Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-27 / 23. szám
4. GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1990. január 27, szómba! Lesznek helyben is egyetemeink? „ Vivat Academia! Vivat Professores!” Szörnyűek azok a kényszerű utazással töltött hétvégék, a több órás zötykölűdések, buszon, vonaton, amit régiónk egyetemistáinak el kellett szenvednie az elmúlt évtizedekben, s el kell még ma is. A tanári vagy tudományos pályára készülő fiatalok választhattak eddig is: vagy az alacsonyabb képesítést adó tanárképző főiskolákkal is beérik, vagy marad a hétvégi huzavona a hazai tömegközlekedésben, a méregdrága fővárosi albérlet, s egyéb megpróbáltatások. Az senkinek sem jutott eszébe az évek során, hogy a felnőtt- oktatás állóvizét is illenék megbolygatni. Hátha nem is olyan kiváló az a 30-40 esztendeje egyszer s mindenkorra elhatározott és elosztott felsőoktatás! Persze reformok voltak, de az intézményi keretek nemigen bővültek. Manapság pedig,- infláció ide, kulturális apály oda, — a szabadabb politikai légkörben mégiscsak mozgolódnak ezek az oktatási központok. Az eddig oly sokat deklarált autonómiával végre szeretnének élni is. Környékünkön két ilyen intézményben is „szeretne magasabbra nőni: Miskolc, bölcsészegyetemi terveket dédelget, s a régi, ráerőszakolt nevét csak nemrég levedlett egri tanárképző főiskola is nagyobb teret kér magának a hazai felsőoktatásban. Mi a pillanatnyi helyzet? — e felől tudakozódtunk. Nézzük a miskolci álmokat! Árvái Lászlóné egri országf yűlési képviselő, a Parlament ulturális bizottságának tagja első kézből értesülhetett az elkép- zelésekről.(Novemberben az egyik kihelyezett ülés éppen Miskolcon volt.) — Az ottani konzultáción kiderült — mondja, — hogy a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem további bővítéséért elsősorban a város vezetése kardoskodik. Dr. Kovács László tanácselnök az említett fórumon hosszan indokolta, hogy miért formálhat jogot ez az utóbbi évtizedekben egyoldalúan fejlesztett, erőszakosan iparosított város arra, hogy a humán kultúrát a létesítendő egyetemi kar által „visszaállítsák . Az a véleményük, hogy az NME keretében beindítandó bölcsészkaron — többek között — szociálpedagógiát, ökológiát, környezetvédelmet lehetne oktatni, s a város pedagógusképzés iránti igényét is kielégíteni. Mivel ehhez az anyagi eszközök igazában nincsenek meg, az úgynevezett mozgalmi épületek megüresedésére számítanak. A város vezetője azzal érvelt, hogy ötezer Borsod megyei fiatal tanul jelenleg szerte az országban, s ebből ezeregyszáz tudomány- egyetemen, mivel saját szülőföldjén erre nincs lehetősége. Manherz Károly a Művelődési Minisztérium képviseletében szólt hozzá, s nem hallgatta el kételyeit a feltételeket illetően. A tervekből hiányoznak a pontos adatok, számok, nevek. Egyelőre még nem látható, hogy kik és hányán tanítanának ott. S miből fizetnék őket. Elismerte viszont, hogy egy olyan településen, ahol hatvanezer ember vesz részt az oktatásban (általános és középiskolákban), igenis elkelne a felsőfokú humánképzés, pláne akkor, ha a város szeretné megtartani a végzett szakembereket. Kovács Ferenc, az NME rektora elmondta, hogy 1980-tól jogi, 87-től pedig közgazdasági karuk is van. Jelenleg az egyetem háromezer hallgatójából 1600 nem műszaki tanulmányokat folytat tehát. Úgy fogalmazott: az a törekvés, hogy 1990. szeptember 1-jétől megváltozott névvel, az egyetem tovább nyisson a human tudományok felé reális, de csak fokozatosan, kis lépésekben. — Nem kétséges, ezek a tervek közvetlenül érintik megyénket. Gondolom elmondta a véleményét. — Mint egri, nem tudtam megállni, hogy a helybeli hasonló törekvésekről ne szóljak. Utaltam arra is,hogy nálunk is megvannak a személyi feltételek az egyetemi tanárképzéshez. Érdemes lenne fontolóra venni a két város