul korlátozott személyek kárpótlá­sáról szóló országgyűlési határo­zat kimondja: az Országgyűlés az alkotmány 55. paragrafusá­ban foglaltak alapján — amely szerint a Magyar Köztársaság­ban mindenkinek joga van a sza­badságra és a személyi bizton­ságra; illetőleg az, aki törvényte­len letartóztatás vagy fogva tar­tás áldozata volt, kártérítésre jo­gosult — kinyilvánítja azt a szán­dékát, hogy mindazok, akik a második világháborúval össze­függésben vagy azt követően a sztálinista diktatórikus hatalom­ban üldözést szenvedtek, kár­pótlásban részesüljenek. A kárpótlásnak az a célja, hogy az ember élete, személyes szabadsága ellen irányuló jogta­lanságok miatt keletkezett sérel­meket a lehetőség szerint — a társadalom igazságérzetének megfelelően — orvosolja. Az Országgyűlés sajnálatát fe­jezi ki, hogy megbízatásának le­járta miatt már nem tudja a kár­pótlásra irányuló munkát befe­jezni, ajánlja azonban a megvá­lasztandó új Országgyűlésnek, hogy a jogállamiság eszméjétől vezérelve, szolgáltasson elégtételt a törvénysértően elítélteknek, a volt internáltaknak — ide értve a recski kényszermunka-táborban fogva tartottakat is —, a kitelepí- tetteknek, a hadifoglyoknak és azoknak a főleg német anyanyel­vű vagy családi nevű polgári sze­mélyeknek, akiket munkavégzés céljából a Szovjetunióba elhurcoltak, vagy akiket szovjet bíróság elítélt. Az Országgyűlés egyetért az­zal, hogy a Minisztertanács a kárpótlásra vonatkozó törvény- előkészítő munka folytatására és irányítására kormánybiztost, il­letve miniszteri biztost nevez ki, aki ebbe bevonja a személyes szabadságukban jogtalanul kor­látozott személyek érdekvédel­mét ellátó szervezetek (Törté­nelmi Igazságtétel Bizottsága, Recski Szövetség, Politikai Fog­lyok Országos Szövetsége stb.) képviselőit. Az 1938-1945 közötti idő­szakban a faji vagy nemzetiségi hovatartozás, vagy a nácizmus elleni magatartásuk miatt depor­tált, vagy egyéb hátrányt szenve­dett személyek sérelmeinek or­voslásáról szóló országgyűlési határozat leszögezi: az Ország- gyűlés elhatározott szándéka a jogállamiság megteremtése, a nemzeti megbékélés előmozdí­tása. E célok elérése egy olyan folyamat része, melyben törté­nelmi múltunk valamennyi ele­mével szembe kell nézni. így nem kerülhetők meg azok az ese­mények, amelyek a második vi­lágháború alatt, illetve azt meg­előzően honfitársaink közül szá­mos áldozatot követeltek, vagy őket súlyos szenvedéseknek ve­tették alá. Ennek tudatában az Országy- gyűlés szükségesnek látja, hogy kártalanítást biztosítson az A határozati javaslatok elfo­gadását követően Németh Mik­lós miniszterelnök értékelte a kormány és a Parlament együtt­működését. Bevezetőben el­mondta: — Önök most egy közel öt­éves periódust zárnak le, mi így együtt — a Parlament és kormá­nya — azonban csak egy 15 hó­napos szakaszt. Önök több kor­mánnyal dolgoztak együtt, de csak az utolsót — ezt a mostanit — tekinthették úgy, hogy az teljes egészében és feltétlenül Önök­nek felelős. A továbbiakban jogosnak ítél­te, hogy az elmúlt 15 hónapra úgy tekintsen vissza, mint az Or- szággyűlés és a kormány közös múltjára, amelyre mindannyian büszkén, mindenképpen tiszta lelkiismerettel és