Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-19 / 299. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. december 19., kedd GAZDASÁG-—TÁRSADALOM 3. Az MSZMP elnökévé Thürmer Gyulát választották Problémamegoldást — ellenzéki pártként Vasárnap a késő éjszakai órákban befejeződött az MSZMP XIV. kongresszusának első fordulója. A küldöttek az MSZMP elnökévé Thürmer Gyulát választották meg. Az alelnökök: Nyíró Sándor, Pozsonyi Attila és Kői Tibor. A kongresszuson 11 tagú titkársá­got és 28 tagú központi bizottsá­got választottak, az utóbbinak tagja lett Grósz Károly, Berecz János, Púja Frigyes és Ribánszki Róbert is. * Az MSZMP elnöke, Thürmer Gyula 1953-ban született. A moszkvai Nemzetközi Kapcsola­tok Intézetében szerzett egyete­mi diplomát. Ezt követően a Külügyminisztériumban, majd az MSZMP apparátusában dol­gozott. Az utóbbi időszakban Grósz Károly volt pártfőtitkár külpolitikai tanácsadójaként te­vékenykedett. Az elnök megválasztását kö­vetően röviden nyilatkozott az MTI munkatársának. Elöljáró­ban leszögezte: bár részt vett a pártkongresszus szervezésében, és ezért nyomon tudta követni az eseményeket, mégis váratlanul érte, hogy az elnöki tisztségre je­lölték. A pártfórum munkáját értékelve hangsúlyozta: nagyon fontosnak tartja, hogy létrejött a párt politikai egysége, megte­remtetve a feltételeket a szerve­zeti élet és a vezetés egységéhez. Legfontosabb teendőként emlí­tette a kongresszus szellemében átgondolni: mit tehet az MSZMP a magyar nemzet előtt álló prob­lémák megoldásáért. Megítélése szerint mint ellenzéki pártnak is van ebben szerepe. Ugyancsak fontos teendőként említette a parlamenti választásokra való felkészülést. A párt mielőbb sze­retné megtalálni képviselőjelölt­jeit azok között a fiatalok és kö­zépkorúak között, akik a kong­resszus előkészítésében részt vettek. — Fontos teendőnk mielőbb megbeszéléseket kezdeni test­vérpártjainkkal, például az MSZP-vel, amelyekkel együtt­működésre kell törekedni. A kö­zeli napokban megkeressük a szakszervezetek vezetőit, hiszen a munkáspárt és a szervezett ma­gyar munkásság közötti kapcso­lat jövőnk egyik feltétele. A kongresszus határozata alapján befejezzük a párt szervezését, rendezzük sorainkat, s tagtobor­zást is kezdeményezünk — hang­súlyozta végezetül Thürmer Gyula. (MTI) Mi lesz veled, Dali? Ülésezett Hatvan Város Tanácsa Tegnap ülést tartott Hatvan Város Tanácsa, s a fontosabb na­pirendek között foglalkozott például a település sport- és mű­velődési ügyének helyzetével az illetékes osztályvezetők előter­jesztésében. A tanács oly értel­mű álláspontra helyezkedett, mi­szerint fokozottabban kívánja eztán támogatni mindkét ágazat munkáját, s áliástfoglalt abban is, hogy Micsinai Béla művelő­dési osztályvezető előterjesztését a közművelődési intézmények dolgozóival is ismertetni kell. E témához közelálló az Új- Hatvan művelődésügyét szolgá­ló Liszt Ferenc Kultúrház mű­ködtetése. amit sokáig visszafo­gott a MÁV által támogatott in­tézmény felújításának elhúzódá­sa. Nos, a többmilliós munka be­fejeződött, de a népszerű „Dali” — ahogyan az új-hatvaniak ne­vezik ezt a létesítményt — máig sem tudott kinyitni, mert egy 300 ezer forintos villamossági felszerelésre nincs fedezet. A ta­nácsvezetés szorgalmazni igyek­szik a MÁV szakszervezeti bi­zottságát, és a vasútállomás gaz­dasági főnökségét e pótlólagos beruházás biztosítására. Foglalkozott az ülésen több tanácstag az apparátus munkájá­val is, olyan döntésre jutva, hogy az intézmények fenntartása, irá­nyítása mellett igen fontos a jó színvonalon végzett hatósági munka, hiszen a lakosság jósze- rint ez utóbbin keresztül minősíti a különböző szervek működését. A későbbiekben saját kérésé­re, korkedvezményes nyugdíja­zása miatt, a tanács fölmentette funkciójából érdemei elismerése mellett Tóth János elnökhelyet­test, továbbá úgy döntött, tekin­tettel a közelgő választásokra, e tisztet nem tölti be. Két lemon­dott tanácstag helyére viszont előrerukkolt Kovácsik Tibomé és Vudi Józsefné póttanácstag, akiknek a mandátumát az ülés hitelesítette. Szerepel továbbá a napirenden a Rákóczi úti Általá­nos Iskola bővítésének kérdése, amelyben a tanácstestület úgy foglalt állást, hogy csak a jövő évi anyagi helyzet ismeretében hoz majd döntést. (m- gy.) Januárban kerülnek a Parlament elé az állami vagyon vé­delméről szóló törvényjavaslatok—A pártok és az érdek- képviseleti szervek támogatják a kormányelképzelést Állami vagyonügynökség? Több fontos törvényjavaslat­ról, így az Állami Vagyonalap­ról, az állami vagyon védelméről, valamint az egyéni vállalkozásról konzultáltak a napokban a kor­mány képviselői a pártok, illetve az érdekképviseleti szervek szak­értőivel. Ä tanácskozások ta­pasztalatairól Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes az MTI munkatársának elmondta: a kormány már korábban elköte­lezte magát a tulajdoni rendszer érdemleges megváltoztatása mellett. Ehhez volt lépés a társa­sági törvény és az átalakulási tör­vény megalkotása. Ám ezekben a törvényekben „fehér foltok’’ találhatók, amelyek erősítik a ^kockázatát annak, hogy a priva­tizációs folyamat során elfecsér- lődik a nemzeti vagyon. Ezért van szükség a nemzeti vagyon védelméről szóló törvényterve­zetek megvitatására. Ez nem je­lenti a tulajdoni reform széles ér­telemben vett koncepcióját, ugyanis az úgynevezett nemzeti csúcson megállapodás született arról, hogy a legalapvetőbb kér-' désekben a következő Parlament dönt majd. Az egyeztető fórumokon egy­becsengett az a vélemény: a tár­sadalomban egyértelmű az igény arra, hogy mielőbb gondoskodni kell a nemzeti vagyon védelmé­ről, s ezt még ennek a kormány­nak, ennek a Parlamentnek kell vállalnia. A kormány megnyug­vással vette tudomásul — mon­dotta Medgyessy Péter —, hogy az alapvető kérdésekben mind a pártok, mind az érdekképviseleti szervezetek támogatják az új tör­vényjavaslatokat, így megvan a remény arra, hogy a Parlament elfogadja majd ezeket, s a közvé­leményben is pozitív visszhangra találnak. A konzultációk során több hasznos javaslatot tettek a pár­tok és az érdekképviseleti szerve­zetek képviselői, ezeket a kor­mány beépíti a törvényjavasla­tokba. Általános volt a véle­mény, hogy erősíteni szükséges az állami vagyon feletti kontrollt. Többen indokoltnak tartották a munkástanácsok újbóli felélesz­tését, valamint azt-, hogy a válla­lati tanácsokon belül növekedjék a dolgozók aránya. A vitákban egyébként vilá­gossá vált az is, hogy a korábbi elképzelésektől eltérően nem va­gyonalapot, hanem úgynevezett állami vagyon ügynökséget kell létrehozni, amely a kormánynak tartozik felelősséggel, ugyanak­kor a vagyonpolitikai irányelve­ket a Parlament hagyja jóvá. Autocoop: megtöbbszörözni a behozatalt Autocoop néven autóipari egyesülést alakított 9 magyar vállalat azzal a céllal, hogy meg­többszörözzék a hazánkban gyártott alkatrészekért behozha­tó személyautók számát, és job­ban alkalmazkodjanak a gazda­sági életben bekövetkezett válto­zásokhoz. Az egyesülés alapok­mányát a Budapesti Kéziszer­számgyár, a Pest Megyei Mű­anyagfeldolgozó Vállalat, a Schuler írószer Vállalat, a buda­pesti Kismotor- és Gépgyár, a Csepel Autó Dugattyú és Dugaty- tyú Gyűrűgyár, a budapesti El- zett Zár- és Lakatgyár, a Salgó­tarjáni Síküveggyár, a sátoralja­újhelyi Elzett-Certa Zárgyártó Présöntő és Szerszámkészítő Vállalat, a Bakony Fém- és Elektromos Készülék Művek képviselői írtak alá. Moravetz Tibor, a Bakony Fém- és Elektromos Készülék Művek vezérigazgatója az MTI munkatársának elmondta: az egyesülést a külpiacon történő közös fellépés, az összehangolt tevékenység további fokozása is indokolja. Az együttműködés kiterjed a termelés harmonizálá­sának finomítására, a legkedve­zőbb belföldi értékesítésre. Az alkatrészeket gyártó vállalatok — az önálló külkereskedelmi jog érvényesítésével — magasabb bevételt kívánnak elérni, és a kö­zös fellépéssel az eddigieknél közvetlenebbül akarják védeni gazdálkodást érdekeiket. Az egyesü­lés felkészül a hazai társvállalatok közös fejlesztéseinek menedzselésé­re, csökkentve ezzel az alkatrész- gyártók kockázatát. További cél: a legelőnyösebb finanszírozási for­mák működtetése és külföldi befek­tetők bevonása a vállalkozásokba. A hazai alkatrészgyártó vállala­tok termékeik — ablaktörlő moto­rok, gyújtógyertyák, kürtök, szélvé­dő üvegek, ajtózárak stb. — ellené­ben évente 12-15 ezer személygép­kocsit kapnak. E mennyiség nagy ré­szét, évente mintegy 11 ezer sze­mélyautót, a Bakony Művek „pro­dukálja” a hazai vállalatok összefo­gását is a Bakony Művek kezdemé­nyezte, s így az egyesülés székhelyé­ül Veszprémet választották. Kovács Attila — Koncz János: Egy kis New York Vili. Második sugárúti magyar — Mr. Baranszky nincs itthon — mondja a doorman, akinek az a dolga, hogy áll a házak ajtajá­ban, s tájékoztatja a vendéget a lakókról, s illetéktelent nem en­ged be. így hát mi is kinnmara- dunk, kicsrt didergünk, de a hű­vösben legalább meg tudjuk mozgatni elgémberedett tagjain­kat. Ránk fér, mert ahogy eltelt egy hét a körülmények rosszabb­ra fordultak. Atyánk elutazott Kanadába, s nekünk el kellett hagynunk lakóhelyünket. De jó az isten, mert nem maradtunk hajlék nélkül, Radu Mária koz­metikusnő fogadott be műhelyé­be. Ott ugyan nincs fűtés, csak egy hősugárzó, nincs ágy, csak fotel van, meg kezelőasztal, nincs kilátás, mert körülvesznek a felhőkarcolók, viszont vannak egerek, akik éjszaka megzabál- ják a kenyerünket. De így is jobb, mint az utcán, így mi igazán hálá­sak vagyunk. Nem sokat álldogálunk az ut­cán, mert feltűnik egy hatalmas kutya, s mögötte Baránszky-Jób László költő, így bebocsáttatunk a házba, Baranszky lakásába, ahol a házvezetőnő éppen taka­rít, vendéglátónk pedig megkísé­rel felmelegíteni bennünket. — Ha mást nem tettem a ma­f yar kultúráért, az már minden- éppen valami, hogy felfedez­tem számára az olasz törkölypá­linkát — mondja, és már csavarja is a kupakot a palack tetejéről. A kutya hagyományosnak mond- hatóan a lábunk elé hemperedik, időnként ugat, olyankor Ba- ránszky ráüvölt: shot up, Sha­dow! Ő is 1956-ban hagyta el Ma­gyarországot, előtte művészet- történészként dolgozott Debre­cenben, majd a forradalom alatt a Műcsarnok forradalmi bizott­ságának lett az elnöke. Ezekből adódóan természetesen rengete­get foglalkozott a képzőművé­szeti alkotásokkal, es mindig nagy vágya volt, hogy megnézze az eredetiket. — Ha nem ismered az eredeti alkotást — vallja —, akkor a ké­pek láttán azt érzed, amit érez­ned illik. Mert az utánzat lehet bármilyen jó is, egy kicsit csalás. Úgy van ez, mint a fizikában: ha valamit mérünk, akkor a mérés már befolyásolja a végered­ményt. Baránszky-Jób László soha nem utasította vissza a magyar állampolgárságát. Valószínűleg ezért is történhetett az, hogy amikor először látogatott haza 1987-ben, biztatnia kellett a konzulnak, hogy ne féljen, nem tartóztatják le. Ez annak ellené­re, hogy érezte, sokszor figyelik, nem történt meg, sőt az akkor még nem a politika élvonalába tartozó Nyers Rezső is tenisze­zett vele. — Amerika most fél, hogy Európa szocialista lesz — mond­ja.- Mi, itteni magyar írók vi­szont ezzel nem foglalkozunk, bizonyíték erre az, hogy be aka­runk íépni a magyar PEN-klub- ba. Amikor kijöttem, magyar ügyben nem politizáltam, mert tisztességtelennek tartottam, Magyar áruk — hogy én a taccsvonalról túlról ki­abálok be. Később a SZER-ben mondtam el kommentárokat, fordítottam Szőcs Gézát, s tagja lettem a költők nemzetközi bi­zottságának, a Commitee for In­ternational Poetrynak, amely­ben együtt dolgozom Allen Ginsberggel. Huszonöt évnek kellett eltelnie amíg tudtam an­golul is verseket írni, de ezzel a tulajdonságommal szerencsém is volt. Bizonyos témákban magya­rul pszichológiai gátlásom van, a szörnyűségeket képtelen vagyok leírni az anyanyelvemen, angolul viszont minden további nélkül. Ha ezt megteszem, akkor utána elhitetem magammal, hogy for­dítok. így születik meg a magyar változat. Baránszkynak az életformájá­hoz is szükséges ez a nemzetkö­ziség, hiszen a közeljövőjének a terve, hogy hat hónapot él New Yorkban, kettőt Firenzében, né­gyet pedig Magyarországon. Ez utóbbi azért is nagyon fontos számára, mert itthon millió asz- szociációs vonalat fedez fel, min­dent megismer, például a Ti- hany-ciklust is tudja magyarul ír­ni, semmiféle gátlása nincsen. Felesége is magyar, Linzer Márta textiltervező, aki az Egyesült Ál­lamok egyik első számú embere ezen a területen. amerikai árak — Egy időben sokat kábító­szereztem — meséli.- Jim Morri­son nagyon jó barátom volt, vele is szívtunk, ilyenkor fontos, hogy ne menj ki a názból, mert elvesz­ted az időérzékedet, s előfordul­hat, hogy te azt hiszed, hogy át­érsz az ut másik oldalára, s elüt az autó. Sajnálom, hogy most nincs itthon, nem tudlak benneteket megkínálni. De nem is érdemes rászokni, én ezt akkor éreztem, amikor úgy tűnt, hogy a New York-i subway alagutja kezd rámcsukódni. Akkor abbahagy­tam. — Az emberek hetven száza­léka nem a rezsim elől futott ide Magyarországról — folytatja mással.- Néhányan szerették is Kádárt. A mi nemzedékünk gye­rekei közül kevesen tudnak ma­gyarul, például a fiam sem na­f yon, ő amerikai. De azt hiszem, ogy a nyelv nem jelent feltétle­nül kulturális hovatartozást. A fiam például komolyan foglalko­zik a magyarországi török világ­gal. Második sugárúti magyarok vagyunk. Sokat ültünk már, jócskán el­múlt dél. Lemegyünk a sarokra, a kínai étterembe ebédelni. Ba- ránszky is jól ismeri az Ameriká­ba látogató magyarok anyagi helyzetét — ő kén a számlát. (Folytatjuk) Baránszky-Jób László MÁK UtXWi A homeless vagyona A modern épí­tészet és kép­zőművészet egyik fellegvá­ra: Guggenhe­im Múzeum

Next

/
Thumbnails
Contents