Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-28 / 305. szám

2.

NÉPÚJSÁG, 1989. december 28., csütörtök

Változatlanul tart a gyűjtés, indulnak a szállítmányok megyénkből is

Támogatás

a Romániában szükséget szenvedőknek

Az „antikrisztus” halott

Karácsonyi énekek csendültek fel a bukaresti rádióban, majd egy bemondó következett: „Milyen csodálatos hír ezen a karácsonyestén: az antikrisztus halott!”. A román vezetők előtte jelentették be, hogy népirtás és egyéb súlyos cselekmények vádjával elítélték és hétfőn kivégezték Nicolae Ceausescut és feleségét. Azóta a televízió mutatta a hadsereg által kivégzett diktátor holttestét is.

„Vége van hát. Huszonöt éve szenvedtünk... azt szerettem volna, ha lassú halált hal, és annyit szenved, amennyi nekünk kijutott” — mondta a hír után egy román újságíró.

Néhány hír kiszivárgott a Ceausescu házaspár utolsó óráiról. Egyikük sem volt hajlandó együttműködni a bírósággal, és azt mondták, hogy az nem illetékes felettük ítélkezni. Követelték, hogy a román parlament mondja ki a verdiktet. Elutasították azt is, hogy védőügyvéd képviselje ügyüket. Együtt akartak meghalni, nem kértek kegyelmet.

Ez nem a megvető bátorság jele, hanem a biztos tudaté: az ítélet nem lehet kétséges.

Ceausescu azonban tagadta, hogy felelős lenne emberek tízezreinek haláláért, mint ahogy azt is, hogy családja egymilliárd dollárt sikkasztott volna.

Az ország mai állapota, az előkerült holttestek, s azok is, akik még most is nap mint nap halnak meg — az elmúlt negyedszázad —, elegendő bizonyítékok.

Amikor a kivégző osztag felvezette a házaspárt, Elena Ceausescu szólt hozzájuk: „Olyan voltam hozzátok, mint az anyátok”. Egy katona válaszolt: „Miféle anya az olyan, aki megölte a mi anyánkat?” — ezt egy szemtanú mesélte el.

Az ítélet-végrehajtáshoz önkénteseket kértek — mindenki jelentkezett, sorshúzással választották ki a háromtagú osztagot.

Románia nem tört ki örömrivalgásban, de

senki sem titkolja, hogy mély megnyugvással fogadta azt, ami történt.

Ceausescu Kelet-Európábán a második kommunista vezető, akit kivégeztek; az első Nagy Imre volt.

A kivégzésnek akadnak bírálói is — másként szerettek volna ítéletet mondani, bár az ítélet jogosságában kevesen kételkednek.

A gyors ítélethozatal — és ítélet-végrehajtás -- azonban Románia új vezetőit látszik igazolni: minél gyorsabban le kell zárni az elmúlt 25 évet, és hozzá kell látni végre Románia átépítéséhez, mert a „Ceausescu-éra” szinte csak tennivalót hagyott maga után.

Mindinkább körvonalazódik az új hatalmi szerkezet, s tény, hogy az induláshoz kedvez a nemzetközi környezet is: Magyarország volt az első, amely elsőként ismerte el a Nemzeti Meg- mentcsi Frontot, és napok alatt Románia új vezető testületé széles körű elismerésben részesült Keleten és Nyugaton egyaránt.

Alig néhány órával az ítélet-végrehajtás bejelentése — és öt nappal a forradalom kezdete — után megszilárdult a Nemzeti Megmentési Front. A vezető testület elsődleges célja kétségkívül most az, hogy kitöltse a hatalmi vákuumot, kezébe vegye és megszervezze a múlhatatlanul szükséges intézkedéseket.

Az elmúlt öt nap alatt Románia végeredményben központi akarat nélkül maradt, s amilyen mértékben normalizálódik a helyzet, úgy válik egyre szükségesebbé a feldúlt ország mindennapi életének normalizálása és a normális politikai, társadalmi, gazdasági élet előfeltételeinek megteremtése. Az Ion Iliescu vezetése alatt álló front elsődleges támasza — az össznépi támogatás mellett — ma még a hadsereg, de Romániában is egyre-másra alakulnak a politikai pártok, szervezetek, közöttük a magyar nemzetiség szervezetei is.

(Folytatás az L oldalról)

Az utóbbi időben talán egyetlen kérdésben sem volt olyan egységes a magyarság, mint abban, hogy segítséget kell nyújtani a Romániában szükséget szenvedő népnek. Közös a felelősség- érzet, pártállástól függetlenül különböző politikai mozgalmak tagjai s pártonkívüliek ajánlják föl támogatásukat. Szinte minden település megmozdult megyénkben is, sorra érkeznek a hírek arról, hogy milyen módon igyekeznek az emberek támaszt nyújtani a bajbajutottaknak.

Mint már tegnapi lapszámunkban jeleztük, Egerben is nagy erővel indult meg a szervezés. Az első vállalkozók már pénteken elindultak, szombaton konvoj eredt neki, de másokról is kaptunk értesüléseket. A központ a Széchenyi út 18. szám alatt van (tel: 10-833), ahol az egri és a környékbeli lakosság több mint tíz tonna értéket adott össze. Ezenkívül különböző vállalatok, termelőszövetkezetek készpénzzel, áruval siettek segíteni. Ennek köszönhetően ma újabb kocsioszlop lépheti át a határt az itteni küldeménnyel, mint előzőleg jeleztük, az úticél a Székelyföld. Annak szívében, Marosvásárhelyen igyekeznek enyhíteni a szükséget. A most szervezés alatt álló kocsikaraván este nyolckor indul, remélhetően minél több teherautót sikerül szerezni. A szállítmányban gyógyszer és élelmiszer szerepel, nagy mennyiségű krumpli, liszt, cukor, búza, s még sok minden. A konvojt Biharkeresztesen már várják, útvonala biztosítva van.

A Vöröskereszt Gyöngyösi Városi Szervezeténél Majoros Jánosné titkár érdeklődésünkre elmondta, hogy nagy segítőkészség mutatkozik meg város- és környékszerte a romániaiak megsegítésére.

Atkárról két teherautónyi élelmiszert, tisztítószert és elemeket ajánlottak fel. Gyöngyösön pénzt gyűjtenek, a szakszervezetek városi bizottsága pedig tartós élelmiszert és vért küld Erdélybe. A Hazafias Népfront városi szervezete 50 mázsa lisztet indít útnak, a szállítást maga szervezi meg. Élelmiszer-felajánlásról tudnak Adács, Vison- ta esetében, de ugyanígy élelmiszert ajánlott fel a Thorez bányaüzem, ahonnan még pénzadományok is érkeznek. A Gyöngy- szöv Áfész igazgatóságán pénzt gyűjtenek a szakszervezettel együttesen.

Szűcsiből, Domoszlóról és Markazról ugyancsak tartós élelmiszert gyűjtenek, és várhatóan a mátraalji községekből csütörtökön indítják el az első szállítmányokat. A MÁV üres vagonokat tartalékol az állomáson, és amennyiben ezek megtelnek, rögtön továbbítják őket. A Volán-tehertaxisok szintén önként vállaltak fuvart, és a Vörös- kereszt megyei szervezete koordinálja tevékenységüket. A városi szervezetnél, Gyöngyösön, mihelyt összeáll egy szállítmányra való, azonnal a vasútállomásra küldik.

Füzesabonyban is napok óta folyik a gyűjtés a román lakosság megsegítésére. A településen az MSZP, a Demisz helyi szervezetei ez idáig 87 ezer forint összegű támogatást indítottak útnak a Vöröskereszt segítségével. További adományokat várnak a Baross út 12. és 14. szám alatt, valamint az MHSZ Rákóczi úti irodahelyiségeiben.

Hatvanból az MDF és az SZDSZ helyi csoportjai felhívására mozdult meg először a lakosság. Innen az első nagy tételű szállítmányok már meg is érkeztek a rendeltetési helyükre. A cukorgyár 2 tonna cukrot, a konzervgyár pedig több tonna kon- zervet ajánlott fel, s juttatott el a rászorulóknak. A sütőipari üzemekből 6 tonnányi kenyérszállít - mány ugyancsak átjutott már a határon. Dr. Baranyai Miklós, a hatvani kórház osztályvezető főorvosa szemtanúként számolt be a küldemények megérkezéséről és fogadtatásáról.

— Kitörő örömmel fogadtak bennünket már az első alkalommal is, december 23-án. A szentestét a határon töltöttük, és 25- én indult az újabb szállítmány. Többen kértek tőlünk kenyeret és élelmiszert, azonban a hivatalos, nagy tételű élelmiszercsomagokat a központi elosztóhelyeken várják, ahol az arra kijelölt emberek döntenek az igazságos elosztásról. így a körülöttünk álló polgároknak a saját ételünket adtuk oda. Viszonzásképp lyukas román lobogót, egy negyedévre szóló lejárt kény érj egyet, karszalagokat és a Jelen című újság első, friss, magyar nyelvű számát kaptuk ajándékba. Segítséget nyújtottunk a Fekete doboz forgatócsoportjának is.

Hatvanban egyébként továbbra is számítanak a jóindulatú emberek adományaira. Az MDF és az SZDSZ helyi képviselői az ifjúsági házban, a kórházban és a könyvtárban veszik át a segélycsomagokat.

Ugyancsak Hatvanból kaptuk a hírt, hogy a Lenin Tsz 50 darab élő sertést ajánlott fel segítségként, s hogy a tsz-tagok között külön gyűjtést szerveztek. Vágó József tsz-elnök arról is beszámolt, hogy a szövetkezet vadász- társasága legutóbbi ülésén 50 ezer forint azonnali pénzsegélyt szavazott meg a román lakosságnak. Az elnök felhívja a megyei és az országos vadásztársaságok figyelmét, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez, és tegyenek meg minden tőlük telhetőt a nemes cél érdekében.

*

Több felhívást is kaptunk még, így például az egri áfész igazgatósága Heves megye szervezeteihez fordult, hogy járuljanak hozzá Románia hősi népének boldog új évéhez és boldog jövőjéhez. Á szakszervezetek Heves megyei képviselete is kéréssel fordul a megye szervezett dolgozóihoz és szakszervezeti szerveihez, hogy intézményesen vegyenek részt a segítségnyújtásban. Azt kérik, hogy pénzgyűjtést szervezzenek, ajánljanak fel pénzbeli támogatást az önkéntesség elvének szigorú betartásával. Ázt javasolják, hogy a szak- szervezeti költségvetésekből, a tagság egyéni felajánlásaiból, illetve munkahelyi és vállalati pénzeszközökből történjen meg ez. Az összegeket az OTP Heves Megyei Igazgatósága által vezetett SZMT 359 9800 7007 141- 8-as egyszámlára, „Románia megsegítése” jelzéssel kérik átutalni. Az összegek felhasználását a Vöröskereszt megyei szerA szombati egri nagygyűlés után öt teherautóval indult útnak Bak István kisiparos vezetésével az öt teherkocsiból álló egri konvoj . Már a vezetők és kísérők ösz- szetétele is bizonyította, hogy ösz- szefogás bontakozott ki: különböző pártok tagjai és pártonkívüliek egyaránt csatlakoztak a menetoszlophoz. Viszontagságos útjukról vezetőjük számolt be szerencsés visszaérkezésük után:

— Azzal a céllal indultunk, hogy a szegedi Zalka laktanyában rakodunk le, de azt beszéltük meg, hogy az eseményektől tesszük függővé úticélunkat. Azt tudtuk, hogy annál kisebb a veszély, minél nagyobb a menetoszlopunk. Csatlakozott hozzánk még néhány más város küldeménye is. Azt a hírt hallottuk, hogy már Magyarországon is figyeli a segélyek mozgását a Se- curitate. Mi is találkoztunk egy gyanús autóval. Ezért, s az új hírek hallatán a nagylaki határátkelő felé fordultunk Szeged előtt. Csak saját felelősségünkre engedtek volna el bennünket, s éjszaka nem is indultunk el. Harvezetén keresztül tervezik, s mindenről tájékoztatást nyújtanak.

A megyei polgári védelmi parancsnokságit, felhívott bennünket, mely szerint a különböző gazdálkodási egységeknél RDV- csomagjaik vannak, amelyből a Vöröskereszt útján szeretnének eljuttatni többfajta gyógyszert Romániába. A Polivitaplex-8, a Reasec, a Ridol, a Florecan és Tetran tablettákat. December 29-én 9 órakor vizsgálják át ezeket az illetékes városi parancsnokságon, majd továbbítják.

Változatlanul él az egri rádióamatőrök által kiépített rádiólánc, amely rejtjelezve szolgáltat különböző információkat a menetoszlopok irányításához, a családok felkutatásához, s máshoz. Mint elmondták, külföldi társaikkal is kapcsolatban állnak, valóságos nemzetközi hálózat alakult ki a romániai helyzet miatt. Mint beszámoltak róla, még mindig harcokról szólnak az éterben a hírek. Olyan menetoszlop is visszaérkezett, amelyet

cokról beszéltek ugyanis. Sokan ennek hallatán nem is mentek tovább, valóságos raktárrá változott már a környék. Reggel fél 9 körül a Máltai Szeretetszolgálat konvojjá szervezett bennünket, s így léptük át a határt.

Nekiindultunk. Csodálatos volt, ahogy fogadtak bennünket. Mindenki kint állt az út szélén. Éltették a magyar — román barátságot, s térden állva kérték Isten, hogy óvjon meg bennünket. Útközben, bár az úgynevezett szisztematizálás eredményeit is láthattuk, az épülő nagy kaszárnyákat és az átmeneti szállást: üzemen kívüli hizlaldákba költöztették a kilakoltatott embereket. Arad előtt fokozottan ellenőriztek mindenkit, a külföldi autókat is, mert egy francia személygépkocsiból kilőtték a sofőrt, s egy darabig abból öldökölt a Securitate. Aradon kíséretet kaptunk, hogy kikerüljük a veszélyes városközpontot. Temesváron kiégett trolibuszok, lakások fogadtak bennünket, 10 óra után nem sokkal értünk oda. A lerakodóhelyen néhány perccel azelőtt még tűzharc volt: páncéalaposan kilyuggattak, csupán csodával határos módon menekültek meg a sofőrök. Ennek alapján tanácsosnak látszik a nagyobb menetoszlopokhoz kapcsolódni, nem személygépkocsival nekivágni a nagy útnak. Különösen az látszik viszonylagosan biztonságosnak, ha előre megszervezik a védelmet, mint a ma Székelyföldre induló egri szállítmány esetében. Ugyancsak óvnak az olyan egyéni akcióktól, mint a romániai gyermelozott harcjármű védett bennünket. A temesvári központi kórházhoz mentünk először, ahol visszaküldték bennünket a Szabadság térre. Ott kommandós egyenruhás arabokat is láttunk fogságba esve. Aztán megint visz- szairányítottak bennünket a kórházhoz, ahol az orvosok segítségével — civilben voltak, mert lőnek a fehér köpenyesekre — rakodtunk le. Közben öt katonát hoztak be, kettő közülük meghalt az orvlövészek golyójától. Aztán végül helyet találtunk annak a nagy mennyiségű élelmiszernek, olajnak, száraztésztának, lisztnek, margarinnak, cukornak, leveskockának stb., ami az egriek adományából származott, s a gyógyszereknek. Siettünk vissza, hogy a sötétedés nehogy ott találjon bennünket, de a temetőnél még megálltunk: ott megéreztem, hogy milyen lehetett a hitleri fasizmus. Aztán rátapostunk a gázra, mert Aradon már kezdték eltorlaszolni az utakat éjszakára. Infratávcsövekkel és páncélöklökkel készültek fel a védekezésre. Szentestén éjfélre értünk haza, még menet közben

kék hazánkba hozatala, mert ez is sok veszélyt rejteget a jelenlegi, szinte átláthatatlan szituációban. Egyébként naplót vezetnek az adásokról, ezért a későbbiekben olvasóinkat tájékoztatják majd tapasztalataikról.

Mivel több helyi élménybeszámoló, gyűjtésről szóló értesítés befutott hozzánk, arra kérjük kedves tájékoztatóinkat, illetve olvasóinkat, hogy csak egy-két jellemző részletet adhassunk közre azokból.

meg kellett állni, hogy kibeszéljük magunkból mindazt, amit átéltünk, amit vissza sem lehet adni.

— Úgy láttam, hogy gyors segítségre van szükség. Nem értem a Magyar Vöröskereszt várakozó álláspontját. Az emberek egy szál pulóverben, lilára fagyva, a felgyújtott gépkocsik tüzénél melegedve éltették a szabadságot. Kisgyerekeim vannak, de úgy érzem, az életveszély ellenére bármikor visszamennék, vagy akár ott is maradtam volna, ha kell. Nagyon nagy szükség van ott mindenre.

*

Több beszámoló befutott még hozzánk, de úgy érezzük, ez a jellemző a mostani helyzetre. Nem

azt mondják akik visszajöttek, hogy nem féltek, hiszen az előző nap Egerből ott járt busz utasai is csak hajszál híján menekültek meg egy Daciából tüzelő titkosügynököktől. De mégis úgy érzik, hogy szükség van rájuk, ezért halálmegvető bátorsággal indultak és indulnak el újra.

(gábor)

Véradókat várnak

Mint a hírügynökségek jelentették, útnak indultak az. első vérkészítményeket tartalmazó szállítmányok is. Ezért mind nagyobb szükség van a fogyóban lévő készletek pótlására. Már tegnap megindultak a véradások, de arra kérik az önkénteseket, hogy minél nagyobb számban jelentkezzenek a véradóállomásokon. Azokért, akik vérüket adták a szabadságért, mi is megkockáztathatunk egy tűszúrást!

„Az életveszély ellenére bármikor visszamennék’y

Akik a segélyekkel megjárták Romániát

Egy vita — az igazi vitáról

Folytatódott — mert nem dőlt el tegnap sem — a vita a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságában a Litván KP-nak arról a döntéséről, amellyel kimondta az SZKP-tól való függetlenségét. Ez az egyetlen mondat is érzékelteti a helyzet képtelenségét: egy önmagát függetlennek deklarált párt — amelynek sorsáról mások döntenek. Valószínű, hogy a vita formailag lezárul — de hogy nem fejeződik be, az biztosra vehető.

A Litván Kommunista Párt néhány nappal ezelőtt rendkívüli kongresszusán döntött úgy, hogy kiválik a szovjet kommunista pártból.

Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára (és államfő) hétfőn kemény szavakkal ostorozta a litvánok döntését: kijelentette, hogy a jelenlegi párt- és állami vezetés nem tűr el semmiféle szakadár lépést. Mint mondotta, az egységes, szilárd szovjet állam a nemzetközi biztonság elengedhetetlen feltétele, s ez forog kockán. Különben is, az SZKP szervezeti szabálya nem tesz lehetővé hasonló egyoldalú döntést, a litván KP határozata tehát törvénytelen — „szakadár”. Ráadásul Vilnius lépése a haladó erők szétesését jelzi, csapás a peresztrojkára. Nyomban indítványozta is: alkosson a Szovjetunió törvényt mindenféle szeparatista szervezet ellen. Ha átlépjük ezt a vonalat, akkor azt lehet mondani, hogy szándékosan törekszünk a Szovjetunió felbomlasztására — mondotta.

Látható, a litván KP vállaira nem kevés teher nehezedik: a nemzetközi biztonság, az egységes Szovjetunió, a peresztrojka sorsa, a haladó erők egysége — a pártegységről nem is szólva. Gorbacsov főtitkár (és nem mellékes, az államfő) egyáltalán nem leplezte, hogy nem „pártügyről” van szó. Az éles szavak azt is jelzik, hogy Moszkva — legalábbis most — óriási jelentőséget tulajdonít a vita kimenetelének.

Az izgalom és a vita hőfoka érthető: a tét nagy — de mindkét oldalon az.

Gorbacsov felszólalása érzékeltette, hogy mi forog kockán: a nagybetűs Központ és az egyes köztársaságok viszonya — tulajdonképpen a Szovjetunió jövőbeni létformája. Ezen belül csak másodlagos kérdés, hogy milyen viszonyban lesznek majd az egyes köztársaságok kommunista pártjai a központi párttal, de ha most a litván kommunisták független útra lépnek, akkor megindul egy olyan folyamat, amelynek a vége egyelőre beláthatatlan.

El lehet tűnődni azon is, hogy milyen kapcsolatban áll a Htván KP függetlenedési törekvése a balti államok önállósági törekvéseivel. Voltaképpen már tény, hogy a balti köztársaságok gazdasági autonómiájának fejlődése megindult, sőt, ezt Moszkva szentesítette is, hiszen beleillik a „peresztrojka” gazdasági törekvésébe. Hogy ez az autonómia politikai tekintetben milyen messzire j ut, az ma még egyáltalán nem világos — az egyik oldalon a véglet mindenképpen az, hogy az egyes balti államok teljes függetlenségre törekednek. Ennek a törekvésnek az az alapja, hogy még a szovjet parlament is elítélte, semmisnek nyilvánította a Molotov — Ribbentrop paktum titkos záradékait, de odáig már nem ment el, hogy megkérdőjelezze a balti államok Szovjetunióhoz való „csatlakozási szándékának” törvényességét.

Ha pedig a Litván KP most független lesz, akkor eggyel több ok, indok és alap kínálkozik a függetlenségi folyamat továbbvitelére. A másik oldalon: hogy képzelhető el az egyre önállóbb Litvánia úgy, hogy eközben pártja egy központi akaratnak van alárendelve — s nemcsak a pártja, hiszen egyelőre a Szovjetunióban alkotmányosan is a párté a vezető szerep, az egyetlen párté. Olyan abszurd helyzet alakulhat ki, hogy miközben az ilyenolyan formában autonóm Litvánia meghozza állami-gazdasági döntéseit (a pártügyeiről nem is szólva), a „vezető párt” Moszkvában e döntéseket akármikor megkérdőjelezheti — az autonómia pedig marad egy papírfecni.

Nem túlzás azt állítani — ahogy erre Gorbacsov is világosan rámutatott —, jóval többről van szó, mint a Litván KP függetlenségéről. Ez a döntés nemcsak kihívás a központi akarat ellen, de a sokat emlegetett pluralizmus kézzelfogható bizonyítéka, az egypártrendszer törvényességének megkérdőjelezése, az „egy- párt” vezető szerepének a sutba dobása. S ez még csak a kezdet. A Szovjetunió sokszínű nemzet. Olyan kérdésekről van szó, amelyeket nem zárhat le az SZKP központi bizottságának egyetlen ülése. Ennek a vitának — éppen a peresztrojkából következően — folytatódnia kell. Ez a vita már „igazi" vita.

(fodor)