Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-20 / 17. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. január 20., szombat Új üzemrész az áramfogyasztások pontosabb méréséért Hatvanban „Ütött” az óra Az ÉMÁSZ hatvani hitelesítő állomásán új üzemrészt adtak át, mely az áramfogyasztások pontosabb mérését hivatott elősegíteni. A közeljövőben évente mintegy 100 ezer darab egyfázisú, háromfázisú — lakossági és ipari — különleges áramfogyasztásmérők, kapcsolóórák javításait, karbantartásait és hitelesítéseit végezhetik el Hatvanban, Borsod, Heves, Nógrád megyék fogyasztói számára. Ezentúl nem az órák futásidejét veszik alapul, hanem a hitelesítés lejártával kerülnek ellenőrzésre a mérők. Ez nagyobb biztonságot jelent a fogyasztóknak és az ÉMÁSZ-nak egyaránt. Lummer Illésné a fogyasztásmérők csapágyjavítását végzi Bozsik Ákos a hitelesített mérőórákat raktározza (Szabó Sándor felvételei — MTI) Háromfázisú fogyasztásmérők beszabályozása az optikai automata mérőpadon László János, az Országos Mérésügyi Hivatal képviselője az egyfázisú fogyasztásmérőket hitelesíti Középpontban: az iparpolitika és a lakossági áruellátás Az elmúlt esztendő végén hangzott el beszámoló Heves Megye Tanácsának ülésén az ipari, építési, kereskedelmi és szolgáltatási bizottság munkájáról. Nos, talán nem sokak előtt ismert, hogy ez a bizottság ebben a szakmai összetételben megalakulása, azaz 1985 óta ténykedik. Pillanatnyilag tizenhárom tagja van, közülük hatan tanácstagok. Mint a megyei tanács szervének, feladata, hogy javaslattevő, véleményező, előkészítő, összehangoló és ellenőrző tevékenységet valósítson meg szűkebb hazánk iparával, építőiparával, kereskedelmi ágazatával, valamint a lakossági szolgáltatásokkal kapcsolatosan. E tennivalók elvégzése során kiemelt figyelmet fordított az iparpolitikai célok megvalósítására, a lakosság alapvető árucikkekkel való ellátására, illetve a szolgáltatások helyzetére. Dolog akadt bőven. Ezt bizonyítja, hogy 1985. decemberétől kezdődően — tizenhét ülésen — 38 napirendi pontot beszéltek meg, s sor került 18 megyei tanácsi, illetve végrehajtó bizottsági anyag megtárgyalására is. így — egyebek mellett — megvitatták megyénk VII. ötéves tervi elképzeléseit, a fogyasztói érdekvédelem tapasztalatait, a hevesbeli Zöldért Vállalatnak az ellátás érdekében kifejtett munkáját, továbbá a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat ténykedését. Mindezeken túlmenően — saját napirendként — szó esett a kereskedelmi munka továbbfej-; lesztésével összefüggő célokról, a garanciális javítások alakulásáról a szolgáltató cégeknél, a Ti- sza-tó üdülőkörzetének idegen- forgalmi helyzetéről, az egészséges ivóvízzel való ellátásról, valamint a szennyvíztisztítás állapotáról. A bizottság nem hagyta kihasználatlanul azt a lehetőséget, hogy beszámoltassa a nem tanácsi szerveket, illetve tájékoztatást kérjen a meghatározott tennivalók megvalósításáról. Mindezek között került sor például a Lakisz és a Heves Megyei Tüzeléstechnikai és Kéményseprő Vállalat beszámolójára, továbbá a Tigáz tájékoztatójára. A szóban elhangzottak mellett nem egyszer a helyszínen is tanulmányozták a górcső alá vett témát. Az így megszerzett tapasztalatokra támaszkodva aztán számos javaslatot, ötletet terjesztettek az Uletékes szervekhez. Indítványozták — többek között —, hogy az 1986. évi terv és költség- vetés megvalósításakor a megyei céltámogatások elbírálásánál kapjon nagyobb hangsúlyt a pályázati rendszer. Megfogalmazták, hogy a Tisza-tó üdülőterület részesüljön a jelentőségének megfelelő központi juttatásokban, s hogy a Középtiszavidéki Intéző Bizottság kezdeményezze ezen üdülőkörzet kiterjesztését Erdőtelekés Tepély-pusztatérsé- gére, tekintettel e települések sajátos idegenforgalmi vonzerejére (arborétum, lovas- és vadászturizmus). Megfogalmazták azt is, hogy a mezőgazdasági és a kereskedelmi osztály dolgozzon ki tervet a táptakarmány-ellátás javítása érdekében, s hogy a Tigáz és az ipari osztály tökéletesítse együttműködését a gázprogram további fejlesztési feladatai megoldása végett. A bizottság rendszeresen végzett ellenőrzéseket, amelyekbe szakembereket is bevontak. Az elmúlt időszakokban vizsgálták például a zöldség- és gyümölcsfelvásárlás, illetve -értékesítés helyzetét, továbbá a kisiparosok lakossági szolgáltatásainak színvonalát és minőségét, illetőleg a kereskedelmi árakat. Az ellenőrzések folyamán törekedtek arra, hogy egy-egy górcső alá vett problémát sokoldalúan térképezzenek fel, s hogy felkutassák azokat a módszereket, amelyek lehetővé teszik az adott területen való előrelépést. A hatékonyabb munka érdekében a tagokat megbízták azzal is, hogy személyes tapasztalataikról, valamint a választóktól szerzett információkról tájékoztassák a testületet. Felvetéseikre pedig választ kaptak, azaz megismerhették mindazokat az intézkedéseket — ezek eredményét —, amelyek a napirenden lévő témával kapcsolatosan végbementek. Ezenközben a munkamódszerek tökéletesítése sem maradt el. Ezt a célt szolgálta például az a tapasztalatcsere is, amely Vas Megye Tanácsának illetékeseivel zajlott le. Összességében tehát nyugodtan kijelenthető, hogy a bizottság a rá háruló tennivalókat megfelelően oldotta meg, ezzel is elősegítve a megalapozottabb testületi döntések megszületését. (sárhegyi) Választási tájékoztató az 1990. március 25-i országgyűlesiképviselő-választások előkészítésével kapcsolatban Tájékoztatjuk a megye választópolgárait, a képviselőjelöltet« indítani szándékozó pártokat, társadalmi szervezeteket, hogy a választópolgárok 1990. január hó 24-ig az Állami Népességnyilvántartó Hivataltól kézbesítők útján megkapják a választók nyilvántartásba való felvételéről szóló értesítést (közismerten kopogtatócédulát), és ehhez perforált módon kapcsolódó jelöltajánlási szelvényt. A kézbesítők az Értesítő, illetve ajánlási szelvények átvételét a választópolgárokkal aláíratják. Abban az esetben, ha az átadás nem lehetséges, a kézbesítő egy üzenethagyó cédulát tesz a postaládába, amelyben jelzi a következő kézbesítés időpontját. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a választás napján a választópolgár ezzel az „Értesítés” szelvényrésszel és személyi igazolvánnyal mehet majd el szavazni. Ezt a szelvényrészt tehát meg kell őrizni. Az AJÁNLÁSI SZELVÉNYNYEL tehet javaslatot az állampolgár valamelyik párt által javaslatba hozott személyre, vagy független jelöltre. Ez úgy történik, hogy az ajánlási szelvényen bekeretezett részben az állampolgár által támogatott személy nevét és a támogató párt nevét be kell írni, majd a szelvényt az állampolgár sajátkezű aláírással látja el, és a támogatott párt vagy független jelölt képviselőjének átadja. A választójogi törvény rendelkezései szerint ajánlási szelvény nem gyűjthető munkaidőben, munkavégzési kötelezettség teljesítése közben, tömegközlekedési eszközön, egészségügyi intézmény betegellátó részlegében. Az ajánlási szelvényért ellenértéket felajánlani, kérni, adni, és természetesen elfogadni tilos. A kézbesítők megbízási szerződésben is rögzített kötelessége a „kopogtatócédulával” egybefüggő ajánlási szelvények kézbesítése. A kézbesítők ezen munkájuk teljesítése közben politikai agitációt nem folytathatnak, és jelöltajánló szelvényeket sem gyűjthetnek. A jelölteket állító pártok, társadalmi szervezetek és választó- polgárok 1990. január hó 24-től 1990. február hó 23-ig gyűjthe- tik a jelöltajánló szelvényeket. Eger, 1990. január 18. Megyei Választási Iroda Új valuta bevezetését... Radikális reformokat Járai Zsigmond pénzügyminiszter-helyettes, az Állami Bankfelügyelet vezetője radikális gazdasági reformokat, a stabil, konvertibilis valuta kialakítását, és esetleg egy új valuta bevezetését is szükségesnek látja. Az MTI munkatársának elmondotta, hogy csak egy átfogó gazdasági program keretében képzelhető el ez a valutareform. A gazdasági rendszerváltás megvalósításához — mint kifejtette — már a jelenlegi kormánynak meg kellene tennie az első lépéseket. Ennek alapja egy átfogó pénzügyi, bér- és árreform kell hogy legyen. A program során első lépesként egy olyan privatizációs törvény megalkotása szükséges, amely jogilag lehetővé tenné az állami tulajdonban lévő cégek privatizációját. A központilag irányított privatizációs intézkedéssorozat során a dolgozók is jegyezhetnének részvényeket. Ez azt eredményezné, hogy megszűnne a jelenlegi — a tulajdonosok hiányából fakadó — nagyfokú pazarlás. Járai Zsigmond kifejtette, hogy az állami költségvetés szerepének drasztikus csökkentése, a pénzintézeti rendszer erősítése elengedhetetlen a piacgatdaság kiépítéséhez. A program részeként a nyugdíjrendszert is meg kell reformálni, mivel a jelenlegi magyar rendszerben a nyugdijak fokozatosan elértéktelenednek. Olyan új nyugdíjalapokat kellene létrehozni, amelyeket különböző pénzintézetek, illetve biztosítótársaságok kezelnének, és a dolgozóktól a nyugdíjalapba befolyó pénzeszközöket később hasznos vállalkozásokba, például ingatlanüzletekbe fektetnék be. Ez az új rendszer — a biztosítási alapon történő nyugdíjfolyósítás — lehetővé tenne, hogy a nyugdijak megőrizzék reálértéküket. Szükséges az átfogó ár- és bérreform is. Ennek során elkerülhetetlen a konvertibilis valuta megteremtése, amelynek árfolyamát valódi vásárlóerején kell meghatározni. A forint helyett új nemzeti valutát is bevezethetnének, ez azonban nem feltétlenül szükséges. Az egyszeri, nagyfokú leértékelés szerinte elengedhetetlen a konvertibilitáshoz vezető úton, ez önmagában azonban nem segít. Meg kell még változtatni az egész árszerkezetet, a bérszerkezetet, és ennek során a bér- és árarányokat teljes körűen rendezni szükséges. Tarthatatlan az a helyzet is, hogy még mindig rendkívül nagy létszámú az állami és a vállalati apparátus. A bürokrácia az egyik fo akadálya a hatékony intézkedések megvalósításának, ezért feltétlenül erősíteni kell a jövőben az önkormányzatok szerepét. Az említett intézkedéseket azonban lehetőleg egyidejűleg kell bevezetni, mert csak ez hozhat jelentős eredményeket a piacgazdaság megteremtése során. A conducator végnapjai A ZDF nyugatnémet televíziós társaság ismert riportere és rendezője Robert Parison 1989.novemberében interjút készített Bukarestben Nicolae Ce- ausescuval. A riporter csak kérdezett és a válaszokat nem kommentálta. Nem is volt rá szükség. A diktátor szavai, kézmozdulatai ugyanis pontosan tükrözték: úgy tűnik nem akar tudomást venni sem arról, ami körülötte Európában, sem arról, ami saját hazájában történik. Valami hihetetlen elva- kultsággal ragaszkodik rögeszméihez. — „ Tudja, hogy üresek az üzletek, éhezik a nép? — Ez nem igaz. A fejadag bőségesen elegendő. Mi az ezredfordulóra megérkezünk a kommunizmusba. Az emberek tudják, hogy ezért áldozatokat kell hozni, szívesen teszik. — Az újságokban csak az Ön beszédei olvashatók, satermelési eredmények. A lakosság alig tud valamit arról, ami a világpolitikában történik. — Ez így helyes. Senki sem akarja nálunk a szellemi zűrzavart, az imperialista eszmék beáramlását. — Miért rombolják a falvakat? — Ugyan kérem! A mi átrendezési programunk a nép kívánsága szerint történik. Nem akarnak az emberek falun élni, beköltöznek a városokba, és ha a nép így kívánja, mi megteremtjük a feltételeket. — Mit szól a magyarországi, bulgáriai, csehszlovákiai és az NDK-beli változásokhoz? — Elárulták a szocializmus ügyét. Legfeljebb néhány évig tart a letűnt rezsimek restaurációja, de visszatérünk és győzni fogunk.” Csupán néhány hét telt el az idézett beszélgetés óta és a krónikások Európa utolsó diktátorának, a Conducatomak végnapjairól írnak. És feleségének végnapjairól, aki sokak szerint a romániai események háttérirányítója volt. A könyv, amelyet az ITV Kiadó Vállalat adott ki, öt nap alatt készült el. A szerkesztésben közreműködött Császár Tibor, Kop- reda Dezső, László József, P.Szabó József, Valkó György, Vincze Éva és Wertheimer Andor. A szerkesztő: Puskás Csaba. A krónika összeállításánál a Magyar Távirati Iroda jelentéseit és képanyagait használták fel. A könyv szerzői: Cseh Éva, Holla- uer Tibor, Nej György, Márvány Péter, Moldován Tamás, Oltványi Ottó, Orosz József, Raffay Ernő Simoncsics Zsuzsa, Sipos Zoltán, Szabó Tibor, ifjú Szit- nyai Jenő és Tamás Tibor. A könyv készítői hű tükörképet adnak a romániai „forró december” történéseiről. Mindazokról az eseményekről, amelyekről naponta, mi magyarok is izgatottan és lelkesen értesültünk. A kötet Oltványi Ottónak — a Magyar Távirati Iroda bukaresti tudósítójának — szavaival ér véget: „Állok a téren, és nézem őket. Nézem a harckocsik mellett álló fiatal katonákat.Tekintetem körbejárja a teret, ahol vér folyt, hősök szíve dobbant utolsót, ahol a temesvári szikra bukaresti tüzet lobbantott... Nézem a teret. Ott a sarkon az Egyetemi Könyvtár kiégett épülete. A szép kupola, a boltozat kilőtten, kiégetten, s egyben ki- áltón hirdetüa diktatúra emberei nem ismertek határokat. Amikor a tűzoltók, a katonák, a könyvtár dolgozói menteni próbálták az égő romok között a kultúra és az oktatás felbecsülhetetlen értékű szellemi kincsestárát, a véres kezű gyilkosok össztüze zúdult rájuk. Egy csoport a téren. Soha nem láttam még ilyen képet, és soha nem felejtem el. Virágszálak a földön. Ebben az érzéshalomban középütt a nemzeti zászló. Körülötte fiatalok térdelnek. Mindenki levette a kalapját, sapkáját... De a múltat soha nem lehet feledni. A tér sarkán épület. Falára vérrel írták: ”Hitler; Sztálin, Ce- ausescu.” Bukarest, 1989.december 28. (Kaposi)
