Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-06 / 5. szám

10. SPORT NÉPÚJSÁG, 1990. január 6., szombat Mintha az égből pottyant volna. Kis kínai — nagy tudással Erre és a hasonló esetekre szokták azt mondani, hogy ilyen a mesében sincs. Talán száz év­ben egyszer ha előfordul, hogy egy másodosztályú asztalitenisz­csapatnál — mintha csak az ég­ből pottyant volna — kínai ping­pongozó kopogtat. Márpedig ténykérdés, hogy ez a hihetetlen­nek tűnő dolog az egri Kolacs- kovszky SE-vel megesett, még­hozzá a nyár végén, közvetlenül a pontvadászat rajtja előtt. A kí­nai sportoló azóta is — már hó­napok teltek el — Egerben él és a gyermekvárosban dolgozik. Amikor randevút beszéltem meg vele, elsősorban arra voltam kí­váncsi, hogy vajon mi késztethet arra egy Kuvaitban edzősködő kínai asztaliteniszezőt, hogy több mint tízezer kilométerre a hazájától új otthont válasszon magának. A megbeszélt helyen és idő­pontban nem csupán az ébenfe­kete hajú, alacsony termetű Wei Csip Siu fogadott. Dr. Estefán Gézának, a Kolacskovszky SE szakosztályvezetőjének, vala­mint Lányi Sándornénak a segít­sége nélkül aligha boldogultam volna, ugyanis a kis kínai anya­nyelvén kívül kizárólag angolul tud. Néhány szót. — Már eleinte is pontosan ez okozta a legnagyobb galibát — kezdett bele a történetbe Lányi Sándorné, aki jelenleg is otthont ad a jövevénynek. — Augusztus­ban a lányom, Viki, aki szintén pingpongozik, az ifjúsági asztali­tenisz-világfesztiválon, Buda­pesten akadt össze vele. Összeis­merkedtek, címet cseréltek, s ez­zel — legalábbis úgy gondoltam — vége is a dolognak. Aztán egy­szer csak betoppant hozzánk, a cím birtokában vonaton érkezett Egerbe. — Hogyan sikerült egyáltalán szót érteniük? — A helyzet meglehetősen egyértelmű volt, és sejteni lehe­tett, hogy maradni szándékozik. A mindennapok során az a né­hány angol szó játszotta a közve­títő szerepét, amit tudott, és ha már végképp nem ment más­képp, akkor kézzel-lábbal ma­gyaráztunk. Megkíséreltünk tol­mácsot is keríteni, de a legtöbb helyen csak tanácstalanul szét­tárták a karjukat. Végül aztán a fővárosban egy fordítóirodánál jártunk szerencsével, de csak fél- ig-meddig. Az illető csupán a kí­nai írásjeleket ismerte, de beszél­ni, azt nem tudott. Mit volt mit tenni, előkerült a papír és a ceru­za... Lányi Sándorné azt is el­mondta, hogy ezután gyakori vendégek voltak a rendőrségen. No, nem kell mindjárt rosszra gondolni, csak az ideiglenes tar­tózkodási és munkavállalási en­gedély miatt jártak oda. Nagy örömükre segítőkészségben egyáltalán nem volt hiány, így az életbevágóan fontos papírok mi­hamar a birtokukba kerültek. Az ismerkedés során lassacs­kán az is kiderült, hogy nem akármilyen sportoló kapott ná­luk hajlékot. A kínai ranglista 5. helyével dicsekedhetett, és az Észak-Kínában található 30 mil­lió lakosú San Si tartomány leg­jobbjának bizonyult. Kiugró eredményei ellenére már 21 éve­sen letette az ütőt. — Mi az oka annak, hogy ilyen szokatlanul korán felha­gyott a versenyzéssel? — Egy alkalommal rosszul léptem és súlyos bokatörést szenvedtem. Sokáig tartott a lá­badozás, és közben felkínálták azt a lehetőséget, hogy a női vá­logatott egyik edzője legyek. Sportolóként bizonytalannak éreztem a jövőmet, ezért rábó­lintottam. Az, hogy a továbbiak­Wei Csín Siu a kínai ranglista 5. helyezettje volt (Fotó: Gál Gábor) ban már nem versenyeztem, még nem jelenti, hogy az ütőt is poro­sodni hagytam, mert nálunk a mesternek mindent be kell mu­tatni, és rendszeresen asztalhoz álltam a tanítványaimmal, ütni egyet. — Végül is mi marasztalta Magyarországon ? — Az utóbbi hónapokban minden nagyon ingataggá vált Kínában. Bevallom, nem rokon­szenveztem a változásokkal, és a hatalom egyre erőszakosabbá és embertelenebbé váló módszereit egyenesen elítéltem. Maradá­somnak mégsem elsősorban po­litikai indítékai vannak, hanem a Viki iránt érzett vonzalmam a fő oka. — Hogyan fogadták a Kistá- lyai úti játékcsarnokban? — Mindenki rendkívül barát­ságos volt, és meleg hangon kö­zeledett felém. Mivel jóformán egy szál melegítőben érkeztem Egerbe, ruhákat hoztak nekem, hogy próbáljam fel, jó-e rám. Hamarosan bemutathattam a tu­dásomat is, és a pingpongban kö­zös nyelvet találtunk. — Játékengedélye nem lévén, megbízták-e valamilyen feladat­tal? — Jelenleg is gyerekekkel fog­lalkozom, őket próbálom beve­zetni a pingpongozás rejtelmei­be... — Felbecsülhetetlenül sokat jelent számunkra az ittléte — vág közbe dr. Estefán Géza —, ren­geteget tanulhatnak tőle a fiata­lok. Egy konkrét példát is emlí­tek. Egyik legtehetségesebb re­ménységünk, Pálosi Balázs so­kat bajlódott a fonákütéssel, rendre az asztalon túlra szálltak a labdái. Kijavítva hibáját, az ő ta­nácsának köszönhetően az utol­só fordulóban már négy meccset tudott nyerni. — Mennyit érhet a kínai a je­lenlegi magyar játékosbörzén? Érdeklődtek-e utána más klu­boktól? — Megítélésem szerint az első tízben feltétlenül ott a helye. Az adogatásai kiismerhetetlenek, villámgyorsak, s a fonákja olyan erős, akár egy lórúgás. Bármi­lyen furcsa, de vele kapcsolatban a felmerülő költségekkel is szá­molnunk kell, mivelhogy kis sportegyesület vagyunk, és sze­rények az anyagi lehetőségeink. Rövid idő alatt szétveri a szoftot, az ütőjén kéthetente kell cserélni a bontást. Ez, akárhogy is szá­molom, évente közel 60 ezer fo­rintot taksál. Amennyiben ver­senyezni is fog — s ebben nagyon bízunk —, szponzort is szeret­nénk keríteni a számára. Hogy a kérdés második részére is vála­szoljak: több sportegyesülettől is érdeklődtek utána, azt azonban szerfelett furcsának tartom, hogy a Magyar Asztalitenisz Szövet­ség semmiféle érdeklődést nem mutatott. Végtére is nem akár­milyen, és még csak 25 éves játé­kosról van szó. — Mennyi arra az esély, hogy a tavaszi idényben már asztalhoz állhat a csapatbajnoki mérkőzé­seken? — Jó esélyünk van erre, hi­szen december 20-án, többszöri sikertelen próbálkozás után, a kínai nagykövetség kiállította az útlevelét, és úgy néz ki, hogy a le­telepedési engedélyt is rövid időn belül megkapja. — Elképzelhető-e, hogy a sakkozók és az RSG-sek után a pingpongozók is jogot szereznek azl. osztályban való szereplésre? — Az ősz után a tabella ne­gyedik helyén állunk. Az első fordulókban — igen balszeren­csés körülmények között — há­rom ízben is 9-7-re veszítettünk. Rövidesen magára talált azon­ban a társaság, és azóta veretle­nek vagyunk. A tétlenkedésre nem sok időnk maradt, az újabb idény máris itt van a nyakunkon. Január közepén folytatódik a bajnokság, s mi rögvest nagy ri­válisainkkal, a Szolnokkal és a Kecskeméttel kerülünk szembe. Sok minden eldőlhet már az ele­jén, de akkor sem esünk kétség­be, ha az idén esetleg nem sike­rülne a feljutás. Természetesen az lenne a kedvező, ha kínai ba­rátunk minél előbb „hadra fog­ható” lenne, s ennek érdekében minden követ meg is mozgatunk. Már búcsúzni készültem, amikor dr. Estefán Géza egy felbontott le­velet mutatott nekem. Dr. Lőrincz Mária, egy, a fővárosban élő nyug­díjas sebeszorvos írta, reagálva a Mai Nap című újságban a kínai sportolóról korábban megjelent cikkre. Kínai nyelvű bibliai kivona­tokat küldött neki, és megígérte, hogy rövidesen egy házi szerkeszté­sű kínai — magyar szótárt is postára ad. A megható figyelmesség és a Wei Csin Siut Egerben körülvevő szere­tet, gondoskodás is mutatja, hogy bár szülőföldjétől meglehetősen tá­vol került, azért mégsem szakadt teljesen idegenbe. Buttinger László Mint tizenegy ...? Carlos Bilardo, a világbajnoki címvédő argentin labdarúgó-vá­logatott szövetségi kapitánya je­lenleg azzal tölti az idejét, hogy igyekszik végiglátogatni azokat az európai klubokat, ahol a nyári világbajnoki döntőben számítás­ba vett labdarúgói szerepelnek. Bilardo a bajnoki találkozók megtekintésével tájékozódik ar­ról, ki milyen formának örvend a Mondiale évének első hónapjá­ban. Az 1986-ban, Mexikóban aranyérmet szerzett dél-ameri­kai legénység előkészületi mér­kőzéseinek részletes műsorát még nem tették közzé, de skót forrásokból származó hír szerint március 28-án Glasgow-ban Skócia nemzeti együttese össze­méri tudását Argentína legjobb­jaival. A vendéglátók ezzel a 90 perccel kezdik meg felkészülésü­ket az olaszországi fináléra. Ér­dekes döntés, hiszen mindjárt az út elején a világ legjobbjai közé tartozó futballválogatottal csatá­zik Andy Roxburgh szövetségi kapitány együttese. A két válo­gatott utoljára tizenegy éve né­zett farkasszemet egymással. Az argentinok akkor 3:1 arányban diadalmaskodtak, és ezen az ösz- szecsapáson szerezte élete első válogatottbeli gólját az akkor még ifjú Diego Maradona. En­nek az eredménynek bizonyosan örülne Bilardo is, amint akkori­ban Menotti is felettébb jó kedv­vel vette tudomásul a sikert. A sulicsapatok is megmérkőznek Bajnokok tornája Ma és holnap palánkdönge- téstől lesz hangos az egri kör­csarnok. A hagyományokhoz hí­ven ismét megrendezik a városi kispályás labdarúgó-bajnokság­ban győztes csapatok tornáját. Az érdeklődők a nyolc együttes küzdelmeit szombaton délelőtt 11 órától este fél hétig, vasárnap pedig kilenctől háromnegyed kettőig tekinthetik meg. íme a részletes program, szombat: Lendület — HTÉV KISZ (11.00), Igazságügy — Olajbányász II. (11.45), HTÉV KISZ — Igazságügy (12.30), Olajbányász II. — Lendület (13.15), Igazságügy — Lendület (14.00), Olajbányász - HTÉV KISZ (14.45), Borkombinát — Vendéglátó (15.30), Agrovill — Pepsi Panzió (16.15), Vendéglá­tó — Agrovill (17.00), Pepsi Panzió — Borkombinát (17.45). Vasárnap: Agrovill — Bor­kombinát (9.00), Pepsi Panzió — Vendéglátó (9.45), helyosz­tók 10.45-től. A szervezők lehetővé tették, hogy mindkét napon az általános iskolák csapatai is megmérkőz­zenek egymással. Erre szomba­ton délelőtt nyolctól 10.30-ig, vasárnap pedig délután kettőtől hatig nyílik lehetőség. * Egy hét múlva ismét a kispá­lyás csapatok vehetik birtokukba a sportcsarnokot. A városi lab­darúgó-szövetség azoknak az in­tézményeknek, üzemeknek, vál­lalatoknak az együtteseit hívta meg erre a tornára, melyek a me­gyeszékhely sportját támogatják. Tizenharmadikán 9-től, 14-én 8 órától pattog majd a labda a nép­kerti sportlétesítményben. Vasárnaptól Gyöngyösön is lehet korizni Sportolásra alkalmas hó nincs, de hideg fagy az annál in­kább előfordul a Mátrában és annak kapujában, Gyöngyösön. Ennek ellenére mi mégis kedve­ző hírről kaptunk információt, mert vasárnaptól az időjárástól függően korcsolyapályaként üzemeltetik a Gagarin Hőerőmű Vállalat tenisztelepét. Amint azt Tassy Tibortól, a GYSE teniszszakosztályának in­tézőjétől megtudtuk, a koripálya mindenki rendelkezésére áll. Hétköznap 16-tól 20 óráig, hét­végeken délelőtt 9-től 12-ig, dél­után 16-től 20 óráig tart nyitva. Természetesen akkor, ha azt az églek is úgy akarják. Sötétben tapogatódzva Néhány napja azt ígértük olvasóinknak, hogy az Eger SE kibőví­tett elnökségi üléséről részletesen beszámolunk. Csakhogy gyakorla­tilag nem jutottunk sem mi, sem pedig a jelenlévők új információk­hoz. Akár azt is tanácsolhatnánk önöknek, hogy vegyék elő lapunk december 21-i számát, és fussák át újra a „Holtponton az ESE-ügy” című cikket, melyben a klub ügyvezető elnöke, Szölgyémy Ferenc adott tájékoztatót a pillanatnyi helyzetről. Az elmondottak a mai na­pig érvényesek. Az egyesület továbbra is sötétben tapogatódzik. A hiány továbbra sem apad. Az elmúlt évben huszonkilencmillió forintból gazdálko­dott az ESE, és óvatos becslések szerint is az idén legalább kilenc-tíz millióval több kellene a hasonló szintű tevékenységhez. Hogy ezt a pénzt honnan lehet(ne) előteremteni? Közel harmincmilliót biztos, hogy képes összeszedni a klub, de az­zal számolnia kell, hogy az állam kivonul a sportból. Igaz, történtek megbeszélések úgy a megyei, mint a városi tanács illetékeseivel a tá­mogatás lehetőségeiről, de konkrétumot érthető módon senki sem tudott mondani. Maradnak tehát a vállalatok. Azok az üzemek és cé­gek, amelyek az elmúlt esztendőkben szép csendesen magára hagy­ták az Egri Dohánygyárat. A lehetőségeket latolgatva rengeteg a ha. Mert ha a tanácsok mégis adnak pénzt, mert ha a dohánygyár mellett akadnak még szponzo­rok, mert ha valami módon lehet faragni a deficitből, akkor megme­nekülhet a sportegyesület. Ha nem, számításba kell venni, hogy ha tetszik, ha nem, szanálni kell a klubot, ami persze nemcsak azzal jár, hogy a hitelezők futhatnak a pénzük után, hanem azzal is, hogy a meglévő vagyont és azt a kevéske összeget is zárolják. A szakosztá­lyok önálló életet kezdhetnek, bár erre egyedül aligha lennének ké­pesek. A három nagy szakosztály közül — bár mindháromnál ott lebeg a bizonytalanság — a vízilabdázók helyzete kritikus. Az úszókkal együtt több mint ötmillió forintot visznek el a költségvetésből úgy, hogy egyedül az ő hátuk mögött nem áll hathatós vállalati támogatás. Nem titkolták a tanácskozás résztvevői, hogy amikor majd kimond­ják a végső szót az egyesület jövőjéről, csak a realitásokat, a csapatok pénzügyi stabilitását vehetik figyelembe. A határozathozatalnál nem lehet az érzelmekre hagyatkozni, mert az csak önámítás lenne. Az elnökség végül is két dologban hozott döntést. A birkózókat át­engedte a január elsejétől újra működő Egri Vasashoz, s mivel az ügyvezető elnök az év elejétől munkahelyet változtatott, felmentette tisztségéből, ám felkérte Szölgyémy Ferencet, hogy ügyvivőként, tár­sadalmi megbízatásként, amíg le nem zárul az ESE-dosszié, lássa el az ezzel kapcsolatos teendőket. A szakosztályok képviselői azt a feladatot kapták, hogy a január ti­zenötödikén sorra kerülő újabb elnökségi ülésre készítsék el szakosz­tályuk éves, a minimális tervekhez szükséges költségvetését. Ennek ismeretében két hét múlva talán többre jut az elnökség, meglehet, a működéshez szükséges források egy része még akkor is ismeretlen lesz. B. F. Több NB l-es klub edzőjével tárgyalt, s csakazértis: Bicskei Bertalan kereteket hirdetett tárgyalt az idei feladatokról, és tervei szerint végiglátogatja majd a tavaszi bajnoki folytatás­ra a munkát ezekben a napokban elkezdő egyesületeket. Az olim­piai keret összetételével kapcso­latban még megjegyezte, hogy messzemenően tekintettel volt az őszi bajnoki fellépéseken mu­tatott teljesítményekre, és ezút­Bicskei Bertalan, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya kihirdette az „A” és az olimpiai válogatott keretek név­sorát. (Ismert: a Magyar Labda­rúgó-szövetség elnöksége 1989. december 19-i ülésén úgy szava­zott, hogy 1990. január 1-jétől Mészöly Kálmánt bízzák meg a szövetségi kapitányi munkakör betöltésével. Bicskei Bertalan már akkor bejelentette, hogy szerződését a döntés ellenére is érvényesnek tekinti, addig, ameddig az MLSZ hivatalos ér­tesítést nem küld neki munkavi­szonya felmondására. — A szeri.) Bicskei Bertalan az „A” ke­retben 34, az olimpiai váloga­tottban pedig 28 labdarúgó ne­vét hozta nyilvánosságra, azo- két, akikre az idei feladatok so­rán számít. Hozzáfűzte: már az 1992-es EB-re is gondolt. Indo­kolásában kifejtette, a keretek megnevezésénei figyelembe vet­te az eddigi válogatott és bajnoki találkozókon mutatott formá­kat, felhasználta azokat az infor­mációkat, amelyeket a külföldön játszók teljesítményéről szerzett, és fontosnak tartotta fiatal, re­ményteljes labdarúgók behívá­sát is. Azt nyilatkozta az MTI munkatársának, hogy már több NB I-es klub vezetőedzőjével tál is arra törekedett, hogy jó­részt NB I-es csapatokból válo­gasson. A két keret névsora: Brockhauser, Petry, Simon, Máriási, Márton (PMSC), Lász­ló Cs., Keller, Szalma, Palaczky, Bérczy, Limperger, Mészöly, Bognár Z., Kovács E., Lőrincz (MTK-VM), Duró, Sass, Bánki, Csucsánszky, Fodor, Illés, Bácsi, Lovász, Jován, Szekeres. A külföldön játszók, akiket itt figyelembe vett: Géléi, Pintér, Bognár Gy., Détári; Kovács K., Fischer, Kiprich, Vincze, Kat­zenbach. Olimpiai válogatott: Végh, Rótt, Mitring, Vámos (kapusok) Kuttor, Árky, Rácz Zs., Bánfi, Bódog, Lázár (Tatabánya), Ge- ress, Braun, Földes, Balázs, Pi- sont, Belvon, Járfás, Bánföldi, Linka, Orosz, Fújsz, Tóth L. (DVSC), Király, Wukovics, Bá- der, Kámán, Miklya, Babai. Johnson tagad és támad Bár az érdemi tárgyalások a nyilvánosságtól elzárva folynak, naponta jelennek meg a külön­böző találgatások a szeptember­re megálmodott Ben Johnson — Carl Lewis párbajról. A jamaicai származású atléta tiltott szer használatáért kétéves eltiltást kapott, s a büntetése szeptember 24-én jár le. Lewis menedzsere, Joe Douglas máris milliós ajánlatokról tett említést, s amennyiben a „nagy visszavá­gó” valóban létrejönne, a talál­kozó 1990 egyik legnagyobb at­létikai eseménye lehetne. A jelek szerint Lewis hajlandó kiállni, Johnson azonban nem volt hajlandó nyilatkozni. A Re­uter hírügynökség Jamaicából keltezett jelentése szerint a kana­dai sportember egyáltalán nem örül az újságírók érdeklődésé­nek. Erre utal, hogy egy kingsto- ni lap fotóriporterét állítólag tettleg is bántalmazta. Johnson a pofont tagadta, s perrel fenye­gette a cikk íróját és az újságot. — Mindössze annyit mond­tam a sajtó képviselőinek: ne za­varjanak, mert nem nyilatkozni jöttem, hanem zenét hallgatni — jelentette ki Johnson. — Egyéb­ként most sem válaszolok semmi­lyen kérdésre. Az említett cikket elküldöm ügyvédemnek, és ő majd megteszi a szükséges lépéseket. A Lewis elleni versenyről az eltiltott sprinter tanácsadója sem szolgált pontosabb részletekkel. — Eddig senkivel sem tár­gyaltunk az ügyben — nyilatkoz­ta Ed Futerman, a tanácsadó. — Ben az eltelt időt edzéssel, felkészüléssel töltötte, és szerin­tem előbb-utóbb létrejön az a ta­lálkozó, amelyet az egész világon érdeklődéssel várnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents