Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-01 / 285. szám
HEVES MEGYEI XL. évfolyam, 285. szám ÁRA: 1989. december 1., péntek 4,30 FORINT POLITIKAI NAPILAP VEZETŐ POLITIKUSOK VISSZAÉLÉSEI „A szocializmus nevében tékozoltak, pazaroltak..." (2. oldal) AZ ADÓHATÓSÁG ÉS Ml „...a jelenlegi helyzet hovatovább tarthatatlan..." (3. oldal) VÁLTOZATLANUL NAGY AZ ÉRDEKLŐDÉS A BÉRES-CSEPPEK IRÁNT ..Naponta százezer üveg — Hiányzik a C-vitamin, de pótolható” (4. oldal) A LOTTÓ NYERŐSZÁMAI: 3, 32, 33, 38, 49 A Varsói Szerződés tagállamai Honvédelmi Miniszteri Bizottsága ülésének nyilatkozata November 27. és 29. között a Magyar Köztársaság fővárosában, Budapesten ülést tartott a Varsói Szerződés tagállamainak Honvédelmi Miniszteri Bizottsága. Az ülés munkájában részt vett Dobri Dzsurov hadseregtábornok, a Bolgár Népköztársaság nemzetvédelmi minisztere, Kárpáti Ferenc vezérezredes, a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere, Theodor Hoffmann tengernagy, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi minisztere, Florian Siwicki hadseregtábomok, a Lengyel Népköztársaság nemzetvédelmi minisztere, Vasile Milea vezérezredes, a Román Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi minisztere, Dmitrij Jazov hadseregtábomok, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, Emil Liska altábornagy, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi miniszterének első helyettese, Pjotr Lusev hadseregtábomok a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek fő- parancsnoka, Vlagyimir Lobov hadseregtábomok, a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek törzsfőnöke. Az ülésen jelen voltak még a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi minisztériumai vezető állományának és Egyesített Fegyveres Erői Parancsnokságának képviselői. Az ülésen a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere elnökölt. Az ülés résztvevői vélemény- cserét folytattak az Európában kialakult katonapolitikai helyzetről. Megvizsgálták a Varsói Szerződés tagállamai Egyesített Fegyveres Erői további tökéletesítésének távlatait, figyelembe véve a szövetséges országok kormányainak döntéseit, amelyeket fegyveres erőik újjászervezése érdekében hoztak, valamint az európai hagyományos fegyveres erőkről és fegyverzetekről folyó bécsi tárgyalások menetét. A Honvédelmi Miniszteri Bizottság kiemelte, hogy az utóbbi időkben jelentős előrelépések történtek a nemzetközi kapcsolatok javításában, a feszültség és konfrontáció csökkentésében. Nagy jelentőségűek a Varsói Szerződés tagállamainak a leszerelés terén megtett gyakorlati lépései, amelyek a béke, a biztonság és a bizalom erősítésének új távlatait nyitják meg. A Varsói Szerződés tagállamai részéről — katonai doktrínájuk alapelveinek érvényesítése céljából — fegyveres erőik egyoldalú csökkentése, védelmi jellegük erősítése, valamint a fegyverzetgyártás és a katonai kiadások csökkentése érdekében foganatosított intézkedéseket a Honvédelmi Miniszteri Bizottság úgy tekinti, mint jelentős, konstruktív hozzájárulást a fegyverzetkorlátozás folyamatának további fejlődése és az európai katonai szembenállás szintjének csökkentése érdekében szükséges előfeltételek megteremtéséhez. Az ülésen megelégedéssel nyugtázták a szovjet — amerikai csúcstalálkozó megtartásáról született megállapodást, továbbá a hadászati támadófegyverek csökkentésére, a nukleáris kísérletek korlátozására, a vegyi fegyver betiltására és a vegyi fegyver- készletek megsemmisítésére tett újabb kezdeményezéseket. Kedvezően értékelték a Bécs- ben folyó haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások eddigi eredményeit és további kilátásait. A Honvédelmi Miniszteri Bizottság hangsúlyozta, hogy menynyire fontos a Varsói Szerződés és az Észak-atlanti Szövetség közötti kapcsolatok konfrontációmentes mederbe terelődése, s hogy megszervezték köztük a konstruktív párbeszédet katonai vonalon is. Kedvezően értékelték a Varsói Szerződés és a NATO tagországai legfelsőbb katonai vezetésének képviselői között létrejött tálálkozók eredményeit. Ugyanakkor az ülés résztvevői hangsúlyozták azt, hogy mindkét fél részéről további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a megindult kedvező folyamatok visszafordíthatatlanná váljanak. A Honvédelmi Miniszteri Bizottság — a kialakult katonapolitikai helyzet értékelése alapján, valamint a Varsói Szerződés tagállamainak katonai doktrínájával és a nemzeti katonai doktrínákkal összhangban — megjelölte az egyesített fegyveres erők további tökéletesítésének irányait. A hadseregfejlesztés során a továbbiakban figyelembe kell venni a megbízhatóan elegendő védelem szükségességét, és olyan hadrafogható egyesített fegyveres erőkkel kell rendelkezni, amelyek szavatolni képesek a Varsói Szerződés tagállamainak védelmét. A megvitatott kérdésekben egyeztetett határozatokat hoztak. Az ülés tárgyszerű légkörben, a barátság és a kölcsönös megértés jegyében zajlott le. A soron következő ülés Berlinben lesz. A tanácskozáson részt vett delegációk csütörtökön elutaztak Budapestről. (MTI) Németh Miklós és Lothar Späth megbeszélése Németh Miklós miniszterelnök csütörtökön a Parlamentben fogadta Lothar Späth-et, az NSZK Baden-Württemberg tartományának miniszterelnökét, és a kíséretében lévő több mint 30 politikai és gazdasági vezetőt. Németh Miklós és Lothar Späth megbeszélésén, amelyen részt vett Horváth Ferenc ipari miniszter, áttekintették, hogy milyen konkrét beruházási lehetőségek kínálkoznak a baden-württenbergi válalatok számára a magyarországi termelő és szolgáltatási szférában. A szívélyes, baráti légkörű találkozón részt vett Horváth István, hazánk bonni és Alexander Arnot, az NSZK budapesti nagykövete. Lothar Späth délután elutazott Budapestről. (MTI) Napirenden: az agrárpolitikai program, a családjogi törvény módosítása Ülést tartott a Minisztertanács A kétnaposra tervezett minisztertanácsi ülés csütörtöki eseményeiről, döntéseiről Bajnok Zsolt megbízott kormány- szóvivő tájékoztatta az MTI munkatársát a Parlamentben. Elmondotta, hogy a Minisztertanács megtárgyalta a kormányzati irányítás korszerűsítését célzó előterjesztést. Ennek keretében a kormány foglalkozott a műszaki fejlesztés központi irányításának korszerűsítésével, valamint a Gazdasági Minisztérium létrehozásával. Végül is úgy határoztak, hogy ezekre a fontos kérdésekre a későbbiekben még visszatérnek. A kormány ugyancsak megtárgyalta az agrárpolitikai programról szóló előterjesztést. Az alapkérdésekben a kormánytagok között egyetértés alakult ki. A kormány megvitatta az igazságügy-miniszter előterjesztését a családjogi törvény módosításáról, s a beterjesztett javaslatot elfogadta. A csütörtöki ülésen személyi kérdésekről is született döntés, ezekről a pénteki sajtótájékoztatón számol be a szóvivő. Pénteken a tervek szerint a kormány tárgyal a jövő évi gazdasági programról és költségvetésről. Megvitatja a lakáspolitikai koncepciót, az ülésen foglalkozik az állami vagyonalapról kidolgozott törvényjavaslattal, a tulajdonreformmal, valamint a privatizációs programmal. Amennyiben e fontos kérdések megvitatásával a kormánytagok nem végeznek, a maratoninak ígérkező ülést csak szombaton fejezik be. (MTI) Három év alatt 5600 új lakás — Kilátástalan helyzetben az első lakásra váró fiatalok — Nő az igénylők száma, de jelentősen emelkednek az árak is Lakásfejlesztés a megyében Felvételünk Egerben, a Tihaméri-lakótelepen készült (Fotó: Gál Gábor) Az Országgyűlés novemberi ülésszakán a képviselők többsége egyáltalán nem rózsaszínűre festett állapotokról számolt be a lakásgazdálkodásban. Jelenleg hazánkban a legnagyobb gondok között szerepel ez a téma. A Heves Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága hét eleji ülésén tekintette át és vitatta meg a komplex lakásfejlesztés érdekében hozott határozatok megvalósításának tapasztalatait. A VII. ötéves tervidőszakban a megyei és a helyi elképzelések elsődleges célként jelölték meg a lakáshelyzet mennyiségi és minőségi javítását, valamennyi réteg számára az új otthonhoz jutás elősegítését. Az elgondolás az volt, hogy kiemelt figyelmet fordítsanak a gyermekes családokra, illetve a fiatal házasokra. Lássuk ezek után, miként is váltak valóra a tervek! Az közismert tény, hogy a korábbi tervidőszakhoz képest a jelenlegiben jóval nagyobb hangsúlyt fektettek a személyi tulajdonú lakásépítésre, méginkább előtérbe került a már meglévő lakásokkal való gazdálkodás, a cserék ösztönzése, de különösen az egyéni forrásból származó otthonteremtés. Főképp erősödött ez a tendencia 1988 elejétől, amikortól a tanácsok által kezelt pénzek jelentősen apadtak. Akár tekintélyes számnak is tűnhetne: három év alatt mintegy 5600 új lakás épült fel megyénkben, ám ez csupán a tervezett építési sáv alsó határához áll közel. Köztudomású, hogy az eredeti elképzelésekhez képest csupán 70 százalékban teljesült a szociális bérlakásépítés, ugyanakkor az egyedi társasház és családi ház felhúzásának aránya jóval meghaladta az eredetileg kigondolt mértéket. Az új építkezésekkel a városokban és a községekben egyaránt javult minőségében a lakás- állomány: az új otthonok átlagos alapterülete 1985 végén még 87, 1988 végén viszont már 95 négyzetméter volt. Tovább emelkedett a komfortos lakások aránya, jobb lett az esztétikai színvonal, s egyre inkább törekedtek a korszerű településszerkezet követelményeinek megtartására, az emberibb lakókörnyezet kialakítására. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a többszintes városi épületek esetében az egy négyzetméterre jutó építési költségek évente átlagban mintegy 10 százalékkal növekedtek, s az elmúlt esztendőben már elérték a 16-18 ezer forintot négyzetméterenként. Sajnálatos módon az eladási árak ezt jóval meghaladják! Ez annak is köszönhető, hogy érdemben nem léptek előre az ár- és költségcsökkentést, a megtakarítást célzó technológiai fejlesztésben. Fontos feladat a lakásgazdálkodásban a felújítás és a rendszeres karbantartás. Ez az elmúlt három évben az állami lakások esetében a tervezettnél jobban teljesült. Igaz viszont, hogy az államiak a megyei lakásállománynak mindössze a 10 százalékát képviselik. Az is igaz, hogy a rekonstrukciós költségek egyre jobban emelkednek. Az ingatlankezelő szervek munkája iránt Heves megyében viszonylag kevés panasz érkezett, ám az általános gondok itt is fellelhetők: túl magasak az üzemeltetési, fenntartási költségek, gyakran fordul elő érdektelenség az állagmegóvásban. Kétségtelen tényként állapította meg a végrehajtó bizottság, hogy a középtávú programok időarányos teljesítése ellenére a lakáshelyzet feszültségei az elmúlt években fokozatosan növekedtek. A tanácsok fejlesztési lehetőségeinek további mérséklődése elkerülhetetlenül szűkíti a lakásellátás anyagi kereteit, 1989-90-ben várhatóan alig épül szociális bérlakás, s számolni kell a telepszerű társaslakások létesítésének további visszaesésével is. Az, hogy az idén megkezdett családi házak száma csaknem 40 százalékkal kevesebb az előző esztendeinél, annak is köszönhető, hogy ebben az évben jelentősen módosultak a támogatási feltételek. Különösen a hitelrendszer változásának hatása tekinthető egyértelműen negatívnak. Az sem mellékes, hogy a csökkenő ütemű építés mellett az árak változatlanul emelkednek, s ily módon egy átlagos nagyságú, személyi tulajdonú lakás megvásárlásához — a korábbi 100-200 ezer forinthoz képest — most már legalább 400 ezer forint készpénz szükséges. Mindez elsősorban az alacsony jövedelmű, első lakásra váró fiatalok helyzetét, kilátásait rontja! A bérlakáshoz jutás esélye minimális. A személyi tulajdonúak elosztásánál a rászorultságot kényszerűen megelőzi a fizetőképesség. Az is vitathatatlan, hogy tovább nő a lakásigériylők száma, különösen a városokban. A lakással nem rendelkezőké 20 százalékkal emelkedett, a cserét kérőké csaknem kétszereződött. Mindezek alapján természetes, hogy kormányzati szinten is mielőbbi intézkedésekre van szükség. E gondolatok elhangzottak a már említett országgyűlési ülésszakon, s a megyei tanács végrehajtó bizottsága is meghatározta főbb feladatait az elkövetkező évekre a lakásgazdálkodásban. Az eddigieket ismerve azonban az új elképzelések teljesülése nem sok reményt kelt. Kiskirályok Kétségtelen, hogy az utóbbi időszak egyik legnagyobb , vihart kiváltott kötete Bokor Imre: Kiskirályok mundérban című könyve. A dolgozat által felkorbácsolt szenvedé- j lyek cseppet sem véletlenek, hiszen a szerző olyan eseményeket, történéseket sorakoztat fel munkájában, amelyek — enyhén szólva is — feíhá- borítóak, gyalázatosak. Mi tagadás, nem igazán lepődtem meg, amikor elolvastam a vékonyka alkotást, hiszen én is — akárcsak mások — hallottam már a hadsereg vezetőinek különféle panamáiról, visszaéléseiről. Sőt, katonakoromban jómagam is tanúja voltam egy-két, a vezető mundérosok által elkövetett dolognak. Ismétlem, nem túlságosan döbbentem meg, legfeljebb csak az tűnt szokatlannak, hogy akad valaki, aki nem csupán titokban, félreeső helyeken suttog ezekről a tettekről, hanem nyíltan — a saját, sőt az érintettek nevének kimondását is vállalva — j szól azokról. Az megint más kérdés, hogy ennek a bátorságnak súlyos következményei lettek, hiszen — amint az tudvalévő — Bokor Imrét fénysebességgel nyugdíjba küldték. Bár az általa leírtak hitelességét még vizsgálja egy — kifejezetten emiatt létrehozott , — bizottság, azt máris kijelenthetem, hogy amennyiben az általa papírra vetett epizódoknak csak az egynegyede I igaz, már megérte a publikáció. Meg, mert meggyőződésem, hogy végre egyszer tiszta j vizet kell önteni a pohárba. Abba a pohárba, amelyben hosszú-hosszú ideig csak afféle zavaros löttyöt láthattunk. Igen ám, de senki sem any- nyira naiv, hogy elhiggye, a korrupció, a hatalmi mámor csupán a hadsereg berkeiben volt honos. Ezernyi példával lehetne alátámasztani azok igazát, akik azt állítják, hogy mindennapi életünket át- meg átszőtték az ilyen és eh- 1 hez hasonló magatartásformák. Tudtuk ezt azelőtt is, a különbség legfeljebb annyi, hogy ma már — hálistennek — beszélhetünk is ezekről, nem vagyunk hallgatásra kárhoztatva. S — valljuk be — ez is valami. Ha jól sejtem, rövidesen újabb és újabb könyvek látnak majd napvilágot, amelyek újabb és újabb botrányokat tárnak fel. Alapanyag bőségesen akad, erről az eltelt évtizedek folyamán gondoskodtak a hatalmasságok. Azok, akiknek egy-egy kézmozdulatára emberek tucatjai mozdultak meg, azok, akik már-már elhitték, hogy nincs erő, amely megállíthatná őket. Csalódniuk kellett, mozdult a világ, s a lábuk alatt megingott a talaj. ' Egyelőre csak megingott, azaz még nem csúszott ki teljesen. Nem baj, mert — ahogy a mondás tartja — ami késik, az nem múlik. Kiskirályok — ; sajnos — még léteznek. Állásaik azonban napról napra, óráról órára gyengülnek. Ha minden rendjén halad — s én őszintén remélem, hogy így lesz —, akkor az őket védő bástyák rövidesen leomlanak. Sárhegyi István L— —.1 ■ I
