Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-11 / 268. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. november 11., szombat HÉTVÉGÉ I 7 'kérdés védasz Cserhalmi György: „A színházakban is létrehozták a húgymeleg áldemokráciát — Halló, kedves Cserhalmi György! Úgy gondolom, általánosságban kijelenthető, hogy ön a színházban és a filmeken is olyan alakokat formál meg, akik meglehetősen robusztusok, indulataiktól vezéreltek. Mindezeknek a figuráknak a karaktere mennyire fedi magának a színésznek a jellemét, illetve nézete szerint mennyire szükségszernek az ilyen megegyezések? — A figurák tőlem robusztu- sak. Nem mintha jómagam robusztus alkat lennék. Az azonban feltétlenül igaz, hogy a szélsőségek híve vagyok. Nehezen kötök kompromisszumot. Az arany középút számomra a „megűszást" jelenti. De nem kell mindent mindenáron megúszni. Röviden: a megegyezés a megformált alak jellemével — ha egyáltalán van effajta fedés — egyáltalán nem szükségszerű. — Az emberek többsége — már ahogyan hallottam — azt tartja, hogy ön az úgynevezett politizáló színészek közé tartozik, azaz azok közé, akik a hivatásuk mellett érzékenyen, sőt tevőlegesen reagálnak napjaink történéseire. Igaznak tartja-e ezt a megállapítást, s ha igen, akkor érdekelne, hogy ez mennyire fontos egy művész számára? — Az alakuló helyzetek valóban érdekelnek és foglalkoztatnak. A szervezeti és szervezett politizálást ugyanakkor utálom. Elsősorban azért, mert rongálja az egyéniséget. De legfőképpen azért, mert hatalomra tör, és a hatalmat még sohasem sikerült megúsznunk hatalmaskodás nélkül. A mostani helyzettel kapcsolatban csak azt mondhatom, hogy mindegy, jobb' vagy bal, a politikusok éppúgy riszálják az agyukat, mint a Rákóczi téren a kurvák a darwini gumóikat. Ez a helyzet nem termékenyít meg senkit sem, kiváltképp nem a hallgató többséget. Ami a hivatásomat illeti... A művészi alkotás alapvetően a tévedés jogára épül. Én csupán szakember vagyok, tehát pontosnak kell lennem. — Osztja-e azoknak a nézeteit, akik azt mondják, hogy nem kizárólag a politikai, hanem a színházi életben is kaotikus viszonyok tapasztalhatóak? — A színházakban emberemlékezet óta — azaz immáron negyven esztendeje — kaotikus állapotok uralkodnak. A szocializmus kedvezményezettjei kíméletlen „hozzáértésükkel” a színházakban is létrehozták a húgymeleg áldemokráciát. A tehetség tábornokait itt is az éjjeliőr státuszába juttatták. Az a meglehetősen pofátlan helyzet alakult Id, hogy a színházi, illetve a filmes világban minden további nélkül a kispadra ültették a nagy elképzeléseket, a nagy formátumú embereket, a tehetségeket. Utóbbiak ugyanis általában kényes pontokat kapargattak, ami viszont mások számára roppant sok kényelmetlen szituációt eredményezett. A tehetségek félreállítása pedig történt azon az alapon, hogy ugye mindig az erősebb kutya hágja meg a másikat... Én ezeket tartom a legalapvetőbb hibáknak. — S akkor mit kellene tenni annak érdekében,, hogy a dolgok itt is a helyükre billenjenek? On példáuí milyen lépéseket tenne, ha megadatna az a lehetőség, hogy tetszése szerint változtasson a honi színházi élet egészén ? — Ez cseppet sem könnyű kérdés, de megpróbálok rá válaszolni. Mindenesetre azonnal leváltanám a kulturális bürokrácia százezres zsoldos seregét. A felszabaduló pénzösszeget — úgy, ahogy van — a rátermettek kezébe adnám, csináljanak vele azt, amit csak akarnak. — A tények, pontosabban az eljátszott szerepek egyértelműen azt mutatják, hogy ön a legfoglalkoztatottább színészek egyike. Ha most azt az intenzitást veszem alapul, amellyel megformálja az egyes alakokat, akkor jogosnak vélem a kérdést: nem túlzottan önpusztító, önelégető hivatás ez? — A kérdés jogos, nekem viszont jogom van nem megválaszolni. Sok a halottam. Ennyi... — Úgy tudom, mostanság elmaradt néhány előadás, mert önt valamilyen baleset érte. Miről van szó pontosan, s mikor látjuk ismét színpadon? Továbbá arra is kíváncsi lennék, hogy amikor éppen nincs a színházban, avagy nem áll a felvevőgép előtt, akkor mi jelent ön számára kikapcsolódást, mivel tölti szívesen a szabadidejét? — Nos, az első kérdés... Bizonyára tudja, hogy a színházban most játsszuk Sarkadi Imre „Elveszett paradicsom”-ját. Ebben ugye — ahogy a szerző azt megírta — egy üvegpoharat kell puszta kézzel összeroppantani. Ezt meg is tettem, közben azonban az üveg összevissza vagdosta a kezemet. Úgy tűnik, hogy tizediké táján léphetek ismét színpadra. S a szabadidő? Mindent, ami csak a kezembe akad, elolvasok. Válogatás nélkül. S közben iszom. S mivel sokat olvasok, sokat is iszom. — Ha helyesek az információim, a testvére Egerben él, és itt is dolgozik. Ennek okán kérdezem, hogy önnek milyen impressziói alakultak ki erről a városról? — Erről nem tudok igazán sokat mondani, mert meglehetősen ritkán járok Egerben. A városról inkább csak olvasmányélményeim vannak. Talán nem lesz túl közhelyszerű, de való igaz, hogy sokkal inkább Gárdonyi, semmint a saját szemem révén ismerem Egert. Sárhegyi István Polgárlány kerül a császári udvarba? «Japán mese A japán sajtó szenzációként tárta az olvasók elé, hogy botrány várható a császári udvarban: megnősül Aya herceg. A hír részletesebb magyarázatot kíván. Az ország hagyományai szerint a császári családban először a trónörökösnek kell menyasszonyt találni, és csak utána következhet a másodszülött. Márpedig Aya herceg a második gyermeke Akihito császárnak. Hito herceg, a trónörökös azonban még nem döntött. így aztán a 23 éves Aya egy szép napon bejelentette, hogy feleségül veszi Kiko Kawashima 22 éves pszichológushallgatót, az egyik egyetemi professzor leányát. És ez lenne a második bot rányszagú szenzáció. Hogy megint egy polgárlány körül az udvarhoz. Az Asahi Shimbun című újság azonban megmagyarázta, hogy a döntést tulajdonképpen a demokratikus gondolkodás jeleként kell fogadni, hiszen Akihito, a jelenlegi császár, éppen azzal okozott zavart annak idején, hogy szakított a hagyománnyal: nem nemesi családból választott feleséget Az eseményt lelkesen üdvözlő korabeli sajtó már akkor úgy értelmezte az „újítást”, mint „a császári intézménynek a tömegek felé nyitását”. Menyasszonyszöktetés Hogy miért szöktetik meg a lányokat a távoli Malajziában, erről bizony, legfeljebb, ha sejtéseink voltak. Most már pontos információval is rendelkezünk. Azért, amiért errefelé, Európában. A hogyan azonban kissé eltérő. Bár aszóban forgó akció inkább menyasszonyszöktetés, a menyasszonyoknak, mint tudjuk, nincs koruk. Márpedig Pu- teri Zaharia 39 esztendősen vonult be szökésével Selangor állam történelmébe, lévén a papa ugyanitt szultán. A szépséges Puteri, mint az ANSA jelentéséből kitűnik, többszörösen elvált, és négy gyermek anyja, de azért a tény tény maradt: egy bizonyos Abu Suyak Mahmud — 44 éves, kétgyermekes úr — menyasz- szonyként szöktette meg egy óvatlan pillanatban az udvarból. „Nem vallási okok miatt vagyok dühös, hanem azért, mert szégyenbe döntöttek népem előtt. Hiszen én, a szultán, tudtam meg utoljára, hogy mire készült a lányom” — mondotta az apai és monarchiái mivoltában egyaránt sértett uralkodó a sebtében összehívott sajtókonferencián. A kérdésre, hogy tulajdonképpen hol tartózkodott a szöktetés idején, azt válaszolta, hogy a kedvenc borbélyánál ült, Szingapúrban. Amiből is bárki beláthatja, hogy számos, eddig fel nem tárt előnye lehet a szakáll- és hajnövesztésnek az uralkodó körökben is. Stonehenge összetört autókból Egy amerikai, Alliance-beli nő, Belinda Antennán, a város határában lévő búzamezőn berendezett »szabadtéri múzeum” kiállítását tekinti meg. Egy helybéli szobrász összetört roncskocsikbói, főként Fotdokből és Chevrolet lekből készítette dl a Stonehenge-re emlékeztető művét. (A Stonehenge a legnagyobb stone-einte az angliai Salisbury-síkon, a stonc- circle pedig egy megaütkör, egy nagy kőoszlopokból álló körépítmény a történelem előtti időkből.) (Telefotó: MTI Külföldi Képszerkesztőség) A reklám nem ismer határokat Az ötletből kifogyhatatlan reklámszakemberek legújabb dobása Hollandiában még az edzetteket is meglepte: egy nyugatnémet autógyár legújabb termékét a hullámvasútra ültette fel, bizonyítandó, hogy a gépkocsival akár fejre is lehet állni, veszélytelenül. (Telefotó: MTI Külföldi Képszerkesztőség) Katona Judit: Kálvária Mind meghal, akit szeretünk, megdermed, rút lesz és hideg, meleg szívünknek hátat fordít s ránk dől, mint ólmos rémület. Mind hűtlen lesz, kit szeretünk. Aki a halál jegyese igézve néz, és csal magához s mi egyszer elmegyünk vele. Mind élő lesz, ki rég nem él, puha karjával átölel, ha kisgyerekként nagyon félünk. S lélegzik, arcunkhoz közel. Haja nő, körme. Járni kezd, vonszol fagyos, égi parthoz, odavonszol a ravatalhoz s a semmi nyirkos gödre lesz. Ács Németh István: Megállni egy pillanatra Megállni egy pillanatra csodálni ha van mit ha van idő ha van látó Megállni egy pillanatra lovak izmait nézni ahogy zenélnek ahogy a nyárfák utaznak sehova a pocsolyát tengernek a rétet szőttesnek látod látó vagy. Győri László: Világ Búza mindenütt. Búza, napraforgó. Semmi gally, semmi fürt. Kenyér meg élelem. A dűlőszéleken nincs egy tenyérnyi hely, ahol egy szorongó sárga margaréta énekre alélna - tépik, ha énekel. A cél, a vetemény, irt, dúl, tipor: haszon. Kenyere bárha lágy, a búza kőkemény, átgázol mindenen. A búza, de főképp az örök vetőgép gázol át mindenen. Teremni, termeni! S jó a föld: terem. Mit akarsz tőle hát?
