Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-14 / 295. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. december 14., csütörtök Szatmárcsekei felhívás, hazánkért, kultúránkért Szándékunkat a Tiszaháton, Szatmárcsekén fogalmaztuk meg. Abban a faluban, ahol Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én megírta a „Hymnus a Magyar nép Zivataros Századaiból” című költeményét; azt a verset, amely a világirodalom klasszikusai közé soroltatott, amely fohász és erkölcsi szózat, történeti önvizsgálat, és senki számára sem sérelmes nemzeti remény. Most, nemzetünk sorsfordító korszakában nagy szellemi elődeink gondolatait és szándékait kell követnünk. Azokat az eszméket, amelyek révén megőriztük emberségünket, magyarságunkat, európaiságunkat. Nemzeti történelmünk jeles évfordulói köszöntének ránk: 1990. augusztus 8-án lesz Kölcsey Ferenc születésének 200., a jövő évtized közepén a honfoglalás 1100., és 2000 karácsonyán István király- lyá koronázásának 1000. évfordulója. Egy ezredév kötelez önvizsgálatra és a jövő megtervezésére! Arra, hogy föltegyük önmagunknak és egymásnak a kérdést: hogyan akarunk élni, milyennek akarjuk látni hazánk falvak és városait tíz év múlva, milyen legyen Szent István országa az ezredfordulón? Mi, a Hazafias Népfrontnál tevékenykedő, a művelődés ügyéért felelősséget vállaló munkatársak úgy véljük, hogy e társadalmi, politikai tömegmozgalomnak a jövőben is meghatározó szerepet kell vállalnia a nemzeti művelődés megújítása, a magyarság szellemi és kulturális értékeinek védelme és terjesztése érdekében. Ezért jelen állásfoglalásunk aláírói művelődési szövetség létrehozását vállaljuk. Olyan szövetséget kívánunk kötni, amelyben lakóhelyi hovatartozástól függetlenül elkötelezett szakmai munkaközösség, az együttgondolkodás és a cselekvés érvényesítésének erejében bízva szolgálja az emberséget, a magyarságot, a nemzet jelenét és jövőjét. Olyan társadalmat akarunk, ahol minden állampolgár kötelességének érzi, hogy a nemzeti kultúra, a nemzeti művelődés ápolása és megújítása nemcsak a társadalom, hanem az egyén felelőssége is. Ennek a gondolatnak a széles körű érvényesítése céljából a Hazafias Népfront kezdeményezi a nemzeti kultúra kerékasztalának létrehozását. Mozgalmunk kötelességének érzi, hogy a nemzeti művelődés szolgálata közben megkülönböztetett figyelemmel segítse az oktatás korszerűsödését. Valljuk, hogy a magyarság évszázadokon át teremtett szellemi értékeit mindannyiunk közkincsévé kell tenni. Kerüljön rangjához méltó helyére az erkölcsi nevelés, a család és a humán értékek. Szűnjön meg az iskolafenntartásban az állam egyeduralma, támogatjuk a pedagógiai módszerek sokféleségének érvényesülését. Támogatjuk az iskolai nevelőmunka eredményesebbé tétele érdekében — a régi hagyományokkal rendelkező — diákközösségek, önképzőkörök felélesztését, működtetését. Segítjük a helyi önkormányzatok létrehozását. Támogatjuk azt a törekvést, hogy a kistelepülések ismét rendelkezzenek óvodával és önálló általános iskolával. Kötelességünknek tartjuk hazánk megismertetését, megszerettetését, múltunk hagyományainak, művészeti örökségének vállalását, a magyarság történelmének kutatását, a történeti tények igaz tanítását. Felelősséget érzünk az egyetemes magyarság anyanyelvi kultúrájáért, és tevőlegesen támogatunk minden olyan intézményt, szervezetet, mozgalmat, amelynek tevékenységében az anyanyelvi kultúra megtartása, terjesztése jelen van. Olyan országban akarunk élni és dolgozni, ahol a közéleti magatartás egyenlő a gondolatok kulturált közvetítésével. A magyar kultúra napjának (január 22.) méltó megünneplésére hívunk és várunk minden magyar állampolgárt. Felszólítjuk az ország minden településének lakosságát, közösségét, hogy ezen a napon emlékezzünk meg mindazokról, akik hozzájárultak ezeréves kultúránk gyarapításához. Az egyetemes kutlúra értékes részének tekintjük a világ bármely táján élő magyarság művelődési közösségeit, velük együtt küzdünk a magyar nyelv ápolásáért, irodalmi, zenei törekvéseik érvényesítéséért, történelmi hagyományaik megőrzéséért. Segítjük a hazai nemzetiségek kulturális hagyományainak feltárását, ápolását, történelmünk iskolai oktatását. Támogatjuk a nemzetiségi jogok törvénybe iktatását. Együttműködést vállalunk azokkal a pártokkal, szervezetekkel és mozgalmakkal, amelyek fontos feladatuknak tekintik a szomszédainkkal való békés együttélést, európaiságunk elfogulatlan tudatosítását, hitünk, önbecsülésünk visszaszerzését. Olyan társadalmat akarunk, ahol a művelődő közösségek egyesületek, szövetségek, társaságok, körök — céljaik szellemében — tág lehetőséget nyújtanak az egyén műveltségének gyarapításához. Olyan kultúrát akarunk, ahol a valós értékek, és nem elsősorban az üzleti célok határozzák meg a könyvkiadást. Az olvasó- közönség, az irodalombarátok védelmére kezdeményezzük a Magyar Könyvbarátok Äö vétsége létrehozását, amely a népfront által korábban támogatott „Olvasó népért” mozgalom megújított, korszerűsített változata. Felemeljük szavunkat az erkölcsöt és az ízlést romboló áramlatok ellen. Támogatjuk a népi kollégiumok, a népfőiskolák újjászerveződését, az olvasó-, művelődési és honismereti táborok hagyományainak folytatását. Az 1943. évi szárszói táborozás szellemében újjáélesztjük a kor igényeihez igazodó közéleti táborokat. Feladatunknak tekintjük kulturális értékeink számbavételét, emlékhelyeink, műemlékeink védelmét, megbecsülését. Méltó módon emlékezünk a második világháború, a fasizmus, a diktatúra áldozataira, történelmünk jeles személyiségeire. Megünnepeljük történelmi évfordulóinkat, őrizzük nemzeti jelképeinket. Szövetséget, önként vállalt munkát kínálunk a fentiek szellemében mindenkinek. Címünk: Hazafias Népfront Országos Tanácsa, 1360 Budapest, Pf.: 6., vagy a Hazafias Népfront Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bizottsága, Nyíregyháza, Felszabadulás u. 6. 4400. Szatmárcseke—Nyíregyháza, 1989. november 16—17. Aláírók: Bartha Éva, Budapest, Bárdos Istvánná, Budapest Beregszászi Ilona, Kaposvár Budai János, Budapest dr. Csermely Tibor, Nyíregyháza Ezüstszegi József, Budapest Gara Róbert, Budapest Horváth László, Budapest Juhász Róbert, Budapest dr. Major István, Budapest Maróti István, Budapest Mészáros Józsefné, Kecskemét dr. Ősz Károly, Szeged Pál Istvánná, Székesfehérvár dr. Ruppert Ferencné, Pécs dr. Rutkovszky Ede, Debrecen Sáray László, Miskolc dr. Say Istvánná, Szekszárd Sturcz István, Zalaegerszeg Szabó József, Győr Zelenka Jánosné, Budapest Lehull a fejkendő? A pakisztáni tévénézőket újabban érik meglepetések. Legutóbb például honfitársnőiket láthatták a Dél-ázsiai Játékokon melegítőben futni és a hagyományos pakisztáni viseletben, a térdig érő bő blúzban és bő nadrágban, de pőre alkarokkal pingpongozni. Több mint tíz év óta először mutat a pakisztáni televízió ilyen kockákat muzulmán klérus heves tiltakozása ellenére is. A klérus úgy véli, hogy az iszlám törvényei nem engedik meg, hogy férfiak ilyeneket láthassanak. Véleménye szerint a külföldi sportolónőkre a tilalom nem vonatkozik, csak a pakisztániakra. Egyes mullahok pedig még azt is ellenzik, hogy nők egyáltalán sportoljanak. Az, hogy ezek a tiltakozások újabban süket fülekre találnak, azt jelzi, hogy Pakisztánban is változnak az idők. Az ország ugyanis szociális téren sokkal konzervatívabb, mint néhány más iszlám állam. A nők szinte nem jelennek meg úgy az utcán, hogy legalább a hajukat eltakaró sál ne legyen rajtuk, és a tetőtől talpig mindent elrejtő csador is teljesen szokványos látvány. A régihez való ragaszkodás különösen a falvakban nagyon erős, ahol egy autót vezető nő megjegyzések céltáblája és nagyon megnézik őt. A nők elsődleges szerepének még mindig az anyaságot és a hitvesi státuszt tartják. Még a konzervatív értelmiségiek szerint is egy nő ezen kívül csak orvos vagy tanár lehet. Benazir Bhutto miniszterelnöksége óta azonban Pakisztánban is lassan megváltozni látszik ez a szemlélet. A 36 éves Benazir személye példa nemcsak a pakisztáni, de az egész muzulmán világ számára, arra hogy egy nő is képes az anyaságot és a karriert összekapcsolni. Persze, a változások nem mennek olyan gyorsan, mint szeretnék őket látni. Bhutto asszony sem tudta eddig megváltoztatni a nők törvénybe iktatott alsóbbrendűségét, nevezetesen Ziaul Hakk 1979-es törvényeit, amelyek újra szentesítették a mohamedán büntetésmódokat: a korbácsolást és a halálra kövezést, bár ez utóbbit még nem alkalmazták. E törvények szerint nők börtönbe kerülhetnek „ házasságtörésért” azaz ha válásuk után újra férjhez mennek, ha azt állítják valakiről, hogy megerőszakolta őket, és ezt nem tudják bizonyítani, vagy ha apjuk akarata ellenére mennek férjhez. Tátray Vilmos a zenei művelődésről Hangversenyéletünkben az utóbbi években csaknem teljességgel kiszorult a Tátray Vilmos által 32 évvel ezelőtt alapított Magyar Kamarazenekar. De ritkán szerepel a háború utáni hazai kamarazene-kultúra egyik legtekintélyesebb képviselője nevét viselő, 1946-ban alakult Tátray- vonósnégyes is... — Mert annak ellenére, hogy még nem értem a tennivalóim végére, nem sokkal a 75. születésnapom előtt az Országos Filharmónia új igazgatója megszüntette a vonósnégyes és a Magyar Kamarazenekar státuszát, vagyis leterelt minket a dobogóról— mondotta Tátray Vilmos. — Az ön és még jó néhány művész jogos sérelme nyilvánvalóan része az általános értékdevalválódásnak. Professzor úr, hogyan ítéli meg ebben a helyzetben a magyar zeneművészet mai helyzetét? — Már-már úgy érzem — és ez iszonyú gondolat —, hogy az én korosztályom szinte hiába dolgozott évtizedeken át. Mi 1946- ban, 1947-ben azt a célt tűztük magunk elé, hogy mindazokat, akik korábban kiszorultak a jó muzsika élményéből, elvezetjük a zeneművészethez. És boldog kapkodással és naivul láttunk ehhez a munkához. De hát ennek a történelmileg szerencsétlen országnak ritkán adatott meg a szellemi nevelés, nevelkedés nyugalma. Ma, 77 évesen meggyőződéssel mondom: mindent csak az i^úsággal lehet elkezdeni. Az ifjúság nevelése pedig csődben van. — Ezen belül pedig a zenei nevelés szinte teljesen elsorvadt. Ön szerint is — mint sokan vélik — elsősorban a kodályi elképzelések feladása vezetett ide? — A zenei művelődés alapjának én azt tartom, hogy a gyerekek ismerjék meg az örömteli, felszabadult éneklés élményét. Ehhez hangulatos énekórákat kellene tartani, főként az alsó tagozatban. Nagy hiba szerintem, hogy annyi vita folyik a módszerről. Én sokat vitatkoztam Kodály tanár úrral — akit persze nagyon tiszteltem — a relatív szol- mizáció szükségességéről. És miközben megvádoltak, hogy „elárultam” Kodályt, ő csak any- nyit mondott: a szolmizáció mankó, s akinek nincs rá szüksége, dobja el. Nem a módszeren múlik tehát a zenei nevelés eredményessége. A módszer körüli viták helyett sokat kellene énekeltetni a gyerekeket, és jó zenét hallgattatni velük. — Ehhez azonban a jelenleginél jóval több, lelkiismeretes, nagy szaktudású pedagógusra, és önhöz hasonló, az iskolai zeneteijesztést is vállaló művészre lenne szükség. — A vonósnégyessel valóban eljárunk néha iskolákba is koncertezni... Ehhez a munkához itthon nem kedveznek a körülmények. Ezért is hagyták el sokan az országot. Magam is kint maradhattam volna külföldön, hiszen számos meghívást kaptam. Lajtha László, egykori tanárom, szellemi nevelőm arra kért, maradjak, hogy itt teremtsünk zenei műveltséget. Én senkire nem haragszom, aki elment. De aki közülük arról magyaráz, hogy itt mit kellett volna csinálni, annak azt mondtam: maradtál volna itthon, s próbáltad volna mindazt végigcsinálni, amit mi tettünk. — Ön sokat küzdött egyebek közt Dohnányi, sőt Bartók elfogadtatásáért. — Dohnányi megszólaltatását sokáig nem engedélyezték. Amikor először eljátszhattuk a mester Zongorakvintettjét, a pódiumra lépésünk után a közönség tíz percig tapsolt. Később behívattak, s azt mondták, politikai tüntetést provokáltunk. De nem volt könnyű Bartókot sem elfogadtatni. A kor ideológusai szerint például a IV. és V. vonósnégyese „formalista” alkotás, ami nem érdekli a közönséget. Amikor mégis eljátszhattuk, megrendítő volt látni még a lépcsőkön is szorongó tömeget. — Azt remélem, az elmondottak ellenére sem érzi — miként célzott rá — hiábavalónak a több évtizedes munkát.' — Természetesen nem. Ha visszatekintek életemre, semmi önvád nem szólal meg bennem. Elképzelhetetlenül sokat dolgoztam, dolgozom ma is. Mi ezt nem annak a „sztahanovizmus- nak” a jegyében csináltuk, amit akkor hirdettek, hanem azzal a munkaerkölccsel, amit én például egykori alma materemben, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban tanultam. Sz. Gy. A magyar film A Népújság 1989. november 25-i, szombati számában megjelent írásomban „szomorkod- tam” azon, hogy az amerikai filmipar darabjai teljesen legyőzték a magyar mozgóképművészetet. Meg ugyanazon a napon este azonban a honi film soha nem látott sikere következett. Magyar művek Európa-filmdíjban részesültek. Mi is ez az elismerés? Tudjuk, Hollywoodnak egyetlen kontinens sem tudott ellenállni. Az amerikai film az egész világon a legnépszerűbb. Több mint 40 éve Oscar-dijjal jutalmazzák az USA-ban az értékesnek mondott alkotásokat. Ennek mintájára Európa filmművészei 1988-ban megalapították saját Oscaijukat, a Felikset. Europa fontos művészi impulzusokat adott és ad ma is a világnak. Számos világhírű művésznek az öreg kontinens a hazája: Antoni- onitól és Bergmantól Jancsón át Wajdáig. Az Európai Film-díj az új tendenciákat felmutató kiemelkedő alkotásokra szándékozik felhívni a figyelmet. Vagyis ez a kitüntetés nemcsak elismerés, reklám is kíván lenni az európai film számára a nemzetközi piacon. Tíz kategóriában versenyeznek a filmek, s egyúttal életműdíjat is átadnak olyan művészeknek, akik munkásságukkal gazdagították az európai film- művészetet. Maga a dij egy berlini alkotó kisplasztikája, címe: Az ifjúság géniusza megvédi a szabadságot — egy fiatalembert ábrázol, aki a kezében tart és véd egy galambot. 1988-ban Nyugat-Berlinben adták át az elismeréseket, s a nagyszerű ünnepséget a Magyar Televízió is közvetítette. Mivel első alkalommal történt ez az esemény, a kozmopolita tévénk fontosnak érezte, hogy mi is tanúi legyünk a látványnak. Aztán eltelt egy év, s november 25-én Párizs volt a házigazdája az Eu- rópa-díj átadásának. Televíziónk ismét bebizonyította: képtelen nemzeti jellegű lenni. A magyar filmek 7 kategóriában voltak a legjobbak között, mégis az MTV eloközvetítése ábránd maradt. Persze, fontosabb volt tíz 1-esen egy amerikai krimi, egy Roxínpad, a 2-esen pedig a T. I. R. újabb darabja. Míg Európa 20 országában legalább százmillióan a magyar sikerek tanúi voltak, a hazai néző a Híradó második kiadásában kapott 60 másodpercet, majd éjfél körül egy összefoglalót. Vajon ki viseli a felelősséget ennek a páratlan eredménynek a méltatlan tálalásáért? 1989 februárjában Budapesten rendezték meg a XXI. Magyar Filmszemlét. Akkori beszámolómban a Népújság hasábjain már ecseteltem az El- doradó újszerű hangját és a Recsk filmtörténeti értékeit. Azóta bebizonyosodott, hogy ez a két film nemcsak itthon, hanem egész Európában a legjelentősebb alkotás. Bereményi Géza kívülről jött a filmes szakmába, nincs rendezői diplomája, de eredeti látásmódja — úgy látszik — elnyerte Párizsban is az ítészek elismerését. Ö a legjobb rendezés kitüntetettje: méltó folytatója Jancsó és Szabó István művészetének. Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia filmeposza először a Magyar Filmszemle résztvevőit rendítette meg, utána pedig épp a tévé révén az egész országot. Nemcsak nemzeti múltunk fehér foltját tüntetik el Gyarmat- hyék, hanem egyúttal torokszorító, felejthetetlen élményt is kapunk. A síró, kérdező áldozatok tisztán megőrizték emberségüket, a rabtartók azonban elvesztették méltóságukat... A magyar film ismét bebizonyította: Európa egyik legjobb nemzeti gyártása az itteni. Bárcsak tudatosulna bennünk, és hagynák, hogy örüljünk a példátlan kitüntetésnek. Heves megye külön is köszönti mind a Böszörményi — Gyarmathy alkotópárt, hiszen a munkatábor éppen itt, a Mátrában volt, mind pedig Bereményi Gézát, aki márciusban vendégünk volt, és a filmen kívül egyéniségével is meghódította az egrieket. Hernádi Ferenc A Független Szövetkezeti Alkotók Országos Egyesületének állásfoglalása A Független Szövetkezeti Alkotók Országos Egyesületének közgyűlése szükségesnek tartja, hogy állást foglaljon az alábbi kérdésekben: 1. A romániai brassói felkelés 2. évfordulója, Tőkés László temesvári pap üldöztetése ismét és nyomatékosan a romániai elem- bertelenedett viszonyokra irányítja a figyelmet. Az egyesület ebből az alkalomból is kötelességének tartja, hogy felhívja az ország valamennyi szövetkezőjének figyelmét a romániai magyar szövetkezők áldatlan helyzetere. A két világháború és 1945 — 47 között még virágzó erdélyi szövetkezeti mozgalmat a magyar- ellenes intézkedések során a dákó — román elmélet szellemében felszámolták. A nemzetiségi jogok egyike a szövetkezés szabadságának biztosítása. A brassói felkelés is arra figyelmeztet, hogy minden eszközzel, így a nyilvánosság eszközével is törekedni kell a romániai progresszió támogatására, a szabad és demokratikus Románia megteremtésére, s ennek részeként az erdélyi magyar szövetkezetek elvett es államosított vagyonának visszaadására. 2. Az egyesület szükségesnek tartja, hogy állást foglaljon az Agrár- és Szövetkezeti Párt megalakulásának és működésének kérdésében is, annál is inkább, mivel a Független Szövetkezeti Alkotók Országos Egyesülete már működésének első percétől .kezdve a radikális szövetkezeti átalakulást szorgalmazta, amelynek része sokrétű szövetkezeti formák létrehozása, a meglévő szövetkezetek demokratizálása, új szövetkezeti formák — közöttük a művészeti, közművelődési, általában nonprofit szövetkezetek szerveződéseinek lehetővé tétele, elősegítése. Éppen ezért a szövetkezeti közvéleménnyel megegyezően aggódva figyeljük az Agrár- és Szövetkezeti Párt szervezkedését. Aggodalmunk egyik oka, hogy a pártprogramban döntő szerepe van az agrárszövetkezésnek, háttérbe szorult az áfész, még inkább a takarékszövetkezeti, lakásszövetkezeti, iskolaszövetkezeti mozgalom, az ipari szövetkezés, a humán szövetkezés, a fejlett európai társadalmakban oly népszerű és bevált nonprofit szervezetek létrehozásának az ügye. Ugyanakkor az Agrár- és Szövetkezeti Pártnak nincs ifjúsági és közművelődési politikája. Ellentmondást látunk felfedezni abban is, hogy miközben formailag egy liberális szövetkezetpolitika kialakulását sürgetik, visszatérést a rochdalei elvekhez, gyakorlatilag éppen a pártalakítással a rochdalei alapszabálynak azt a pontját sértik meg, amely kimondja a szövetkezetek politikamentességét. 3. Az egyesület közgyűlése állást kíván foglalni a Bécs — Budapest világkiállítás mellett is. Mi nagyszerű lehetőségnek tartjuk, hogy megrendezésével közelebb kerüljünk az európai házhoz, a világkiállítással elősegítsük gyorsabb gazdasági megerősödésünket, társadalmi felemelkedésünket, a magyarság célkitűzéseinek jobb megismertetését az egész világon. A Független Szövetkezeti Alkotók Országos Egyesülete állásfoglalásával, 1990. évi sokrétű programjával is elő kívánja segíteni a szabad, demokratikus társadalom, benne a végre független, autonóm, a társadalmi, gazdasági élet minden területére kitelj edő szövetkezeti mozgalom megteremtését. Független Szövetkezeti Alkotók Országos Egyesülete December hónapban minden 100. •J-TWTTíWTm f povpn Ezúton kívánunk kellemes karácsonvi
