Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-12 / 10. szám

HEVES MEGYEI IXL. évfolyam, 10. szám ÁRA: 1990. január 12., péntek 4,30 FORINT KIHAJÓZÁS ANTWERPENBEN „A seregek vonulása egyre kevésbé titok...” (2. oldal) AUTÓTETEM „Először a motort vitték el.” (3. oldal) PROKOP PÉTER, MINT FESTŐ „Elmélkedve jár a történelemben...” (3. oldal) ISZUNK, DOHÁNYZUNK ÉS KÖVÉREK VAGYUNK? „...nem sok illúziónk maradhat egészségünk állapotáról.” (4. oldal) A LOTTÓ NYERŐSZÁMAI: 1, 7, 32, 76, 84 Pozsgay Imre nem szólhat bele a rádiót és a televíziót érintő' érdemleges kérdésekbe Az utóbbi napokban több szervezet is a nyilvánosság előtt adott hangot a tévé és a rádió fel­ügyelő bizottságának összetéte­lét, illetve Pozsgay Imréé, nemze­ti médiákat felügyelő szerepét érintő kifogásainak. Szilvásy György, a felügyelő bizottság tit­kára is kérte az MTI-t, hogy ki­fejthesse ezzel kapcsolatos állás­pontját. Mindenekelőtt leszögezte: vé­leménye szerint az okozza a né­zeteltéréseket, hogy a Magyar Televízió és a Magyar Rádió fel­ügyeletéről szóló (tavaly novem­beri) rendelet módosítása nem eléggé közérthetően jelent meg a lapokban, így sokak számára nem volt egyértelmű, miben is áll a rendeletmódosítás lényege. Vi­lágossá kell tehát tenni — mon­dotta —, hogy a tévé és a rádió felügyeletét továbbra is a Minisz­tertanács gyakorolja részben közvetlenül, részben a felügyelő bizottságon, illetve az állammi­niszteren keresztül. A korábbi­akban az összes jogkör a felügye­lő bizottság kezében összponto­sult, ám a mostani rendeletmó­dosítás — a pártokkal kötött kompromisszumos megállapo­dás eredményeként — megosztja a jogköröket. A Minisztertanács közvetle­nül, testületileg gyakorolja a ki­nevezési jogkört, ebben a kér­désben tehát a felügyelő bizott­ságnak nincs döntési joga, legfel­jebb javaslatokat tehet. A bizott­ság legfőbb feladata az, hogy ügyeljen e két médián belül a pártatlanság és esélyegyenlőség elvének érvényesítésére, vala­mint, hogy a választási kampány idején a pártokat érintő kérdé­sekkel foglalkozzék. Az állam­miniszter, jelen esetben Pozsgay Imre, kizárólag szervezeti, mű­ködési ügyekben felügyeli a rá­diót és a televíziót, semmiféle be­leszólási joga nincs személyi kér­désekbe, és nem tartozik, nem tartozhat hatáskörébe az sem, hogy a választásokkal összefüg­gőfeladatokat irányítsa, befolyá­solja. A bizottság és az állammi­niszter között nincs szervezeti kapcsolat, így alá- és fölérendelt­ségi viszony sem. A felügyelő bi­zottság tagjait nem az állammi­niszter nevezi ki, sőt ebben javas- lattevő szerepe sincsen, ezt a jog­kört a miniszterelnök gyakorolja az egyes pártok, társadalmi szer­vezetek jelölése alapján. A napokban létrehozott tele­vízió-elnökséggel kapcsolatban Szilvásy György elmondta, hogy ezt a belső szakmai irányító tes­tületet — a felügyelő bizottság ja­vaslatára — a Minisztertanács nevezte ki. Minden szakmai, mű­sorpolitikai, személyi kérdésben az elnökség dönt, a kormány és a felügyelő bizottság ezekbe a döntésekbe nem avatkozik be, tehát nincs szó arról, hogy cen­zúráznák a tévé munkáját. (MTI) A belügyminiszter rendelete a választási eljárási határnapokról A március 25-ére kitűzött or- szággyűlésiképviselő-választás naptár szerinti határnapjainak megállapításáról a belügymi­niszter rendeletet bocsátott ki, amelyet csütörtökön juttattak el az MTI-hez. A választójogi tör­vényhez kapcsolódó rendelet a törvény egyes szakaszainak és paragrafusainak megfelelően rendelkezik. Határnapokat szab a választási szervekkel, a jelölés­sel, a választási kampány lefoly­tatásával kapcsolatban, illetve egyéb határidőket is megállapít. A választási szervekkel össze­függően a rendelet rögzíti: az egyéni választókerületi választá­si bizottságok tagjait — az or­szággyűlési képviselői egyéni vá­lasztókerületek megállapításáról hozott minisztertanácsi döntést követően — haladéktalanul meg kell választani. A pártok és a független jelöltek február 23-áig bejelentik, hogy kit delegálnak a választási szervekbe. A szavazat- számláló bizottságok választott tagjait a helyi tanácsok február 23- áig választják meg, illetőleg egészítik ki új tagokkal. Ugyan­csak február 23-án erősítik meg az elnököt, vagy választanak űjat a választási szervek. Már január 24- én az egyéni választókerületi választási bizottságok hirdet­ményt tesznek közzé a választás napjáról és a választók nyilván­tartásáról. Az illetékes választási bizottság a jelöltállításra, az Or­szágos Választási Bizottság a je­löltek bejelentésére felhívást bo­csát ki január 24-éig. Az illetékes választási bizottság február 26- áig nyilvántartásba veszi, illető­leg elutasítja azt a jelölést, amely a törvényes feltételeknek nem felel meg. A területi választási bizottságok és az Országos Vá­lasztási Bizottság február 27-éig sorsolják ki a listák (országos lis­ták; pártlisták) sorszámait, majd február 28-áig közzéteszi az ille­tékes választási bizottság a jelöl­tek nevét és a listák sorszámát. A nyilvántartásba vett jelöltek fi­gyelembevételével az Országos Választási Bizottság február 27- én intézkedik arról, hogy a Pénz­ügyminisztérium vagy az általa kijelölt pénzintézet a költségve­tési támogatást a független jelöl­tek részére személyenként, a pártok részére egy összegben biztosítsa. A jelöléssel összefüggő ren­delkezésekben szerepel, hogy a jelöltet állító választópolgárok és társadalmi szervezetek január 24-étől február 23-áig gyűjthetik a jelöltajánló szelvényeket. Az egyéni választókerületek jelölt­jeit, a területi és az országos listá­kat február 23-áig kell az illeté­kes választási bizottságoknál közvetlenül bejelenteni. A terü­leti vagy az országos listáról ki­esett jelölt helyére új jelöltet leg­később március 17-éig jelenthet­nek be a pártok az illetékes vá­lasztási bizottságnál. Közös jelö­lés, közös lista, listakapcsolás esetén a pártok március 17-éig tesznek nyilatkozatot az illetékes választási bizottságnál, hogy a töredékszavazatokat milyen arányban kell figyelembe venni, s milyen sorrendben jutnak man­dátumhoz a jelöltek. A nyilatko­zatokat az illetékes választási bi­zottságok haladéktalanul, de legkésőbb március 18-án nyilvá­nosságra hozzák. (Folytatás a 2. oldalon) Morvái Ferenc jogosan érvel Szakvélemények Petőfi föltételezett földi maradványairól A Petőfi Sándor földi marad­ványainak vélt csontváz — ame­lyet a Megamorv — Petőfi-bi- zottság szakemberei tártak fel ta­valy nyáron a szibériai Barguzin temetőjében — nagy valószínű­séggel egy nő csontváza — tájé­koztatta a sajtó képviselőit Har- sányi László professzor, az aka­démiai szakértő bizottság veze­tője csütörtökön a Ferihegyi re­pülőtéren, amikor hazatértek a Szovjetunióból, ahol küldöttsé­gük a Megamorv-bizottság szak­embereivel és a szovjet szakem­berekkel együtt vizsgálta a lele­tet. A professzor szólt arról, hogy a csontvázból vett mintákat hazai laboratóriumokban vizsgálják, biokémikus, röntgen, fogász és más szakember közreműködésé­vel. Moszkvában nemzetközi hí­rű igazságügyi orvosszakértők is tanulmányozzák a földi marad­ványokat. Morvái Ferenc, a Megamorv — Petőfi-bizottság alelnöke ha­zatérésükkor hangsúlyozta: most kezdődött az a vizsgálat, amelyet egy évvel ezelőtt javasolt a Magvar Tudományos Akadé­miának, azt mondta, hogy egyes magyar és szovjet szakemberek már a vizsgálat kezdete előtt utaltak arra: a lelet női csontváz. Elgondolkodtató volt számára az, hogy az egyik magyar szakér­tő a valóságosnál kisebb mérete­ket jegyzett fel. Ezt az ellenőrző mérések bizonyították. Meglepő volt számára az is, hogy a meghí­vott amerikai és japan szakem­berek nem vehettek részt a vizs­gálaton, mert — tudomása sze­rint — nem kaptak beutazási en­gedélyt. Ezek a tapasztalatok arra késztetik — hangoztatta —, hogy további összegeket áldozzon a vizsgálatra. Nemzetközi antro­pológiai szervezet közbenjárását kéri. Amerikai, japán, svájci szak­emberekkel is megvizsgáltatja a magával hozott csontmintákat. Felhívta a figyelmet arra, hogy a vizsgálóbizottság két — magyar, illetve szovjet — szaktekintélye szerint: a csontváz különleges, mivel egyes méretei nőre, mások férfire vallanak. Drágábban utazunk és beszélünk A Minisztertanács határozata alapján 1990. február 1-jétől vál­toznak a személyszállítási díjak, valamint a távbeszélő-szolgalta- tás tarifái. A vasúti személyszál­lítás átlagosan 20 százalékkal, ezen belül a személyvonat dijai átlagosan 26 százalékkal, a gyorsvonat dijai átlagosan 16 százalékkal növekednek. A me­netrend szerinti távolsági autó­busz-közlekedés 20 százalékkal, a helyi tömegközlekedés pedig átlagosan 45 százalékkal lesz drágább. A Magyar Távközlési Vállalat február 1-jétől bizonyos távköz­lési dijakat módosít. E változá­sok a szolgáltatások árszintjét összességében 11 százalékkal növelik. Változatlan marad a la­kossági távbeszélő-állomások alapdija, valamint a helyi és nemzetközi beszélgetések dija. A belföldi helyközi telefonálás esetében csak a távhívásos be­szélgetések drágulnak, ez azt je­lenti, hogy a korábbi összegért rövidebb ideig lehet majd beszél­ni. A Lenkey-kollégiumban negyvenen laknak A bukaresti magyar iskolából jöttek A fiúk ennek örültek: mehetnek focizni (Fotó: Gál Gábor) A román főváros magyar isko­lájából háromszázhúsz gyerek érkezett szerdán Magyarország­ra, őket Csillebércen, a Balaton mellett és az ország más városai­ban látják vendégül a téli szünet végéig. Negyvenen jöttek Eger­be, a Lenkey-honvédkollégium- ban ingyenes szállás várta őket. Programjukról az úttörőház, a Harlekin Bábszínház és a vármú­zeum gondoskodik, számos meghívást kaptak az általános is­koláktól és családoktól is, akik hétvégére meghívnák őket ma­gukhoz. Egyelőre nem tudják, hogy meddig maradhatnak, ugyanis kétséges, hogy mikor kezdődhet meg újra a tanítás Ro­mániában. A magyarországi kirándulást a követség szervezte, és örültek az ajánlatnak, hiszen diákjaik egyáltalán nem jártak még kül­földön, és hozzánk úgy jönnek, mintha kicsit hazatérnének — mondták a tanárnők, akik ro­hammunkában, néhány nap alatt készítették elő az utazást. Mit várnak ettől a néhány naptól, amit nálunk töltenek? A tizen­évesek nehezen tudják kifejezni: végre világot látnak. Megnézték Budapestet, nálunk pedig felme­hetnek a várba, amit az Egri csil­lagokból már ismernek. Szá­mukra élmény, hogy színes kira­katokat, teli élelmiszerboltokat látnak. Igaz, elmondják, hogy náluk is jobb már az ellátás, az árak mérséklődtek, és keveseb­bet kell sorban állni. Szén viszont nincsen, ezért a fűtés akadozik. Bukarest egyetlen magyar is­kolája, ahonnan ez a csoport ér­kezett. Mintegy 700 gyermek jár oda, az óvodás kordáktól egé­szen a 18 évesekig. Az elmúlt tíz évben ezt az intézményt is meg­próbálták „asszimilálni”, az osz­tályokba egyre több román diák került, ma már 500-an vannak, vagyis többségbe kerültek. Az első nyolc osztályban magyar nyelven folyik az oktatás, az ez­után következő líceum négy osz­A kollégium orvosai vizsgálták meg a diákokat tályában azonban már románul, és az egyetemre, főiskolára is ezen a nyelven kell felvételizni. Azok a szülők küldik ebbe az is­kolába gyermeküket, akik igen erősen ragaszkodnak a kisebbsé­gi kultúra értékeihez. Sok köztük az értelmiségi, akit kihelyeztek, gyakorlatilag kitelepítettek a diploma megszerzése után a ma­gyarok lakta részekről, és csak szülőhelyüktől messze, Buka­restben kaptak állást. Dr. Andris Éva tanárnő, aki 28 éve tarnt magyart, tanulságos példákat sorol arra, hogyan szőt­te át a tantervet a politika: az iro­dalomkönyv rendszerint egy Cea- usescut dicsőítő költeménnyel kezdődött, majd később is fel­bukkant egy-egy vers, mely Ro­mánia szépségét énekelte meg. Különösen a kortárs magyar iro­dalmat tették indexre, a nálunk kiadott lexikonokat, diákat, le­mezeket pedig nem volt tanácsos használni. Még nem tudják pon­tosan, hogy ezután mit és hogyan fognak tanítani, de a legalapve­tőbb célok közt szerepel: szín­tiszta magyar iskolává váljanak. Székelyudvarhelyről helyez­ték a fővárosba Ferencz Anna­máriát, aki fizika — kémia sza­kos tanár. Különösen a férje volt szálka a hatalom szemében, aki­nek két diplomája van (geodéta — kibernetikus), és komoly ku­tatómunkát végzett. Szinte na­ponta jártak „kezelésre”, ahogy a Securitate kihallgatásait nevez­ték. Ahogy a karácsony előtti bukaresti vérengzésről beszél, megbicsaklik a hangja. Leírja azt a képét, ahogy az egyetemisták virággal, gyertyával sort alkottak az utcán, és a fegyverropogást semmibe véve skandálták: nem vagyunk gyávák! Mintha fel sem fogná a történ­teket, úgy meséli az egyik kislány a főváros utcáin fekvő megcson­kított hullák látványát. Lőrincz Éva pedig, aki 13 éves, azt mondja: — Néha megkérdeztem az édesanyámat, hogy szereti-e Ceausescut, de mindig kitért a válasz elől. Én nemigen gondol­kodtam rajta, de azt éreztem, ha valakit ennyire dicsérnek, az nem lehet jó. Ott már valami nem tiszta... Nagyon meglepőd­tem, amikor december 22-én a rádióban bemondták: elnézést kémek, eddig hazudtak...

Next

/
Thumbnails
Contents