az elvégzett fel­adat felett érzett megnyugvással gondolhatnak. A kormánynak a Parlament szavazott bizalmat, így minden ellenkező vélemény ellenére abban a meggyőződés­ben dolgozhattak, hogy tevé­kenységük alkotmányos és tör­vényes alapon folyik, azaz legi­tim. Kitért arra: nagyon sokan vannak, akik úgy érzik, ez a Par­lament és a kormány nem teljesí­tette azt, amit vártak tőle. Mert nem teljesíthetett teljesíthetetlen követeléseket, nem teremtett jó­létet és teljes szociális biztonsá­got, nem számolta fel négy évti­zed felgyülemlett feszültségeit, és még sok mindent nem tett, amit az emberek várnak és sze­retnének. De teljesítette a kor történelmi parancsát, és teljesí­tette, amit vállalt, sőt helyenként annál többet is. 1988 vége felé úgy fogtunk a közös munkához — hangoztatta a miniszterelnök —, hogy egy modellváltást kell végrehajta­nunk, s most a búcsú pillanatá­ban azzal a tudattal állhatunk fel a padsorokból, hogy egy békés 1938-1945 közötti időszakban a faji vagy nemzetiségi hovatarto­zásuk, vagy a nácizmus elleni magatartásuk miatt deportált, munkaszolgáltatot teljesített, vagy egyéb hátrányt szenvedett személyeknek. Az Országgyűlés felhívja a Minisztertanácsot, hogy a kárta­lanításról terjesszen elő törvény- javaslatot. Az Országgyűlés végül elfo­gadta a magyarországi német ki­sebbség kollektív sérelmeinek orvoslásáról szóló határozatot. Az Országgyűlés megállapít­ja, hogy a magyarországi néme­tek 1944-től kezdődő elhurcolá­sa, majd az azt követő kitelepíté­se az emberi jogokat súlyosan sértő, igazságtalan eljárás volt. Az érintettek ártatlanul, nemze­tiségi hovatartozásuk miatt szen­vedtek. Ezek az intézkedések a magyarországi németek kollek­tív felelősségre vonásának meg­nyilvánulásai voltak. Ezért az Országgyűlés részvétét fejezi ki az elhunytak hozzátartozóinak és együttérzését a szenvedés túl­élőinek. Az Országgyűlés felhívja a Minisztertanácsot: a kártalaní­tásról terjesszen elő törvényja­vaslatot, amely kimondja, hogy a magyarországi németek ugyan­olyan elbírálásban részesülje­nek, mint azok a német nemzeti­ségű magyar állampolgárok, akik hasonló sérelmeket szen­vedtek. rendszerváltás alkotmányos, jogi lehetőségeit és garanciáit terem­tettük meg. Ez példátlan feladat volt, és úgy érzem, megfeleltünk neki. Csak úgy sikerülhetett mindez, hogy a feladattal együtt magunk is megváltoztunk — mondotta. A továbbiakban szólt arról az örökségről, amelyet a Parlament és a kormány maga után hagy. Egy dolgot mindenképpen bizo­nyítottak — s erre az egész világ felfigyelt-: az alkotmányos for­radalom útja Magyarországon járható. — Szeretném Önökkel együtt hinni: épülő új házunkban min­denki hazára talál. Vezetői nem lesznek olyan háziurak, akik kila­koltatják a lakók egy részét csak azért, mert a régi házban elfogad­ták a régi házirendet. Szeretném hinni: nem fortélyos félelem fog bennünket igazgatni, hanem jog­rend, törvények és valódi demok­rácia. S akkor lélekben is hazata­lálhat és megbékélhet minden magyar — hangoztatta. Végezetül a nagy tetteket vég­rehajtó Parlament utolsó ülésé­ről felhívta a mai magyarokat: akarjanak többek lenni korábbi és mai önmaguknál, hogy ne csak megőrizni, de gazdagítani is tudják e hazát. Kiérdemli a „korszakos” titulust? A miniszterelnök beszédét követően Fodor István mondott elnöki zárszót, értékelve az el­múlt csaknem öt esztendő parla­menti tevékenységét. Bevezetőben utalt arra: a his­tóriaírás nem a kortársak felada­ta, így annak minősítése sem, hogy az 1985 és 1990 közötti idő­szak kiérdemli-e a „korszakos” titulust, s a történelemkönyvek lapjaira bevonulva biztosítja-e magának az örökkévalóságot. De a megélt időszak történéseit számba venni az események ala­kítói számára nem csak az örök­ké háborgó lelkiismeret meg­nyugtatásához adott jog, hanem cselekedeteikkel elszámolni, a tanulságokat levonni kötelessé­gük is. A továbbiakban emlékeztetett rá: 1985 márciusában, a pártál­lam ötévenként ismétlődő leg­fontosabb eseményeként tartot­ta kongresszusát a kormányzó, az egyetlen párt. A kongresszus határozata ezúttal magát a politi­kai intézményrendszert is érin­tette, nevezetesen az ország éle­tének irányításában, a munka- megosztás tekintetében új sze­repkört, érdemi döntési lehető­séget kínált az Országgyűlésnek. A reménysugárt az jelentette ak­kor — mondotta —, hogy a párt- határozat mögött már a megva­lósulás stádiumában lévő, az ed­digiektől eltérő törvény szabá­lyai szerint folytak az új Ország- gyűlés megválasztásának előké­születei. Még ma sem lehet pon­tosan megítélni, hogy a demok­ráciának ez a cseppje, vajon a po­litikai hatalom túlzott magabiz­tosságának forrásából fakadt, esetleg gyógyírnek szánták az életszínvonal várható romlása által ejtett sebekre, netán a dön­tési szerepkörrel együtt a felelős­ség megosztásának szándéka hú­zódott meg mögötte, vagy tény­leg tudatos lépés volt a demokrá­cia irányába? — mondotta Fodor István. — A háztól elköszönő hona­tyának hátborzongató látomása van: emberöltő múltán egy mun­káját befejező Parlament utolsó ténykedése ugyanaz lesz, mint ma, a miénk volt? Szerencsére a látomás múlóban van, a színpa­don helyreáll a rend, s a valódi főszereplők mondanivalója már gondolatébresztő. — Tekintsünk hát féltésünk mellett bizakodással is a jövőbe. Bízzunk az istenadta népben, hogy arra érdemeseket választ, s előlegezzük a bizalmunkat a ki- választottaknak, mert szükségük lesz rá! Ha ennek az Országgyű­lésnek embert és nemzetet pró- bálóan nehéz volt a feladata, a következőé sokszorta az lesz. Bi­zakodásunkat erősítse a tudat: a magyar társadalom és gazdaság jelenlegi állapota még magában hordja a kedvező végkifejlet lehe­tőségét. De tudni kell azt is: nem­zeti egység nélkül a szükséges cselekvésre képtelenek leszünk, a nemzeti egység feltétele pedig a megbékélés — hangoztatta befe­jezésül. Az öt esztendős munkaprog­ramot ezzel lezárván az Ország- gyűlés ünnepi ülésen emlékezett meg az 1848-as forradalom év­fordulójáról. Szűrös Mátyás ide­iglenes köztársasági elnök meg­emlékezésében hangsúlyozta, 1848 márciusa történelmünk nagy pillanata, mely újra és újra felragyog és híveket toboroz Ma­gyarországon. Németh Miklós beszéde Ma 17 órakor: ESE - Ú. Dózsa A döntő a tét Tavaly a rájátszásban az Eger SE női röplabdázói az Ú. Dózsát szorították le a dobogóról. Az idei play-offban ismét összehoz­ta a sor a két csapatot, csakhogy most a döntőbe jutás, végsőso­ron az aranyérem a tét. Az egriek valamivel szeren­csésebbnek mondhatják magu­kat, hiszen hazai környezetben kezdik a lilák elleni mérkőzésso­rozatot. Az elődöntőben három győzelmet kell annak a csapat­nak felmutatnia, amelyik a finá­léba pályázik, vagyis akár öt meccset is játszhat egymással a két együttes. Az ESE ebből hár­mat saját közönsége előtt „visz színre.” Torma Ágnes a piros-kékek megbízott edzője a ma délután öt órakor kezdődő találkozó kap­csán elmondta, hogy nagyon fontosnak érzi a Dózsa-sánc semlegesítését, náluk pedig a nyitások fontosságára és azok pontos fogadására kell nagyban összpontosítaniuk. A csapat fel­készült az Újpest elleni mérkő­zésekre — bár ugyanezt mond­hatná el a háttérmunkáról is... A második találkozót szom­baton délután rendezik meg a fő­városban, a Vágóhíd utcai csar­nokban. A baráti kör ígéretéhez híven különbuszt biztosít a szur­kolóknak, akik a részvételi díj befizetése mellett a mai mérkő­zésen jelentkezhetnek a körcsar­nokban. Labdarúgó NB II. Parázs csata várható Soha jobb rajtot! — Fogalmaz­hatnak így az egri szurkolók, hi­szen a megyeszékhely csapata eddig mindkét mérkőzését meg­nyerte. Bár a nyitó találkozón még döcögött a szekér, Salgótar­jánban már jobban ment a játék, így Bánkuti László is elégedett. Azért akad még tennivaló, mivel játékosai helyzetkihasználása némi kívánnivalót hagy maga mögött. Erre minden bizonnyal szükség lesz a vasárnapi össze­csapáson is, ahol az egyik riválist, a Budapesti Vasutas SC-t fogad­ják. A héten a korábban foghíjas keret csaknem teljesen kiegé­szült, ezért Bánkuti edző a bőség zavarával küzd. Mindössze Voj- tekovszki hiányzott ismert okok miatt a tréningekről. A korábbi gyakorlattól eltérően a tavasz fo­lyamán nem játszanak hétközi edzőmérkőzést, mivel a mester nem látja értelmét a tilitoli játék­nak. Többre értékeli, ha egy, ne­tán két kiadós foglalkozást iktat be fiainak. A vasárnapi 90 perc előtti esélylatolgatásnál nem is az el­lenféltől tartottak leginkább, ha­nem a saját pályájuktól. A gö­röngyös, „dimbes-dombos” gye­pen nehéz olyan produkciót A szurkoló szemével Szalai András: — Úgy tűnik, a piros-kékek egyre jobban játékba lendülnek. Véleményem szerint izgal­mas, fordulatokban bővel­kedő meccsen kétgólos győzelmet aratnak a házi­gazdák. EUenféUesen A vendégek rutinos játé­kosokból verbuválódnak, a kulturált labdarúgás hívei. Sorai között tudhatják az egykori válogatott gólgyá­rost és cselkirályt, Kiss Lászlót, az első vonalban több együttesnél is megfor­dult Kovalikot, az idősödő, de a karmesteri pálcát még mindig kezében tartó egy­kori szolnoki Sugárt. Mel­lettük a fiatal, szélvész- gyors Szőceiés Selmeczi ér­demel még említést. A kis- padon sem akárki ül, Kiste­leki István neve ismerősen cseng a szurkolók előtt. így aztán nem árulunk el zsák­bamacskát, ha azt mond­juk: mindig a győzelem re­ményében lépnek pályára. nyújtaniuk, mint amilyenre ide­genben képesek. Egy-egy táma­dáshoz dupla annyi érintés szük­séges. A fővárosiak ellen — mint mindig — támadó szellemben lépnek pályára. Ugyan néhány poszt még kérdéses, de hozzáve­tőlegesen a következő tizenegy kezdi a találkozót: Bodolai — Rácz, Csendes, Lengyel, Fegy- vemeki v. Jávorszki — Mundi, Oláh, Horváth, Simon v. Mir- kóczki — Deli, Fodor. Mint megtudtuk, a balhátvéd Jávorszki játéka azért kérdéses, mert a klub tartozik neki egy la­kással, s ezt a mai napig még nem tudta teljesíteni. Ha a napokban nem születik megoldás, könnyen elképzelhető, hogy a futballista akár más egyesületnél folytatja pályafutását. Szkanderbajnoksag Az idén másodízben rendezik meg Gyöngyösön, a Mátra Műve­lődési Központban a Mátra-kupa szkanderbajnokságot. Az érdeklő­dők még a helyszínen is nevezhetnek a mérlegelés lezárásáig. A szombati viadalt ifjúsági és felnőtt korosztályban, súlycsoportonként bonyolítják le, és érdekesség, hogy a gyengébbik nem képviselői is ösz- szemérik erejüket. A bajnokság 9 órakor bemutatóval kezdődik, a verseny pedig 10 órától indul a színházteremben. Ünnepi sportműsor Csütörtök Röplabda: Eger SE-Üjpesti Dózsa NB I-es női mérkőzés a rájátszásban Eger, körcsarnok, 17. Teke: Hevesi SC-Zöldért Éptek ba­rátságos mérkőzés, Heves, Szabadidő központ, 9. Péntek Kézilabda: Dobó István és Bornem­issza Gergely-emlékverseny, Eger, kör­csarnok. 8-ól 17-ig. Nők: Egri TK-Fü- zesabony, Sirok-Jászberény, Novaj-Sal- gótarján, Füzesabony-Jászberény, Sal- gótarján-Sirok, Salgótarján-Jászbe- rény. Férfiak: Füzesabony-Balassa- gyarmat, Balassagyarmat-GMSZ. Lövészet: Országos légfegyveres baj­nokság, Gyöngyös, 214-es Szakmun­kásképző Intézet tornaterme, 12.30. Szombat Kézilabda: Dobó István és Bornem­issza Gergely-emlékverseny, Eger, kör­csarnok, 9-től 16-ig. Nők: Sirok-Egri TK, Novaj-Sirok, Jászberény-Egri TK, Sirok-Füzesabony, Egri TK-Novaj, Fü- zesabony-Salgótarján. Férfiak: GMSZ- Heves. Lövészet: Országos légfegyveres baj­nokság, Gyöngyös 214-es Számú Szak­munkásképző Intézet tornaterme, 8.30. Szkander: Mátra-kupa, Gyöngyös, művelődési központ, 9. Teke: Megyei bajnokság (9): Gyön­gyösi Dózsa-Hevesi SC, Egri Vasas-Vi- lati SE, Kilián SC-Agria SC II. Vízilabda: Egri Vízmű — MAFC OB I-IB-s mérkőzés Eger sportuszoda 11 óra. Labdarúgás: NB III. (15): Apc-Jász- berény, HKVSC-Volán Rákóczi. Me­gyei bajnokság (15): Sírok-Selyp, Bor­sod m. jv., Bélapátfalva-Poroszló, Bar- tos, Heves-Tamaőrs, Kalicz. Magyar If­júság Centrum-kupa selejtező mérkő­zései: Heves, Makiár, Hatvan, Gyön­gyös, Eger (Csepel Autógyár sportte­lep, Gyermekváros), Nagyréde, Petőfi- bánya, Bélapátfalva, Tiszanána, 9. Vasárnap Labdarúgás: Eger SE-BVSC NB li­es mérkőzés, Eger, városi stadion, 15. V:. Megyei bajnokság (15): Recsk-No- vaj, Darók; Gyöngyösnalász-Atkár, szolnoki m. jv.; Domoszló-Tamalelesz, Nógrád m. jv.; Füzesabony-Kompolt, Pest m. jv. Lendület-László Kórház II. országos női bajnoki mérkőzés, Eger, Északi sporttelep, 11. V: Molnár L. Eger körzeti bajnokság I. osztály (15): Istenmezeje-Pétervására, Egerbakta- Maklár, Paküse-Demjén, Felsőtárkány- Kisnána, Balaton-Egercsehi, Apella- Mátraderecske, Andornaktálya-Eger- szólát. Gyöngyös körzeti bajnokság (15): Ecséd-Gyöngyössolymos, Petőfi- bánya-Heréd, Szücsi-Abasár, Visznek- Gyöngyöstaiján, Boldog-Csány, Gyön- gyösoroszi-Gyöngyöspata, Karácsond- Adács.

Next

/
Thumbnails
Contents