Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-15 / 12. szám
4. KULTÚRA - KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1990. január 15., hétfő Fesztivál helyett turné Tunéziában járt a Harlekin Szicíliai ősi marionett-technika — egri érdeklődés Furcsa „szobor” Kingstonban Kingston, Nagy-Britannia: David Mach szobrászművész furcsa „szobrot" készített és állított fel Kingstonban: 12 régi londoni telefonfülkét tett egymás mellé, amelyek egy összedőlő dominósorra emlékeztetnek. (Telefotó: MTI Külföldi Képszerkesztőség) Előtérben a pszichoterápia A kábítószer-fogyasztók gyógyítása A tunéziai művelődési miniszter meghívására december 16-23. között a VI. tuniszi bábfesztiválon az egri Harlekin Bábszínház képviselte a magyar színeket. Lovasy László-Lénárt András: Ferde tükör című, elsősorban felnőtteknek szóló darabjával utaztak ki, mely már a pécsi nemzetközi bábfesztiválon is díjat kapott. — Kisebb meglepetés ért bennünket a helyszínen — számol be élményeikről Demeter Zsuzsa művészeti vezető —, mert mi egy európai értelemben vett szakmai találkozóra számítottunk, ahol megismerkedhetünk más országbeli kollégáink munkáival, kicserélhetjük nézeteinket, tapasztalatainkat. Ám ebből nem lett semmi, ugyanis a meghívott együttesek csak egy alkalommal léptek föl a fővárosban, más napokon vidéken turnéztak. így mi mindössze az egyik tuniszi bábcsoport előadását láttuk és minket is csak az Egyesült Arab Emírségből érkezett bábosok tudtak megnézni. Szívesen megtekintettük volna pedig például a szicíliaiak bemutatóját, akik egy ősi marionett technikát hoztak a fesztiválra. Futólag azért sikerült találkozni és kölcsönös érdeklődés ébredt egymás munkája iránt, reméljük sikerül szorosabb kapcsolatba kerülni velük. Öt alkalommal léptünk fel, ebből négyszer vidéki városokban, a közönség érdeklődéssel fogadta mindenütt produkciónkat. A feszített program miatt az országból sajnos nem láttunk túl sokat, pedig gyönyörű tájakon utaztunk át. Kedves emlék, hogy megfürödtünk a Földközi-tengerben, hiszen arrafelé december ide vagy oda, 26 fokos nyári idő volt. A szerzőket arról kérdeztük, hogyan reagáltak a nézők erre az övékétől eltérő kultúrkörben született előadásra. — Mivel ez a mű gesztusokra, mozdulatokra, nem pedig a nyelvi kommunikációra épül, ezért a magyarul nem tudók számára is élvezhető. Mivel valóban egy másik hagyományvilágra építünk, ezért számukra még egzotikusnak is minősült a bemutatónk. Megszokott dolog Tunéziában, hogyha a közönségnek nem tetszik a produkció, ezt rögtön lábdobogással és közbekiáltásokkal fejezi ki. Nos, a mi előadásainkat minden alkalommal csöndben figyelték végig, és a taps sem maradt el, amikor lement a függöny. A szakmabeliek is nagyon érdeklődtek, arab kollégáink videofelvételt kértek tőlünk. Azért is nagy élmény volt számunkra ez a mostani út, mert jó évtizeddel ezelőtt már jártunk ebben az országban és nagy örömmel ismertünk rá a korábban már látott helyekre — számolnak be élményeikről. Mivel a turné miatt néhány előadás elmaradt, ezeket most januárban pótolja a társulat és már készülnek a következő bemutatóra. Terveik szerint a Mese a két kis csikóról című bábjátékot márciusban láthatja majd a közönség. (koncz) Ezerkilenszáznyolcvanötben 647 kábítószerest jegyeztek fel Bulgáriában. Közülük 126-an fogyasztottak valódi narkotikumokat, 101-en gyógyszereket, 21-en bio- és pszichostimuláto- rokat, 22-en illóanyagokat használtak. A többi narkós egyidejűleg többfajta kábítószerrel élt. 1988-ban a statisztikák már 1028 esetről tudnak. Ismeretes azonban, hogy ez a szám messze nem felel meg a valóságosnak. A narkomániáról, a gyógyítás lehetőségeiről, a megelőzésről és a jelenség elteijedése ellen vívott küzdelemről kérdeztük Vladimír Bojadzsiev klinikai pszichológust, a Szófia mellett fekvő szuhodoli, kábítószeresekkel és alkoholbetegekkel foglalkozó klinika tudományos munkatársát. — A kábítószer-fogyasztás Bulgáriában mind ez idáig még nem nevezhető jelentős szociális és orvosi problémának, ha a lakosság számához viszonyított százalékos arányát nézzük. Persze, ez nem csökkenti egyre növekvő félelmünket, amelyet a gyógyszerekkel kapcsolatos új Bulgáriában keletű visszaélések váltanak ki. A lidol, az amnopon és a morfin eladásának megszigorítása (a fővárosban csupán 10 gyógyszertár jogosult ezek forgalmazására) erősen megnövelte az említett gyógyszerek feketepiaci értékét. — Bulgáriában a narkománia gyógyításával foglalkozó első számú intézmény a szuhodoli 4-es számú pszichiátriai klinika, amely az országban található többi hasonlójellegű létesítmény módszertani központja. A kezelés első fázisában a detoxikálás és a páciensek szervezetének általános feljavítása szerepel. Az iga- zi gyógyítás, a pszichoterápia csak ezután kezdődhet el, amely hosszadalmas és nehéz folyamat. Végső célunk az, hogy abszolút mértékben kialakuljon a betegben az önmegtartóztatás szándéka, elhatározása, miként az is, hogy új társadalmi magatartás- formát sajátítson el, új kapcsolatokat alakítson környezetével, hogy megtalálja helyét a társadalomban. — Nem kevés gondot fordítunk a megelőzésre és a jelenség terjedésének meggátolására. A gyógyítás világszerte legkorszerűbbnek tartott formája ma már a kórházon kívüli kezelés, hogy ezáltal kiküszöböljék azt a traumát, amelyet a pszichiátriai intézmények kiválthatnak. 1988 elején a szuhodoli klinika pszichiátereinek és pszichológusainak részvételével pszichológiai konzultációt szerveztek. — Sokan kerestek fel bennünket, és kérték segítségünket — mondja Atanasz Joncsev ideg- gyógyász. Az alkoholbetegség vagy a narkománia problémájának megoldása nem egyedül a beteg feladata, hanem a szűkebb környezetében élőké is. A kábítószereseknek és az alkoholistáknak csak egyetlen esélyük van a megmenekülésre, az, hogy ne igyanak és ne fogyasszanak narkotikumokat. Ugyanez a feladata az orvosnak is, tehát segítsen a betegének, hogy új magatartás- formát sajátítson el, és ezzel erőt vehessen a kábítószerekkel kapcsolatos biológiai függőségén. Az általunk tartott konzultációkon a betegek egy része megoldást talált problémáira, és ezáltal jobb életminőséget tudott magának teremteni. Herceg Árpád: Lesznek majd boldog és zsúfolt napok* (i) „Van egy időpont az életemben, amiről nem tehetek, viszont működésemet alapvetően meghatározza, amíg működök. Azon a szeptemberi napon megfogantam, ahogy illik, és meg is születtem kilenc hónapra rá, ahogy illik. Születésemtől fogva Sára vagyok, amiben nincs semmi célzatosság, viszont tetten érhető az a komikus sietség, amivel az ember igyekszik megnevezni legújabb tárgyait. Földi életemben sokféleképpen nevezhető vagyok és leszek, köszönhetően annak a próbálkozásnak, hogy a körülöttem forgolódó emberek igyekeznek megfelelni elvárásaimnak, ami nem mindig sikerül. Ezek a címkék az évek során feledésbe is merülnek, csak egy- egy családi anekdotában jövők elő úgy, mint Gaborgya Sára, Gábriel, Gabika, Gyogyika, Kis- pisis, Húgyos Banya. Kitartó tiltakozásom eredményeképp azonban végül megmaradok annak, aki vagyok, és én leggyakrabban Sára vagyok, a Nevetős, apa egyvonalas rajzai is leggyakrabban ilyennek örökítenek meg. * Az MTI-Press 1989. évi tárcapályázatának III. díjas alkotása Nem sokkal azután, hogy megszülettem, és családunkból átmenetileg kivált Kisrakás és Nagyrakás, akikről majd még beszélek, apa gondolt egyet, és közölte velünk, hogy egyszer s mindenkorra vegyük tudomásul, most pedig dinasztiát alapít, mert elege van már abból, hogy agyaiágyultak dirigálják a világot, amit én egy darabig még nem nagyon értek, de annyit már most megmondhatok, hogy így van. A dinasztikus gondolat végigkíséri egész neveltetésemet, és ennek ki lesz téve az utánam jövő nemzedék is, aki egyelőre az orránál se lát tovább, amit nem csodálok, mert mindig ott tor- nyosodik előtte anya cicije. Szó ami szó, nem egy rossz gondolat, ami apa fejéből kipattant, csak a szükségletekhez képest ritka. És amikor majd én is megértem a lényeget, fölöttébb tetszeni fog, és tovább fogom tökéletesíteni merész vállalkozásunkat számos gyermekemben, akik kevés kivétellel ugyancsak továbbadják majd aprólékosan kimunkált tudományukat, s apa egyik ükunokája, kit szándékunk szerint Lackónak fognak nevezni, el is jut a csúcsra. Innét kezdve aztán minden hanyatlás, előbb lassú, gondos paravánok mögött zajló, majd eszeveszett zuhanás vissza a kezdetekhez, egészen odáig, ahol valamikor apa is őrölte a Semmit. Lackó bukását és megtisztulását apa természetszerűleg nem éri meg, de semmi kétsége nem marad afelől, hogy bizonyos szempontból Lackó végkifejlete Lackó legboldogabb korszaka lesz, mert naponta megmérettetik, és nem találtatik könnyűnek, amiképpen ezt apa is elmondhatta magáról a Semmi idejében, amikor lelki szemei megkezdték működésüket. De apa miatt ne aggódjatok, mert ő már most gondolt arra, hogy bármi is történik velünk, valamelyik Lackó-alá- menő majd újra kezdi, hiszen mi abból a konok fajtából valók voltunk és leszünk egytől egyig, amelyikből apa is vétetett. Anyám is van, ami egy félmondatomból tán sejthető. Ő mit sem sejt még a dinasztia igazi lényegéről, de egyszer majd elmondom neki, amivel nem azt állítom, hogy most nem érdekelné a dolog, csak ő nagyon ef van foglalva magával megint, amilyen egy anya tud lenni, ha sikerül szert tennie egy gyerekre, akik most már ketten vagyunk. Anya lassabban lát előre, viszont kitartóbban, és az évek során eljutott addig, hogy mindegy, csak gyerek legyen, pátyolgatható, lehetőleg ne kopoltyúval lélegezzen, és ne brekegjen, bár arra is el volt szánva, hogy szükség esetén megtanul brekegni, ami persze közös megegyezés lett apával, amint szóba jöttem. Az első menetben így lettem én, amikor pedig anya már majdnem lemondott az anyai örömökről, mert abba a korba érkezett, mely korban egy nő már nem gyerek, és minden igyekezete ellenére annak előtte nem találkozott apával, ami törvényszerű, és meg volt győződve róla, hogy a hiba őbenne van, tudniillik anyában. És akkor szokás szerint jött apa, amiről majd még beszélek, hogy mért szokás szerint, és valóban, nem sok időnek kellett eltelnie addig a szeptemberig, amiről én nem tehetek, viszont anyának testhez álló foglalatossága lettem. Májusig, a következő esztendő tavaszáig aztán nagyon sok idő telt el, mert lassan telt, nagyon lassan az a kilenc hónap. Anya annak rendje s módja szerint pocakosodott, apa meg, akinek soha életében nem volt pocakja, és nem is lesz, ezt megígérhetem, szóval apa meg egyre csak összement, biz isten csak a lábmérete maradt változatlan, ami nem nagy, de apának volt már néhány nehéz szülése, amikről majd még beszélek. De aztán hogy nem lettem béka, sőt, Sára lettem, apa nem töpörödött tovább, és bár méreteiben nem, de szellemében szép lassan visszanyerte a régi formáját, amihez nem kellett már annyi sör. És anya megtáltosodott, és apa meg sosem tiltakozott, ha gyerekről volt szó, így még egyéves se lettem, amikor megszaporodtunk, és kezdődött megint elölről rendesen a kilenc hónap. Ezt a pocakot már liberálisabban kezeltük, mint amikor én voltam még csak pocak, mert úgy gondoltuk, hogy ha nem sikerül, akkor is marad egy, aki én leszek. Arra nem gondoltunk, hogy béke is lehet az utánam jövő nemzedék kései képviselője, így aztán nem is lett az. Nevet is kapott már jó előre, amilyenek a hagyományok mifelénk, de ez a név egykettőre feledésbe is merült, mert a fickó már anya pocakjában Pocak volt számunkra, és meg is marad annak, amilyen egy zabagépApa ágán Pocak lett a negyedik eleven hajtás a sorban, s a magunk módján megmaradunk neki, úgy, ahogy azt majd elmesélem. Anya ágán ketten leszünk Pocakkal, ami nem kishitűségből fakad, csupán abból az előre megfontolt lemondásból, hogy öreg fejjel inkább unokákkal foglalatoskodjék az ember, ám ennek ellenére családmodel- lünkbe majd belepottyan még egy pulya, akit apa talál az utcán és felveszi. Felveszi és hazahozza. Kisrakás és Nagyrakás az évek során hol van, hol nincs, mert kívül esnek apa befolyási övezetén, és van nekik saját anyájuk, amilyen az élet, de amikor eljönnek hozzánk, az nagy hangzavar, ami persze semmi ahhoz képest, amikor majd én is megtanulok visszabeszélni, Pocakról nem is beszélve. Most éppen egy olyan periódusban vagyunk, amikor Kisrakásnak és Nagyrakásnak elege van belőlünk, ami figyelemre méltó előrelépés a korukhoz képest, és bár apa szemmel nem láthatóan fájlalja, ám mindenképpen értékeli, hogy minden valószínűség szerint a nevezettek saját útjukat járják. S ha így van, akkor nem sokáig lesz így, mert hamarosan mindegyiket kiválasztja egy-egy lány, és elvezetik őket apához, ami izgalmas találkozás lesz. Kár, hogy én éppen nem leszek jelen, mert akkor már nekem is keményen udvarolnak, és a legjobb úton leszek afelé, hogy női ágon örökítsem a dinasztia egyik oldalágát. Majd boldog és zsúfolt napokat töltünk együtt, amitől mindannyian odaleszünk, Pocakot kivéve, aki fütyül az egészre, de ő ekkor már az egész világra fütyül, így aztán sokra viszi majd a Való Életben.” A társulat francia nyelvű szórólapján a szerzők: Lénárt András és Lovasy László
