Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)
1990-02-19 / 42. szám
HEVES MEGYEI IXL. évfolyam, 42. szám-ÁRA: 1990. február 19., hétfő 4,30 FORINT BÚJÓCSKÁZIK-E A VAGYON? Soha nem dolgoztam a pártapparátusban... (3. oldal) BETEG AZ EGÉSZ ORSZÁG Én magam szedem a füveket, leginkább a Blikkben, és magam dolgozom fel azokat. (4. oldal) „NE A BÍRÓK CSINÁLJÁK A TABELLÁT1” Azt mindig is tudtam, hogy a körzeti és a megyei bajnokságban szereplő kollégák vannak a legnehezebb helyzetben. (6. oldal) VIHAR A KIOSZBAN IS A résztvevők úgy fogalmaztak, hogy az elmúlt időszakban a városi tanács vezetői sorra hoztak lakosságellenes intézkedéseket... (8. oldal) Szívélyes fogadtatás — Ötletek a hazai piacgazdasághoz, a pluralista demokráciához — Feltételek és kölcsönös előnyök Szakértői küldöttség az OECD-nél Magyar szakértői küldöttség tárgyalt több napon át Párizsban az OECD, a gazdaságilag fejlett országok együttműködési és fejlesztési szervezete központjában. A küldöttséget, amelynek vezetője dr. Balázs Péter, a Kereskedelmi Minisztérium Külgazdaságpolitikai Főosztályának a vezetője volt, fogadta Jean- Claude Paye, a szervezet főtitkára, s megbeszélést folytattak az OECD vezető szakértőivel a szervezet tevékenységéről, az együttműködés lehetőségeiről. Dr. Balázs Péter a tárgyalásokról az MTI tudósítójának elmondotta, hogy ilyen jellegű megbeszélésre első ízben került sor, s a magyar küldöttséget igen szívélyesen fogadták. A vezető ipari országok szervezetével eddig semmiféle hivatalos kapcsolat sem állt fenn. Magyarország egyelőre az együttműködés lehetőségeit kívánja megismerni, egyes területeken be kíván kapcsolódni az OECD tevékenységébe, vizsgálataiba, lehetőséget kíván kapni arra, hogy hozzájusson a szervezet által végzett vizsgálatok, gazdasági elemzések, ajánlások anyagaihoz, mert azok jelentős mértékben megkönnyíthetik a magyar gazdaság átalakításával kapcsolatos munkákat. — Az OECD megalakulása A magyar kormány azzal a kéréssel fordult a japán Yamaha céghez, hogy legyen együttműködő partner a hangszergyártásban. A világ legnagyobb hangszerkészítő cégétől különböző hangszerfajták — elsősorban zongora, valamint fúvós hangszerek - tervezését és komplett gyártási eljárását és a szükséges technikát szeretné megkapni a magyar ipar, annak érdekében, óta foglalkozik a piacgazdaság legkülönbözőbb kérdéseivel, azok elemzésével, keresi az egyes problémák optimális megoldását. Mivel Magyarország áttér a piacgazdaságra, a szervezet tapasztalatai igen nagy segítséget nyújthatnak ehhez — mondotta dr. Balázs Péter. — Magyarország egyelőre nem kíván a szervezet tagja lenni, de kölcsönös készség mutatkozik az együttműködésre. Szeretnénk felhasználni a számunkra alkalmas elemzéseket, vizsgálati módszereket, ugyanakkor felajánlottuk együttműködésünket a különböző vizsgálatokban, elemzésekben történő részvételre. Erre több területen is látunk lehetőséget. Jean-Claude Paye, az OECD főtitkára az MTI tudósítójának adott nyilatkozatában igen hasznosnak minősítette a megbeszéléseket. Véleményét így foglalta össze: — Miért érdeklődik Magyarország az OECD iránt, s miért érdeklődünk mi Magyarország iránt? Úgy gondolom, azért, mert az a fejlődés, ami Magyar- országon megy végbe, arra irányul, ami az OECD-államok közösen vallott eszménye, közösen vállalt hite: a piacgazdaság, a pluralista demokrácia megteremtése. A kezdeményezést Ma- (Folytatás a 2. oldalon) hogy a világpiacon versenyképes termékekkel jelenhessen meg — közölte a Nihon Keizai Simbun, Japán vezető gazdaságpolitikai napilapja. A Yamaha Európában londoni képviselete révén van jelen. Amennyiben létrejönne az együttműködés, ez lenne a világhírű hangszergyártó óriásnak az első kelet-európai, közös vállalkozáson alapuló együttműködése. Önmagukat átmenteni kívánó, levitézlett főpapok Tőkés László „támad” Tőkés László temesvári református lelkész a Valóság című Bukarestben megjelenő hetilapban támadja Csutak Csaba püspökhelyettes és Tunyogi Csapó Gyula főgondnok tevékenységét, és kijelentette, hogy a két személynek semmi köze sincs a Romániai Magyar Keresztény Szövetséghez. Tőkés László kifejti: január 24-én lelkészi és világi résztvevőkkel a romániai négy magyar történelmi egyház képviseletében Kolozsváron megalakították a Romániai Magyar Keresztény Szövetséget, de ehhez a szövet(Folytatás a 2. oldalon) Veszprémben és Esztergomban Szombaton nyílt napot tartottak Veszprémben, a Jutás városrészben lévő szovjet laktanyában. A parancsnok hangoztatta, nem telik el hosszú idő a kivonulásig, és a település lakóinak átadják az objektumot, az itt lévő lakásokkal és művelődési házzal együtt. Esztergom kertvárosában a Budapest nevű páncélos hadosztály látta vendégül a város több száz érdeklődőjét. A szovjet katonák bemutatták a harci egység történetét, fegyverzetét, valamint kultúrműsorral is szórakoztatták a vendégeket. Több ország budapesti nagykövetségének katonai attaséja is jelen volt az eseményen. Az esztergomiak számára igen fontos, hogy a Suzuki-autógyár építésére a laktanyától igényelt területet megkapják. A laktanya megszüntetése esetén a város a jelenleg lő- térként használt nagy földterületeket is visszakapná. Együttműködés a hangszergyártásban Magyar kérés a Yamahához Lám, lám — ki tudja, miért? — a címben jómagam is előrébb vettem a jogot, mintegy tudat alatt elfogadva és érzékeltetve ezzel elsőbbségét és fel- sőbbségét. Hiba lenne, ha nem ismernénk el, hogy mindennapjaink gyakorlatát is valami hasonló szemlélet jellemzi. A tanácsi bérlakások körüli egyre jobban terebélyesedő, indulatoktól sem mentes vitában a bérlők felizzó szenvedélyeire ekképp próbált a tanácsi vezető vizet loccsantani: — ...Az más kérdés, hogy a százszázalékos vételár megállapítása erkölcsileg erősen kifogásolhátó... mi is osztjuk azt a nézetet, miszerint ez a lépés etikátlan és igazságtalan. Az, hogy morálisan elítélhető ez a rendelet, viszont nem jelenti azt, hogy jogsértő. Ez az — egyébként tipikusnak mondható — álláspont szigorúan gyepűt von a jog és a morál birodalma közé, és mindenkor az előbbi magasabbren- dűségét hirdeti az utóbbi fölött. Ami „csak” erkölcstelen, azért jobb esetben is csupán feddés, korholás jár, ellenben jaj annak, aki akár csak szemernyit is megsérti a paragrafusokban foglaltakat. Természetesen eszem ágában sincs a jogszabályok létének szükségességét megkérdőjelezni, hiszen —jól-rosszul — mégiscsak valamiféle kapaszkodót biztosítanak, néha a kelleténél is szövevényesebb viszonyrendszerünkben rendező elvként működnek, egyfajta mederbe terelve a társadalom életét. Azzal is tökéletesen tisztában vagyok, hogy a jogi és etikai szempontokat határozottan külön kell választani egymástól, máskülönben küszöbön a káosz. Ami töprengésre késztet, az az, hogy az erkölcsi normák valahogy mindig háttérbe szorulnak, és mi tagadás, kevés a becsületük. A mögöttünk maradt évezredek az emberek többségét megtanították a jogtiszteletre — bár ezt misztifikálni kár lenne —, mert az értetlenkedőket mihamar a pellengér, a kaloda, az áristom, vagy végső esetben a bakó réme térítette jobb belátásra. A lista korántsem teljes, hiszen a mindenkori hatalom érdekeit kiszolgáló jog — szemben az erkölccsel — sohasem szűkölködött az akaratérvényesítés eszközeiben. Mégsem hiszem, hogy helyes lenne a kettőt szembeállítani, sőt meggyőződésem, hogy ez ugyanolyan helytelen, mint összezagyválni őket. Nem tudom viszont elfogadni az „erkölcs nélküli” jog létjogosultságát, utóvégre ez csak a bennfentes kevesek érdekeit szolgálja. Régen rossz, ha bizonyos jogszabályok, miközben egyesek elé korlátokat állítanak, ugyanakkor másoknak felmentést adnak nemtelen tetteikre. Be kell azt látnunk, hogy a törvény puszta betartása még kevés, nagyon kevés ahhoz, hogy bárki nyugodtan a tükörbe nézhessen. Az erkölcs ítélőszéke kinek-kinek a saját lelküle- tében létezik, vagy éppenséggel nem létezik. Ki tudná megmondani azt, hogy szerencsés vagy nyo- morult-e az, akinek a lelkiismerete mondja ki -az utolsó szót? Buttinger László Az igazgató: „ .....” A munkások: „ülünk, fekszünk, sétálunk, tévézünk...” Bányabezárás után Egercsehiben Az egeresein bánya új, a felszámolást vezető igazgatója nem nyilatkozik. Bizalmatlanul méreget bennünket foteléből, és semmire sem Válaszol. Azt mondja, nem érti azt a kérdést, hogy mennyien maradtak munka nélkül a községben. Nem érti, mert senki nem maradt munka nélkül, mindenki el tud helyezkedni. Aztán már ennyit sem mond, csak azt kéri, hogy várjuk meg a központból rövidesen érkező vezérigazgató-helyettest, mert ő többet tud nekünk mesélni. Megemlítjük, hogy ez talán még sincs így, hiszen ő van itt a helyszínen, de szerinte így van, úgyhogy sétára indulunk. Sokáig nem kell mennünk, a földszinten már álldogálnak néhányan — éppen a munkakönyvüket várják. Lakatos Géza, Harkály Dezső, Rácz András, Ökrös Imréné, Hamis István, Ország Vilmos és Elek József nem rejtik véka alá elkeseredésüket, egymás szavába vágva panaszolják sérelmeiket. (Fotó Koncz János) Hol van most Csíki István) A korábbi igazgató. A szerk.), hol van Győri Sándor (A vállalat vezérigazgatója. A szerk.), most miért nem néznek a szemünkbe? Itt még az autóbuszsofőröknek sem lesz munkájuk, nem kell majd hozni-vinni senkit. Röhej volt, ami az utolsó műszaknál történt. Ott volt a bányászzenekar, a vezetők közül meg csak a főmérnök, meg az akna vezető. A többiek oda se jöttek, pedig láthatták volna, hogy ott mindenki zokog. Most nem csinálunk semmit, csak ülünk, fekszünk, sétálunk, tévézünk. Sok gyerekünket mind az igazgató nyakára kellene vinni. Hiába mondja azt, hogy ami nem nyereséges, azt nem lehet üzemeltetni, nézzék meg, a Tüzép-telepen meg nincsen normális szén, mi sem tudunk már lassan begyújtani. Miből fizessem a rezsimet? Munkát nem kapunk, volt, aki már három helyen is járt, de értsék meg, hogy nem tudunk havi hatezer forintért munkát vállalni. Nekünk mindig csak ígérgettek, mi meg elhittük nekik. Elmondanánk mi ezt a Parlamentben is, ha meghívnának, de a mostani jelöltek között alig van fizikai munkás. Mi itt építkeztünk, itt a családunk, hová menjünk?” + Visszamegyünk Zsidai Sándor megbízott igazgató-mi- (Folytatás a 2. oldalon) „Máshol legalább van végkielégítés de mi nem kapunk egy fillért sem. Március tizennegyedikéig megkapjuk a bérünket, aztán meg semmi, csak a munkanélküli-segély. Nehogy azt higgye valaki, hogy az nekünk elég. Több mint tíz évet dolgoztunk a föld alatt, húsz-huszonkétezer forintot kerestünk, otthon vannak a gyerekek, őket kevesebb pénzből nem tudjuk eltartani. Nem megoldás az, amit itt ajánlanak nekünk, hogy aThorez bánya átvenne bennünket Visontára. Mit csinálnánk ott egész héten ? Csak elinnánk az összes pénzt, de az legényembemek való. A munkásőrök egy évig még kapják a fizetésüket, pedig nem csináltak semmit, csak mi nem kapunk egy fillért sem. Akiknek itt felmondtak, azok kilencven százalékának nem lesz munkahelye. Azt mondja meg nekünk valaki, hogy mi lesz az állóeszközökkel, mi lesz az épülettel, mi lesz a bányával? Ezt, kérem, szét fogják hordani. Ezt az új igazgatót, a Zsidai Sándort nyugdíjból hívták visz- sza, ő a miniszteri biztos, már az ötödik bányát záratják be vele. Az egercsehi fiataloknak meg teljesen kilátástalan lett a helyzetük, sokan itt építkeztek, az itt elhangzott ígéretekre alapoztak. Elő kellene keríteni azokat, aki itt beszéltek, akiknek mi hittünk. Havas csendélet Nem indítanak önálló jelölteket — Elhatárolják magukat a harcos antiimperialista politikától Az OBT kilép a Békevilágtanácsból Az Országos Béketanács szombaton Budapesten megtartott választmányi ülése úgy határozott, hogy az OBT felfüggeszti a békevilágtanácsbeli tagságát, mert ez a nemzetközi szervezet a Gorbacsov előtti időszakot képviseli ma is. A vitában egyesek azonnali szakítást akartak, hivatkozva arra, hogy a többszöri magyar kezdeményezés — így például az elmúlt heti athéni is — kudarcot vallott a harcos antiimperialista politikát képviselő országok mozgalmaival szemben. Mások megfontoltságot javasoltak. A választmány tagjai végül két tartózkodással úgy döntöttek, hogy felfüggesztik az OBT békevilágtanácsbeli tagságát, és felhatalmazzák az elnökséget a további lépésekre. Barabás Miklós főtitkár az ülésen rámutatott, hogy az OBT a választásokon önálló jelölteket nem állít, és egyetlen koalícióhoz sem csatlakozik. A mozgalom számára sem közömbös viszont az első szabad választások eredménye, mert olyan békés átmenetben érdekelt, amelynek eredményeként az állampolgárok nem kerülhetnek az egyik kiszolgáltatottságból egy másik fajta alávetettségbe. Az OBT szerint a kölcsönös tisztelet, valamint az erőszak kizárása nélkül nem lehetséges a választások európai szellemű megtartása, ezért az OBT etikai kódex szövegének kinyomtatásával kíván hozzájárulni a választások sikeréhez.
