Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-09 / 7. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1990. január 9., kedd Románia Érdekvédelmi céllal Megkezdődött a terroristák persorozata A Ceausescu-diktatúra idején szervezett Securitate-egységek terrorista kommandóinak tagjai hétfőn Nagyszebenben rendkívüli katonai bíróság elé álltak, s megkezdődött Nicu Ceausescu pere is —jelentették be hétfőn. Ez az első terroristaper — közölték a Bukarestben rendezett sajtótájékoztatón. Aurel Drogos Munteanu, a Román Rádió és Televízió új elnöke, aki a nemzetközi sajtótájékoztatót tartotta, nem említette, hány terrorista áll a bíróság előtt, csak arról szólt, hogy ezekről a tárgyalásokról a sajtó szabadon tudósíthat, s ez vonatkozik a későbbiekben tartandó terroristaperekre. Az áprilisra meghirdetett választások esetleges elhalasztásával kapcsolatban elmondta, hogy a Romániában most szerveződő politikai pártok nem értenek egyet a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának elhatározásával, rendkívül szűknek tartják az időt a választásokra való felkészülésre. Azt is hiányolják a pártok és tömegmozgalmak, hogy nem kapnak „fórumot”. Erre utalva Aurel Dra- gos Munteanu kijelentette: mihelyt a politikai pártok hivatalosan, az előírásoknak megfelelően bejegyeztetik magukat, megkapják műsoridejüket, a rádióban és a televízióban egyaránt. Bukarestben a rendőrség központjában tartják börtönben a terroristákat, Ceausescu volt elnök támogatóit, akiket december 29-én, egy nappal a fegyverbeszolgáltatási határidő lejárta után tartóztattak le Közölte: Románia mindaddig fenntartja a mezőgazdasági és élelmiszercikkekre vonatkozó exporttilalmat, amíg nem rendeződik az ország ellátási helyzete. Szólt arról, hogy a Ceausescu- rendszer idején Románia „gyermekexportot” is bonyolított le konvertibilis valutáért. Ezt a gyakorlatot elítélve a Nemzeti Megmentési Front megtiltja a román gyermekek eladását, a gyermekexportot. Korábbi nyugati jelentések arról szóltak, hogy ár(Népújság-telefotó — MTI) vaházakban, gyermekmenhelye- ken levő gyermekeket adott el a diktátort kiszolgáló állami gépezet. Bejelentette: Románia részt vesz a Szófiában tartandó KGST-tanácskozáson, és a küldöttséget Petre Roman kormányfő vezeti. A román álláspont szerint szükség lenne a szervezet korszerűsítésére, működőképesebbé, hatékonyabbá kellene tenni a KGST-t, miután ez a tagországok közös érdeke. Egyenes adásban közvetítette a tévé Kerékasztal-tárgyalások az NDK-ban Az NDK pártjait megosztó „radikalizmus-vita” és a feloszlatott nemzetbiztonsági hivatal utódszervezeteinek sorsa állt a kerékasztal-tárgyalások hatodik fordulójának középpontjában, amely hétfőn reggel kilenc órakor kezdődött Berlinben. Az evangélikus egyház épületében zajló tanácskozást — első ízben — egyenes adásban közvetítette az NDK televíziója. A vitában 16 párt illetve szervezet képviselői vettek részt. Több ellenzéki párt felszólalója rámutatott: az NSZEP-DSZP által szított „újfasiszta hisztéria” jól átgondolt pártpolitikai célokat szolgál, s végső soron ürügyként használható fel a gyűlölt állambiztonsági minisztériumnak alkotmányvédő hivatallá történő átalakításához. A minap színre lépett „Független Néppárt” (UVP) január harmadikán följelentést tett a legfőbb ügyésznél és a legfelső bíróságon az NSZEP-DSZP ellen. A lépés célja az NSZEP- DSZP vagyonának népi tulajdonná történő nyilvánítása, azaz köztulajdonba vétele. A párt állásfoglalása szerint a NSZEP- DSZP vagyonának lefoglalása a nép azon kételyeinek és fenntartásainak eloszlatását szolgálná, amelyek akadályozzák az igazi bizalmi viszony létrejöttét a lakosság és a politikai vezetés között. Csernobili Szövetség Érdekeik védelmében szövetséget hoztak létre a csernobili katasztrófa következményeinek elhárításában részt vett, s azóta tartalékállományba került szovjet katonák. A szövetség vezetője, Jurij Csajkovszkij a szervezetről szólva hangsúlyozta: megalakítására azért volt szükség, mert a kezdeti hangzatos ígéretek után egyszerűen elfeledkeztek róluk, s mára sokuknál már jelentkeztek a sugárterhelés okozta betegségek és gondjaik sehol sem találtak meghallgatásra. Mint emlékezetes az 1986-os reaktorbaleset okozta károk felszámolásában nagy számban vettek részt a Szovjetunió különböző területéről kivezényelt katonák. Egyebek közt ők építették a reaktort elszigetelő szarkofágot. Közben többük a megengedettnél sok nagyságrenddel nagyobb sugárzásnak volt kitéve. Közeledés Izraelhez Csehszlovák küldöttség utazik kedden Izraelbe, hogy a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról tárgyaljon — közölték izraeli illetékesek hétfőn. Csehszlovákia — a többi szocialista országgal együtt — az 1967-es arab-izraeli háború miatt szakította meg kapcsolatait Izraellel. A Reuter brit hírügynökség a bejelentéssel összefüggésben emlékeztet arra, hogy jelenleg Izraelben tartózkodik Horn Gyula magyar külügyminiszter, aki a két ország kapcsolatainak további elmélyítéséről tárgyal (Magyarország tavaly ősszel állította helyre a nagyköveti szintű viszonyt Izraellel), Lengyelország pedig nemrégiben jelezte: az év elején rendezni kívánja a diplomáciai kapcsolatokat a közel-keleti állammal. A párt is szította az ellentéteket Miért ment el Bulgáriából 300 ezer török? Szenzációs leleplezések hangzottak el a szófiai televízió szombat esti Panoráma műsorában arról, hogyan alakult ki tavaly nyáron Bulgária muzulmánjai között az „utazási tömegpszichózis”, ki szította azt és miért, s mi is történt mindezt megelőzően az észak-bulgáriai „zavargások” idején. Kiril Kertikov docens, etno- szociológus-kutató tette a közléseket annak a 17 tagú tudós csoportnak a nevében, amelynek tagjaként tavaly nyáron éppen az említett tömegpszichózis körülményeit vizsgálta. Már az szenzációnak tekinthető, hogy kutatásaik eredményét mindössze négy példányban készíthették el, ami azt jelenti, hogy annak tartalma még a párt politikai bizottsága tagjainak többsége előtt is titok maradt. Miért és hogyan keletkezett a tömegpszichózisnak nevezett éles társadalmi probléma? Erre a kérdésre Kertikov így válaszolt: „mindenki annak a tévhitnek az áldozata, hogy török nyelvű honfitársaink valamiféle vallási vagy egyéb fanatizmusból indultak tömegesen Törökországba. Felelősen kijelentem: a valóság egészen más. Az úgynevezett zavargások a múlt év májusának elején kezdődtek, s az ezeken részt vevők elemi emberi jogokat követeltek: a vallásgyakorlás jogát, török anyanyelvűk maguk közötti használatának jogát, eredeti neveik visszaadását. Ám ahelyett, hogy meghallgatták volna őket, hogy párbeszédet kezdtek volna velük, kiutasították őket az országból... Tulajdonképpen az is mindmáig titok — még a felsőbb pártvezetés előtt is —, hogy azok, akikre gumibotokkal és vízágyúkkal támadtak, gumilövedékekkel lőttek, békésen tüntető nők és gyermekek voltak, valamint hogy az általuk támasztott fő követelés erőszakkal megváltoztatott nevük visszaadása volt. ” „Ezt azért rendkívül fontos tudni — folytatta a tudós —, mert a bolgár közvéleménnyel elhitették: ezek a tüntetők a Bulgáriából való kivándorlást követeltek. Ellenkezőleg. Jelszavaik ilyenek voltak: Bulgária a mi hazánk is; Adjátok vissza a nevünket; Párbeszédet akarunk a központi bizottsággal... Talán a legtragikusabb érdekesség: a jelszavak között volt egy olyan, hogy átalakítást akarunk, Éljen Gorbacsov, Le Todor Zsivkovval,... Pontosan ez a ,Le Todor Zsivkovval, volt az oka annak, hogy 1989. május 29-én a volt pártfő- titkár-államfő előállt hírhedt beszédével: A magam és a muzulmán bolgárok nevében felhívom a Török Köztársaságot, nyissa meg határait. Megfejtve ez any- nyit jelentett: takarodjék mindenki, aki fel merte vetni a jelszót, ,Le Todor Zsivkovval”,. „Máig mélységes titok az is — hangsúlyozta Kertikov —, hogy a sokat emlegetett tömegpszichózist nemcsak a reakciós ankarai propaganda szította — ami egyébként kétségtelen tény —, hanem szították a legmagasabb helyről és a helyszíneken Bulgáriában is. Részt vettek benne egyes párttagok, apparátusi emberek, de főként a biztonsági szervek némely képviselői. Tények bizonyítják: fentről kapott telexek szabták meg még azt is, honnan hány embernek kell elhagynia az országot egységnyi időn belül. Előfordult, hogy erőszakkal osztogatták az útlevélkérő lapokat. Vajon csoda-e ilyen körülmények között a tömeg- pszichózis?” — mondta a tudós. Kertikov emlékeztetett rá: etnikai konfliktus az országban a török nevek 1984-1985 évi erőszakos megváltoztatása előtt nem volt, a két nyelvi közösség békésen, jó egyetértésben élt együtt. Nem igaz — amit Zsivko- vék érvként használták —, hogy ezt az eseményt megelőzően a bulgáriai törökök autonómiát követeltek volna. „A történelem folyamán soha és sehol nem lehetett etnikai problémát erőszakkal megoldani... Nem véletlen, hogy Romániában is éppen a magyarok voltak azok, akik (a forradalmat) elkezdték...” Szavaival a tudós sok hiedelmet és mítoszt oszlatott el. Nem igaz — mondotta egyebek között —, hogy a muzulmánok valaha is valamilyen privilégiumot élveztek volna, amit most a bolgár nacionalisták állítanak, hálátlansággal vádolva a kivándorolt törököket. Évtizedekkel ezelőtt élvezték egy helyes nemzetiségi politika előnyeit, amely segíteni akart nekik behozni a kulturális lemaradást, ez azonban nem privilégium. Az sem igaz, amit a közvélemény hisz, hogy a jövedelmük magasabb a bolgárokénál. Egyszerűen arról van szó, hogy azok, akik lakhelyüktől távol dolgoznak, kapnak bizonyos pótlékot, ennek azonban semmi köze muzulmán mivoltukhoz. (Vagy ha mégis — tehető hozzá —, akkor legfeljebb az, hogy az ilyen munkákat a bolgárok nemigen vállalják.) Kertikov szerint — aki egyébként tagja a kommunista pártnak — a jelenlegi nacionalista kampányt a nomenklatúra zsivkovis- ta tagjai szítják, továbbá azok, akik a totalitárius rendszer igazságtalan nemzetiségi politikáját végrehajtva olykor jogi felelősséget is maga után vonó tetteket követtek el. Szerepük van benne azoknak az „áltudósoknak” is, akik az elmúlt fél évtizedben abból írták tudományos műveiket, hogy — mint Zsivkov deklarálta — Bulgáriában minden muzulmán bolgár. Ez nem igaz. Természetesen sokan vannak az erőszakkal iszlámosított bolgárok leszármazottai, de nem minden törökül beszélő az. És egyébként is: az adott személy identitástudata szabja meg, hogy ki kicsoda. A tudós a nemzetiségi kérdést — az adott körülmények között — a demokrácia próbakövének tartja. Ezekben a napokban és ebben a kérdésben dől el, hogy Bulgáriában továbbhalad-e előre a demokratikus átalakulás vagy a totalitárius rezsim restaurációja következik be. Nagy Károly Divatba jött Kelet-Európa Diplomáciai „offenzíva”? Tíznapos európai körútra indult tegnap Kaifu Tosikija- pán miniszterelnök, amelynek során — az NSZK, Belgium, Franciaország,-Olaszország és Lengyelország mellett — Magyarországot is felkeresi. A január közepén esedékes budapesti látogatásnak külön jelentőséget ad, hogy személyében első ízben érkezik hazánkba a Felkelő Nap országának kormányfője. A sumo, a másfél mázsás, ágyékkötős izomkolosszusoknak ez a sajátos, szinte rituális birkózása valószínűleg a legjellegzetesebb, s az Egyesült Államokból átvett baseball mellett a legnépszerűbb japán sport. A nemzeti bajnokság nézők tízmillióit szögezi a tv-készülék elé, s így ugyanannyian látják az ünnepélyes díjkiosztás jeleneteit is, amikor a győztes diadalmasan emeli magasba a címmel és érmekkel együttjáró hagyományos jutalmat — egy hatalmas herendi vázát. A tokiói magyar kereskedelmi képviselet vezetőjénél járva nemrégiben magam is megcsodáltam a méteres porcelánremeket, amely már a következő versenysorozat első helyettesére vár. Országainkat sok ezer kilométer választja el egymástól; gazdasági kapcsolataink — de fogalmazhatunk tágabb értelemben, kiterjesztve a kört Japán és a kelet-európai államok együttműkdésére is — egyelőre viszonylag szűk keretek között mozognak. Mégis, a sumo-váza apró momentuma valószínűleg annak bizonyítékaként raktározódott el bennem, hogy kellő ötletességgel, a szükséges reklám „bevezetéssel”, s persze a joggal elvárt, s a japán piacon mindig elsődlegesnek tekintett kitűnő minőséget biztosítva, bőven akad kihasználatlan lehetőség, feltáratlan terület a kereskedelmi kötelékek bővítésére, kétoldalú kooperációk vagy akár a harmadik piacokon történő közös fellépés szorgalmazására. Kaifu Tosiki kormányfő mostani európai körútja természetesen nem egyszerű „üzletszerző út”, ám a távol-keleti szigetország gazdasági erejét, dinamikus fejlődését és pénzügyi befolyását ismerve bizonyára minden felkeresett országban előkelő helyen szerepel majd például az export-viták vagy a pénzpiaci manőverek ügye. Eltérő hangsúllyal ugyan, mint Lengyelországban vagy Magyarországon, de mondjuk az NSZK-ban vagy Olaszországban is fontos téma a japán beruházási tevékenység, a Közös Piac és Japán viszonya, s az sem véletlen, hogy a tokiói kabinet feje az EGK központját, Brüsz- szelt sem felejtette ki úticéljai közül. Sokan azzal támadják a tavaly ősszel hatalomra jutott japán politikust, hogy a mostani „diplomácia offenzívával” elsősorban a hazai mezőnyre kacsint, s inkább a február vége táján esedékes általános választásokra gondol. Ez így persze túlzás, ám tény, hogy a kormánypárton belül vizsonylag szűk bázissal rendelkező miniszterelnök, a sorozatos hatalmi- pénzügyi-megvesztegetési botrányok hullámverését alaposan megszenvedő japán kormányzat jelenlegi első számú embere részére a hat országot érintő körutazás valójában jól kihasználható alkalom a közszereplésre, a jó értelemben vett publicitásra. Az is vitathatatlan, hogy a hivatalos Tokió számára a korábbinál fajsúlyosabb kérdés a kelet-európai reformfolyamatok megítélése. Bármilyen japán politikai intézmény, párt, sajtószerv vagy üzleti vállalkozás képviselőjével is beszéljen manapság az ember, egybehangzóan helyeslik a legutóbbi hó- napok-évek változásait. Némi túlzással élve úgy is fogalmazhatnánk, hogy Kelet-Európa a korábbi időszakhoz képest ”divatba jött”. Ám a tisztánlátás kedvéért, s a felesleges illúziók eloszlatására ehhez rögtön tegyük hozzá: az elvi támogatás korántsem azonos a sokszor szinte automatikusnak képzelt pénzügyi-gazdasági segítséggel. Sőt a japán cégeket, még az iszonyatos tőkeerővel rendelkező mammutvállalatokat is beleértve, e téren kimondottan az óvatosság, a megfontoltság vezérli. Nem egyértelmű a kelet-európai átrendeződés tempójának, s kilátásainak megítélése sem (ez szintén a kivárást pártolók pozícióját erősíti), s még kevésbé az, hogyan hathat ki a „piacosabb” mechanizmus a jövőbeli kapcsolatokra, menynyire lehet biztosnak tekinteni az eddigi változásokat, s nem kell-e számolni például Magyarország esetében a gazdaság szétzilálódásá val. Ezzel együtt, s mindennek ellenére Japán — kicsit szakítva a „fontolva haladást” szorgalmazó szakértők tanácsával — számos területen máris elkötelezte magát közös programok bevezetése, a szakemberek felfuttatása, környezetvédelmi elképzelések vállalása, kiterjedt ösztöndíjas tervezetek mellet. Ismert az a kezdeményezés is, hogy magyar élelmiszer-szállítmányok megvásárlásával és Lengyelországnak adományozásával egyszerre támogassák mindkét reformirányvonalat követő kelet-európai államot. A budapesti látogatáson a programokon, vagy a régóta húzódó gazdasági témakörön (így mindenekelőtt a Suzuki-féle gépkocsi kooperáción) kívül remélhetőleg sokféle elképzelés napirendre kerül. S akkor talán a herendi sumo-váza is inkább szimbóluma, nem pedig kuriózuma lehet a magyar-japán kapcsolatoknak. Szegő Gábor Az idén Újabb szovjet csapatokat vonnak ki Újabb szovjet csapatokat vonnak ki az idén Magyarország területéről — jelentette ki hétfőn Grigorij Krivosejev vezérezredes, szovjet vezérkari főnökhelyettes az idei leszerelési tervekről beszélve. A szovjet hírügynökségnek elmondta: — Magyarország területéről az idén egy légi és egy gépesített lövészezredet, két harckocsizászlóaljat és több más egységet, összességében mintegy hatezer katonát vonnak ki. A magyarországi csökkentés több mint 40 szovjet harci repülőgéphazánkból re, 120 harckocsira, közel 180 páncélozott harcjárműre és 400 más gépjárműre terjed ki. A Ma- gyaroszágról visszavont csapatok döntő többségét kivonják a hadrendből. A szovjet tábornok azt is közölte, hogy országa a tavaly vállalt egyoldalú kötelezettség keretében az idén mintegy 185.000- rel csökkenti hadseregének létszámát, és 1991-ig teljesíti a félmilliós csökkentésre vonatkozó kötelezettségvállalását. (MTI)