közötti „munka- megosztás” lehetőségeit e területen. ♦ Orbán Sándornak, az egri tanárképző főiskola főigazgatójának véleménye szerint a miskolciak terve nem „veszélyezteti” az egri érdekeket. Egyébként is szerinte a szomszédos megyeszékhelyen a jogi és közgazdászképzést forszírozzák majd. Legalább is az ottani rektor mindenképp emellett van. A városi vezetők akaiják persze a bölcsészkart, de legfeljebb csak néhány volt MSZMP épületre alapozhatnak, szakemberük erre nincs. — 5 ezzel szemben mire építi az egri főiskola egyetemi ambícióit? Ha jól tudom, ön több fórumon hangoztatta ezt az elképzelést. — Melyek az érveink? Az utóbbi években egyre több hallgatónk helyezkedik el középiskolában. Szinte a végzőseink huszonöt százaléka, az angol szakosok közül ennél is többen. Aki figyelemmel kíséri a kulturális folyamatokat, az nem lepődik meg, ha azt mondom: a jövő a nyolcosztályos gimnáziumé.A művelődési tárca ismét szeretné feléleszteni, ezt a régen jól bevált szervezeti formát. Nekünk is van olyan tervünk, hogy a közeljövőben egyik, vagy mindkét gyakorlóiskolánkat átalakítsuk nyolc- osztályossá. A jövőben megnő az igény az olyan pedagógusok iránt, akik képesek nem csak a mostani felsőtagozatos korosztályt, de a nagyobbakat is taníta— Van már konkrét elképzelésük az átalakulásra? — Többféle megoldásra is gondoltunk. Az úgynevezett zárt rendszerben öt évig tartana a képzés, de lehetséges, hogy a mostani négy évre még egy vagy két évet kellene tanulniuk a hallgatóknak . — Vitathatatlan, hogy Egerben megvan az igény az egyetemre, de van-e hozzá elégséges szellemi muníció, s ami ugyancsak nem mellékes: hely és pénz? — Oktatóink 12-15 százalékának van tudományos minősítése. Ezzel megközelítjük a vidéki egyetemeket. Szellemi kapacitásunk jó. Néhány tanszékünk, így az angol, a biológia, a nyelvészet, történelem most is meg tudna felelni a magasabb követelményeknek. A tárgyi feltételek javulására csak reményeink vannak. Köztudott, hogy elkezdődött a Leányka utcai építkezésünk. Oda kerülnek majd a nyelvészeti tanszékek, a könyvtárunk / a természettudományi könyvtárunk is. Úgy néz ki, hogy két ütemben ötszáz millió forintba kerül ez a beruházás. í Ha minden jól megy.) — A főiskola terjeszkedése- nek feltétele, ha jól tudom, a jelenleg bérelt volt MSZMP Oktatási Igazgatóságának végleges birtoklása. Ez ügyben viszont nincsenek biztató hírek... — A Művelődési Minisztériumtól ígéretet kaptunk arra, hogy megkapjuk. A helybeli, a megyei vezetésnek viszont más tervei is vannak. A városi tanács elnökhelyettesének, Békési Józsefnek legutóbbi ígérete szerint, addig maradhatunk az oktatási igazgatóságon, amíg az új létesítmény el nem készül. Nem akarom részletezni, de a dolog úgy áll, hogy mi az alapvető oktatási feladatokat se tudjuk ellátni, ha kiszorulunk onnan. — Lehet, hogy ezen a ponton zátonyra fut az egyetem ügye? — Reméljük nem. A minisztériumi fogadtatás kedvező. S végső soron a megye s a város is hasznát látná annak, ha itt megoldódna a felsőfokú tanárképzés ügye. Embrionális állapotban van mindkét terv? Lehet. Nincs, vagy alig van anyagi fedezet? Lehetséges ez is. Am az is igaz; egyik helyen szakemberek, másutt felszabadult épületek vannak. S mindkét megyében rengeteg tanulni vágyó fiatal. Olyanok, akik diákéveik alatt — ha lehet — szeretnének emberi módon élni: nem méregdrága albérletben tengődni, piszkos vonatokon többszáz kilométert utazni, csak azért mert egyszer a központi hatalom úgy ítélkezett, hogy a fővárosban, s még két-há- rom helyen legyen középiskolai tanárképzés az országban. S uram bocsá, a jövő diákja talán szeretne választani jó, jobb és legjobb egyetem közt. Ezért kell ezeket a terveket, nemcsak dédelgetni, de építeni is. Jámbor Ildikó A Megamorv Petőfi-bizottság közleménye A Megamorv Petőfi-bizottság 1990. január 20- án kibővített országos vezetőségi ülést tartott, ezen értékelte a Magyar Tudományos Akadémia által közzétett információkat. A Megamorv Petőfi-bizottság visszautasítja azokat a sajtóhíreszteléseket miszerint a barguzini ásatásokat hivatásos engedély nélkül végezte volna. A bizottság birtokában van a moszkvai kulturális minisztérium és a moszkvai műemlékvédelmi hivatal engedélye, illetve a Burját Köztársaság minisztertanácsának határozata a sírfeltárások engedélyezésére.) A Megamorv Petőfi-bizottság kinyilatkoztatja, hogy minden szempontból fenntartja az általa végzett vizsgálatokról kiadott hivatalos jelentéseit. A Megamorv Petőfi-bizottság elfogultságot jelent be a magyar miniszterelnökhöz, illetve a Nemzetközi Antropológiai bizottság etikai vezetőségéhez a Magyar Tudományos Akadémia által a legutóbbi vizsgálatokra felkért szakértők munkájával szemben. Kéri a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy megállapodásunk értelmében a további vizsgálatokra új szakértőket jelöljön ki. A Megamorv Petőfi-bizottság felkéri az MTA elnökét hivatalosan jár*jón el a moszkvai Tudományos Akadémia elnökénél annak érdekében, hogy a Megamorv Petőfi-bizottság által felkért amerikai, japán, svájci szakemberekből álló bizottságnak legyen lehetősége közvetlenül, a Petőfi Sándornak vélt maradványokat Moszkvában vizsgálnia. A Megamorv Petőfi-bizottság követeli az MTA-tól, hogy haladéktalanul adja ki részére a vizsgálatokon készült röntgenfelvételeket, mérési jegyzőkönyveket, a további vizsgálati módszerekkel kapcsolatos elképzeléseit. A bizottság kijelölte az irodalmárokból, történészekből néprajzkutatókból álló újabb expedíciójának tagjait, akiknek feladata a rendelkezésre álló írásos dokumentumok feldolgozása, illetve a szibériai bizonyítékok összegzése. A bizottság elhatározta, hogy 1990. február hó végéig megszervezi az Országos Petőfi-bizottság kongresszusát. Ezen részt vesznek az országban és külföldön létrejött Petőfi- körök. Meghívást kapnak az illetékes minisztériumok, az MTA. A kongresszus keretén belül a sajtó nyilvánossága előtt a bizottság nyilvánosságra kívánja hozni bizonyítékait a Magyar Tudományos Akadémia és a moszkvai Szovjet Tudományos Akadémia elfogultságáról. Méltatlan vita egy leendő egri egyetem körül! Folyik a volt pártingatlanok kezelő jogának rendezése és az épületek jövőbeni hasznosításának a vitája. Pályázatok, nyilatkozatok, sokat ígérő elképzelések versenyeznek egymással. Egyesek feszítő gondjaik megoldását, mások újszerű elképzeléseik megvalósíthatóságát remélik ettől a „nagy osztozkodástól”. Az sem meglepő, hogy az igénylők a saját érdekeik helyett a közhasznosságot igyekeznek bizonyítani, mert így több támogatást remélnek. A nyilvánosság eszközével a közvélemény segítségét, támogatását is igyekeznek megszerezni. Miért kellene csodálkozni ezen, hiszen az érdekek csak mesterkélten úgymond „társadalmiak”, valójában egyéniek, cso- portjellegűek, intézményiek, településiek, stb. A pártingatlanok megszerzéséért versengő szervezetek ténylegesen a saját érdekükben és saját érdekeikért harcolnak, vitatkoznak. így van ez akkor is, ha ezt „álcázni” igyekeznek. Ez történik Egerben is. A pártoktatási igazgatóság épület birtoklásáért folyó vita a ködösítések, csúsztazások ellenére ténylegesen érdekek ütközése. Fontos, alapvető tisztázó kérdésnek tartom, hogy nem a leendő „egri” egyetemről folyik ez a vita. Ez méltatlan lenne ehhez a városhoz, bármely állampolgárához.. Eger kétszáz éve „készültségben” van, hogy méltó otthona legyen az egyetemi oktatásnak. A magyar oktatásügyben teljesített történelmi szerep és a mai tények alapján ennek ellenkezőjét állítani erről a városról, „honatyákról” bármely vezetőjéről mesterkélten hamis következtetés. E fontos kérdésben a városi tanács sem vitatkozik, hanem mindenkivel összefog, hogy a főiskolai kezdeményezés sikeres legyen. Az ügy érdekében még akkor is a főiskola mellé kell állnunk, ha teljesen „belügy- ként” kezelik a városunkat érintő olyan „saját” ügyeiket, mint az intézmény névadása, vagy az egyetemi kar létrehozása. A tanácsi álláspont, amely a település érdekeit tartja elsődlegesnek 1989. december 21-én Állásfoglalás formájában megfogalmazódott. Ennek teljes szövege megjelent az Egri Újság 1990. évi első számában. Ebből idézem a következőket: „Támogatjuk és üdvözöljük a tanárképző főiskola humán egyetemi kar létrehozására irányuló kezdeményezését. Eger közel két évszázada munkálkodik azon, hogy méltó otthona lehessen az egyetemi oktatásnak. Esterházy Károly gondolatát és tettekben megnyilvánuló szándékát a mai városlakók is magukénak vallják. A tanárképző főiskola felelősséggel átgondolt kezdeményezését Eger város legfontosabb ügyeként sajátjának elismervén csatlakozik az indítványhoz, és kész a megvalósítás reá háruló kötelezettségeit elvállalni. Kinyilvánítjuk, hogy a majdani egyetemi oktatás céljára kívánjuk véglegesen felhasználni az oktatási igazgatóság épületét.” Ennyi is elég lenne válaszul a Népújság 1990. január 18-i számában ’’Nesze neked egri egyetem!” főigazgatói cikkre. Ez bizonyára elég világos városi elkötelezettség az egri egyetem ügyével kapcsolatban. A vita tárgya valójában az, hogy ki legyen az oktatási igazgatóság épületének a tulajdonosa (kezelője) és ezt mire használják. Egy televíziós riportban — állásfoglalásunk előtt — Glatz Ferenc minisztertől hallottuk, hogy több helyen (így Egerben is) az épületet a művelődési tárca kapja meg, s azt a főiskolai képzés céljára használják. Ez váratlanul ért bennünket, mert úgy értelmeztük, hogy az érintett települések (önkormányzatok) megkerülésével, magasabb hatalmi fórumon döntésértékű elkötelezettség született. A már emh'tett tanácsi állásfoglalás ez ellen tiltakozott és az épület sorsáról alábbiak szerint nyilatkozott: „A pártoktatási igazgatóság épülete kerüljön tanácsi kezelésbe. Hasznosítása — bérleti formában — oktatási célra történjen. Egyetértünk azzal, hogy átmenetileg — a minisztérium fejlesztések idejére — az épületet a tanárképző főiskola használja.” Ezt a megfogalmazást a gyakorlati megvalósítás során pontosítani, konkretizálni kell. Ennek akkor lesz jelentősége, ha az épületet a város kapja meg. Már most pontosítani kívánom az „oktatási célra” vonatkozó értelmezést. Az épület kollégiumi célra történő hasznosításával nem tudunk egyetérteni. Az épület körüli vita ellenére szerintünk a „városi tanács és a főiskola közötti tátongó szakadék” nem létezik. Először is ez egy érdekvita és nem a tanács (netán a város), valamint a főiskola totális ellentéte. Másodszor Eger nem a főiskolával kíván vitázni, hanem annak fenntartójával. A főiskola nem megtűrt intézménye, vagy mostohagyermeke Egernek. A város polgárai által létrehozott legpatinásabb, legnagyobb, Eger első számú építményét kapták meg és használják. A bővítésekhez szükséges területet biztosítottuk. Nem kívánom tovább bizonygatni a városi hozzáállást, mert ugyanakkor el kell ismernünk feszítő gondjaikat, problémáikat. Persze a városnak is van ezekből any- nyi, mint a főiskolának. Ezeket sem sorolom most, mert közismertek. Panaszkodásra, sírásra okunk bőven van. Ebben egyet is tudunk érteni. A megoldáson — mert a lehetőségek igen szűkösek — már vitatkoznunk kell. A vita is lehet azonban korrekt és a megoldás is igazságos. A főiskola fenntartója, a működési feltételek biztosításának felelőse a minisztérium. A város gondjainak rendezése — iskoláink építése, működése — helyi feladat. Ezek rendezésében mi nem számíthatunk a minisztérium segítségére. Miért elítélendő az, ha a városunkat feszítő gondok megoldását — mert mástól ezt nem várhatjuk — fontosnak tartjuk, mint a főiskolát fenntartó minisztérium anyagi tehermentesítését. Nem a főiskola ellen, hanem magunkért harcolunk. Ebben a „harcban” Eger nem főiskolaellenes, hanem „várospárti”, mert számunkra ez az ésszerű álláspont. A pénzt ebben az országban úgy osztották el, hogy a fenntartók gondoskodjanak saját intézményeikről. Ha több főiskolai hallgató felvételét úja elő a minisztérium, akkor biztosítson ehhez tantermeket, kollégiumi helyeket. Ne úgy, hogy a város első számú épülete mellé most talán a második legjelentősebb objektumát is bekebelezi. Ugyanakkor a város sorozatban épített iskolák anyagi terhei miatt keletkezett feszültségeit más fontos várospolitikai feladatok terhére kénytelen enyhíteni. Nem lehet ezért az álláspontért önzéssel megvádolni a várost, mert középiskoláiban, a főiskolán többezer azoknak a száma, akik nem egriek. Eger ezért lehet diákváros! De milyen árat kell ezért fizetni? Minden fenntartó egyformán teljesíti-e kötelezettségeit? Amikor vitatkozunk, akkor ezekre a kérdésekre válaszolni kell. A város helyi kötelezettségein, érdekein felül teljesítette a közoktatás ellátásával kapcsolatos feladatait. A jelenlegi tíz középiskolából hat új beruházásként valósult meg. Különböző kényszermegoldásokkal szükségtantermeket alakítottak ki. Ennek ellenére 40 fős osztálylétszámban nyomorognak a tanulók és küszködnek a pedagógusok. Emberi tartózkodásra alig alkalmas termekben is folyik kényszerű tam'tás. Van olyan iskolánk, ahol délutáni műszakban is tanítani kell. A Családi Intézetet átszervezzük, új helyre költöztetjük, hogy némi segítséget adjunk a Szilágyi Gimnáziumnak és az Alpári Gyula Köz- gazdasági Szakközépiskolának. Az egészségügyi szakiskola kollégiumi szobáiból tantermeket csinálunk. A kollégiumi hiány pótlására a megyei tanács a volt „Minorita — rendházat” megvette és átalakította. A nagy költséggel rendbehozott „Tábornok házat” a Dobó gimnázium használatába adtuk. A túlzsúfoltság megszüntetése miatt foglalkoznunk kell a nem egri körzetből történő beiskolázások korlátozásával is. Egyetértünk azzal az egyházi szándékkal, hogy a nagymúltú egri ciszterci oktatást a volt intézményben ismét felelevenítsék. A közeljövőben erre a célra épületeket kell visszaadni. Ez középiskolai és diákotthoni pótlásokat jelent a városnak. Ezeket csak azért soroltam fel, hogy érzékeltessem a város gondjait és a megoldásért tett erőfeszítéseket. így néz ki közelről és „belülről” a mi iskolavárosunk. Érvek harca folyik egy épületért a minisztérium és egy város között, mert egyiknek sincs pénze a rá háruló kötelezettségek teljesítéséhez. A város tulajdonos szeretne lenni, hogy a település érdekei szerint dönthessen: vagy saját céljaira használja, vagy a leendő egyetem működésére büszkén felajánlja. Az egyetemért hajlandó Eger az újabb áldozatvállalásra. A főiskola megkapta e várostól Eszterházy Károly által egyetem céljára épített patinás épületet. Talán ez sem kevés! Békési József Eger,1990 január 22. a városi tanács általános elnökhelyettese Egyéni műholdvevő antenna Olyan műholdvevő antenna forgalmazását kezdi meg a Se- lectronic Híradástechnikai Termékek Gyártó és Forgalmazó Kft., amellyel Budapest területén jó minőségben lesznek foghatok a Magyar Posta által sugárzott műholdas tévéműsorok — erről tájékoztatták a sajtó képviselőit a Selectronic központjában. A Selectronic a 83 centiméter átmérőjű parabolaantennából, a japán fejegységből, valamint a beltéri átalakítóból álló komplett rendszert azoknak ajánlja, akik nem csatlakoznak semmiféle kábeltelevíziós rendszerhez s így számukra elérhetetlenek a televíziós műholdas adások. Ezzel a rendszerrel mindenki foghatja ezeket a műsorokat. Az uj berendezés valamennyi Magyarországon forgalomba levő televíziókészülékhez illeszthető. (Fotó: Balaton József — MTI)
