Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-12 / 293. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. december 12., kedd Beiktatták a közmegegyezés kormányát — Gustáv Husák lemondott — Általános politikai amnesztia A csehszlovák megújulás visszafordíthatatlan Csehszlovákiában elmarad a hétfőre meghirdetett általános sztrájk, meri teljesültek azok a követelések, amelyektől a meg­újulásán harcoló erők függővé tették a munkabeszüntetést: va­sárnap beiktatták a nemzeti köz- megegyezés kormányát, Gustáv Husák köztársasági elnök le­mondott és még korábban az ál­lamfő általános politikai am­nesztiát hirdetett meg. Az általá­nos sztrájk elmaradása ellenére a diákok vasárnap úgy döntöttek, folytatják a saját sztrájkjukat, mert véleményük szerint követe­léseiket még nem teljesítették. A Polgári Fórum egyébként beje­lentette, hogy nem javasolja Ale­xander Dubceket köztársasági elnöknek, hanem Václav Havel államfővé választását támogatja. A Polgári Fórum vasárnap ki­adott nyilatkozatában elégedett­ségének adott hangot a politikai kerekasztal-megbeszélések ed­digi eredményeit illetően. Az új kormánnyal kapcsolatban a fó­rum azt hangsúlyozta, hogy az a szükséges kompromisszumok eredménye, de nem tükrözi a po­litikai erők összetételét az or­szágban. A fórum bejelentette, hogy miután a kormányfő szlo­vák nemzetiségű és párttag, a po­litikai pártokkal megállapodtak abban, hogy a cseh és a szlovák nemzeti paritásra, illetve a politi­kai szempontokra való tekintet­tel az államfőnek cseh nemzeti­ségűnek és pártonkívülinek kell lennie. A fórum ezért nem java­solja a szlovák Alexander Dub­cek jelölését a köztársasági elnö­ki posztra, hanem a cseh Václav Havel megválasztását támogatja. Václav Havel köztársasági el­nökké való választása mellett foglalt állást a fórum szlovákiai testvérszervezete, a Közvéle­mény az erőszak ellen is. A hiva­talos ifjúsági szervezet központi bizottságának titkársága ugyan­akkor olyan nyilatkozatot tett közzé, amely szerint a köztársa­sági elnököt több jelölt közül kellene megválasztani. Megem­lítette, hogy eddig Václav Havel és Ladislav Adamec jött számí­tásba, azt javasolták, hogy az 1968-as reformkommunista Cestmir Cisar egykori KB-tit- kárt, a cseh Nemzeti Tanács volt elnökét is jelöljék köztársasági elnöknek, mert két évtizededdel ezelőtt a diákok ezt már indítvá­nyozták. A sztrájkoló csehszlovák diá­kok vasárnap úgy döntöttek, hogy folytatják sztrájkjukat, mi­vel a legfontosabb követeléseiket még mindig nem teljesítették. A diákok központi koordinációs sztrájkbizottsága azt hangoztat­ta, hogy az ország különböző ré­szeiben eltérően alakul a belpoli­tikai helyzet, a párt vezető szere­pét csak papíron szüntették meg, Szlovákiában még mindig nincs új kormány, a CSKP Központi Bizottságában még mindig sok olyan személy maradt, aki felelős a jelenlegi válságért, a november 17-i rendőrterror parlementi ki­vizsgálása még mindig nem hoz­ta meg a várt eredményt. A sztrájkoló diákok egyébként szintén Václav Havel jelölését támogatják a köztársasági elnöki posztra. Csehszlovákiában a hétvégén megtartották a CSKP városi és járási konferenciáit. Ezeken a kommunisták többsége bírálta a párt akcióprogramját, a korrupt és kompromittálódott vezetők távozását követelte, többhelyütt javasolták, hogy csökkentsék az apparátust és szüntessék meg a kerületi pártbizottságokat. A bmói kommunisták városi konferenciáján felszólalt Karel Urbanek, a CSKP KB főtitkára is. Egyebek között azt hangoztatta, hogy Csehszlovákiában nem a szo­cializmus, hanem a szocializmus eltorzult bürokratikus-direktív formája van válságban. Urbanek azt fejtegette, hogy az új pártveze­tés a demokratikus szocializmus megteremtése, az állam által ellen­őrzött szocialista piacgazdaság, a szabad választások, a parlamenti demokrácia és a modern jogállam mellett van. Alexander Dubcek, aki a Prágai Tavasz idején volt a CSKP első tit­kára, vasárnap jelezte, hogy haj­landó lenne vállalni a jelöltséget a csehszlovák köztársasági elnöki posztra. Dubcek a csehszlovák hírszol­gálati irodának ét a csehszlovák rádiónak adott nyilatkozatában célzott arra, hogy szívesen elvál­lalná a köztársasági elnöki tiszt­séget. Kijelentette: soha nem vá­gyott ilyen magas posztra, de ha a nép úgy dönt, hajlandó elfo­gadni a megbízatást. Dubcek utalt arra, hogy eddig az új összetételű szlovákiai Nem­zeti Front vezetését és egyes prágai állampolgári kezdeményezéseket leszámítva hivatalosan még nem konzultáltak vele erről a kérdésről. Azt hangoztatta, hogy a mostani megújulási folyamat az 1968-as Prágai Tavasz folytatódása, ame­lyet minden erejével segíteni kíván. Kijelentette: államfővé választása a húsz évvel ezelőtt megsértett nép rehabilitálását és annak az útnak a folytatását jelentené, amelyre a fia­talok most léptek. Dubcek egyébként annak a véleményének adott hangot, hogy a megújhodási folyamat most Csehszlovákiában vissza­fordíthatatlan, mert nincsenek olyan külső akadályozó ténye­zők, mint amilyenek húsz évvel ezelőtt voltak. Tárgyalások kezdődnek az OECD-országok által nyújtandó támogatásokról Brüsszelben szerdán tárgyalá­sok kezdődnek a magyar kor­mány küldöttsége és a világ 24 fejlett országát tömörítő OECD- szervezet képviselői között. A megbeszéléseken várhatóan döntés születik a Magyarország­nak ígért támogatásokról és segé­lyekről. A magyar küldöttséget Horn Gyula külügyminiszter ve­zeti, a küldöttségben részt vesz Bartha Ferenc államtitkár, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnöke, Su- rányi György, az Országos Terv­hivatal államtitkára és Fazakas Szabolcs miniszterhelyettes. Négyoldalú találkozó Szovjet kezdeményezésre ti­zennyolc évi szünet után először ült tárgyalóasztalhoz hétfőn Nyugat-Berlinben az egykori négy szövetséges nagyhatalom nagykövete, hogy a megosztott város jövőjével kapcsolatos kér­désekről tárgyaljon. A Szövetséges Ellenőrző Ta­nács Schöneberg kerületi szék­házában rendezett háromórás ta­lálkozón a Szovjetunió berlini, továbbá az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország bonni nagykövete vett részt. Á rövid közleményben az olvasha­tó, hogy a nyugatiak emlékeztet­tek az 1987 decemberében elő­terjesztett, úgynevezett berlini kezdeményezésükre, amely a vá­rosba vezető légi útvonalak bőví­tését, nemzetközi rendezvények Kelet- és Nyugat-Berlinben tör­ténő megrendezését szorgalmaz­ta. Vjacseszlav Kocsemaszov nagykövet kedvezően reagált az indítványokra — korábban Moszkva gyakorlatilag válasz nélkül hagyta a Nyugat ez irányú kezdeményezéseit —, és néhány általános jellegű megjegyzést fű­zött hozzájuk. Ezeket a nyugati nagykövetek továbbítani fogják kormányaikhoz. Bocsánatot kértek a néptől Merre tovább, NSZEP? A NSZEP újonnan megválasztott elnöke nyilatkozik a sajtó mun­katársainak a párt rendkívüli kongresszusán, december 9-én Ideges feszültség, elkesere­dettség, tanácstalanság jellemez­te a küldöttek hangulatát az NSZEP rendkívüli kongresszu­sának hétvégi első fordulóján. Érezték, sok múlhat a mostani tanácskozás kimenetelén — hosz- szú, nehéz csatába indultak. Egy önmagát teljesen lejáratott, a széthullás egyre erőteljesebb je­leit mutató párt újjáformálására vállalkozott a berlini Dinamo sportcsarnokban összegyűlt 2750 küldött. A kongresszust előkészítő munkabizottság — a múlttal való szakítást ily módon is demonst­rálandó — a tanácskozás helyszí­néül a puritán sportcsarnokot választotta és nem a szocialista építés egyik dicsőségét, a köztár­sasági palotát, amelyben a ko­rábbi vastapsos, örömittas, lát­ványos külsőségek közepette rendezett kongresszusokat tar­tották. Minden erejét megfeszítve kellett dolgoznia a Központi Bi­zottság december 3-iki lemon­dása után választott munkabi­zottságnak, hogy a kongresszu­son legalább fő vonalakban irányt tudjon mutatni a további cselekvéshez, vagy legalább né­hány kapaszkodót nyújtson a tel­jesen elbizonytalanodott tagság számára. Az eredetileg decem­ber 15-re összehívott rendkívüli kongresszust egy héttel előre­hozták, mert felismerték, hogy a további késlekedés a párt vesztét jelentheti. A korábbi pártveze­tők visszaéléseinek napvilágra kerülése nyomán ugyanis még tovább nőtt a kilépési hullám. Az ország gazdasági és társa­dalmi állapotának valósághű fel­tárása is kiábrándulást, megdöb­benést váltott ki, ám igazán nagy megrázkódtatást sokakban az okozott, hogy a párt és az ország eddigi legfőbb vezetői, a magasz­tos eszmék fő hirdetői a legrafi­náltabb módokon éltek vissza hatalmukkal, a legpiszkosabb korrupciós ügyekbe keveredtek, minden jogállamban súlyosan büntetendő bűncselekményeket követtek el. Mintegy másfél hó­nap alatt többb mint félmillióan hagyták el a korábban 2,3 millió tagot számláló NSZEP-t. A keserű valóság megismeré­se erkölcsileg és lelkileg is súlyo­san megviselte a tagságot, amint azt a küldöttek felszólalásai is tükrözték. „Félek, a kollégák már nem állnak szóba velem” — mesélte egy rostocki hajógyári munkás. Egy eberswaldei admi- nisztrátomő szerint „ez a párt menthetetlen, a korábbi hatvan helyett alig néhányan maradtunk az alapszervezetben”. „A koráb­bi pártvezetés politikája az anti- kommunizmushoz teremtett táptalajt, s a fordulatot sajnos nem ez a párt indította el” — álla­pította meg a Humboldt Egye­tem egy docense. A hogyan tovább vitájában a legtöbben azzal foglalkoztak: feloszlassák-e a pártot, s ha nem, megváltoztassák-e a nevét. A többség végül is a név változtatá­sa mellett foglalt állást, és majd a kongresszus december 16-17- ikén zajló második fordulóján döntenek az új elnevezésről. Bár néhányan nagyon erőteljesen követelték a teljesen lejáródott NSZEP teljes feloszlatását, és új párt megalapítását, a túlnyomó többség ezt elvetette. Hans Modrow miniszterelnök is a párt megmentését minősítet­te a legfőbb feladatnak. Hangsú­lyozta: radikálisan szakítani kell a sztálinista rendszerrel, meg kell tisztítani a pártot, de — az ország érdekében is — nem szabad hagyni szétesni. Áz erózió megállítása, a meg­újulás érdekében teendő lépése­ket Gregor Gysi vázolta fel, akit az egész éjszakán át tartó, több mint 17 órás tanácskozás végén a párt elnökévé választottak. Az adminisztratív-centralista szo­cializmus társadalmi-gazdasági válsághoz vezetett — állapította meg. Olyan szocialista irányú fejlődést kell célul kitűzni, mondta , amelyet a demokrácia, a jogállamiság, a társadalmi igaz­ságosság és a humanizmus jelle­mez. E demokratikus szocializ­mus megteremtésének célját rögzítették abban az állásfogla­lásban, amelyet a küldöttek a hétvégi második fordulóig meg­vitatnak tagtársaikkal. A dokumentumban bocsána­tot kémek a néptől amiatt, hogy a párt korábbi vezetése az ország létét veszélyeztető válságot idé­zett elő, s egyben leszögezik, hogy a párt a jövőben nem tör egyeduralomra. A számos alapvető kérdést egyértelműen tisztázó állásfogla­lás mellett a kongresszus első fordulójának fő eredménye az el­nök és a száz tagú vezetőség megválasztása volt. Gregor Gysi 41 éves ügyvéd személyében olyan elnököt választottak, aki tiszta, semmiféle kapcsolata nem volt a bukott rezsimmmel, s né­hány héttel ezelőtti színre lépése óta beszédeiben és tetteiben is bizonyította, hogy a mélyreható reformok híve. Mint kongresszu­si szereplése is tükrözte: ponto­san tudja, mit akar, s ehhez el­képzelései, érvei is vannak. Rá vár a feladat, hogy az NSZEP süllyedő hajóját a felszínen tartsa és az irányváltást vezényelje. (Pach Ferenc) A Strasbourg! alku Az Európai Közösségek hétvégi strasbourgi csúcstalálkozóján mindenki megkapta azt, amit akart: Francois Mitterrand a kormány­közi konferenciát, Helmut Kohl pedig a német egységről szóló for­mulát. Csak Margaret Thatcher távozott ezúttal először nemcsak úgy, hogy nézeteivel magára maradt, hiszen ez máskor is előfordult, ha­nem abban a tudatban is, hogy nem tudta megakadályozni az általa nem kívánt döntéseket. A strasbourgi találkozót válsághangulat előzte meg, és Mitterrand, a közösség soros elnöke elismerte, hogy ha nem születik végül meg­egyezés, válság lett volna, de mindjárt hozzáfűzte: mivel létrejött a megállapodás, nem lett válság. Azt viszont cáfolta a záró-sajtóérte­kezleten, hogy a megállapodás adok-veszek alapon történt: Kohl csak azért járult hozzá a közösség további építéséhez szükséges pénz­ügyi értekezlet startidőpontjának behatárolásához, mert biztosítot­ták számára a tizenkettek támogatását a német egység ügyében. A két döntés szervesen összefügg. A kérdés az volt, hogy miként reagálnak a tizenkettek a kelet-európai, különösen pedig az NDK- beli változásokra a maguk belső életében. Mitterrand, mint a közös­ség soros elnökségét betöltő Franciaország vezetője,Jacques Delors, a közösség bizottságának elnöke — de legutóbb december 4-iki csúcsértekezletén Bush amerikai elnök is — úgy foglalt állást, hogy fokozni kell a tizenkettek integrációját, legyen hova „lehorgonyozni” az átalakuló kelet-európai országokat. A közösség bizottságának megvan a maga terve a belső építésre. 1992 végéig létre kell hozni a belső akadályoktól mentes nagypiacot, ahol semmi sem akádalyozza az áruk, a szolgáltatások, a tőkék, az emberek mozgását. Ez a folyamat évek óta tart (bár időnként meg­megakad). Ám ez önmagában nem elég. Szükség van a közösség „szociális dimenziójának” megteremtésére is, továbbá a nagypiac megteremtése után a tagállamok gazdaságpolitikájának további kö­zelítésére egészen addig a pontig, amíg közös pénze lesz a tizenket- teknek. Ehhez az alapokmány megváltoztatása szükséges, ahhoz vi­szont kormányközi értekezlet kell. Strasbourgban a közösség további építésének két próbája volt. Egyik a szocialista charta (alapokmány) elvi nyilatkozatának jóváha­gyása. Ezt Thatcher asszony ugyan ellenezte, de a többség igent mon­dott. A másik egy kormányközi értekezlet időpontjának kitűzése vol­na, hogy ne álljon le a folyamat. Ezt London szintén ellenezte, de azt még összehívhatták — ám a csúcs előestéjén Kohl is jobbnak látta vol­na a halasztást, tekintettel arra, hogy ez a gondolat a nyugatnémet üz­leti körökben sem igazán népszerű (mivel korlátozza a Bundesbank mozgásszabadságát). A halasztás megállást jelentett volna, tehát vál­ságot. Párizs és Bonn intenzív párbeszéde nyomán azonban végül Kohl beleegyezett abba, hogy a konferenciát összehívják a jövő év vé­gére — a nyugatnémet választások után. Ezzel a közösség elindul a pénzügyi unió, a közös pénz, az igazi integráció felé. Mi az, ami a magyarokat közvetlenül érinti mindebben? A közös­ség válsága gátolta volna azt, hogy az átalakuló Közép- és Kelet-Eu- rópának nyújtott nyugati támogatás ösztönzője és szervezője legyen. A strasbourgi megállapodás nyomán, éppen ellenkezőleg, e támoga­tás elvi alátámasztást kapott, és ez felgyorsítja a tizenkettek gyakorlati akcióját. Ennek konkrét bizonyítéka volt a Lengyelország és Magyarország támogatására a közeljövőben sorra kerülő lépések — köztük az IMF- fel való megegyezés esetén Magyarországnak biztosítandó mintegy 1 milliárd dolláros kölcsön — jóváhagyása, s főleg a Közép- és Kelet - Európa támogatására létrehozandó nagy bank alapelveinek kidolgo­zása. Az „európai bank az újjáépítésre és fejlesztésre” nyitva áll majd a Szovjetunió és Magyarország részvétele előtt is, ami azt jelenti, hogy — kisebbségi részesedéssel — a kelet-európai országok részt vehet­nek a bank irányításában is. A Strasbourgban történtek kihatnak a gyorsan átalakuló Európa egészének jövőjére. A közösség félévente tart csúcstalálkozót, egye­sek emlékezetesek maradtak, mások hamar feledésbe merültek. A strasbourgira bizonyára sokáig hivatkoznak majd. Baracs Dénes Általános választásokat javasolnak- A horvát demokratikus ellen­zék felhívása Az utóbbi hónapokban megala­kult tucatnyi horvátországi de­mokratikus ellenzéki párt és szer­vezet mintegy százezer aláírással ellátott közös felhívást juttatott el a Horvát Kommunisták Szövetsége vezetőségéhez, követelve, hogy egy hónapon belül a köztársaságban tartsanak általános választásokat, amelyen minden politikai párt je­löltjei indulhatnak. A Horvát Kommunisták Szövetsége KB elnöksége va­sárnapi ülésén elfogadta az el­lenzéki pártok javaslatát, amelyet a köztársaság kom­munistáinak hétfőn Zágráb­ban összeülő kongresszusa elé terjesztenek. A váratlan bejelentés meg­lepetést keltett. A horvátor­szági általános választások a jövő tavasszal lennének ese­dékesek. Tibet vallási vezetője, a dalai láma december 10-én átvette az 1989 évi Nobel-békedíjat Egil Aarvik-ttíl, a Nobel Bizottság elnökétől

Next

/
Thumbnails
Contents