Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-20 / 17. szám

NÉPÚJSÁG, 1990. január 20, szombat pénzdíjas TEREMLABDARÚGÓ „A" CSOPORT: TORNA Váci Izzó Eger SE Heves m-i válogatott JCEMÉNY FERENC SPORTCSARNOK „B” CSOPORT: Békéscsaba Salgótarján Recski Ércbányász EGER február 3-4 A tornához kapcsolódva kínálunk egy tippjátékot is — természetesen nyereményeket ajánlva. Ahhoz, hogy valaki eséllyel pályázzon az 5 darab (5x 300forint értékű) Csuvas éttermi vacsorajegy valamelyiké­re, el kell találnia, hogy az általunk kiválasztott mérkőzésen (Váci Iz­zó — Eger SE) hány gól születik. Ezt a csoportrangadót egyébként február 3-án, szombaton'19 órától vívják 2 x 20 percben. Nem a meccs végeredményét kétjük a kipontozott helyre beírni, hanem csak egy számot. Például: 5. Azaz a pályázó szerint ennyire lesz termékeny a két csapat a gólgyártásban. A hagyományos góltotót azért is kerültük, mert a teremben szinte kiszámíthatatlanul sokszor rezdülhet meg a háló. (Tavaly a Békéscsaba-Csepel döntőn — 9:6 — 15 gól esett. Igaz ellenpéldaként az Eger-Békéscsabán csak kettő — 1:1 —, s ezt követték a büntetők.) Játékunk során csak a rendes játék­időben elért találatok számítanak. A góltermést pontosan eltaláló, vagy azt a leginkább megsaccoló tippelők közül a nyerteseket február 4-én, a döntő szünetében sorsoljuk ki. HÁNY GÓL SZÜLETIK? (Tippszelvén y) VÁCI IZZÓ - EGER SE........................................ A lapból kivágott tippszelvényt a Pf. 23 címre (Eger, Beloiannisz u. 3., 3301) kérjük beküldeni. A levelezőlapra írják rá: Hány gól születik? Kezdődik a csapatbajnokság Ringcsatákra készül a Zalka A gyöngyösi Honvéd Zalka SE öklözői nem a legjobb helye­zést érték el az NB Il-es csapat- bajnokság őszi fordulójában. A mátraalji bunyósoknak mindösz- sze a 6. helyre sikerült „felpofoz­niuk” magukat. Amire meg kell, hogy jegyezzük: a mezőny mind­össze 7 csapatból áll. Az élbolyt a Debreceni MTE, Tatabányai Bányász, Szegedi DMTE, Sze­gedi Dózsa vezeti. A nem éppen rózsás tényeket Fischer László vezetőedzőtől tudtuk meg. A lel­kes tréner elmondta azt is, hogy a sportág fellendítése érdekében a napokban Gyöngyösön járt és tárgyalásokat folytatott Papp László. A megbeszélés eredmé­nyeként Mádi János alezredes, dandárparancsnok ígéretet tett arra, hogy biztosítja a sportág helyi fejlődéséhez szükséges fel­tételeket. Az ígéret szép szó..., bízunk benne, hogy meg is valósul, mert itt a zalkások nyakán a tavaszi forduló, kezdődik a csapatbaj­nokság. Az első mérkőzésüket hazai szorítóban játsszák a „ke­ményfiúk”, január 20-án, szom­baton délután 4 órakor, a gyön­gyösi laktanya tornacsarnoká­ban. A Győri öózsűjátékosai el­len húzták fel a bokszkesztyűt. Idegenben szoros mérkőzésen a Rába-partiak kerekedtek felül. A tavaszi menetrend a követ­kezőképpen alakult. Február 3-4: Szegedi Dózsa-H. Zalka, az azt követő héten H. Zalka-Deb- receni DMTE. Február 17-18: Pécsi Vasutas SK-H. Zalka. Március 31-április 1.: H. Zalka- Tatabánya, Április 20-21.: Ba- lassagyarmat-H. Zalka. A vezetőedző elmondta: a ta- «* vaszi fordulóban az első négy hely közé szeretnének kerülni. Munkáját Kovács Tibor, Deb- reczeni László és társadalmi munkában Árvái László edzők segítik. Továbbra is számít a Pe- tőfibányai Bányász és az egri 212-es DSE versenyzőire. Spor­tolóik közül az ifjúsági Kovács Tibor, Hám Péter, Lénárt Krisz­tián, a serdülő magyar bajnoksá­got nyertJuhász Roland, továb­bá a felnőtt korcsoportú Hám Béla, Fischer László, Magyar Róbert és a Salgótaijánból érke­zett tehetség, Vidák Lajos kiváló ütemérzékében bízik. Végezetül Fischer László azt is elmondta, hogy megalakították a Mátrahá­zái Lendület Sportkört, amely az utánpótláskorú versenyzők ne­velését tűzte ki célul. Említésre méltó, hogy a mát­raalji város ad otthont ökölvívás­ban a diákolimpia területi dön­tőinek. Az első fordulóra január 27-28-án kerül sor, ugyancsak a laktanya tornacsarnokában. (korcsog) SPORT Turnt f if pólósnak Thummerer Il­dikó ötéves idegenlégiós­kodás után tért vissza Egerbe. Az FTC színeiben az ifjúsági EB-n három számban hato­dik lett, ezen­kívül IBV- bronzéremmel, négy felnőtt magyar bajno­ki címmel büszkélkedhet. Úszó-pályafu­tását befejezve az Eger SE- ben pólósként folytatja. (Fotó: Gál Gábor) A vízben iszonyúan magányos tud lenni az ember. Szinte meg­szűnik körülötte a világ, csak a hullámok egyhangú csobogása létezik. Ez motoszkált a fejem­ben, amikor az Egerben megren­dezett 103 órás úszó váltón Thummerer Ildikó iskolázott, szemre is esztétikus tempózását néztem. Csapattársak voltunk az úgynevezett Szuper-stafétában, éppen ő váltott a kétórás úszás után. Még néhány perce lehetett hátra a százhúszból, de mozgá­sán nyoma sem látszott a fáradt­ságnak, ugyanolyan könnyedén siklott a vízen, mintha csak két hossz lenne a háta mögött. Ildikó, vagy ahogy az uszodá­ban mindenki szólítja, Túrni, ele­ven cáfolata annak a vélekedés­nek, hogy az úszás a befelé for­duló természetűek sportja. Ked­ves, mosolygós, víg kedélyű. Er­ről magam is meggyőződhettem a vele folytatott „beszélgetés so­rán. — Hogy ízlett ez a maratoni úszás? — Köszönöm, nem volt vele különösebb gondom. A fizikai megterhelést nem nagyon érez­tem, inkább csak unatkoztam közben. Naponta 300 hosszat végigúszni nem különösebben szórakoztató, ezért valahogy megpróbáltam elütni az időt. Felidéztem kedvenc dallamai­mat, fütyörésztem magamban, egyszóval mindent elkövettem annak érdekében, hogy gyorsab­ban múljanak a percek. — Hogy lehetséges az, hogy egy verseny úszó csak nehezen tű­ri az egyhangúságot? Ha jól tu­dom, a Fradinál ennek a távnak többszörösét is „leküzdöttétek” naponta. — Talán épp ezért. Az a sok ezer kilométer az évek során szép lassan, alattomban kikezdte a türelmemet. Valahogy telítőd­tem az egésszel, már nem bizse­reg a vérem, ha úszásról van szó. Mindig mögé képzelem azt a fé­lelmetes munkát, amit végig kell robotolni azért a néhány perces villogásért. Előbb-utóbb a leg- megszállottabbak is felteszik maguknak a kérdést: miért csi­nálom? Kell ez nekem? Megéri ez nekem? — Ha itt vagy a százóráson, akkor bizonyára te is eljutottál eddig a pontig. — Tetszett, nem tetszett, mu­száj volt eljutnom, mivelhogy a vállam tiltakozott az óriási igénybevétel ellen, bevérzett. Gyötrő fájdalmaim voltak, szinte a karomat sem bír­tam felemelni. Po vázsán doktor­hoz jártam Győrbe kezelésre, et­től lényegesen javult az egészsé­gem, de a tornától kerek perec eltanácsoltak. Aki konyít vala­mit ehhez a sportághoz, az tudja, hogy szárazföldi edzések nélkül csak az „úsztak még” kategóriá­ban lehet szerepelni. Azt hiszem, érthető, hogy erre egyáltalán nem áhítoztam. — Őszintén, ez volt az egyet­len oka annak, hogy többé már nem állsz rajtkőre? — Á, dehogy. Ez a szeren­csétlen sérülés csak az utolsó lö­kést adta meg. Sajnos, az álma­im, az, amiért a fővárosba köl­töztem, teljes egészében nem váltak valóra. Sorolhatom az eredményeimet: Gottwaldow- ban (jelenleg Zlin — a szerk.) az IBV-n bronzérmes lettem, Nyu- gat-Berlinben az ifjúsági Euró- pa-bajnokságon négy számban jutottam a döntőbe, és három hatodik helyet szereztem. Négy­szeres felnőtt- és sokszoros kor- osztályos magyar bajnok va­gyok, csaknem egész Európát bejártam, és valahogy mégsem tölt el elégedettség. Minden vá­gyam az volt, hogy válogatott le­gyek, esetleg kijussak az olimpi­ára, vagy legalább az Európa- bajnokságra, de hát így utólag megállapíthatom: mindez hiú ábránd volt. Ezután már úgy éreztem, hogy a befektetett energia nem térülne meg, magá­ért az úszásért pedig nem érde­mes naponta hat-hét órát inten­zíven tréningezni. — Mi lehet az oka annak, hogy nem jutottál még magasabb szintre? Az eredményeid alapján — úgy tűnik — csak egy lapáttal kellett volna még rátenni ahhoz, hogy bekövetkezzen az igazi ki­ugrás. — Magam sem tudom a pon­tos választ. Amikor öt éve felke­rültem a Fradihoz, Sós Csabaiéit az edzőm, akivel mindvégig re­mekül szót értettünk. Sokat em­legette a szülővárosát, Egert, szí­vesen emlékezett a gyerekkori élményeire. Nagyon keményen dolgoztunk, alapozásnál 18-20 kilométert úsztunk naponta, s ehhez jött még a másfél órás erő­sítés és lazítás. Egy-egy edzőtá­bor után annyira kimerültek az energiatartalékaim, hogy megmukkanni is nehezemre esett. Nem kímél­tem magamat, a fiúkkal együtt róttam a hosszakat, ugyanannyit úsztam, mint az ifjúsági Európa- bajnok, Gál Tibi és Horváth Zo­li. — Nem lehet, hogy pont a túl­zott akarás, lelkiismeretesség volt a baj? Végül is te úszópalán­taként nem szoktál hozzá ahhoz az őrületes terheléshez, amihez a fővárosiak. Ali Csaba már edző­ként gyakran mondogatta annak idején: ha felismeri az edzés és pi­henés helyes ritmusának fontos­ságát még versenyző korában, sokkal többre vihette volna. — Elképzelhető, hogy itt van a kutya elásva. Egy háromhetes kihagyás után, például egy NSZK-beli versenyen, a legjob- bamat úsztam. Több napos via­dalokon mindig a vége felé ment jól az úszás, mert addigra kipi­hentem magam. Csak tudod, így utólag könnyű, de közben azért lényegesen nehezebb okosnak lenni. Mindig bizonyítani akar­tam nemcsak mások, önmagam előtt is. Nem tehettem meg, hogy lazsálok, mert furdalt volna a lel­kiismeret, meg a többiek is ki­néztek volna. — Nem bántad meg, hogy rá­szántad magad a „nagy kaland­ra”? — Nézd, Egerben már nem volt előttem semmilyen biztató kilátás. Teljesen reménytelen helyzetbe kerültem, esélyem sem maradt azokkal szemben, akik télen is fedett uszodában készülhettek. Nem sok joga lett volna az ESE-nek, hogy tartóz­tasson, de az igazság az, hogy meg sem kísérelték. Végül is megérte felköltözni, mert olyan élményekben lehetett részem, amiből egész biztosan kimara­dok, ha Egerben folytatom to­vább. Rengeteget utaztam, meg­ismerkedhettem olyan remek úszókkal, mint Darnyi Tamás és Szabó Joe. Nem utolsósorban szert tettem egy nagyszerű barát­nőre, Gál Franciskára, akivel sülve-főve együtt voltunk. — Milyennek láttad a nagy sztárokat közelről? — Akik valóban feljutottak a csúcsokra, azok többnyire közvetlenek, aranyosak, barátságosak voltak. Én lega­lábbis ilyennek láttam Darnyi Tamást is. A siker kapujában to- porgókkal viszont nehéz kapcso­latot teremteni, elvakítja okét a nagy lehetőség ígérete, minden gondolatuk a spiccre kerülés kö­rül forog, és az igazság az, hogy egy kicsit be is szűkülnek. — Arra nem gondoltál, hogy az öttusával folytasd? Elvégre a jelenlegi menők közül többen is úszóként kezdték — Ez nálam annál is inkább kézenfekvőnek tűnt, mert egész kicsi korom óta imádom a lova­kat, és persze tudok is lovagolni. Bele is vágtam a BVSC-nél a há- romtusázásba, de csakhamar rá kellett jönnöm, hogy tizennyolc évesen már túl nagy a hátrá­nyom. Azt se tudtam, mi fán te­rem a vívás, a lövészet, de még egy olyan — látszólag egyszerű — mozgással, mint a futás, is meggyűlt a bajom. Ennek az a magyarázata, hogy a Fradiban egy métert sem futottunk, ne­hogy elmerevedjen a bokánk. — Gondolom, a sport, a moz­gás nélkül azért nem tudtál meg­lenni... — Egy alkalommal az uszo­dában tébláboltam, s dr. Szívós István tanácsolta, hogy próbál­jam meg a pólót. Bármilyen kü­lönös, de könnyen átálltam a másféle