Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-20 / 300. szám

HEVES MEGYEI XL. évfolyam, 300. szám ÁRA: 1989. december 20., szerda 4,30 FORINT POLITIKAI NAPILAP ÓVODÁBAN - AZ ISKOLÁÉRT a ruhát a székre, a cipőt a szék alá tenni...” — országos kísérlet Ostoroson (4. oldal) „BUKARESTI MÉSZÁROS” „Miután a hadsereg szétlőtte a tiltakozókat, Romániát el­zárták a külvilágtól.” (5. oldal) MIT MOND AZ ERDÉLYI SZÖVETSÉG KÉPVISELŐJE? „... valószínűnek tartom, hogy a magyarok rovására fogják ezt is írni.” (S. oldal) ISMÉT MÉSZÖLY A KAPITÁNY! Az MLSZ döntött. Bicskei Bertalan pedig bírósághoz for­dul. (6. oldal) Munkában az Országgyűlés decemberi ülésszaka Késleltetett határozat a lakásgazdálkodásról Bejelentésekkel kezdődött az Országgyűlés decemberi ülés­szakának második munkanapja kedden reggel 9 órakor. Fodor István, az Országgyűlés megbí­zott elnöke arra kérte a parla­menti csoportokat, hogy az ülés­szak idején tárgyalják meg a poli­tikai pártokkal és az érdekképvi­seleti szervekkel folytatott kon­zultációk tapasztalatai alapján a parlamenti választások előreho­zataláról, az Országgyűlés meg­bízatásának lerövidítéséről szóló javaslatot. Tájékoztatást adott arról: az MSZP parlamenti csoportja fel­hívással fordult az Országgyűlés­hez, hogy az Ideiglenes Nemzet- gyűlés és tíz Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944. december 21- 22-i megalakulásának évfordu­lóján emlékezzenek meg e törté­nelmi eseményről. Kérte, hogy a parlamenti csoportok tárgyalá­saikon e kérdésben is alakítsák ki álláspontjukat. Az Országgyűlés ezután a tárgysorozatnak megfelelően tá­Képviselőnk, Nagy Endréné — aki tegnap felszólalt a parlamenti vitában — Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszterrel beszélget a szü­netben (Fotó: Perl Márton) jékoztatót hallgatott meg a kor­mány 1990. évi gazdaságpolitikai programjáról, amelynek előter­jesztője Kemenes Ernő, az Orszá­gos Tervhivatal elnöke volt. „Kemény árellenőrzést kívánunk érvényesíteni’ Kemenes Ernő elöljáróban el­mondta: a most beterjesztett kormányzati javaslat e parla­menti kezdeményezések és ja­vaslatok alapján készült, és to­vábbi erőfeszítéseket tartalmaz a gazdaság strukturális alkalmaz­kodóképességének erősítésére, a vállalkozások feltételeinek javí­tására, az induló vállalkozások ösztönzésére, összességében a gazdaság fejlődőképességének további erősítésére. A kormány­zat ismét áttekintette az inflációs folyamat külső és belső tényező­it, kézbentartásának lehetősége­it, és a gazdaságpolitikai prog­ram tartalmazza a Parlament adózással kapcsolatos döntéseit is. A gazdaság működtetése, az átalakulás feltételeinek megte­remtése az ország alapvető érde­ke, és ezért nem kerülhetők meg az ezzel kapcsolatos népszerűt­len intézkedések sem. A fizetésképtelenség miatti közvetlen veszély elhárítható, ám, ahhoz fontos gazdaságracio­nalizálási feladatokat kell elvé­gezni. E feszültségekkel terhes program nem vállalása súlyos helyzetet eredményez. Kemenes Ernő kiemelte: úgy látjuk, ma még mindez elkerül­hető, s e programhoz mai ismere­teink szerint biztosítható az elen­gedhetetlen külföldi segítség és egyidejűleg minden, az ország sorsa, jövője iránt elkötelezett, felelős politikai erő támogatása is. Ezt követően a javasolt gazda­ságpolitikai program négy meg­határozó elemére külön is kitért az előadó. A KGST-együttmű- ködés várható alakulásáról és hatásairól szólva elmondta: az egyes országok közismert gazda­sági és politikai nehézségei hát­ráltatják gazdasági kibontakozá­sunkat, s ráadásul nem kalkulál­tunk a rubelelszámolású keres­kedelmi forgalom ilyen mértékű visszaesésével. Kemenes Ernő adóssághely­zetünkről és a gazdaság külső fi­nanszírozásának kérdéseiről szólt. 1990-ben kamatfizetési kötelezettségünk közelíti a 1.5 milliárd dollárt, aktuális törlesz­tési kötelezettségünk további, körülbelül 1.9 milliárd dollárt je­lent. Összesen tehát körülbelül 3.4 milliárd dollárt kell fizet­nünk, ez forintra átszámolva durván 200 milliárdot jelent, ami nemzeti termelésünk mintegy 10 százaléka. Továbbra is nélkülöz­hetetlenek tehát a külső erőfor­rások és a refinanszírozási hite­lek. A szükséges külső erőforrá­sok, a külső finanszírozás kérdé­seiben meghatározó a Nemzet­közi Valutaalap segítsége a gaz­daságpolitikai program finanszí­rozásában, részben közvetlen hi­telfolyósításai révén, részben ga­ranciaértékű részvétele miatt. A kormány részéről Kemenes Ernő teijesztette elő a lakásgaz­dálkodási rendszer reformját Kemenes Ernő elmondta: to­vábbi külgazdasági pozícióinkat tekintve egyetértésre jutottunk a valutaalappal a megvalósított ár­folyam-leértékelésben, és a ru­belaktívum leépítésében. Egye- (Folytatás a 2. oldalon) Zászlóbontás demonstrációval — Hatvanban Szűrös Mátyás: Támogatjuk az erdélyi autonómia gondolatát A kisebbségek jogaiért küzd a Nemzetközi Tőkés László Mozgalom Tegnap délután fél hatkor hat­vani demonstrációval lépett a nyilvánosság elé a Nemzetközi Tőkés László Mozgalom. A ren­dezvény nyitányaként az egri színművész, Sziki Károly mond­ta el Farkas Árpád: Szivárgásban című versét, majd Moldvay Győ­ző, lapunk nyugdíjas főmunka­társa, a Délsziget című folyóirat szerkesztője, a mozgalom lelke köszöntötte a résztvevőket, és tíz est szónokait: Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnököt, dr. Kulcsár Kálmán igazságügy­minisztert, Pálfy G. Istvánt, a kormány nemzetiségi főtanácso­sát és dr. Raffay Ernő történészt, országgyűlési képviselőt. A Damjanich János Szak­munkásképző Intézet dísztermét zsúfolásig megtöltő érdeklődők­kel ezután ismertette a mozga­lom programját. Eszerint nem kívánnak párttá válni, hanem a humán értékek képviseletével küzdenek céljaik eléréséért, a magyar kisebbségek, és általá­ban a kisebbségi helyzetben levő népek és embercsoportok jogai­nak védelméért. — Nincs szüksé­günk székházra, nagy apparátus­ra, — mondta a szónok —, mi az emberi szívek mélyére költözünk be. Moldvay Győzőt dr. Raffay Ernő követte a mikrofonnál, aki Románia nemzetiségi politikájá­nak fejezeteivel ismertette meg a hallgatóságot. Ennek gyökerei a múlt században erednek, Ceau- sescu valójában csak tökélyre vitte a korábbi történelmi szaka­szokban kipróbált módszereket. Egyúttal arra is figyelmeztetett, hogy a diktátor egy 70 ezer fős se- curitate-hadseregnek is paran­csol, mely világszínvonalú fegy­verekkel rendelkezik és akár a re- gurális román hadsereg ellen is bevethető. Ezt nem árt tudni a napokban kialakult helyzet érté­keléséhez. — Nehéz a szólás most, hogy tudjuk, miközben mi itt össze­gyűltünk, Romániában dörög­nek a fegyverek — kezdte beszé­dét Pálfy G. István. — Fontosnak tartom leszögezni — folytatta —, hogy nem a mi biztatásunkra tör­tént, ami történt, hanem egy tör­ténelmi folyamat lépett új szaka­szába. A történelem mindig ki­válogatja a maga embereit, akik személyes példaadásukkal, bá­torságukkal, tudásukkal egy-egy lökést adnak az eseményeknek, ez történt most Romániában is. Nem árt újra feleleveníteni Deák Ferencnek azt a gondolatát, hogy egy nép csak azt veszíti el, amiről lélekben is lemondott. Amit em­lékeiben őriz, még visszaszerez­heti. A nemzetiségi kormányfőta­nácsos nagy tapssal fogadott be­széde után Kulcsár Kálmán lé­pett a mikrofonhoz. — Ami ma Romániában fo­lyik, azt már nem nevezhetjük nemzetiségi politikának, hanem egy fékevesztett diktatúra csele­kedeteinek. Csak az szállhat szembe egy ilyen totális hata­lommal, aki erkölcsi nagysággal, tiszta emberséggel bír, mint a re­formátus lelkész, Tőkés László. Ez a példaadás, ahogy tapasztal­hattuk, a magyarok mellé állítot­ta a Romáiéban élő németeket, és a románokat is és világszerte felélesztette az Erdélyben nehéz sorsát élő magyarság iránt a szo­lidaritást. Ezt a problémát csak európai módon, európai keretek között lehet sikeresen megolda­ni, éppen ezért nem lesz könnyű — mondta a miniszter, majd fel­hívta a figyelmet: a gondolatdik­tatúra jelei manapság Magyaror­szágon is kezdenek mutatkozni. — Ha nem tudjuk elismerni má­sok jogát a szabad gondolkodás­ra és cselekvésre, nem vagyunk különbek Ceausescunál, és Eu­rópa sem fogad be bennünket — fejezte be felszólalását. Szűrös Mátyás arról beszélt, hogy a véres események nyomán remény mutatkozik a megújulás­ra, ám ehhez olyan fáklyákra is szükség van mint Tőkés László. A lelkész példájával azonban itt Magyarországon nem szabad visszaélni, nem lehet azokat szűk pártérdekekért kihasználni. Büszkék lehetünk arra, hogy először mi szüntettük meg a vas­függönyt, és ezzel példát adtunk Európának. De vigyáznunk kell, hogy következetesen építsük a demokráciát, hiszen nálunk is óriási indulatok szabadultak el most, amikor pedig összefogásra lenne szükség. A Magyar Köz­társaság hivatalos politikájának tekinti a 16 milliós magyarság ér­dekeinek felkarolását, és min­dent elkövet, hogy diplomáciai úton felhívja a figyelmet az ezzel kapcsolatos problémákra, hogy harcoljon az emberi jogokért. Az Országgyűlés is állást foglalt, amikor javasolta, hogy Doinea Cornea asszonyt és Tőkés Lász­lót Béke Nobel-díjra terjesszék fel Románia sem kerülheti el a változásokat és az egymás ellen hangolt népek újra egymásra ta­lálnak — mondta még Szűrös Mátyás. Beszédét azzal fejezte be, hogy támogathatjuk azokat az Erdélyből kiinduló törekvése­ket, melyek Erdély autonómiáját szorgalmazzák, hiszen ennek ha­gyománya, történelmi realitása van. A szónokok után Moldvay Győző a tanácskozáshoz intézett táviratokat, a mozgalomhoz csatlakozók leveleit ismertette, és kérést adott át a köztársaság ideiglenes elnökének: létesüljön egy erdélyi kollégium Magyaror­szágon. A program második ré­szében irodalmi műsor hangzott el, melyen fellépett többek kö­zött Jancsó Adrienne és Hendli Ilma svájci költőnő is. (koncz) * (A romániai események vissz­hangjáról lapunk 5. oldalán ol­vashatnak összeállítást.) Parlamenti tudósítónk jelenti: Nem tudni, az esetleg vonattal „bejáró” képviselők — mert van­nak ilyenek is — mikorra érkez­nek majd a T. Házba, ugyanis a mozdonyvezetők várhatóan be­tartják ígéretüket, s sztrájkba lépnek. Az egyórásra tervezett figyelmeztető munkabeszünte­téssel kapcsolatban mondta Der- zsi András, a vasúti közlekedést is felügyelő miniszter: — Amennyiben nem tudunk addig szót érteni a mozdonyveze­tőkkel, úgy a leállás miatt a vasút nem tudja biztosítani az alap­szolgáltatását, például a munká- bajárók, az ingázók szállítását. A kiesést egyébként számítógé­pes menetkorrekcióval kívánjuk behozni, ez szervezés kérdése, a 60 perces késés nem lehet állan­dó. Ha például a sztrájk a reggeli órákra esik, délre vissza lehet áll­ni az eredeti forgalomra... A miniszter nem derűlátó ugyan, de bízik a tárgyalások eredményességében, vagyis, hogy sikerül a munkaügyi vitákat „házon belül” megoldani. Az Országházon belül viszont olyan hangok hallatszanak, hogy vár­hatóan nem ez lesz az egyetlen vasutassztrájk az „erekkel” be­hálózott hazánkban. * A jövő évigazdasági program­mal kapcsolatban tegnap dél­előtt hangzott el Kócza Imre hozzászólása, amely valóban fi­gyelemkeltő volt, hiszen válaszá­ban Kemenes Ernő tervhivatali elnök is visszatért egy-egy gon­dolatára, mondván: gazdaság- szervezési elképzelései, javaslatai újszerűén egészítik ki a kor­mánytervezet intézkedéseit. Remélhetően hasonló fogad­tatásban részesül majd Zsidei Istvánné parlamenti beszéde is, amelyre várhatóan a mai vitában kerül sor. — Számtalan kérdés vetődött fel bennem a költségvetési terve­zettel kapcsolatban — mondta. — Ezek közül most arra szeret­nék előzetesen kitérni, hogy bi­zalmatlan vagyok a pénzügyi tár­ca előterjesztése iránt, mert labi­lisnak, sok helyen átgondolat­lannak tartom. Hiányolom ezt az átgondoltságot, mert így a dön­tések is ilyenek maradnak. Gyakran mondják ránk, hogy „mindent elfogadunk, mindent megszavazunk, ami elénk kerül.” S most ismét arra kémek ben­nünket a kormány részéről, hogy fogadjuk el ezt a költségvetést is. Csakhogy van egy gondom: nincs biztosíték arra, hogy ha ne­tán elfogadnánk, később nekünk vagy egy másik Országgyűlésnek lesz-e módja azt így számon is kérni. S ez már alapos ok lehet a bizalmatlanságra... — Érinti-e a hozzászólásban Recsket? — Arról a huzavonáról, amely az ércbánya ügyében fo­lyik, nem lehet nem szólni. Mi több: kötelességemnek érzem... * Árvái Lászlónál még az ülés­szak előtt levélben keresték meg a hevesi és az andornaktályai szociális otthon, intézet vezetői és dolgozói, hogy szóljon az ér­dekükben. — Azt kérték, hogy tolmá­csoljam: számukra is járjon a központi költségvetésből az a 16 százalékos bérfejlesztés, amelyet az egészségügyi dolgozók meg­kaptak. — A jelenlegi parlamenti helyzet alapján, a költségvetési csatározások közepette mit tud válaszolni a levélíróknak? — Azt, hogy a kérés — többek felvetése nyomán — meghallga­tásra talált: az ágazati költségve­tés tartalmazza a bérfejlesztés ösz- szegét... * Egy korábbi ülésszakon nagy tetszéssel fogadott javaslattal állt elő Barcsik János. A hevesi kép­viselő — az oktatási programter­vezet vitájában — azt vetette fel, hogy a világkiállítás, illetve a honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából szervezzenek akciót: építsenek az országban 1100 tor­natermet, s ezt már 1990-ben kezdjék is el. — Ebben a pénzszűke idő­szakban lát-e még reményt a kez­deményezés megvalósítására? — kérdeztem. — Bízom benne, hogy azért még nem reménytelen a dolog. Igaz, ebben az ütemben most a pénzügyi lehetőségek nem ked­veznek az akciónak, de az idő múlásával javulhat a költségve­tés helyzete. Én legalábbis re­ménykedem, s váltig kitartok a tornaterem-építési javaslatom mellett... * Amikor ezt a tudósítást adja a parlamenti tudósító az Ország­ház telefonközpontjából, a vala­mivel távolabbi ülésteremben éppen a lakásgazdálkodási rend­szer reformjáról, valamint a jövő évi intézkedésekről folyik a vita. A kormány álláspontját, vala­mint az Országos Tervhivatal előterjesztését az eddigi felszóla­lók — csaknem húszán — megle­hetősen sok kritikával illették. Ebben a vitában kért szót a fü­zesabonyi képviselőnő, Nagy Endréné, aki azt vázolta beszé­dében, hogy a koncepció elfoga­dásával milyen hátrányos hely­zetbe kerülnének választókerü­letének polgárai, valamint az a kétmillió család, amelyet az in­tézkedések ebben az országban érintenének. A kérdés tehát a kora esti órákig nem dőlt el a T. Házban... Szilvás István

Next

/
Thumbnails
Contents