Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-02 / 286. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. december 2., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM Huzakodás a jusson Jókora vihart fog kavarni az a törvényjavaslat, amelyet a privatizációs kormánybiztos készíttetett el szakértők egy csoportjával. A javaslat szerint ugyanis a kereskedelmi, a vendéglátó és a szolgáltató vállalatoktól el kell venni, és az állam vagyonát kezelő — ezután létrehozandó — szervezethez kell csatolni a kisebb üzleteket. A vagyonkezelő szervezet azután — így szól a javaslat — versenypályázatot ír ki, és a nyilvánosság ellenőrzése mellett adja el a boltokat magán- vállalkozóknak. Az állami vállalatokat a maszekok tartják el Nagyobb teret nyitni a magán- vállalkozásnak minden ágazatban ésszerű, különösen az a boltok, a vendéglátóhelyek esetében. Ezeknek a parányi gazdálkodóegységeknek végképp nincs szükségük rá, hogy valamilyen vállalati központból kapjanak irányítást. A sarki fűszeres mindig pontosan tudja, mi a teendője, és nem szorul se kereskedelempolitikai irányelvekre, se másmilyen gyámkodásra. Az pedig tökéletesen ellenkezik érdekével, hogy hasznát meg kelljen osztania egy vállalati irányító apparátussal. Márpedig ma ez a helyzet: a boltok jövedelmet termelnek, ami az állami vállalatot illeti meg. A jövedelem ilyen, vállalati szintű centralizálása jól látható a szerződéses üzleteknél. Ott a boltvezetők akkor is kötelesek a központnak átalánydíjat fizetni, ha a központ semmiféle szolgáltatást nem nyújt nekik. Nem egy vendéglátó vállalat ma már szinte kizárólag az átalánydíjból él, mert a nem szerződéses üzletei alig jövedelmeznek valamit. Ha azt is számításba vesszük, hogy ugyanakkor sokan vágnának bele magánvállalkozásba, kivált kereskedelmi és vendéglátó szolgáltatásba, de nem jutnak üzlethelyiséghez, akkor igencsak logikusnak látszik a törvényjavaslat tervezete. De semmiképpen sem minősítik elfogadhatónak a vállalatok. Nekik ugyanis, ha zsugorodik, majd megszűnik az üzlethálózatuk, akkor létalapjuk szűnik meg. És van is némi igazságuk: milyen alapon veszik el tőlük azt, ami az övék? Ellentmondásos javaslat Csakhogy valójában az üzlethálózatnem az övék, amint semmi sem, amit ma vállalati vagyonként tartanak számon. A vállalat ugyanis csak kezelője, nem pedig tulajdonosa a rá bízott vagyonnak. A tulajdonos egyedül az állam, amely viszont nem bizonyult jó gazdának. Évtizedeken át pazarlóan bánt a társadalmi tulajdonnal, most pedig őrizetlenül hagyta: tűrte, hogy az átalakuló vállalatok részvénytársaságokká avanzsálva a cégbíróságon a maguk javára jegyeztessék be. Ennek a folyamatnak kíván gátat szabni a törvénytervezet, legalábbis a legkisebb gazdasági egységek, a boltok és a szolgáltató fiókok tekintetében. Amelyek dolgában még bonyolultabb a helyzet, mert maguk a helyiségek általában a helyi tanácsok birtokában vannak, s a vállalatok csupán bérlőkként szerepelnek, így tulajdonképpen csak a bérlői jogviszony az, amit az állam most elvenne a vállalatoktól, és amit licitálásra kínálna fel a magán- vállalkozóknak. így hát a magánkereskedők, a magánvendéglősök se vallhatnák tulajdonuknak az elnyerhető-megvehető üzleteket? Talán mégis, hiszen attól még tökéletesen magánkereskedőként működhet bárki, hogy nem saját ingatlanában, hanem bérelt helyiségben méri a bort vagy a bútorszövetet. Ha sor kerül a nyilvános versenytárgyalásokra, azokon nem a helyiségeket, hanem használatuk jogát lehet majd elnyerni. De az még odébb van! Egyelőre az állam és vállalatai között folyik a huzakodás a jusson: melyikük rendelkezik a bolthálózattal. A törvényjavaslat azt mondja, hogy eladhatja a vállalat