Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-30 / 284. szám
aaruvai, rakodóval 4U-111 N ÉPÚJSÁG, 1989. november 30, csütörtök CSALÁD — OTTHON — ISKOLA 5. Receptsarok Finom ételek November végétől szinte február végéig egyfolytában tartanak az ünnepek. Amik természetesen nem az igaziak finom ételek nélkül. Ezért ajánlunk most néhány ízletes ételt. Pezsgős ponty Hozzávalók: személyenként 1-1 hal, 3 dl pezsgő, 10 dkg vaj, 3 dl tejszín, 2 tojás sárgája, 20 dkg gomba, 5 dkg liszt. A halakat megtisztítjuk, és tűzálló tálba rakjuk. A három deciliter pezsgővel a halakat megöntözzük, és meleg sütőben addig pároljuk, amíg a hús az italt magába nem szívja. A 10 dkg olvasztott vajból, a tejszínből, a tojás sárgájából, a gombából és a lisztből ízletes mártást készítünk, amit fűszerezhetünk egy kevés sóval, törött borssal és szerecsendióval. Amikor a halak félig megsültek, a mártást rájuk öntjük, tovább sütjük, és ha elkészült az étel, burgonyakörettel tálaljuk. Csángó gulyás Hozzávalók: 80 dkg marhahús, 10 dkg zsír, 15 dkg hagyma, pirospaprika, fokhagyma, só, köménymag, 50 dkg savanyú káposzta, 4 dl tejföl, 6 dkg rizs. A húst kockára vágjuk, és rátesszük a karikára vágott, zsíron megpárolt hagymára. Hozzáadjuk a pirospaprikát, a megtört fokhagymát, a sót és a köménymagot. Kevés vizet öntünk rá. Körülbelül egyórai főzés után beletesszük a kimosott savanyú káposztát. Amikor a hús és a káposzta már majdnem puha, az ételbe beletesszük a rizst. Ha minden kész, a gulyást meglocsoljuk a tejföllel, és forrón tálaljuk. Almás csirke Hozzávalók: egy csirke, 6 db szép alma, 2 dl száraz fehérbor, 5 dkg vaj, 2 dl tejföl, őrölt bors. A csirkét megtisztítjuk, kívül- belül megsózzuk, borsozzuk, és a belsejébe beleteszünk egy kicsu- mázott, meghámozott almát. Beletesszük a vajjal kikent tűzálló tálba, körülrakjuk almaszeletekkel, ráöntjük a két deci bort. Az egészet meglocsoljuk a tejföllel. Az egészet lefedjük fóliával, és közepesen meleg sütőben megsütjük. Amikor megsült, a szárnyast feldaraboljuk, a levét egy kiskanálnyi liszttel besűrítjük, és felforralva ráöntjük. A sültet az almaszeletekkel és burgonyapürével tálaljuk. Sajtos karfiol Hozzávalók: 80 dkg karfiol, 5 dkg vaj, 3 dkg liszt, 2 deci tejföl, 2 tojás sárgája, só, bors, szerecsendió, 15 dkg reszelt sajt. A karfiolfejet vagy fejeket rózsáira szedjük, és sós vízben puhára főzzük. A vízből kiszedve kivajazott tűzálló tálra rakjuk. A vajból, a lisztből világossárga rántást készítünk, felengedjük 2 dl tejföllel, beletesszük a 2 tojás sárgáját, sóval, borssal, szerecsendióval ízesítjük. A mártással leöntjük a tálba rakott karfiolt, és az egészet megszóljuk a reszelt sajttal. Közepesen meleg sütőben addig sütjük, amíg a tetején a sajt meg nem olvad. Kaposi Levente Az alma dicsérete Az ősembernek még a gyümölcs volt a legfontosabb tápláléka. A civilizálódás folyamán azonban gyakran akadtak hosz- szan tartó időszakok, amikor fogyasztását elhanyagolták. Sőt, találhatunk olyan feljegyzéseket is, amelyek szerint a nyers gyümölcs fogyasztása káros. Még 50 — 80 esztendővel ezelőtt is alig becsülték valamire a gyümölcsöt, s csak amolyan mellékes, üdítő eledelnek tartották. A vegyi vizsgálatok során ugyanis kiderült, hogy a gyümölcsben aránylag kevés a tápanyag. Való igaz, hogy ezeknek a terményeknek legalább a 90 százaléka víz. Azonkívül azt is megállapították, hogy a gyümölcs alig szolgáltat szervezetünknek sejtalko- tó fehérjét. Kalóriát, tehát fűtőanyagot szolgáló tápanyagokat (cukrot, keményítőt) sem tartalmaz nagyobb mennyiségben. így azután kialakult az az általános vélemény, hogy a gyümölcs nem más, mint kellemes ízű és üdítő hatású élvezeti cikk. Ma már azonban jól tudjuk, hogy a gyümölcsben számtalan, az egészségünk fenntartásához szükséges, tehát nélkülözhetetlen tápanyag van. Gyógyszernek is jó Gyümölcseink közül általánosan kedvelt az alma. Ma is szívesen fogyasztják az egész világon. Méltán kérdezhetjük, miért éppen az alma olyan közkedvelt, hiszen összetétele alig különbözik a többi gyümölcsétől. Azért talán, mert számtalan ízárnyalatú almafajták közül válogathatunk, s az édes, savanyú, borízű, kesernyés, ananászízű stb. fajtákkal kellemesen élénkíthetjük étrendünket? Vagy talán azért, mert kiválóan tárolható, tehát nemcsak érése idején, hanem megfelelő módon éltévé, ősztől egészen nyárig élvezhetjük? Kétségtelen, hogy ezek a jó tulajdonságok nagy szerepet játszottak az almafajták elterjedésében. De van még más előnyös tulajdonságuk is. Például nehezen unjuk meg. Hosszú ideig akár naponta ehetjük, mégsem válik kellemetlenné. S nagyon jól teszik, akik tehetik, ha naponta kétszer, este és reggel esznek belőle éhgyomorra, ügyelve arra, hogy jól megrágják. Az éhgyomorra való fogyasztás ugyanis igen jó hatású, mert az üres gyomorba kerülő alma alkatrészei könnyen felszívódnak, és a benne lévő savak, valamint a héj mozgási ingerei élénkítik a bélmozgást. Mindig hámozatlanul fogyasszuk az almát, mert a héjában is igen értékes tápanyagok vannak. Az igazi ínyencek ügyelnek arra, hogy 5 — 10 Cel- sius-fok hőmérsékletű almát fogyasszanak, mert az ilyen hőfokú alma savai és ízanyagai izgatják legalkalmasabban ízlelőszerveinket, és illóanyagai is így jutnak a leggyorsabban szaglószer- vünkhöz. Mivel sok betegség származik emésztőszerveink renyhe működésétől, a megfelelő étrend elsőrangú fegyver a különböző kórokkal szemben vívott küzdelemben. Némely nép régóta használja gyógyszerként az almát, s ma már az orvostudomány is elismeri gyógyító hatását. Az almáról ugyanis kiderült, hogy kiváló szabályozó, bélrendszerünk működését kedvezően befolyásolja. Ha hasmenésünk van, a nyers almapép dugító, ha székszorulásban szenvedünk, bélmozgást serkentő hatású. Orvosunk hozzájárulásával még súlyos, magas lázzal járó bélzavaroknál is felhasználhatjuk. Ilyenkor kétnapos almakúrát tarthatunk, s a napi öt étkezés mindegyikére 10 — 30 deka almát számítva, egy nap elfogyaszthatunk körülbelül másfél kilogrammot. Egyéb táplálékot nem kap a beteg: az étvágy fokozására ízesíthetjük az almapépet egy kis vaníliáscukorral vagy citromlével.' Sokan talán kételkednek az almapép kétféle, látszólag ellentétes hatásában. Pedig az igen egyszerűen megmagyarázható. Ha csupán almát fogyasztunk, kevés fehérje jut belünkbe, s mivel ez a kevés fehérjemennyiség a túlságosan elszaporodott bélbaktériumoknak nem elegendő, a kórokozók táplálék hiányában elpusztulnak. A bélbaktériumok tönkremenetele után nem termelődnek többé bélizgató, has- * menést előidéző méreganyagok. Viszont a cellulózban és pektin- ben gazdag alma kiválóan alkalmas a székrekedés enyhítésére is. Ezek az alma vázát alkotó rostanyagok, ^melyeket az emésztőnedvek általában nem szednek szét, a bélben jócskán megduzzadnak, s tömegük megnövekedésével feszítik, s fokozottabb mozgásra ingerük a bélfalat. Galenos, az ókor híres orvosa azt állította, hogy magas, 100 éven felüli korát ánizzsal, fahéjjal, mézzel fűszerezett almapép naponkénti fogyasztásának köszönhette. E híres ókori orvos kijelentését az orvostudomány sokáig megmosolyogta, de a modern kutatások mindjobban kiderítik, hogy Galenosnak igaza volt. Vitaminforrás Voltaképpen mi minden is van tehát az almában, hogy ilyen sokoldalúan felhasználható? Tápértéke cukortartalma szerint változik. Minél több cukor van benne, annál táplálóbb. Fontosabb azonban ennél a biológiai értéke. Ezt a benne lévő vitaminok, sók és szerves savak szabják meg. Találunk még benne foszfort, meszét, magnéziumot, nátriumot, káliumot, sőt egy kevés vasat is. Ezért igen ajánlható a növekedésben lévő, vérszegény gyermekek számára. Az alma C-vitamin-tartalma fajtánként ingadozik. Tíz dekájában átlagosan 2—10 milligramm van. A nálunk termesztett almafajták közül a legtöbb található a téli aranyparmenben (15 — 25 milligramm). Sorrendben utána következik a Londoni Pepin 8 — 10 milligrammjával, majd a Jonathán 6 — 8 milligrammal. A többi almafajtában 3 — 6 miüigramm található. A vizsgálatok során kiderült, hogy a C-vitamin nem egyenletesen oszlik el a gyümölcsben. A legtöbb közvetlenül a héj alatt van, a gyümölcshúsban kevesebb található. Ha az alma egyik fele sárga, a másik fele piros, akkor a piros almafél tartalmazza a több vitamint. Ezért, ha csak fél almát adunk a gyermekeinknek, ügyeljünk arra, hogy a pirosabb fele jusson nekik. Sajnos, a tárolás folyamán az alma C-vitamin- tartalma csökken, főleg akkor, ha a tárolóhelyiség hőmérséklete plusz 5 Celsius-fok fölé emelkedik. Az alma C-vitamin-tartalma nem nagy ugyan, de ha naponként egy-két darabot eszünk belőle, már hathatósan hozzájárulhatunk vitaminszükségletünk fedezéséhez. És még valami: mivel hazánk éghajlati és talaj körülményei kitűnőek az almatermesztés számára, sok terem belőle, ami azt jelenti, hogy az alma nálunk mindig (télen — nyáron) a legolcsóbb gyümölcs. Van ország, ahol egy kiló alma többe kerül, mint egy kiló narancs, nálunk egy kiló narancs árán több kiló alma vásárolható. Szalvéta, szett, terítő Az étkezőasztal hangulatos tartozékai a kis szalvéták, szettek, térítők, amelyekkel reggelihez, kávézáshoz, a hétvégi ebédhez és más étkezésekhez megteríthetünk. A kis szettekhez, szalvétákhoz 20x20 centi nagyságú laza, panamaszövésű anyagot vagy kongrévásznat használjunk, a térítőt az asztal méretéhez szabjuk le. A kedves kis motívumokat hímezhetjük a kézimunka egy-egy sarkába, de a közepére is, a szélére pedig a sormintát öltjük, tetszés szerinti színből, Perié hímzővel. Ház a lányoknak Azt, hogy az ember társas lény, s ezért mindent elkövet, már régóta tudja a világ. Az érdekesség, mint a Globo híradása is igazolhatja, a részletekben rejlik. Arlan Seidon kiérdemesült állatidomár Texasban kívánt letelepedni. Pontosabban engedélyt kért, hogy „házat csináljon a lányoknak”. A szokatlan méretek azonban felkeltették az engedélyező hatóság figyelmét, s a rutineljárás helyett a szemle mellett döntöttek. A lányok kétségkívül szemrevalóak voltak, a kérelmező szerint is 27 esztendősek. Két indiai elefánt. E tervezett társbérlet után a rendőrség is érdeklődést mutatott, így kiderült, hogy Seidon úr immár öt esztendeje járja „lányaival”, Du- chessával és Tarey-vel az északamerikai kontinenst. Kanadából indult el, azt követően, hogy ellopta az elefántokat, és vonult velük, mint mondta, észrevétlenül. Minthogy a lányai nagyét- kűek voltak — naponta mázsaszám vette a zöldséget, és százliterekben követelték a vizet —, utólagosan megoldhatatlan talánynak nyilvánították, hogy miképpen őrizhette meg inkognitó- ját e kisded család Kanada és az Egyesült Államok rendőrsége előtt... így kell vágni... A téli hónapok beálltával megjelennek a zöldségesstandokon a déligyümölcsök is, köztük például az ananász. Nem olcsó mulatság, de van, aki vásárol belőle, viszont nem tudja, hogyan is célszerű felvágni, anélkül, hogy a fele lé elfolyna, vagy gusztustalanul összeszabdalná a drága, leginkább ünnepi asztalra való gyümölcsöt. íme: 1./ Az ananászt vágjuk 1 — 1,5 centi széles karikákra. 2. / Az ananászkorongoknak így már könnyű a héját körbe levágni. 3. / Másik megoldás, ha hosz- szában négyfelé vágjuk a gyümölcsöt (ha nagyobb, több részre), s cikkelyek felső, hegyes tetejét levágjuk, majd feldaraboljuk. 4. / Ezután a megmaradt részt kikanyarítjuk a héjából (mint a sárgadinnyét), s keresztben most már könnyű kockákra vágni. A pszichológus válaszol A százszínű világ Nem is száz, valójában több tízezer a megkülönböztethető színárnyalatok száma. A köznyelvben, az átlagember szókincsében száznál jóval több szó van a színárnyalatok megnevezésére (a lazacrózsaszíntől az olajzöldön át az éjfeketéig). A színek sokféleségénél érdekesebb az élettani és lélektani hatásuk. Kísérletileg kimutatták, hogy a színek hatnak az ember hőérzékelésére; hideg színárnyalatokkal: világoskékkel, világoszölddel festett falú szobában ugyanolyan hőmérsékletet hűvösebbnek érzünk, világos melegsárga színezés esetén ugyanezt melegebbnek éljük át. A meleg színek látása serkentőleg hat a vegetatív idegrendszerre, a hideg színek fordítva. A vörös, sárga, barna színek — főleg bizonyos árnyalatok — kellemetlenül izgató, kifejezetten idegesítő hatásúak is lehetnek. Ismert a kék és a zöld szín kellemes megnyugtató hatása. Ezért használják már egyre több kórházban. A színek sohasem közömbösek az ember számára. Csodálat, tetszés, vonzódás, vagy pedig taszító érzés, netán undor fog el láttukra. Régi megfigyelés, hogy a színek szoros, kétirányú kapcsolatban vannak az érzelmekkel, a lelkiállapottal. Élénk, dinamikus, vidám emberek szeretik a sokszínű díszítéseket, szívesen hordanak piros, sárga vagy tarka ruházatot. Kedvetlen, csalódott, szomorú emberek ezeket elutasítják, egyszínű, sötét tónusú ruhát húznak, a pasztellszíneket kedvelik jobban. Megfordítva: a fekete, szürke, sötétbarna, sötétkék színek ünnepélyességet, komolyságot árasztanak, picit visszafogják az ember féktelen kedvét, sőt el is szomorodhatunk a sötét függönyök, a szürke égbolt, a fekete gyászruhák láttán. A ragyogó sárga, piros színek viszont „feldobják” az embert, felélénkül, feltámad benne az életkedv és életöröm. Bizonyos színek iránti vonzódás vagy ellenszenv az ember személyiségére, érzelemvilágára, indulati szabályozottságára is rávilágít. Több pszichológiai tesztvizsgálatban felhasználjuk a színekben rejlő információkat (például színárnyalatok közül kell kiválogatni a tetszőket és a nem tetszőket, vagy beleszőni azokat egy jelentésadásba). Ismerőseinket találóan jellemezhetjük egy-egy színárnyalattal: van, aki „világoskék”, van, aki „barna”. A különböző kultúrákban a színeknek sajátos jelentés világa, szimbolikája alakult ki. A gyász színe Európában a komor, lehangoló fekete (más kultúrákban más), ugyanakkor a komoly ünnepélyességet is a fekete (ruha, díszítés stb.) fejezi ki. A világoskék a szelíd nőiesség jelképe. A piros, vörös árnyalatok gazdag jelentéstartalommal bírnak. Élettani élénkítő hatásuk és a tűz, vér, nap színével való rokonság miatt jelképezik a vidámságot, a pezsdülő életerőt, a szere- tetet és szerelmet, de az erőt, elszántságot, a haragot, a harcot is. A fehér a tisztaság, üdeség, ártatlanság, béke és hit színe (menyasszonyi ruha, konfirmálási, ál- dozási öltözék, békegalamb stb.). A zöld pedig a remény színe, a kikeletkor mindig megúj uló természet, az új élet fakadásának a szimbóluma. A színek élettani hatását és szimbolikáját felhasználják társadalmi méretekben a zászlók, címerek, jelvények megtervezésekor, épületek berendezésénél, a reklámok, a csomagolás készítésénél, és persze a ruhadivatban. Néha tudatosan (régi hagyományokra támaszkodva), néha ösztönösen használjuk a színek érzelmi hatását és jelképes jelentését a virágok ajándékozásakor. Jól láthatóan mást „mond” a kék ibolya, a fehér szegfű, a vörös rózsa — vagy mondjuk a kardvirágok közül a hófehér, a halványrózsaszín, meg a sötétbordó. Jó, ha tudatosan is megválasztja az ember a színeket a lakás festésekor, díszítésekor, a ruha vásárlásakor. Úgy alkalmazzuk a színeket, hogy azok egyéniségünket kifejezzék a többiek számára. Tartsuk szem előtt, milyen hatást kívánunk elérni a színekkel: például, hogy lakásunk megnyugtató legyen, az öltözetünk komolyságot vagy erőt sugárzó. A színek harmóniája szebbé varázsolja a mindennapjainkat. Dr. Ignácz Piroska
