Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-09 / 291. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. december 9., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. „Most még csak hagyján, amíg kettesben vagyunk...” — mondják a látogatónak , „Nemrég metszettem meg az ágakat, a kerttel telik a napom nagy része...” — mutatja a tanyagazda Életképek múltból és jelenből Anna néni levelét megírta ... A gyepű mentén, végelátatlan szőlőtáblák ölelésében, szinte a nyugalom szigeteként terül el az apró tanyai porta. A keskeny földút két megye pereme, ha a hunyorgó kisablakú, fehérre meszelt házikó léckapuját zörgeti az idegen, az udvar mögött a jász- szentandrási határ messzegése tárulkozik fel. A válla felett áttekintve pedig a hevesi rész kopasz szőlőtőkéi között nyargalászó szél borzolta homokbarázdák mintázata nyugtatja a szemet. Ki más lehet a vendégfogadó a Kéri-tanyán, mint a harsány szi- gorságú Buksi, lompos szőrű megvakkantója minden hívatlan hatáij árónak. — Jó helyen járunk-e, ha a Hevesi határ 5-ös címet keressük? — szólunk át a faretesszel zárt kapu fölött a kutyát csitító asszonyságnak, aki kezét töröl- getve lép ki az üvegezett veranda ajtaján. — Isten hozta magukat, ha Kéri Béláékat keresik... — kapjuk a békés választ, amelynek nyomán szíves invitálás csalogat bentebb a házba, az otthoni melegségbe, melynek jelét már távolról tudtunkra adta az ég kékjébe foszló keményfüst. S ahonnan íródott a levél, melynek kupolájára Anna néni kusza betűkkel rótta fel a címzést: "Árvái Lászlóné Heves megyei I. sz. Országgyűlési képviselő”. — Az én szép írásomat el tetszett tudni olvasni...?! — csapja össze a kezét a ház asszonya, s még akkor sem akar hinni a szemének, amikor az abroszos asztalnál szemtől szemben ül vele, s férjével a képviselőasszony. Anna néni megírta levelét, ám dehogy hitte, talán miért is hitte volna, hogy egy-két napra rá váratlan látogatója lesz a „ túlmegyé- ből”, Egerből. — Nehezen fog a kezem, mikor jártam én már iskolába... — teszi hozzá nyomatékkai, hogy azzal is teljen az idő, s rátaláljon a szavakra, elmondani a kockás lapra írt sorok okát. — A fiam, az elsőszülött Béla négyéves koráig nem ismerte az apját — pillant a férjére, aki a tűzhely közelébe húzódott, ahol a hímzett falvédő díszeleg piros cérnából kirajzolódott szöveggel: ’’Kéményseprő óh te piszkos, ha veled szembe jövök, a szerencsém biztos...” — Szerencsétlen sorsa volt a férjemnek—folytatja az asszony. — Három évre elvitték, de négy lett a katonaságnál 39-től a doni háborún át. Alig volt utána itthon, épp’ csak, hogy összeházasodtunk, megint visszavitték négyesztendei munkára, maradtam magamra várandóson... A pillanatnyi csöndben csak a tűzifa pattogását hallani, a hófehér mennyezeten meglibbenti a felszálló meleg a szalmaszálakból font aratási kalászdíszt. — Finn-Karéliában állt meg a transzportunk, egy papírgyárban robotoltunk, egész erdőrészeket vágtunk ki a negyven fokos hidegekben, úsztattuk a fát a tavon, míg be nem fagyott a vize. Keserves évek voltak, sokan nem is tértek haza — veszi át a szót az egykori lágerlakó. Majd azt mondja, még emlékszik a régi katonaballadára, de csak nagy unszolásra kerül elő a verses szöveg. Annak idején nem volt szabad terjeszteni, hátha ma is bajt hoz a fejükre, vélik csendesen. De, hát miért hozna, hiszen minden szava igaz, nézzük csak: „Vigyék a hírvivők, akik megmaradnak, Gyászos pusztulását sok szegény magyarnak... Rongyokba, éhezve, miként hajszoltattunk, Rengeteg irtáson, szenvedtünk, megfagytunk..." ...Negyvennyolcat írtak, amikor Kéri Béla Debrecenből megüzente, hogy él, s hamarosan hazatér. — Öt forintot adtak neki, az uramnak, amikor megjött, úgy kezdtük élőiről, mert én csak summás lehettem árvagyerekként, hogy megélhessünk — hangzik az igaz mese, amelyben arról is szó van még, hogy időközben az első gyermeket másik három apróság követte. Az anyának az otthon adott munkát, a férjnek — aki a Hevesi Állami Gazdaságtól ment végül is nyugdíjba — lett így csupán öregségi juttatás. S az elröppent, dolgos évek után még hatezer forintot sem kapnak ketten együttvéve. — A képviselőasszony a múltkorában arról beszélt, láttuk a tévében, hogy az ilyen, háborút, fogságot járt embernek, mint az én Bélám, most segít a törvény egy kis pénzzel a nyugdíjához. Ezért írtunk innen, a tanyáról, ha segíthetne... — tudjuk meg a levél születésének okát. Előkerülnek az iratok, a nyugdíjszelvény, a munkakönyv, még a kicsike borról szóló adócetli is az asztalra simul. Mind-mind fontos lehet, hiszen az élet ma már itt is, távol a város, a falu zajától, egyre nehezedik. S vele együtt nő az öregség terhe... — Most még csak hagyján, amíg kettesben vagyunk, de ha magára marad valamelyünk... — sóhajtanak rá egyet, s mesélik, bementek volna ők Szentandrás- ra, de nem tudták megfizetni a templom melletti harmadrész házért a 280 ezret. — Ennyi pénzt a gyerekeinktől sem várhatunk, adnak ők, amit tudnak, de ennyi már sok... Pedig ott közelről hallottuk volna a harangszót,- amit ide csak a szél sodor ki időnként... — legyintenek egyet a füstbe ment tervre. Az asztalnál Árvainé töri meg a kesergés folyamát. — Bízom benne, hogy sikerül intéznünk valamit — mondja. — ígérni most nem tudok semmit, nem is akarok, a nyugdíjemelést talán kiharcolhatjuk majd a helyzet alapján. Ánna néni megnyugvással bólogat, férje a házibor kóstolójára emeli a bepárásodott üvegpoharat. — Hát, egészségünkre...! A szebb és jobb esztendőkre...! — Arra... — tesszük hozzá. — Arra bizony, ráférne... Igaz is, közelednek az ünnepek. Anna néni sorolja számolgatja, mi mindent kellene már bevásárolnia, hogy illő asztallal várja a hazaröppenő gyermekeit és a kilenc unokát Hevesről, Érdről, Rákoskeresztúrról, aztán az országhatár másik oldaláról, Kassa közeléből. Talán mind itt lesznek újra a tanya tiszta csendjében, ahol téli játék közben nagyokat roppan a csizmatalp alatt a hó. Amikor hideg puhaságával szinte a garád tetejéig torlaszolja el a bejáratot, de úgy ám, hogy Béla bácsi rögvest elfeledje az egykori telek szörnyűségeit. S örömmel ugrassza ki a kicsiket a ház melegéből: — Gyertek, hányjunk utat...! Ha messzebb nem, hát csak az útkereszteződésben fagyoskodó tanyai postaládáig, hátha akkorra lesz már benne valami jó hír a nyugdíjról a Hevesi határ 5. címére, az 5136-os irányítószámon. .. Szilvás István A búcsúzás pillanatai... A képviselőasszony meglepetése, egy kis mikulási ajándékcsomag a jókívánságok mellé (Fotó: Perl Márton) Legyen egészségügyi intézmény a nagyfai alkoholelvonó A Józan Élet Egészség- és Családvédő Országos Szövetség választmánya a nagyfai munka- terápiás alkoholelvonó intézetben kialakult helyzetet elemezve felhívásai fordult a decemberi ülésszakra készülő Országgyűléshez. Ebben kérik, hogy a parlament a szükséges jogszabálymódosításnál vessen számot az alkoholizmus elterjedtségével, a családok fenyegetettségével és az alkoholbetegek személyiségjogaival, gyógyulási törekvéseivel, illetve a betegségükből fakadó ellenállásukkal is. Javasolják: töröljék el az 1982. évi 41. tvr-t, amely a bűn- cselekményt el nem követő alkoholbetegek ügyészségi, bírósági „beutalását”, büntető végrehajtási intézményben történő „gyógykezelését” írja elő. Véleményük szerint ugyanis a gyógyítást és a büntetést nem szabad összekeverni. (MTI) A jegynyomtatast európai színvonalra emelte König Ferenc 1893 június 6. nevezetes dátum az egri nyomdaipar történetében. Ezen a napon alakult meg az Egri Nyomda Részvénytársaság, amely alakuló közgyűlésén egy új nyomda létesítését határozta el. Az üzem a mai Széchenyi ut 4. szám alatti épületben kezdte el munkáját. Felvirágzása akkor kezdődött el, amikor 1894-ben a társaság igazgatótanácsa meghívta az üzem élére König Ferencet, aki addig egy kisebb miskolci nyomda társtulajdonosa volt. König Ferenc 1856-ban született Budapesten. Szülei korán elhaltak. Nagyanyja a Légrády testvérek híres nyomdájába adta tanulónak. Felszabadulása után külföldi cégeknél fejlesztette tovább szaktudását. Egerbe költözése után rendkívül nagy ambícióval fogott munkához. Elkezdte régi tervének megvalósítását. Irányításával a nyomda fokozatosan rátért a különböző színházi, mozi, fürdő és egyéb jegyek gyártására. Az egyes jegytípusokat maga tervezte meg. Kidolgozta azok előállításának leggazdaságosabb módszerét. Kiszámította a jegyek helyét az íven, hogy azok összehordásánál minél kevesebb munkával, selejtmentesen és gyorsan tudjanak dolgozni. Az volt az alapelve, hogy gazdaságosan, de ugyanakkor szép kivitelben és hibamentesen kell a jegyeket előállítani. Új jegykészítési eljárásait szabadalmaztatta is. Termékei népszerűsítése érdekében 1908-ban néhány garnitúra jegyét elvitte a londoni világkiállításra. Itt jegyeivel a szakemberek és a látogatók körében egyaránt nagy sikert aratott. A hivatalos elismerés nem mindennapi jele volt, hogy elnyerte a kiállítás nagydiját, a Grand Prix-t és a nagy aranyérmet. Az angliai siker az egri nyomdát Európa- szerte híressé tette. Egyes angol szakemberek szerették volna, ha az egri szakember náluk alapít jegynyomdát. Ő azonban minden meghívást elhárított, mivel csak hazájában akart dolgozni. A jegykészítés beindításával a nyomda helyiségei szűkek lettek. Ezért 1910-ben az igazgatótanács úgy határozott, hogy az üzemet más épületbe költöztetik. Erre a célra megvásárolták a mai Bródy Sándor u. 4. alatti XVIII. századi házat. Az épület azonban csak bővítéssel és átalakítással volt alkalmas nyomdaüzemnek. Az átalakítást Wind Géza építészmérnök tervei alapján hajtották végre. Az építész a tervezéskor és a kivitelezéskor mindvégig figyelembe vette König elképzeléseit. A nyomda új hajlékának létrehozásakor alkalma nyűt arra, hogy a kor színvonalán álló üzem létesítéséről vallott nézeteit maradéktalanul valóra váltsa. 1913-ban javaslatára egy Linotype típusú szedőgépet vásároltak, amely nagymértékben megkönnyítette a jegyszedők munkáját. Az új épületben a jegynyomtatás lett az üzem .főprofilja. Ez a nyomda látta el kiváló minőségű jegyekkel hazánk számos moziját, színházát, fürdőjét és egyéb intézményét. Sőt ezen kívül Éurópa több országába is szállítottak különféle jegyeket. Nem túlzás ha azt állítjuk, hogy ez a nyomda a jegykészítésben a II. világháború előtt olyan helyet foglalt el mint a gyomai Kner-nyomda, a könyvnyomtatás történetében. König Ferenc 1936 szeptemberében nyolcvanéves korában, több évtizedes munka után nyugdíjaztatását kérte. Ehhez az igazgatótanács magas kora és betegsége miatt hozzájárult. König a magyar nyomdatörténet jelentős, de eddig még kellően nem méltányolt nagysága volt. Milyen tényezők avatják őt a hazai nyomdászat nevezetes alakjává? Egyrészt imponáló szaktudása, másrészt emberi magatartása. König kiváló, minden újért lelkesedő nyomdász szakember volt, aki a hazai jegynyomtatást európai színvonalra emelte. Vérbeli tipográfusként négy fiúgyermekét is nyomdásznak nevelte. Két fiúgyermekével tanulmányokat végeztetett a híres lipcsei Maser-féle Nyomdaipari Technikumban. Családjának számos tagja is üzemében dolgozott. Nemcsak kiváló szaktekintély, hanem nagyszerű ember is volt. Üzemének munkásai körében patriarchális szellemet valósított meg. Munkásainak gondja és baja állandóan szívügye volt. Jólkereső alkalmazottai közül több, házat és szőlőt tudott vásárolni. Nem volt idegen tőle a haladó gondolkodás sem. Hatvanegy évig volt tagja a Magyarországi Könyvnyomdái Munkások Egyesületének. Dolgozóit nem bocsátotta el, ha valamelyik baloldali szervezetbe léptek be. 1945. augusztus 25-én hunyt el Egerben, 89 éves korában. Földi maradványait a hatvani temetőben hántolták el. Néhány éve kedves városában utca is hirdeti emlékét és hervadhatatlan érdemeit. Szecskó Károly Van mit javítani az ügyintézés nívóján... Az egri városi tanács műszaki osztályának még van mit javítania az ügyintézés színvonalán. Legalábbis ez derült ki nem olyan régen Heves Megye Tanácsának végrehajtó bizottsági ülésén, ahol dr. Jakab István vb-tit- kár elmondta, hogy a hatáskörébe tartozó felülvizsgálati kérelmek során több esetben is tapasztalta, hogy gyakran mutatkoznak hiányosságok az említett osztály tevékenységével kapcsolatosan. így például a hozott határozatok, a különféle közbülső intézkedések eljárási, illetőleg anyagi jogszabályokat sértenek. Erre a konkrét határozatok indoklásában a szakigazgatási szerv figyelmét felhívták, ennek ellenére azonban az ügyintézés színvonalában javulás nem következett be. E megállapítást a vb-titkár néhány példával alá is támasztotta... így szólt arról, hogy Egerben, a Tárkányi Béla út 10. szám alatti udvarrészen — annak megosztásával — az OTP nyolc lakásos társasházat kívánt építeni. Ehhez az elsőfokú építési hatóság az építési engedélyt kiadta, ez azonban ellentétes volt a részletes rendezési tervvel. Utóbbi módosítására nem került sor. Nem vonták be a telekalakítási eljárásba a műemlékvédelmi hatóságot sem, noha annak hozzájárulása nélkül építési engedély ezen a területen nem adható. Á közlekedési hatóság nyilatkozatának beszerzését is elmulasztották, pedig itt utcanyitásra is sor került volna. Lehetne még eseteket sorolni, de nemigen érdemes. Tény, hogy — amint ezt megállapították — az eddigi ügyintézési folyamat és szemlélet a továbbiakban nem tartható. Az általános törvényességi felügyeleti jogkörben a városi tanács vb-titkárának figyelmét is felhívták a jelentkező hiányosságokra, aki ígéretet tett a törvényesség hatékonyabb figyelemmel kísérésére és ennek biztosítására. Erre való tekintettel is a városi tanács — decemberi ülésén — a vb-titkári törvényességi felügyeletet önálló napirendi pontként tárgyalja majd.