Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-02 / 286. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1989. december 2., szombat Többször kellett hátrányból indulni Bánkuti huszáros tavaszt ígér Az elmúlt héten befejeződött a pontvadászat őszi szezonja a labdarúgó NB II-ben. Bánkuti László második éve ül az egriek kispadján, s a szurkolók többsé­ge titokban abban reményke­dett, hogy ezúttal egy élvonalra pályázó együttesnek drukkolhat. Az elmúlt bajnoki év második felének szereplése bátorítást adott ehhez. A nyáron néhány játékos sem rejtette véka alá, hogy céljuk az első osztályba ke­rülés. Ehhez képest bizony a nyolcadik helyezés csalódás, még akkor is, ha csak a pontva­dászat felénél járnak. De vajon hogyan vélekedik erről a szakve­zető? — Eredményességben többet vártam. Játékban körülbelül azt nyújtottuk, amit a tavasszal. Saj­nos, idegenben sok pontot elhul- lajtottunk. A Szegedi Dózsa el­len megérdemelten szenvedtünk vereséget. A többi találkozón azonban a baleszerencse fosztott meg bennünket a siker­től. Dicsértek minket Szegeden, Kecskeméten, Szarvason. Az itt­honi teljesítményeink viszont el­maradtak a tavasszal látottaktól, s ebben úgy érzem, az egyre rosz- szabb minőségű egri gyepsző­nyeg is ludas. — Valami oka mégis van, hogy az az egyetlen hajszál több­ször hiányzott a győzelemhez. — Ebben igaza van. Ősszel példátlan sérülési hullám tize­delte játékosaimat, s többeket rendszeresen csak a hét végére sikerült „összedrótozni”. Kez­detben Csendes térde rakoncát- lankodott, Lengyel a gerincével viaskodott, Fegyvemeki hét hé­tig nem állt rendelkezésre. Oláh szénanáthával küszködött, Mundit édesapja halála viselte meg. De sorolhatnám még Kor­most, Lászlót és Bereczet, akik összesen három mérkőzésen lép­tek pályára.- Fodor végig indisz- ponáltan, lélekben egészen más­hol járva futballozott. Emiatt gyakorlatilag csak tíz ember gü­rizett. Nagyon lassan illeszkedett be, csak a hajrában nyújtott elfo­gadhatót. Nem tudom, hogy mindent említettem-e, de azt hi­szem, ezek éppen elegendő ér­vek a magyarázathoz. De ez csak az érem egyik oldala. A másik problémánk az volt, hogy a két szélső hátvédünk, Rácz és Já- vorszki nagyon nehezen kapott lábra, s néhány pont elúszott raj­tuk. Alapvető szerkezeti gon­dunk mégis a középpálya, ahol négy támadó felfogású fedezet játszik. Nem szeretnek, s nem is tudnak védekezni. Ennek a levét idegenben ittuk meg. Hiába ját­szottunk látványosan és jól, a ba­kik ezért csúsztak be. A tavasz folyamán meggondolandó, hogy változtassunk-e felfogásunkon. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy csatáraink sem elég gólerő­sek. Csak akkor aknázhatjuk ki gyakori mezőnyfölényünket, ha ékeink is gyakrabban találnak a kapuba. — A hazai 90 percek során rendre az ellenfelek szereztek ve­zetést, fél óráig szinte aludt a csa­pat. Többször felhívta játékosai figyelmét a kellő összpontosítás­ra, sokáig ez mégis falrahányt borsó maradt. — Talán túlzott volt a fiúk önbizalma, s ezt egy darabig nem tudták le­vetkőzni. Ezért pszichésen nem úgy indultak, mint ahogyan el­vártam volna. Fegyelmezetlenül fogtak embert, s ennek törvény- szerű következménye lett a ven­dégek vezetése. — Visszakanyarodva a rajt­hoz, meglehetősen döcögött a szekér, s többször is hullám­völgybe kerültek a piros-kékek. — Az én véleményem más. Az első hat meccsen elfogadha­tót nyújtottunk, hiszen három győzelem mellett két döntetlen és egy vereség volt a mérlegünk. A következő ciklusban viszont valóban padlóra kerültünk, eb­ből négyszer kikaptunk. — Az egyik legfontosabb cél­ként tűzték a gárda elé, hogy visz- sza kell csalogatni az elpártolt né­zőket. Nos, úgy vélem, ez kudarc­ba fulladt, hiszen jószerivel ezer fölé alig emelkedett a kíváncsiak száma. — Sajnos, ez az egész magyar labdarúgás szintjén hiú ábránd maradt. A nemzeti válogatott és a kupacsapatok vesszőfutása so­kakat elriasztott, s ez az NB Il-re is áll. — Azért bizonyára a piros-ké­kek is hibásak abban, hogy a né­zőtéren lassan a családi hangulat uralkodik. Nem is olyan régen még nyolc-tízezer ember druk­kolt a stadionban. — Ez igaz. Szerintem a hely­zet csak akkor változhatna, ha minimum dobogós helyen ta­nyáznánk, esetleg az első osz­tályba kerülésért versenyeznénk. Bár ez csak hipotézis. — A tabellára tekintve, ez nem tűnik elérhetetlennek. Mindösz- sze négy pont hibádzik a harma­dik helyhez. — Ha eggyel több győzel­münk lenne, mindjárt „kényel­mesebben” várhatnánk a folyta­tást. Úgy gondolom, a „második félidőben” bizonyítjuk, többre hivatott ez a társaság. — Az előbb szólt Fodor And­rás kiábrándító őszi produkció­járól. Ez a fiatalember évről évre csak tehetség marad, s lassan el­herdálja fuballtálentumát. Való­ban ennyire kezelhetetlen? — Bandi akaratgyenge em­ber, akinek ráadásul gondolatai Finnországban jártak. Megke­resték egy sokadosztályú klub­tól, s csak azzal foglalkozott, ho­gyan tudna innen elmenni. Szer­ződését azért akadályoztuk meg, mert számítottunk egy igazi Fo­dorra, s az ajánlat sem volt éppen kedvező. Most már úgy vélem, ha mégegyszer jönnek érte, nem gördítünk akadályt távozása elé, mivel ilyen mentalitású focistára nincsen szükségünk. Megjegy­zem, hogy hetente kétszer leül­tem vele beszélgetni, bizalmat szavaztam neki, de ő ezzel visszaélt. Edzői pályafutásom alatt ritkán találkoztam olyannal, akivel nem értettem szót. ő ezen keve­sek közé sorolható. Nem a küz­dősportra született. Nyernie kel­lene a lottón vagy a totón, s akkor néhány évig talán jól érezné ma­gát. — Többen megkérdőjelezik, hogy Simon kezében a karmeste­ri pálca. Azzal indokolnak, hogy „Sinya” a kelleténél többször te- keredik a labdára, s gátolja a csa­patjátékot. Mi erről a véleménye? — Simi egy nagyon jó képes­ségű középpályás, a labdarúgás tudománya a kisujjában van. Tudni kell róla, hogy általában lendületből cselez, s így nehe­zebben veszi észre a helyzetben lévő társakat. Mindemellett helytálló, hogy gyakran igyek­szik egyénileg megoldani a szitu­ációkat. Ezt érzi ő is, de egyelőre hibáját még nem tudta kiküszö­bölni. Rendkívül értelmes, hoz­záállására sem lehet panaszkod­ni, így bízom abban, hogy előbb- utóbb megfeledkezik fogyaté­kosságáról. — Összegezve a tapasztalato­kat, milyen szellemben kezdik majd a téli felkészülést? — Hasonló felfogásban sze­retnénk tréningezni, mint janu­árban. Februárban leszerel Voj- tekovszki Csaba is, vele minden­képpen erősödünk. A srácok akarásával szerintem ezúttal sem lesz gond, s ha a szerencse is párt­fogásába vesz bennünket, úgy is­mét egy huszáros tavaszt ígérhe­tünk híveinknek. Molnár Zsolt Élsport helyett tömegsport Az NDK-beli lapok beszá­moltak arról a zárt ajtók mögötti tanácskozásról, amelyen az or­szág sportszövetségeinek-vezetői vettek részt. Klaus Eichler, a ke­letnémet sportszövetség (DTSB) elnöke beszámolót tartott, s kije­lentette: a jövőben másként kell kezelni az élsport és a tömeg­sport ügyét, az utóbbinak az ed­diginél nagyobb támogatást kell nyújtani. Vogts lesz Beckenbauer utódja Pénteken hivatalosan is bejelentették, hogy Franz Beckenbauer, a nyugatnémet labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya a jövő évi olaszországi világbajnoki döntő után megválik tisztségétől. Utódja a nemzeti tizenegy élén egykori csapattársa, a 43 éves Berti Vogts lesz, aki jelenleg az ifjúsági válogatott edzője. Beckenbauer hatéves, sikeres kapitánykodás után kérte a fel­mentését. A hírek szerint a jövőben is a nyugatnémet szövetség alkal­mazottjaként dolgozik, de munkaterülete kissé távol esik a pályától: a Bayern München volt „császára” piackutató lesz. Röplabda NB I. Tungsramből: jeles Eger SE—Tungsram 3-0 (10, 10, 5) NB I-es női röplabdamérkő­zés, Budapest 300 néző. V.: Herpai, Vasák. ESE: CSERKASZOVA, DR. SIKÉNÉ, Fekete, TOR­MA, FÉSŰS, BUKINA. Cs.: Kurucz, Seregi. Edző: dr. Phan Hong Minh. Az lett volna a csoda, hogyha a tegnapi rangadót nem az egriek nyerik meg. A Tungsram csar­nokában hazai kömyzetet vará­zsolt egy maroknyi egri szurkoló. Pedig kis híján úgy volt, hogy ott­hon kell maradniuk. A külön- busz ugyanis elromlott, de a játé­kosok egyöntetű vélemé­nye az volt, a drukkerek jöjjenek a csapat buszával. Az Eger nem is titkolta, hogy győzni utazik a fővárosba. Hi­szen ha nyer a lámpagyáriak el­len, akkor nagyot lép előre a ta­bellán, azaz a második helyről várhatja a téli pihenőt követően a folytatást az együttes. Csupán a második játszmában szerezte araszolva pontjait az ESE. A vendégeknél ezúttal erény volt a pontosság — egy-két aprócska bakit leszámítva így nem lehetett vitás, hogy a siker az Egeré lesz. Cserkaszova legjobb alakítását nyújtotta amióta a piros-kék szí­nekben játszik. Lehetetlent nem ismerve mezőnyözött, és az üté­sei is erősek, jól irányzottak vol­tak. Torma a tőle megszokottat nyújtotta, vezéregyénisége volt a csapatnak. Bukina jól irányította a játékot, s ami tőle szokatlan volt, ütésre is vállalkozott, és a mezőnyben is dolgozott. Dr. Si- kéné és Fésűs ezúttal kevesebbet vállalt magára, de így is nagyban hozzájárultak a győzelemhez. Tegnapi játékával a csapat be­bizonyította, hogy bárkit képes legyőzni, nemcsak hazai pályán, hanem idegenben is. Úgy tűnik, a három hónapos közös munka mostanra kezd igazán beérni. Látva a tegnapi meccset, nem ir­reális cél a bajnoki cím elhódítá- sa. (budai) Záróra vízilabdában A hét végén idén utoljára szállnak vízbe a csapatok az I. osztályú vízilabda-bajnokság­ban. Az egriek jelen pillanatban a középmezőny végén foglalnak helyet, három pont választja el őket a derékhadtól, s ugyanennyi a sereghajtótól. Már csak ezért is rendkívüli fontossággal bír a ma esti Bp. Spartacus elleni össze­csapás (Kőér utca, 18 óra), hi­szen győzelem vagy pontrablás esetén nyugodtan térhetnek téli pihenőre. A dobogóra törő szö­vetkezeti gárda térdre kényszerí­tése embert próbáló feladatnak ígérkezik. Bolvári Antal legény­ségében a center posztjáról a klasszis játékosnak számító Tóth Imre ontja a gólokat, s Péter ki­kapcsolása a játékból sem tűnik egykönnyen megoldhatónak. A tehetséges és lendületes fiatalok mellett olyan rutinos játékosok kamatoztatják tapasztalatukat, mint Barsi és Szilvasán. Az el­mondottaktól függetlenül az eg­riek egészséges önbizalommal készültek a héten az összecsa­pásra, és Gyulavári Zoltán edző az egyik pontra mindenképpen számít. Sok múlik azon, hogy vil­lámgyors kontraakciókkal meny­nyire tudják meglepni az ellenfe­let és hogy Áncsánék milyen na­pot fognak ki a góllövésben. Sportműsor Szombat Asztalitenisz: Gyöngyös kör­zeti Tizek versenye, B-osztály Gyöngyös, városi sporttelep (Egri út 23.) 8 óra. Kosárlabda: Egri TK-Ferenc- városi Vasutas NB Il-es férfi mérkőzés, Eger, Leányka úti tor­naterem, 11.30. Szabaidősport: Nyitott torna­terem-akció Gyöngyös, 7.Sz. Általános Iskola, 8-12. Labdarúgás: Nagyréde-Bp. Vasas barátságos mérkőzés, 13.30. Vasárnap Asztalitenisz: Gyöngyös kör­zeti férfi csapatbajnokság A-osz- tály Gyöngyös, városi sportte­lep, 8 óra. Labdarúgás: Télapó-torna pénzdíjas teremtorna kispályás csapatok részvételével, Gyön­gyös, 214-es számú szakmun­kásképző intézet tornaterme (Kócsag utca 38.) 9-13.30. Jégpálya Egerben A zimankósra fordult időjárás lehetővé tette, hogy a Sportléte­sítmények Igazgatósága jégpá­lyát készítsen a megyeszékhely Északi-sporttelepén (Csebok- szári-lakótelep). A nyitást mára tervezik, s az első napon a belé­pés ingyenes. A korcsolyázás szerelmesei hétköznapokon 15- 19, szombat és vasárnap pedig 9-12 és 15-19 óra között vehetik igénybe a pályát. Eger körzeti sportaktívák jutalmazása Mata József, balról Egerbakta tanácsának elnöke Bacsó Istvántól vette át jutalmát. Tegnap Egerbaktán a nemré­giben átadott tetszetős külsejű Mátra étteremben bensőséges hangulatú összejövetelt rende­zett az Egri Városi Tanács ifjúsá­gi és sportosztálya (ISO). A meghívottak a megyeszékhely körzetéhez tartozó települések társadalmi sportaktívái voltak. Elsőként Bacsó István, az ISO helyettes vezetője röviden össze­gezte az idei esztendő verseny- és szabadidősportjának eredmé­nyeit. Beszélt arról is, hogy a sportéletet sem kerülhették el a változások, és hogy a megyei sportvezetés szintjén is átszerve­zések várhatók a közeljövőben. Tájékoztatta a hallgatóságot, hogy az Eger körzetében fekvő településeken nem kevesebb, mint 31 sportegyesület műkö­dik, ahol 152 szakosztályban 2755 igazolt sportoló versenyez. Szót ejtett arról is, hogy a községi tanácsoknak milyen óriási szere­pük van a testnevelési és sport­kultúra fejlesztésében. Kiemelte, hogy különösen hatékonyan működött az elmúlt időszakban ezen a téren Andornaktálya, Egerszólát, Egerszalók, Bátor, Bükkszék, Istenmezeje, Mátra- balla, Mátraderecske, Makiár, Pétervására, Tarnalelesz, Eger­bakta és Terpes vezetése. Pető Miklós osztályvezető a jövőről szólva elmondta, hogy a társadalmat nyomasztó súlyos gondok időszakában a sport vol­taképpen a perifériára szőrűik Ezek a körülmények megsok­szorozzák az e téren szorgosko- dók felelősségét, még inkább igény lesz a sportaktívák fárad­ságot nem ismerő munkásságá­ra, jó ötleteikre, mint az eddigiek során. Gondolatait azzal zárta, hogy sport mindig is volt, jelen­leg is létezik, és jószerivel elkép­zelhetetlen nélküle a holnapunk is. Kovács János, a megyei ta­nács ISO vezetője először is beje­lentette, hogy több évtizedes, a sport területén kifejtett munka után Bacsó István nyugdíjba vo­nul. Megköszönte eddigi tevé­kenységét, és kifejezte abbeli re­ményét, hogy a sportvezető ez­után sem szakad el a sporttól. Ezt követően a testkultúrának a köz­ségek életében betöltött, semmi­vel sem pótolható fontosságát (Fotó: Gál Gábor) körvonalazta, szorgalmazva, hogy elevenítsék fel a szomszé­dos települések közötti versen­gések nemes hagyományát. Alá­húzta, hogy az elkövetkezendő nehéz időkben rendkívül lénye­ges lesz a helyi szintű sportveze­tés életrevalósága, kezdeménye­ző készsége. Példaként említette a most épülő mátraderecskei tornacsarnokot, amely mintegy 25 milliós beruházás, valamint a siroki és makiári tornatermek te­tő alá hozását. A baráti légkörű találkozó a társadalmi és sportaktívák mun­kájának elismerésével zárult. Ju­talmat a következők kaptak: Kardos Lajos (Andornaktálya), Kelemen Miklós (Balaton), Bar- ta Gábor, Márton István (mind­ketten Bélapátfalva), Kovács Já­nos (Bodony), Józsa Pa7(Bükk­szék), Hermann Miklós, Mata József, Mata Lajos, Varga Fe­renc (mind Egerbakta), ifj. Ba­logh Béla (Egerbocs), Boza Miklós (Egercsehi), Guba Mik­lós, Sinkó István (mindketten Egerszalók), Horváth László, Zvara 7tíz.se/(mindketten Eger­szólát), Vásárhelyi József (Fel­sőt ár kány), Király György (He­vesaranyos), Szabó József (Is­tenmezeje), Kerekes Árpád(Ke- recsend), Parádi Gusztáv, Stok- ker Imre (mindketten Makiár), Bíró János (Mátraballa), Bolyki János, Fónagy István, Keller Jó­zsef Zám Ferenc (mjnd Mátra­derecske), K o vács József(M i ko­fáivá), Fónagy Miklós (Nagyvis- nyó), Barta János, Gál János (mindketten Novaj), Csortos Béla, Gembiczkiße7a(mindket- ten Párád), Király Gábor, Pap Károly, Szántó György (mind Pétervására), Maruzs András, Szakra Ferenc, Szigeti Károly (mind Recsk), Fónagy Sándor, Minksz Károly, Németh László (mind Sírok), Horuczi Flórián, Vahalcsik István (mindketten Szajla), Ardai Adorján, Pál Mik­lós (mindketten Szilvásvárad), Ferencz László, Huszár Ernő, Zay László (mind Tarnalelesz), Kodaj Béla (Verpelét), Szlávik Flórián (Demjén), Szigetváry László (Füzesabony), Angyal Gábor, Forgó János, Molnár Pé­ter, Molnár Tibor, Nagy József Sajóvölgyi Oszkár, Weiner Ist­ván (mind Eger).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents