Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)
1990-02-24 / 47. szám
8. NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE 1990. február 24., szombat Katona Judit: Az igazság istennőjéhez Ima Tőkés Lászlóért Heródes él és borzong a világ, mert házfalakra jelet festenek. Kínnal vergődő Mária-anyák rejtsetek el minden gyermeket! Adassék meg az élet és a jog s mi jogtalan, az mind vétessen el! A halott fiú bennem mind halott s mind ott függ ácsolt kereszteken. Adassék meg a békesség, remény, vétessen el a bánat és a könny, s tündököljön fiaink fején tövis helyett koronás öröm. Rózsa Endre: Ima minden asszonyomért Elmehetsz most már panaszkodni, kivel etetted föl ifjúságod. Csókjaim benned kagylók lepik, halak fürkészik körbe ágyad. Futhatsz a siket Nagymedvéhez, a lepecsételt forrásokhoz, ahol megállsz, pőre szobor vagy, tőzrepkény kúszik combjaidhoz. Fekhetsz a földbe, a tenger alá - öledből éger nő az égnek, két melledből két hamvas gyertyán. Körükbe zárnak. Bennük élek. Kipp-kopp — Anyukám, szombaton nem lustálkodhatunk, állítsd be a vekkert nyolcra. — Már hétvégén sem alhatom ki magam, ki a jófenét vársz te a hétvégén — nyavalygott a politikai üzelmekben járatlan nejem. — Kelünk, és máris rakod el a cihát, mert jönnek a népnevelők. — Ötvenkettő óta nem is hallottam ezt a szót, ne szórakozz velem, apukám, mert úgy oldalba böklek, hogy nem találod a másikat — replikázott a nejem, aki a népi szólásokban sem mondható otthonosnak. Szombat reggel kilenckor kopogtattak. Mondom az asszonynak, nyisson ajtót. — Apus, te szinte várod ezeket a népnevelő kopogtatókat — csodálkozott el a feleségem, akinek lassan kezdett leesni a tan- tusz. — Várom hát, de csak azért, hogy úgy rúgjam ki őket, hogy a lábuk sem éri a földet. Amit nem tehettem meg'5 2-ben, most megteszem. A küszöbön ott állt egy ember. — Uram, én nem adok önnek semmiféle papírt — kezdtem kimérten. — Én nem is kérek, hanem én hoztam maguknak. Én vagyok a népszámláló — mondta a pasas. Puff neki! A palit beengedtem, adataimat bediktáltam, majd távozása után új vadra vártam. Újfent kopogtatnak. (Rossz a csengőm.) Egy kiskorú áll az ajtóban. — Bácsi, papírért jöttem —vihog a pimasz kölke. — Szégyentelen pernahajder — kezdem kulturáltan —, melyik párt aktivistája vagy te, amikor az etikai kóSéx tiltja, hogy fiatalkorúak gyűjtsenek kopogtatócédulát. — Egy büdös szót sem értek — mondja a fiú. — Papírt gyűjtök iskolai akcióban. Adtam a gyereknek két kiló napilapot, és vártam. Újra hallik a kipp-kopp. De semmi. Csak egy harkály szállt az ablakfára. Már kezdek ideges lenni. Ezért keltem én hajnali nyolc órakor a hétvégémen? Ismét kopognak. Az ajtón. Szemüveges ipse áll el- anyátlanodva a lábtörlőmön. Cingár alak, erre én is felbátorodom. — Ide figyeljen, jóember! — kezdem neki mondani a magamét. — Szombat délelőtt nem átallja zavarni a munkában megfáradt, egyszerű állampolgárt, hogy valami szószátyár párt nevében elszedje tőlem becses tulajdonomat, a kopogtatócédulát. Ez az egyetlen ajándék évek óta, amit a tanácstól kaptam. Nem adom ki a kezemből. — Nem kopogtatócéduláról van itten szó, kérem tisztelettel — mondja a cingár alak —, hanem pénzről. — Szóval igaz! — rikkant egyet. — Pénzt kínál a cédulámért! Választási csalás, országos botrány. Egyébként mennyit kínál? — Nem pénzt adok, hanem viszek. Én vagyok a díjbeszedő — állítja a ványadt alak, és én megint le vagyok forrázva. Fizetek, mint a katonatiszt. Kettőe- zer-hétszázhúszat. Inkább a kopogtatócédulámat vitte volna el. Várok délig, várok estig. De senki sem kopog rám. Tűrhetetlen. Fel vagyok háborodva. Ezért keltem fel pirkadatkor a pihenőnapomon, ezért vágtam magam gálába? A szegény dolgozó ember kopogtatócédulája már senkinek sem kell?! Tudják mit? Fogom a cédulámat, és bedobom a totó-lottó ládába. Előtte szabályosan ki is töltöm. Ajánlom képviselőjelöltnek Röltex Rózsit. Rajtam nem fog múlni, hogy igaz ember kapja a megemelt képviselői fizetést. Majláth László Lógnak a szeren Negyvenedik tanévében jár az Állami Artistaképző Intézet. Évente mintegy 90 növendék képzése folyik az intézetben. Az általános iskola hatodikhetedik osztályától tanulnak itt a gyerekek, de van, aki a középiskolai tanulmányait kezdi az intézet falai közt. A növendékek a képzés folyamán egy komplett számot készítenek, melyet érettségi után a vizsgaelőadáson mutatnak be. Nyűjtóórán Der- Ügyességi órán tai Károly vezetésével A klasszikus Golden Gate Görkorcsolya órán akrobatikus csoport Glatz (MTI-fotó: Diósi Jánosné tanár Imre) vezetésével Ferdinandy Mihály Kun László siratása Valóban szégyen („hála” a történelemoktatásunknak), hogy alig tudunk valamit az Árpád-házi király(aink)ról. Pontosabban csak néhányról, akik a marxizáló terminológiával „haladók” voltak. De IV. vagy Kun Lászlóról a műveltebbek is csupán néhány közhelyes jelzőt tudnak mondani. Pedig már a jelzője, előneve is romantikus, regényes életutat feltételez. Mint maga a kor, a 13. század is, amelyben élt. Vannak történészek, akik szerint ekkor, a tatárdúlással történt az a tragédia, amely megtörte (először, de nem utoljára, mert a sorozat mindmáig tart) a magyarság életerejét, expanzióját, amellyel már-már túlcsordult a Kárpát-medencén (Lengyelországban, Moldvában, Bukovinában, Burgerlandban, a Sze- rémségben települt magyar falvak, egyszóval a gyepű erősödött, vastagodott.) IV. Bélát éppen azért tartják az egyik legnagyobb királyunknak, mert a tragédia után rendezni tudta a szétzilált sorokat, úrrá lett a pusztuláson és a káoszon. Ám ami utána jött, helyesebben, akik utána jöttek; az ifjan elhalt V. István, a tragikus sorsú IV. László, a tehetetlen III. Endre már a dekadenciát, a hanyatlást jelentették, s a folyamat végső soron az Árpád-ház kihalásához vezetett. Ferdinandy Mihály könyve olyan izgalmas, mint egy rémregény vagy egy krimi. A tudós felkészültségű (több egyetemen tanított) szerző egy Lisszabonban talált magyar nyelvemléket fejt meg és dolgoz föl egyszerre szépírói és filológus eszközökkel. Két portugál tudós barátja, s a beszélgetésbe bekapcsolódó magyar festőnő segítségével nem csupán Márkus őrkanonok megviselt krónikáját olvassák, fejtik meg és fordítják portugálra, de szellemesen csevegnek az Árpád-ház, s egyáltalán a középkor történetéről is. Arról a középkorról, amelynek (ma már tudjuk, hogy igazságtalanul, tévesen) „eposzi”, állandó jelzője a „sötét”. Feltehetően éppen ezért .ragadt rá ez a jelző, mert oly keveset tudunk róla. Benne van ebben persze az utókor gőgje is, amely kezdetlegesnek látja ezt a leghosszabb történelmi korszakot. Pedig — s éppen erről szól ez a könyv — az emberi létezés, sors mindenkor tele volt talánnyal, megfejtendő és megfejthetetlen titokkal, lett légyen az illető király vagy jobbágy. Mégis oka van, hogy a figyelem a királyokat jobban kitünteti, hiszen a történelmet — a vulgar marxista felfogással szemben — mégiscsak ők „csinálták”. Mindenesetre cselekedeteik, ambícióik, sorsuk, kudarcaik, sikereik egy egész dinasztia, következésképpen egy ország életét befolyásolták. Történetieden, de Ferdinandy könyve indokolja a kérdést: hogyan alakul a magyar história, ha IV. Lászlónak (két asszonya is volt) — törvényes fia születik ?De hiszen éppen ez a könyv tárgya, ha úgy tetszik, ezt nyomozza a szerző. A filológia mellett szellemesen alkalmazza a (freudi) pszichológia módszereit, sőt a genetikáét, a néprajzét, az összehasonlító nyelvészetet, a mitológiát, kultúrtörténetet is. A boldogtalan sorsú magyar király történetét európai kontextusba helyezi, abban elemzi. Nagyon is idő- és korszerű gondolatokhoz, következtetésekhez jut el, anélkül, hogy erőltetett, didaktikus lenne. A tömény histórikumot, filológiát oldja a kerettörténet, az, hogy maga a szerző is jelen van a történetben. Az olvasóra is átragad az oknyomozó kíváncsiság, szenvedély, s nem csupán a címszereplő, de a szerző is személyes ismerősünkké válik. Sajnáljuk, szánjuk, s meg is szeretjük a két kultúra, két asszony közt vergődő, nagyon hivatott, tehetséges, de a körülmények szorításában felőrlődő királyt és országát. Megelőzte a korát? Nem volt szinkronban azzal. Ferdinandy portréja egy vívódó emberé, s ez teszi kortársunkká IV. Lászlót, ez adja a történet (történelem) ma is hasznosítható tanulságait: dönteni kell Kelet és Nyugat között. Azaz a tét ma is Európa, hogy megtaláljuk-e a helyünket benne, föl tudunk-e zárkózni hozzá. Horpácsi Sándor Légből kapott hírek Tegnap éjjel álmomban a rádió, a televízió és az írott sajtó vezető képviselői rövid látogatást tettek nálam, és nyilvánosan bocsánatot kértek azért, hogy az elmúlt évtizedekben megrázó és tragikus eseményekről szóló hírekkel bombázták és tették tönkre az idegrendszeremet. A közhírré tett bankrablások, politikai gyilkosságok, túszejtő akciók, repülőgép-katasztrófák, árvizek, földrengések, rendszeresen ismétlődő áremelések, nemzetiségi zavargások hallatán az ideg- rendszerem súlyosan károsodott. A bocsánatkérés után jóval békésebb, számomra szimpatikus hírek írására kértek fel. Az első csokor már el is készült. íme! * * * Lemondott negyvenezer forintos havi nyugdijáról Lázár György volt miniszterelnök. A nyugdíjintézethez írt levelében közli: felelősnek érzi magát az ország gazdasági romlásáért, és szolidáris akar lenni a szegénységi küszöb alatt élő százezrekkel. Kéri, hogy nyugdiját maximálisan ötezer forintban állapítsák meg. Egy politikai komédia forgatókönyve készült el a Magyar Televízió elnökségének a megrendelésére. Az Aczélt megeddzük című játék főszereplője egy beképzelt és sértett újságíró, aki nemzeti hősnek tünteti fel magát. A szerencselovagi játék első felvételei már elkészültek. A közönség kíváncsian várja a komédia végét. * * * Benazir Bhutto pakisztáni miniszterelnök asszony leánygyermeket szült. A magyar kormány Békési László pénzügyminiszter javaslatára rendkívüli ülésen adómentes gyorssegélyt szavazott meg az édesanyának. Az 500 forint értékű segélyt magyar kormányküldöttség viszi a pakisztáni fővárosba. A delegációban a Magyar Vöröskereszt és a Magyar Nők Országos Tanácsa küldöttei is helyet kapnak. A Kádár János Társaság nevében Antoniewicz Roland táviratban köszöntötte a pakisztáni politikusasszonyt. * * * Magyar pénzügyi szakemberekből koldulórend alakult Budapesten azzal a céllal, hogy újabb hiteleket könyörögjenek ki számunkra a gazdag nyugati bankoktól. A szegénységet és alázatosságot fogadott barátok a nemzetközi tarhálás ismert személyiségét, Fekete Jánost választották rendfőnökké. Az új rendfőnök elsején öltözik csuhába és foglalja el mezítláb a hivatalát. * * * Marosán György Fel kellett állnom című, visszaemlékezéseket tartalmazó kötete nagy vihart kavart a magyar közéletben. Magyarországi turnéja során Staller Ilona, a Cicciolina néven ismert magyar származású olasz pornósztár bejelentette, hogy a péklegényből lett expolitikus sikerén felbuzdulva ő is megája életének legfontosabb epizódjait. A könyvhöz hanglemez helyett videokazettát is mellékel. A mű tervezett címe: Fel kellett állítanom! » * * Hogyan vágjunk zsebre több millió forintos vállalati prémiumot? címmel gazdaságpolitikai vitaestet rendeztek egy budapesti szociális otthonban. A vitaindító előadást Gellai Imre miniszterhelyettes tartotta, aki előző munkahelyén vezérigazgatóként mintegy 9 millió forint prémiumot — népies kifejezéssel élve — sarabolt össze. A zárszót az ÁPISZ vezérigazgatója tartotta Állami vagyon és kótyavetye a gondolkodó ember kelléktárában címmel. A sikeres tanácskozás anyaga könyv alakban is megjelenik. * * * Úgy látszik, most már végleg megoldódik a hajléktalanok problémája. Köztudott, hogy a fővárosi tanács sok hajléktalant Csillebércre költöztetett, a honvédség a törökbálinti barakktáborát adta át a rászorulóknak. Emberbaráti felajánlásokról is hírt kaptunk. Nagy Bandó András — állítólag — rózsadombi öröklakásába fogadott be tizenöt csövest, Czinege Lajos, az egykori katonaminiszter egy józsefvárosi szuterénlakásba költözött, hogy a 462 négyzetméteres, kacsalábon forgó, rózsadombi villáját minél hamarabb át tudja adni a hajléktalanoknak. Arról is szó van, hogy az exminiszter üresen álló leányfalui házába is csövesek költöznek. kgym
