Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-23 / 303. szám
4. GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1989. december 23., szombat Karácsony napján Sírva írta alá Hetekig menekült előle, de december 24-én valahogy nyitva maradt a kapu. Négy népnevelő nyitott be rajta. — írd alá a belépési nyilatkozatot, Pista — mondta az egyikük. — Mit akarsz? Okos ember vagy, láthatod, hogy ezt kell csinálnod. Azt gondolod, hogy...? Pedig megfogadta, hogy inkább eltöri a kezét, de ő a belépési nyilatkozatot alá nem úja. — Nagyon rosszul éltek akkor a téeszcsében — emlékezik, és magyarázza az elhatározását. — Mi meg akkorra kezdtük utolérni magunkat. Nagy István Gyöngyöspüspökiben cseperedett fel. A szüleinek volt egy kevéske földje, de azon szűkösen lehetett csak megélni. A felesége sem kapott hozománynak sok földet. Módosaknak nem lehetett mondani őket. — Rengeteget dolgoztunk — mondja összehúzott szemöldökkel, mintha még most is a markában érezné a kapa nyelét. — Jó néhány év kellett hozzá, hogy űgy-ahogy rendbe jöjjünk. Vettünk néhány hold földet a többi mellé. Új szekeret és lapos kocsit csináltattam. Volt egy lovam is. Éppen ott tartottunk, hogy ettől kezdve egy kicsit könnyebb lesz az életünk. Akkor jött a szervezés. Mindenkit a tsz-be! Maga elé néz, mintha valami filmet látna az asztal lapján peregni. — Én aztán nem — kötöttem magam. — Akármi lesz is, én a közösbe be nem lépek. Arra gondolt, hogy eddigi munkájának fuccs. A sok verejték, a sok gyötrődés mind hiábavaló volt. Azt a keserves..! — Nem fenyegettek engem, csak mondták, hogy én okos ember vagyok, meg hogy mit akarok én egyedül..? Lehet, hogy akkor már szinte mindenki belépett a faluban, Püspökiben, ami most már Gyöngyös. A gyötrődés eltartott egy ideig. Biztosan megfordult a fejében, hogy ezek négyen innen el nem mennek addig, amíg a neve oda nem kerül a belépési nyilatkozatra. így csinálták ezt másutt is. Azt is hallani lehetett, hogy volt, ahol még fenyegetőztek is. — December 24-e volt, karácsony napja. No, jó kis Jézuska, szép ajándékkal..! Kétségbeesve nézett szét maga körül. Mintha segítséget várhatna bárkitől. Mintha azt gondolta volna, hogy valaki betoppan a házba és azt mondja, eddig csak tréfa volt, azt a belépési nyilatkozatot nem kell aláírni, ál- dassék a kis Jézus szent neve. A felesége ott harapdálta a kis kendőt a szája sarkában. A négy népnevelő pedig mereven nézett rá vissza. — írd alá, hallod, aztán békén hagyunk. Sírva fakadt. Hullottak a köny- nyek a szeméből. Olyan keserves pillanatokat azóta sem nagyon élt át. • Szent karácsony napján! Dobolt a fülében a gondolat. így történt. A teljesen új lapos kocsit szétszedte, felrakta a padlásra. A szekeret nem adta oda annyiért, amennyit ígértek érte. Évekkel később a fele árért adta el, a lapos kocsit pedig elajándékozta a családban. Ez történt Nagy Istvánnal akkor, a szervezés idején, 1960- ban. — Tudja még ma is, hol volt a földje? — Hogyne. Öt-tíz méter különbséggel meg tudom mutatni, pedig azóta már táblásítottunk. — Szeretné visszakapni? — Nem. A szövetkezetnek meg kell maradnia. Gabonát például csak nagyüzemi körülmények között érdemes termeszteni. De arra is gondolni kell, hogy hány embernek ad ma megélhetést a tsz. Azt is természetesnek tartom, hogy aki gazdálkodni akar saját maga, és a földje a tsz-ben van, kikérhesse a részét. Azt azonban el sem tudom képzelni, hogy pont a régi földjét kapja vissza, ha csak a véletlen ezt nem teszi lehetővé. Egy nagy tábla közepén nem lehet kihasítani néhány hektárt, mondjuk. — Ez is, de nemcsak az. A józan ész is. Mert ezek után mondanom sem kell talán, hogy a valamikori makacs, keményfejű paraszt, aki végül sírva írta alá a belépési nyilatkozatot, ma a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz elnöke. Annak is sora van, hogyan lett a parasztle- génykéből annyi iskola és tanulás után... tsz-elnök. A sors útjai beláthatatlanok. G. Molnár F. Adatok rólunk, a lakáshelyzetünkről... A jó gazda számontartja jószágát — mondja a népi bölcsesség. Hasonlóan vannak ezzel az államok felelős szervei is. Nép- számlálásról lényegében azóta beszélhetünk, amióta az ember társadalmi szervezetben él. (Kínában 4000 évvel ezelőtti nép- számlálásról van tudomásunk, és az Ószövetség, Mózes IV. könyve is megemlékezik a férfilakosság megszámlálásáról.) Hazánkban az első korszerű népszámlálás 1867. december 31-i állapotnak megfelelően történt, irányítója Keleti Károly volt. Azóta 10 évenként szervezték meg. A népszámlálások az idő előrehaladtával mind hívebben tükrözték az összeírás időpontját megelőző évtizedben bekövetkezett változásokat, a gazdasági, társadalmi, demográfiai folyamatokat és azok új vonásait. Magyarországon — miként más országokban is — törvényerejű rendelet intézkedik — egyebek között — az állampolgárok adatszolgáltatási kötelezettségéről és az adatszolgáltatók személyi jogainak védelméről. A jelenlegi népszámlálás jelentőségét fokozza az a körülmény, hogy a kibontakozó korszakváltás kiemelkedő fontosságúvá teszi a múltbeli folyamatok mind pontosabb elemzését nemcsak országos szinten, hanem a „helyi társadalmak” szintjén is. A lakás-, a népesedés- vagy a foglalkoztatáspolitikai koncepciók kidolgozásához nélkülözhetetlen a részletes adatokon nyugvó helyzetleírás. A szakembereken kívül a lakosság is mind több információval szeretne rendelkezni szűkebb és tágabb környezetéről, a társadalom összetételéről. E természetes igény kielégítéséhez az ország valameny- nyi települését felölelő népszámlálás adatai szolgálnak a legtöbb lehetőséggel. Ez részben már válasz arra a kérdésre, amely sokunkban felmerült: az ország jelenlegi anyagi és politikai helyzetében nem lehetett volna-e elhalasztani a népszámlálást? Az időpont megválasztását azonban nemcsak a magyar hagyományok (évtizedfordulók), hanem az ENSZ Statisztikai Bizottsága ajánlása, a nemzetközi gyakorlat is befolyásolta. A népszámlálásban az idén először használjuk fel a népességnyilvántartás adatait. Ez segíti az összeírást, ugyanakkor nem helyettesítheti azt, még a fejlettebb nyilvántartásokkal és technikai lehetőségekkel rendelkező országok esetében sem. Egyrészt, mert korszerű nyilvántartások mellett is időközönként nélkülözhetetlen a teljes körű „leltár”, másrészt, mert a személyi és lakáskérdőívek a mennyiségi információkon túl jelentős minőségi ismereteket is nyújtanak. A népszámlálási tematika kialakítását az 1987-ben megalakult Tárcaközi Operatív Bizottság végezte, melyben a Központi Statisztikai Hivatal mellett a leginkább érdekelt minisztériumok, főhatóságok, a Magyar Tudományos Akadémia intézményei, illetve más kutatóintézetek, az egyetemek statisztikai tanszékei és egyes társadalmi szervezetek is részt vettek. A végleges program ez év elejére alakult ki. A népszámlálás költségvetési korlátái nyilvánvalóak voltak, ezért részletes, kielégítő kérdéseket tartalmazó (ún. reprezentatív) kérdőív kitöltésére csak a lakosság 20 százalékánál kerül sor. Lényeges szempont volt ugyanakkor, hogy az állampolgárok „leterhelése” sem legyen túlzott. A szűkebb, ún. alapösszeírás kérdései közé tartoznak a személyi kérdések (név, nem, születési időpont, családi állapot, lakóhely), és az anyanyelvre, nemzetiségre, iskolai végzettségre, szakképzettségre, kereső tevékenységre, foglalkozásra, munkakörre vonatkozó adatok. A lakáskérdőív segítségével felmérhető — egyebek között — a lakás tulajdoni jellege, építésének éve, közművekkel való ellátottsága, és információt ad a háztartások és a családok nagyságáról, összetételéről. A részletesebb kérdéseket tartalmazó reprezentatív kérdőíven szerepel például a nyugdíjasok nyugdíjazás előtti munkahelye, információk a munkanélküliségről, a munkába járás módjáról, de érdekesek az ingázás jellemzőit érintő kérdések is. A reprezentatív felvételben szereplő lakáskérdőív is jóval részletesebb az alapösszeírás kérdőívénél. így például tartalmazza a lakáshoz jutás módját, a lakás nagyságát, komfortfokozatát, és véleményt kér arról is, hogy megfelelőnek tartja-e a család a lakáskörülményeit. A kérdőív összeállításánál a javasolt témák közül többet el kellett utasítani. így elmaradtak például a vagyoni helyzetet tudakoló kérdések (üdülőingatlantulajdon, lakbér, lakással kapcsolatos kölcsöntörlesztés, tartós fogyasztási cikkek.) Az 1990. évi népszámlálást megelőző viták egyik központi kérdése volt: hogyan biztosítható, hogy az'összeírás során megszerzett adatok ne kerüljenek illetéktelen kezekbe, illetve azokat ne használhassák fel az egyes állampolgárok érdekeit sértő módon. A személyi jogokkal kapcsolatos aggodalmak összefüggenek a számítógépes technika nálunk is egyre inkább tapasztalható eltelj edésévei is. A kérdőívekre pedig a továbbiakban az irattározás szigorú szabályai vonatkoznak. A kérdések jól átgondolt összeállítása mellett éppen ezért döntöttek úgy, hogy a kérdőíven — bár emellett is voltak jogos érvek — nem szerepel az állampolgárt azonosítani tudó személyi szám sem. Az összeírást Heves megyében több mint 1300 személy végzi. Előzetes adataink szerint a megye mintegy 340 ezer lakójáról és 130 ezer lakásáról kell kérdőívet kitölteni. A számláló- biztosok az elmúlt napokban oktatáson vettek részt, melynek lényege a feladatok megbeszélése, illetve az összeírás alatt felmerülő kérdések egységes értelmezése volt. A számlálóbiztosok látogatásának időpontjától függetlenül a népszámlálás ún. eszmei időpontja 1990. január 1. 0 óra. (Azt kell összeírni tehát, aki 1989. december 31-én 24 órakor életben volt.) Az ösz- szeírás kezdete január 2., végrehajtása lényegében a hónap első három hetére összpontosul. A számlálóbiztosok önkéntes jelentkezés alapján, díjazásért végzik munkájukat. Megyénkben átlagosan 300-350 személy összeírását végzi egy számláló- biztos. Az összeírások jó minőségű lebonyolításához kérjük megyénk lakosságának támogatását, megértő közreműködését. A népszámlálás eredményei igen jó lehetőséget adnak az ország és a megyék vezető szervei, valamint a települések önkormányzatai számára, hogy a társa- . dalom, a demográfia, a lakásállomány mostani helyzetéről pontos képet alkothassanak, döntéseiket jobban megalapozhassák. Központi Statisztikai Hivatal Heves Megyei Igazgatósága Eger, 1989. december 18. A mi ötödik csatornánk Csak később akartam nyilatkozni, de most már mindegy... Szóval, a húszlakásos IKV-épü- letünk részére kábeltévét létesítek, ha lesz hozzá elegendő tőkém. Marx Tőkéje ehhez a vállalkozáshoz nem elegendő, de az első adás forgatókönyvét azért már elkészítettem. Beúszik a monitorra a „Kisemberek Kis Kanálisa, azaz Ötödik csatorna” felirat. Kikapós Marika a B lépcsőház 2-ből beköszöntőt mond, és meghatározza a koordinátáinkat: áremelés csak 10 százalékig, béremelés minimum ugyanannyi, mert el kell érni, hogy hónap végére maradjon még egy kettesünk a „Van egy kettese?” című telefonos játékhoz; az AIDS ellen vagyunk; mivel félkomfortos lakásokban élünk, így hívei vagyunk a több fát rendszernek stb., Boris néni meg Micu bácsi tereferéje következik a Telepanasz című műsorban. Bemutatják, hogyan hull a vakolat a bérházunk faláról; a házmesterék Égető Gusztiját megint elnadrágszijazta az apja; az udvari WC előtt nőnek a sorok; a Tömény nagypapa dédunokájának a születésnapjára valami nagy ajándékot szeretne venni a fél év alatt megtakarított 200 forintjából. Aztán a Jogi esetek jön. A Ranyos Pista bácsi, aki mindig IKV-zik, most is győzködi az IKV képviselőjét, hogy ő már tízezerszer megmondta nekik: „Engemet maguk nem tehetnek ki, mer’ nem tudom fizetni a lakbért, mer1 maholnap a Síron Túliak Társaságába’ szerepelhetnék a tévébe’, oszt elénekelhetném: „Türelem köll a szögénységhőn”. Ezt követi az Ingyencirkusz. B. Feles Károly profi alkoholista szédületesen tudja egy darabig egyensúlyozni a fejét a nyakán, ide-oda csúszkáltaivá, de aztán — nem tudván legyőzni a föld mágneses erejét — elterül, mint a gyalogbéka. Ekkor Befürediék jönnek, nemre, fajra és egymásra való tekintet nélkül: sörösüveg- és gye- rekrángatás — aprószentekkel, rokonokkal és bizalmas testrészekkel. Néhány ökölcsapás és elterülés után megjelennek a Kék /ényképviselői. Befüredi Jani szerint nálunk az udvarban demokrácia van: „Engemet nem lehet csak azé’ bevinni, merthogy nekem tetszik a Kudlik, az asszony meg a Déri Jancsinak csapja a szelet! Aztán tehetek én rúla, hogy szélütést kapott?” Majd Muzsikál a Rozi... Az bárkinek elhúzza a nótáját, csak menjen valaki közel hozzá. Mindenkiben a végrehajtót látja. Kikapós Marika a közleményekben elmondja, hogy mibe fekteti a magántőkéjét, és bekonferálja, hogy ’’Felkínálom’’... A kamera a lakók által összehordott kicit- kacat tetején álló Boros Gyuri bácsit mutatja, amint motyósor- solást tart. Megjelenik a hullámpapírgyűjtő Karton Emerencia néni, aki az úttörőket meghazudtoló gyorsasággal tolja maga előtt a kordáját... Snitt. Ismeretlenek jönnek, kenyeret és margarint kínálnak húsért... „Pont itt?!” — kérdi özv. Borostásné, aztán mégis felkínál nekik egy tavalyi újságot begyújtáshoz, de hiába, romlottak a cserearányok. Snitt. Betéved a szocializmus megújításával egyetértő, partnert kereső erő, mert nemzeti program adásával az események elé akar menni, de látja, hogy ez a népség nem tőkeerős, kifordul, és kiáll a sarokba. Vannak még a forgatókönyvben gyenge pontok. Például, nem tudom, érdemes-e külön A hét műtárgya című műsort bevenni, amikor csak Zöldéknek van egy abrosznyi ágyásuk az udvaron. Aztán az egészséges életmóddal, szerintem, teljesen fölösleges foglalkozni, mert úgyis mindenki az áremelésekkel van elfoglalva. Mégis: vajon lehetne-e az inflációt fékezni azzal, ha a mi öregjeink a nyugdijukból felajánlanának pár forintot az államkasszának...? És ez vajon hány forintos kérdés lenne Rózsa Gyurinál? „Kapcsoltál...?” SalgaAttila Ókeresztény sírkamra Pécsett Újra megnyitják a közönség előtt az egyik legértékesebb ókori műemlékünket, a pécsi Dóm tér alatt lévő „korsós” sírkamrát. Művészettörténeti nevét a sírbolt falán látható festett korsóról és pohárról kapta. A mai székesegyház előtti területen volt Pécs római kori elődjének — Sopianae városnak — a temetkezési helye, ahol a IV. században élt ókeresztények több kápolnát és sírkamrát építettek. A „korsós” sírról pontosan ötven éve szerzett tudomást a világ. Az Országos Műemléki Felügyelőség megbízása alapján Bachman Zoltán Ybl-dijas építész, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanára újszerű technológiát dolgozott ki a sírkamra megóvására és bemutatására. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat dolgozói kibontották az építményt, és az egészet belefoglalták egy acéllemezzel szigetelt „betondobozba”. (Fotó: Kálmándy Ferenc — MTI)
