Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)

1990-02-10 / 35. szám

10 SPORT NÉPÚJSÁG, 1990. február 10., szombat Gyárfás Tamás a Sport plusz főszerkesztője: „Ha bennünket csipkednek, mi visszaütünk” Hosszú évek hallgatása, a té­nyek elferdítése társadalmunk tükörképéről, a sportról is torz portrét rajzolt. Az alaptalan ho- zsannázás,vagy éppen a „nincs, ha nem veszek róla tudomást” fogyatékos szemlélete hamis képet tárt a közvélemény elé. Kétségtelen, hogy az egyszóla- műságot felváltó hirtelen jött pluralizmus zavart okozott, hi­szen a korábbi értékrend helyé­be nem állított újabbat. Meg­szüntette ezzel a mindenfelől áramló nézetekv információk áradatában a kapaszkodót. Ér­deme viszont, hogy felnyitotta szemünk, mégha az ellentmon­dások megoldásában sokszor nem is segít. Lehetne arról vitatkozni, hogy a Sport plusz ennek az anarchiának a szerencsegyer­meke, s népszerűsége csupán pünkösdi királyság lesz. Ezt majd az idő és az olvasók eldön­tik. Talán kevesen tudják, hogy a lap főszerkesztőjének, Gyár­fás Tamásnak pályafutása Eger­ből indult. Ezekre az időkre így emlékszik vissza. „Imponálni akartam a lányoknak” — Először ifjúsági válogatott vízilabdázóként jártam Egerben. Többször beszélgettem Baranyai Györggyel és Pócsik Dénessel. Felajánlották, ha a tanárképző főiskolára jelentkeznék, segíte­nek a bejutásban. A felvételin si­került helytállnom, s utólag kor­rekten elmondták, bár figyeltek rám, de segítség nélkül is ment. A főiskolai évek csodálatosak voltak. Végig kitűnő szerettem volna lenni, imponálni akartam a társaimnak, mindenek előtt — mit tagadjam —, a lányoknak. Mindössze két hármasom volt, az egyikhez fűződik egy „jó” sztori. A nyelvészet vizsgám alatt a tanár elaludt, s amikor befejez­tem mondandómat, a csendre hirtelen felijedt majd közölte: hármas. Amikor kijöttem a szo­bából úgy éreztem, értelmetlen az élet. A másik közepes érdem­jegyemet neveléstudományból kaptam, a feleségem azóta nem engedi, hogy beleszóljak a gye­reknevelésbe. A vízipólóban saj­nos nem tudtam azt nyújtani, amit vártak tőlem. Végül is azért jöttem el, mert egy hollandiai tú­rára utazott az Egri Dózsa. Bár a bajnoki meccseken játszottam, az utolsó pillanatban kihagyott az akkori szakvezető. A döntést igazságtalannak éreztem, elvesz­tettem a hitem. A pólót abba­hagytam, különböző lapokba ír­tam, tudósítottam. A főiskola klubjáért is szorgoskodtam, a fa­liújságot kikiáltottuk Klubhíra­dónak, nagy büszkén odarajzszö- geztem a cikkeimet. Harmadikos koromban, félévkor a Népsport felajánlott egy gyakornoki állást. 1400 forintot kínáltak havonta. Nem utasíthattam vissza. „Munkánknak egy pártfegyelmi lett a vége” — Azt hiszem nem panasz­kodhat, fiatalember létére nem mindennapi karriert futott be. Hogyan vezetett az út idáig? — Először is visszautasítom a nagy karriert. Igaz, több iskolába jártam. Öt helyen végeztem, nyilván valami beteges indítta­tásból elkezdtem gyűjteni a dip­lomákat. Emellett magam sem hiszem el, de felsőfokon állam­vizsgáztam angolból, s az olaszra is ráhajtottam. A Népsport új­ságírójaként 1984-ben kijutot­tam a Los Angeles-i olimpiára, s erről Varga Józseffel, a lap akko­ri főszerkesztőjével szerkesztő­ként összehoztam egy könyvet. Az a „szegény” dr. Békési László lektorálta, aki ma már gazdag ember, hiszen egy ország pénz­háztartását irányítja. Munkánk­nak pártfegyelmi lett a vége. Vargát leváltották a Népsport él­éről. Dr. Békési még jobban megszenvedte „vétkét”. En nem lehettem tovább a Népsport nemzetközi rovatának a vezető­je. Egy amerikai-magyar kom­puteres vegyes vállalat képvise­lője lettem, ahol tavaly igazgató­nak is felkértek. Nem vállaltam a tisztséget, mert nem akartam fel­adni a sportújságírást. Erre csi­náltak egy lapot, mondván, ne­kik megér 2-3 milliós vesztesé­get, hogy én legyek náluk az ügy­vezető. így született a Sport plusz, amelynek első évi eredmé­nye a tervezett 2-3 milliós veszte­ség helyett tízmillió forint nyere­ség lett. Munkám nemcsak ebből áll, hiszen három nemzetközi magazinnak vagyok a főszer­kesztője, úgy egy hónapja a NAP TV elnöke, mi több, egy hete im­már ügyvezető igazgatója is. — Apropó Népsport. Úgy tű­nik, hogy velük kibékíthetetlen az ellentét, s ez olykor személyes­kedésbe vált át. — A felvetés jogos, ezt na­gyon sajnálom. Monopol hely­zetben voltak, és úgy látszik, ed­digi munkánk félelmet keltett bennük. Azt vallom, ha minket csipkednek, mi visszaütünk. A múltkor a rádióban is megkér­dezték tőlem, a Népsporttal fair küzdelmet akarok-e? Egyáltalán mi a célom? Azt feleltem: igen, fair küzdelmet szeretnék. K.O.- val ki akarjuk ütni a Népsportot. Molnár Dani riporter tovább faggatott: mi ebben a fair? Azt válaszoltam, hogy övön alul nem fogunk ütni, nem is fejelünk, a K.O. azonban fontos. „Nem lehetnék objektív” — Igaz-e a hír, hogy Gyárfás Tamást országgyűlési képviselő­nek jelölték? — Valóban felkértek, de nem vállaltam ezt a felelősségteljes küldetést, mivel egy olyan mé­diának vagyok a vezetője, ame­lyet nem szabad befolyásolnia politikai nézeteknek. Ha elköte­lezném magam, akkor nem le­hetnék objektív. -Többek véle­ménye, hogy a Sport plussz első­sorban botrányszagú írásairól nevezetes. Ön hogyan ítéli ezt meg? — A sport olyan, mint az élet. Ez ugyan közhely, de a valóság. Mindenki tudja, hogy mennyi a korrupció, mily nagy a sár. Gyu­lai Pista barátom a Telesportban rám kérdezett, mi lesz veletek, ha megtisztul a világ, ha ezek elma­radnak. Azt mondta: akkor tönkremegyünk. Azt feleltem: ha ezen múlik a tisztaság, akkor úgy legyen. Megéri... — Havas Henrik munkája hogyan illeszkedik a lap arcula­tába, mivel gyakran csak érintő­legesen foglakozik a sporttal? — Az újságunk nyitott, min­den véleménynek, szándéknak teret ad. Havas Henrik nagy ko­ponya, igazi politikus elme. Hi­szek abban, hogy az ő stílusának is széles az olvasótábora. Persze akadnak, akik nem kedvelik. Nagy Bandót is, hasonlóan. Egyesek imádják, mások ebben a lapban nem látják a helyét. Sze­rintem szükségünk van rájuk! Hiba lenne, ha csak egy hangon szólnánk. „Becsapnánk partnereinket, ha kiadnánk őket” — Bizonyára sokan látták nemrégiben a Telesport adását. Még a „rókának” becézett dr. Tö­rök Ferenc is zavarba jött, a Bics­kei Bertalan -Török Péter-szer­ződés láttán. Elárulná-e, hogyan jutottak az okmányhoz? — Fogjuk rá: mi is Szentend­rén a kukában találtuk. Becsap­nánk partnereinket, ha kiadnánk őket. Nem is érdekünk. — Az „Amit a nyomdafesték elbír ” rovatban gyakran szélsősé­ges álláspontok is teret kapnak. Ma, amikor az emberek toleran­ciája, viselkedéskultúrája ala­csony, helyes-e az ellenségeske­dés, az alantas érzelmek szítása? — A címoldalunkra azt írtuk: Független demokratikus sport­láp. Ezt komolyan vesszük. Min­den véleményt közlünk amit a nyomdafesték elbír, már ameny- nyiben az a közérdeklődésre szá­mot tart. Mi nem vagyunk az Or­szágos Sporthivatal lapja. Nem akarom a múltam megtagadni, de nem fogadom meg az egykori buta reflexet: ”le sem írom, mert a sportvezetők majd mit szól­nak”. — Végül arra lennék kíván- . esi, nem félnek-e attól, hogy na­pilapként elsekélyesedik a tarta­lom? — Ha már féltenek bennün­ket, az azt jelenti, elértünk egy nívót. Akkor kár lenne értünk... Re­mélem legközelebb már azért aggódnak: miért kell ezeknek naponta kétszer megjelenni­ük...? Akkor hogyan tartják majd a megszokott szintet? Molnár Zsolt Szombat Asztalitenisz: Egri VM-Sta- tisztika II. NB I-es női csapat­mérkőzés, Eger, Kistályai úti já- tékcsamok, 11. Lakszövadat- OMTK NB Il-es nőj csapatmér- kőzes Eger, Kistályai úti játék- csarnok, 15. A Gyöngyös városi férfi csapatbajnokság B-osztá- lyának első fordulója, városi sporttelep, 8. Ökölvívás: H. Zalka SE- DMTE NB Il-es csapatmérkő­zés, a gyöngyösi laktanya torna­Sportműsor terme, 16. A diákolimpia területi döntője,a gyöngyösi laktanya tornaterme, 15. Szabadidősport: Nyitott tor­naterem akció, Gyöngyös, 7-es számú iskola, 8-12. Labdarúgás: Mátra-kupa lab­darúgó teremtorna, Gyöngyös, 214-es számú Szakmunkáskép­ző Intézet 12-18. A Heves-kupa döntői: hevesi 3-as számú iskola 7.30-14. Vasárnap Asztalitenisz: Kolacskovszky SE-Nyírbátor, NB Il-es férfi csa­patmérkőzés Eger, Kistályai úti játékcsamok, 11. Sakk: Heves-Bélapátfalva, megyei első osztályú csapatbaj­noki mérkőzés, Heves, úttörő­ház, 9. Labdarúgás: Farsangi-kupa Gyöngyös, oktatási központ, 9-17. Teremfoci 7-8. osztályo­sok részére, Eger, körcsarnok, 8. Döntők: 14.30-tól. Sportolni jő Szentgyörgyi Albert Nobel-dijas biokémikussal esett meg a következő a témánk szempontjából igencsak tanulsá­gos történet. A világhírű egyetemi központban, Cambridge- ban tartózkodván egy diákot délután a lakásán próbált meg felkeresni. Aki ajtót nyitott neki, módfelett elcsodálkozott tu­datlanságán, mellyel egy diákot délután otthon, és nem a sportpályán keres. A professzor beült a szobába, hogy meg­várja, s a falakon evezőtől kezdve a hokibotig számos sport­szert láthatott, ám tankönyv után hiába kutatott a szemével. Amikor a fiatalember kipirult arccal végre befutott, a kérdés­re, hogy voltaképpen mivel is foglalkozik az egyetemen, ma­gától értetődő természetességgel rávágta: evezek. A sztori két szempontból is figyelemreméltó. Egyrészt az ésszerűen működő iskolában délelőtt folyik a szellem pal­lérozása, az ebéd utáni órák viszont a diák „tulajdonát” képe­zik, nem tömik tele különféle szakkörökkel, és ilyen-olyan foglalkozásokkal, amelyek „kötelezően ajánlottak.” Ameny- nyiben az alma mater nemcsak az oktatást, hanem a nevelést is feladatának tekinti, akkor tetszik, nem tetszik, el kell fogad­nia, hogy a test is megköveteli a magáét. Hiábavaló törekvés lenne a harmonikus személyiség kialakításán fáradozni anél­kül, hogy a testmozgás fegyvertárát ne vetnénk be. A mozgás az ember ösztönszerű cselekvései közé tarto­zik, akár fajfenntartás, a táplálkozás és a létfenntartás. Megfi­gyelhető, hogy a csecsemő is csak akkor érzi jól magát, ha sza­badon rúgkapálhat, kalimpálhat a kezével, lábával. A kisgye­rek is lehangolt, ha nap mint nap nem futkározhatja ki kedvé­re magát. Ezek után megérne egy misét, hogy a gondos neve­lőmunka eredményeként miként jut el nálunk egy serdülő oda, hogy csak a száját húzogatja, ha sportszerelésbe kell búj­nia?! A testmozgásra ugyanis nem elég szavakkal serkenteni, ehhez kedv, idő és energia is szükségeltetik, s bizony napjaink 7-8 tanórával kiszipolyozott magyar diákja egyikben sem bő­velkedik. Eljutva az egyetemre, főiskolára, még nehezebben mozdíthatóvá válnak, egyáltalán nem érzik sikknek, hogy egy labdát kergetnek vagy körbe-körbe rohangálnak. Az előzmé­nyek ismeretében ezen nincs mit csodálkozni. Nekünk okos és előrelátó felnőtteknek kellene úgy be­rendezni életünket, életüket, hogy felfedezzék maguknak a testmozgás sajátos, semmivel sem pótolható ízeit. S itt jutot­tunk el a történetecske második, bár bizonyára nem utolsó ta­nulságáig. Az angol egyetemista minden bizonnyal nem vala­miféle egészségvédő akció vagy netán kampány keretében töltötte délutánjait a sportpályákon. Talán nem is hallott ilye­nekről, egyszerűen csak így volt számára természetes. Azért tartom ezt fontosnak hangsúlyozni, mert mi hajlamosak va­gyunk elfelejteni: a sport nem egyszerűen egy kipipálandó te­endőink közül, hanem az élet kínálta nagyszerű örömforrás, amivel együttjár, hogy az ember nem növeszt 30 évesen poca­kot, esetleg az ötödik ikszen túl is bátran levetkőzhet a stran­don, a nyavalyák nagy része meg úgy kerüli, akár az ördög a tömjénfüstöt. Ezenkívül remek és hasznos időtöltés pusztán, azért mert sportolni jó, sportolni öröm. Az elmúlt negyven év bűnei közé az is besorolandó, hogy a tömegek elől körültekintően rejtegette a fiatalosság megőrzésének eme titkát, helyesebben ezek feltételeit sem teremtette meg. Sem szabadidőben, sem létesítményben, sem árban hozzáférhető sportszerekben, sem életkedvben. Ennek átkait nyögjük még ma is... (buttinger) Röplabda Győzelem félgőzzel tíj vezetés a tájfutóknál Megtartotta újjáalakult köz­gyűlését a Heves Megyei Tájfutó Szövetség. A közel háromórásra sikeredett eseményen a leköszö­nő elnökség eddig végzett — nemzetközileg is elismert — munkáját Csáki Balázs, a me­gyei tanács ifjúsági és sportosztá­lyának helyettes vezetője kö­szönte meg. Dr. Nagy Árpád fő­titkár részletesen is szólt az egri Gép- és Műszeripari Szakközép- iskolában szép számmal össze­gyűlt sportolók és sportvezetők előtt az elmúlt két évtized ered­ményeiről. Az alapszabály vitáját követő­en — melyet elfogadtak — az új testület megválasztására került sor. Az eddigi elnök Mlinkó László helyére Beszedő Istvánt, az Egervin gazdasági igazgatóját választották, míg a titkári felada­tokat a jövőben Boros ZoltánXéX- ja el. A hét fős elnökség tagja lett még Blézer Attila, Garbacz Gá­bor, Honfi Gábor, Lénárd Mik­lós és dr. Nagy Árpád. Ökölvívás Rangadót játszik a Zalka Újabb izgalmas ringcsatákra van kilátás Gyöngyösön. Szom­baton délután 16 órától a lakta­nya tornacsarnokában a Honvéd Zalka SE ökölvívó gárdája az NB II élbolyánakjelenlegi máso­dik helyezettjét, a Debreceni MTE együttesét látja vendégül. Fischer László vezető edző sze­rint izgalmas mérkőzésekre, vér­beli rangadóra van kilátás. Az ökölvívást kedvelők a bajnoki forduló előtt 15 órától a diák­olimpia területi döntőjét is végig szurkolhatják, szorítóba lép He­ves megyei játékos is, a 43 kg-os súlycsoportú Pókos György, aki a Mátraházái Lendület SK tehet­sége. Nyitott füllel Ne feledjék! Kedden­ként reggel kilenctől ti­zenkettőig várjuk tele­fonhívásaikat az egri 13-644-es számon. Le­vélcímünk: Népújság Szerkesztőség, Eger, Beloiannisz u. 3., 3300. A borítékra írják rá: Nyitott füllel. Eger SE—Almásfüzitő 3-0 (7,9,4) NB-I-es női röplabdamérkő­zés, Almásfüzitő 150 néző. V:Horváth, Grábner. ESE: Cserkaszova, dr.Sikéné, Bukina, Torma, Fekete, Fésűs, Cs:Seregi, Kurucz. Edző: .... Az Almásfüzitő gárdája nem állította komoly feladat elé a baj­nokverő egrieket. Mivel az ellen­fél lelkesen, ám meglehetősen gyengén játszott, ezért nem tud­tak felpörögni a megfelelő for­dulatszámra, jószerivel edző­mérkőzés jelleget öltött a talál­kozó. A csapat félgőzzel sem ját­szott, mégis a gyenge közepes teljesítmény is elegendőnek bi­zonyult a két pont megszerzésé­hez. Szerdán 17.30-kor a körcsar­nokban a DVSC együttesét fo­gadják, és ellenük már lényege- • sen jobb produkcióra lesz szük­ség a sikerhez. A visszavágó pén­teken Debrecenben lesz, s ide a szakosztály külön autóbuszt is biztosít a szurkolók részére. Dollármilliókat áldoznak Japán a sportpiacra is betört Japán virágzó gazdasági és pénzügyi helyzetének köszönhe­tően a sportéletben is egyre meg­határozóbb szerepet tölt be. A sportba áramoltatott mind több pénz hatására a világ leghíresebb sportemberei egyre szívesebben választják versenyeik színhelyé­ül a felkelő Nap országát. A Mainicsi Shimbun napilap felmérése szerint 1985 óta, ami­kor is a japán jen a dollár árfolya­mához képest jelentősen meg­erősödött, a sportban a pénzdí­jak és a hirdetési dijak is nagy­mértékben megnövekedtek, így a Japánban megrendezett verse­nyek egyre nagyobb népszerű­ségnek örvendenek. Míg 1981- ben 41 japán vállalat fektetett tő­két a sportba, tavaly már 155 cég tartotta érdemesnek az atlétikai, tenisz-, golf- és labdarúgó-via­dalokat a szponzorálásra, azzal a céllal, hogy javítsák imázsukat. Ráadásul a földkerekség sztárja­inak — a szumóbirkózás kivéte­lével — nem kell attól tartaniuk, hogy a házigazda ország sporto­lói megtépázzák babérjaikat, íme néhány példa a szponzorá­lásra: — Mike Tyson, aki vasárnap James Douglasellen készül meg­védeni profi nehézsúlyú ökölví­vó világbajnoki címét a 63 ezres Tokio Dome-ban, a hírek szerint 9 millió dollárt kap a fellépésé­ért, míg kihívójának egymillió dollár üti a markát. Ezenkívül Tyson szerződést kötött a Toyota és a Minolta céggel. — Ivan Lendl, a világ első szá­mú teniszezője hatéves szerző­dést kötött 20 millió dollár elle­nében a Mizuno sportszergyártó céggel, felbontva tíz éve érvé­nyes megállapodását az Adidasz- szal. A Mizuno egyébként szin­tén megnyerte a maga számára Carl Lewist és a már visszavonult Florence Griffith-Joynert. — Japánban két teniszese­ménynek a pénzdíja is megha­ladja az egymillió dollárt: a tava­szi Suntoryésazőszi Seiko verse­nyekről van szó. — Az amerikai teniszező, André Agassi tavaly kétnapos bemutató versenyen 220 ezer dollárt kapott kézhez, 20 ezer dollárral többet, mint amennyit a Grand Slam-sorozatba tartozó ausztrál bajnokságon. — A Toyota autógyár évi hét­millió dollárt áldoz a labdarúgó Szuper Kupa-döntő lebonyolítá­sára. — Az NEC elektronikai cég lassan egy évtizede a fő szponzo­ra a két legfontosabb tenisz csa­patviadalnak, a férfiak Davis Kupájának és a nők Federation Kupájának.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents