Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-28 / 305. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. december 28., csütörtök FIATALOKRÓL. - FIATALOKNAK 5. * » > i I i ) 9 Né 3 «» »• •a 3 D 3 Változó úttörők Legfontosabb szövetségesük a család Juhász Mihály egy egri hu­szonéves fiatalember. Aki sokat lődörög az egri belvárosban, az ismeri. De nem ismeretlen a neve az országban sem, azok között, akik az alternatív zene barátai. Ennek révén most már megye- székhelyünkön is egyre többen tudják, ki ő, hiszen állandó házi­gazdája, szervezője az Ifjúsági Házban lassan egy éve működő MÁS-klubnak. Egy álmos, szür­ke délelőttön leültünk a lakásán beszélgetni. Amíg megittunk egy-két teát, az alábbiakat me­sélte. „1985 elején a Volánnál dol­goztam, s akkoriban szerveztem Pakson a Total-fesztiválokat, amelyeken punkzenekarok lép­tek fel. Akkor kerestek meg en­gem a rendőrségtől, s közölték, hogy kirűgatnak a munkahe­lyemről, hogyha még egyszer koncertet szervezek. Ezt azóta sem vonta vissza senki, de úgy tűnik, hogy nem bántanak. Hi­vatalos eljárás soha nem folyt el­lenem, csak folyton zaklattak. Dühös vagyok, hogy egy ilyen országban kellett fiatalnak len­nem. Most már tulajdonképpen mindent megcsinálhatok, van rá lehetőség, csak elegendő pén­zem nincs. Planzinet szeretnék kiadni, rendszeresen megjelenő folyóiratot. Néhányat sikerült is.” „Legszívesebben anarchistá­nak vallanám magam, de sok dol­got találtam benne, amivel nem tudok mit kezdeni. Úgyhogy in­kább azt mondom, hogy MÁS va­gyok. Az anarchiáról egy csomó hülyeség él az emberek fejében, menő politikusok is állandóan azt hangoztatják, hogy jó lenne, ha a mai magyarországi helyzet nem vezetne anarchiához. Szerintem meg jó lenne, mert az anarchia nem azonos a káosszal, a terroriz­mussal. Az anarchiának a jelsza­va: élni és élni hagyni. Megszűn­ne az állam, nem lenne nyilván­tartás, irányítás. Az emberek nem lennének ilyen hülyék, ha nem nyomontanák őket. Csak hát az a kételyem, hogy a kommunizmus gondolata sem butaság, és mégis diktatúrához vezetett. Magyaror­szágon félelmetes szörnyek lettek az emberekből. Csak elszi­getelten lehetne élni, de a teljes elszigetelődésre sajnos nincs le­hetőség.” „Egy gmk-ban dolgoztam, amelynek a vezetője jóban volt az ifiházasokkal, ő cipelt be en­gem oda, s felvetődött, hogy kel­lene egy klub. Egyébként én na­gyon IH-ellenes voltam, egyálta­lán nem tetszett, amit csinálnak. Márciusban eleinte nem voltak még koncertek, de tudtam, hogy ez csak idő dolga. Most már ott tartunk, hogy minden héten van buli, és nagyon sokan jönnek. Úgy tudom, hogy vidéken csak Békéscsabán van hasonló, de ott sincsen ennyi rendezvény.” „’81 nyarán állandóan a Nép­kertben üldögéltem, s akkor ho­zott valaki egy kazettát, hogy ezt ők csinálják. Nekem nagyon tet­szett, s el is határoztuk, hogy ala­pítunk zenekart. Akkor még nem volt ehhez semmiféle ideo­lógia, csak öt-hat ember elkez­dett punkoskodni, senki nem tu­dott zenélni, így alakult meg az első együttes, a QQRIQ. fellép­tünk vagy hatszor, játszottunk a csepeli iljúsági parkban is. Oda Trunkos András vitt bennünket, akit Nagy Feró révén ismertem, aki nagy barátom volt. Néhány év múlva szerveztük az Egri Csil­lagokat, de az nem sok mindent csinált. Utána jött az Egri Bika­vér, amellyel Pakson is játszot­tunk. Mostani zenekarom, a Biz­tonsági Tanács most kezd formá­lódni. Sok tagunk volt, s én min­dig szerettem volna, ha van éne­kesnőnk, s most lehet, hogy meg­találtuk. Most felléptünk Eger­ben a Vágtázó Halottkémek előtt. Túlzottan nem akarok tet­szeni az embereknek, annyira máshogy nézzük a világot. A kedvenc zenekarom is csak né- hányaknak tetszik Egerben, ak­kor én mit akarok. Februárban szeretnénk néhány helyre menni az országban. És azt még feltétle­nül írd meg, hogy nagyon jó kis csapat vagyunk.” „Most az Ifjúsági Házban meglehetősen szabad kezem van mindenben, és ez jó. Itt Egerben mindig is lett volna igény az ilyes­mire, ebből a szempontból jó a város. Az a baj, hogy egyedül csi­nálom, kéne valaki, aki legalább majdnem annyira ért hozzá, mint én. Ugyanis én hirtelen ötletek alapján rengeteget utazom, s egyszer hosszabb időre is szeret­nék elmenni. Azt hiszem, hogy jelenleg az ember utazás közben a legszabadabb. Általában egye­dül megyek, mert nehéz is társat találni, másrészt nagyon jó ma­gányosan barangolni. Sok ilyen utazóval találkozom, s azok álta­lában jó fejek. írogatni is szok­tam, betűket, nagy igényem van rá, csak link vagyok. Azt hiszem, jobban rendszerezni kellene a dolgaimat.” Itt befejeztük, hiszen a tea is elfogyott. Kovács Attila Mit akar a Magyar Úttörők Szövetsége? — ezt a kérdést ma­gának tette fel a szervezet a kö­zelmúltban lezajlott X. országos konferencián. A választ Zánkán értékelték a csapatok képviselői. A MUSZ programnyilatkozatá­ról Hegedűs Pálné megyei úttö­rőelnökkel beszélgettünk. — Miben kíván változtatni a mozgalom.a jövőben? — A jelenleg zajló társadalmi átalakulást annak alkotó része­seként kívánjuk megélni. A kriti­kus önvizsgálat után is fenntart­juk: szeretnénk megőrizni a négy évtized értékeit. Ezt alapul véve igyekszünk a szervezetet átalakí­tani, céljainkat újrafogalmazni. — Melyek ezek? — A demokratikus, önkor­mányzati elven működő úttörő­közösségek hálózatán keresztül járulnánk hozzá a gyermekek egészséges fejlődéséhez, erköl­csük, világképük kialakításához. Célunk, hogy tagjainkat a huma­nista értékek megtartása, a haza- szeretet, a demokrácia és a béke iránti igény, valamint a közéleti- ség jellemezze. Értékrendünk­ben a szövetséghez tartozás ön­kéntessége az első helyen szere­pel. — A jelenlegi tagok főként ro­mantikus keretek között zajló programokat remélnek. Mit vár­nak tőlük a jövőben? — Együttműködést az útke­Az egri Jan Palach-csoport a Fiatal Demokraták Szövetsége keretein belül kíván működni, elfogadja programját és szerve­zeti szabályzatát. Tagjai lehetnek mindazok a 14 — 35 év közötti fiatalok, akik elismerik a szövet­ség és a csoport programját, irányelveit. Mivel generációs szervezetről van szó, ezért a teljes jogú tagság mellett azokat is várják, akik egy-cgy konkrét esetben szeret­nének segíteni. A csoport első­sorban a radikális, saját sorsuk­ért tenni akaró, szabadelvű fiata­lok jelentkezésére számít. Alapelvük az, hogy a magyar társadalom jövője az ifjabb gene­rációkon múlik. Céljuk, hogy alattvalókból, kiszolgáltatott emberekből önálló gondolatok­kal rendelkező, saját sorsukat alakítani tudó közösséggé szer­veződjenek. Alapító nyilatkoza­tukban ügy fogalmaznak, hogy resésben. Ugyanakkor fontos­nak tartjuk, hogy ápoljuk a sza­badságküzdelmek hőseinek, a tudomány, a kultúra és a sport nagyjainak emlékét, s minden­kor ismerjük el a munkában helytálló ember tisztességét. — Szóba került az iskolás kor­osztály érdekeinek védelme is... — Megfelelő életteret és pers­pektívát követelünk a társadalmi átalakulás folyamatában. Ezért minden intézkedést vizsgálni és minősíteni fogunk. Támogatunk minden olyan szándékot és tet­tet, amely a család helyzetének javítására irányul, s fokozott fi­gyelmet fordítunk a hátrányos helyzetű gyermekekre. — A konferencián kimondták azt is, hogy a szövetség nem vál­lalja a gyermekkorosztály egye­düli, kizárólagos képviseletét. Ez alapján kapcsolataikat is más­ként alakítják a jövőben? — A szövetség nem kíván kü­lönböző pártok politikai küzdel­meinek terepévé válni. Önálló gyermekmozgalommá válunk, s magunk alakítjuk ki álláspon­tunkat a társadalmi jelenségek­ről, s a hozzájuk fűződő viszo­nyunkról. Legfontosabb szövet­ségesünknek a családot tekint­jük, s együtt szeretnénk működni minden intézménnyel, amely te­ret akar és tud nyújtani a gyere­kek szerveződéseinek. (Honfi Gábor) nem kívánnak messianisztikus élcsapat lenni, azonban mint po­litikai és ifjúsági szervezet, sze­retnének részt venni Eger város és hazánk arculatának alakításá­ban is. ígérik, hogy a helyi közéletben aktívan és radikálisan jelennek meg, hogy képviselőket delegálnak a helyi önkormányzatba, együttműködnek az ellenzéki szervezetekkel. További céljuk a közélet megtisztítása a kor­rupciótól, a protekcionizmustól, a visszaélésektől. Szolidaritást vállal­nak minden elnyomott személlyel és csoporttal. Meggyőződésük, hogy nem elég egy hamis rendszert meg- dönteni, hanem újat kell építeni, amiben az egyén is megtalálja a boldogulását. Minden érdeklődő fiatal je­lentkezését váiják az alábbi cí­men: Eger, Széchenyi u. 18., I. emelet 26-os szoba, hétfőnként 17 — 19 óráig. Nem akarok nagyot mondani, de ma egy zenés-táncos szórako­zóhelyen csak füst van és tömeg. Ahogy szinte mindenhol, a táncparkett itt is túl kicsi; a terem nagyobb részét elfoglalják az asztalok, a körülöttük ülők do­hányoznak, mindemellett nem díjazzák a szeszmentes italokat. A cigarettafüst gomolyog, az aj­tót, az ablakokat nem lehet ki­nyitni, mert „bejön” a hideg. A tél tehát ki van zárva, a szakadó hó a külső világhoz tartozik, a bennlévők számára megszűnt az időjárás, a belső klíma kellemes — forrósodik; sörök, zene, nők: egyre jobb. Szeretek táncolni, de nem sze­retem, ha lökdösnek. Bulira pe­dig nincs lehetőség, ahhoz tágas tér kellene, talán egy nagy park — szabadtéri diszkó(!) — zöld fákkal és bokrokkal. Valamint tavasz vagy nyár, illetve meleg. Szóval rázunk és vonaglunk ritmusra. Szintén ritmusra valaki rendszeresen belém könyököl. Még ha csak néhányszor, elis­merném, hogy véletlen, sőt elke­rülhetetlen, hiszen olyan sokan vagyunk, senki sem fér el igazán. De aki engem zavar, biztos, hogy nincs egyedül. Páran összeka­paszkodtak, megfogták egymás vállát, s most forognak, közben énekelnek: „Americanos!” Nem maradok adós, visszavágok, kö­nyökkel, többször is, nem szé­gyellem magam. Egyikőjük hátrafordul és meglendíti a kezét. Engem csak érint, az igazi kárvallott a mellet­tem táncoló. Ahova az ütést kap­ta, a szemét törölgeti, s csak néz, csodálkozik, hogy minek kö­szönheti az ökölcsapást. Mert­hogy ő nem bántott senkit, részé­ről a lökdösődés abszolúte nulla. Én pedig egy szót sem szólok, hogy például: „Ne haragudj, én érdemeltem volna” — mivel el­nézést kérni nem igazán „menő” dolog. Vagy a másiknak, annak, aki ütött: „Ide kérem, itt a bűnös, én voltam” — mert félek tőle, könnyen lehet, hogy túl erős el­lenfél. Nem akarok nagyot mondani, de ma Magyarországon csak füst van és tömeg. (rénes) Jan Pal fi fi apart alakult Egerben Mit lehet még ehhez hozzá­tenni? Rozsda marja, nem ragyog... Barta Alajos és Kiss Sándor (az MSZMP megyei bizottságának hajdani vezetői): Már nem rólunk szól az újság nyolc oldala Idill 1989 ta­vaszáról Ami az ifjúsági oldalakról kimaradt Több ifjúsági szervezet képviselői is kifogásolták (a Fidesz pél­dául tüntetéssel is ijesztgetett), hogy nem rendszeresen jelenik meg lapunkban az ifjúsági oldal. Kárpótlásul az elmaradt írásokért és képanyagokért, szerkesztettünk egy kis visszapil­lantót, s ebbe olyan felvételeket is válogattunk, amelyek a külső szorítás hatására nem jelenhettek meg, s így mára veszítettek ak­tualitásokból is. Egyúttal köszönjük lapgazdáinknak az elmúlt évet, s kívánunk nekik ugyanolyan boldogat, mint amilyen a mi­énk volt, hiszen most ők is megtudhatják, hogy' teher alatt nő a pálma. Barta Katalin Kovács Attila Gál Gábor Koncz János

Next

/
Thumbnails
Contents