Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-29 / 23. szám (24. szám)

6. SPORT NÉPÚJSÁG, 1990. január 29., hétfő Mészöly: 99A tükörbe tudok nézni...” Ismét egy a bibliai szűk esztendők sorából. Jegyezhetik fel majd krónikájukba a magyar labdarúgás historikusai, ha az elmúlt év tel­jesítményét górcső alá veszik. Sajnos, a meddőség eredője ma már egyre kevesebbeket foglalkoztat, hiszen mindennapi létünkért ví­vott harc most az elsődleges. A gazdasági zűrzavarban, társadalmi életünk „sokszínűségében” való iránytűkeresés fontosabb, mint a botrányokkal terhelt, morális fertőbe süllyedt sportág szakmai csődjének vizsgálata. Az elmúlt 365 nap mégis különbözik a meg- előzőektől. Eddig a szövetségi kapitányok jöttek-mentek, s az MLSZ elnökségének bizony imára kellett kulcsoni a kezét, hogy valaki átvegye a stafétabotot. Mert bármennyire is magasztos, ne­mes feladat volt egykor a nemzeti gárda irányítása, ez már a múlté, a felelősségteljes poszt értéke devalválódott. S most mégis, egy­szerre ketten dudálnának a csárdában. Bicskei Bertalan jogi úton igyekszik bizonyítani igazát: márpedig az ő szerződését nem lehet csak úgy egyoldalúan felbontani. Az új vezérkar Mészöly Kálmánt nevezte ki. Hogy a bírák mit olvasnak majd ki a paragrafusokból, annak jóslására nem vállalkozhatunk, s nem is a feladatunk. Ezzel úgy is foglalkozik eleget az országos sajtó. Csend veszi viszont körül Mészölyt, s így inkább őt igyekeztünk szóra bírni. Nem volt könnyű feladat. Na nem azért, mintha „a szőke szikla” fukarul bánna a sza­vakkal. Talán meglepetés, de tudja, hogy manapság a szavak helyett a tettek beszélnek. Nagy vehemenciával, elszántsággal kezdett munkájához, szinte állandóan úton van. így csak hosszas egyezteté­sek után sikerült néhány percre vonalvégre kapni. — Az újjáalakult MLSZ veze­tése önt választotta szövetségi ka­pitánynak. Igen ám, csak hogy Bicskei nehezen akarja átadni a helyét. Mi a véleménye kollégája magatartásáról? — Mielőtt válaszolnék, sze­retném megköszönni, hogy egyáltalán megkerestek. Szá­momra ez azt jelenti, hogy ér­deklődnek még a magyar foci, s személyem iránt. A kérdésére felelve csak azt mondhatom, hogy ez az MLSZ és Bicskei ügye. Bizonyos vagyok benne, hogy rövidesen megnyugtatóan lezárják majd ezt a hercehurcát. — Edzői pályafutása során si­kerekben, kudarcokban is része volt. A bundaügy kapcsán azon­f ban az ön becsületén is folt esett. A botrány után megfordult-e a fejében, hogy nem sokára ismét a legjobbak munkáját irányíthat­ja. Ha majd követel, nem érzi úgy: bort iszik és vizet prédikál? — Január 1-jén megkapott ki­nevezésem megtisztelő volt szá­momra. Másodízben kértek fel, s nagyon jól tudom, milyen nehéz helyzetben van ma a magyar lab­darúgás. Ezért mindent elköve­tek, hogy a sárba ragadt szekeret jelmozdítsam, de ehhez egyedül kevés vagyok. Óriási siker volt 82-ben, hogy kijutottunk a spa­nyolországi világbajnokságra. Egy évvel később viszont kudar­cot vallottunk az EB-selejtező- kön, s akkor volt erőm felállni. Ügy ítéltem meg, már nem va­gyok hasznára a nemzeti tizen­egynek. Megsem fordult a fejem­ben, hogy még egyszer visszake­rülhetek. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Külföldi tapasztalatok­kal gazdagodtam, de belekeve­redtem a bundaügybe is. ószin­tén megmondom, emiatt nem szégellem magam. Amíg borot­(Fotó: Szántó György) válkozás közben a tükörbe tudok nézni, s nyugodt szívvel állok já­tékosom, s a publikum elé, addig nem kell lesütnöm a szemem. Ennek ellenére úgy vélem, tarto­zom a szurkolóknak és a labda­rúgóknak egyaránt. Ezért kutya­kötelességemnek tartom, hogy a múlt hibáiból levonva a tanulsá­gokat, segítsem ezt a csodálatos sportágat. — Mivel teltek megbízatása első hetei? — A csapatok a felkészülés időszakban járnak, így sokat uta­zom. Néhány hazai egyesület mellett felkerestem Détárit Gö­rögországban, s készülök Belgi­umba, Hollandiába. Elsősorban Kiprichre, Fischerre, Pintérre vagyok kíváncsi, de szépeket hallottam Disztl Lászlóról is. Részt veszek Svédországban az Európa-bajnoki csoportselejte­zők sorsolásán is. S ezt követően Udinében megnézem Vinczéék vendégjátékát. — Meglehetősen zsúfolt a program... — Igen, de szorít az idő, hi­szen február 6-án az elnökségi ülésen be kell számolnom mun­kámról. Azt követően figyelme­met a hazai bajnokságban sze­replő klubokra szentelem. Hú­szadikán összehívom a keretet, s ismertetem júliusig a programot. A négy barátságos találkozón el­kezdjük a csapatépítést, s ered­ményeket is igyekszünk produ­kálni. — Említette, hogy Détárinál járt. Miről tárgyalt vele? — Nem titok, mindenkivel szemben azonosak a követelmé­nyek. A piros-fehér-zöld szere­lés becsületes helytállásra köte­lez. Aki ezt nem fogadja el, an­nak le is út, fel is út. Ez Dömére is vonatkozik. — Nála az utóbbi időben mintha az ellenkezőjét tapasztal­tuk volna. — Nekem más a véleményem. Ez így túlságosan sarkított. In­kább úgy fogalmaznék, több ha­tás érte ezt a fiatalembert. A ha­zánkban elképzelhetetlen anyagi javak, s persze, a bundaügy. Emellett a válogatott sem állt fel­adata magaslatán. Ezek a terhek mázsás súlyként nehezedtek a vállára, s ő nem volt elég teherbí­ró. Ez megviselte a lelkivilágát, s ez tükrözte a játéka. Ezt a perió­dust minél előbb el kell felejteni, s egy új Détári mögé felsorakoz­tatni azokat, akik visszaférkőz­nek az „ezerfejű cézár” bizalmá­ba. — Valószínűnek tartom, hogy a noteszében már ott van a név­sor. — Természetesen vannak je­löltjeim, de addig nem hozom nyilvánosságra, míg elképzelése­imet az élvonal trénereivel nem egyeztettem. Bízom abban, hogy a kollégákkal harmonikus lesz munkakapcsolatom. A legfonto­sabb, hogy vállvetve, s ne egy­másra acsarkodva dolgozzunk. Hiszen célunk egy: a mielőbbi kilábalás. — Változtat-e a tavaszi me­netrenden, hiszen azt még az elő­ző team állította össze? — Nem. Egyetértek a lehető­ségekkel. Szükséges, hogy a ba­rátságos találkozókon felmérjük, hol is tartunk. Hogy július után miképp alakul a program, ez függ a csoportbeosztásunktól, s a ligától. — Tudom, manapság nehéz hosszú távú prognózist adni, hi­szen még a holnapunk sem biz­tos. Mégis ilyenkor szó esik a ter­vekről, vágyakról, s elhangzanak fogadalmak. Mészöly Kálmán mit remél, s ígér? — Feladatom, hogy a 94-es vb-nek válogatottunk is résztve­vője legyen. Addig hosszú, s rö­gös az út, és nem szabad olyan fi­askókat elszenvednünk, mint ta­valy a máltaiak ellen. Molnár Zsolt r -------------------------------------------^ M egkérdeztük: Mikor dönt _____ a röplabda szövetség?____ T ény, hogy az Eger SENB I-es női röplabda csapatánál készül­tek már az edzőváltásra. Ám senki sem gondolta, hogy erre az év közepénél korábban sor ke­rül. A vietnámi mesternek, dr. Phan Hong Minh-nek ugyanis ekkor járt volna le a szerződése, és nem is titkolta, hogy öt éves tá­voliét után szeretne hazatérni. Aztán a vietnámi hivatalos szervek másként gondolták a dolgot, és fél évvel hamarább ha­zarendelték a szakembert. Pon­tosabban szólva, kérték a sport­egyesületet, hogy járuljon hozzá, hogy „Miki” már januárban visz- szatérjen, hogy otthon fontos