Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-03 / 2. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. január 3., szerda GAZDASÁG—TÁRSADALOM 3. Halló, itt vannak! Telefonszerelők iskolája Az érzelmi „sántaság” leküzdése Saijadó életfa Egyesület, alapítvány, konferencia — s mindegy ik közös szimbóluma: Életfa. Ranschburg Ágnes pszichológus és Fehér József András kreativitáskutató író évtizedes munkája, országjáró tapasztalatai öltenek testet a már létrejött, de még alakuló szervezetekben, a kiállítás anyagában, de legelsősorban az iskolában. Hiszen nem álom, nem elmélet, hanem nagyon is kézzelfogható, szükséges és hasznos az a tizenkét osztályos iskola, amely nek érdekében összefogott sok alkotó elme, amelyet oly sok előadás, vizsgálat, kutatás készített elő. És amelyet az alapítványtevők, a kapcsolatok, a támogatók és a munkatársak keresése előzött meg. Hiszen nagyon drága dolog tanítani, hát még jól tanítani. Kábelmunka. A kép előterében Gálién Tamás — Drága, de mi éppen azt akarjuk bebizonyítani, hogy megéri — mondja Ranschburg Ágnes —, hogy az úgynevezett „emberi tényező” tervezhető kisgyerek kortól. A bizonyítás azonban nem azt jelenti, hogy gyors, látványos eredményekre törekszünk, inkább lassan adagolt, elmélyített tudásra. — Hosszú pedagógiai munka eredményeképpen csillan csak meg a gazdasági haszon, melyet már elkönyvelhető eredményekben is számon lehet tartani. Hogyan értetik meg gazdálkodó szervezetekkel, az iskolát majdanfenntartani hivatott nem pedagógusokkal, hogy valóban megéri nekik, hogy ezek a hatévesek másféle, számunkra sokkal inkább „használható” huszonévesek lesznek? — A kiindulópontunk az a tapasztalat, hogy jelenlegi társadalmi értékrendünk fölöslegesnek minősíti a játékot, az érzelmet, a vallást, sem idő, sem tér nem jut ezek gyakorlására, hiszen ügy látják az iskola- és gazdaságirányítók, hogy mindennek nincs azonnal hasznosítható eredménye. Úgy nőnek föl tehát emberek, hogy nem lelik örömüket abban, amit csinálnak, nincs személyes kapcsolatuk a munkájukkal. Az az érzelmileg átfűtött, közös értéktudat hiányzik éppen, mely a hagyományos kultúrák szorosan együttélő népcsoportjainál természetesen létezett, de melyet a technokrata szemlélet kiirtott. Pedig éppen ez az érzelmi viszonyulás, ez a közösségérzés az, ami átsegít a nehézségeken, ami arra készteti az egyént, hogy nehéz — például gazdasági — körülmények között egy időre félretegye saját érdekeit, és a közös haszonért tudjon, akaijon áldozatokat hozni. — De hogyan taníthatók, késztethetők erre az emberek? — Csak a teljes személyiséget fejlesztő pedagógia teremt erre lehetőséget, s ennek a modellnek megteremtéséhez hívtuk segítségül C.G. J ung dialektikus szemé- lyiségmodelljét. Ez egyszerűen az érzékelés, érzelem, gondolkodás és intuíció alapfunkcióit határozza meg az emberi személyiségben. Az iskola ezek közül egy-kettőt fejleszt, működtet intenzíven, a többi háttérbe szorul. Ha túlságosan gyorsan kiműveljük az egyiket, elfogyasztjuk a másikra jutó energiát. Én azt is környezetszennyezésnek tartom, ha egy gyerektől úgy kémek számon teljesítményt, hogy közben elfogyasztják, és nem töltik föl érzelmi, biológiai erőtartalékait. Az érzelmi „sántaság” leküzdése, ellensúlyozása sokkal több időt, energiát követel, mintha a nevelés folyamán arra törekednénk, hogy ez a hátrány ki se alakuljon. Nem beszélve arról a veszélyről, amikor mesterségesen szerzik meg maguknak — például a kábítószer segítségével — a fiatalok azt, amihez a játék, a művészetek, a vallás hiánya miatt nem jutnak hozzá. — Az iskola, hát még egy iskola nagyon kicsinek látszik ahhoz, hogy megoldjon ilyen nagy feladatokat. — Természetesen ahhoz, hogy sikerüljön, nagyon sok szellemi, és anyagi támogatás kell — válaszol Ranschburg Ágnes —, s hogy ezt megteremtsük, évek óta építjük kapcsolatainkat a legkülönbözőbb társadalmi és gazdasági szervezetekkel, a felnőttoktatásba bekapcsolódva sokhelyütt módunk volt kézzelfoghatóan is bizonyítani elgondolásunk azonosságát. Mindez azonban nem lenne elég, ha a szó hagyományos értelmében csak iskola lenne a miénk. Ennél azonban jóval több: életmódműhely. Sikere éppen úgy függ a pedagógusoktól, akik közül eddig körülbelül ötvenen jelentkeztek, hogy együttműködnének velünk, mint a gyerekektől és szüleiktől. Hiszen a felnőtteknek, a szülőknek is részt kell venniük a közös életben, s reméljük, eközben megtanulnak másként viszonyulni egymáshoz, gyerekeikhez, és energiáikkal, képességeikkel jobban gazdálkodnak. — Hol tart most az iskola munkájának előkészítése? — A már működő előkészítő után jövőre indul az első osztály. Módszerünket folyamatosan sajátítják el a pedagógusok, s úgy tervezzük, párban — lehetőleg férfi-nő felállásban — tanítanák a gyerekeket. Az írás-olvasás megtanítását megelőzi majd a természet, a környezet üzeneteinek, képeinek olvasása az első évben. A másodikban a saját élményeik alapján próbáljuk követni a mesterségek születését, azzal összhangban, hogy milyen, az élethez feltétlenül fontos szükségletek (például a táplálkozás, környezetalakítás) szülték őket. A következő osztályban és később is, amikor a különböző kultúrákkal ismerkedünk, arra törekszünk, hogy a gyermeket érdeklődése vezesse választásában, ne elsősorban egy kiadott parancsszerű tanterv. így, ha mondjuk idegen nyelvet választ, azt fogja választani, amelynek népe, kultúrája is érdekli. — Vajon kiket várnak ebbe az iskolába? Hiszen mást és többet vállalnak azok a családok, akik ide íratják be gyerekeiket. — Ha elvállalják ezt a „mást”, tehát egy újfajta, az egészséges létformára, közösségi értékekre, alkotó kezdeményezésre épülő életmód-modellt, akkor már nem fogják „soknak” érezni az erre fordított időt, erőt. Legalábbis az eddigi közös együttléteink azt bizonyították, hogy a szülőknek mindez legalább annyira élmény, mint a gyerekeknek. De számoltunk természetesen azzal, hogy nem mindenki tud alkalmazkodni ehhez az életmódhoz. Négyévenkénti bontásban vállaljuk, hogy a gyermek megszerzi azt az ismeretet, amit az állami iskolarendszer elvárhat — így különbözeti vizsgával átléphet másik iskolába. Biztosan lesznek olyanok is, akiktől mi szeretnénk megválni, mert nem akarják magukévá tenni a közösség elfogadott értékrendjét. M. G. Fejlődő ágazat lett hazánkban is a híradástechnika s ennélfogva a telefonszerelők képzése szű- kebb pátriánkban sem maradhatott a régi. A Heves Megyei Távközlési Üzem dolgozóinak utánpótlásában — mint másutt — feltétlenül a célravezetőbb utat kellett megtalálni. Tekintve, hogy az eddigi miskolci oktatás nemcsak a tanulónak, hanem a munkáltatónak is gondot jelentett, a törekvések során egyre inkább a helyi foglalkozások kerültek előtérbe. Boda Sándor üzemvezető-helyettes így ma már a korábbinál elégedettebben beszélhet fiataljaikról, a jelenről és a jövőről. — Az 1985-ben indult egri „iskola” már két turnust kibocsátott a falai közül — magyarázza. — A hosszú, fárasztó utazások, a nagyobb távollétek megszűntével a gyerekek érthető módon szívesebben ragaszkodnak a szakmához és hozzánk. Kevesebb a lemorzsolódás, az elvándorlás, akit a szándéka közénk csalt, többnyire nálunk is maradt. S merjük remélni, hogy ezután még inkább így lesz. Hiszen a körülményeink a kezdet óta még tovább javultak. Nemcsak saját tanműhelyeink vannak új bázisunkon, hanem kimondottan korszerű, vonzó feltételeket is biztosíthatunk itt a szükséges ismeretek lehető legtökéletesebb elsajátításához. Nekünk s az érdeklődő ifjaknak is előny, hogy közvetlenebbekké, rendszeresebbé váltak találkozásaink, jobban egymáshoz szokhatunk. Ha néhány — a legutóbbi időkben felvett — érettségizett diákunk egyelőre még mindig Borsodba jár is az elméleti órákra, a gépek, szerszámok között már elejétől fogva velünk tölti az idejét s társaival együtt a lehető legkorábban beépülhet csapatunkba. A többiek, az általános iskolát végzettek, akik már elegendő létszámúak egy-egy önálló osztályhoz, a megyeszékhelyi 212. sz. Bornemissza Gergely Ipari Szakmunkásképző Intézetben is szót válthatnak velünk, mint előadókkal. Külön öröm üzemünk számára, hogy ez az együttlét a már említett mellett egyéb módon is kamatozik. Srácaink szépen szerepelnek az országos tanulmányi versenyeken. Tavaly negyedik, az A Kereskedelmi Minisztériumban elkészült a jelentés a fogyasztási cikkek 11 havi forgalmáról. Eszerint a kiskereskedelemjanuár elejétől november végéig 726,3 milliárd forint értékű árut értékesített., ez az összeg folyóáron 16,7 százalékkal több mint az elmúlt év azonos időszakában, összehasonlítható áron, mennyiségében azonban 0,8 százalékkal kevesebb a tavalyinál. A lakosság élelmiszerekből a tavalyival azonos mennyiséget, vegyes iparcikekkből 2,5 százalékkal többet, ruházati termékekből 13,4 százalékkal kevesebbet vett, mint az elmúlt év első 11 hónapjában. A vendéglátás Boda Sándor üzemvezető-helyettes: „Kevesebb a lemorzsolódás, az elvándorlás... idén pedig harmadik és első helyezést szereztek legjobbjaink. Az óraadás persze — hangsúlyozza a helyettes üzemvezető, miközben az egri, Külsősor utcai telep szép, tágas épületében kalauzol — természetesen korántsem pusztán egyféle praktikum, hanem sokkal inkább kényszerűség is. Mert a telefonosok tankönyvei még eléggé ritkán íródnak, s ezért eléggé elmaradnak a technika, a technológia változásaitól. Szóval, az óhatatlanul is keletkező űrt kell kitölteni a legfrissebb tudnivalókkal újra meg újra, hogy a végzős hallgatók is naprakészek legyenek. Amire az iskolában nem futja — az marad a tanműhelyekre, Török István és Rompos Tibor szakoktatók birodalmára. A jól felszerelt termek érdekes, izgalmas gyakorlatok színhelyei. Az elsősök telefontechnikai és telefonközpontos feladatokkal barátkoznak, a másodéveseknek a légvezetékek és kábelek munkáiból is jut, míg a végzősök belekóstolnak már szinte mindenbe. A két alsóbb évfolyamot együtt találjuk. — Ilyen pályáról álmodott?— kérdem a kezdő érettségizettek egyikét, Szabó Pétert. — Annak idején talán eszembe sem volt — válaszolja őszintén forgalma 8,1 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. A nagykereskedelmi beszerzések értéke 9,2 százalékkal, az eladásoké ennél valamivel gyorsabb ütemben, 14,1 százalékkal bővült. Ezen belül azonban a hazai forrású vásárlások mérsékelten, mindössze 6,1 százalékkal nőttek, az import azonban továbbra is dinamikusan bővült, 11 hónap alatt 24,2 százalékkal. A behozatal az átlagosnál lényegesen nagyobb mértékben növekedett, műszaki árukból, — 68,3 százalékkal — és építőanyagokból — 38,8 százalékkal. A fogyasztási cikk kereskedelem készleteinek értéke novem— mivel odahaza még telefonunk sincs. Mezőgazdasági szak- középiskolát végeztem, s csak utána jöttem ide. Most már úgy vélem, hogy jól választottam. Bizonyosan megtalálom a számításaimat. A szomszédja, Novotta Péter helyett is inkább más — mint kiderült: a borász édesapa — álmodott. Ám — vallja — igazat kell adnia neki, jó, hogy rábeszélte. Aligha bánja meg, hogy telefon- és hálózatszerelő lesz. Élmény számára már az is, hogy több mint két tucat készülékfajtával akad dolga s a legegyszerűbbtől a legmodernebbig kézbe veheti valamennyit. Buda Zsolt és Juhász Péter — néhány padsorral előbb s kerek esztendővel feljebb — már póznára is mászott. — Az semmi! — szól közbe Takács László, hogy elkapja fülével a háta mögötti élménybeszámolót. — Én... vissza is csúsztam! A fa közepe táján ugyanis amikor először próbálkoztam, az egyik lábammal kirúgtam magam alól a másikat, s azon nyomban ott voltam, ahonnan elindultam — nevet. Majd a tréfát félre téve gyorsan hozzáteszi: — Persze, azóta ilyen már nem fordul elő velem sem! Noha az ilyenféle mászás azért egészen más, mint például a tornatermi rúdon. bér 30-án 150,3 milliárd forintot tett ki, ez az összeg 34,3 milliárd forinttal volt több, mint egy évvel korábban. A készletnövekmény 87,6 százaléka a vegyesiparcikk- kereskedelemben halmozódott fel. A novemberi áruellátásról a jelentés megállapítja: a kínálatot alapvetően a hó közben életbe lépett élelmiszerkiviteli tilalom határozta meg, amely egyrészt javította a hazai lakosság vásárlási körülményeit, másrészt azonban előidézője volt a készletek növekedésének. A felhalmozódott élelmiszerkészlet egy részét árengedménnyel értékesítették a vállalatok. A folyosó túlsó oldalán Forró Sándor és Szabó Tamás már többről is beszámolnak a munkaasztalaikba épített mintahálózat fölött, miközben jó érzékkel, ügyesen végzik a kábelérkötést. — Az utolsó évre megismertünk már majdnem mindent, amit kell — újságolják — csak az üvegszálas technológiát nem gyakoroltuk még. Egerszóláti megbízásunk akár vizsga is lehetne, mert — éppen mostanában — az oszlopállítástól, a légkábelfeszítésen keresztül az állomás-bekapcsolásig tart a feladatunk. Sőt, éppenséggel már a vizsga sem hiányzik, miután szintén nemrég csak úgy, „mellesleg”, öt kisgép kezelésétkérték számon tőlünk. Mondván: csak hasznunkra válhat, ha ezekhez is értünk. A mindennapi üzemvitelhez s a kisebb fejlesztésekhez is nélkülözhetetlen a szakgárda gyarapodása. A nagyobb vállalkozásokhoz pedig kiváltképpen. S szerencsére ez utóbbiakban is lesz majd része a Heves megyeieknek, méghozzá nem túl sokára. Úgy, hogy — ha minden igaz — a ma tanulói, ezek a fiúk, akik még csupán készülnek leendő hivatásukra, holnap egészen komoly teendőkön is osztozhatnak a szemünk láttán. Gyóni Gyula Változatlanul mérsékelt az igény a ruházati cikkek iránt. Mindössze a gyermekruházati cikkekből élénkült valamelyest a kereslet a közelgő ünnepekre való tekintettel. Novemberben több kereskedelmi cég jelentős mértékű — 30-70 százalékos — engedményes akciókat szervezett, a kedvezményes áruk köre a helyi keresettől függően szinte naponta változott. Novemberben a vegyesiparcikkek forgalma valamelyest lelassult, a kereslet-kínálat helyzete nem változott lényegesen. A tüzelőanyagok kínálata országszerte jó színvonalúnak minősíthető, javult az ellátás borsodi szenekből is. Készülékjavítás — telefonpróbával. Szabó Péter és Novotta Péter a tanműhelyben Légvezeték — satupadon (Fotó: Gál Gábor) Áruforgalmi jelentés: élelem igen, ruha kevésbé
