Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)
1990-02-16 / 40. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1990. február 16„ péntek Egy profán pieta: Miskin Rogozsinnal (Epres Attila és Megyeri Zoltán) Két ember — Egy lélek (Fotó: Koncz János) Stúdió-bemutató Egerben: Bűnhődés Párbeszéd a lélek éjfekete belsejében Sötét drapéria öleli az egri Gárdonyi Géza Színház stúdiószínpadát, a nézőket és a játszókat egyaránt. Gyászos és érzéki ez a feketeség. A tér kitüntetett pontján a dupla ágy: ott fekszik letakarva a mezítelen halott. Nasztaszja Filipovna holtteste az, aki fölött a Dosztojevszkij hősei, Miskin herceg és Rogozsin folytatják végeláthatatlan éjszakai párbeszédüket. A világhírű lengyel rendező, Andrzej Wajda a Félkegyelmű című regény lényegét kettejük párharcában sűrítette. Az egri bemutatót Kapás Dezső rendezte, aki éppen ezt a belső izzást ragadta meg. Egyetlen szobába van zárva néző és színész: a nézőtéren helyet foglalók egy percre sem érezhetik, hogy kívül vannak ezen a helyzeten. Gyilkosok és cinkosok szoronganak a szűk térben, a fülledtségben, amelyben lassan terjeng a hullaszag. Dosztojevszkij — mint a nagy írók általában — nem fél a szélsőséges helyzetektől, az abszurd szituációktól. Ez a Wajda által teremtett drámai helyzet nagyon is megfelel az író szellemének, akinek művei Szerb Antal szerint a „végzetes órákon játszódnak le”. A két főhős — Epres Attila és Megyeri Zoltán — a sötét szobába lopakodik be, hogy éjszakai csatáját megvívja. Nem kis próbatétel ez. Dosztojevszkij szövege olyan mélységeket rejt, amelyek elrettentik az embert. Átlép a normalitás határain, s szinte minden pillanatban az őrület nyomása nehezedik alakjaira. Ezt a terhet kell hordoznia annak, aki az író figurájának bőrébe bújik. A néző először azt gondolná, hogy ez a két fiatal színész nem is tud megbirkózni ezzel a feladattal. De aztán egyre inkább kiderül: érzik és értik a Félkegyelmű gondolatait, képesek annak a feszültségnek a megteremtésére, amely olyannyira jellemző a műre. A rendező kihasználja a szűkösséget. Miskin herceg és Rogozsin ugyanott lép be, mint a közönség néhány perccel azelőtt, s amikor kulcsra zárják az ajtót, mintha valamennyi jelenlévő örökre oda lenne rekesztve. Minden testközelben történik, nincs lehetőség arra, hogy akár még el is fordíthassuk arcunkat. Suttogva kezdik beszélgetésüket, szinte áttekinthetetlen sötétségben, hogy aztán fokozatosan hangosodjon a szó, s világosodjon a szín. De az intimitás megmarad: az a hangütés, amely végül is az egész játék lényege. Akármilyen kis területen is formálják meg küzdelmüket, minden mozgás, minden gesztus a helyén van. Epres és Megyeri óvakodik a túlzott indulatkitörésektől. A helyzet olyan feszült, hogy semmiféle fokozás sem kell ahhoz, hogy megálljon a teremben a levegő. Éppen a természetes hangvétel kerül szembe az elfogadhatatlannak a halottról úgy szólnak, mintha még most is élne. Talán ezzel igyekeznek elfeledkezni arról, hogy nincs tovább, a bűn már befejezett, jóvátehetetlen, s a cím szerint már valóban csak a büntetés következhet. Pilinszky János szavaival: „Megtörtént, holott nem követtem el, / és nem történt meg, holott elkövettem. ’ Egyre inkább lemeztelenedik előttünk ez a helyzet, ahogy a viaszosvászon lepedő is lekerül a csupasz női holttestről: egy lélek éjfekete belsejében játszódik minden. Miskin és Rogozsin nem két külön világ, hanem a kettévált teljesség. Ez a bűnük és a büntetésük egyszerre, mert sohasem érthetik meg igazából a másikat, de önmagukat sem. találhatják meg. Magányra vannak ítéltetve, mint mi valamennyien, akik botorkálva keressük emberi lényünk tökéletességét. Lehet azt Nasztaszja Filipovnának nevezni, vagy bármi másnak, a lényeg egy marad: a halál, a gyilkosság egyszerre tökéletesen logikus és abszurd válasz hiányainkra. Az eddigiekből kiderülhetett, hogy nem akármilyen színházi élményt nyújt ez a két szülész. Ennek az estének ki lehetne emelni egyes mozzanatait, de az csalóka volna: egy pontosan felépített és végigvitt dráma került a nézők elé. Olyan stúdiójáték ez, amely az elmélyülést szolgálja játszónak és nézőnek egyaránt. Gábor László Kimagasló évet zártak—40 millió forint nyereség: A vísontaí Reménységben A visontai Reménység Termelőszövetkezet — 30 éve — 1960-ban alakult meg a Mátra tövében. A fő profilt a szőlő- és a szántóföldi növénytermesztés képezi közel 1400 hektáron. Mindehhez járul az építő csoport, a szeszfőzde, a palackozó, a borászat, a feldolgozó és a gépműhely tevékenysége. Az elmúlt évi zárszámadás szerint az állományi létszám 215 fő, 136 millió nettó árbevételt produkált, amely több, mint 40 millió forint nyereséget eredményezett. Az elkövetkezendő időszakban — hogy megőrizzék jó gazdálkodásukat — egyik jövedelemnövelő tevékenységként vagyonjegyek kiadását és járadék emelését tervezik. A felvételek az új gépműhelyben készültek, ahol a tavaszi munkákra készítik elő a gépeket a szerelők. Teplán Sándor a Rába-Steiger traktor külső gumiköpenyét készíti elő a felszereléshez (Szabó Sándor felvételei — MTI) Reklámfilmek Magyar szemmel... A világ legjobb reklámfilmjei Tanulj meg értelmesen tévét nézni! Cannes-ban tavaly 39. alkalommal rendezték meg a világ reklámfilmtermésének fesztiválját. Ezen tóbb mint 3700 film és 68 videoklip vett részt; közülük került ki az a kétszáz díjazott produkció, amely elnyerte az állítólag kissé szubjektív zsűri elismerését. Mindenesetre az idén is láthattuk a (talán) legjobb alkotásokat, mégpedig ez alkalommal is a Magyar Gazdasági Kamara szervezésében. Vajon mit mondhat a nyugati világszínvonalú reklámfilm a magyar szakembereknek? Erről kérdeztük Fignár Zoltánt, a Grafol Kft. reklám- grafikusát, aki az idén már ötödik alkalommal vesz részt a magyarországi bemutatón: — Ez nekünk elsősorban azért fontos, mert legalább látjuk, milyen a világszínvonal, rá tudunk tapintani az áramlatokra, stílusokra. Ez — hogy úgy fogalmazzak — a „póráz” nekünk, és azon kívül ráébreszthet minket a magyar reklámfilmek alacsony színvonalára. — Mi az, amitől rosszabb a magyar reklám ? — Nyugaton iszonyú nagy háttér — technikai, anyagi — áll rendelkezésre. Gyakorlatilag nem is hasonlítható össze mindez a mi helyzetünkkel. Lehet, hogy sokakat meglep, de egy kinti egyperces reklámfilm előállítása néha közel annyiba kerül,mint egy hazai másfél órás játékfilmé. Azonkívül az árubőség... Ez nálunk nemigen létezik, és ezért ez is falssá, ellentmondásossá teszi a magyar reklám ügyét. Ahol rengeteg az áru, ott érdemes a hirdetésekbe befektetni, mert a remélt igen nagy haszonból lehet finanszírozni a filmet. Magyar- országon viszont az is előfordulhat, hogy egy jól sikerült reklám után le kell állítani az egészet, mert az adott cikket már nem lehet kapni. Másrészt azt is el lehet mondani, hogy nálunk általában rossz kezekben van a döntés. Gyakran a cég vezérigazgatója beleszól a reklámba, és ezt a szakmai színvonal sínyli meg. Talán nem véletlen, hogy ilyen jók a nyugati reklámfilmek. Azokban — és ezt láthattuk is a vetítésen — egy-egy jó poén, geg zárja a produkciót, és ez meg is marad az emberben, tud mire visszaemlékezni. Itthon pedig a poén helyett csak azt halljuk: ki gyártja a terméket, hol van a telephely vagy a vevőszolgálat. Például itt van a Levis-reklám, amelynek eredetijét most láthattuk — szellemes poénnal, csattanóval — a hazai változatból pedig éppen ez hiányzik... Tehát hiányzik a hatás. Az ismert magyar AIDS-reklám láttán például semmi nem jut az eszünkbe, az legfeljebb a szerelmeskedéshez csinál kedvet, ami nem baj persze, de itt nem ez lenne a cél. Láttam egy nyugati AIDS-filmet, ahol egy AIDS- beteg látható halála előtt nem sokkal a születésnapi tortája mellett. Az utolsó születésnapján. Ezt a képet nehéz elfelejteni. — Ezek szerint nincs is jó magyar reklámfilm? — Néha föl-föltűnik egy-egy színvonalas produkció. Ezek közé sorolom a MALÉV vagy a Postabank hirdető filmjeit. Más kérdés, hogy milyen kép fogadja az ügyfelet, ha tényleg bemegy egy postára, erről viszont a reklámszakemberek nem tehetnek... De még egyszer mondom: a technikai hátteret egyszerűen nem tudjuk mivel ellensúlyozni. így nálunk inkább egyszerű propaganda folyik, nem pedig szín- volas reklám. — Végül hadd kérdezzem meg, milyen szakmai változások érzékelhetők a világ reklámfilmjeinél? — Valahogy eltűntek a harsány dolgok: színek, hangok. Humánusabbak, emberközpon- túbbak lettek a filmek. Inkább az érzelmekre hatnak, ezért visszafogottabbak, mint a régebbi alkotások. Lágyabbak lettek az effektusok, divatosabbak a feketefehér filmek. Szóval az effajta stílus hódít manapság. Ott... Havas András Levetítették a Magyar Gazdasági Kamara nagytermében a világ legjobb reklámfilmjeit — és ez jó. Jó, hiszen két dolgot is megtudhattunk a cannes-i díjnyertes alkotásokból, jelesül azt, hogy milyen módszerekkel dolgoznak a nyugati reklámszakemberek — kelet-európai film nem volt a díjazottak között — és azt, hogy a propagált cikkek már önmagukban is mennyire vonzóak, kínálják magukat. Hiszen hiába a kifinomult módszerek, ha egyszer az amiről el akaijuk hitetni, hogy a világ egyik legjobb terméke — az közönséges bóvli. így aztán, hogy ha valami őrült mágnásnak eszébe jutna, hogy a profi módszerekkel ajánlja figyelmünkbe a jeles magyar árucikket, az így hangozna: Utálod a társaidat az országúton? Borsot akarsz törni az orruk alá? Erősítsd meg gépparkodat Ikarus- buszokkallÉs akkor ezen jót nevetnénk, majd rohannánk az Ikarus-boltba, s ez esetben már elérnénk a jólét olyan szintjét, hogy nem is lenne Ikarus-busz. De ne hagyjuk a tréfát, hiszen a bemutatott kisfilmek legfőbb jellemzője a hifinor volt. Szólhattak azok farmernadrágról, lyukas cukorkáról, gépkocsimárkákról, vagy a számos kutyaeledelről, az egybegyűlt közönség legtöbbször egy jó nagyot nevetett a filmen. (És itt megintcsak meg kell jegyezni, hogy ha a budapesti Kossuth tér környékén lehetett volna vásárolni ezekből a cikkekből, akkor azokból aznap szépen kelt volna.) Vegyük például azt a produkciót, amelyekben egy afrikai ország fiai és lányai ropják a rituális táncukat, de hát a talaj egyenetlen, feketéink talpa meg érzékeny, úgyhogy fel is függesztik egy időre az eső- csinálást és elballagnak egy cipőboltba, ahol valamennyien Bata- lábbelit vásárolnak. Rém komikus, ahogy ezután a színes sportcipőkben ugrabugrálnak, dől is a nép a röhögéstől, és majd belepusztul, hogy nem Bata-cipővel a lábán veri a taktust. Szinte csak egyetlen olyan téma van, amelyben ezek a filmesek nem viccelnek, s ez a „szociális” reklám, amikor is éhezésre, szomjazásra, járványokra hívják fel a figyelmet és gyűjtésre szólítanak fel. Rengeteg ilyen témájú film van, s nemcsak a harmadik világ gyerekeinek nagyarányú halandóságával foglalkoznak, hanem azzal is, hogy van Londonban gyermekkórház, amely nem megfelelő körülmények között dolgozik. Ezek a filmek olyanok, mint az üdvhadsereg figurái; tragikus okok miatt kére- getnek, mégis mulatságos fickók, ahogy rázzák a kis csengőjüket. A gyűjtésre felszólító reklámok sem valami vérfagyasztó- ak, nem a borzalmak bemutatásával sokkolják a nézőt, hogy az szinte szégyellje magát, hogy megtörténnek ilyenek az ő földgolyóján és valószínűleg hibás is emiatt, hanem egyszerűen, de szellemesen segítséget kémek. Két film volt, amelyikben humor sem volt, meg tragédia sem — el is nyerte a Grand Prix-t, a legjobb alkotásnak szánt dijat. Érdekes módon egy televíziótársaság rendelte ezt meg, s mégis arról szólt, hogy az isten szerelmére, ne nézzük annyit a tévét, tanuljunk meg a műsorból értelmesen válogatni, mert elveszthetjük akár a legjobb barátunkat is, akit a produkcióban egy ku- tyus személyesített meg. Nekem mégsem ez tetszett a legjobban, hanem az, hogy nem csak a Magyar Televízióban szerepelnek tömkelegnyit politikusaink, hanem az angol honatyák is szívesen be-beszállnak egy reklámfilmbe. Konzervatív- és munkáspártiak egyaránt vidáman ropták a táncot a vásznon, sőt egy pillanatra Margaret Theatcher sziluettje is felvillant, amint a Downing street tízben az ablaknál ugrabugrál. Már-már azt vártuk, hogy valamelyikük egyszer csak abbahagyja a komolytalankodást és merev fapofával kiszól: az én nevemet írjátok a jelölőcédulára, de hát nem ez történt, a reklám ugyanis a Bananarama zenekar legújabb lemezét népszerűsítette. Üdítő unikum — én szívesen szavaznék ezekre a politikusokra. Kovács Attila Kóczián András \ géplakatos j