is magánvállalkozónak, de a vételár akkor is az államot illeti. A vállalat pedig sem eladni nem szándékozik, sem átengedni a boltokat a vagyonkezelő szervezetnek. Maga akar megélni belőlük. Eljut-e a Parlament elé? Bármennyire racionális is a törvényjavaslat, nem tiszta megoldást indítványoz. A gazdasági diktatúra eszközeivel — kvázi újraállamosítással — kívánja a gazdasági demokrácia, a piacgazdaság alapjait lerakni. A legkevesebb, amit erre mondani lehet az az, hogy a cél ellentétben van az eszközzel. A vita csak most kezdődik, amikor a privatizációs kormány- biztos ismerteti a törvényjavaslatot a vállalati vezetőkkel. Még csak kerekedik a vihar. A vállalati vezetők bizonyára megkísérlik, hogy a következő fórumokon megtorpedózzák a javaslatot. Vajon lesz-e égiháború a kormányülésen, ahol megvitatják az elképzelést? S mit szólnak majd a honatyák és honanyák, amikor az Országgyűlés elé kerül — ha ugyan eljut odáig — a privatizációnak az a sajátságos módja, amely államosítással kezdődik? Gál Zsuzsa Háromnapos londoni utat sorsolnak ki Guinness 1990-es évkönyve magyarul Magyar nyelven is megjelenik az 1990-es Guinness, a Rekordok könyve. Erről csütörtökön tájékoztatta a sajtó képviselőit a könyv magyar kiadójának nevében Bujtár József igazgató. Mint ismeretes, a londoni Andromeda Software Ltd. és a magyar Vian- co Stúdió együttműködésének eredményeként tavaly decemberben megjelent az első magyar nyelvű Guinness. A könyv sikerét jelezve számtalan levél és javaslat érkezett a kiadóhoz, s ez arra ösztönözte őket, hogy az 1990-es évkönyvet is megjelentessék magyarul. Az immár 37 nyelven megjelenő könyv magyar kiadása természetszerűleg méretében, műszaki kivitelében és tartalmában is eltér az angol eredetitől. Ez azonban nincs másként a többi nemzeti kiadás esetében sem. A legkülönbözőbb nemzetközi furcsaságokat tartalmazó könyv tartalmáról elmondták, hogy a magyar nyelvű kiadásból elmaradt néhány angolszász vonatkozás, s rövidebb lett a sportfejezet is. Utóbbit az indokolja, hogy számos, a magyar olvasóközönség számára ismeretlen sportág is szerepel az angol kiadásban. Az 1990-es magyar kiadásnak az előző évihez képest teljesen új lett a képanyaga, s a legújabb nemzetközi rekordok mellett a hitelesnek elfogadott magyar vonatkozású rekordokat is feltüntették. A könyv vásárlói újdonságként egy játékban vehetnek részt, s a sikeres megfejtők között egy háromnapos londoni utat sorsolnak ki. A nyertes az első osztályú szállodai elhelyezés mellett megtekintheti Trocade- róban a Guinness-rekordok kiállítását is. A 40 ezer példányban megjelent könyv kiadásához az OTP példányonként 30 forintos támogatással járult hozzá, s így a kiadványt 470 forintért vehetik meg majd a vásárlók. A kiadók bíznak abban, hogy a magas ár ellenére idén is vevőre talál ennek az érdekes könyvnek minden példánya. (MTI) Kell egy csapat! Fesztiválváros lesz-e Eger? Gyakran hangoztatott közhely, hogy Eger hazánk egyik legkiemeltebb turistaközpontja, a harmadik leglátogatottabb idegenforgalmi centruma. Az itt élők azonban azt is tudják, hogy a jelenleginél még több látogatót lehetne idecsalogatni, ha sikerülne bővíteni és vonzóbbá tenni a program- választékot, és ha számos új idegenforgalmi létesítménnyel tudnánk gyarapítani a vendéglátás infrastruktúráját. Sajnos, ez utóbbi akkora összegeket igényelne (gondoljunk például az egerszalóki strand kiépítésére), amelyeket jelenleg szinte lehetetlen előteremteni. Marad hát a másik megoldás: vendégcsalogató rendezvények meghonosítása. Úgy látszik, hasonlóképpen forog a városunkbeli idegenforgalmi és kulturális szakemberek agya, mert szinte egy időben több intézményből is olyan híreket kaptunk, hogy Eger fesztiválvárossá tételére készítenek terveket, koncepciókat. Ezekre az elgondolásokra tagadhatatlanul nagy hatással volt, hogy őszszel az arezzói napok idején az olaszok magukkal hozták zászlós, harsonás, középkori ruhába bújtatott „hadseregüket”, melynek attrakciója igen nagy sikert aratott. Nos, az ő láttukra kezdte el a fejét törni Gáli László, a Gárdonyi Géza Színház igazgató-főrendezője is azon, hogyan lehetne az Agria Játékok idejére még színesebb, még látványosabb programokkal több nézőt a városba, és aztán természetesen a szabadtéri színpadok széksoraiba csalogatni. A színháziak többféle elképzelést is dédelgetnek, ám konkrétumokról csak akkor érdemes beszélni, ha sikerül anyagi támogatást szerezni, hiszen az efféle szórakoztatás pénzbe kerül, bár a befektetés kétségtelenül megtérül, ha nem is pusztán anyagiakban. A városi tanácson is erősen gondolkodnak egy vállalkozói alapon működő csoport létrehoEbből hoztak szeptemberben Egerbe ízelítőt a toscanai városból: zászlós bemutató a Dobó téren kásáit. Ugyancsak szerepel egy nemzetközi tévéhíradós-találko- zó megszervezése is a tervek között, illetve szeretne a város bekapcsolódni ugyancsak nyáron egy 1200 tudós részvételével megrendezendő nemzetközi konferencia lebonyolításába. A vendégcsalogatáshoz természetesen az is hozzátartozik, hogy mi magunk is „házaljunk” értékeinkkel. Az ilyen rendezvények sorában a következőt 1990 tavaszán Isztambulban rendezik majd, ahol a magyar kultúra és gasztronómia, illetve az északmagyarországi török emlékek állnak majd a középpontban. A most csak röviden érintett elképzelések is azt példázzák, hogy a terület avatott szakemberei meg vannak arról győződve: Eger még korántsem használta ki teljes mélységben a turizmusban rejlő lehetőségeit. Mindenképpen érdemes továbbfejleszteni már meglévő értékeinket, hiszen az idegenforgalom köztudottan az a terület, ahol viszonylag kis befektetéssel (és természetesen nagyon pontos szervezőmunkával) nagy nyereséget lehet elérni — méghozzá részben konvertibilis valutában... (koncz) zásán, mely a nyári és az őszi idegenforgalmi rendezvényeket ösz- szefogná, megfelelő programokat biztosítana, és így minél több érdeklődőt vonzana a városba, akik természetesen több vendégéjszakát töltenének Egerben, és a szórakozóhelyeken is több pénzt hagynának. Különösen sok tapasztalatot szereztek az egyszerre több helyszínen zajló, sok embert megmozgató rendezvények szervezésében az egriek az arezzói oda- és viszontlátoga- tások alkalmával. Hogy ezeket a tapasztalatokat hasznosítani is tudják, azt igazolja, hogy az idei rendezvénysorozat élénk érdeklődés mellett, olajozottan zajlott le. Úgy vélik, hogy megfelelő őszi programokkal jelentősen hosszabbítani lehetne az idegen- forgalmi szezont, ami ugyancsak fontos a bevételek szempontjából. Jelenleg azt vizsgálják, hogy milyen anyagi bázison és milyen szervezeti keretek között lehetne rentábilisan működtetni egy ilyen vállalkozást, ám már be tudnak számolni konkrét tervekről is. A jövő nyáron például megrendezik Eger testvérvárosainak találkozóját, melyen az öt európai település fiataljai ismerhetnék meg egymás kultúráját, szoAz arezzói példa: minden évben látványos ünnepségsorozat, csúcspontján a lovagi tornával Ünnepi fenyők A Mátra—Nyugat-bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság mátraaljai kitermelőhelyein megkezdődött a közelgő ünnepre való készülődés. A hevesi csemetekertben 60 hektáron ötfajta fenyőből több mint félmilliót nevelnek. Farkas István kerületvezető erdész irány ításá val november végétől december közepéig közelfél- százan szorgoskodnak a kitermelésen. (Szabó Sándor felvételei — MTI)
