Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-02 / 1. szám
HEVES MEGYEI X L évfolyam, 1. szám ÁRA: 1990. január 2„ kedd 4,30 FORINT A „TRÓNÖRÖKÖS' HÁZA Ha egy nő megtetszett Nicunak, a Secoritate embereivel „tálaltatta fel”... (2. oldal) BAROMFIFARM AFRIKÁBAN Az Agmber egri irodájától Addis Abebáig (3. oldal) MIT VÁR 1990-TŐL? «... csupán négy milliót akar a versenysportra áldozni. Ez pedig egyenlő a nullával megyei szinten...” (6. oldal) A HATOS LOTTÓ NYERŐSZÁMAI: 7, 11, 12, 16, 18, 39. A pótszám: 36 „Európai nép akarunk lenni minden tekintetben” Szűrös Mátyás újévi köszöntője a rádióban és a tv-ben Tisztelt Honfitársaim! Köszöntöm Önöket az 1990-es esztendő első napján. Boldog új évet kívánok a Magyar Köztársaság valamennyi állampolgárának, a határainkon túl élő magyaroknak, minden becsületes jó szándékú embernek szerte a világon. Reménységgel és bizakodással, ha nem is minden aggodalomtól mentesen köszöntőm Önöket a XX. század utolsó évtizedének küszöbén, egy eseményekben, rég várt fordulatokban gazdag esztendő után. 1989 kiemelkedő év volt hazánk életében. Nagy és ígéretes történelmi átalakulást, mindenre kiterjedő, radikális reformfolyamatot bontott ki a társadalmi és az állampolgári akarat. Ezt azonban szinte a huszonnegyedik órában, az általános összeomlás közvetlen veszélyével szembesülve sikerült megtenni, s az új esztendőben gazdasági talpon maradásunkért és nemzeti méltóságunkért — a történelemben nem először — újra aggasztó körülmények között kell megküzde(Folytatás a 2. oldalon) Vöröskereszt-összesítés Segélyszállítmányok tonnaszámra Romániába A Magyar Vöröskereszt Országos Központja, az MTI kérésére, összegezést adott az elmúlt napokban Romániába indított segélyszállítmányokról, akciókról. Eszerint eddig, a központi raktáron át, mintegy 200 tonna segélyszállítmányt indítottak útnak, további 200 tonnát küldtek a megyéi és a városi vöröskereszt vezetőségek szervezésében, mintegy 50 tonna gyorssegély pedig repülőgépen jutott el Romániába. A konvojok gerincét kezdetben főleg személygépkocsik, később azonban egyre inkább a teherautók alkották, újabban pedig mindinkább a vasúti szállítás lehetőségét igyekeznek kihasználni. Miután nagyon sokan a személygépkocsis fuvarozást ajánlották fel — s így van ez most is —, mindenki jószándékát immár nem tudják igénybe venni. Folyamatosan megkeresik a jelentkezőket és ahogyan a szállítási igények jelentkeznek, úgy használják majd föl a magánautósok segítségét. Rendkívül sokszínűek a vállalások a vöröskereszt összesítése szerint. Mintegy 3000 család vállalná el szívesen rövidebb, hosz- szabb időre, romániai gyerekek üdültetését. Nagyon sokan közreműködnek a szállítmányok rakodásánál, továbbításánál, mások több napos telefonügyeletet tartanak, vagy a rádióközpontokban dolgoznak, segítve a küldemények célbajuttatását. A Vöröskereszt központjában eddig mintegy 10 millió forint készpénzfelajánlásról tudnak, ám ez az összesítés nem tekinthető véglegesnek, hiszen nagyon sokan a helyi szervezethez juttatták el adományaikat, és ezek a tételek egyelőre nem szerepelnek a központi kimutatásban. Sokan közvetlenül kezdeményezték a segítségnyújtást, amit központilag nem is tudtak koordinálni. A magyar és a román vöröskereszt központi szervezete már felvette a közvetlen munkakapcsolatot, a magyar küldemények azonban rendeltetési helyükre jelenleg is úgy jutnak el, hogy a konvojok vezetői a helyszínen tanulmányozzák, mire van szükség egy-egy nagyobb kórházban, közintézményben és ennek nyomán adják a jelzéseket az utánuk indulóknak. Számos romániai nagyvárossal alakult így ki rugalmas és jó kapcsolat, nem mondható el ez viszont a kisebb településekről. A magyar konvojok ezekben nem állnak meg, mivel a hivatalos fogadó hálózatot itt még nem szervezték meg, ennél fogva nem tudják garantálni, hogy valóban a legjobban rászorulóknak jut el a küldemény. (MTI) Átmulattunk ’90-be Ha évtizedváltás, akkor — vidámság Sült malac az olaszoknak — Korcsolyázni indultak az Avarból — Mongol lányok a Szalajkában — Az első újszülött Bagról érkezett — Mentőt „stop”-polt az ittas polgár Hát, ahogyan zajlik körülöttünk az élet, talán még a jósnő látomása is megszívlelendő... Hat, ez jó buli volt...! Nem tudni, lehetett volna-e nagyobb zsivajt csapni, mint amilyen ezen a szilveszteri éjszakán volt, hiszen ezúttal nem pusztán egy évbúcsúztatásról volt szó: egy egész évtizedet hagytunk magunk mögött. A tzrombitaszó, a harsogó csinnadratta, a teliüvöltött éjszaka, a rogyásig ropott tánc — mint egy helyi érzéstelenítés — jó időre elfeledtette: milyen is volt az az évtized, s ez az utolsó nyolcvanas esztendő. A tavaly kezdett murival átmulattuk magunkat ’90-re. S talán azzal a reménnyel, hogy ha felébredünk a mámor kábulatából, nem is látjuk majd olyan felhősnek, nehéznek és reménytelennek a jövőt... Fényesen harsogott a megye- székhely, a „romos” magánköltségvetések ellenére telt ház volt a szórakozóhelyeken, éjfélre egy tűnek sem volt már helye az étTájkép — „csata közben, a Hotel Egerből termekben, mulatókban. Az Eger és Park Szállóban hatszáz vendég búcsúztatta az óévet, s hogy nem búslakodtak, arról íme a bizonyíték: három tánc-, két ci(Fotó: Molnár Zsolt) gányzenekar és a Fehér Szarvas duója húzta a talpalávalót magyaroknak, olaszoknak, németeknek. Az étvágy is jó volt, a (Folytatás a 2. oldalon) Szomszédolás Mezőkövesdi mozaik... Munkatársunk fotókiállítása A szabadságharc pillanatai Az elmúlt év utolsó napjaiban lezajlott romániai események iránti felfokozott érdeklődés „hívta életre” azt a fotókiállítást, amelyet ma délután 14 órakor nyitnak meg az egri Ifjúsági Házban. Az első emeleti Kísérleti Galériában azok a pillanatfelvételek tekinthetők meg, amelyek munkatársunk, Szántó György kameráján át a szabad Romániáért vívott küzdelem történelmi eseményeit örökítik meg. Ez az a város, ahová Eger-An- dornaktálya felől mindenki a lehető legszabályosabban hajt be. Valamivel az első házsorok után jól látható tábla jelzi: Rendőrség a város szélén.. Nem áll ott traffi- pax, nem bújnak fák, bokrok mögé a közlekedésiek, a KRESZ betartásához éppen elegendő a szerény „cégtábla”. Az utasokat, motorosokat, kerékpárosokat nagy-nagy lelki nyugalom szállja meg errefelé. S a türelem — a tájegységhez illően — matyórózsát terem... * Matyórózsa helyett fenyőág illatozik a Fő tér környékén. Az ünnepek táján olyan ez a hely, mint Babilon. Igaz, nyelvzavar nincs, de úgy érzi az ember, ide zarándokolt a fél világ. De a környék népe tíz-húsz-ötven kilométeres körzetből mindenképpen. Az áruházból megpakolva csörtet ki egy hangos család, nem lehet nem hallani az asszony elégedett szóáradatát: — Mondtam én, fiam, hogy itt jobb az ellátás. S Egerhez ez nem távolság... Hát, ha még meg is újul a Fő tér. Mert mint Soós Ferenc város- fejlesztési osztályvezető mondja a tanácson, az OTP mögötti területen ízléses pavilonsor épül. Öttíz vállalkozó már jelentkezett: cukrászda nyílik, tervezgetik a borforgalmi pince átalakítását, butikok kínálják majd az áruikat. A Matyó Áruház mellett 8-10 ágyas Motel kezdi meg működését az átutazók, időzni vágyók részére. * Zsúfolt a belváros, autóáradat önti el a főutat, nehézkes a haladás. A jövő ebben is változást ígér: megkezdik a 3-as út átkelési szakaszának építését, az idén a Bogácsi és a Szomolyai út közötti 1,5 kilométeres szakaszhoz fognak hozzá, a következő években folytatódik a belvárost kímélő részek kialakítása. Megújul a városszéli benzinkút is, amióta két töltősáv működik, másfél-kétszeres a forgalma. A kultúrál- tabb kiszolgáláshoz a tanács egymillió forintot adott, 1991 körül pedig a Shell Interág Rt „száll be” az új tankolóállomás építésébe. A motorizáció a fejlesztéseket szorgalmazza. * S az