Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-02 / 1. szám
NÉPÚJSÁG, 1990 január 2., kedd 5, Üzen a szerkesztő z.z. Nyílt levélnek is felfogható írását a recski internáltakhoz, a politikai foglyok tömörüléséhez intézi, aktualitása pedig a Tévé 2 Napzártájának egyik adása. Bevezető sorait idézzük: „Nem tudok egyet érteni azzal a követeléssel, kártalanítás címén, ami a Napzártában elhangzott, kérdem, kitől követelik ezt az összeget, a magyar néptől, mert nincs mástól követelniök, a magyar nép nem tehet a megtörténtekről, igaz, a számlát a kormánya nak nyújtják be. A kormány kitől tudja behajtani, csak a magyar néptől, attól a fiataltól is, aki akkor még nem élt, családot alapított és most nehézségek között tengődik, attól az öregtől, akit kuláknak nyilvánítottak, görnyedt a súlyos terhek alatt s netán azt túlélte, holott a büntetéseket évekig viselte? Magyarországon sok embert ért sérelem, sokan „benyújthatnák a számlát” a kormánynak címezve: a hadiözvegyek, a hadirokkantak, a hadifoglyok, pedig ezeknek semmi közük nem volt a háborúhoz? — Tudom, levelemre sokan felkapják a fejüket, elnézésüket is kérem levelemért”. Nem egyedül ön teszi fel ezeket a kérdéseket, nem is baj, sőt a lelki tisztuláshoz indítást is ad cgy-egy ilyen megnyilatkozás. A dilemma, a válasz helyetti töprengés ott kezdődik és gyakran végződik is, hogy eljutunk Arany Jánoshoz, a bölcs és ritkán idézett költő alapigazságához: „a nép, mely minden idők jármán nyögni fog...” Magyarul: nincs összesítve — talán sohasem is sikerül ezt megtudni —, mi is a végösszege annak az adósságszámlának, amit Sztálin és hazai hű tanítványai itt hagytak működésük után. A megsemmisítésre ítélt aktákban lefektetve állnak a törvénytelenségek, a bűnök, amiket az egyes állampolgár ellen, de a nép közzösségével szemben is elkövettek. Ma már sok mindenre az a magyarázat, hogy az akkori törvények szerint jogsértés nem történt, hiszen például a közellátás érdekeinek a védelmében, a hadijog így vagy úgy értelmezett paragrafusa szerint, vagy Jaltában vagy máshol keltezett-keletkezett megállapodások alapján ezt vagy azt tehették velünk, (fasiszta nép!) másokkal, az egyedekkel és a közösségekkel, mert a fegyver mindenre felhatalmazta azokat, akik a fegyver árnyékában elképesztő erkölcsi vakmerőséggel mertek az ország tetejére ülni, engedték elvéreztetni a politikai veszteségként kezelt tízezreket. Sőt akadtak számosán, esetleg légiónyi- an, akik vérrel és vérben gázoltak, míg az ember méltóságát sikerült évtizedekre megsemmisíteni. Számla nincs, pénztár nincs, ahol a kárra ma és holnap fedezet lenne. Sőt! Ma már tudjuk, hogy unokáinkat is beterhelték súlyos adókkal azok, akik képzettség és lelkiismeret nélkül szolgamunkát végeztek ott, ahol irányítani és vezetni kellett volna. A felelősség és lelkiismeret szerint. Tessék végiggondolni a sort és marad a türelemreintés, a megnyugvás keresése. És a szorgalom lehetősége, hogy ne engedjük elveszni ezt a hazát és a nemzetet. Z.J. Kérdezi: „Mik jönnek még a Bongó és a Csengő-bongó után, mert most meg egy Hollandiából indított szerencseláncolatot kaptam”. A felfordult, így fejetetejé- re álló világban, ahol mindenki szeretne megszabadulni a szegénység nyűgétől, sokan elhiszik, hogy „a láncolat” a meggazdagodás módja. De csak utána kell számítania és kiderül, akármilyen lelki és idegi erővel is törekszünk elérni, megkapni a vágyott szerencse által a sors, a végzet adományát, annyi nincs, hogy minden megtízszerezett, vagy meghússzorozott szándék teljesülhessen. Vannak a valószínűségszámításnak szabályai, viszont az emberi hiszékenységnek nincsenek határai! Ennyi józanságot az új évre és az újabb évekre! * Márkus-zsömle, zelleres kenyér Magyar Pékség Gyöngyösön A Sütőipari Egyesülés, amely harmincnyolc vállalatot tömörít magába, a Magyar Pékség üzletlánc első boltját nyitotta meg a Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat Gyöngyösön. A Köztársaság téren lévő üzletben naponta 2 ezer darab, húszfajta termék várja a vásárlót. A házias jellegű készítmények között érdekességeket is találunk, mint például a csontritkulás elleni Márkus-zsömlét, vagy a férfiak erőnlétét növelő zelleres kenyeret. Felvételeinken az átadás utáni pillanatokat örökítettük meg. (Fotó: Szántó György) Tisztelt Névtelen Alkotótárs! Megrázó érzés számomra, hogy az egri Ifjúsági Ház Kísérleti Galériájában rendezett kiállításom egyik festményét hiányosnak találtad — és kiegészítetted egy horogkereszttel! Nem tudom, milyen indítékok vezettek, de módszered mindenképpen aljas és barbár. Valójában azonban a horogkereszt döbbentett meg. Lehet, hogy ez számodra jó poén, az emberek nagy többsége ezt szerencsére nem így gondolja. Maga a jelenség számomra elszomorító. Kérlek, ha nem tiszteled más munkáját, tönkre ne tedd azt! Ducsai Zoltán Eger Gyógyításra szoruló gyógyüdülő — III. rész Lapunk 1989. december 15 és 16-i számában, két folytatásban jelent meg a „Gyógyításra szoruló gyógyüdülő” című cikk. A leírtakra a következő észrevételek érkeztek: ”A Népújság 1989. december 15-16-i számában Rénes Marcell írásában megjelent „Gyógyításra szoruló gyógyüdülő” című cikkében leírtakat — a műszaki vezető ellen — etikátlannak, rágalmazásnak tartjuk. Eger SZOT-Gyógyüdülő, a műszaki terület dolgozói.” 15 aláírás * Kiegészítés a „Gyógyításra szoruló gyógyüdülő” című cikkhez: — a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatósághoz, valamint a Mátra-Bükkvidéki Üdülési Igazgatósághoz Rostás Páltól, illetve Pásztor Andrástól semmilyen panaszlevél nem érkezett, így arra az illetékesek nem is reagálhattak. — A név nélküli vélemény- nyilvánítást etikátlannak tartjuk. — A gyógyüdülő műszaki vezetője a cikkben közölt szakmai képesítésén felül három éves felsőfokú vezetőképző utolsó félévét végzi. — Meggyőződésem, hogy gyógyüdülőnkben van munkahelyi demokrácia. — A „besúgás”-ra kényszerítés az intézményben közel egy éve itt dolgozó munkatársak megkérdezése alapján nem igazolódott be, nem felel meg az állításnak. — Dolgozóink kiválasztását kizárólag szakmai szempontok döntötték és döntik el.-A társadalmi tulajdon hűtlen kezelése tárgyában vizsgálatot indítottam, amelyet bizonyíték hiányában lezártam. — A műszakpótlékot hatályos jogszabályok alapján számfejtik, annak mértékét a munkahelyi vezetőnek nincs módjában megváltoztatni. A dolgozó a jelenléti ív valódiságát aláírásával igazolta. Az újságcikkben foglalt állítások vizsgálatát befejeztem, lezártam. Megjegyezni kívánom, hogy 1989. évben az átlagjövedelem a „gyógyításra szoruló gyógyüdülőben” 25-30 százalékkal növekedett. Az 1989. évi feladatunk az volt, hogy a 350 millió forint értékű beruházással elkészült intézmény biztosítsa 6500 szak- szervezeti tag kéthetes pihenését, és vegye ki részét Eger város gyógy-idegenforgalmában; melyet tisztességgel teljesítettünk. Pető Béla üdülőigazgató * Válasz Pető Bélának, az egri SZOT-Gyógyüdülő igazgatójának, és Farkas Imre műszaki vezetőnek: Tisztelt Igazgató Úr! Szeretnénk az önök Népújságban megjelent nyilatkozataira válaszolni. Úgy érezzük, hogy önök kitűnően meg- és félre tudják magyarázni a történteket. Ön azt válaszolta, hogy egy „kazánfűtő” vizsgával rendelkező ember nem tudja megítélni, mit tudhat egy gépésztechnikumot végzett vezető. Ezt úgy nyilatkozta, hogy önnek fogalma sem volt arról, hogy az eltávolított embereknek milyen műszaki képzettségük, és alapszakmájuk van. Az ön által említett legmodernebb technika, ami az üdülőbe van beépítve, nem létezik. Legfeljebb néhány Opthermat automatika vezérlésű kazán, ami az üdülő légkondicionálását is szabályozza. Ehhez magasabb műszaki képzettség nem kell. A modern technikára visszatérve az üdülő kazánházának technikája az 1975-80-as évek szintjének felel meg, ma pedig 1990-et írunk. Az országban körülbelül 80 százalékban hasonló működik vagy modernebb. Néhány kollégánk praxisában előfordult számítás- technikai vezérlésű kazán, ahol a Farkas Imre által félremagyarázott színes tévé és tartózkodó helyiség is volt. A tévéképernyő a számítástechnikához tartozott. Szeretnénk érzékeltetni, hogy a műszaki osztályról kiknek, milyen alapszakmával rendelkezőknek kellett eltávozniuk alkalmatlanság címén. Zárójelben az üdülőbeli foglalkozásuk: Mátyás László műbútorasztalos, Batki András műbútorasztalos, Henc László nyugdíjas, okleveles gépészmérnök (portás), Ambrózi Aladár nyugdíjas épületgépésztechnikus (portás), Kincs László víz- és gázszerelő (kazánkezelő), Barta Gábor műszerész (kazánkezelő), Rostás Pál marós, kazángépész (kazángépész), Pásztor András általános lakatos (kazánkezelő), Nagy József érettségizett gépkocsivezető (anyagbeszerző). Igazgató Úr! A gyógyüdülő megnyitásától ott dolgozó két kazánkezelő azért van még ott, mert Tasi Józsefet ön hozta Mát- rafüredről, akit Farkas Imre azért nem tudott a helyéről elmozdítani, mert nem találta meg a módját. A műszakon dolgozó és ott dolgozott emberek ugyanis már mind hallották Farkas Imre szájából, hogy addig nem nyugszik, míg Tasitól meg nem szabadul. Sajnos ön erről sem tudhat. Molnár Sándor alkalmas, mert műszaki végzettsége nincs, ellenben festő, és volt mikor jól jött valakinek. Molnár Sándor nyilatkozik az újságírónak, hogy őt Farkas Imre nem környékezte meg, hogy besúgjon. Ezt mindannyian állítjuk: őt nem is kellett megkörnyékezni, önkéntes volt. Volt olyan termelési tanácskozás, ahol vezetője és munkatársai előtt próbálta indokolatlanul lejáratni kollégáját, Tasi Józsefet. Molnár Sándor műszaki analfabéta, csak „házismerete” és nyelvismerete van, amely jól jön külföldi vendégek fogadásakor. Hogy miért alkalmas, azt döntse el ki-ki maga. Ilyen ember tört pálcát munkatársai felett. Igazgató Úr azt is kijelentette, inkorrekt dolog azt állítani, hogy a műszaki vezető elvitte a felesleges építőanyagot. Mielőtt így nyilatkozott, tájékozódnia kellett volna a dolgokról, a jelenleg is ott dolgozó munkatársaktól, hogy amit önök vádnak nyilvánítanak, indokolt vagy alaptalan, s rájött volna, hogy hogyan vitte be az erdőbe a „Farkas”. Először is, akik ott dolgoztak, és dolgoznak, szinte kivétel nélkül részt kellett venniük az építőipar által fel nem használt anyagok kiválogatásában, félrerakásában. Ezt az utasítást Farkas Imre adta. Az elszállítás részére akkor történt, amikor a „páva”-díszítőelemet leszállították az üdülőbe. Erre a tehertaxira kellett felrakni a keleti bejárat melletti építőanyagot. Kérnénk ezen tehertaxi számláját elővenni, és a dátumot ellenőrizni a szállítás időpontjáról. Amíg ennek az anyagnak az elszállítására nem került sor, addig Farkas Imre szinte minden nap úgy távozott a kazánházon keresztül a munkahelyéről, hogy felhívta a kazánkezelők figyelmét: „Arra az anyagra két szemetek, mert az az enyém!” — és mi vigyáztunk rá éjjel-nappal. A jelenléti ív módosításáról: kérnénk szíveskedjen elővenni az irattárból az erre vonatkozó dokumentumokat, és próbálja egyeztetni az órák számát, a bérlapra írt órákat, a műszakpótlék elszámolást, s tisztázzák a törlőtintával áthúzott részt. A csúsztatást igenis be kell jegyezni a jelenléti ívre. Nyilatkozott egy vezető beosztású úr is, aki a nevét nem fedte fel. A házban dolgozók közel 70-80 százaléka ugyanígy nyilatkozna, ha megkérdeznék a Farkas Imréről alkotott véleményüket. Sajnos, erre sem került sor. Néhány sort Farkas Imréhez: Itt sértődésről, rágalmazásról mint ahogy ön állította, szó sincs. Sajnos, az elmúlt időszakban ha valaki egy kicsit magasabb beosztásba került, s ha visszaélt beosztásával, ezt pedig egy alacsonyabb beosztású szóvátette, az illetőnek tovább nem volt maradása a munkahelyén. Ebben az esetben is ez történt. Ön úgy magyarázta a hozzá nem értését, hogy igaz, hogy megvan az iskolai végzettsége, a szakmája, de a hosszú évekig tartó kihagyás, amikor rendészként dolgozott, sajnos érezhető most. Kérdezzük, hogy azok a műszaki dolgozók, akik a szakmában több évtizedet eltöltöttek, ön szerint miért voltak alkalmatlanok? Mert szerintünk személyi okok miatt. Ön több dolgozót is megkárosított, mivel nem tudtak elhelyezkedni, vagy megromlott az egészségi állapotuk. Ezt ugye nem kell megmagyarázni? Rostás Pál és Pásztor András, azok nevében, akik kénytelenek voltak távozni az említett okok miatt munkahelyükről, a gyógyüdülőből Csak tiszta forrásból (Válasz Eged Istvánná péter- vásári lakos december 4-i észrevételére) Asszonyom! Levelét olvasva arra azonnal rá kellett jönnöm: Ön nem túlzottan szimpatizál az MDF-fel. Ez szíve joga, s bármennyire is fájlaljuk, túl fogjuk élni. Ami azonban rágalmait illeti, határozottan visszautasítom. Az MDF ugyanis nem fizetett tagjainak napidijat, s nem fogadott a tanácsoktól sem el. Következésképpen nem volt mit jótékonysági célra felajánlani, bár ebben az elszegényedett országban kétségtelen bőven lett volna mire. így vádja, hogy olcsó reklámfogásból jótékonykodtunk — célját vesztett támadás csupán. Hogy azt ne mondjam: nagyobb a füstje, mint a lángja. Az öncélú reklámozásról — szeretném megnyugtatni — továbbiakban is bölcsen és örömmel lemondunk. Látva ugyanis, hogy a gazdaság szekere gyorsuló tempóval rohan a szakadék felé — s elvtelen dolognak tartván abból kiugorva másokat sorsára hagyni — belátható, kisebb gondunk is nagyobb annál, hogy napidij-osztogatás- sal, vagy más átlátszó módon hívjuk fel magunkra a figyelmet. Rossz helyre címezte vádját. Megjegyzendő, ha a mai, nem túl rózsás politikai és gazdasági helyzetben a levélben leírtak jelentenek Önnek csupán gondot: Asszonyom, Ön Magyarországon az egyetlen ember, akinek összes gondja ezennel válaszlevelünkkel megoldódott. Annyit azonban még hadd jegyezzünk meg: tájékozatlannak lenni nem szégyen, annak maradni azonban igen. S, ha szervezetünk tevékenységét a továbbiakban is minősíteni kívánja, nem ártana azt megismernie. Ehhez azonban, ha megkérhetjük: információit a továbbiakban szerezze be ”csak tiszta forrásból” Andrényi Györgyné MDF-tag Pétervására Talento-alapítvány A környezetbarát közlekedésért A mindannyiunkat egyre inkább veszélyeztető környezet- szennyezés egyik fő forrása a korszerűtlen közlekedés. Fokozott erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a közlekedésben és annak háttériparában egyre inkább előtérbe kerüljenek a környezetkímélő megoldások. Sajnos az illetékes állami szervek az elmúlt években gyakorlatilag semmit sem tettek a közlekedés által okozott környezetszennyezés csökkentéséért. Ezért a nyolc társadalmi szervezet (BME Zöld Kör, ELTE Természetvédelmi Klub, Eszperantista Természet- védők Szervezete, Mártírok útjai Környezetvédelmi Egyesület, MDF Budapesti Környezetvédő Csoport, SZDSZ Zöldek, TDDSZ Környezetvédő Csoport, Zöld Párt) képviselőit tömörítő „Levegő” munkacsoport — a Talento-alapítvány és más intézmények támogatásával — megrendezi e témakörben az első alternatív nemzetközi konferenciát és kiállítást „A környezetbarát közlekedésért” címmel. A rendezvényt 1990. január 26- tól 28-ig tartjuk Budapesten. Váijuk mindazok jelentkezését, akik a közlekedés környezetszennyezését csökkentő megoldásokat, műszaki eszközöket stb. tudnának a rendezvényen ismertetni. Címünk: „EKOT- RANS”, Budaörs, Pf. 50, 2041. Telefon: 120-6791.
