Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-21 / 301. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. december 21., csütörtök CSALÁD — OTTHON — ISKOLA 5. Barlangi túrák és kúrák Alig múlik el egy hónap anélkül, hogy valamilyen híres vagy kevésbé jelentős nemzetközi szervezet ren rendezne hazánkban kongresszust. Augusztusban például a világ vezető barlangtani szakemberei jöttek Budapestre, hogy tuodmányáguk aktuális kérdéseit soros kongresszusukon megvitassák. Biztosan azért éppen hozzánk látogattak el, mert olcsók vagyunk, gondolnánk sokan, s ugyanezt kérdezem elsőként dr. Tardy Jánostól, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium Barlangtani Intézetének igazgatójától. — Olcsónak éppen nem mondhatnánk; annyiba került a résztvevőknek, mint bárhol Európában. Érdekes módon pont a svájciak drágállták a legjobban, sőt bojkottra is felszólították a résztvevőket, de azért végül ők is eljöttek. Tudok viszont két egyéb okot mondani, amiért nekünk ítélték a rendezés jogát. Az egyik — a sablonos — az, hogy a magyar barlangkutatók az elmúlt nyolv évtizedben komoly, nemzetközi elismerést kiváltó eredményeket tettek le az asztalra. A másik poltikai: a kedvező széljárás rokonszenvesség, érdekessé teszi Magyarországot a külföld szemében, szívesen jönnek hozzánk. — Egy héten keresztül rengeteg téma került terítékre. Mit emelne ki közülük? Mi volt az, ami inkább a tudósokat, és mi volt ami rajtuk kívül a széles közvéleményt is érdekelheti. — Ami a kongresszus témacsoportjai közül inkább a szakemberek számára fontos, az a barlangok keletkezése. Ismeretesek a karsztbarlangok, amelyek az enyhén szénsavas beszivárgó vizek által kioldott, vagy a víz által szállított hordalékkal kikoptatott, erodált üregek mészkőterületeken. Nekünk például nagyon szép, látványos, sok turistát vonzó cseppkőbarlangjaink vannak, de ezek nem igazán szakmai kuriózumok. Annak számítanak viszont a budapesti hévizes barlangok. Közismert, hogy Budán egy sor, még a török időkben kiépült, meleg vizes forrásokra települt fürdő volt, és részben még van ma is. A szakemberek budai termális vonalnak hívják azt a földtani szerkezeteket, amelynek mentén ezek a források fakadnak. E források hajdani járatrendszerei hállózák be a Budai-hegységet. A meleg víz által kioldott barlangok a Budaihegység kiemelkedésével szárazzá, úgy mondjuk, inaktívakká váltak. Hogy ez az esemény pontosan mikor történt, erről még vitatkozunk, de például a Pálvöl- gyi-barlang alsó részét 350 ezer évesnél idősebbnek határozták meg. — Ember és barlang. Ez volt a címe a kongresszus másik nagy témakörének. Mi újat, érdekeset tudtak ehhez hozzátenni a magyar barlangászok? — A barlangok és a természetvédelem, valaminnt a barlangi klíma és a gyógyhatás kérdésében a nemzetközi élvonalban vagyunk. Jelzi ezt az is, hogy a Nemzetközi Szpeleológiai Unió barlangterápiás bizottságának magyar elnöke van, dr. Horváth Tibor tapolcai főorvos személyében. Sajnos elmondhatjuk, hogy agyonszennyezett levegőjű országunkban, de elsősorban fővárosunkban, gyarkorlatilag minden tizedik ember valamilyen légzőszervi betegséggel küszködik. Nekünk nincsenek friss hegyi levegőt nyújtó magas hegységeink vagy tengerpartunk, vannak viszont barlangjaink, amelyek érdekes módon éppen azokon a vidékeken helyezkednek el legnagyobb számban, ahonnan a legtöbb beteg kikerül. Sokáig a barlangi gyógyász hivatalból „nyomott” területnek számított, s csak a 80-as évek elejétől változott kedvezően a hivatalos orvoslás alapállása. Nem mondhatni ugyan, hogy segítik, de nem is akadályozzák. Az ipar, az urbanizáció kitermeli a betegeket, a természetvédelem kutatja a lehetőségeket, de arra nem vállalkozhat, hogy gyógyítson is. Ezt az orvostudománynak kell megtennie. — A — nevezzük így — nem támogatott gyógyászati eljárások művelőinek köre általában néhány megszállóira korlátozódik. Ezek után ha ez ember bemegy a körzeti orvoshoz légzőszervi panaszaival, eszébe jut-e valakinek,hogy a beteget barlangi kúrára küldje. — Senkit nem akarok megbántani, de a „megszállottak” köre a valóban felelősséggel gyógyítók melett az üzleti lehetőségek megszimatolásával egyenes arányban nő. Mindenesetre egyre több azoknak az orvosoknak a száma, akik tényleg hisznek a barlangterápiában. Sajnos mindössze két hely van az országban, ahol ezzel foglalkoznak. Néha egyenesen ide hozzánk, a Barlangtani Intézetbe küldenek az orvosok betegeket, hogy engedjük le őket valamelyik barlangba. Mi, persze, nem vállalhatjuk át ezt a munkát tőlük. Feltétlenül különbséget kell azonban tenni a barlangterápia és a barlangi légzésrehabilitáció között. A gyógyászatnak komoly infrastrukturális feltételei vannak; természettudományi kutatási, higiénés követelményei éppúgy, mint személyiek. A beteg az orvos kezelése nyomán gyógyuljon, ne a patkolókovácsnál! Van azonban a betegeknek egy igen nagy csoportja, akiknek nincs szükségük feltétlenül állandó orvosi felügyeletre. Az általunk elvégzett vizsgálatok azt jelzik — s ebben az orovosk is megerősítenek bennünket —, hogy a barlangok ezeknek a nem súlyos betegeknek igenis segítenek. Ahhoz nem is kell nagy felkészültség, hogy a rászorulók hetente néhány órára levonuljanak valamelyik barlangba. A kristálytiszta levegő még senkinek sem ártott. Persze, az úgynevezett hideg barlangokba — a budaiak ilyenek — nyilván nem a reumatikus fájdalmakkal kínlódó beteget kell le- küldeni. — Barlangjaink egy részét turisták is látogatják. Összefér-e egymással a barlangi túra és a kúra? — Részletes vizsgálataink azt mutatják, hogy a barlangok természetes átszellőzése olyan jó, hogy röviddel a látogatók távozása után már a műtők sterilitásával vetekedő levegőt szívhatnák azok, akik gyógyászati célból mennek le a föld alá. Németh Géza Népbetegség? Fárasztó az élet, mondják a franciák. Ha megkérdeznék a spanyolokat, az olaszokat, egész Európát — Románia kivételével — feltehetően minden náció találna okot a panaszra. A francia fáradtság azonban dokumentált. Egy Marseille-ben megjelenő lap közölte egy ottani professzor kutatási eredményét. Ebből kitűnik, hogy a „fáradt francia” nem tizenéves, és nem is aggastyán, hanem az esetek többségében 40 év feletti, és a panaszosok zöménél valamiféle stresszhatásban mutatható ki levertségének oka. A prof nyomatékkai szól a várható következményekről: ha nem változtatnak az életmódon, az ezredfordulóra akár népbetegséggé is válhat a fáradtság. A tanulmánynak el nem hanyagolható szépséghibája, hogy a tudós-kutató receptet nem adott sem a megelőzésre, sem a kigyógyulásra. Így aztán ki-ki a maga módján kénytelen kezelni az életmódját, fáradozzon bár a Pireneusokban, vagy éppen a nagy magyar alföldön. Mindazonáltal közreadjuk azt a véleményét, amely — attól függően, hogy ki veszi magára — lehet reménysugár és érvelést rombadöntő tézis: a nemi élet önmagában nem fáraszt. Fertőzött tojások Az elmúlt években az Egyesült Államok északkeleti részében bekövetkezett szalmonellafertőzések háromnegyed részét fertőzött tojások okozták. De — ellentétben a régebbi ilyen esetekkel — ezek nem feltört vagy a tyúkok ürülékével fertőzött, hanem első osztályú, fertőtlenített héjú tojások miatt keletkeztek. A kórokozók, a Salmonella en- teritidis baktériumok — minden jel szerint — fertőzött tyúkokból kerültek a tojásokba, még a héjuk kialakulása előtt. Egy rokon baktréiumtörzsről már régóta tudják, hogy ezen a módon fertőz. Minthogy a baktériumok a tojássárgájával kerülnek a kiscsi- bekbe, a fertőzés ezen az úton csakugyan gyorsan terjedhet. Ha az USA e térségben az újabb szalmonellás megbetegedéseknek valóban ez az okuk, a fertőzés leküzdésére új stratégiát kell kidolgozni. Például, e térségben le kell mondani a nyers vagy a csak alig megsütött vagy megfőzött tojások fogyasztásáról. Ahhoz, hogy minden baktériumot biztosan elpusztítsanak, a tojásokat vagy hét percen át kell főzni és öt percen át forralni, vagy — forgatásuk közben — ösz- szesen két percen át ki kell sütni őket. Ám ha tükörtojást készítenek, még ennyire hosszú ideig tartó hevítés sem pusztít el minden baktériumot. A pszichológus válaszol Mit terem a türelem? Köztudott, hogy a türelem rózsát terem. Az kevésbé, hogy a türelmetlenség pedig — tövist. Manapság kevés az emberekben a türelem, annál több a türelmetlenség. (Bizonyára ezért van az, hogy „nincsen rózsa tövis nélkül”.) A türelmetlenség olyan tövis, mely kifelé sebez, de egyúttal befelé is szúr. Türelmetlen az ember a sorban álláskor, meg a buszra várva. Már a gyermeknek sincs türelme végigcsinálni az összes feladott példát, vagy kivárni, amíg megkapja a külföldi farmert. Apróságok miatt is könnyen ideges lesz az ember. Házastársak, munkatársak nehezen tudják elviselni egymást. Általában több türelem kellene egymáshoz. Mitől függ az, hogy mekkora az ember türelme? Egyrészt magától a helyzettől, a körülményektől, másrészt a személyiségtől. A körülmények nyilvánvalóan befolyásolják: természetesen nehezebb kivárni a hosszabb sort; a tizenkilencedik ügyféllel nehezebb türelmesnek lenni, mint a másodikkal, főleg ha netán ő is ideges; éhes vagy beteg ember türelmetlenebbül várakozik; goromba vitapartnerrel szemben könnyebben „felmegy a pumpa” a másikban. Mégsem ez az egyedül meghatározó! Ismerünk nagyobb és kisebb tűrőképességű embereket. Olyanokat is, akiket nehéz kihozni a sodrukból, akik nyugodtak, kiegyensúlyozottak, némelyeknek még szinte fát is lehetne vágni a hátán. És olyanokat is, akik minden apróságon „felkapják a cukrot”, kisebb kényelmetlenségeket sem tudnak elviselni. Fontos megkülönböztetni a külső és belső tűrőképességet, toleranciát. A külső tűrőképesség az a küszöb, melyet átlépve az ember ki is mutatja a feszültségét, tehát dühös lesz, veszekszik, kiabál, netán asztalt csapkod, esetleg sírva fakad. A belső tűrőképesség pedig az a mérték, amekkora sérelmet, bánatot, megterhelést az ember magában el tud könyvelni, képes elfogadni, károsodás nélkül elviselni. Ez a kettő különböző arányban lehet meg az embernél. Ha a külső tűrőképessége csekély, azt a környezetének nehéz elviselni, ha pedig a belső kicsi, akkor azt saját magára káros; kellemetlen érzés és ideges panaszokat is okozhat. A külső és belső tűrőképesség mértékét, arányát mindig a nevelés, a családi légkör és az életesemények határozzák meg gyermekkortól kezdve a felnőtt életen vévig. A tűrőképesség növelhető — önneveléssel, akarattal. Az el nem kerülhető és meg nem változtatható negatív, bántó helyzetet, nehéz körülményeket meg kell próbálni belül elfogadni. Az igazi, őszinte elfogadás azonos a belső tűrőképességgel. Ez szoros összefüggésben van az életszemlélettel, az értékrenddel. A pesz- szimista szemléletű ember kis nehézségeket is felnagyít, és nemcsak a jelen, hanem a jövő elképzelhető bajain is előre rágódik. Ezzel fel kell hagyni, hogy több türelme maradjon a jelen valóságos problémáihoz. Akinél értéknek számít a türelem, az magától értetődően törekszik erre, és „gyakorolgatja” magában. Igen sokat jelent az, mit latunk a környezetünkben: a rossz és a jó példa egyaránt ragadós. Saját magunkat hajlamosak vagyunk másokhoz viszonyítani. Ha úgy látjuk, hogy másnak kevesebb gond, baj, akadály van az életében, akkor a sajátunkat relatíve súlyosabbnak érezzük, és így kisebb türelemmel viseltetünk iránta. A legfontosabb állandóan szem előtt tartani azt, hogy az életnek sajnos szükségszerű velejárói a nehézségek, akadályok, kudarcok. Az emberi kapcsolatok folytonos kölcsönös alkalmazkodást igényelnek. A bennünk maradó feszültségeket pedig különféle módokon le lehet vezetni, például munkával, sporttal, sétával, zenehallgatással, valamilyen hobbival. Fontos, hogy valakivel meg tudják beszélni a problémákat, ez nagyon sokat segít. Ha az ember a nehéz élethelyzetekben nem hagyja el magát, akkor egyre edzettebben, egyre nagyobb sikerrel és egyre köny- nyebben nézhet szembe az élet viharaival, hiszen „teher alatt nő a pálma”. És még valami: higy- gyük el, hogy „ahol tövis van, ott rózsa is van”, vagyis a bajok ellenére mindig előbb-utóbb felbukkan az élet naposabb oldala is, a körülmények jóra fordulnak. A vitákban, harcokban velünk szemben álló ellenfeleinknek is vannak jó tulajdonságaik, melyek ellensúlyozhatják a kellemetleneket. Dr Ignácz Piroska Játék hóemberke Kedves, hangulatos kis hóemberfigurát készíthetünk ajándék- csomag mellé, vagy kisgyermeknek játék gyanánt. Elkészítéséhez a következők kellenek: vatta, fekete fotókarton, hurkapálca vagy gyufaszál, seprőből néhány — 2 centi hosszú — cirokszál, 2 kis fekete gyöngyszem, kevés piros viasz vagy gyurma, 1 szál fonal, kis vékony drót, 2 pici gomb. 1. megfelelő nagyságú vattagolyót bekenünk ragasztóval, vattával beburkoljuk és a széleit jól összeragasztjuk. így készül a hóember feje, testrészei és kaija. 2. A cilindert fekete kartonból vágjuk ki és ragasztjuk össze, vagy ha fehér, akkor befestjük feketére. 3. A seprű úgy készül, hogy a kis cirokszálakat egymás mellé fektetjük egy vastag fonalra, középre helyezzük a nyelét, a sort végig bekenjük ragasztóval, majd a fonallal körbetekerjük a nyél körül a seprűt, és megcsomózzuk. A seprűt a hóember karjául elkészített kis vattagolyóba dugjuk, körbeburkoljuk még vattával, és beragasztjuk. 4. A viaszból kis hegyes orrot formálunk, ráhúzzuk egy kis drótdarabkára és a fejébe dugjuk. 5. A testet képező három golyót egymáshoz ragasztjuk, a cilindert és a karját helyére illesztjük, s a gyöngyszemeket a szem, a gombokat a felsőtest megfelelő helyére ragasztjuk. A papa barkácsmunelyéből A fából készült játékok a kisgyermekek kedvencei közé tartoznak. Az üzletekben kapható holmik meglehetősen drágák, és eléggé ötlette- lenek. A fával barkácsoló apuka azonban remekül felhasználhatja a munka során visszamaradt hulladékot, kisebb faanyagot, henger alakú részeket, körszeleteket, stb. a játék fabrikálásához. Rajzos ötletünk kivitelezéséhez is ilyen kis maradékokra van szükség, ezekből készült a maci, a kutya és a babafigura. A megadott méretek szerint leszabott és kialakított darabokat csapolással, ragasztással, csavarozással illeszthetjük egymáshoz. A kész figurákat élénk színezéssel tehetjük még vonzóbbá. A megadott méretek milliméterben értendők. Kiki fantáziája szerint kiegészítheti az állatseregletet cicával, nyuszival, oroszlánnal, a babafigurákat pedig katonával, tűzoltóval, rendőrrel és még sok minden mással. Kártyával a nyombélfekély ellen Bécsi egészségügyi statisztikák szerint kereken 800 ezer osztrák szenved nyombélfekély- ben. E szezonálisan jelentkező betegség gyógyulása után 80 százaléknál kerül sor a panaszok ki- újulására, visszaesésre. Megbízható becslések szerint Ausztriában az egészségügy által felhasznált költségeknek egy százalékát emészti fel a fekélyes betegek gyógykezelése. Amióta tíz éve forgalomba kerültek a gyomor- sav-elválasztást bénító új szerek, a fekélyes betegek gyorsan válnak panaszmentessé, ritkább a műtét, és lényegesen kevesebb a táppénzes betegek száma is. Egyelőre azonban még megoldatlan a gyomor- és nyombélfekély megelőzése, és kiújulásának gátlása. Ezért vállalkozott egy bécsi munkaközösség arra, hogy speciális propagandával szolgálja a megelőzést. Kifejlesztettek egy kártyarendszert, amelynek segítségével bárki felismerheti a rajta feltüntetett kérdések alapján, hogy hajlamos-e fekélyre, és ha igen, milyen magatartással — étrenddel és életmóddal — kerülheti el. A kártyát a savtermelést csökkentő tablettákat előállító gyógyszergyár minden érdekeltnek ingyen bocsátja rendelkezésére. (Szendéi)
