Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-25 / 280. szám
HEVES MEGYEI XL. évfolyam, 280. szám ÁRA: 1989. november 25., szombat 5,30 FORINT HETENTE KICSERÉLŐDIK AZ AUTÓPARK „...a legegyszerűbb megoldásnak látszik felkeresni valamelyik Merkur használtautó-telepet.” (3. oldal) „GÚZSBA KÖTVE NEM LEHET TÁNCOLNI" A Népújság interjúja Aczél Endrével. A televízió körül a napokban kitört viharok indokolják, hogy a beajánlott Mensáros László-interjú helyett ezt az írást közöljük. Ebből idézünk: „...Pozsgay is borzasztó kínos helyzetben van...” (6. oldat) „CSÓRÓK CSAK Ml VAGYUNK" ’'...olyan is akadt, akinek háromszor kellett köszönnöm, míg egyszer viszonozta.” (10. oldal) Országgyűlési hajrá Öt adósáv és kompromisszum Áfa a magánautó-importra — Csongrádi Csaba indítványozta Somogyi László visszalépését — Következő ülésszak december 18-án (Fotó: Perl Márton) Az Országos Választási Bizottság közleménye „Tisztelt Választópolgárok! 1989. november 26-án, vasárnap népszavazás lesz, amely 6 órától 18 óráig tart. A választójog gyakorlása a választópolgárok szabad elhatározásán alapul. Mindazok a választópolgárok, akik a választói nyilvántartásba történő felvételről nem kaptak értesítést, személyi igazolványuk bemutatásával a lakóhelyük szerinti szavazóhelyiségben szavazhatnak. E joguk gyakorlásának segítése valamennyi érintett helyi választási szerv kötelessége. Kérünk minden választópolgárt, a választási szerveket, a pártokat és a társadalmi szervezeteket, hogy maradéktalanul tartsák be a törvényi előírásokat. Valamennyiünk közös érdeke, hogy a népszavazás méltóságteljesen, kiemelkedő jelentőségének megfelelő körülmények között történjék.” A vidék felemelkedéséért A Magyarországi Szövetkezeti és Agrárpárt zászlót bontott Gyöngyösön Az Országgyűlés pénteken reggel az általános forgalmi adóról szóló törvényj avaslat feletti vitával folytatta munkáját. Az általános forgalmi adóról szóló törvénytervezet részletes vitájában másodikként Hellner Károly, a Merkur Személygépkocsi- értékesítő Vállalat vezérigazgatója elmondta: egyetért a magánimport útján beszerzett személygépkocsik általános forgalmi adójának bevezetésével, ám azt javasolta, hogy a rászoruló mozgáskorlátozottak mentesüljenek ez alól. Végezetül azt kérte a kormánytól, hogy ösztönözze a hazai vállalatokat gépkocsigyártási kooperációra. Dr. Börcsök Dezső, a Budapesti Elektromos Művek vezérigazgatója arról szólt, hogy a Grósz-kormány által beterjesztett adótörvényt a képviselők külső nyomás hatásának engedve fogadták el. Rámutatott: dákkor az ország gazdasági kibontakozását segítő tervre és nem az adótörvényre adta igenlő szavazatát. Ám a stabilizáció nem következett be, megalapozatlan, Kitartóan győzködték egymást a terv- és költségvetési bizottság maratoni ülésein az adómódosításokat javasoló képviselők és a pénzügyi tárca szakemberei. Mindenki érvelt a saját meggyőződése mellett, hogy a testületi vitában már csak a „legmakacsabbul” tartott és védett változatok kerüljenek a döntéshozók elé. — Reggel fél 10-től este fél 6-ig ültem a javaslataimmal a bizottság előtt, de volt olyan képviselő- társam is, aki második napja vitatkozott az elképzelései mellett — mondta Kócza Imre, amikor leültünk beszélgetni a T. Házban végzett mostani munkájáról. Ekkor esett szó arról is, hogy az üléstermi felszólalás csupáncsak a csúcsa a „jéghegynek”, a parlamenti tevékenység zöme ugyanis a bizottsági szinteken zajlik. Csak érzékeltetésül a mostani pénzügyi „csatározások” nagyságrendjéről: száz képviselői javaslatból öt ven jutott át a reformbizottság szűrőjén... * S ezek után folytatódjék Kócza Imre,, monológja” a javaslatai sorsáról: körültekintést nélkülöző rendeletek születtek a későbbiekben. A képviselő javasolta: az ólommentes benzinnel működő személygépkocsikat vámmentesen hozhassák be az állampolgárok, illetve maradjon meg a háromévesnél nem idősebb személyautókra érvényes tízszázalékos vám. S mivel az általános forgalmi adó részletes vitájában többen nem kívántak felszólalni, a törvényhozás ezután megkezdte a vállalkozási nyereségadóról szóló, 1989. évi IX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Eleki János, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára kifejtette: a mezőgazdasági szövetkezetek napjaink megváltozott gazdasági és politikai viszonyaihoz igyekeznek rugalmasan igazodni, és a jogi szabályozás is azt célozza, hogy a szövetkezetek egyre inkább alkalmazkodjanak a kialakuló pi— A módosítások közül kettő szól a vállalkozási adó változásáról, egy pedig az állami vagyon utáni részesedésről... Az utóbbival kapcsolatban kifogásoltam: nem törvényes az, hogy nem a vagyon után kell fizetni a részesedést, hanem a megtermelt jövedelem után. Ez azt jelenti, hogy van egymilliárd forintot érő vagyona a vállalatnak, s ezt ügy „működteti”, hogy lesz rajta 300 millió nyereség. Egy másik vállalat úgy dolgozik, hogy ugyanekkora vagyonnál sem képződik nyereség, ezért igazságtalan, hogy aki jobban hasznosítja a vagyonát, az befizeti a javaslat szerinti 18 százalékos nyereségrészesedést, a másik meg nem... Ezért azt javasoltam, hogy a vagyon után kellene valamilyen módon megállapítani az állam részesedését, osztalékát. A PM viszont azt vetette fel, hogy ennek nincs megnyugtató számítási alapja. De, véleményem szerint ezt nem gondolták végig, nem képesek arra, hogy a vagyont vegyék figyelembe, ezért végül is úgy döntöttünk: ebben az évben elfogadjuk a PM javaslatát, dejöacgazdasági viszonyokhoz, s egyúttal létrejöhessenek a korszerű tulajdonviszonyok. Ezt szolgálta a szövetkezeti törvény módosítása is, amelynek folytán lehetővé vált a szövetkezeti vagyon 50 százalékának nevesítése a tagok számára. Megkezdődött tehát a szövetkezeti tagok magántulajdonára alapozott, nem kolhoz típusú szövetkezeti forma kialakítása. Ám éppen csak hogy megindult a vagyonnevesítés, amely a tulajdonosi érzésre alapozott gazdálkodási szolgálná, a mostani törvényjavaslat a szövetkezeten belüli tagi magán- tulajdonra nézve már hátrányos szabályokat tartalmaz, és méltánytalanul megkülönbözteti a szövetkezeten kívüli magántulajdontól. Mindezt olyan körülmények között szorgalmazzák a törvényjavaslat előkészítői, amikor már a különböző tulajdon- formák egyenértékűsége már (Folytatás a 2. oldalon) vőre ki kell dolgozni egy olyan rendszert, hogy a vagyon utáni részesedést lehessen megvalósítani... —- A másik javaslatom az volt, hogy bizonyos korszerű gépek, berendezések körét bővíthessük, s ezeknél lehetővé tegyük a gyors amortizációs leírást, vele együtt pedig a technikai megújítás folyamatát. Miután ez a vállalatok sokaságát érinti, mind a kormány, mind a reformbizottság elfogadta a módosításomat... Volt egy olyan megállapításom is, ha már nincs olyan élénkítési lehetőség, amely az egész gazdaságra kihat, legalább legyen lehetőség bizonyos ágazati pezsgés megindítására a jól gazdálkodó vállalatoknál az úgynevezett jó hatékonyság utáni adó-visszatérítés- sel. így a visszakapott pénzből beruházhat, fejleszthet, erősítheti a piaci pozícióit. Ezt viszont nem fogadták el azzal, hogy ez a költségvetésből 5-6 milliárd forint kiesést jelentene, egyelőre tehát ez a helyzet... * Feljegyzéseit rendezgette, s a témában jártas képviselőtársait Heves megyei kezdeményezésre új — hazánkban jelenleg alighanem a legfiatalabb — politikai szervezet, a Magyarországi Szövetkezeti és Agrárpárt érkezett zászlóbontásához tegnap Gyöngyösön. A hét végi víkend kezdete ellenére zsúfolásig megtöltötték a résztvevők a Gödöllői Agrártudományi Egyetem intézetének auláját, ahol dr. Magda Sándor\xe\y'\ igazgató köszöntötte őket. Megnyitójában történelminek nevezte az eseményt, s jelentőségének megfelelő munkára kérte a megjelenteket. A felelősség, a komolyság végig érződött a nagygyűlésen az eddigi törekvéseket összegező, a célkitűzéseket tolmácsoló, dr. Nyilas János ideiglenes választmányi elnök szavaitól a további nyolc hozzászólás utolsó mondatáig. A felszólalásokban megfogalmazódott a találkozó mottójaként választott mondat — nevezetesen, hogy a párt a jövőben a vidék felemelkedéséért kíván küzdeni. Hangsúlyozták, hogy az új párt balolkereste az egyik szünetben Zsi- dei Istvánná, aki a Munka Törvénykönyv módosításával kapcsolatban — többek között a személyzeti és kádermunka rendezéséről — készült felszólalni az ülésszak utolsó napján. Eközben szakított időt arra, hogy röviden visszatérjünk a legutóbbi képviselői csoportülésen feltett kérdésére. — Azt kérdeztem az Országos Tervhivatal elnökhelyettesétől akkor, hogy mi lesz a Recski Ércbánya Vállalat pénzügyi támogatásával. Az előzetes anyagban ugyanis erre vonatkozóan nem találtam adatokat— idézte vissza a Selypen történteket. — Ha jól tudom, ott azt a választ kapta, hogy majd az Országgyűlésen tájékoztatást adnak... — Most kiderült, hogy téves volt az előzetes információ, miszerintszámoltak Recsk 200 milliós támogatásával — bosszankodott a képviselőnő. — Ugyanis, mint tudomásomra jutott, az ügyben nincs döntés, ezért a költségvetésben sem a bezárás, sem a fenntartás, sem pedig a továbblépés lehetősége nem szerepelt. dali szervezetként igyekszik tagjainak sajátos érdekeit képviselni, s kifejezésre jutott, hogy megyénk szülöttét, Kulcsár Kálmán igazságügyi minisztert támogatják a köztársasági elnöki tiszt elnyerésében. A pártalakulás elfogadása után Budai Sándor előterjesztésében a résztvevők elfogadták az alapszabályt. A gyöngyösi székhelyű új országos párt végül négy megyéből megalakította I. — várhatóan januárban sorra kerülő — kongresszusáig működő választmányát, elnökéül dr. Nyilas János gyöngyössolymosi téesz- elnököt, három elnökhelyetteséül pedig a békési Bozó Józsefet, a borsodi dr. Restás Lászlót, illetve a Fejér megyei Friedli Károlyt elfogadván. Ezután az Országos Számvizsgáló Bizottságnak szavaztak bizalmat, elnöki tisztére Sohatzkiné Molnár Ilonát választva. A zászlóbontó nagygyűlés a Himnusz hangjaival ért véget a késő délutáni órákban. — Ezek szerint nem lett okosabb a felvetése nyomán... — Az a szerencse, hogy a gazdasági programtervezetet még csak első olvasatban terjesztették a Parlament elé, így a decemberi ülésszakig lesz idő tisztázni a recski kérdést. Én nem adom fel... * Kusza mondatokkal teleírt levelet kapott az ülésszak előtt Árvái Lászlóné, akinek a címét így írta rá a borítékra a feladó: „Heves megye, 1. választókerület.” — A jászszentandrási tanyavilágból kérte a segítségemet egy idős házaspár, akik — mint írták — a televízióban közvetített beszédem után választottak ki „segítőtársul”. Igazi szociológiai látlelet ez a levél, tükör azokról, akik milliónyian élnek ilyen hátrányos módon nálunk, sőt kapaszkodni szeretnének egy szalmaszálba is. — Ez a tanyavilág messzire esik az egri körzetétől. Mi a szándéka a panasszal? — A jövő héten útrakelek... Szilvás István A szabadság cédulái? Honfitársaimhoz hasonlóan öröm tölt el, hogy a hét utolsó napján olyan esemény részese lehetek, amilyenre még nem volt példa a történelem során a magyar hazában. Természetesen a népszavazásra gondolok. Arra a sajátos jogintézményre, ami — ha igazából belegondolunk — a vágyott demokratikus jogállam hírnöke, tulajdonképpen előszele az elodázhatatlan szabad választásoknak. Amint az idáig egyáltalán nem volt megszokott, most nem egyszerűen sűrű bólo- gatások közepette kell egyetlen kis papírdarabkát bedobni a szavazóumába. Változatokban kénytelen gondolkozni az ilyesmihez eddig hozzá nem szokott állampolgár. Hogy mégse jöjjön túlságosan zavarba, arról igyekeztek gondoskodni a különféle pártok, szervezetek. Egy részük igen kulturált formában, például neves művészek közreműködésével, fizetett reklámok segítségével sugallja immár egy hónap óta az embereknek, hogyan is illik válaszolniuk az ország jövőjét meghatározó négy kérdésre. Mások hangzatos szólamokban juttatják kifejezésre az iméntivel homlokegyenest ellenkező véleményüket. S vannak, akik — nem éppen elegánsan — itt- ott felragasztott, időjárásmegviselte lapocskákon vagy hevenyészett falfeliratokon próbálják rávezetni a népet a helyes elhatározásra. Igaz, a módszerek megválasztása kinek-kinek szíve joga. Mint ahogy november 26-a köze- ledtén nap mint nap erősödött a politikai csatározás, olykor már-már tettlegessé- gig fajulóan. Mégsem az előbbiek miatt emlékezhetnek sokan kissé kesernyésen majd 1989 novemberének utolsó vasárnapjára. Az előkészületek — azzal együtt is, hogy az egy héttel korábbi főpróbán sikerrel teljesítették feladatukat a voksolás körül bábáskodók, precízen dolgoztak a számítógépek — finoman fogalmazva nem voltak zökkenő- mentesek. Az még hagyján, hogy az előzetesen kiküldött szavazólapok közül jó néhányon fordult elő tévedés, akár a lakcímben, akár az értesített megnevezésében. Azt azonban már sokkal nehezebb megemésztenie az egyszerű halandónak, vajon hogyan és főleg miért fordulhatott elő, hogy az úgynevezett kopogtatócédulákból kötegszámra szórtak el utcákon, rejtettek el kukák mögé?! Miközben szinte mindenütt azt halljuk, azt látjuk: aki nem megy el az urnákhoz, az a múltra szavaz. Bizony, óriási veszélyt rejt magában ez a maga nemében szintén páratlan megoldás, mondhatni, bojkott. A szabad, a tiszta választásokhoz fűződő reményeink megin- gatója lehet! Még akkor is, ha sokak szerint egyszer már eldöntött kérdésekre kell vasárnap felelnünk. Szalay Zoltán Parlamenti tudósítónk jelenti: Adósság: a személyzeti munka rendezése