Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-22 / 277. szám

5, NÉPÚJSÁG, 1989. november 22., szerda ORSZÁGRÓL — ORSZÁGRA „ Csúcsvacsora99 Párizsban Sajátos helyzet elé állította az EGK vezetőit a gyorsan változó kelet-európai helyzet: ezúttal először kellett olyan csúcstalál­kozót tartaniok, amely kifejezet­ten csak politikai kérdéssel fog­lalkozott. Francois Mitterrand francia elnök salamoni döntést hozott: nem csúcstalálkozóra, csak „munkavacsorára” hívta össze társait az EGK legfőbb tes­tületében — az EGK csúcsokon mindig ilyen keretben tárgyalnak a nemzetközi politikáról —, s a 11 állam- és kormányfő időben meg is érkezett az Elysée-palotá- ba. A teríték és a menü ezúttal vi­szonylag egyszerű volt, a külső­ségek is elmaradtak. A tizenket- teknek minden percre szükségük volt ahhoz, hogy valamilyen döntésre jussanak az alig több mint három órás eszmecsere so­rán. Ha a politikai menü teljes lett volna, akkor azon három „fogás­nak” kellett volna bőségesen sze­repelnie. Egyrészt a közvetlen feladatot jelentő EGK-segély- nek, amelyet Magyarországnak és Lengyelországnak kívánnak nyújtani, de „főételnek” tekin­tették sokan azt a váratlan prob­lémát is, amelyet az NDK-ban robbanásszerűen bekövetkezett változások okoznak Európában: mi legyen az állásfoglalás a kelet­berlini kapcsolatról, főként a né­met egység sokak számára fe­nyegetőnek tűnő lehetőségéről. A „menüben” kellett volna sze­repelnie annak is, hogy mi legyen a tizenkettek egységes „üzenete” a december elején esedékes szovjet-amerikai csúcstalálkozó két résztvevőjéhez, Mihail Gor- bacsovhoz és George Bush-hoz. Elvégre a nyugat-európai sajtó­ban szinte egyszerre adták az A bulgáriai változások első szakasza a hét végén lezárult: a várakozástól némileg eltérően mégis Petar Mladenovot, a BKP KB új főtitkárát választotta az ál­lamtanács elnökévé a nemzet- gyűlés. A vezetés úgy véli: hosz- szabb távon feltétlenül szükséges ezen a szinten is a párt- és az álla­mifunkciók szétválasztása, ám a jelenlegi szakaszban az a fontos, hogy a mindenki bizalmát élvező Mladenov töltse be mindkét tisztséget. A javaslatot előter­jesztő Pencso Kubadinszki érve, hogy a párt tekintélyével kell megtámogatni az államfőt, ke­véssé meggyőző: tekintélye ez- időszerint Mladenovnak van, nem a pártnak. Erről Kubadinsz­ki, Jordan Jotov és Ivan Panev PB tagok már a parlament épüle­téből kilépve meggyőződhettek: a tüntetők lemondásukat köve­telő tábláival találták szembe magukat. A nemzetgyűlés megszavazta a kormány jelentős szerkezeti és személyi átalakítását: Georgi Atanaszov miniszterelnök javas­latára visszaállították a pénz­ügy-, valamint a belkereskedelmi minisztériumot, újként megala­kult az ipari és technológiai, to­vábbá az építésügyi és városfej­lesztési minisztérium, az állami környezetvédelmi bizottság mi­nisztériumi rangot kapott, elnö­azonos címet: Jaltától Máltáig. Nyugat-Európa tart attól, hogy az öreg földrészről annak feje fe­lett dönt a két szuperhatalom. A párizsi menüt azonban le­egyszerűsítették, szó szerjnt is, mert ezúttal nem szerepeltek ra­finált francia konyhai alkotások az étlapon, s átvitt értelemben is, mert a súlyosabb, lassú emész­tést kívánó problémákat nem tá­lalták fel. A német egység kérdé­sében megelégedtek Helmut Kohl megnyugtató kijelentései­vel, s nem igyekeztek mélyebbre hatolni. Máltáról viszont nem tárgyaltak, annál kevésbé, mert ez már Eris almája lehetett volna a menün. Bush is, Gorbacsov is telefonon beszélt Mitterrand- nal, Genscher az NSZK kormá­nya nevében tárgyalhat Was­hingtonban, s ót a „különleges kapcsolattal” büszkélkedő Mar­garet Thatcher követi. A legna­gyobbaknak úgy érezhetik, hogy nekik — és rajtuk keresztül Nyu- gat-Európának — lesz beleszólá­sa abba, amiről majd a hadihajó fedélzetén tárgyalnak. Maradt „főételnek” Lengyel- ország és Magyarország megse- gélyezése, s ehhez pikáns fűszert jelenthetett, hogy Jacques De- lors, az Európai Közösségek Bi­zottságának elnöke, Roland Du­mas külügyminiszterrel együtt, egyenesen a két országban tett látogatásról esett be az Elysée- palota kapuján. Az első kézből szerzett friss tapasztalat, a prob­lémák minden eddiginél ponto­sabb ismerete nyilván elősegítet­te, hogy ebben a kérdésben szü­lethettek egységes és senki által sem vitatott döntések, igaz, többségükben csak olyanok, amelyek korábbi elhatározások továbbfejlesztései. Az új elem ke a kormány tagja lett. Mint fö­lösleges csúcsszervet, -megszün­tették az országos oktatási, tudo­mányos és kulturális tanácsot, s ugyanerre jutottak a termelés szférájában az ágazatokat vagy részágazatokat tömörítő úgyne­vezett asszociációk (egyesülé­sek). Nemcsak minisztériumokat „rehabilitáltak”, hanem politi­kusokat is: ebben a szellemben lett kormányelnök-helyettes Sztojan Mihajlov, az egykori ideológiai KB-titkár, akit Zsiv- kov tavaly a KB-ból is kizáratott, a november 16-i KB-ülésen vet­ték vissza. Ugyanekkor kizárták a PB-ból és a KB-ból Milko Ba­levet, Grisa Filipovot és Dimitar Sztojanovot. A párt és a kormány minden vezető testületéből me­nesztették Zsivkov rokonait és kedvenceit: Petko Dancsevet és Sztojan Ovcsarovot, s persze a fi­át — Vladimir Zsivkovot. Politi­kai bizottsági tag és KB-titkár lett Andrej Lukanov, aki szemé­lyes barátja is Mladenovnak: együtt tanultak a moszkvai IMO-n. PB-tag lett a haszkovói és a plovdivi területi első titkár, valamint a központi revíziós és ellenőrző bizottság elnökévé fél­reállított Nacso Papazov. Üj miniszterelnök-helyettese­ket neveztek ki, a nemzetgyűlés­ben leváltották az összes elnök­kettős: egyrészt a feltételek egyértelmű megfogalmazása, másrészt a perspektíva ködösebb kijelölése. Az alapfeltétel — s ezt Mitter­rand az éjszakai sajtókonferenci­án a verejtékben fürdő ezer új­ságíró előtt nagyonis világosan elengedhetetlennek nevezte — a politikai demokrácia továbbfej­lesztése. Ez korántsem elfogad­hatatlan, hiszen Budapest és Varsó egyaránt tovább akarja fejleszteni a parlamenti demok­ráciát, sok országnál messzebb menően biztosítja, és alkotmá­nyosan is érvényre juttatja az emberi és a politikai jogokat. Bu­dapest már a választásokra ké­szül. Hogy az általános megfo­galmazás részletesebben mit je­lenthet, egyelőre nem tudni. Mit­terrand igen óvatos volt a „rend­szer-kérdésben”: az EGK által óhajtott célként sem a „liberális”, sem a „szocialista" jellegű meg­oldást nem jelölte meg kötelező feladatként. Az érintett országok számára a nehezebb feladat az, hogy a be­ígért egy milliárd dolláros segít­ség fejében a Nemzetközi Valu­taalappal megegyezésre kell jut­niuk a gazdasági kényszerintéz­kedésekről. A csúcsvacsora előtt a francia sajtóban budapesti kel­tezéssel megjelent beszámolók mind azt emelték ki, hogy az egy­mással versengő politikai erők közül egyik sem akar ilyen hát­rányt magára vállalni a választá­sok előtt. Pedig Dumas és Delors éppen azt sürgette, hogy a ma­gyar pártok fogadják el tényként a kényszerintézkedések bevezeté­sét, ne használják fel azokat egy­más ellen, mert különben elke­rülhetetlen a teljes gazdasági csőd. S végeredményben bárki is helyettest (az államtanács elnök­helyetteseiről van szó), valamint a parlamenti bizottságok elnöke­it. Az új alkotmány kidolgozásá­ra rég megalakult, de eddig sem­mit sem végzett bizottság élére is Petar Mladenov került. Talán az eddig félre állítottak közé sorol­ható a 48 éves Bojko Dimitrov is, Georgi Dimitrov fogadott fia, aki most külügyminiszter lett. Hiva­tásos diplomata ugyan, de nagy­követ csak Kubában volt eddig. Az elmúlt években a KB külügyi osztályának helyettes vezetője­ként dolgozott, mígnem idén nyáron Prágába — a béke és szo­cializmus problémái szerkesztő­ségébe — száműzte Zsivkov „rosszkedve”. A politikai átalakítást és Bul­gária nemzetközi jóhírét konkré­tan szolgáló intézkedés volt a büntető törvénykönyv 273. pa­ragrafusának törlése. Ezzel itt is megszűnt „a gondolkodásra gya­korolt önkény” — nem minősül ugyanis többé bűncselekmény­nek a hatalomnak nem tetsző né­zetek hangoztatása. Megszaba­dultak priuszuktól, akiket ko­rábban ilyen vádak miatt ítéltek el, s amnesztiában részesültek a büntetésüket most töltők. Arról nem hangzott el adat: hányán voltak-vannak ilyenek. A közvélemény egyfajta eufó­riában él: a péntek délután még a lenne Magyarországon hatal­mon, ezt a keserű pirulát le kelle­ne nyelnie. Ha a megyezés létrejön, a for­góhitel segíthet Magyarország­nak a súlyos adóssággondok — átmeneti — megoldására. Len­gyelországnak elsősorban a zloty valamelyes stabilizálására kell a pénz, s hozzá képest, az EGK megítélése szerint, Magyaror­szág sokkalta jobb helyzetben van. Budapesten a politikai probléma a gond. Ha Párizsból valamit is üzentek Budapestre, akkor az üzenetnek ez a lényege. A két konkrét francia javaslat ügyében ezúttal nem született döntés, de ezt nem is várták. Ele­gendő volt az, hogy Mitterrand asztaltársai beleegyeztek: alig több mint három hét múlva Strasbourgban vizsgálják majd meg érdemlegesen a kelet-euró­pai országok korszerűsítésének támogatására szolgáló új európai bank felállítását, illetve a szak­emberképzést elősegítő alap megteremtését. Az utóbbival nincsenek gondok, ezt mindenki kész segíteni, az előbbivel szem­ben viszont bizonyos fenntartá­sokat hangoztatnak Londonban, Hágában és Brüsszelben is, itt persze nem az Európai Közössé­gek Bizottságában, hanem a bel­ga kormány köreiben. Ha meg­valósul ez az új bank, akkor ab­ban nem csak az Európai Közös­ség tagjai vennének részt, állami eszközökkel, hanem mindaz a 24 ország, amely a júliusi párizsi csúcs után segítséget ígért, s ma­gánbankok is segítenének az azonnal szükséges 11 milliárd dolláros alaptőke előteremtésé­ben. hivatalos szervek által összehí­vott gyűlés sem egészen szerve­zőik elképzelése szerint zajlott le. A nemzetgyűlést közvetítette a rádió és a televízió, s az ott lá­tottak hatása alatt a gyűlés részt­vevői már választást, új alkot­mányt, a vezetésben még jócskán fellelhető dogmatikusok lemon­dását kezdték követelni — no, és persze a „Zsivkov-maffia ” bíró­sági felelősségre vonását. Ezt a lavinát egy nyugalmazott tábor­nok, Szlavcso Transzki indította el, aki a parlamentben fél órán át részletezte, hogyan tette tönkre az országot és a pártot Todor Zsivkov önkényuralma. A független szervezetek felhí­vására — ez már helyet kapott a televízióban is — közel százezren gyűltek össze vasárnap a Nevszki székesegyház előtti téren. A párt és az állam vezetésének csúcsán végbement változások támogatására egymás után sora­koztak fel a szaksíervezetek, az ifjúsági szövetség, a parasztpárt és a hadsereg. Vasárnapi hír, hogy Mladenov a néphadsereg parancsnoki karával találkozott, ahol Dobri Dzsurov hadseregtá- bomok, nemzetvédelmi minisz­ter arról biztosította: a katonákat is magávál ragadja a nép lelkese­dése, a hadsereg egyetért a refor­mokkal Nagy Károly Radzsiv Gandhi indiai minisz­terelnök kormánya október kö­zepén úgy döntött, hogy novem­ber végére — a vártnál legalább egy hónappal korábbi időpontra — kiírja az országos parlamenti választásokat. Az osztatlan meg­lepetéssel fogadott elhatározás­nak szinte már születése pillana­tában kétféle értelmezése került forgalomba. Az egyik szerint a Kongresz- szus(I) párt vezérkara —vagy in­kább Radzsiv Gandhi, mert a döntést személyesen ő hozta — ^maradéktalanul kiaknázta az időzítés jogában rejlő helyzeti előnyét, s ezzel el is érte az ilyen­kor elérendő célt: kibillentette egyensúlyából az ellenzéket. A másik Szerint a miniszterelnök kimenekülni próbált a körmére égő Bofors-botrány elől, amely­től ugyan már két és fél éve nincs nyugta, de amelyről ennyi idő után sejteni lehetett, hogy a vá­lasztások előtti utolsó hónapok­ban minden egyes újabb fordula­tával több kárt tud okozni, mint korábban együttvéve. Az utóbbi néhány hét tendenciákat is jelző tanulságai közül az tűnik a leg­fontosabbnak, hogy mindkét ér­telmezés helytálló, de november 22. és 26. között egyik sem fog felismerhető hatást gyakorolni a választások eredményére. Tágabb összefüggésben az időzítés korántsem volt annyira váratlan. Végül is az ellenzék hó­napok óta küszködött azzal, hogy felülemelkedjen történelmi átokként ránehezedő megosz­tottságán, s ha valamire bizton számíthatott, az éppen az volt, hogy ezirányú törekvéseinek eredményessége a számára legal­kalmatlanabb időpontban mére­tik le. A Bofors-ügy kitűnő kötő­anyagnak bizonyult ugyan, de szakítószilárdságát a választások kiírásáig nem is tehette próbára semmi. Ráadásul fölöslegessé, sőt zavaróvá vált, mihelyt a koa­lícióépítés hétköznapi kénysze­rűségei kötötték le az ellenzéki pártok figyelmét. Itt következett be a választási előkészületek első igazi meglepetése: a kongresz- szussal szemben álló erők cent­rumát alkotó ötpárti nemzeti frontnak és szövetségeseinek 528 választókörzet közül több mint 400-ban sikerült közös je­löltet állítaniuk a kormánypárt jelöltjével szemben. Ez nemcsak a rendelkezésükre álló idő rövid­sége miatt volt figyelemre méltó teljesítmény, hanem azért is, mert öt szövetségi államban — köztük a kulcsfontosságú Uttar Pradesben — az országos válasz­tásokkal egyidejűleg helyi tör­vényhozási választásokat is tar­tanak. A kongresszus párt abból a feltételezésből indult ki, hogy az ellenzék talán képes lesz rendez­ni sorait, de többszörösen nehéz feladat elé kerül, ha ezt az állami­helyi politika más törvényeknek engedelmeskedő közegében is meg kell tennie. A mutatvány mégis sikerült — az ellenzék ugyanis 1977 óta első ízben reális esélyt lát a hatalom megszerzésé­re. Az urnák megnyitása előtt egy-két nappal is teljesen nyitott kérdés, hogy jól látja-e. Tény, hogy az 1989. novemberi válasz­tások egy nagyon lényeges tekin­tetben különböznek az előző há­romtól: nincs látható hullám. 1984-ben Indira Gandhi meg­gyilkolása és a nemzeti egység minden addiginál súlyosabbnak érzett fenyegetettsége, 1980-ban a Dzsanata párti kormányzat krónikus instabilitásával való tö­meges elégedetlenség, 1977-ben pedig a szükségállapot miatti fel­zúdulás indított útjára az egész országon végigsöprő hullámot. És még ha ezeket csak az utóla­gos bölcsesség látja is hullámnak, akkor is tény, hogy a Gandhi- kormány hivatali ideje alatt nem bukkant fel olyan tendencia, amely akár tömegességet, akár irányának egyértelműségét te­kintve hozzájuk hasonlítható volna. Megjelent viszont jó né­hány felszín alatti áramlat, s az ellenzéki pártok voltaképpen már jó ideje ezeken hajóznak — történetesen ugyanabba az irányba, de ez a felismerés csak a legutóbbi idők terméke. Felszín alatti összefüggései nélkül a Bofors-botrány is egy maradt volna a kongresszuspárti kormányzatnak az utóbbi évek során rendszeres időközönként felrótt tucatnyi „ügy”, visszaélés, pénzügyi szabálytalanság és po­litikai machináció sorában. A centrista irányzatú Nemzeti Frontból, a tőle balra álló két kommunista pártból és a tőle jobbra álló Bharatija Dzsanata pártból álló ellenzék több mint 400 választókörzetben „egy az egy ellen” alapon fogja össze­mérni erejét a kongresszussal, de ez a körülmény csak a választási aritmetika steril szabályai szerint adhat neki esélyt a győzelemre. Egysége pillanatnyilag jobbára negatív tartalmú — összefogás Radzsiv Gandhival és a kongresz- szus párttal szemben —, s még mint ilyen sem mentes némi ideológiai opportunizmustól. Kormányképességével szemben független megfigyelők is kételye­ket támasztanak. Vezéralakjá­ban, Visvanath Pratap Szingh- ben viszont sokan India követke­ző miniszterelnökét látják, és amilyen mértékben személyisé­gek vagy személyiségekről kiala­kított képek kerülnek a mérleg serpenyőibe, az esélyek inkább az ellenzék oldalán vannak. Végül is mindenféle esélyla­tolgatásnak meg kell hajolnia a puszta számok előtt: november 22. és 26. között Indiában 498 millió szavazópolgár járulhat az urnákhoz, és ha a részvételi arány akár csak 50 százalék kö­rüli lesz is, közel negyedmilliárd ember választja ki a hétezer kép­viselőjelölt közül a szövetségi parlament alsóházának 528 tag­ját. A kongresszus párt valószí­nűleg meggyengülve kerül ki a küzdelemből. Ettől eltekintve minden lehetséges. Erdész Jenő Kis Csaba Választásokat követelnek a bolgárok A SZEGEDI ÉKSZERÉSZ ÉS KÖNNYŰFÉM KISSZÖVETKEZET nemesfém felvásárlást és értékesítést rendez az egri DUETT Áruház Műszaki Osztályán 1989. november 23-án és 24-én. Arany- ezüsttárgyak felvásárlása, készpénzes eladása. Használt-, tört aranyért űj aranyékszert adunk és csak a munkadíj at kell megfizetni. Szeretettel várjuk kedves vásárlóinkat! A Hm-i Autójavító Vállalat szerződéses üzemeltetésre három évre átadja az alábbi részlegét: Autósbolt Kápolna, Szabadság tér 2. A pályázatokat 1989. december 15-ig kell beküldeni a vállalat címére: Eger, Faiskola út 5. A versenytárgyalás a vállalat központjában lesz 1989. december 22-én délelőtt 10 órakor. Tájékoztató adatokat, bővebb felvilágosítást a vállalat főmérnöke ad. Heves Megyei Vízmű Vállalat TMK műhely Eger, Tárkányi út. Felvételre keres egyműszakos munkarendbe:- HEGESZTŐI VIZSGÁVAL RENDELKEZŐ LAKATOST-GÉPJÁRMŰ­SZERELŐT Érdeklődni lehet: munkaidőben a 12-384-es telefonszámon. India: Választási kötéltánc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents