Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)

1990-02-02 / 27. szám

2 NÉPÚJSÁG, 1990. február 2., péntek Százmillió a képviselők támogatására Egyre 20 ezer jut A költségvetés erre az évre 450 millió forintot tartal­maz a választási költségekre, amiből most 100 millió forin­tot — az egész évi költségvetés 17 ezrelékét — javasoltak a jelöltek támogatására fordítani. Az összeg nagyságában a tavalyi politikai egyeztető tárgyalásokon résztvevő pártok, szervezetek, kormányzati szervek képviselői állapodtak meg hallgatólagosan. Ebből a 100 millió forintból — 4-5 ezer jelöltet számítva — egy-egy jelölt körülbelül 20 ezer fo­rint támogatásban részesülhetne. A gazdasági kapcsolatok kiépítéséről Az izraeli kormányfővel tárgyalt Pozsgay Imre (Folytatás az 1. oldalról) mi és az MSZMP vezetők — egé­szen megyei szintig bezárólag — egyaránt szerepeltek, Hámori Csaba javaslatában viszont ere­detileg csak az állami vezetők. Végül Hámori Csaba elfogadta Raffay Ernő indítványának ezt a részét, s most már mindkét tör­vényjavaslatban nagyjából azo­nos funkciókat neveztek meg. A másik különbség a jelenleg működő pártok és társadalmi szervezetek vezetői vagyonnyi­latkozatának kérdésével kapcso­latos. Raffay Ernő bár elméleti­leg egyetért Hámori Csabának azzal a javaslatával, hogy e szer­vezetek vezetői is tegyenek va­gyonnyilatkozatot, de mivel az Országgyűlés — szerinte helye­sen — nem kívánt dönteni az új képviselők honoráriumának kérdésében, úgy vélte, ebben az ügyben is illetékesebbek lesznek majd az új honatyák. Raffay Ernő a vitában elhang­zottakra válaszolva leszögezte: az Igazságügyi Minisztérium munkatársaitól szerzett ismere­tei szerint a vagyonnyilatkozat megtételéhez két-két és fél hét szükséges. Visszautasította azt a vádat, hogy pusztán kortesfogás­ról van szó, mint mondotta, na­gyon is reális társadalmi igény követeli az elszámoltatást. Han­goztatta, egyetért azokkal a véle­ményekkel, amelyek szerint eu­rópai és kulturált elszámolás le­gyen, ne pedig leszámolás. Végül arról szólt, hogy indítványában nem a gazdasági vezetők, hanem elsősorban az MSZMP egykori irányítói felelősségre vonását szorgalmazta. Hámori Csaba nem kívánt ref­lektálni a vitára, csak megkö­szönte az egyetértő véleménye­ket. Raffay Ernő ismét szót kért, s kijelentette: egyetért a jelenleg működő pártok, társadalmi szer­vezetek vezetőinek vagyonnyi­latkozat-tételével. Emellett java­solta: külön jogszabály intézked­jen arról, hogy valamennyi kép­viselőjelölt is tegyen vagyonnyi­latkozatot. A vita ezzel lézárult, s a módo­sító indítványok összegzésére, véleményezésére összeült a jogi bizottság. Az ebédszünet után az Or­szággyűlés Hámori Csaba, illetve Raffay Ernő önálló képviselői indítványáról döntött. A plénum Hámori Csaba törvényjavaslatát fogadta el: ennek értelmében mindazok, akik 1980-tól magas köztisztséget töltöttek be, kötele­sek vagyonnyilatkozatot tenni egy parlamenti vizsgáló bizott­ság előtt. Ezután arról döntöttek, hogy a február végi ülésszakon napi­rendre tűzik Bozsó Lajosné (Bu­dapest, 10. vk.) kamatadó ügyé­ben tett önálló indítványát. A folytatásban az elnöklő Horváth Lajos emlékeztetett ar­ra: az Országgyűlés szerda este már szavazott a képviselőjelöl­tek állami támogatásáról szóló országgyűlési határozattervezet­ről — pontosabban leszavazta. A témához újólag hozzászólt Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár, a tárca megbízott ve­zetője, hogy megpróbálja a kép­viselőket meggyőzni arról, hogy szükség van az előterjesztés elfo­gadására. Hangsúlyozta: a vá­lasztójogi törvény azt tartalmaz­za, hogy ilyen támogatást adni kell, s ha az Országgyűlés nem óhajt e célra pénzt megszavazni a pártoknak és a jelölteknek, ak­kor a törvény ide vonatkozó sza­bályát ki keÚ iktatni. A szavazás során 113 igen, 46 ellenző szavattal és 46 tartózko­dás mellett az Országgyűlés elfo­gadta, hogy 100 millió forintot fordítsanak az állami költségve­közi-hegyközi vasút visszaállítá­sa tárgyában interpellált. lésből az országgyúlésiképvise- lő-jelöltek támogatására. Ezután személyi kérdések tár­gyalásával folytatta munkáját az Országgyűlés. Mivel az ülésszak első felében Torgyán Józsefet felmentették az országos válasz­tási bizottsági tagsága alól, ezért helyét be kell tölteni. Az Ország- gyűlés Barcsai Sándort az Orszá­gos Választási Bizottság tagjává megválasztotta. A Parlament interpellációk­kal folytatta munkáját. közlesi es építésügyi minisztériu­mi államtitkár válaszolt. Az Or­szággyűlés a választ elfogadta. Técsy László (Szabolcs-Szat- már-Bereg m., 19. vk.) azt szor­galmazta, hogy a mezőgazdasági ágazatban 1990. január 1-jétől szüntessék meg a keresetszabá­lyozást. Az Országgyűlés a kép­viselői indítványt elfogadta. Király Ferenc (Jász-Nagykun- Szolnok m., 5. vk.) a honvédelmi miniszterhez interpellált katonai szervezési és személyi kérdések ügyében. A képviselő azt kérte, hogy interpellációjára akkor tér­jenek vissza, amikor a honvédel­mi bizottság már befejezte vizs­gálatát, és jelentését az Ország­gyűlés elé terjeszti. * Az interpellációk sorát meg­szakítva visszatértek az előző napon tárgyalt népi kezdemé­nyezésekben megjelölt témák egyikére, amely országgyűlési határozatot igényel. Ennek tar­talma, hogy az Országgyűlés módosítsa-e a magánszemélyek jövedelemadójáról, valamint a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényeket. A Parlament reformbizottsága megtárgyalta a kérdést, s nem lát lehetőséget e törvények módosítására. Ezt az Országgyűlés elfogadta. * Ezt követően az Országgyűlés megválasztotta azt a bizottságot, amely hivatott megvizsgálni az érintettek vagyonnyilatkozatait. Bánffy György kapott szót, aki az MDF rövid nyilatkozatát olvasta fel. Raffay Ernő a megbí­zott belügyminisztertől az egy­kori Munkásőrség teljes és végle­ges felszámolásáról érdeklődött. A képviselő az erdélyi és a romá­niai magyar nemzetiségű mene­kültek állampolgársági státusá­nak rendezése tárgyában Kovács László külügyi államtitkárhoz is kérdést intézett. Hellner Károly az Esztergom- Párkány közötti Duna-híd meg­építéséről érdeklődött. Az interpellációk és kérdések tárgyalását befejezve véget ért az Országgyűlés januári ülésszaka, amelyen Jakab Róbertné és Hor­váth Lajos felváltva elnökölt. Legközelebb február 27- én ül össze a Parlament. Jichak Samir izraeli kormány­fővel tárgyalt tegnap Pozsgay Imre. A magyar államminiszter, aki hivatalos izraeli látogatásá­nak utolsó napját Jeruzsálemben töltötte, az MTI munkatársának elmondta: a miniszterelnökkel azt az eszmecserét folytatta, amelyet Arensz külügyminisz­terrel és Peresz miniszterelnök­helyettessel már elkezdett. Tájé­koztatást kért arról, hogy az izra­eli kormánynak milyen elképze­(Folytatás az 1. oldalról) kezésünket, még azt is elfogadja, ha visszalépünk. S az sehol sincs kikötve, hogy Bécs és Budapest 50-50 százalékban vállalkozzon, lehet ez az arány másmilyen is. — Mendemondák keringenek arról, hogy már mennyi pénzt emésztett fel ez a vállalkozás. S hogy ezek az összegek nem a leg- megfontoltabban lettek elosztva. — Ez egyáltalán nincs így. A pályázatok országos lapokban lettek meghirdetve, hozzáférhe­tőek voltak. — Mégis, mennyi pénz van a világkiállításra ? — Ezzel kapcsolatban nem tudok nyilatkozni. — Ha jól értem, a kormányza­ti döntésre várnak... — Addig nem lehet csinálni semmit. Miután a kormány az el­múlt időszakban kétszer is be­avatkozott. — Tehát megvárják a válasz­tásokat? — Igen, addig mindenképpen várnunk kell. — Hányán és kik foglalkoz­nak az előkészítéssel? — Tizennégyen vagyunk. Ezek között van tévés, építész, nemzetközi kapcsolatokkal fog­lalkozó, három-négy nyelven be­szélő, kiállítási ügyekben jártas szakember. Szűk létszámú csa­pat ez, kiegészítve a titkársággal. — Van-e valamiféle ütemter­vük? — Eddig az ötleteket dolgoz­tuk föl, ezek bármikor lehívha­tók. — Az érdeklődő közemberek számára hozzáférhetők-e ezek? — A Heti Budapest című új­ságnak van ilyen rovata, amely­ben rendszeresen foglalkoznak a témával. S ezenkívül a Welcome című kiadványban. — De hát ezt vidéken nem le­het kapni. — Ez igaz. — Nekünk, újságíróknak vagy meg kell győzni a rendez­vény hasznosságáról a létmini­mumon élőket is, vagy le kell be­szélnünk a szervezőket a vállal­kozásról. Mi az ön saját vélemé­nye? — Szükség van a világkiállí­tásra, de ennek megvalósítása nagymértékben függ a politikai­gazdasági helyzetünktől, lehető­ségeinktől. Szegény ország va­gyunk, de meg kell találni az okos módszereket az ötletek megvalósításához. * Egyébként a Heti Hírnök és a MEBIB pályázata azt látszott lései vannak a Magyarországgal kiépítendő kapcsolatokról, első­sorban a gazdasági együttműkö­désről. Pozsgay Imre tájékoztat­ta Samirt a magyarországi átala­kulási folyamatról, hangsúlyoz­va, hogy ez nem mosható egybe a többi kelet-európai államban le­zajlott fordulattal. A magyar államminiszter öt­napos izraeli látogatása végezté­vel ma délután érkezik vissza Bu­dapestre. igazolni, hogy régiónkban is nagy az érdeklődés az Expo-elő- készítések iránt. Sokan látnak fantáziát a dologban. A legjob­bak a szervező Radius Hungari- cus Rt. és a MEBIB által felaján­lott jutalmakban részesültek. Volt közöttük olyan, aki sámán­képző létesítését javasolta. A nagytályai Halál Ferenc a mes­terségesen előállított gömbvillá­mot, mint látványosságot aján­lotta. fíinó Attila Egerből Osto­roson vízisípályát és mesterséges sziget építését javasolta egy bár­mely hazai tavon. Csak reménykedni lehet, hogy nem hamvába holt ötleteket dí­jaztak ezúttal. * A Parlament már megszavaz­ta, egyes szakértő csoportok vi­szont határozottan követelik a terv azonnali elvetését. De mi­ként vélekedik az egyszerű ál­lampolgár a kérdésről: legyen-e világkiállítás? Találomra hívtunk fel a me­gyéből néhány telefonszámot, íme, a válaszok: Angyalné Jászi Éva: — Egy kissé váratlanul ért a kérdés, de azt hiszem, nem meg­alapozott ez a döntés. A jelenlegi gazdasági helyzetben ez csupán álomnak tűnik. Császár Ernő: — Az ország nincs abban a helyzetben, hogy megengedje magának egy világkiállítás ren­dezését. Ezt a hatalmas összeget — aminek fedezete sincs egyelő­re — egészen másra kellene köl­teni. Másrészt az a véleményem, hogy már megint olyan emberek kezébe került ennek az ügynek az irányítása, akik nem értenek hozzá. Zsíros László: — A tantestületben nem na­gyon foglalkozunk ezzel a' kér­déssel, de magánvéleményem van a dologról. Az ország el van adósodva, s ehhez a vállalkozás­hoz újabb horribilis összegű kül­földi hitelekre lenne szükség. Hallottam azokat az érveket is, hogy a későbbiekben hasznosí­tani lehetne majd a létesítménye­ket, de ez nagyon távoli lehető­ség. Egyelőre senki nem tudta megnyugtatóan garantálni, hogy megtérül ez a befektetés, így at­tól tartok, hogy ezzel a kiállítás­sal még jobban befürdik az or­szág. Ezért, ha engem kérdezné­nek, határozott nemet monda­nék erre az elképzelésre. (jámbor — barta) Amíg a honatyák odabenn disputáztak, addig a Műemlék-helyreállító Kisszövetkezet dolgozói meg­kezdték az Országház kupolájának csúcsáról az ötágú csillag lebontását (Népújság-telefotó — MTI) Bush 435 ezer katonát leszerelne Kovács Andrásnak a MÉM garantálja... Kovács András (Heves m., 10. vk.) a hazai termelésű cukorrépa jugoszláviai feldolgozása tárgyában a pénzügyminiszterhez és a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhez interpellált. Véleménye szerint kedvezőtlen hatásai vannak ennek a konstrukciónak, mert azok a gazdaságok — s az ilyenek vannak túlnyomó többségben —, amelyek kimaradnak belőle, fokozatosan leállnak a répa termelésé­ről, nem tudják megvásárolni a gépeket, ezáltal az egész hazai cukor­vertikum tönkremegy. Szabó Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár vála­szát írásban teijesztette a képviselők elé. Kiegészítésképpen hangsú­lyozta, hogy a bérfeldolgozás megszűnése a térségben a répatermesz­tés teljes felszámolásához is vezethet, s károsodna a cukorgyárak nyersanyagbázisa. Leszögezte: a MÉM garantálja, hogy a konstruk­ció jelenlegi termeltetési területét nem bővítik tovább, s arra is garanci­át vállal a minisztérium, hogy az eseti, készpénzes üzletek lebonyolítá­sára nem adnak engedélyt. Kovács András nem értett egyet az interpellációjára adott válasz- szál, azokban ugyanis némi csúsztatást érzett. Az interpellációra adott választ az Országgyűlés sem fogadta el, ezért Horváth Lajos a kérdést visszautalta a mezőgazdasági bizottságnak újabb vizsgálatra. Földy Ferenc (Borsod-Abaúj- Udvari László közlekedési, hír­Zemplén m., 18. vk.) a bodrog­A világkiállítást elvállaltuk, de.,. Egyszerűsödtek a feltételek Korengedményes nyugdíj (Folytatás az 1. oldalról) csökkentse csapatainak számát Közép-Európában: 275.000he­lyett a két nagyhatalom egyen­ként csak 195.000főnyi hadsere­get állomásoztasson a térségben. Ez azt jelentené, hogy 65.000 amerikai és 370.000 szovjet ka­tonát vonnának ki, s azokat le is szerelnék. Bush, aki javaslatáról előzete­sen tájékoztatta Mihail Gorba­csov szovjet államfőt, kijelentet­te: „Ideje új viszonyt építeni a Szovjetunióval — támogatni és bátorítani a belső változásoknak a demokrácia, a gazdasági lehe­tőségek felé vezető békés folya­matát”. Az elnök egyik vezető külpo­litikai tanácsadója a beszéd előtt elmondotta a sajtónak: Gorba­csov igen pozitívan ítélte meg az elnök magatartását és a javaslat tanulmányozását ígérte. A ta­nácsadó közölte, hogy Washing­ton katonáinak az NSZK-ból va­ló kivonása mellett ragaszkodik ahhoz, hogy Törökországban, Nagy-Britanniában és Olaszor­szágban állomásozó további 30.000 főnyi hadereje változat­lan maradjon — így végül is eny- nyivel több amerikai katona ma­radna európai országokban, mint szovjet. Ez azért indokolt, érvelt, mert az amerikaiak nem megszállók, mint a szovjetek Ke­let-Európábán, hanem az érin­tett országok kérésére tartózkod­nak ott. A tanácsadó hangsú­lyozta, hogy a 175.000 fő az első küszöb, ennél jobban belátható időn belül nem kívánják csök­kenteni az amerikai csapatlét­számot Európában: katonai je­lenlétük nem kapcsolódik csak a Szovjetunió kelet-európai kato­nai jelenlétéhez, mondotta erről Bush. Az elnöki tanácsadó utalt ar­ra, hogy míg keleten az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország tartozik a csökkentési övezetbe, Magyarország (a NATO-nál Dá- n ia) bevonása mégnem tisztázott kérdés. Jóllehet az amerikai kor­mány erről most nem tett emlí­tést, nyilvánvaló, hogy Bush ja­vaslata elébe kíván menni a Ma­gyarországon, Csehszlovákiá­ban és Lengyelországban végbe­menő, illetve ott igényelt szovjet csapatkivonásnak. Figyelemre méltó, hogy az elnöki tanácsadó „néhány évben” jelölte meg a kölcsönös csapatkivonás várha­tó időtartamát. Bush elnök beszédében szólt arról is, hogy Amerikának „ki kell nyújtania kezét” a kibonta­kozó kelet-európai demokráciák felé, de ennél többet nem mon­dott. Az elnök egyúttal kijelen­tette, hogy a szovjet hadászati fegyverek korszerűsítése lénye­gében folytatódik, ezért Ameri­ka hasonlóan korszerűsít és foly­tatja űrvédelmi programját. A javaslat, amelyről a héten vezető amerikai politikusok sze­mélyesen tájékoztatták a brit, a francia, a nyugatnémet és az olasz kormányfőt, a bécsi fórum elé kerül, s ott remélhetőleg még idén megszületik a megállapo­dás, amint eredetileg is tervez­ték. . , (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) Ezentúl, amennyiben teljes egészében a munkáltató fizeti be a társadalombiztosításnak a kor- engedményes nyugdíjazással ösz- szefüggő költségeket, erre nem kell engedélyt kérni. Változás, hogy nemcsak a munkáltató, ha­nem a munkavállaló is kezdemé­nyezheti a korengedményes nyugdíjaztatását. A szolgálati időt tekintve nők­nél továbbra is 25 év szükséges, a férfiaknál viszont a korábbi 35 helyett 30 éves munkaviszony is elegendő a korengedményes nyugdíjba vonuláshoz. Amennyiben a vállalatot, fel­számolják vagy átszervezik, a Foglalkoztatási Alap továbbra is 100, illetve 50 százalékban átvál­lalhatja a társadalombiztosítás­nak fizetendő nyugdijösszeget. Átszervezésnél feltétel a jelentős létszámleépítés, valamint az, hogy a gazdasági egység veszte­séges vagy nullszaldós legyen. Jelentős létszámcsökkenésnek tekinthető a 25 százalékos, vagy az 500 fős leépítés. Nem szükséges a támogatás megszerzéséhez az ágazati szak- szervezet, illetve minisztérium javaslata. Ezekben az ügyekben a területi, megyei tanács munka­ügyi szakigazgatási szerve dönt.

Next

/
Thumbnails
Contents