Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-01 / 285. szám

HEVES MEGYEI XL. évfolyam, 285. szám ÁRA: 1989. december 1., péntek 4,30 FORINT POLITIKAI NAPILAP VEZETŐ POLITIKUSOK VISSZAÉLÉSEI „A szocializmus nevében tékozoltak, pazaroltak..." (2. oldal) AZ ADÓHATÓSÁG ÉS Ml „...a jelenlegi helyzet hovatovább tarthatatlan..." (3. oldal) VÁLTOZATLANUL NAGY AZ ÉRDEKLŐDÉS A BÉRES-CSEPPEK IRÁNT ..Naponta százezer üveg — Hiányzik a C-vitamin, de pótol­ható” (4. oldal) A LOTTÓ NYERŐSZÁMAI: 3, 32, 33, 38, 49 A Varsói Szerződés tagállamai Honvédelmi Miniszteri Bizottsága ülésének nyilatkozata November 27. és 29. között a Magyar Köztársaság fővárosá­ban, Budapesten ülést tartott a Varsói Szerződés tagállamainak Honvédelmi Miniszteri Bizott­sága. Az ülés munkájában részt vett Dobri Dzsurov hadseregtábor­nok, a Bolgár Népköztársaság nemzetvédelmi minisztere, Kár­páti Ferenc vezérezredes, a Ma­gyar Köztársaság honvédelmi minisztere, Theodor Hoffmann tengernagy, a Német Demokra­tikus Köztársaság nemzetvédel­mi minisztere, Florian Siwicki hadseregtábomok, a Lengyel Népköztársaság nemzetvédelmi minisztere, Vasile Milea vezérez­redes, a Román Szocialista Köz­társaság nemzetvédelmi minisz­tere, Dmitrij Jazov hadseregtá­bomok, a Szovjetunió honvédel­mi minisztere, Emil Liska altá­bornagy, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság nemzetvédelmi miniszterének első helyettese, Pjotr Lusev hadseregtábomok a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek fő- parancsnoka, Vlagyimir Lobov hadseregtábomok, a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek törzsfőnöke. Az ülésen jelen voltak még a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi minisztériumai ve­zető állományának és Egyesített Fegyveres Erői Parancsnokságá­nak képviselői. Az ülésen a Magyar Köztársa­ság honvédelmi minisztere elnö­költ. Az ülés résztvevői vélemény- cserét folytattak az Európában kialakult katonapolitikai hely­zetről. Megvizsgálták a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erői további tökélete­sítésének távlatait, figyelembe véve a szövetséges országok kor­mányainak döntéseit, amelyeket fegyveres erőik újjászervezése érdekében hoztak, valamint az európai hagyományos fegyveres erőkről és fegyverzetekről folyó bécsi tárgyalások menetét. A Honvédelmi Miniszteri Bi­zottság kiemelte, hogy az utóbbi időkben jelentős előrelépések történtek a nemzetközi kapcso­latok javításában, a feszültség és konfrontáció csökkentésében. Nagy jelentőségűek a Varsói Szerződés tagállamainak a lesze­relés terén megtett gyakorlati lé­pései, amelyek a béke, a bizton­ság és a bizalom erősítésének új távlatait nyitják meg. A Varsói Szerződés tagálla­mai részéről — katonai doktríná­juk alapelveinek érvényesítése céljából — fegyveres erőik egyol­dalú csökkentése, védelmi jelle­gük erősítése, valamint a fegy­verzetgyártás és a katonai kiadá­sok csökkentése érdekében fo­ganatosított intézkedéseket a Honvédelmi Miniszteri Bizott­ság úgy tekinti, mint jelentős, konstruktív hozzájárulást a fegy­verzetkorlátozás folyamatának további fejlődése és az európai katonai szembenállás szintjének csökkentése érdekében szüksé­ges előfeltételek megteremtésé­hez. Az ülésen megelégedéssel nyugtázták a szovjet — amerikai csúcstalálkozó megtartásáról született megállapodást, továbbá a hadászati támadófegyverek csökkentésére, a nukleáris kísér­letek korlátozására, a vegyi fegy­ver betiltására és a vegyi fegyver- készletek megsemmisítésére tett újabb kezdeményezéseket. Kedvezően értékelték a Bécs- ben folyó haderő- és fegyverzet­csökkentési tárgyalások eddigi eredményeit és további kilátása­it. A Honvédelmi Miniszteri Bi­zottság hangsúlyozta, hogy meny­nyire fontos a Varsói Szerződés és az Észak-atlanti Szövetség kö­zötti kapcsolatok konfrontáció­mentes mederbe terelődése, s hogy megszervezték köztük a konstruktív párbeszédet katonai vonalon is. Kedvezően értékel­ték a Varsói Szerződés és a NA­TO tagországai legfelsőbb kato­nai vezetésének képviselői kö­zött létrejött tálálkozók eredmé­nyeit. Ugyanakkor az ülés résztvevői hangsúlyozták azt, hogy mindkét fél részéről további erőfeszíté­sekre van szükség ahhoz, hogy a megindult kedvező folyamatok visszafordíthatatlanná váljanak. A Honvédelmi Miniszteri Bi­zottság — a kialakult katonapoli­tikai helyzet értékelése alapján, valamint a Varsói Szerződés tag­államainak katonai doktrínájá­val és a nemzeti katonai doktrí­nákkal összhangban — megjelöl­te az egyesített fegyveres erők to­vábbi tökéletesítésének irányait. A hadseregfejlesztés során a to­vábbiakban figyelembe kell ven­ni a megbízhatóan elegendő vé­delem szükségességét, és olyan hadrafogható egyesített fegyve­res erőkkel kell rendelkezni, amelyek szavatolni képesek a Varsói Szerződés tagállamainak védelmét. A megvitatott kérdésekben egyeztetett határozatokat hoz­tak. Az ülés tárgyszerű légkörben, a barátság és a kölcsönös megér­tés jegyében zajlott le. A soron következő ülés Berlinben lesz. A tanácskozáson részt vett de­legációk csütörtökön elutaztak Budapestről. (MTI) Németh Miklós és Lothar Späth megbeszélése Németh Miklós miniszterelnök csütörtökön a Parlamentben fo­gadta Lothar Späth-et, az NSZK Baden-Württemberg tartományá­nak miniszterelnökét, és a kíséretében lévő több mint 30 politikai és gazdasági vezetőt. Németh Miklós és Lothar Späth megbeszélésén, amelyen részt vett Horváth Ferenc ipari miniszter, áttekintették, hogy milyen konkrét beruházási lehetőségek kínálkoznak a baden-württenbergi válalatok számára a magyarországi termelő és szolgáltatási szférában. A szívélyes, baráti légkörű találkozón részt vett Horváth István, hazánk bonni és Alexander Arnot, az NSZK budapesti nagykövete. Lothar Späth délután elutazott Budapestről. (MTI) Napirenden: az agrárpolitikai program, a családjogi törvény módosítása Ülést tartott a Minisztertanács A kétnaposra tervezett mi­nisztertanácsi ülés csütörtöki eseményeiről, döntéseiről Baj­nok Zsolt megbízott kormány- szóvivő tájékoztatta az MTI munkatársát a Parlamentben. Elmondotta, hogy a Minisz­tertanács megtárgyalta a kor­mányzati irányítás korszerűsíté­sét célzó előterjesztést. Ennek ke­retében a kormány foglalkozott a műszaki fejlesztés központi irá­nyításának korszerűsítésével, valamint a Gazdasági Miniszté­rium létrehozásával. Végül is úgy határoztak, hogy ezekre a fontos kérdésekre a későbbiekben még visszatérnek. A kormány ugyancsak meg­tárgyalta az agrárpolitikai prog­ramról szóló előterjesztést. Az alapkérdésekben a kormányta­gok között egyetértés alakult ki. A kormány megvitatta az igazságügy-miniszter előterjesz­tését a családjogi törvény módo­sításáról, s a beterjesztett javasla­tot elfogadta. A csütörtöki ülésen személyi kérdésekről is született döntés, ezekről a pénteki sajtótájékozta­tón számol be a szóvivő. Pénteken a tervek szerint a kormány tárgyal a jövő évi gaz­dasági programról és költségve­tésről. Megvitatja a lakáspoliti­kai koncepciót, az ülésen foglal­kozik az állami vagyonalapról ki­dolgozott törvényjavaslattal, a tulajdonreformmal, valamint a privatizációs programmal. Amennyiben e fontos kérdések megvitatásával a kormánytagok nem végeznek, a maratoninak ígérkező ülést csak szombaton fejezik be. (MTI) Három év alatt 5600 új lakás — Kilátástalan helyzetben az első lakásra váró fiatalok — Nő az igénylők száma, de jelentősen emelkednek az árak is Lakásfejlesztés a megyében Felvételünk Egerben, a Tihaméri-lakótelepen készült (Fotó: Gál Gábor) Az Országgyűlés novemberi ülésszakán a képviselők többsé­ge egyáltalán nem rózsaszínűre festett állapotokról számolt be a lakásgazdálkodásban. Jelenleg hazánkban a legnagyobb gondok között szerepel ez a téma. A He­ves Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága hét eleji ülésén tekin­tette át és vitatta meg a komplex lakásfejlesztés érdekében hozott határozatok megvalósításának tapasztalatait. A VII. ötéves tervidőszakban a megyei és a helyi elképzelések elsődleges célként jelölték meg a lakáshelyzet mennyiségi és mi­nőségi javítását, valamennyi ré­teg számára az új otthonhoz jutás elősegítését. Az elgondolás az volt, hogy kiemelt figyelmet for­dítsanak a gyermekes családok­ra, illetve a fiatal házasokra. Lás­suk ezek után, miként is váltak valóra a tervek! Az közismert tény, hogy a ko­rábbi tervidőszakhoz képest a je­lenlegiben jóval nagyobb hang­súlyt fektettek a személyi tulaj­donú lakásépítésre, méginkább előtérbe került a már meglévő la­kásokkal való gazdálkodás, a cserék ösztönzése, de különösen az egyéni forrásból származó ott­honteremtés. Főképp erősödött ez a tendencia 1988 elejétől, amikortól a tanácsok által kezelt pénzek jelentősen apadtak. Akár tekintélyes számnak is tűnhetne: három év alatt mintegy 5600 új lakás épült fel megyénk­ben, ám ez csupán a tervezett építési sáv alsó határához áll kö­zel. Köztudomású, hogy az ere­deti elképzelésekhez képest csu­pán 70 százalékban teljesült a szociális bérlakásépítés, ugyan­akkor az egyedi társasház és csa­ládi ház felhúzásának aránya jó­val meghaladta az eredetileg ki­gondolt mértéket. Az új építkezésekkel a váro­sokban és a községekben egya­ránt javult minőségében a lakás- állomány: az új otthonok átlagos alapterülete 1985 végén még 87, 1988 végén viszont már 95 négy­zetméter volt. Tovább emelke­dett a komfortos lakások aránya, jobb lett az esztétikai színvonal, s egyre inkább törekedtek a kor­szerű településszerkezet köve­telményeinek megtartására, az emberibb lakókörnyezet kialakí­tására. Elgondolkodtató ugyan­akkor, hogy a többszintes városi épületek esetében az egy négyzetméterre jutó építési költ­ségek évente átlagban mintegy 10 százalékkal növekedtek, s az elmúlt esztendőben már elérték a 16-18 ezer forintot négyzetmé­terenként. Sajnálatos módon az eladási árak ezt jóval meghalad­ják! Ez annak is köszönhető, hogy érdemben nem léptek előre az ár- és költségcsökkentést, a megtakarítást célzó technológiai fejlesztésben. Fontos feladat a lakásgazdál­kodásban a felújítás és a rendsze­res karbantartás. Ez az elmúlt három évben az állami lakások esetében a tervezettnél jobban teljesült. Igaz viszont, hogy az ál­lamiak a megyei lakásállomány­nak mindössze a 10 százalékát képviselik. Az is igaz, hogy a re­konstrukciós költségek egyre jobban emelkednek. Az ingat­lankezelő szervek munkája iránt Heves megyében viszonylag ke­vés panasz érkezett, ám az általá­nos gondok itt is fellelhetők: túl magasak az üzemeltetési, fenn­tartási költségek, gyakran fordul elő érdektelenség az állagmegó­vásban. Kétségtelen tényként állapí­totta meg a végrehajtó bizottság, hogy a középtávú programok időarányos teljesítése ellenére a lakáshelyzet feszültségei az el­múlt években fokozatosan növe­kedtek. A tanácsok fejlesztési le­hetőségeinek további mérséklő­dése elkerülhetetlenül szűkíti a lakásellátás anyagi kereteit, 1989-90-ben várhatóan alig épül szociális bérlakás, s számol­ni kell a telepszerű társaslakások létesítésének további visszaesé­sével is. Az, hogy az idén meg­kezdett családi házak száma csaknem 40 százalékkal keve­sebb az előző esztendeinél, an­nak is köszönhető, hogy ebben az évben jelentősen módosultak a támogatási feltételek. Különö­sen a hitelrendszer változásának hatása tekinthető egyértelműen negatívnak. Az sem mellékes, hogy a csökkenő ütemű építés mellett az árak változatlanul emelkednek, s ily módon egy át­lagos nagyságú, személyi tulaj­donú lakás megvásárlásához — a korábbi 100-200 ezer forinthoz képest — most már legalább 400 ezer forint készpénz szükséges. Mindez elsősorban az alacsony jövedelmű, első lakásra váró fia­talok helyzetét, kilátásait rontja! A bérlakáshoz jutás esélye mini­mális. A személyi tulajdonúak elosztásánál a rászorultságot kényszerűen megelőzi a fizetőké­pesség. Az is vitathatatlan, hogy tovább nő a lakásigériylők szá­ma, különösen a városokban. A lakással nem rendelkezőké 20 százalékkal emelkedett, a cserét kérőké csaknem kétszereződött. Mindezek alapján természe­tes, hogy kormányzati szinten is mielőbbi intézkedésekre van szükség. E gondolatok elhang­zottak a már említett országgyű­lési ülésszakon, s a megyei tanács végrehajtó bizottsága is megha­tározta főbb feladatait az elkö­vetkező évekre a lakásgazdálko­dásban. Az eddigieket ismerve azonban az új elképzelések telje­sülése nem sok reményt kelt. Kiskirályok Kétségtelen, hogy az utób­bi időszak egyik legnagyobb , vihart kiváltott kötete Bokor Imre: Kiskirályok mundér­ban című könyve. A dolgozat által felkorbácsolt szenvedé- j lyek cseppet sem véletlenek, hiszen a szerző olyan esemé­nyeket, történéseket sorakoz­tat fel munkájában, amelyek — enyhén szólva is — feíhá- borítóak, gyalázatosak. Mi tagadás, nem igazán lepőd­tem meg, amikor elolvastam a vékonyka alkotást, hiszen én is — akárcsak mások — hal­lottam már a hadsereg veze­tőinek különféle panamáiról, visszaéléseiről. Sőt, katona­koromban jómagam is tanúja voltam egy-két, a vezető mundérosok által elkövetett dolognak. Ismétlem, nem túl­ságosan döbbentem meg, leg­feljebb csak az tűnt szokatlan­nak, hogy akad valaki, aki nem csupán titokban, félree­ső helyeken suttog ezekről a tettekről, hanem nyíltan — a saját, sőt az érintettek nevé­nek kimondását is vállalva — j szól azokról. Az megint más kérdés, hogy ennek a bátor­ságnak súlyos következmé­nyei lettek, hiszen — amint az tudvalévő — Bokor Imrét fénysebességgel nyugdíjba küldték. Bár az általa leírtak hiteles­ségét még vizsgálja egy — ki­fejezetten emiatt létrehozott , — bizottság, azt máris kije­lenthetem, hogy amennyiben az általa papírra vetett epizó­doknak csak az egynegyede I igaz, már megérte a publiká­ció. Meg, mert meggyőződé­sem, hogy végre egyszer tiszta j vizet kell önteni a pohárba. Abba a pohárba, amelyben hosszú-hosszú ideig csak af­féle zavaros löttyöt láthat­tunk. Igen ám, de senki sem any- nyira naiv, hogy elhiggye, a korrupció, a hatalmi mámor csupán a hadsereg berkeiben volt honos. Ezernyi példával lehetne alátámasztani azok igazát, akik azt állítják, hogy mindennapi életünket át- meg átszőtték az ilyen és eh- 1 hez hasonló magatartásfor­mák. Tudtuk ezt azelőtt is, a különbség legfeljebb annyi, hogy ma már — hálistennek — beszélhetünk is ezekről, nem vagyunk hallgatásra kár­hoztatva. S — valljuk be — ez is valami. Ha jól sejtem, rövidesen újabb és újabb könyvek lát­nak majd napvilágot, ame­lyek újabb és újabb botrányo­kat tárnak fel. Alapanyag bő­ségesen akad, erről az eltelt évtizedek folyamán gondos­kodtak a hatalmasságok. Azok, akiknek egy-egy kéz­mozdulatára emberek tucat­jai mozdultak meg, azok, akik már-már elhitték, hogy nincs erő, amely megállíthatná őket. Csalódniuk kellett, mozdult a világ, s a lábuk alatt megingott a talaj. ' Egyelőre csak megingott, azaz még nem csúszott ki tel­jesen. Nem baj, mert — ahogy a mondás tartja — ami késik, az nem múlik. Kiskirályok — ; sajnos — még léteznek. Állá­saik azonban napról napra, óráról órára gyengülnek. Ha minden rendjén halad — s én őszintén remélem, hogy így lesz —, akkor az őket védő bástyák rövidesen leomlanak. Sárhegyi István L— —.1 ■ I

Next

/
Thumbnails
Contents