Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-04 / 262. szám

[ mmm eimuo IÍ1HSI8ÖÍU ! ÄlKtKölSit! HHICS il ............................. S ««mR8RÍ0S! il KMB8 fÜIÍS*88*f it »MTISiiifilttltóSji NÉPÚJSÁG, 1989. november 4., szombat PANORÁMA Fél éve város Füzesabony Piaccsarnok helyett Ez a város nem város Füzesabonyi álmok Azért indultunk el Füzesa­bonyba, hogy megtudjuk, mi­ként vélekednek az itt élők a fél év óta eltelt időszakról, arról, mi változott a várossá válás óta a te­lepülés életében. Őszintén szól­va ebbéli célunkat meglehetősen nehezen tudtuk elérni, mert 1989 októberének végén az egyes ember számára, bárhol is éljen széles e hazában, ügy tűnik, szinte kizárólagosan az úgyneve­zett népi Bongó-játék köti le minden gondolatát. Érdekes, de korántsem érthetetlen jelenség­ről van szó. Végre valami, ami le­hetőséget nyújt egy kis pluszjö­vedelemre. Megőrjít mindenkit az ingyen nyereség reménye, és ezen nem csodálkozhatunk ak­kor, amikor hosszú évek óta iz­zasztó munkával, emberfeletti robottal se nagyon volt kilátás a tisztes haszonra, legfeljebb arra, hogy megakadályozzuk megszo­kott életnívónk drasztikus ha­nyatlását. Ennyi töprengés után pedig kanyarodjunk vissza a címben szereplő utalásra, arra, milyen álmokat sző a füzesabo­nyi ember városlakóként. Sorolhatnánk a tanácstitkár, Tóth István által elmondott ter­veket, elképzeléseket. Azt, hogy gombamód szaporodnak az új építési telkek, hogy folyamato­san bővítik a szennyvízhálózatot, hogy hamarosan belevágnak a gázprogramba, hogy elkezdték a kis SZTK építését, hogy korsze­rűsítik az utakat, hogy újabb és újabb üzleteket alakítanak ki. Nem folytatjuk a sort, mert a te­lepülésen élők ismerik a fejlesz­tésre vonatkozó koncepciót. In­kább néhány olyan momentu­mot, véleményt villantunk fel, amely ottjártunkkor erősen fog­lalkoztatta a helyieket. Reggelre virradóra fedezték fel például, hogy ismét betörtek az általános iskolába, idén már második alkalommal. Ez a dolog egyedül a gyerekeknek jött jól, hiszen az első két tanórát az isko­lán kívül töltötték el. A felnőtte­ket és a pedagógusokat azonban érthetően aggodalommal tölti el az ismétlődő garázdaság, ugyan­is ez a kiragadott példa is közbiz­tonságunk egyértelmű romlására utal. Sajnos, Füzesabonyban is gyarapodott az utóbbi időben a vagyon elleni bűncselekmények száma, csakúgy, mint az ország más részein. Épp ezért ez nem kifejezetten speciális helyi vo­nás. Az viszont már igen, hogy itt még mindig fizetik a tehát. Aztatehót, ami nem is olyan ré­gen alaposan felkorbácsolta a szenvedélyeket. Felröppent a hír ugyanis, hogy részint ebből az összegből fogják felépíteni az új pártszékházat. Az igazság ezzel szemben az, hogy a pénzt iskola- bővítésre és egy új piaccsamok építésére szavazták meg. Ez utóbbi ugyan nem készült el, et­től függetlenül azonban tovább­ra is a tervek között szerepel. A leendő „tömegszervezeti szék­házat” viszont már csak azért is megnéztük, mert érdekelt ben­nünket, mi igaz a „pletykából”. Nos, a területen dolgozó mun­kások egyhangúan állították, hogy az épületben egy komplex szolgáltatócentrum kap helyet. Egy posta, egy ABC, jó néhány lakás foglaltatik majd benne, s csak egy szárnya készül pártiro­dának. Arra a kérdésre, hogy melyik párt tevékenykedik majd itt, nem tudtak válaszolni. Egy bizonyos, hogy a tanácstit­kártól megtudtuk, hogy a néhai MSZMP 2 millió forinttal járult hozzá a létesítmény építéséhez. Az az információ viszont telje­sen megalapozott, amit több já­rókelőtől is hallottunk. Neveze­tesen az, hogy a vezetékes víz magas nitráttartalma veszélyez­teti az itteniek egészségét, külö­nösen a csecsemőkét. A gyer­mekorvos, dr. Albach Marianna is megerősíti a fentieket. — Minden kismama figyel­mét felhívjuk a veszélyre. Külön- külön aláíratunk mindenkivel egy papírt, amelyben az szerepel, hogy a csecsemőt egyéves koráig hogyan kell fürdetni és itatni. Tu­domásom szerint Füzesabony­ban egyetlen helyen, a gyógy­szertár előtti kútból lehet megfe­lelő minőségű, egészségre ve­szélytelen vizet venni. Mindene­setre furcsának tartom, hogy egy város nem tudja megoldani ezt a gondot, amikor kisebb helyeken, fal vakban is sikerült már az ilyen problémát kiküszöbölni. Az az igazság, hogy órák óta rójuk az utcákat, és alig-alig erő­sítik meg bennünk a látottak- hallottak, hogy egy városban já­runk. Persze tapasztaltuk ezt már máshol is. Nemrégiben például Pétervásárán értek bennünket hasonló benyomások. Ott is el­mondták és itt is szinte szó sze­rint azt halljuk: a várossá válás­hoz, az érezhető változáshoz idő kell, kiváltképp akkor, ha az anyagi lehetőségek olyan szűkö­sek, amilyenek manapság. Mégis az az érzésem, az idő, a pénz ke­vés az ilyenfajta átalakuláshoz. Szó lenne itt másról is, a szemlé­letről, a közéletről, és még lehet­ne sorolni. Ezért is örültünk, amikor végre olyan emberrel ta­lálkoztunk, Godó Jánossal, aki mindenféle provokatív kérdés nélkül így összegezte a vélemé­nyét: — Ez a város még nem város. Nézetem szerint főként azért nem, mert Füzesabony nem rendelkezik az ehhez szükséges hagyományok­kal. Én úgy érzem, nem érdemelte ki a városi rangot. Azt hiszem, azért esett ránk a választás, mert egyfajta körzetközpont szerepét tölti be a település. A városi státusz akkor sem illet meg bennünket, ha a látszat igazolja ennek létjogosult­ságát. Mert az tagadhatatlan, hogy egyre többen telepednek itt le. A környező falvakból például sok fiatal itt próbál szerencsét, hiszen viszonylag könnyű lakáshoz, építé­si telekhezjutni. A „ mennyiségi nö­vekedést” azonban nem követi mi­nőségi változás. Új épületek, új lé­tesítmények készülnek, nagy jelen­tősége van a gázprogram bevezeté­sének is, de mindez kevés. Hiszen nincs például semmiféle közélet. Ezért nem lehet hibáztatni az em­bereket, hiszen jómagam is sokszor követhetetlennek találom az or­szágban történő változásokat. Egyszerűen képtelenség bekap­csolódni' azokba a folyamatokba, amelyet áttekinteni is nehéz. Min­denesetre kikiáltották a köztársa­ságot. Ez számomra felemelő és örömteli pillanat volt, és remény­nyel töltött el. Épp ezért bárhol is tartunk ma, én bizakodom. És bizakodik rajta kívül sok száz földije. Igaz, a reményt ma­napság a többségben a Bongó táplálja. Ez a játék soha jobbkor nem jöhetett volna, hiszen amíg a lánc nem szakad meg, addig van miben bízni. Közművelődési korlátok A leendő tömegszervezeti székház, vagy valami más... Parabolaantenna már van A gyermekorvos: „A vezetékes víz valóban veszélyes Városi arculat Tóth István: „Bevezetés előtt áll a gázprogram” Sárosi Józsefné: „Itt is minden­ki bongózik” A pártiroda csak egy része a komplexumnak Szöveg: Barta Katalin Kép: Gál Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents