Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-08 / 6. szám

_____________­" '■ ; .....—-__—__ c N ÉPÚJSÁG, 1990. január 8., hétfő POSTAFIÓK 23. ____ a szerkesztő: K. I. Úgy hisszük, nemcsak histó­riai, de pszichológiai értéke is van annak, amiről a közös emlé­kezet még akkor sem tud megfe­ledkezni, ha különösebb jelentő­sége nincs is a parányi, de jellem­ző eseménynek. Idézzük: „Nagy István dolgozónk korábban pék volt, Marosán elvtárssal egy he­lyen dolgozott. Egy szálláson, szobában laktak. Egy alkalom­mal — meséli —, vasárnap lévén, tovább alhattak, illetve csak ő. Amikor felébredt és keresi a nadrágját, az eltűnt. Mint később kiderült, Marosán szaktárs vette fel és abban ment ki a városba. Évekkel később felkereste — már mint szövetkezeti tag — pro­tekciót akart tőle kérni a fia egyetemi felvételéhez. Felkeres­te az irodáját, bejelentkezett a titkárnál, hogy kicsoda és szeret­ne Marosán elvtárssal beszélni. M. visszaüzent, hogy ilyen nevű egyént nem ismert, ő ilyen egyénnel soha nem dolgozott. Ó aztán — mint afféle szabadszájú ember — úton-útfélen szidta Marosán urat. Egyébként a fiút protekció nélkül is felvették az egyetemre.” Eddig a kis sztori s abban az a kis külön érdekesség, hogy Ma- rosánt előbb elvtársnak, majd szaktársnak, később úrnak jelzi ez a leírás. Ebben a fokozatos át­minősítésben mekkora rosszallás rejlik? Vagy a fogalmak átcseré­lése azt a távolodást érzékelteti, ahogyan M. Gy. az egyszerű munkásból átment a hatalom al­kotó elemévé? Vagy belülről vál­tozott meg ez a harsány egyéni­ség, éppen azért, mert a végig­ment úton nem minden apró részletet jegyzett fel, úgy, aho­gyan könyveit megírta? (A levél­író neve és pontos lakcíme a szerkesztőségben!) Á. K. Időszerű dohogásából vesz- szük az alábbiakat: „Ne akar­junk mi Bős-Nagypiarost, ne akarjunk mi világkiállítást ren­dezni, azért, hogy a népet, ezt az isten adta népet még jobban a nyomorba taszítsuk. Várjunk tíz évet, hogy bejön a haszon! Addig az országnak a fele, ha megma­rad, mert az éhezés nagy úr! Itt a nép már három órától áll sorban, hajnalban, hogy az ünnepekre legalább sertéskörömmel tölt­hessék meg a gyomrukat. Jöjje­nek el csak az egri Egészségház utcai hentesüzletbe, majd meg­látják, a nép mit vásárol. Bezzeg a pofátlanság határán állók be­mennek a húsbolt „Tilos idegen­nek bemenni” raktárhelyiségé­be, vagy ha nem is megy be, kü­lön oldalt áll és már hozzák is ré­szére a 20 kg-os csomagokat az illetékes urak részére. Hát med­dig akarja a nép tűrni ezt?” A levél messziről indít, az in­dulat vezeti az ujjakat az írógép billentyűin, a keserűség és a ki­szolgáltatottság kegyetlen érzése is bujkál az érzelmek között. Az a tehetetlenség is, hogy nem a maga hibája miatt kell sertéskö­römmel ünnepelnie, miközben a „pofátlanság határán” pénzük­kel átcsúsznak azok, akik az ösz- szeköttetést, a megszokást, ne­tán a hatalom ilyen vagy olyan pozícióját így is kamatoztatják. Javaslata is van levélírónknak, mit és hogyan kellene tennünk, mint például a németeknél, a cseheknél és a szlovákoknál tet­ték. Maradjunk annyiban, hogy nem másolni kell, hanem a ma­gunk ügyeit minél gondosabban, minél hamarabb rendezni. A jogról már nemcsak beszélnünk, de a demokráciát és benne az egymás iránti szolidaritást, a kis­ember és a még kisebb ember megbecsülését, tisztes eltűrését pedig — így látszik — még sokáig kell tanulnunk. De tanítani is le­hetne, netán az iskolában, ateiz­mus helyett! „Csak tiszta forrásból” La­punk január 2-i számában közöl­tük Andrényi Györgyné válasz­levelét Eged Istvánná pétervásá- rai lakos észrevételére. A cikk alá tévedésből került a Pétervására helységmegjelölés, Andrényi Györgyné ugyanis áz MDF Egri Szervezetének tagja. Megalakult a Magyarság lövője Társaság Tisztelettel jelentjük, hogy az országos méretű — bejegyzés előtt álló Magyarság Jövője Tár­saság megalakult. Feladata a Magyarság Jövője Fórum az MJF mielőbbi létrehozása, a Ma­gyar Alkotmány mindenkori tiszteletben tartásával: az egyre gyorsuló világpolitikai változá­sok, események adják s adták az 1989-ben tervezett — Magyar­ság Jövője Fórum megalakulását és egy, negyedévenként megjele­nő folyóiratunk kiadásának a tervezetét: a Magyarság Jövője Fórum című folyóirat megjele­nése előtt a Magyarság Jövője Társaság teljes, kidolgozott prog­ramja közlésre kerül: — S egyben felhívással fordulunk a világ ma­gyarságához az alábbi program­pont időbeni közreadásával. 1. Programpont. Magyaror­szág körül javaslunk — akár az ENSZ felügyelete mellett —, egy sovinizmustól, nacionalizmus­tól, irredentizmustól, és kommu­nizmustól mentes, semleges au­tonóm gyűrű létrehozását, amely az egyetemes emberi szabadság és kultúra szabad szellemében, az európaiság világra szóló jelké­pe is lenne: ebben a többnyelvű lakosság, a saját kultúrájának ápolása mellett a legnagyobb szintű képzésig az anyanyelvén kapná meg a szükséges honi, és világszintű ismereteket, a féle­lem és kiszolgáltatottság érzése nélkül. Ez a lelki és szellemi vé­delmi gyűrű lenne a magyarság és a világ számára a béke igazi és tiszta szimbóluma. 2. Programpont. Nagy tisztelet­tel várjuk a vidéki települések je­lentkezését, mindazokét, akik a Magyarság Jövője Társaság célki­tűzéséért karöltve, a Magyarság Jövője Fórum operatív irányítása mellett foglal állást: ezen operatív irányítás mellett, állami költség- vetés biztosításával, bármelyik magyar város, község a fölszaba­dult párt épülete, vagy a volt mun- kásőrbázisa megszerzésében se­gítséget, támogatást nyújthatna ahhoz, hogy létrehozhassuk a Ma­gyarság Jövője Társaság központ­ját. E független központba lenné­nek delegálva a magyar, illetve mindazon országból jelölt küldöt­tek, ahol magyar lakosság él s nyelvünket beszéli, valamint a Magyarországon élő nemzetisé­gek választott küldöttei, képvise­lői. Ennek az intézménynek lenne kötelessége az autonóm gyűrű nagyságának, a határainkon túli működésének a kidolgozása a füg­getlen magyar és nemzetközi ér­dekek minden, „izmusok” nélküli figyelembevételével: már 1920. december 20-án így üzent Gyóni Géza Przemysl-ből. Szava kiáltá­sa, ma is érvényes. „Reménykedő magyaroknak küldöm át a légen. Reménykedő magyarokkal a jó Is­ten légyen!” Divat a puf robban tga tás A pluralizmus, a szabadság és az emberi jogok bővítésével el­szabadult a pokol, s néhányan nem tudnak mit csinálni a pén­zükkel és a szabadságukkal. Szinte divattá vált manapság a pufogtatás, a robbantgatás a me­gyeszékhely területén is. Hogy ez a jelenség egyes pártok megfé­lemlítésére vagy erőfitogtatásra irányul-e, ezt jó volna tudni. Az ilyen cselekményért büntetés jár, ha más nem, akkor egyszerű sza­bálysértési felelősségrevonás. A robbantgatás sajnos, nemcsak szilveszter estéjén tette nyugta­lanná az embereket, hanem már hetekkel előtte is. A felelőtlen szórakozásnak a feleségem is „áldozatává” vált. Hazafelé me­net egy bátor, felszabadult ma­gyar ifjú a buszállomás mellett lévő bokorban robbantott fel egy szerkezetet, két méterre a hitve­semtől, aki emiatt egész éjszakán keresztül szívritmuszavarban szenvedett. A szabadsággal visz- szaélőket, akik szándékosan kárt akarnak okozni a másik ember­ben, sürgősen rendre kell utasí­tani. Jó lenne, ha az efféle maga­tartásra is felfigyelnének a pár­tok, s próbálnának tenni valamit ellene. Ezúton üzenem a rob- bantgatóknak, akik nem becsü­lik a másik egészségét, épségét, hogy az így elpufogtatott felesle­ges pénzüket inkább adják oda a rászorulóknak, vagy a romániai magyaroknak. Ezért biztosan nem fogja őket szidni senki, ha­nem inkább dicsérni. Ebben le­gyenek virtuskodók, és ne az em­bertelenségben. Bartó János Eger Közadakozásból Mártírok emlékműve Hatvanban A hatvani Ratká József Közművelődési Egye­sület a városból elszármazott Sz. Nagy Mária szobrászművészt kérte meg a mártírok em­lékművének megalkotására, amit az 1-es és a 30-as út találkozásánál lévő közterületen ál­lítanak fel. A síkból kiemelkedő, recski köve­ken és süttői fehér márványon bronzba ön­tött, gyertyát tartó nőalak áll majd. A maket­tet (felvételünkön) közszemlére tették ki, megvalósulásához közadakozásra lesz szük­ség. (MTI-fotó: Szabó Sándor) Amit mondanak, fele sem igaz? Ma már közhely, hogy lépten- nyomon megalázzák, másodren­dű állampolgárrá fokozzák egyes hivatalok a kiszolgáltatott embe­reket. Ennek újabb bizonyítéká­ról szeretnék írni. Egyik ismerő­söm a reklámok hatására Évgyű­rű-biztosítást kötött az állami biztosítóval. A szerződés aláírá­sakor elmondták, hogy ez meny­nyire előnyös, és még kölcsönt is vehet fel rá az illető. Nos, e jogá­val élni szeretett volna. Megkap­ta a papírt, s elvitte a munkahe­lyére, kitöltötték, visszavitte, de kölcsönt, azt nem kapott. Azzal indokolták, hogy fizetéséből 420 forint gyermektartást vonnak le. Ez az, amit nem értek. Miért nem elég az, ha a munkahely méltó­nak tartja dolgozóját a kölcsön felvételére azáltal, hogy javasla­tot tesz annak összegére is. Mi van akkor, ha megkéri a munka­helyén dolgozót, hogy ne írja be a gyermektartást. Akkor minden további nélkül megkaphatja a pénzt? Ha már mindenképpen fél az Állami Biztosító a költség visszafizetését illetően, miért nem számol úgy, hogy az alap­bérből levonja a gyermektartás összegét, és ebből számítja ki a kölcsön mértékét. így nem kelle­ne megalázni az ügyfeleket. Ezek után nem csodálkozom azon, hogy ismerősöm meg akar­ja szüntetni nemcsak az Évgyűrű­biztosítását, de a cséb-et is. Ami­kor az ÁB szakemberei járják a munkahelyeket, mindig az elő­nyökről beszélnek, de az említett eset szerint amit mondanak, an­nak fele sem igaz. Henn Tamás Eger Mozgalom az anyanyelvért, Magyarországért, az emberért Az újpalotai Árendás Közi Általános Iskolából indult el 1984-ben az a mozgalom, amely Kazinczyval hirdeti „A nyelv mi­énk és így enyém is”, s azt vallja, az ember fontos, csak aztán jön a szó. A beszéd cselekedet, éppen ezért értékelése csak a szándék- tartalom-forma sorrendjében helyes. A beszéd értéke elsősor­ban a megnyilatkozó jellemén múlik. Ha az, aki szól, tiszteli mind önmagát, mind azt, akivel közölni akar valamit, akaratla­nul is arra törekszik, hogy szépen nyújtsa át gondolatait. A beszéd­kultúra az életkultúra része. Szo­ros egységet alkot a környezet­és test(egészség)kultúrával. A szép, tiszta szó mellé biztosíta­nunk kell a tiszta vizet és a tiszta levegőt is, ha olyan világot aka­runk, amelyben az ember úgy láthassa el feladatát, hogy még öröme is teljék benne. Legalap­vetőbb feladatunk itt a Földön, mint minden élőlénynek, to­vábbvinni, továbbadni az életet, felnevelni a következő nemzedé­ket. Az ember azzal lett több, mint az állat, erkölcsi lénnyé az­zal vált, hogy vállalja az előtte já­ró, az őt felnevelő nemzedék ha­nyatló, öregkoráról való gondos­kodást is. Ez az a mozgalom, amely a leg­különfélébb vallású, világnéze­tű, nemzetiségű embereket ösz- szehozza, mert legfontosabbnak az embereknek egymáshoz való viszonyát tartja, s azt, hogy a kü­lönbségek mögött minden em­berben egyformán meglévő ön­becsülésigényt a társadalom szá­mára hasznos tevékenység által segítsen teljesülni. A mozgalomnak ma már Ka­nadától Ausztráliáig vannak tag­jai, résztvevői, támogatói, s vár­ják az újabb csatlakozókat, akik tovább növelik erőiket, hitüket. (Postacím: Kállai Eszter 1372. Budapest, Postafiók 452, Szé­chenyi kaszinó.) Köszörülik A vonatrongálók bűne... Az utóbbi időben elszaporodtak a vasúti személykocsiknál az olyan szándékos rongálások, amelyekkel a fűtő-, illetve világítóbe­rendezésekben okoznak ismeretlen tettesek komoly károkat. Ezen­felül problémát jelent az is, hogy az indulás előtt behúzott szerelvé­nyen a keletkezett hibákat rövid idő alatt nem tudják dolgozóink kijavítani, így a nagy késések megelőzése érdekében sokszor hitet­lenül és kivilágítatlanul közlekednek kocsijaink. Csaknem félszáz szerelvényben 600 ezer forint értékű kárt okoztak eddig vandál személyek. Az utazóktól elnézést kérünk, és bízunk segítségükben a szándékos rongálások megakadályozására, felderítésére. Miskolci MÁV Igazgatóság Nyugdíjasok a fiatalokért Gyermekmegőrzés, pótmamaszolgálat, takarítás A Népújság hasábjain keresz­tül szeretnék köszönetét monda­ni a Füzesabonyi Rendőrkapi­tányság dolgozóinak. Elveszett ugyanis a kerékpárom és több ér­tékes holmim. Á rendőrség szak­emberei bravúros gyorsasággal kinyomozták az eltűnt dolgok hollétét, s visszahozták nekem. Húsz éve vagyok özvegy, s a ke­rékpár a jobb kezem, végleges el­vesztése nagy kár lett volna, hi­szen újat semmiképpen sem tud­tam volna venni. Hogy vissza­kaptam, számomra ez volt az iga­zi karácsonyi meglepetés és aján­dék. Kívánok a Füzesabonyi Rendőrkapitányság dolgozói­nak jó egészséget, boldog új évet! özv. Sóti Sándorné Mezőszemere Ha szeretet nincs bennünk, ipit sem érünk... — tartja a mon­dás. Igazán megható, kegyelet­teljes éy végi ünnepekben volt része mindazoknak a betegek­nek, akik a parádfürdői gyógyin­tézetben és a SZOT-szanatóri- umban töltötték ezeket a napo­kat. Nemcsak a kórház társalgó­ját, hanem az éttermét is feldíszí­tették, az asztalokon ízléses el­rendezéssel narancs, alma, sza­loncukor, s egy-egy szál gyertya várta a vendégeket. Noha so­kunknak hiányoztak a hozzátar­tozók, mégsem éreztük magun­kat magányosnak ebben a csalá­dias, meleg légkörben. A felejt­hetetlen élményért, valamint az intézményben végzett lelkiisme­retes munkáért köszönetemet és hálámat fejezem ki társaim nevé­ben is a szanatórium vezetőségé­nek és valamennyi dolgozójá­nak. Bertalan Sándorné Szolnok Immár 14 éve, hogy beköltöz­tünk az egri nyugdijasházba. Ez idő älätt SGk örömet és bosszúsá­got éltünk át, amiről nem egyszer számoltam be a Népújságnak írásaimban. Sajnos, igen kevesen vagyunk már az első lakók közül, ami a családias hangulatot, bará­ti kapcsolatot megtöri. Azért vannak olyan eredmények, ame­lyek e kis közösség érdemei. Ki­alakítottuk házon belül az idősek klubját, megszerveztük az étkez­tetést, a gondozást a rászorulók­nak. A mosás ingyenes, a takarí­tás, a bevásárlás és az ebéd ellen­értékét a nyugdijaknak megfele­lően állapítják meg. Hetente egy alkalommal orvos és asszisztens keres föl bennünket. Az éjszakai ügyeletet nagyon lelkiismeretes nővérek látják el. A patronáló- ink sem feledkeznek meg rólunk, felkeresnek bennünket, anyák, nők napján, karácsonykor, s ajándékokkal teszik széppé eze­ket az alkalmakat. Külön meg kell említenem a Csebokszári-la- kótelep gyógyszertárának dol­gozóit, akik az első perctől kezd­ve nagyon sok szeretetben része­sítenek minket. Mindannyiuk- nak sikerekben gazdag új évet kí­vánunk. Beke Jánosné Eger Gyöngyösön, a Katona József utca 2. számú házban lévő nyug­díjasklub tagjai gondolva a fiata­lokra, új szolgáltatást kínálnak. Nem kell ugyanis fárasztaniuk gyermeküket órákon át, míg be- vásárlá'^küí, ugves-bain« dol­gaikat, hivatalos ügyeiket inté­zik. Mindezek megkönnyítésére gyermekfelügyeletet biztosíta­nak a város központjában lévő épületben. Egésznapos elfoglaltság ese­tén, délutáni vagy esti prog­ramhoz pedig pótmamaszolgá­latot vállalnak. Alkalmi, de rendszeres takarítás is ifiéSYSl- íiSíö. Á szolgáltatásnak kettős célja van: segíteni szeretnének a kismamákon, egyben szerény jövedelemhez juttatni a nyug­díjasokat. Érdeklődni naponta 4 óráig a 37/12-575-ös tele­fonszámon lehet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents