Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-04 / 262. szám
[ mmm eimuo IÍ1HSI8ÖÍU ! ÄlKtKölSit! HHICS il ............................. S ««mR8RÍ0S! il KMB8 fÜIÍS*88*f it »MTISiiifilttltóSji NÉPÚJSÁG, 1989. november 4., szombat PANORÁMA Fél éve város Füzesabony Piaccsarnok helyett Ez a város nem város Füzesabonyi álmok Azért indultunk el Füzesabonyba, hogy megtudjuk, miként vélekednek az itt élők a fél év óta eltelt időszakról, arról, mi változott a várossá válás óta a település életében. Őszintén szólva ebbéli célunkat meglehetősen nehezen tudtuk elérni, mert 1989 októberének végén az egyes ember számára, bárhol is éljen széles e hazában, ügy tűnik, szinte kizárólagosan az úgynevezett népi Bongó-játék köti le minden gondolatát. Érdekes, de korántsem érthetetlen jelenségről van szó. Végre valami, ami lehetőséget nyújt egy kis pluszjövedelemre. Megőrjít mindenkit az ingyen nyereség reménye, és ezen nem csodálkozhatunk akkor, amikor hosszú évek óta izzasztó munkával, emberfeletti robottal se nagyon volt kilátás a tisztes haszonra, legfeljebb arra, hogy megakadályozzuk megszokott életnívónk drasztikus hanyatlását. Ennyi töprengés után pedig kanyarodjunk vissza a címben szereplő utalásra, arra, milyen álmokat sző a füzesabonyi ember városlakóként. Sorolhatnánk a tanácstitkár, Tóth István által elmondott terveket, elképzeléseket. Azt, hogy gombamód szaporodnak az új építési telkek, hogy folyamatosan bővítik a szennyvízhálózatot, hogy hamarosan belevágnak a gázprogramba, hogy elkezdték a kis SZTK építését, hogy korszerűsítik az utakat, hogy újabb és újabb üzleteket alakítanak ki. Nem folytatjuk a sort, mert a településen élők ismerik a fejlesztésre vonatkozó koncepciót. Inkább néhány olyan momentumot, véleményt villantunk fel, amely ottjártunkkor erősen foglalkoztatta a helyieket. Reggelre virradóra fedezték fel például, hogy ismét betörtek az általános iskolába, idén már második alkalommal. Ez a dolog egyedül a gyerekeknek jött jól, hiszen az első két tanórát az iskolán kívül töltötték el. A felnőtteket és a pedagógusokat azonban érthetően aggodalommal tölti el az ismétlődő garázdaság, ugyanis ez a kiragadott példa is közbiztonságunk egyértelmű romlására utal. Sajnos, Füzesabonyban is gyarapodott az utóbbi időben a vagyon elleni bűncselekmények száma, csakúgy, mint az ország más részein. Épp ezért ez nem kifejezetten speciális helyi vonás. Az viszont már igen, hogy itt még mindig fizetik a tehát. Aztatehót, ami nem is olyan régen alaposan felkorbácsolta a szenvedélyeket. Felröppent a hír ugyanis, hogy részint ebből az összegből fogják felépíteni az új pártszékházat. Az igazság ezzel szemben az, hogy a pénzt iskola- bővítésre és egy új piaccsamok építésére szavazták meg. Ez utóbbi ugyan nem készült el, ettől függetlenül azonban továbbra is a tervek között szerepel. A leendő „tömegszervezeti székházat” viszont már csak azért is megnéztük, mert érdekelt bennünket, mi igaz a „pletykából”. Nos, a területen dolgozó munkások egyhangúan állították, hogy az épületben egy komplex szolgáltatócentrum kap helyet. Egy posta, egy ABC, jó néhány lakás foglaltatik majd benne, s csak egy szárnya készül pártirodának. Arra a kérdésre, hogy melyik párt tevékenykedik majd itt, nem tudtak válaszolni. Egy bizonyos, hogy a tanácstitkártól megtudtuk, hogy a néhai MSZMP 2 millió forinttal járult hozzá a létesítmény építéséhez. Az az információ viszont teljesen megalapozott, amit több járókelőtől is hallottunk. Nevezetesen az, hogy a vezetékes víz magas nitráttartalma veszélyezteti az itteniek egészségét, különösen a csecsemőkét. A gyermekorvos, dr. Albach Marianna is megerősíti a fentieket. — Minden kismama figyelmét felhívjuk a veszélyre. Külön- külön aláíratunk mindenkivel egy papírt, amelyben az szerepel, hogy a csecsemőt egyéves koráig hogyan kell fürdetni és itatni. Tudomásom szerint Füzesabonyban egyetlen helyen, a gyógyszertár előtti kútból lehet megfelelő minőségű, egészségre veszélytelen vizet venni. Mindenesetre furcsának tartom, hogy egy város nem tudja megoldani ezt a gondot, amikor kisebb helyeken, fal vakban is sikerült már az ilyen problémát kiküszöbölni. Az az igazság, hogy órák óta rójuk az utcákat, és alig-alig erősítik meg bennünk a látottak- hallottak, hogy egy városban járunk. Persze tapasztaltuk ezt már máshol is. Nemrégiben például Pétervásárán értek bennünket hasonló benyomások. Ott is elmondták és itt is szinte szó szerint azt halljuk: a várossá váláshoz, az érezhető változáshoz idő kell, kiváltképp akkor, ha az anyagi lehetőségek olyan szűkösek, amilyenek manapság. Mégis az az érzésem, az idő, a pénz kevés az ilyenfajta átalakuláshoz. Szó lenne itt másról is, a szemléletről, a közéletről, és még lehetne sorolni. Ezért is örültünk, amikor végre olyan emberrel találkoztunk, Godó Jánossal, aki mindenféle provokatív kérdés nélkül így összegezte a véleményét: — Ez a város még nem város. Nézetem szerint főként azért nem, mert Füzesabony nem rendelkezik az ehhez szükséges hagyományokkal. Én úgy érzem, nem érdemelte ki a városi rangot. Azt hiszem, azért esett ránk a választás, mert egyfajta körzetközpont szerepét tölti be a település. A városi státusz akkor sem illet meg bennünket, ha a látszat igazolja ennek létjogosultságát. Mert az tagadhatatlan, hogy egyre többen telepednek itt le. A környező falvakból például sok fiatal itt próbál szerencsét, hiszen viszonylag könnyű lakáshoz, építési telekhezjutni. A „ mennyiségi növekedést” azonban nem követi minőségi változás. Új épületek, új létesítmények készülnek, nagy jelentősége van a gázprogram bevezetésének is, de mindez kevés. Hiszen nincs például semmiféle közélet. Ezért nem lehet hibáztatni az embereket, hiszen jómagam is sokszor követhetetlennek találom az országban történő változásokat. Egyszerűen képtelenség bekapcsolódni' azokba a folyamatokba, amelyet áttekinteni is nehéz. Mindenesetre kikiáltották a köztársaságot. Ez számomra felemelő és örömteli pillanat volt, és reménynyel töltött el. Épp ezért bárhol is tartunk ma, én bizakodom. És bizakodik rajta kívül sok száz földije. Igaz, a reményt manapság a többségben a Bongó táplálja. Ez a játék soha jobbkor nem jöhetett volna, hiszen amíg a lánc nem szakad meg, addig van miben bízni. Közművelődési korlátok A leendő tömegszervezeti székház, vagy valami más... Parabolaantenna már van A gyermekorvos: „A vezetékes víz valóban veszélyes Városi arculat Tóth István: „Bevezetés előtt áll a gázprogram” Sárosi Józsefné: „Itt is mindenki bongózik” A pártiroda csak egy része a komplexumnak Szöveg: Barta Katalin Kép: Gál Gábor