idegenforgalom, a gyógyvíz is. A reumakórház és a kemping között egy 200 ágyas gyógyszálló építését tervezi egy nyugati partner, a szándéknyilatkozat már elhangzott. Svéd üzletemberek érdeklődnek motelek, autószalonok létesítésének lehetőségéről. A Borsod, a Matyó Tourist és az IBUSZ a fizetővendégszolgálat bővítésén fáradozik. Nyaranta megduplázódik az egyébként 20 ezres város lakossága. A helyi áfész és a Zsóri üdülőtelep ÁBC-jét kívánja bővíteni, a KISZ-lakótelepen éttermet, presszót, butikokat, hírlapüzletet üzemeltethetnek majd a vállalkozók — szabad hely és lehetőség van! * Nem csupán reklámfogás, inkább a vendégszeretet jele, hogy már most mindenkit meghívnak a közeljövőben elkészülő, tájjellegű Táncpajta megnyitójára. Ez a közösségi ház a Kis Jankó Bori-házzal szemben épül fel, s itt kap helyet majd a 150-160 tagú Matyó Néptáncegyüttes, amelynek programjaiba egyszerre 100- 150 érdeklődő kapcsolódhat be. A szó szoros értelmében, mert rendeznek itt hagyományos, népi jellegű lakodalmakat is a hazai és külföldi házasulandóknak. Igazi vigassággal. Mondják, a lagzis muri másnaposságát majdcsak kipihenik a vendégek a zsórifürdő „orrcsiklandozó” illatú vizében... Sz. I. Matyóföldi kopogtató Beszélgetek Matyóország fővárosában, s lépten-nyomon úgy érzem, aprólékosan részleteznem kell, hogy „odaát”, Hevesben miként is mennek a mindennapi élet dolgai. Valamiféle rossz beidegződés teszi ezt, görcsössé váló tudata an- , nak, hogy az ember átlépett egy „megyehatárt”. Holott ; manapság elmosódóban vannak ezek a mezsgyék, eltűnőben van az a közigazgatási merevség, amellyel egykoron szigorú precizitással rajzolták meg a térképen a gyepűket. Fönn a Mátra vonulatában, az Alföld szélén pedig a Tisza mentén — jelezve ezzel, hogy a túloldal már egy más „világ”, mégha közös nyelvet beszél is a jónép. * Mondom, diskurálok a mezőkövesdi emberekkel, s las- san-lassan oldódik az „odaát- képzet” válaszfala, hiszen a j napi dolgainkban közösek a i gondjaink, az örömeink, köny- nyű hát szót értenünk. A vá- j rosnak itt is, meg Egerben is í fokozódó pénzügyi problémái , vannak, a lakossági igények a kor követelményeivel együtt növekednek, az új esztendő viszont nem méri dúsabban a földi „mannát” egyik helyen sem. Pártok alakulnak, nézetek csapnak össze, s éppúgy vágynak a békés, nyugodt életre az emberek itt, mint amott. S e törekvéseiket meg is beszélik egymással, a tapasztalatokat jó szomszédok módjára adják szájról szájra, hiszen a munkahelyeken — megyehatáron innen, vagy túl — nem az — hogyan, s milyen, közös eredménnyel... Tapasztaltam, jó ezekről beszélgetni, haszonnal jár közelebbről ismerni egymást. Történelmi patinája, emberi értéke van hát a szomszédolásnak, miért ne eleveníthetnénk fel a párbeszédet. Ezzel a szándékkal kopogtat be mától Matyóföldre — egyelőre Mezőkövesdre és Bogácsra—napikét- í száz áruspéldányával a 30-33 ezres megjelenésű hevesi lap, a ■ [ NÉPÚJSÁG. S nem titkolt , szándék, hogy később ugyancsak szomszédolni szeretne a megyehatárhoz közel fekvő Pásztón, Tiszafüreden, Bor- sodnádasdon, Aszódon, netán Abádszalókon és a környező kisebb településeken a Szerkesztőség. Jól tudjuk ugyanis, hogy az itt élő népcsoportokat — matyókat,, palócokat, jászokat — ezernyi szállal köti össze a tájegységek sajátos kultúrája, történelme, közösségi szokása, gazdálkodási hagyománya és modern ipari útkeresése, amelyről hűen és naprakészen számot adni újságírói, tömegkommunikációs kötelesség. Vélem, az a kapocs, amely az újságon keresztül már szorosabban összefűz majd bennünket, mind jelképesen, mind a hétköznapok gyakorlatában lerövidíti az utat egymáshoz. Bárhol születik is meg az együttműködés gondolata, a cél csak a közös érdek és eredmény lehet. Ma és mától naponta ezért kopogtatunk be mi is Matyóföldre, ahol — reméljük — szívesen fogadott „helybeliek” leszünk... Szilvás István