mozgásra, és a lövések­nél sem fájt a vállam. — A nyár óta újra egri lakos vagy. Mit akarsz kezdeni magad­dal, hogyan képzeled a jövődet? — A Testnevelési Egyetemre fogok jelentkezni, s ha felvesz­nek, valószínűleg a Vasasnál fo­gok pólózni, mert ott játszik a ba­rátnőm, Gál Franciska is. Addig itt Egerben vízilabdázom, és ki­egészítésképpen úszkálgatok magamnak, akárcsak ezeiT a százóráson is. Buttinger László Sportműsor Szombat Gyorskorcsolya.Gyöngyös város bajnoksága Sástó, 10 óra. Sakk: Hópehely ’90 nemzetkö­zi verseny, Felsőtárkány, Hotel Junior 14 óra. Teke: Agria Bútorgyár — Gyula, NB Il-es férfi csapatmér­kőzés, Eger, népkerti automata tekepálya, 10. Vasárnap Sakk: Hópehely ’90 nemzetközi verseny, Felsőtárkány, Hotel Junior 8 óra. Inflálódó egészség Minek az árát emelték az elmúlt napokban? Jó kérdés. De egyszerűbb arra válaszol­ni, hogy minek nem. Ha van ilyen egyáltalán. Inflációs vi­lágban élünk. Lassan oda ju­tunk, hogy a boltba készülőd­ve fogalmunk sem lesz arról, hogy mennyi pénzt vigyünk magunkkal. Fojtogató a drá­gaság. Ki beszél itt ma már lu­xuscikkekről, kaviárról, asz- pikos sonkáról, tejszínes ká­véról. Az ember örül, ha a legpuritánabb ennivalót meg tudja venni magának és csa­ládjának. Zsíros, hús nélküli kolbászt, szalonnát, száraz- tésztát, párizsit. (Csodálko­zom, hogy a franciák eddig még nem tiltakoztak a név mi­att.) S közben minduntalan azt hallom, hogy táplálkoz­zunk egészségesen. Együnk vitaminokban gazdag zöld­ségféléket, kerüljük a zsíros ételeket, fogyasszunk minél több fehérjét, kedveljük meg a franciás konyhát. (Már megint a franciák!) Eszembe jutnak a külföldi tv-adók reklámjai. A Kanári­szigeteken termelt paradicso­mot kínálja az egyik, a másik azt bizonygatja, hogy a kali­forniai mazsolának nincs pár­ja, a harmadik meg mindenfé­le félkész konyhai termékre próbálja rábírni a potenciális vevőket. De a legjobbak a ku­tya- és macskaeledel-reklá­mok. Külön készítményt kap­hat a kiscica, az elhízott, a be­tegeskedő, a vitaminra szoru­ló macska. Kösz! Mi meg...! Élj egészségesen! Röhej. Gyakorta megfigyelem, hogy ki mit vásárol. Kenyér, tej, és a legolcsóbb felvágottak. Hány, de hány családban ün­nepnap, ha hús, ha finomabb falatok kerülnek az asztalra. Hát így állunk. Minden inflálódik, közte a legdrágább, az egészség. He­lyes táplálkozás, a stressz­helyzetek kerülése, rendsze­res mozgás. Csupán ennyi kellene. Frázis, de sajnos igaz: ön­gyilkos nemzet vagyunk. Ro­hanunk, idegeskedünk, napi tíz-tizenkét órát gürizünk, csak azért, hogy a felszínen maradjunk. Jó lenne lazítani, kikapcsolódni, fittyet hányni mindenre. De már alig tud­juk, mit jelen az a szó, hogy pihenés. Sportolj, hogy fitt maradj! No, persze. Az emberek többsége annak is örül, ha a napi hajsza után marad annyi energiája, hogy a tv-készülék gombját benyomja. Keserű a beismerés, de nálunk nem lé­tezik a tömegsport. Egyszerű oknál fogva. Mert se idő, se pénz arra, hogy kocogjunk, telente elmenjünk síelni, ta- vasszal-nyáron kibéreljünk heti egy-két alkalomra egy te­niszpályát és így tovább. Tu­dom, vannak, akik rendszere­sen mozognak, s minden tisz­telet az övék. Ám ők a kisebb­ség. Ők azok, akik minden rendezvényen elindulnak, és életben tartják a valójában csak vegetáló tömegsportot. Hogy lesz-e változás? Biz­tos. Tizenöt-húsz év múlva. Majd akkor, amikor a magyar gazdaság is stabil lábakon fog állni. Mert meggyőződésem, hogy mint minden más terüle­ten, életvitelünk szempontjá­ból is a gazdaság a meghatá­rozó. Igen. Véleményem szerint tizenöt-húsz év kell a gyöke­res változáshoz. S hogy addig mi lesz? Próbáljuk meg túlélni ezt az időt. Talán sikerül. (budai)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents