Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-10 / 267. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. november 10., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM Nyugdíjasok és nyugdijak Megyénk népességének korösszetétele az országosnál kedve­zőtlenebb. 1989. ev elején lakosságának 23,5 százaléka (több, mint 79 000 fő) már elérte, vagy meghaladta a nyugdíjkorhatárt. (A Társa­dalombiztosítási Főigazgatósag adatai szerint 1989. januar hónap­ban a megyénkben lakó nyugdíjaskorúak 82,9 százaléka saját jogú nyugellátásban részesült. Számuk közel 65 600 fő volt, 2 500-zal kai meghaladta az 1988. január havit. A sajátjogú nyugdíjasokon be­lül a munkás-alkalmazotti és az egyéb nyugdíjasok (kisiparosok, kis­kereskedők, ügyvédek stb.) aránya emelkedett, a mezőgazdasági szövetkezeti nyugdíjasoké csökkent. A sajátjogú nyugdíjasoknak — az egy évvel korábbitól eltérően — már több mint a fele nő. Mind az öregségi, mind a rokkantsági nyugdíjas nők száma jobban nőtt, mint a férfiaké. A sajátjogú nyugdíjasok közülj elentős azok száma (7 738 fő), akik az általános nyugdíjkorhatárnál fiatalabbak. A férfiaknak 17,0 százaléka, a nőknek 6,7 százaléka nem érte el a 60, illetve az 55 évet. A saját jogú „fiatal” nyugdíjas férfiak 83,9, a nők 97,1 százaléka rokkantsági ellátmányt kapott. Az életkörülményeket meghatározó egyik legfontosabb ténye­ző az anyagi megélhetési helyzet. A nyugdíjasok anyagi körülményeit döntően a nyugdíj nagysága, illetve annak reálértéke natározza meg. A sajátjogú nyugdíjasok atlagnyugdija 1989. január hónapban 4 754 forint volt, az egy évvel korábbinál — részben a nyugdíjasok cserélő­dése, részben a nyugdijak reálértékének megőrzését célzó kormány- intézkedések következtében — 526 forinttal (12,4 százalékkal) több. Az 1989. januári 360 forintos, valamint az ez évi további nyugdíjki­egészítések csak a nyugdíjasok egy részénél ellensúlyozták a fogyasz­tói árszínvonal emelkedésének kedvezőtlen hatásait. Az átlagnyug­díjon belül a szóródás jelentős: a sajátjogú nyugdíjasok 38,4 százalé­ka 4 000 forintnál kevesebb, 46,2 százaléka 4 000-5 999 forint, 15,4 százaléka 6 000 forint, illetve több nyugdijat kapott. Az egy évvel korrábbihoz képest jelentősen csökkent a 4 000 forintnál kise szegű nyugdíjjal rendelkezők száma és aránya. A saját jogú nyugdíjasok számának megoszlása a nyugdíjuk nagyságcsoportjai szerint: osz­A saját jogú nyugdíjasok számának számának száma megosz­száma megosz­Megnevezés lása,% lása,% 1988.január hú 1989. január hó 1999 és kevesebb 78 0,1 66 0,1 2000-2999 forint 7270 11,5 279 0,4 3000-3999 havi 28895 45,8 24862 37,9 4000-4999 nyugdíj­14311 22,7 21105 32,2 5000-5999 ban ré­6199 9,8 9151 14,0 6000-7999 szesü­4475 7,1 6874 10,5 8000-9999 lök 1306 2,1 2138 3,2 10000-11999 450 0,7 847 1,3 12000 és több 101 0,2 267 0,4 Összesen: 63085 100,0 65589 100,0 A nyugdijak átlagos összege jogosultság, társadalmi csoportok, nemek, valamint életkor szerint különböző. Az átlagnyugdíj 1989. január havi összege az öregségi nyugdíjasoknál (4 759 forint) 12,5 százalékkal, a rokkantsági nyv ............................ l ékkai volt nagyobb, mint egy i ) forint) 12,2 száza- l sajátjogú nyugdíja­sokon belül az'egy főre jutő'nyugdíj összege a munkas-alkalmazotti nyugdíjasoknál 4 961 forint volt, ennél az egyéb nyugdíjasoké 760 forrinttal kevesebb. A munkás-alkalmazotti, valamint a mezőgazda- sági szövetkezeti öregségi nyugdíjasok átlagnyugdíj a — az egy évvel korábbihoz hasonlóan — magasabb volt, mint az azonos csoportokba tartozó rokkantsági nyugdíjasoké. A saját jogú nyugdíj átlagos összege társadalmi csoportok szerint 1989. január hó Az öregségi A rokkantsági Az összes saját jogú Megnevezés nyugdíj átlagos összege Ft az egy évvel korábbi %-ában Ft az egy évvel korábbi %-ában Ft az egy évvel korábbi %-ában Munkás-alk. nyug­4982 M2,4 4913 111,6 4961 112,1 Mgazd.szöv díja­4209 112,3 4178 113,3 4201 112,6 Egyéb soknál 5707 112,4 6072 110,2 5800 111,9 Összesen: 4759 112,5 4740 112,2 4754 112,4 A férfiak sajátjogú 1989. január havi átlagos nyugdija — a ma­gasabb végzettséggel összefüggő beosztás, valamint az általában hosz- szabb munkaviszony következtében — mindhárom társadalmi cso­porthoz tartozóknál továbbra is jóval meghaladta a nőkét. A férfiak és a nők átlagnyugdija közötti különbség az összes sajátjogú nyugdí­jasnál az egy évvel korábbi 1 371 forintról 1 506 forintra nőtt. A saját jogú nyugdíjasok átlagnyugdíja társadalmi csoportok és nemek szerint saját jogú nyugdíjas férfiak átlagnyugdíja, Ft átlagnyugdíja a nők át­lagnyugdíjának %-ában Megnevezés 1988 1989 1988 1989­január hú 11356 Munkás-alk. nyug­5045 5674 137,5 136,6 ». Mgazd. szöv. díja­4316 4832 129,1 127,3 ........—miffiiiiir % E gyéb soknál 5901 6568 176,9 173,0 Összesen: 4905 5515 138,8 137,6 IM Mind az öregségi, mind a rokkantsági nyugdíjas férfiaknál az 55- 59 évesek átlagnyugdíja a legmagasabb (8 496 forint, illetve 5998 fo­rint). Az öregségi nyugdíjasoknál a legnagyobb nyugdíjjal rendelke­zők átlagnyugdíja 89,9 százalékkal, a rokkantsági nyugdíjasoknál 32,0 százalékkal haladta meg a legkisebb nyugdíjban részesülőkét. (1988. januárban 121,0 százalékkal, illetve 43,9 százalékkal volt több.) A nőknél részben más a helyzet: az öregségi nyugdíj átlagos ösz- szege — az egy évvel korábbihoz hasonlóan — az általános nyugdíj­korhatárnál fiatalabbaknál volt a legnagyobb (5 440 forint), a rok­kantsági nyugdíjé viszont a 80-84 éveseknél (4 197 forint). Az egyes korcsoportba tartozók átlagnyugdíja közötti különbség kisebb, mint a férfiaknál. A legnagyobb nyugdíjjal rendelkezők átlagnyugdíja az öregségi nyugdíjasoknál 41,3, a rokkantsági nyugdíjasoknál 14,3 szá­zalékkal haladta meg a legkisebb nyugdíjban részesülőkét. (1988. ja­nuárban 31,3 százalékkal, illetve 24,3 százalékkal volt ^ Jászberényiné Nagy Erzsébet KSH Heves Megyei Igazgatósága Jelentés az egri lakásfrontról Eger Város Tanácsa nemrégi­ben tárgyalta meg a megyeszék­hely lakásgazdálkodásának helyzetét és feladatait. Áttekin­tették az elmúlt évek telek- és la­kásgazdálkodását, és felvázolták a jövő lakáspolitikájának főbb vonalait. A testület által elfoga­dott értékelésből emelünk ki most néhány adatot és megálla­pítást. Kik az igénylők? A tanács a VII. ötéves terv ed­digi három és fél esztendejében — az elfogadott programnak megfelelően jelentős összegeket fordított a kiemelt célok érdeké­ben. Ez idő alatt az összes fejlesz­tésre fordított kiadás több mint 60 százaléka szolgálta valami­lyen formában a lakáshelyzet ja­vítását. Ebből az igen jelentős pénzből épült fel 149 szociális bérlakás, 31 úgynevezett koordi­nációs — továbbá 751 OTP-s és szövetkezeti lakás területének előkészítése és közművesítése valósult meg. A jelenlegi középtávú terv egyébként az első, amely megfo­galmazta, hogy az igénylők ott­honhoz jutási esélyét nemcsak az építések növelésével, hanem a lakásmobilitás ösztönzésével is növelni kell. A vizsgált időszak­ban mintegy 34 millió 987 ezer forint „ösztönözte” a tanácsi bérlakások visszaadását, s kisebb részben cseréjét. Sajnos, az is megállapítható, hogy a legjobb esetben is az összállomány csak mintegy 3-5 százaléka cserélt gazdát, ami igen alacsony arány. Három és fél év alatt több mint 400, főként fiatal családnak nyújtott a végrehajtóbizottság la­kástámogatást. Ennek összege 51 millió 523 ezer forint volt. (Egy család átlagosan 120 ezer forint vissza nem térítendő tá­mogatásban, illetve kamatmen­tes kölcsönben részesülhetett.) Érdekes megnézni azt is, hogy ilyen feszített lakásprogram vég­rehajtása idején miképpen ala­kult a lakásigénylők száma és ösz- szetétele: 1983-ban a hároméves program indulásánál 1660 nyil­vántartott igénylő volt Egerben. 1987 elejéig csökkent ezek szá­ma, ám kivételt képeznek ez alól a szociális bérlakást igénylők. 1988-ban megfordult ez a ten­dencia, s egy esztendő leforgása alatt közel 800-zal bővült az igénylők száma. Tavaly már min­den harmadik igénylő 18-25 év közötti egyedülálló ember volt, akik többsége nem volt fizetőké­pes személyi tulajdonú lakások­ra, hiszen ők nem részesülhetnek a kedvezményes állami, illetve tanácsi támogatásokból sem. Számuk hirtelen emelkedése is azt bizonyítja, hogy sokan a la­káshiány és az árak emelkedése miatt már jóval korábban be­nyújtják kérvényüket, arra szá­mítva, hogy annak kielégítése évekkel elhúzódik. Mindezt az igénylések értékelésénél figye­lembe kell venni. 1986 és 88 kö­zött összesen 937 embernek elé­gítették ki lakásigényét. Ebből 668-an otthonnal nem rendelke­ző, többgyermekes, illetve fiatal házas volt. A kiemelt körbe tar­tozó családok mintegy felének szociális bérlakást sikerült ki­utalni. Kilátástalanság „érzékelhető” Az idén januárban bevezetett új hitelfeltételek tovább nehezí­tették a helyzetet. Bár összegé­ben nőtt a kedvezményes OTP- kölcsön nagysága (ez két gyerek­nél 400 ezer forint), azonban a magas havi törlesztés nagy meg­terhelést jelent a háztartások­ban. Tovább rontja a képet, hogy a fiatalok hitelképessége nem te­szi lehetővé, hogy a teljes össze­gekhez hozzájussanak. Tavaly például egy átlagos új 55 négy­zetméteres lakás megvásárlásá­hoz az OTP-hitelt, a tanácsi tá­mogatást, a munkahelyi köl­csönt, stb. beszámítva, 150-200 ezer forint saját erőre volt szük­ség. Ugyanakkor 1989-ben ez az összeg már a 400 ezer forintot is túlhaladta. A lakásárak emelke­désével viszont tovább romlik a szituáció, egyre többek helyzete lesz reménytelen. Mindezek után az egyedülállóak lakásvá­sárlási feltételeinek alakulását nem is érdemes bemutatni, any- nyira reménytelen — állapítja meg az anyag. Érthető tehát a fiatalok erősödő elkeseredése, hiszen az otthonteremtés kilátás- talanságát érzékelik. Az elkövetkezendő évek la­káspolitikájának értékelésével kapcsolatban a tanács vélemé­nye az, hogy az 1986-ban kiala­kított telek- és lakásgazdálkodá­si koncepció — az időközben igencsak megcsappant fejlesztési erőforrások miatt — nem folytat­ható tovább. Új pályázati rendszer? A tanács egy új pályázati rend­szer kidolgozásán munkálkodik. Ez teljesen nyilvános lenne, s ru­galmasan követné a piaci válto­zásokat, a vásárlókat pedig arra ösztönözné, hogy saját pénzeiket maradéktalanul tárják fel az ott­hon megvásárlásakor. A kon­cepció lényege, hogy ketté kelle­ne választani a lakásigénylőket, azokat akik tanácsi szociális bér­lakásra jogosultak, illetve azo­kat, akik személyi tulajdonú la­kást akarnak vásárolni vagy cse­rélni. Az előbbiek nyilvántartása és otthonhoz juttatása az előbbi módon történne. Tehát névjegy­zék alapján, a rászorultság és a jelentkezés időpontjának függ­vényében. A személyi tulajdonú lakások­nál viszont alapvető változások­ra van szükség. A piacgazdálko­dás követelményeinek, a lakás­mobilitásnak egy olyan rendszer felelne meg, amelyik figyelembe venné az emberek szociális és anyagi helyzetét, emellett vi­szont jelezné a kereslet-kínálat mindenkori viszonyát, és a nyil­vánosság bevonásával megfelelő kontrollt is biztosítana. Az igénylők nyilvántartása helyett célszerű a tanács által ki­utalható (használt vagy új) ott­honok adatait mindenkor kifüg­geszteni a hirdetőtáblára. Ezen feltüntetnék a legszükségesebb információkat (például: hol épült, mikor, hány szobás, stb.). Ekkor — az OTP-licites értékesí­téshez hasonlóan — jelentkezni lehetne az adott lakásra. A je­lentkezési lapok minden fontos adatot tartalmaznának. így pél­dául azt, van-e önálló lakása, a pályázónak, mennyi pénze van, hány gyermeke, lead-e tanácsi vagy öröklakást, mennyi a család jövedelme, stb. Ezekért az infor­mációkért aztán mind-mind pontokat lehetne szerezni. A pontrendszert egy szakértőcscj- port dolgozná ki, amelyet a ta­nács testületé szentesítene. Ezt az elképzelések szerint évenként egyszer felülvizsgálnák. Az elért pontokat számítógépre vinnék, s ez összesítené és kiadná a név­sort, első helyen a győztes pályá­zóval, majd a másodiktól a tize­dikig minden pályázó kapna egy meghatározott pontszámot, amit a legközelebbi pályázatnál figye­lembe vennének. Jogilag egyéb­ként a számítógép által kiadott névsor névjegyzékként is felfog­ható. Annál azonban használha­tóbb, mivel nem egy bizonytalan — esetleg időben távoli igényt fe­jez ki —, hanem ha az konkrét la­kásra szólna, hozzárendelve a meglévő anyagi eszközöket. H.A. Hatvanban nyílt Rádió- telefonokat, szórakoztató elektronikát — valutáért Hatvanban az Elkisz Szövetke­zet rádiótelefonokat, szórakoz­tató elektronikát, háztartási gé­peket valutáért árusító kereske­delmi egységet nyitott, melyhez Siemens-márkaszerviz is tarto­zik. Az NSZK müncheni Pallagi GMBH szállítja havonta több­ször is a 30 ezer DM-értékű áru­készlet utánpótlását, bizomány­bán. Az üzletből a szövetkezet 15 százalékos részesedést kap. lßlAUTÖ A helybéliek kinti áron, valutáért vásárolhatnak az új kereskedelmi egységben Különböző hatótávolságú rádiótelefonok, most ez a slágercikk A Siemens márka szerviz a beérkezett termékek garanciális és egyéb javításairól gondoskodik (Szabó Sándor felvételei — MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents