Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-20 / 275. szám
HEVES MEGYEI XL. évfolyam, 275. szám ÁRA: 1989. november 20., hétfő 4,30 FORINT """*1MINDEN OLDAL SZABAD - MEGSZŰNIK A „ZÁRTOSZTÁLYHARC■ A jövőben a hozzánk eljuttatott írások számára azokon az oldalainkon adunk helyet, amelyeken azok tartalmuknak megfelelően elhelyezhetők. (2. oldal) HOGYAN ÉL AZ IFJÚSÁG HEVESEN? „...jelentkeznek a koszordér-elmeszesedésre utaló szívpanaszok...” (3. oldal) AZ EGYHÁZ POLITIKAI SZERETETRE TANÍT „...csak annyit központosítani, ami múlhatatlanul szükséges...” (4. oldal) UFÓT(?!) LÁTTAK EGERBEN Leginkább léghajóhoz tudta hasonlítani a szemtanú (8. oldal) Támogatja és igényli a közvélemény Rendezni a diplomáciai kapcsolatokat a Szentszékkel Magyar kormányküldöttség utazik a Vatikánba Ma magyar kormányküldöttség utazik Rómába a magyar-vatikáni diplomáciai kapcsolatok felvételét célzó hivatalos tárgyalások megkezdésére. A Szentszék képviselőivel folytatandó megbeszélések hátteréről Sarka- di Nagy Barna miniszterhelyettes, a Minisztertanács Egyház- politikai Titkárságának vezetője nyilatkozott az MTI munkatársának. — A nemzetközi közvélemény és a Szentszék kedvezően fogadta a magyar miniszterelnök kezdeményezését a magyar-vatikáni diplomáciai kapcsolatok rendezésének ügyében. E kapcsolatok 1945 áprilisában, a győztes nagyhatalmak képviselőiből álló szövetséges ellenőrző bizottság döntése nyomán — tehát nem az akkori magyar kormány elhatározásából — a vatikáni nuncius Magyarországról történt kiutasításával szakadtak meg. így jelenleg a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról folytathatunk tárgyalásokat — hangsúlyozta a miniszterhelyettes. — A magyar kormány és a Szentszék kapcsolataiban a hatvanas évek elejéig a konfrontáció elemei voltak túlsúlyban. Ebben nemzetközi és belpolitikai tényezők egyaránt szerepet játszottak. A korábbi évtizedek fokozatos fejlődését, a „kis lépések korszakát” követően a magyar állam és a Vatikán közötti kapcsolatok terén az elmúlt egy év során következett be döntő jelentőségű fordulat. Ebben meghatározó szerepe volt annak, hogy a demokratikus jogállam kiépítésének folyamatában a kormány új egyházpolitikát hirdetett meg. E koncepció legfontosabb eleme a lelkiismereti és vallásszabadság joga, gyakorlásának törvényi garantálása, s ennek megfelelően az egyházak szabad működését korábban akadályozó korlátozások teljes felszámolása — fejtette ki Sarka- di Nagy Barna. — Kapcsolataink magasabb szintre emelésének szándéka a magyar külpolitika alapvető törekvéseiből következik: fel akarunk zárkózni a tömbszemléletet és a megosztottságot meghaladó Európához. A diplomáciai kapcsolatok helyreállítását támogatja és igényli a közvélemény, ezen belül a Magyar Katolikus Egyház s a Katolikus Püspöki Kar, hiszen a vatikáni diplomáciai képviselet nemcsak állami feladatokat lát el, hanem erősíti az egyház és annak világközpontja közötti együttműködést is. — A Szentszékkel meglévő viszonyunkat nem terheli vitás kérdés. Tárgyalásainkon semmilyen előfeltételt nem támasztunk, hiszen ez teljesen ellentétes lenne politikánkkal. Készek vagyunk a teljes körű diplomáciai kapcsolatok mielőbbi felvételére, ez azonban a másik félen is múlik. Mivel Németh Miklós miniszter- elnök és Agostino Casaroli bíboros államtitkár közelmúltbeli levélváltása egybehangzóan a kapcsolatok rendezésére irányuló készséget hangsúlyozta, joggal bizakodhatunk abban, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvétele rövidesen bekövetkezik- mondotta végezetül az Egyházpolitikai Titkárság vezetője. (MTI) Kulcsár Kálmán svájci tárgyalásai Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter vasárnap hazaérkezett Bemből, ahol Arnold Koller svájci igazságügyi és rendőrminiszter (1990. január 1-jétől Svájc államfője) meghívására háromnapos látogatást tett. A magyar politikus tájékoztatta svájci kollégáját Magyarország alkotmányos és közjogi fejlődésének utóbbi két évéről, a magyarországi politikai átmenet problémáiról. A szokásos diplomáciai udvariasságon túlmenő, rendkívül szívélyes légkörű megbeszéléseken a miniszterek tárgyaltak a két ország között a múlt században megkötött jogsegélyszerződések felfrissítésének szükségességéről, a diplomáciai és szolgálati utazások vízummentességének bevezetéséről — érintve a magánutazások vízummentességének esetleges jövőbeni lehetőségét is —, valamint állampolgár- sági kérdésekről. A tárgyalások során felmerült a magyar-svájci kulturális együttműködési egyezmény megkötésének szükségessége is. Arnold Koller biztosította magyar kollégáját Svájc támogatásáról a Magyar Köztársaság európa tanácsi tagságát illetően, és tájékoztatást adott arról a 220 millió frankos segélyprogramról, amelyet — a svájci parlament döntése után — Magyarország és Lengyelország részére kívánnak nyújtani. A miniszterek egyetértettek a két igazságügyi minisztérium közötti kapcsolatok elmélyítésének szükségességében. (MTI) Visszaesett a termelési kedv — Kevesebb volt a terület, de kedvezőbb a hozam — Az utóbbi tíz év legjobb termése — Vaklárma volt a cukorhiány? — Felárat kapnak a termelők—A gyárakban teljes a nagyüzem — Marad-e belföldre? Utazás a cukor körül A cukorrépa futószalagon érkezik a gyárba Ugye emlékeznek még az olvasók, mikor ősz elején elterjedt a hír: hazai boltjainkban nem lehet majd cukrot kapni. Merthogy kevés répa termett az idén, s amit megtermelnek a gyárak, szállítják is exportra. Jó magyar szokás szerint ki is tört a felvásárlási láz, melyet még elősegített az is: jó volt a gyümölcs- termés, s a téli eltevés- hez, a pálinkafőzéshez úgy vitték a cukrot, mint a cukrot. Nos, körkérdésünkben most annak jártunk utána: milyen is volt valójában a répatermés, hol tartanak a feldolgozásban a gyárak. i A Mátravidéki Cukorgyárak osztályvezetőjétől, fíódis Zol- tóníő/hallottuk: Ebben az évben meglehetősen kritikus volt a cukorrépa ágazat. Visszaesett a termelési kedv, s közel 800 hektárral kevesebb területről kapták a Mátravidéki Cukorgyárak a megtermelni valót, míg tavaly 15 ezer 239 hektáron, az idén már csak 14 ezer 455 hektárnyi területen termeltek cukorrépát. Szerencsésnek mondható viszont, hogy kedvező volt a hozam, a téeszek lényegesen több répát tudtak adni, mivel a hektáronkénti átlagtermés igen jónak bizonyult. Az utóbbi tíz évben egyszer sem volt ilyen magas. Megyénk cukorgyárai a Duna alföldi oldaláról végig a szlovák határtól egészen a jugoszlávig kapják az alapanyagot, a körzet mintegy 50 kilométer szélességű sáv. Az idén 54 gazdasággal kötöttek partneri szerződést. Ezeknek egynegyede már be is fejezte a betakarítást. A többiben folyamatos munka folyik a földeken. Gond is akad az idén, méghozzá a termés cukortartalmával, amely csak a 15,8 százalékot éri el. Igaz, országos szinten az idén ez majdnem a legjobb, ám mégsem éri el a 106,80 forintos egységárat mázsánként. A Mátravidéki Cukorgyárak a tavalyi betakarításhoz képest többlettermelési felárat adnak a mezőgazda- sági üzemeknek, méghozzá 200 forintosat, tonnánként. A hosszú meleg ősz is hozzájárult ahhoz, hogy jobb lett a termésátlag, s ez több cukorrépát eredményezett. A vállalatnál jelenleg 54,55 százalékos a feldolgozási arány, s ha november 21-ig a termelőszövetkezetek átadják a gyáraknak, plusz pénzt kapnak a répáért a termelők. A hatvani cukorgyár igazgatója, Gergely Mihály előbb arról szólt, hogy ebben az évben mesterségesen szították és felnagyították a témát, mely szerint cukorhiányra lehet majd számítani. Éppen ezért a hatvani gyár korábban már szeptember 15-én megkezdte a munkát, s november 10-ig 189 ezer tonna répát dolgozott fel. Az átlagos cukor- tartalom 15,65 százalékos. Mint megtudtuk, a gyár eddigi történetének legnagyobb átlagfeldolgozását érték el az 57 „kampánynap” alatt. Vagyis naponta átlagban több mint 3316 tonna répával „bírtak el”. A hatvani gyár tagja a Minőségi Körnek, mivel az elmúlt három évben nem volt kifogás termékük ellen. Nos, az idén kiváló minőségű cukrot gyártanak. Az igazgató elmondta azt is amellett, hogy tőkés exportra is szánnak a cukorból, belföldre is elegendő jut. A normál kristálycukrot 50, illetve 1 kg-os kiszerelésben gyártják. Nincs hát gondjuk a piaccal, amelybe ugyan besegített a szeptemberi pánikkeltés is. A munkával jó ütemben haladnak, magas feldolgozási átlaggal termelnek. Benke Sándor, a selypi cukorgyár igazgatójától megtudtuk, hogy szeptember 25-én kezdték el a feldolgozást. Sikeresnek minősítette az indulást, bár eleinte alacsony cukortartalmú répát kaptak, ám a jó idő hatására javult a termés, s a tée- szektől szép, tiszta cukorrépát kapnak már. Mint mondotta, ha csak valami galiba közbe nem jön, december 22-ig be is fejezik a munkát. A kiadás és a szállítás három napot vesz igénybe, így hát karácsonykor is dolgoznak majd. A termés azt igazolja, nem kell félni a fogyasztónak, hogy cukorhiány lesz az idén. Csak az ő gyárukban naponta 450-470 tonna cukrot gyártanak. Úgy is fogalmazhatjuk: a gyárak megtermelik az egész évi szükségletet, az már viszont az államon múlik, mennyit szán exportra... A feldolgozás előtt mossák a répát (Fotó: Perl Márton) A magyar és a lengyel kormányfő is ott lehet Meghívó az EK-csúcsra Mintegy száz halott — bányaszerencsétlenség Jugoszláviában Tűz ütött ki a mélyben Az Európai Közösség szombat esti párizsi csúcstalálkozóján elhatározták, hogy meghívják a magyar és a lengyel miniszterelnököt arra a miniszteri szintű találkozóra, amelyet december 13- án feltehetően Brüsszelben tartanak meg a két ország reformjainak támogatására irányuló Phare-tervben részt vevő 24 ország külügyminiszterei — közölte vasárnapra virradóra a rotterdami repülőtéren megtartott sajtóértekezletén Hans van den Broek. A holland külügyminiszter Párizsból tért vissza, miután részt vett a találkozón. (Folytatás a 2. oldalon) Jugoszlávia gyászol: 94 halottja van egy közép-szerbiai bányaszerencsétlenségnek. Az alekszinaci szénbányában pénteken a déli órákban egy, a föld alatt 700 méter mélységben húzódó vájatban a szállítószalag meghibásodása következtében tűz ütött ki, amely legalább 104 bányászt a fejtési fronton ért és elzárt a külvilágtól. Szombatra virradóra közölték, hogy közülük 94-en életüket vesztették, de lehet, hogy a halottak száma még több. Ez a szerbiai bányászat történetének eddigi legnagyobb katasztrófája. A jugoszláv kormány küldöttsége, valamint a szerb köztársaság párt- és állami vezetői a szerencsétlenség helyszínére érkeztek. A tüzet még nem tudták eloltani. Okait szakértő bizottság vizsgálja. Kényelem A mindennapi élet gyakor- ! ta, úgyszólván lépten-nyo- - mon feladja a leckét: alkal- ! mazkodni, helyezkedni kell. ; Kiváltképpen a hivatali pá- i lyán többnyire az érvényesül, ■ aki időben hozzálát-ezekhez. ; Sokak számára — szerencsé- * jükre — egyik sem különöseb- : ben nehéz. Talán csak a főnö- . köt kell körülzsongani, mély- j ségesen — legalábbis látszó- '■ lag — tisztelni, szeretni. A környezet megnyerését már \ lehet hátrább is sorolni. S számos esetben — példák bizonyítják — ez is sikerülhet nagyobb fantázia, megerőltetés nélkül. Elég hozzá a puszta jópofáskodás, vagy akár a le- I zserség; benne lenni egynémely közös ’’balhéban, buli- ! ban”. Ráadásul meg is bocsátják, ha az ember alkalmazkodik. Még okosnak is tartják, ha — mint mondják — a széllel szemben nem hajt gallért. Különösen amikor családos az il- : letq, és saját előmenetelétől már nemcsak a maga sorsa függ. Gondol a feleségére, I gyermekére is — nyugtázzák lépéseit —, törődik jövőjével, valamennyiük sorsával. Más dolog, hogy a helyez- kedőről már rosszallóbban vélekednek. Jobban irígyked- t nek a sikereire, kicsit megve- ; tik, haragszanak is rá, netalán egyenesen gyűlölik. Miköz- | ben azért meg-megjegyzik: i kedvezőbb helyzete miatt \ sem cserélnének vele. Mert — í vallják — az övénél jóval nyu- : godtabb az álmuk. Nekik nem I vethetik szemükre a túlzott » megalázkodást, az elvtelen í véleménynyilvánításokat, beleegyezéseket, az arcnélküli- í séget. Azt, hogy esetleg még önéletrajzaikat is mások mondják tollba... Tudják persze emezek is, hogy sokszor csupán önáltatás az a nyugodt álom; igenis nyugtalan az, aki vélt vagy valós értékei, határozott, egye- ; nes törekvései, tisztességes ■ cselekedetei, kitartó, szorgalmas munkája ellenére sem viszi semmire, vagy sokra. Éri zik, bizony érzik a hiányát ! gyarlóságuknak, lépten-nyo- mon isszák a levét. Ennek ellenére sem igen akarnak állás- I pontjukon változtatni. Pedig — tapasztalhatják — lassan utópia, amit hisznek. Dehogyis elég az előrelépéshez, fe-. lemelkedéshez a tehetség, a teljesítmény, az igazságszeretet, kell hozzá a protektor is! Napjainkban is tele van még a világ alkalmazkodók- kal, helyezkedőkkel, habköny- nyű törtetőkkel a gazdasági és politikai munkában egyaránt. Ők vannak többen. S nemcsak konstatáljuk, hanem el is fogadjuk ezt. Természetesnek I tartjuk még mindig, mint az : élet annyi más rendellenessé- . gét. Nem, vagy alig teszünk ’ azért valamit, hogy egészségesebbé váljék szűkebb és tá- gabb környezetünk, kellemesebb legyen a közérzetünk, így a kényelmesebb...? Gyóni Gyula
