Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-06 / 5. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. január 6., szombat 13 A politikusok ne szóljanak bele a gazdaságba! Akár belföldi, akár külföldi tőkével „Támogatjuk a privatizálást” Az MDF a tulajdonreformról A kapitalizmus szocializmussal való felválfását — a többi között — az a szándék szülte, hogy a távlatokat figyelembe venni nem érdekelt magántőkés helyett a gazdaságot válogatott tisztviselőkkel kell irányítani. A gazdasági irányítókat elsősorban az ideológiai hűség, másodsorban az engedelmesség mértéke alapján választották ki. Ma már nyilvánvaló, hogy ez a tökéletesnek elképzelt modell versenyképtelen a legkülönbözőbb tulajdon- formák versenyére épülő modellel szemben. Az azonban mindmáig nem vált tudatossá, hogy a mesterségesen kigondolt nem piaci, szocialista modell elsősorban éppen azon bukott meg, mert túlságosan rövid távra tervezett. Kiderült, hogy az ideológiai szempontból elkötelezett politikusok rátértek a jövő kiárusítására, a rövid távú túlélés vált döntéseik alapjává. Nem sokkal jobban vizsgáztak a politikusok alá rendelt tisztviselők sem, elsősorban a pozíciójukat és nem a társadalom érdekeit tartották szem előtt. Mivel a vállalati vezetők is elsősorban politikusok vagy tisztviselők voltak, akiknek anyagi és erkölcsi elismerése, biztonsága a politikához és az apparátushoz való alkalmazkodástól függött, ők is egyre rövi- debb távra gondolkodtak. A jelenkor tapasztalatai azt igazolták, hogy a tulajdonos, minél nagyobb vagyon felett rendelkezik, annál hosszabb távra kalkulál, és kétségtelenül sokkal jobban érvényesülnek nála a jövő szempontjai, mint a politikusoknál és tisztségviselőknél. Azt ugyan lehet mondani, hogy sokszor a tulajdonos sem veszi olyan mértékben figyelembe a hosszú távú érdekeket, ahogy az a társadalom szempontjából kívánatos volna, de még mindig messze megelőzi azokat, akikkel a szocializmus felváltotta őket, a politikusokat és a tisztviselőket. Természetesen a tulajdonosok előrelátása nem valamiféle rábeszélésre vált a társadalmi érdeknek megfelelőbbé, hanem számos tényező hatására: — Nagymértékben megnőtt a tulajdonosok képzettsége, vállalataiknál megjelentek a felkéKözkézen forogtak, majd a hivatalos híradásokba is bekerültek a különféle listák a várható drasztikus áremelésekről. A hús és a tej, illetve az ezekből készülő termékek döbbenetes drágulását immár tényként kell tudomásul vennünk. Méghozzá úgy, hogy fogalmunk sincs róla, vajon a bérek emelése követi-e majd az árakét? Ami pedig az ügyben a legnehezebben megemészthető: egyáltalán nem biztos, hogy jó, ha követi. Mielőtt az olvasó meg- lincselés céljából keresné a szerzőt, kérem hallgattassák — azaz olvastassák — végig. Az árak felszabadítása A januári inflációs hullámnak története van. Szeptemberben a TOT és a MÉM képviselői kér- ték-követelték a kormány vezetőitől az élelmiszerárak teljes felszabadítását. Arra hivatkozva kérték ezt, hogy az élelmiszerárak nem piaci árak, hanem szociálpolitikai szempontokat érvényesítenek, s így a termelőknek nem nyújtanak fedezetet sem a kellő jövedelmezőségre, sem pedig tevékenységük — az élelmiszer-termelés — fejlesztésére. A kormány vezetői igent mondtak, hiszen a gazdaságpolitikát és a szociálpolitikát — amit a múlt rendszer vétkesen összemosott — valóban külön kell választani. A megélhetésről nem mesterségesen alacsonyan tartott élelmiszerárakkal, hanem a piaci árak szült menedzserek, így képessé váltak a távlati érdekek felismerésére. — A gazdaság nagy részében, főleg a nagyvállalatoknál az egyéni tulajdonost felváltották a részvényesek a kollektív tulajdonosok, akik érthető okokból hosszabb távra terveznek. — A világgazdaság integrálódása, az országok közötti és az országokon belüli versenykényszer korlátozta a monopolhelyzetet. De nemcsak a vállalkozók, és a vagyontulajdonosok lettek a fejlettebb technikai feltételek és az integráltabb piac következtében előrelátóbbak, jövőre orien- táltabbak, hanem maguk a fogyasztók is. Kiderült, hogy rövid távra csak a szegények gondolkodnak. A múlt század proletárja valóban csak egyik fizetéstől a másikig élt, és nem voltak a fogyasztásában választási lehetőségei. Ezzel szemben a modem nyugati fogyasztói társadalmakban a lakosság nagy többsége lényeges vagyon tulajdonosává, kezelőjévé vált, jövedelmének jelentős hányadát vagy felhalmozza, vagy olyan fogyasztási célokra költi, amelyeket joggal nevezhetnénk felhalmozásnak. Tudvalevő, hogy ha tanul, vagy gyermekeit taníttatja, ha egészségük megőrzése érdekében vesz igénybe szolgáltatásokat, akkor az emberi vagyonba ruház be. Márpedig ezek a beruházások igen hosszú távra szólnak. A tartós fogyasztási cikkek vásárlásánál is több éves előrelátás érvényesül. Mindezek következtében minél magasabb az életszínvonal, minél nagyobb a lakossági beruházások hányada, annál inkább érvényesülnek az egyén és a család életében a távlati szempontok. Ma azt mondhatjuk, hogy a távlati gondolkodás sorrendje éppen fordított ahhoz képest, amiből az úgynevezett szocialista modellt formáló koncepció kiindult: — A leghosszabb távlatra az egyén és a család kalkulál. Sok döntésük generációkra szól. Ilyen maga a családalapítás, a lakásépítés, a lakhelyválasztás, a pályaválasztás. — Második helyre a tulajdomellett önálló és erős szociálpolitikával kell gondoskodni. Igent mondott az Országos Árhivatal is — de csak elvben értett egyet. Elnöke hangoztatta: az árakat valóban fel kell szabadítani, ám nem minden előkészület nélkül, nem vaktában. Ahhoz ugyanis, hogy a termelők sok évtizedes sérelmeiket mintegy visszamenőlegesen is orvosolva, most ne diktálhassanak irreálisan magas árakat, a féken- tartás bizonyos eszközeire van szükség. Ilyen eszköz lehet mindenekelőtt jelentős árukészletek állami tartalékolása, ami — szükség esetén — módot nyújt a piaci beavatkozásra. Pontosabban arra, hogy ha a termelők irreális árakat diktálnak, akkor az állam olyan mennyiségű árut dobhasson piacra, amennyi enyhe túlkínálatot teremt, vagyis piaci korlátot állít a féktelen áremelés elé. Azt is szükségesnek látta az árhivatal elnöke, hogy másként szabályozzák a termelők export- érdekeltségét. A jelenlegi erős érdekeltség ugyanis szintén akadályozhatja annak az enyhe túlkínálatnak a fenntartását, ami az infláció fékezéséhez nélkülözhetetlen. Szükségesnek tartotta továbbá olyan információs rendszer kiépülését, amely a kormány számára lehetővé teszi a készletek alakulásának napi ismeretét. Bár a kormány vezetői ezzel is nos, a vállalkozó kerül. Náluk a beruházási döntések, üzleti stratégiáik, a felszerelések karbantartása, állaguk megőrzése hosz- szú távú. — A harmadik helyre a tisztviselőket sorolnám. Őket a munkahelyük stabilitása motiválja. Ennek érdekében döntenek. Ezért az ő időhorizontjuk túlmegy a politikai ciklusokon, a választásokon. Ezt jól jellemzi az a tény, hogy a polgári demokráciákban a politikus miniszterek mellett a tisztviselő államtitkár képviseli a folytonosságot. — Mindenképpen az utolsó helyre kerülnek ebből a szempontból a politikusok. Ők a polgári demokráciákban maximálisan egy-egy választási ciklusban gondolkodnak, de a legtöbb kérdést a napi politikai helyzetnek megfelelően válaszolják meg. Velük kapcsolatban éppen fordított a helyzet, mint a vállalkozók esetében. Az elmúlt évszázad politikai és gazdasági fejlődése megnövelte a vállalkozók előrelátását, viszont csökkentette a politikusokét. A demokrácia fejlődése a politikusok hatalmának stabilitását csökkentette. Amíg a tekintélyuralmi rendszerekben a politikai hatalom viszonylag tartós volt, a demokráciákban szinte napról napra meg kell harcoljon érte. A diktatúrákban a politikusok döntéseiben szerepet játszó időhorizont azért rövidült le, mert a diktatúrák napjaink gazdasági kihívásai között sokkal rosszabb gazdasági hatékonysággal működnek, mint korábban. Gondoljunk arra, hogy történelmileg nem is olyan régen a diktatúrák gazdasági sikerekkel dicsekedtek. A diktatórikus államok relatív elmaradása, a hatalom gazdasági elszegényedése a politikai döntésekben a pillanatnyi túlélésnek megfelelő magatartás vált ki. Összefoglalva: a társadalom érdekeinek hosszabb távon való érvényesítése is azt követeli meg, hogy adjunk nagyobb politikai és gazdasági szerepet az egyéneknek, a családoknak, a vállalkozóknak, ugyanakkor a hatóságok és a politikusok gazdasági szerepét korlátozzuk minimálisegyetértettek, s felszólították a MÉM és a Kereskedelmi Minisztérium irányítóit a piacstabilizáló intézkedések meghozatalára, azok a felszólításnak egyelőre nem tettek eleget. Ezért decemberben az árhivatal elnöke kijelentette: a várható történésekért nem vállal felelősséget, nem hajlandó elrendelni az élelmiszerárak felszabadítását. A kormány válaszként a MÉM-re ruházta át az árhatósági funkciót, ami ebben az esetben annyit tesz, hogy a MÉM elrendelheti az élelmiszerárak felszabadítását. Esély a vágtató infláció megelőzésére És a MÉM elrendelte, a felszabadítás megtörtént. Több történt mint az említett közkézen forgó listának a valósággá válása. Több, mert ha a hús, a tej és a kenyér drasztikusan drágul, akkor a mindenki által megvásárolandó termékek többletköltségét kivétel nélkül mindenki igyekszik továbbhárítani. S ha ez mindenkinek sikerül — így a bérből élőknek is, lévén a bérszabályozás szintén liberalizált — akkor bekövetkezhet az, amitől tartani kell, és aminek nem lenne szabad bekövetkeznie: elszabadul az infláció, és ellenőrizhetetlenné, irányíthatatlanná válik. A vágtató infláció — ha ne adj Isten bekövetkezne — kíméletlenül sújtja a lakosságot. Állandó nyugtalansághoz vezet, hiszen az Minél többen legyenek tulajdonosok hazánkban, és jöjjön létre a magántulajdon elsődlegességén alapuló vegyes gazdaság — összegezte Diczházi Bertalan, a Magyar Demokrata Fórum gazdasági szakértője az MTI munkatársának a szervezet tulajdonreformról alkotott elképzeléseit abból az alkalomból, hogy elkészült az MDF programja, amelyet hamarosan nyilvánosságra hoznak. — Támogatjuk a privatizálást, akár külföldi, akár belföldi tőkével történjen az — húzta alá a szakértő —, miközben a privatizáció hathatós ellenőrzése mellett vagyunk. Jelenleg ugyanis ez a folyamat túlságosan ötletszerű; például egy vállalati vezető, aki cégét áruba bocsátja, abban sem érdekelt, hogy reális vagyonfelmérés készüljön az üzemről. Ezért manapság gyakori, hogy a vállalati vagyont alulértékelik,, mivel ebben egyenesen érdekelt a vállalat vezetősége. Hiszen, ha a vagyont alacsonyabb értéken mérik fel, akkor a cég vagyon- arányos nyeresége nagyobb lesz, s magasabb bért lehet fizetni a dolgozóknak, ám eközben az egész nemzetgazdaság kárt szenved. így feltétlenül szükség van arra: legyen független vagyonértékelő szervezet, amely a parlamentnek tartozva felelősséggel, a vállalatok eladását ellenőrzi. Ha úgy találja, hogy egy-egy üzemet értékén alul akarnak áruba bocsátani, akkor legyen módja ezt megakadályozni. Éz a megoldás valóságos társadalmi kontrollt jelenthet az értéken aluli kiárusítással szemben, védelmet a nemzeti vagyon elherdálása ellen. Az MDF szerint a privatizálásra programot kell kidolgozni, amellyel meg kell alapozni, hogy az eladási kínálat és a kereslet összhangban legyen. — Hogyan képzelik a konkrét privatizációs lépéseket? — Szeretnénk, ha a kialakuló vegyes gazdaságban a magántulajdon szerepe lenne a meghatározó, mintegy 60-65 százalékban. Ösztönözni kívánjuk a külföldi működőtőke bejövetelét az országba, mégpedig úgy, hogy működéséhez megteremtjük a szükséges infrastrukturális feltételeket. Olyan ösztönzőrendszert szeretnénk bevezetni a gazdaságban, amely arra sarkallja a emberek zsebében már nemcsak a nehezen összekuporgatott megtakarítások olvadnak szét, hanem az előző héten, esetleg napon felvett bérek is. Másfelől: ha nem sikerül gátat szabni a folyamatoknak, akkor megszűnik a racionális gazdasági kalkuláció lehetősége is. A gazdálkodókat többé nem orientálják az árak, mert minden árváltozás hatását elmossa az árszínvonal általános és gyors emelkedése. Az ilyen gyorsuló infláció — ha bekövetkezik — aláássa a piacgazdaság természetes szelekcióját: a hatékony és a nem hatékony termelés egyaránt igazolódni látszik. Aki árat akar emelni, annak nem kell bevallani, ha netán rossz munkát végzett, elég arra hivatkoznia, hogy költségei folyamatosan emelkednek. Az infláció ilyen felgyorsulását kívánta megakadályozni az árhivatal — eddig eredménytelenül. Ha a kormány nem teremti meg azokat a beavatkozási lehetőségeket, amelyek lassíthatják a drágulást, akkor csupán egyetlen kiskapu maradhat nyitva: a fizetőképes kereslet fékentartása. Amennyiben az irreális árakat csak nagyon kevesek képesek megfizetni, akkor a termelők — rákényszerülnek az árak lassabb emelésére, illetve az árak csökkentésére. Bármilyen fájdalmas is tehát, de tény: ha a bérek nem követik azonnal az árakat, csak külföldi befektetőket, hogy profitjukat, vagy annak egy részét ismét Magyarországon fektessék be. A magyar állampolgároknak szintén szeretnénk olyan biztosítékokat nyújtani, amely garantálja, hogy vagyonukat jövedelmezően fektethetik be, s azt nem kell „felesleges” fogyasztásra pazarolniuk. A dolgozóknak valódi tulajdonosi alternatívákat szeretnénk kínálni; azt akarjuk elérni, hogy minél többen legyenek valódi tulajdonosai annak a gyárnak, üzemnek, intézménynek, amelyben dolgoznak. Ennek érdekében szeretnénk, ha megteremtődnének a magyar gazdaságban azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik a vállalati részvények megvásárlását az ott dolgozóknak, akik így tulajdonosként is érdekeltek lennének saját cégük jobb üzletmenetében. Az MDF kezdeményezi a külföldön ismert és alkalmazott részvénytulajdon-program (ESOP) hazai adaptációját. Az értékpapírokhoz kedvezményes vásárlással, valamint kedvezményes kamatozású hitellehetőség biztosításával lehetne hozzájutni.- Mi a viszonyuk a szövetkezetekhez, illetve a földtulajdonhoz? — A Magyar Demokrata Fórum álláspontja, hogy a szövetkezeteknek van létjogosultságuk, hazánkban azonban nem a sztálini kolhoz típusú, hanem a skandináv mintájú, egyéni érdekeken alapuló szövetkezésé a jövő. Jöjjenek létre a szövetkezetekben egyéni vagyonközösségek, amelyek valóban érdekeltek több és jobb termék előállításában. E szövetkezeti modell csírái már ma is megtalálhatók a kisszövetkezetekben. A földtulajdonról az az MDF véleménye, hogy a szövetkezeti föld jogi és pénzügyi szempontból kerüljön át a jelenlegi tsz-tagok, illetve a tartósan a tsz-ekben dolgozók tulajdonába, s a tulajdonosok döntsék el, hogy a rájuk jutó földterületet szövetkezetben kívánják-e megművelni, vagy önállóan akarnak gazdálkodni, illetve értékesíteni akaiják-e a vagyon rájuk eső részét. Az így rendezett földtulajdon lehetővé tenné, hogy a tulajdonos, illetve a bérlő közvetlenül érdekelt legyen a föld hatékony művelésében. minket! akkor marad esély az infláció elszabadulásának megelőzésére. Noha ez súlyos megpróbáltatást jelentene a lakosság számára, mégis alighanem kisebbet és rö- videbb ideig tartót, mint a vágtató infláció, amely végképp elolvasztja a családok minden megtakarítását és feldúlja, összezilálja a gazdaság egészét. Még reménykedhetünk... Ez a veszély természetesen csak akkor fenyegeti az országot, ha a kormány nem teremti meg a beavatkozás említett, az árhivatal által javasolt garanciamechanizmusát. Még reménykedhetünk benne, hogy megteremti. Magyarország egyszer, 1946- ban, már beírta magát a rekordok könyvébe a világtörténelem legsúlyosabb inflációjával. Akkor viszonylag hamar véget lehetett vetni a pusztító folyamatnak, mert erős, a nép bizalmát bíró kormány volt hatalmon, amely — árutartalékok képzésével, a belső piac valamelyes stabilizálásával — megteremthette, és meg is teremtette a jó pénzt, a forintot. Most nem szilárd a hatalom, labilis a politikai helyzet, megosztott és bizalmatlan a társadalom. Vajon lesz-e erő, amely képes kemény kézzel véget vetni az inflációnak, ha — meggondolatlan lépések következtében — netán valóban elszabadul? (MTI- Press) Gál Zsuzsa Élelmiszerkereskedelem Áruellátás, árak A nemzetgazdaság erejét meghaladja a 10 millió lakos, valamint a másik 10 millió turista és a bevásárlás céljából érkező külföldi állampolgárok ellátása. Az ellátási feszültségeket súlyosbítja az erőteljes hazai felvásárlás, amely az áremelkedések ismeretében mind nagyobb mértéket ölt — összegezte a belső áruellátás jelenlegi helyzetét Szórádi Sándor, a Kereskedelmi Minisztérium főcsoport-főnöke. Az MTI kérdésére válaszolva a továbbiakban elmondta, hogy bár a népgazdaság nyert az őszi jugoszláviai bevásárló turizmussal, mindennek azonban végül a lakosság látta kárát: elfogytak a csomagolt bolti készletek az alapvető élelmiszerekből, elsősorban lisztből, cukorból, olajból. Emiatt a kereskedelemnek nagy gondot okozott a karácsonyi felkészülés, annál is inkább, mert az áremelkedések bejelentése nyomán megkezdődött a belső felvásárlás is. A feldolgozó kapacitás nem volt képes a kereskedelem igényeit kielégíteni, hiszen az élelmiszerforgalom rövid idő alatt 70 százalékkal növekedett. A romániai segélyakciók során egyébként a lakossági tartalékok is útrakeltek, s ezeket most pótolni igyekeznek — ám a csomagolt áruból az igényeknél egyelőre kevesebb van az üzletekben. Mindent összevetve mégsem áruhiányról van szó, hanem ellátási feszültségről — hangsúlyozta Szórádi Sándor. Felelősséggel kijelenthetem — mondotta —, hogy amennyiben a népgazdaság működőképessége nem romlik, az ellátást a kereskedelem 1990- ben is biztosítani tudja. Az áremelésre nem „rajtaütésszerűen” kell számítani január 8-ától. A kormány ugyanis csak arról rendelkezett, hogy január 8-áig nem lehet árat emelni. Ezután az időpont után a szabad ár kategóriába sorolt termékek fogyasztói áráról a termelők és a kereskedők állapodhatnak meg. Annyi máris ismeretes, hogy február 1-jéig nem változik az olaj, március 1 -jéig pedig a cukor ára. Ami a kínálatot illeti: ha a felvásárlási láz alábbhagy, a kereslet és a kínálat rövidesen egyensúlyba kerülhet. HALÁLOZÁS Mély fájdalommal tudatom, hogy édesanyám BUKUCS BERTALANNÉ Bencze Margit életének 76. évében elhunyt. Temetése 1990. január 9-én 13.30 órakor az egri Lajosvá- rosi temetőben lesz. A temetést megelőzően a gyászmise a Lajosvárosi templomban 12.30 órakor kerül megtartásra. Gyászoló fia, Budai István Fájó szívvel tudatjuk, hogy szeretett édesanyánk, özv. HORVÁTH IStVÁNNÉ sz. Urbán Erzsébet hosszan tartó betegségben 1990. január 4-én elhunyt. Temetése 1990. január 8-án 15 órakor az egri Rozália temetőben lesz. Gyászolják: fiai, lánya, menyei, veje, unokái és dédunokái. ra. Kopátsy Sándor Az inflációtól ments meg uram