munkát bízhassanak rá. Persze a klub elengedte az edzőt. A szakosztály vezetői nem so­kat töprengtek azon, hogy ki ve­gye át a felkészülés irányítását. Torma Ágnes erre a legmegfele­lőbb személy, vélték, és meg is ál­lapodtak abban, hogy a csapat foglalkozásait ezentúl a 407-sze- res válogatott játékos vezesse. A bökkenőt csupán az okozta, hogy a versenykiírás nem enge­délyezi a játékos-edzők foglal­koztatását. Az egriek minden­esetre úgy gondolkoztak, hogy a kivételes eset miatt a szövetség­nek mérlegelnie kell a helyzetet, s végsősoron engedélyeznie kell Torma játékos-edzői státuszát. De erről vajon mikor dönt az MRSZ? Ezzel a kérdéssel hívtuk fel telefonon Sinka Lászlót a Magyar Röplabda Szövetség fő­titkárát: — Azt szerettem volna, ha már hetekkel ezelőtt megtár­gyaljuk az egriek kérését, ám az elnökséget csak január harmin­cadikára, azaz holnapra sikerült összehívnunk. Mivel vis maior­ról, tehát előre nem látott, elhá­ríthatatlan akadályról van szó, én azt indítványozom a testület­nek, hogy adja meg az engedélyt. Sőt, ne csak erre az egy esetre korlátozódjék az engedély, ha­nem a következő idénytől bárhol szerepelhessenek játékos-edzők. A korábbi kiírást túlhaladta az idő, nekünk semmi szükségünk arra, hogy adminisztratív eszkö­zökre kényszerítsük a csapato­kat. Ne kelljen nekik falból beír­ni valakit edzőnek csak azért, hogy betartsák a versenykiírást. Remélen, az előterjesztésem táptalajra talál az elnökségi ta­gok körében! Kedden megtudjuk. (budai) Recski Ércbányász Újra színen az első kupagyőztes A Recski Ércbányász futbal­listái nemcsak hogy ott voltak 1987-ben a Népújság-kupa szü­letésénél, hanem annak rendje- módja szerint a babérokat is le­aratták. Szabó Géza legénysége a tekintélyes, magasabb osztály­ban szereplő ellenfeleket meg­előzve elnyerte a kupát, s a tortán a habot Csányi gólkirályi címe jelentette. Idén ismét meghívást kaptak, mint a megyei bajnokság éllovasai lesznek újra a körcsar­nok palánkjai között. Döntetlennél 7-esek A győzelemért 3 pont jár. Döntetlen esetén 3-3 betesrúgás- ra kerül sor. A büntetőpárbaj nyertese 2, a vesztese 1 pont meg­szerzést könyvelheti el. Termé­szetesen a rendes játékidőben el­szenvedett vereségért nem jár pont. A játékidő a csoportmérkőzé­seken 2x20, a vasárnapi helyosz­tókon 2x25 perc. A palánkokkal határolt pályán 1+4 játékos tar­tózkodhat csapatonként. Cserék­re folyamatosan van lehetőség, egy találkozóra 14 labdarúgó ne­vezhető. Azóta sok minden megválto­zott az országszerte — sajnos, nem elsősorban focijáról — is­mertté vált község labdarúgói­nál. Hogy csak az utóbbi néhány hónap történéseiről tegyünk em­lítést: az Eger SE kispadját elha­gyó Kiss Tibor Recskre tette át székhelyét, ahol nem kisebb fel­adat várt rá, mint hogy lelket ver­jen az NB III-ból való kiesés után meglehetősen letört és hiteha- gyott társaságba. A tapasztalt Megyesi Ferenc krónikussá vált sérülése miatt leadta a szerelését, a csapat egyik meghatározó egyénisége, Horváth Zsolt pedig az St. Kohászhoz ment át. A nye­reség rovatban könyvelhető vi­szont el Bartuska Józseférkezése Kazincbarcikáról. A középpá­lyás őszi játéka ugyan nem volt sziporkázó, de tizenegy góljával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy csapata listavezetőként zárta a szezont. Kiss Tibor ekképp kommen­tálta újabb színrelépésüket a tor­nán: — Nem vagyok ellensége a te­remfocinak, sőt a felkészülés idő­szakában kifejezetten hasznos­nak hiszem. Színesíti a téli hetek TTREMLABDAfíUGÚ TORNA ■NY FERENC 'PORTCSARNOK kissé egyhangú erőgyűjtését, fej­leszti az ügyességet, csiszolja a technikai képességeket és előse­gíti a rögtönzési készség kialaku­lását. Ami az esélyeket illeti: el­sősorban játéknak fogjuk fel a tornát, s reálisan mérlegelve nem valószínű, hogy mi játsszuk majd a főszerepet. Bár ki tudja? A pa- lánkok között még talán szeszé­lyesebben pattog a labda, mint a zöld gyepen, még könnyebben fe­je tetejére állhat a papírforma. A recskiek játékoskerete: He­gyi, Dávid (kapusok), Maruzs, Kolozsvári, Tarjáni, Forgó B., Forgó Cs., Csanálosi, Bartuska, Bencsik, Nagylaki, Mező (me­zőnyjátékosok). (buttinger) A korábbi kupagyőztes gárdá­ból ma is játszik Hegyi, Bódi, Nagylaki, Kolozsvári, Bencsik, Csanálosi. Gál Gábor fotóján a megyei bajnokságban listaveze­tő Ércbányász csapata, a bal sa­rokban Kiss Tibor edző. <HBH FEBRUÁR 2-3-ÁN A BAJOR SORHÁZBAN TÁVOL-KELE NAPOK TI Gyászolnak a birkózók Fájdalmas veszteség érte a birkózósportot. Hosszú szen­vedés után, súlyos betegségben 56 éves korában elhúnyt Mül­ler Ferdinánd mesteredző, a kötöttfogású válogatott szakág­vezetője. Mint dr. Hegedűs Csaba volt szövetségi kapitány mestere, később első számú segítője három olimpiai, nyolc vi­lág- és tíz Európa-bajnoki győzelem kiharcolásának egyik fő részese. A nagy szaktudású, köztiszteletben álló sportember őszinte barátja volt az egri birkózásnak is, és mindenkor ér­deklődve figyelte, miként nevelkedik Egerben a sportág utánpótlása. Számos alkalommal járt a megyeszékhelyen, szí­vesen mondott véleményt az egri birkózókról, tanácsaival se­gítette fejlődésüket, már akkor is, amikor még messze voltak azok a válogatottságtól. Az Egerből eligazolt és hazalátogató versenyzőktől tudtunk súlyos betegségéről is. Azért szisszen­tünk fel Sike András olimpiai győzelmének ünnepi pillanatai­ban is, hogy az újongó bajnok miként köszönti a szőnyeg szé­lén műtötten is kitartó Nándi bácsit, akit akkor már nem lehe­tett nyakába ugorva, hanem csak érzéssel simogatva megölel­ni. Akik csak alig ismerték, értékeljék egyben páratlan sze­rénységét. Olyan ember volt, akit szigora és keménysége elle­nére is csak szeretni lehetett a birkózók népes családjában, ami példa értékű ebben a békétlenkedő világban. Emlékét egy magyar sikersportág, benne annak egri képviselői, kegyelettel megőrzik. (fb) TOTÓ A 4. játékhét nyertes tipposzlopa: 1, X, 2, X, X, 2, 1, X, X, 1, 1, 1, 1, 1 Lendl a győztes A csehszlovák Ivan Lendl megvédte címét Melboume- ben, az ausztrál nemzetközi te­niszbajnokságon, miután a va­sárnapi döntőben ellenfele, a svéd Stefan Edberg a harmadik játszmában sérülés miatt feladta a küzdelmet. A nőknél Steffi Gráfnak nem okozott gondot a győztesnek járó mintegy 200 ezer dollár bekasszírozása Fer­nandez ellen. A női páros döntő­jében is a papírformának megfe­lelő eredmény született, a cseh­szlovák Novotna, Sukova duó lett az első. Férfi egyes, döntő: Ivan Lendl (csehszlovák, 1.) — Stefan Ed­berg (svéd, 3.) 4:6, 7:6, 5:2-es állásnál Edberg visszalépett. Női páros, döntő: Jana Novotna, He­lena Sukova (csehszlovák, L) — Mary Joe Fernandez, Patty Fen- dick (amerikai, 5.) 7:6, 7:6 Edberg a Lendl elleni visszalé­péséről: — Az első szettben jól játszot­tam, s ha megnyertem volna a másodikat is, akkor bizonyára folytattam volna még tovább. így azonban nem láttam értelmét az erőlködésnek, s megelőzendő egy súlyosabb sérülést, inkább feladtam a küzdelmet. David Bolzonello, a torna or­vosa szerint jól döntött Edberg, de még így is legalább kéthetes pihenő vár a svéd játékosra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents