Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)
1990-02-22 / 45. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. február 22., csütörtök 5. Több a terv, mint a pénz Mire futja A változások korát éljük. Ma Magyarországon mindent átalakítanak, átszerveznek, feloszlatnak, újjáformálnak. Ez alól a múzeumi szervezet sem kivétel, és csak bonyolítja a helyzetet, hogy mint általában, itt sem dúskálnak a forintokban. Dr. Pelercsák Tivadart, az egri Dobó István Vármúzeum igazgatóját azért kerestük fel, hogy a várható átalakulásról érdeklődjünk, és hogy megtudjuk azt is, mire futja az idén a múzeum forintjaiból. — Ebben az évben még marad a régi szervezeti rend, ám jövőre jelentős változások várhatók — tájékoztat beszélgetőpartnerünk. — Jelenleg is zajlik még a vita arról, hogy milyen mértékben lehet a múzeumokat a helyi tanácsok kezelésébe adni, hiszen olyan feladataink is szép számmal akadnak, amelyek túlmutatnak egy-egy település érdekein és lehetőségein. Mi, szakmabeliek úgy véljük, hogy a jelenleg is működő szervezeti rendünk kiállta az idő próbáját, fölösleges lenne rajta öncélúan változtatni. Az átszervezések gondot jelenthetnek majd. Az ásatásokban, a különféle kutatási programokban zökkenők lehetnek, hiszen a régészek, restaurátorok, a kiállításrendező szakemberek Egerben vannak. Ezért azon az állásponton vagyunk, hogy az egri múzeum maradjon meg központi intézménynek. Másrészt mi is elébe megyünk a várható változásoknak azzal, hogy a tájházaink és olyan kis egységeink egy részét, ahol a látogatottság nem haladja meg az évi háromszáz főt, még ebben az évben a helyi tanácsok kezelésébe szeretnénk adni, elsősorban ott, ahol tudják ezeket az épületeket hasznosítani. Abasáron például örömmel fogadták a kezdeményezésünket, mert a faluszépítő egyesület és a honismereti szakkör vállalkozott arra, hogy gondját viseli a gyűjteménynek. — Milyen fejlesztéseket terveztek erre az évre? — Az anyagi lehetőségeink behatárolják szándékainkat. A működési keretünk nem nőtt egy forinttal sem, ami valójában csökkenést jelent, hiszen az infláció jelentős. Folytatjuk a már megkezdett munkákat, többek között lecseréljük a gótikus palota tetőzetét, folyamatosan javítjuk a vár falkoronáit, rendezzük a képtár melletti területet. Jelenleg is folyik a nyugati falszakasz javítása a Dobó- és a Tömlöc-bás- tyák között, és feltáró munkát végzünk a vár északi részén, ahol középkori kapumaradványokat találtunk. Fontos feladatunk, a székesegyház romterületének konzerválása. Ezt a részt ugyanis korábban műkővel fedték, de többet ártottak ezzel a módszerrel, mint használtak, mert a borítás alatt az eredeti kövek szétfagytak. A nyári idegenforgalmi szezonra elkészülnek az épület- együttes stílusához illő információs táblák és szeméttárolók. Készül egy bódésor is, ahol nívós ajándéktárgyakat árulnak majd a várudvaron. Ugyancsak az idegenforgalmi vonzerőt növelheti, hogy a Dobó-bástya teraszán egy presszót nyitunk: innen csodálatos a város panorámája. — Be tud-e kapcsolódni valami módon a vármúzeum az 1995-ös világkiállítás programjaiba? — Ehhez elsősorban arra lenne szükség, ha a vár restaurálására vonatkozó elképzeléseinket megvalósíthassuk, és valóban komplex látvánnyal, nívós kiállításokkal, sokrétű programmal fogadhassuk a látogatókat. Remélem, akkorra sikerül a Dobóbástya emeletein berendezni egy jelentős természettudományi és régészeti állandó kiállítást. Sajnos ez a munka is lelassult pénzhiány miatt. A világkiállítás idején egyúttal a honfoglalás kétezredik évfordulóját is megünnepelhetjük és ez jó alkalom lesz arra, hogy a magyar történelem jeles korszakai felé fordítsuk a hazai és a külföldi közönség érdeklődését. — Milyen szakmai programokon dolgoznak jelenleg a múzeumi szakemberek? — Régészeink folytatják a be- nevári ásatást, Nagyfügednél a Csörsz-árok vizsgálatát, EgerKis látogatók az egri vár kőtárában ben a Török-fürdőfeltárását és a külső vár szondázását. A tárgygyűjtést sajnos csak a korábbinál visszafogottabban tudjuk folytatni. Elsősorban néhány témakörben igyekszünk gyarapítani az állományt, így a hóstyák népéletével kapcsolatos tárgyakat, illetve a napjainkban alakuló pártok, egyesületek, a jelenlegi politikai élet dokumentumait gyűjtjük. A kortárs képzőművészeti alkotások beszerzéséhez a megyei tanácstól kaptunk támogatást. Négy megye összefogásával folytatjuk a Tisza-tó vidékének tanulmányozását: Hevesen néhány év múlva tájmúzeumot szeretnénk a Tiszatáj emlékeiből létrehozni. Továbbra is mi kordináljuk a magyar várkutatást, e témakörből rendszeresen tartunk konferenciákat. Nyomdában vannak már a húszéves palóckutatási program eredményeit tartalmazó kötetek, s ezzel egy jelentős vállalkozás zárult le. Természetesen idén is kiadjuk évkönyvünket és több kismonográfia is napvilágot lát. — Milyen kiállításokkal várják az idén a látogatókat? — Áprilistól szeptemberig török hímzéseket, októberben művészien megmunkált parádi üvegeket mutatunk be. Júniusban a dunai svábokról rendezünk tárlatot, augusztusban pedig akva- rellbiennálé várja az érdeklődőket. Nemzetközi kapcsolatainknak köszönhetően jelenleg is megtekinthető a bmói múzeum barokk gyűjteménye, az NSZK- beli Esslingenben pedig mi népviseleti gyűjteményünkből látható egy tárlat. Hatvanban nemezkiállítást, a város történetét feldolgozó tárlatot, illetve a képző- és a szépirodalom kapcsolatát feltáró bemutatót rendezünk. Füzesabonyban tavasszal állandó kiállítás nyílik az úgynevezett füzesabonyi kultúráról. Egerben, a Vitkovics-házban egy állandó kiállítást rendezünk be Képes György hagyatékából, illetve egy másikat a névadó emlékére. — Hosszú ideje helyhiánnyal küzd az egri múzeum. Lesz-e ebben változás az idén? — Sajnos régóta kinőttük műtárgyraktárainkat, ezért kincseink egy részét kénytelenek vagyunk az elfogadhatónál rosz- szabb körülmények között tárolni. Ezért igényt nyújtottunk be egy épületre a politikai változások nyomán most felszabadulok közül. Ugyancsak lehetőségeinket gyarapítja, hogy a Minorita- rendház földszintjén egy állandó kiállítást rendezünk be a palóc népművészetről. Ez a 150 négyzetméteres kiállítótér remek helyen, a város centrumában fekszik, ezért az idegenforgalmi hivatallal karöltve egy kis iroda is működik majd itt, ahol a turisták információkat kaphatnak a szálláslehetőségekről, a kulturális és idegenforgalmi programokról. A várban saját kézbe vettük a vendégforgalom irányítását, és tudatosan törekszünk arra, hogy növeljük az idegenforgalmi vonzerőt, hiszen a szűkülő költségvetés miatt meg kell fognunk minden forintot. Attól sem zárkózunk el, hogy a profilunkba illeszkedő, jövedelmező vállalkozásokba fogjunk... Koncz János Pokoljárás és bohóctréfa Csűrös Miklós Kálnoky-könyvéről ii/1. Már 1977-ben monográfia jelent meg Kálnoky Lászlóról Al- földy Jenőtollából, de a költő által is oly nagy érdeklődéssel várt új monográfia már csak Kálnoky László halála után látott napvilágot: Csűrös Miklós: Pokoljárás és bohóctréfa (1988) című monográfiája teljes életművet mutat be, különös tekintettel a lírakoncepció alakulására, a poétikai változatokra és változásokra. (Monográfiáját kanditátusi disz- szertárcióként védte meg 1989. december 11-én az Akadémián.) Csűrös Miklós az ELTE tanára, a XIX. századi magyar irodalom oktatója, de kutatója jelenkorunk irodalmának is. Fodor András költészetének első mo- nográfusa és a kritikus nemzedék egyik legmarkánsabb képviselője. Kálnoky életét és művét belső tagoltságában, mélyebb rétegeiben elemzi. Kimutatja, hogy a változásra való hajlam kezdetektől jellemzője ennek az életműnek, ezért tartja a „meglepetések” költészetének. Az 1970. után keletkezett versek teljesen átrajzolják a róla addig kialakult képet. Rendhagyó az életmű periodizációja. A fő cezúrát az első negyven év és az utolsó tíz év érintkezésénél jelöli meg. A kései termés megannyi tanulsága más fényben láttatja a korábbi műveket is. (Alföldy Jenő Kál- noky-monográfiája lezárult az 1977-ben megjelent Farsang utóján című kötettel.) A kutató elmélyültség jellemzi a világképelemzést, a költői világlátás, a műfajok, esztétikai minőségek, a hangnem, a prozó- dia tüzetes vizsgálatát, az új értékeket feltáró verselemzéseket és -értelmezéseket. A Kálnoky-líra legállandóbb archetípusai közül a pokoljáró és a bohóc ősképének a személyes élettel való szembesítése az életműben a tragikus és humor minőségeinek ellentétét és összefüggéseit segített megvilágítani. Csűrös erénye a filológiai pontosság, érdeme a szövegváltozatok összevetése, a mikrofiloló- giai alaposságú stilisztikai, helyesírási, központozási eltérések vizsgálata, a kései átdolgozások esztétikai arculatának feltárása. Csűrös meggyőzően cáfolja az egy- vagy kevésversűségről szóló legendát. Nyomon követi a kisebb, részproblémákat megoldó versektől a költői utat az összefoglaló nagy művekig. Külön kiemeli a Kalnoky-életmű — jelölt vagy jelöletlen — ciklikusságát, az egyes verstömbök belső rendjét, a kölcsönhatások érvényesülését. A folyamatokra ügyel, nem állítja szöges ellentétbe egymással a „dolorizmus”, a férfias pesszimizmus periódusát és a kései anekdotikus, narratív lírát. Az életmű szerves részének tekinti a minőségében és méreteiben párját ritkító műfordítói teljesítményt, amelyet a Nyugat harmadik nemzedékének legjobb teljesítményei és a magyar líra maradandó értékei között tart számon. Sokáig a kortársi kritika toposzai közé tartozott, hogy Kálnoky eredeti műve csak műfordításainak mellékterméke, amint az is, hogy költészetét pesszimizmus jellemzi, élményanyaga szűkös, létfilozófiája komor, vigasztalan... A költő művekkel válaszolt a kihívásokra.. 1977-től szinte évenként sorjáznak kötetei, demonstrálja a változásra, átalakulásra való képességét. Gazdagodik költői tematikája az epikus történetek, anekdoták irányában is. Nála nem életmorzsa csupán az anekdota, a költői gondolkozásban sem csupán ötlet, amely a derűs hatásért feláldozza a nagyobb lehetőségeket, mert nem lekerekített egészként ábrázolja a világot. Kálnoky számára, amint a nagy prózaíró elődök, Mikszáth, sőt Gárdonyi számára sem a történelmi mellébeszélés eszköze az anekdota. Az anekdota segít ellenpontozni a korérzés meghatározó motívumát, a szkepszist, a szubjektivitást és az eszményi teljesség felé mutat. Ebben az értelemben — mint a századelő java magyar prózájában is — nála az anekdota, az epikus történet a valóság egyik legfőbb és leggazdagabb közvetítője, amely nem fordul el irodalmunk történelmi távlatú nagy kérdéseitől; az általánosítás hathatós eszközeként a jellemek ábrázolásának plaszticitását erősíti, oldja az objektivitás kényszereit személyessé váló hangjával is. Az anekdota Kálnokynál nemcsak hatásos valóságbetét, hanem gyakran a valóságos szerkesztési elv funkcióját is betölti; közvetlen kapcsolatot teremt az olvasóval, ha nem csupán díszítő anekdota-fűzés, ha az egyénin és egyedin túlmutat, ha magasabb, általános, sokszor hangulati fo- gantatású elvet érvényesít. Az anekdota ellen a realista teljességeszmény oldaláról az volt a vád, hogy a csattanóval lekerekített valóság képét és igazságát partikuláris szemlélettel ábrázolja. Kálnokynál az anekdota a költészet frissítő forrásai közé tartozik, az általánosítás, a fikcionálás eszköze, az emberkép láttatásának új lehetősége, mert sosem az a fontos benne, amit mond, hiszen ez véges, hanem az ahogyan mondja, mert ez végtelen, stílust, hangnemet gazdagító hatású. Cs. Varga István Antik Gyűjtemények Múzeuma Berlinben A mesés kelet csodálatos kincseiből, építészeti, szobrászati remekműveiből verbuválódott páratlan anyaggal büszkélkedhet a berlini Antik Gyűjtemények Múzeuma. A világon egyedülálló kiállítás szerfölötti gazdagsága révén bepillantást enged az órkori görög és római kor művészetébe, társadalmi és kulturális életébe. A monumentális alkotások lenyűgözőek, elgondolkodtatóak, s a látogató előtt felidézik a letűnt korok ízlésvilágát. (Fotó: Molnár Zsolt)
