Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-21 / 301. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1989. december 21., csütörtök Munkában az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) fogadott az építési és közlekedé­si bizottság. A lakáscélú állami kölcsönök utáni 1990. évi adófizetésről szó­ló törvényjavaslatot az Ország- gyűlés 212 igen, 69 nem szava­zattal és 54 tartózkodással elfo­gadta. Ezt követően a lakásgaz­dálkodási rendszer reformjáról és az 1990. évi intézkedésekről szóló határozatról szavazott a Parlament. A határozati javasla­tot ugyancsak többségi szavazat­tal fogadták el. A törvény szerint a lakásvá­sárlás, lakásépítés és egyéb, laká­son végzett építési munkák céljá­ra nyújtott kamatmentes vagy kedvezményes kamatozású álla­mi kölcsönre a fennálló tartozás alapján a magánszemélyt 1990. évre adókötelezettség terheli. Nem kell adót fizetni a többi kö­zött az öt éven belül megkötött kölcsönszerződéseknél; ha az egy főre jutó havi jövedelem a létminimumot (1990-ben a 4300 forintot) nem haladja meg, illet­ve a három vagy több gyermekes családok és a 70 éven felüli nyug­díjasok esetében. Az adó mértéke a kölcsön­szerződés megkötését követő tíz évig a havi törlesztőrészlet 50, a kölcsönszerződését követő tíz év eltelte után 100 százaléka. Ha egy lakásra több kölcsöntartozás áll fenn, az adót a legmagasabb havi törlesztőrészletű kölcsön­tartozás után kell megfizetni. Az Országgyűlésnek a lakás­gazdálkodási rendszer reformjá­ról és az 1990. évi intézkedések­ről elfogadott határozata értel­mében a lakbérek 1990. február 1-jétől átlagosan 35 százalékkal növekednek. „Krízisköltségvetés” és pozitívumai Ezután — a tárgysorozatnak megfelelően — az 1990. évi költ­ségvetésről szóló törvényjavasla­tot tárgyalta az Országgyűlés. A gazdasági válság kezelésére ha­tározott, kemény intézkedéseket tartalmazó „krízisköltségvetést” Békési László pénzügyminiszter terjesztette elő. Kifejtette: csak egy szigorú, a mély gazdasági válság következ­ményeit érvényesítő költségve­tés jóváhagyása esetén van esély a gazdasági összeomlás elkerülé­sére, az ország külső finanszíro­zására, azaz a válságból való kilá­balás esélyének megőrzésére. A költségvetés fejlődést szol­gáló, pozitív elemei közül hár­mat emelt ki Békési László. Elő­ször: első alkalommal válik meg­határozóvá — ha még nem is tel­jes körűvé — a bevételek szere­pe. Másodszor: a válságkezelés, a gazdaság átalakítása és a gyor­suló piacépítés együtt jár a jöve­delmek differenciálódásával. E folyamat negatív pólusán egyre nagyobb tömegeket az elszegé­nyedés veszélye fenyeget. Ezt megfékezni, sőt a helyzeten javí­tani a kormány elemi kötelessé­ge. Ezért a költségvetés és állam- háztartási partnere, a társada­lombiztosítás 50 százalékkal többet fordít 1990-ben szociál­politikai célokra, mint ebben az esztendőben. S végül harmad­szor: megkezdődik a humán szféra legelmaradottabb terüle­tein, az egészségügyben és az ok­tatásban a bérek felzárkóztatása, a lemaradás csökkentése. Ugyanakkor a novemberben jelzett 15 milliárdról 10 milliárd forint alá kell csökkenteni a költ­ségvetés hiányát, A kormány elszánta magát ar­ra, hogy 1990-től hozzákezd az óriásira duzzadt államadósság szisztematikus csökkentéséhez. Ezért a novemberi koncepcióval ellentétben az állami tulajdon ér­tékesítéséből származó bevétele­ket nem a folyó költségvetés fi­nanszírozására, hanem az állam- adósság csökkentésére kívánja fordítani. A piaci viszonyok erősítése érdekében sarkalatos IMF-kö- vetelmény a támogatások drasz­tikus csökkentése. A Valutaalap az 1989-es 211 milliárd forintos szintű támogatási kör 50 milliár­dos csökkentését szorgalmazta a jövő esztendőre. Ez a követel­mény csak a fogyasztói ártámo­gatások és az agrártámogatások tervezettnél nagyobb mértékű, több területen a fokozatosságot mellőző, teljes leépítésével lett volna megvalósítható. Hatására a fogyasztói árak túllépték volna a kritikus 20 százalékot. Ezért a költségvetés 40,6 milliárd forin­tos támogatáscsökkentést irá­nyoz elő, amely a deficit tartása mellett az IMF számára még el­fogadható. A pazarló és szociálisan is igazságtalan lakásfinanszírozási rendszer módosítása, átalakítása miatt a Nemzetközi Valutaalap követelményei között előkelő helyet foglal el a lakásszektornak nyújtott támogatások mérséklé­se is. Az eredeti elképzelésben a lakóházfenntartás, illetve az 1989 előtti kedvezményes hite­lek támogatásának több mint 11 milliárd forintos csökkentése szerepelt. A Parlament kompro­misszumos döntése alapján ez közel 5 milliárd forinttal kisebb lett, ugyanakkor mérséklődött az ellentételezés is. A deficit és az adók növelése nélkül — a komp­romisszumos parlamenti döntés következményeként — a költ­ségvetésben csaknem 4 milliárd forinttal kell csökkenteni a terve­zett kiadási előirányzatokat. A kormány azt javasolja az Ország- gyűlésnek, hogy 20 milliárd fo­rintról 18 milliárd forintra csök­kentse a költségvetés 1990. évre tervezett nemzetközi kötelezett­ségeit. A 2 milliárd forintos csök­kentés azt jelenti, hogy jövőre Magyarország már nem vesz részt egyetlen internacionalista jellegű segélyakcióban sem, és csökkenti a rubelelszámolású or­szágoknak nyújtandó kormány- hitelek összegét is. A zárszámadás előrelátható­lag 49-50 milliárd forint hiányt fog tartalmazni, ugyanakkor egyetlen fillér áthúzódás sem fogja terhelni a jövő esztendő költségvetését. Az oktatásban dolgozó peda­gógusok január 1 -jétől átlagosan 25 százalékos béremelésre szá­míthatnak. Miként az egészség­ügyben, így az oktatásban is foly­tatja a kormány az 1989-ben megkezdett bérnövelő program­ját. Ezenkívül az élelmiszer-ár­emelések fedezetéről az oktatás­ban is gondoskodik a költségve­tés. Javítja az oktatás tárgyi felté­teleit számos olyan objektum, amelyet az MSZP ad át oktatási célokra. A nyugdijak differenciált, a családi pótlék 300 forintos eme­lésére január 1-jétől nyűik lehe­tőség. Április 1-jétől sor kerül a családi pótlék kiteijesztésére. Ez a juttatás állampolgári jogon jár majd minden gyermeket nevelő családnak. Elengedhetetlen, hogy év közben az árak és bérek alakulá­sának ismeretében sor kerüljön a nyugdíj- és családipótlék-kom- penzálás felülvizsgálatára. A kompenzáció növelésére a társa­dalombiztosítás, illetve a költ­ségvetés bevételeinek növekedé­sével vagy a társadalombiztosítás tervezett többletének csökken­tésével nyílik majd mód. A SZOT követelésének teljesítésé­re pillanatnyilag a kormány nem lát lehetőséget. Január 1-jétől nem tudjuk 500 forinttal növelni gyermekenként a családi pótlé­kot, hiszen ennek 6 milliárd fo­rintos fedezete a költségvetésben nem áll rendelkezésre. A kormány arra készül fel, hogy képes legyen 50-60 ezer fő átmeneti munkanélküli gondjá­nak megoldására. Ezért az eddigi támogatási módszer kiegészül a végkielégítés és az átköltözési tá­mogatás intézményével, 100 ezer forinttal emelkedik az újrakezdé­si támogatás is. 2,6 milliárd forinttal csökken — Tegnap elhangzott itt e ház­ban, hogy maholnap már má­sunk sincs, csak igazunk! — kezdte hozzászólását megyénk képviselője, Zsidei Istvánná. Majd így folytatta: — Nekem le­het, hogy igazam nincs, de bizal­mam sincs a költségvetés hant! Hiszen elfogadtunk 88-ban egy 89-es költségvetést, olyan érve­léssel, hogy nincs más alternatí­vánk, aztán ezt követte a nyári módosítás elfogadása. És mit mutatnak a tények? Azt, hogy mindegy, mit fogadunk el. Kö­vetkezmény nincs legalábbis az előterjesztőknél és a végrehaj­tóknál — de van a lakosságnál. A bizalmatlanságom oka az is, hogy most a valutaalapra és a vi­lágbankra hivatkoznak... Ezek után a képviselőasszony azokra a kérdésekre várt választ, hogy miért nem vonták be a tár­gyalásokba, illetve annak előké­szítésére a terv- és költségvetési bizottságot, mi biztosítja azt, hogy a pénzügyminiszter úr tájé­koztatása most már teljeskörű volt, honnan tudható az, hogy az IMF a 10 milliárd forint költség- vetési deficit mellett milyen rész­feltételeket szabott meg, s e téren volt-e választási lehetőségünk?! Majd ezzel folytatta: felemlítet­te, hogy az irányított tárgyalá­sokról bőséges tapasztalatokkal rendelkezik. Példaként említette a recski bányanyitást, amikor is a Népszabadságból lehetett meg­tudni a szovjet nagykövetség jövőre a pártok és társadalmi szervek támogatása. A csökkenő támogatás felosztására a Parla­ment, illetve a terv- és költségve­tési bizottság döntése alapján ke­rül sor. Az egyéb decentralizált pénzalapok közül a gazdaság za­vartalan működéséhez, illetve kiemelt céljaihoz tartozó pénza­lapok szerény növekedésére vagy szintentartására, a többi csökkentésére kerül sor 1990- ben. A költségvetéssel kapcsolatos hozzászólások előtt Horn Gyula külügyminiszter kért szót, hogy tájékoztassa a Parlamentet a ro­mániai eseményekről, illetve ar- róla diplomáciai lépésről, hogy a délelőtti órákban berendelték a Külügyminisztériumba Romá­nia budapesti nagykövetét. Ugyancsak e témához kapcso­lódva kért szót Király Zoltán, il­letve Berecz János. Ezt követően folytatódott a jövő évi költségvetés tárgyalása. A vitában ötödiknek kapott szót megyénk képviselője. munkatársának interjújából, hogy a magyar fél eleve olyan szokatlan feltételeket támasz­tott, ami miatt a szovjet fél kény­telen visszalépni. Azt a kérdést is felvetette, hogy a tengizi ráfizetés reális ér­téke miért nincs feltüntetve a költségvetésben. Ezzel kapcso­latban a KGST-n belüli gazdasá­gi együttműködés problémakö­rét részletezte a hozzászóló. Kü­lön hangsúlyozta, azért sincs bi­zalma a költségvetés iránt, mert az ígéretek betartása nálunk nem azonos az úri becsületszóval. Ez­zel kapcsolatban elmondta, hogy 60 képviselő recski helyszíni vé­leménynyilvánítása alapján egy évet kellett volna adni arra, hogy a külföldi tőke bevonására irá­nyuló tárgyalások eredménnyel záruljanak. A július 26-i ígéret ez volt, ám másnap az adott határ­idő félévre csökkent. Jelenleg a recski bánya bezárására és a dol­gozók végkielégítésére nincs költségfedezet, mert a bányászat­ra szánt két és fél milliárdforintos összeget az uránbányászat ter­melési dotációja emészti fel. Elmondta azt is Zsidei István­ná, hogy bizalmatlanságát fo­kozza az a tény, mely szerint a fe­lelősségre vonás lehetősége már a jövőre sem lesz meg, mivel a kormány sorsa épp olyan kilátás­talannak tűnik, mint a költségve­tés végrehajtása. — Csupán néhány gondolatot kívántam elmondani azért, hogy mi mindent kellene rendbe tenni, s hogy akkor is bizalmunk le­gyen, amikor az ország nehéz helyzetben van, de főleg ne le­gyen az a kényszerképzetünk, hogy minket az orrunknál fogva lehet vezetni, s tőlünk még min­dig csak az automatikus jóváha­gyást váiják. Jóváhagyás után vi­szont mi leszünk a felelősek, s ve­lünk szemben merül fel a bizal­matlanság — nem is először — mondotta felszólalása végén Zsi­dei Istvánné. * Ezzel az általános vita lezá­rult, amelyben nem kevesebb, mint 26(!) képviselő nyilvánított véleményt. Ezt követően kezde­tét vette a költségvetési törvény- tervezet részletes vitája. Ebben öten szólaltak fel. Ezzel lezárult a kormány által beteijesztett jövő évi költségve­tési törvényjavaslat feletti részle­tes vita. Fodor István felkérte az Országgyűlés terv- és költségve­tési bizottságát, hogy az elhang­zott javaslatokat és indítványo­kat az ülést követően vélemé­nyezzék. Az Országgyűlés de­cemberi ülésszakának harmadik munkanapja — amelyen felvált­va elnökölt Fodor István, Jakab Róbertné és Horváth Lajos — ezzel véget ért. Csütörtökön a jövő évi költ­ségvetés feletti döntéshozatallal folytatja munkáját a Parlament. (MTI) Grősz Károly és a .. Miért nincs a tengizi ráfizetés a költségvetésben? Zsidei Istvánné felszólalása Kínozzák Tőkés Lászlót (Folytatás az 1. oldalról) tátották megsegítésére, különös tekintettel Tőkés László és csa­ládja aggasztó sorsára. Hiszen csak, a nemzetközi szervezetnek áll módjában, hogy kapcsolatot teremtsen a román kormánnyal, s humanitárius küldetésének megfelelően kéije a megszakadt családi és rokoni kapcsolatok helyreállítását is. A Magyar Vöröskereszt a leg­többet pillanatnyilag a kereső- szolgálatával tehet — hangsú­lyozta Sztuchlik Rezső. Ezért a szervezet kéri mindazokat, akik nem tudnak a szokásos módon kapcsolatba lépni temesvári hoz­zátartozóikkal, jelentkezzenek a Magyar Vöröskereszt kereső- szolgálatánál. Mindent megtesz­nek azért, hogy híreket próbálja­nak szerezni a hozzátartozókról, a történtekről. Minden eshetőségre felkészülünk (Folytatás az 1. oldalról) pontból is minden lehetséges eszközzel. Hiszen a Ceausescu- diktatúrának másfajta érve, minthogy Magyarországot vá­dolja majd, nemigen marad. — Tudom, hogy nehéz erre válaszolni, mégis véleménye sze­rint milyen irányt vesznek majd az események? — Nagyon veszélyes bármifé­le jóslásba bocsátkozni, de nyil­ván minket magyarokat és a kör­nyezetünkben élőket is érdekli ez. Én magánemberként is gon­dolkodom erről, és az az érzé­sem, hogy viszonylag gyorsan ösz- sze fog omolni Ceausescu rend­szere. Ennek a diktatúrának a tartalékai ugyanis tökéletesen kimerültek. — Reméljük, hogy ez valóban így fog történni... Ha egy ilyen demokratikus átalakulás lezajlik és érdemben tudunk majd tár­gyalni végre közös problémáink­ról a románokkal, mit viszünk majd a tarsolyunkban a megbe­szélésekre? — Természetesen mindenféle variációra felkészült már a ma­gyar politika. Kapcsolatot tar­tunk a román ellenzéki emigráci­óval, annak minden színével és árnyalatával, ugyanúgy a polgári demokratikus ellenzékkel, mint ahogy Mihály királlyal is. Ézek a tárgyalások azzal a reménnyel kecsegtetnek, hogy mindenféle­képpen tekintetbe fogják venni a magyar szempontokat is egy de­mokratizálódó Romániában. — Ez a megbékélés nyilván nem lesz egyszerű folyamat, hi­szen nemcsak egy elnyomó hata­lom és egy elnyomott nép néz far­kasszemet egymással,hanem Románia népeit egymással is szembe állították. Hogyan látja a megbékélés esélyeit? — Én a bartóki eszme alapján állok, hogy tehát a népek között nincs és nem is lehet gyűlöltség, azt mindig fölülről, a politika szintjéről szítják. De tudom, hogy ez jelképes beszéd, Bartók is annak szánta. A politikában azonban a szimbólumok nem mindig tudnak érvényesülni. Egészen biztos, hogy hosszú és küzdelmes folyamat lesz Romá­nián belül is a demokrácia kiví­vása a mostani rendszer bukása után. Többféle változat képzel­hető el. Azt hiszem, hogy a né­pek között nem lesznek ütközé­sek, de a különböző politikai fel­fogások között várhatók. Ter­mészetesen a romániai magyar­ságnak is képviselnie kell majd a különböző politikai szervezetek­ben az érdekeit, hiszen ezek ma­guktól nem érvényesülnek. — Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök azt mondta itt a rendezvényen, hogy támogat­hatjuk az Erdélyből kiinduló, Erdély autonómiáját célzó törek­véseket. Mi erről a véleménye? — Én boldog vagyok, hogy az ország legnagyobb közjogi mél­tósága ezzel a felelőséggel szólt. Hangúlyozom, hogy ő is azt mondja: az Erdélyből kiinduló autonómia gondolatát pártoljuk. Nagyon szerencsétlennek tarta­nám, ha Magyarország okosabb akarna lenni mindenkinél, akár a saját nemzeti kisebbségeinél is. Mi a támogatásra vagyunk hiva­tottak. Természetes, hogy a lehe­tő legjobb megoldást kell előse­gíteni. Koncz János Ceausescu mutogat Szerda délután visszaérkezett Bukarestbe Nicolae Ceausescu román államfő, aki hivatalos ba­ráti látogatást tett az Iráni Iszlám Köztársaságban. A Scinteia szerint a Ceauses- cu-Rafszandzsani megbeszélé­sen kiemelten beszéltek a ro­mán-iráni jó kapcsolatokról, amelyek szüntelenül fejlődnek a teljes jogegyenlőség, a nemzeti függetlenség és szuverenitás tisz­teletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás és a köl­csönös előny elvei alapján. Nicolae Ceausescu Teherán­ban elmondott pohárköszöntő­jében szólt arról, hogy „Románia állást foglalt és foglal az ellen, hogy az imperialista körök kü­lönböző államokban bizonyos nemzetellenes erőket támogat­nak és beavatkoznak különböző államok ügyeibe”. Az MSZP felfüggesztette kapcsolatait a Román Kommunista Párttal A Magyar Szocialista Párt fel­függesztette kapcsolatait a Ro­mán Kommunista Párttal. Ennek indokairól kérdezte az MTI mun­katársa Vitányi Ivánt, az MSZP Elnökségének tagját. — A Román Kommunista Párttal való viszonyunkban kez­dettől fogva súlyos problémát je­lentett, hogy a román párt politi­kai irányvonalával nem értettünk egyet, különösen ami az erdélyi kisebbségek helyzetét illeti. Ezért határozott úgy a közelmúltban az MSZP Elnöksége, hogy az RKP kongresszusán nem is vesz részt. A kapcsolatokat azonban nem szakítottuk meg. — A temesvári vérengzés vi­szont, amelynek során a román, a magyar, a jugoszláv és a német la­kosság köréből kíméletlenül le­gyilkoltak embereket, olyan hely­zetet teremtett, hogy ezt a kapcso­latot nem tarthatjuk fenn tovább. A saját szocialista elveinkkel csakúgy szembekerülnénk, mint a magyarság iránt érzett felelőssé­günkkel. Ezért határoztuk el, hogy az RKP-val mindennemű kapcsolatunkat szüneteltetjük. Azért választottuk a szüneteltetést és nem a kapcsolatok megszakítá­sát, mert döntésünk a román párt vezetésének szól. Bízunk abban, hogy Romániában vannak olyan szocialisták, akik nem értenek egyet a Román Kommunista Párt vezetése által alkalmazott mód­szerekkel. Abban is reményke­dünk, hogy lesz még idő, amikor Romániában is győz a demokrá­cia. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents