Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-04 / 287. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. december 4., hétfő POSTAFIÓK 23. 5. Üzen a szerkesztő Döntsenek a tíszanánaíak! „Gyula” jeligére Panaszkodik, hogy a politikai jellegű, egyáltalán a napi politikával és olykor a nemzet érzelmeivel is foglalkozó hirdetményeket letépik, átfirkálják. Magunk is tapasztaljuk, figyelmünket nem kerülheti el, mert a látvány, a plakát a legforgalmasabb, a legfeltűnőbb helyen található, és olykori állapotát nem egynek látni kell. A választási agitáció esetében is egyik szervezet harsogó híradását felülragasztották az élelmes mások, és akadtak, akik ezt a kettős hírverést együtt tépték le. És itt nemcsak annak a lehetőségéről van szó, hogy utcagyerekek mulatságot láthatnak az ilyenekben. Sajnos, a kép, a látvány politikai kulturálatlanságunk hangos hirdetője. Fel kell nevelni végre a társadalmat a félelem szintjéről, a titokban támadás logikájától elszakítva a véleményig, a vélemény tiszteletéig, addig, hogy a társadalomról az lehessen a felfogás, hogy itt gondolkodó nemzet él, mindenkinek lehet önálló véleménye. És ha az emberek csoportosulnak, és életfelfogásuk, netán világnézetük alapján a közért tenni is akarnak valamit, azt ne tagadással fogadjuk, ne szégyenítse meg egy valahonnan feljövő tisztátalan akarat, hanem vegye tudomásul, netán tűije is el jelentkezését. Ha úgy tetszik, tisztességes eszközökkel harcoljon ellene. De sunyi módon, vagy pláne erőszakkal — semmiképpen! A plakáttépés ugyanis az erőszak egyik formája, ezt nem szabad elfelejteni. V. L.-né Idézünk soraiból: „Szerkesztő úr, bocsásson meg a csúnya írásért, de deréktól nyakig gipszben vagyok... olyan embereknek akarom megköszönni jóságukat, akik a kötelességükön túlmenően segítettek rajtam. Ugyanis balesetet szenvedtem október 8-án, Hort előtt. A mentő és a A Népújság november 28-án Rálépni (élet)veszélyes! címmel megjelent cikkére az alábbiakat válaszolom: A nyáron történt panaszbejelentés alapján a Városgondozási Üzem — a műszaki osztály vezetőjének utasítására — a hidat felülvizsgálta. Megállapítottuk, hogy azon a közlekedés baleset- veszélyes, mivel a híd pallója elhasználódott, a korlátja hiányos, nem stabil, a pallók egy része hiányzik. A teljes javítás a felmérés szerint mintegy százezer forintba került volna. Tekintettel arra, hogy a kezelői jog rendezetlen volt, olyan megállapodás született, hogy a padló pótlását, a korlát javítását ettől függetlenül el kell végezni. Sajnos, munkatárrendőrség értesítése után Gacsal Benjaminr. százados azonnal intézkedett a roncs elszállításáról. A gmk emberei, akik a kocsit elszállították és rendbe hozták, nemcsak jó munkát végeztek, de reális áron is számláztak. És hálás vagyok azoknak is, akik a balesetkor a roncsok közül engem kiszedtek.” Aki már volt áldozati állapotban, még inkább baleseti áldozat, tudja, mit jelent a sokkhatás és ami azzal együtt jár, nem beszélve a sérülésekről és a veszteségekről, amiket el kellett szenvednie. Ilyenkor a szenvedő alany mindenért hálás. Nem is ezért emeltük ki ezt a levelet a postából. Az a feltűnő és példaértékű, hogy itt, ebben a baleseti szituációban mindenki a helyén állt, és úgy volt rendes, hogy az áldozat érezte, társak között, emberek között él. És erre azért hívjuk fel különösen a figyelmet, mert a közömbösség, az érzéketlenség teljed nálunk, mint ősszel a nátha. K. S. Javaslatát idézzük: „A bükki és mátrai községek közötti keskeny, kanyarokkal, lejtőkkel cifrázott utak legkritikusabb métereit szinte egész télen nem gondozza senki. Miután minden községben van téesz, s rendelkeznek is legalább homokszóróval, ezért az utak megyei felelőseinek addig a felismerésig el kellene jutniok, hogy időszaki szerződéssel ezeket a kritikus területeket bérmunkában is rendezzék, rendben tartsák... Úgy gondolom, hogy ezeknek a kérdéseknek ilyetén kezelése a nagy anyagi károkon túl emberi életek megmentése és családi tragédiák megelőzése is lenne. Nem értem, a biztosító társaságok hallgatását sem ebben az ügyben.” Minden mondata megfontolandó, értékes javaslatok — két oldalra is. Remélem, az illetékesek is olvassák rovatunkat! saim nem gondoskodtak a hiba kijavításáról, így kerülhetett sor arra, hogy panaszra okot adó újságcikk jelenhessen meg. A mulasztók felelősségrevonására intézkedtem, elrendelve egyidejűleg a halaszthatatlan munkálatok azonnali elvégzését, amely az erdőgazdaság hatékony közreműködésével december 2-ig elkészül. A végleges, teljes javítási munkát a kezelői jog tisztázása után külön megrendelés alapján soron kívül elvégezzük. Elnézést kérek az ügyben valamennyi érdekelttől a késedelmes hiba elhárításáért. Fekete Mihály az Egri Városgondozási Üzem megbízott igazgatója A Népújság november 23-i száma tiltakozó levelet közölt Gőz Pál, a Heves és Vidéke Áfész elnökének tollából, amely arról szólt, hogy a tiszanánai MSZP-alapszervezet aláírás- gyűjtési kampányt kezdett annak érdekében, hogy az áfész községi részlege legyen önálló, váljon ki a közös szervezetből. Levelére az alábbiakban válaszolunk. írásának alcíme a következő: „A javaslatot meghallgatjuk, de a döntés jogát fenntartjuk!” Ezzel szemben kijelentjük, hogy a döntés joga a tiszanánai embereké, döntsenek a tiszanánaiak! Amennyiben a helyi áfész-tagok és a lakosság úgy foglal állást, hogy támogatja a kiválást, úgy ezt a hevesi központnak nincs joga megvétózni, sőt ezt az elhatározást köteles tiszteletben tartani. Az MSZP alapszervezete a község érdekeinek szószólója kíván lenni, ezért alapszervezetünk visszautasítja a hevesi áfész-vezetőség e kérdéssel kapcsolatos magatartását, amellyel a j tiszanánaiak kiválási törekvéseit 1 gátolni igyekszenek. A helyi lakosság döntő többsége — megítélésünk szerint — a kiválás mellett van. A levélíró szerint Tisza- nánán olyan törekvések vannak, miszerint a helyi egységet egyesek ki kívánják szakítani a nagy közösből. Furcsa módon értelmezi az áfész-elnök a kiválás kérdését. Szó sincs „kiszakítás- ról”, mert a különválást nem erőszakosan, hanem demokratikus úton kívánjuk elérni. Gőz Pál azt állítja a levelében, hogy az új párt beavatkozik az áfész munkahelyi és gazdálkodási kérdéseibe. Erről szó sincs! Az MSZP-alapszervezet tiszteletben tartja az áfész gazdálkodási önállóságát, viszont a község ellátása már politikai ügy! Az itt élő több ezer ember mindennapi ellátásáról van szó, ezt nem lehet Felháborodásomat (és másokét is) az váltotta ki, hogy — mint a november 26-i népszavazás egyik szavazatszámláló bizottsága választott tagjának — több ismerősöm és munkatársam jegyezte meg, hogy megérte nekem ott lenni, mert 500 forint napidijat fizettek érte. A félreértések elkerülése végett: mi vállaltuk ezt a munkát, nem vártunk érte ellenszolgáltatást, és módunkban lett volna visszautasítani, vagy nem elvállalni ezt a nem kis feladatot, de nem tettük, mert segíteni akartuk régen is és most is hazánk és szűkebb lakóhelyünk előrehaladását. Felháborító azonban, hogy csupán azért, mert a Magyar Demokrata Fórum 480 forint napidijat fizet a szavazatszámláló bizottsága delegált tagjainak, most azt hiszik A Magyarországi Szövetkezeti és Agrárpárt zászlóbontó nagygyűléséről a Népújság tudósítója úgy fogalmazott a lap november 25-i számában, hogy „s kifejezésre jutott, hogy megyénk szülöttét, Kulcsár Kálmán igazságügyi minisztert támogatják a pusztán munkahelyi, belső gazdálkodási kérdésnek tekinteni. Arról viszont Gőz Pál nem beszél, hogy annak idején ő hogyan támogatta az MSZMP azon beavatkozását, hogy tíz község fogyasztási szövetkezetét össze kell vonni. Akkor ez ellen nem volt kifogása. Érdekes módon akkor azt sem vizsgáigatta, hogy az aláírók hány százalékot képviselnek, és hogy megvan-e a kétharmados többség? Egyáltalán, megvolt-e a többség? A valóságnak megfelel az, hogy a tiszanánai tagértekezleteken összesen alig több, mint százan jelentek meg, azonban ebből 98 személy egyértelműen a kiválást támogatta. Valószínű, hogy a távolmaradók is hasonlóképpen nyilatkoztak volna. A csekély fokú részvételért nem az egyszerű tagok a hibásak, hanem azok, akik kisajátították maguknak a szövetkezet vezetését, akik leszoktatták az embereket arról, hogy bármibe is érdemlegesen beleszóljanak. Az állítólagos szövetkezeti demokrácia — amire Gőz Pál hivatkozik — nem volt egyéb látszatnál — bár még annak is rossz volt — és üres formaságnál, ténylegesen néhány ember döntött a leglényegesebb kérdésekben. Az áfész-tagság, a szövetkezeti demokrácia csak névleges. Nyűt titok, hogy korábban az egyes tagértekezletekre a tagság egy részét csak úgy tudták elcsalogatni, ha a gyűlés végeztével különböző ajándékokat osztogattak szét — sorsolással egybekötve. Tulajdonképpen a gyűlések fő attrakciója ez volt. Ez a vezetőségnek is így volt jó, mondván, az emberek ne ártsák bele magukat a fontos dolgokba, s ezért hajlandók voltak lekenyerezni őket. A tagértekezlet a vezetőségnek is teher volt — mert csak baj volt vele —, és csak azért rendezték meg, az emberek, hogy mi is pénzért dolgoztunk. A legsértőbb azonban az, hogy az MDF nem restell azzal hencegni, hogy ezt az ösz- szeget ők nem veszik fel, hanem felajánlják jótékony célra. Köny- nyű annak felajánlani — ezzel propagandát kifejteni —, akinek van mit, de mi mit tudunk felajánlani? Pusztán a napi társadalmi munkánk értékét, ami reméljük, van annyi, mint a fenti napidíj, mert mi is becsületesen dolgoztunk. Hogy teljesen tiszta és világos legyen mindenki előtt, hét ember napi ellátására 100 forintot biztosított az állam. Még zacskós tejre sem futotta volna, ha például nálunk Pétervásárán — néhány megértő gazdálkodóegység Í nem mind), költségvetési üzem, terva, takarékszövetkezet és a köztársasági elnöki tiszt elnyerésében.” Igaz, ez a szándék megfogalmazódott egy hozzászóló részéről, de ebben a nagygyűlés szavazással döntött, hogy nem foglal állást, mindenkinek személyes mert megtartását törvény írta elő. Ilyenkor persze nagyszerű ígéretek hangzottak el, de hát mindenki tudja, hogy ígérni a legkönnyebb... Egyszóval, ez a vezetés a lekenyerezésre mindig kapható volt, az azonban, hogy a községben nagyon sokszor nem lehet kenyeret kapni (vagy csak többnaposat), már nem látszott ilyen égető kérdésnek. Nem beszélve a zsírról, a húsárukról és egyéb cikkekről. Aki mindezt nem hiszi, kérdezze meg a tiszanánai embereket, hogy hányszor várakoztak már, vagy álltak sorba kenyérért! A tiszanánai ellátás — mai mértékkel nézve — rossz. Az itt élő embereknek nincsenek luxusigényeik, csupán nem kívánnak másodrangú állampolgárként élni. Itt az ideje, hogy a községek a rájuk kényszerített szervezeti keretekből kitöijenek, erre ma már megvan a politikai lehetőség is. A kiválás jogilag eddig is lehetővé volt téve, azonban minden ilyen kísérlet reménytelen vállalkozás volt, mert a helyi követelések még nyilvánosságot sem kaphattak. Az áfész egybe- maradása egyedül a hevesi részleg — illetve az ott funkciókban lévő vezetők — érdeke, mert az egyes községekben realizálódott nyereség a hevesi központba vándorol, s azok így tudnak egyes veszteséges részlegeket (pl. az Akác éttermet és presz- szót) fenntartani. Ezennel élünk a nyilvánosság adta lehetőséggel, és felszólítjuk a Heves és Vidéke Áfész keretébe tartozó más községek lakosságát, áfész-tag- ságát, valamint e területen működő MSZP és más pártok, mozgalmak aktivistáit, hogy támogassák a tiszanánai törekvéseket, egyúttal a máshol is létező helyi kezdeményezéseket karolják fel. MSZP tsz anyagi hozzájárulással nem segítette volna napi élelmezésünk megoldását. (Meg kell, hogy jegyezzem, az MDF delegált bizottsági tagjai ugyanebből étkeztek.) Még egyszer szeretném hangsúlyozni, ez nem bírálat, nem valamiféle követelőzés, nem támadás (mert mi akkor is vállalunk társadalmi munkát ezután is, ha kis batyunkban magunknak visszük az élelmet) Ez az igazság, ami hozzátartozik az állampolgárok becsületes tájékoztatásához, és ahhoz, hogy a társadalmi munkának, a szabadidő közért való feláldozásának is legyen legalább olyan értéke és becsülete, mint a megfizetett munkának. ügyévé tette, hogy ki, kire szavaz. Hite szerint ettől még mindenki szavazhat Kulcsár Kálmánra is. a Magyarországi Szövetkezeti és Agrárpárt Országos Választmánya nevében Budai Sándor Az érem másik oldala A Népújság november 27-i számának Üzen a szerkesztő rovatában az egyik írásról magamra ismertem. En vagyok ugyanis a Volán-taxi 14-es számú Daciájának sofőije. A kedves utas, akinek a levele megjelent, azzal vádol, hogy becsaptam ötven forinttal. November 4-én este valóban én vittem el őt és feleségét a Zalka Máté út 64-es szám alá. Az is igaz, hogy 500 forinttal fizetett, és én nehezen tudtam visz- szaadni, kevés apróm lévén. Megkérdeztem a hölgyet, hogy papírhúszast elfogad-e, ugyanis sokan ezt visszautasítják. Még negyven forint hiányzott, a többit már leszámoltam a panaszosnak. Kérdésemre azt a választ kaptam a hölgytől: „persze, jó lesz a papírpénz, a gyerekek örülni fognak neki.” — és eltette. Nos, „kedves” utasom, ahelyett, hogy rágalmazó leveleket ír a Népújsághoz, egyszerűbb lett volna, ha az ügyet megkonzultálja a feleségével, családi körben. A központtól kapott válaszon pedig ne lepődjön meg, ennyi energiával bárki beszólhat, aki taxival utazott, hogy becsapták, és adják vissza a pénzét. És ha már itt tartunk! Az eset után ön háromszor-négyszer is taxit rendelt a város és a környék különböző pontjaira, hogy így „leckéztesse” meg a Volán-taxisokat. A telefonközpontos minden alkalommal felismerte hangját. Engem sem a pénz bosszant, és én is az emberi tisztesség és a becsület mellett, a gerinctelenség ellen emelem fel a szavamat. Bóta József Eger Ügyfélfogadás — még nem az igazi Nemrégiben jöttem haza huzamosabb norvégiai turnémról, és' itthon, mint szabadfoglalkozású előadóművész dolgozom, általában este. Napközben tehát van időm a hivatalokat járni. November 30-án sógorom kérésére érdeklődtem az OTP Heves Megyei Fiókjánál, hogy milyen lehetőségek vannak egy új magánműhely létrehozására. Onnan a munkaügyi szolgáltató irodába irányítottak a szükséges papírok beszerzése céljából. Csütörtökön ügyfélfogadás nincs! — olvastam a bejárati ajtón. Ügy gondoltam, bekopogok, mivel én nem munkát keresek, de nem is kínálok, csupán érdeklődni szeretnék. Nagy sokára kijött egy hölgy, s közölte velem, hogy nem érdekli, ügyfél vagyok, vagy sem, örüljek, hogy egyáltalán kinyitotta az ajtót, és jöjjek holnap, mert akkor adnak felvilágpsítást. Ez egy szolgáltató iroda? Úgy tudom, hogy az adófizető állampolgárok pénzéből tartja fenn a Magyar Köztársaság, méghozzá a munkanélküliség csökkentése érdekében. Ilyen bürokráciával és mentalitással akarjuk mi megközelíteni — arról nem is beszélve, hogy utolérni — a fejlett nyugati országokat? Kovács József Eger A mulasztókat felelősségre vonták tiszanánai alapszervezete Segítettünk — ellenszolgáltatás nélkül Eged Istvánná Pétervására Mindenkinek személyes ügye... 1989. december 7-én, csütiirtökön délelőtt 10 órakor JÁSZÁROKSZÁLLÁSON Marx tér 1. alatt (a piac mellett). Előhűtött és fagyasztott darabolt és egész — BAROMFI továbbfeldolgozott baromfitermékek — FELVÁGOTTAK száraz és félszáraz füstölt — BAROMFIKOLBÁSZOK és speciális szentesi baromfiáruk — TELJES VÁLASZTÉKBAN _____________________________ ÁLLANDÓAN KAPHATÓM__| N YÍLIKÉpítkezők figyelmébe! Ne fáradjon! OTTHONÁBÓL TELEFONON rendelje meg az építkezéshez szükséges FALAZÓANYAGOT! Garantált áron, az építkezés helyszínére szállítva veheti át tégláját 1990. első negyedévben, ha még az IDÉN MEGRENDELI. Áraink a csomagolási és szállítási költségeket, valamint ezek ÁFÁ-ját is tartalmazzák. A gyártól számított 150-200 km-en belül. Hőszigetelő falazatnak: Thermopor 19/14 27,00 Ft/db (36x19x14 cm) 120 db/raklap Teherhordó falazatnak; B/30-as blokktégla 17,60 Ft/db (30x17,5x14 cm) 151 db/raklap Kettősméretű soklyukú tégla 11,60 Ft/db (25x12x14 cm) 221 db/raklap Kevéslyukú kisméretű 7,40 Ft/db tégla nagyszil (25x12x6,5 cm) 330 db/raklap Válaszfalnak: 6 cm-es válaszfaltégla 12,30 Ft/db (6x20x30 cm) 256 db/raklap 10 cm-es válaszfaltégla 18,40 Ft/db (10x20x30 cm) 160 db/raklap Kettősméretű soklyukú tégla 11,60 Ft/db (25x12x14 cm) 221 db/raklap Várjuk megrendelését! Telefon: 66/51-209• DTCSV; Mezöberény I. Téglagyár Mezöberény, Gyár u. 1. 5o50.
