Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-18 / 274. szám

POLITIKAI NAPILAP VASFÜGGÖNYÖN INNEN, COCOM-LISTÁN TÚL „...szerencsésen találkozik mindaz, ami jó nyugaton és kele­ten.” (4. oldal) MEGYÉNK LAKOSSÁGÁNAK JÖVEDELMI HELYZETE .....különbségek figyelhetők meg a lakóhely jellege szerint is .” (4. oldal) A NÉPÚJSÁG INTERJÚJA PSOTA IRÉNNEL „A munka öröméért dolgozom...” (6. oldal) GYÓGYULÁS - TÉVÉN KERESZTÜL „...van, akinél könnveket váltanak ki a lelki rohamok.” (8. oldal) Roland Dumas és Jacques Delors budapesti megbeszélései Magyarországi látogatásának első munkanapján, pénteken reg­gel a Külügyminisztériumban kezdett tárgyalást Roland Dumas ál­lamminiszter, a Francia Köztársaság külügyminisztere, az Európai Közösség Tanácsának soros elnöke és Jacques Delors, az Európai Közösség Bizottságának elnöke. Az európai integráció két prominens képviselője azt hangoztat­ta Horn Gyula külügyminiszter előtt, hogy magyarországi látogatá­suk célja a helyzetfelmérés^ a reformfolyamatok helyes értelmezése. Erre annál is inkább nagy szükség van, mivel a jövő héten összeülnek az EGK pénzügyminiszterei, illetve a központi bankok vezetői, s megbeszélésük témája éppen a magyar és a lengyel pénzügyi helyzet lesz. Országos szakszervezeti gyűlés Születésnapot ünnepeltek 35 éves az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium Az iskolatörténeti kiállítás közönsége (Fotó: Perl Márton) Rendhagyó szakszervezeti gyűlés színhelye volt pénteken a Nemzeti Sportcsarnok. Az or­szág minden tájáról összesereg- lett több mint ezer résztvevő a szakszervezetek Országos Koor­dinációs Tanácsának kezdemé­nyezésére mintegy munkaérte­kezleten vitatta meg a mozgalom álláspontját a dolgozók széles ré­tegeit érintő kérdésekben. A ta­nácskozásra a pártok is meghí­vást kaptak. — Útelágazáshoz érkezett a magyar társadalom, s ebből adó­dóan a szakszervezeti mozgalom is — kezdte besszédét Nagy Sán­dor, a SZOT főtitkára. A válto­zások fő irányát kedvezőnek mi­nősítette, mert esélyt ad hazánk­nak arra, hogy ne szakadjunk le végérvényesen a világ, s ezen be­lül Európa meghatározó gazda­sági-társadalmi fejlődési tenden­ciáitól, sőt belátható távlatokban a felzárkózás reményét is meg­csillantja. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy a demok­ratikus átalakulást kísérő egyes jelenségek, de méginkább a megoldatlan gazdasági-szociális problémák súlyos veszélyeket hordoznak magukban. A szakszervezetek elfogadják a struktúraváltás szükségességét, és támogatják azt, még akkor is, ha tudják, hogy elkerülhetetle­nül foglalkoztatási feszültségek­kel jár. Ezzel kapcsolatban azon­ban leszögezte: az átalakítás, a modernizáció árát nem fizettet­hetik meg kizárólag az érintett munkavállalói, szakmai csopor­tokkal. A szakszervezetek azt ajánlják, hogy a kormány az adórendszer módosítása során olyan javaslatot terjesszen a Par­lament elé, amely a vállalkozá­sok nyereségét terhelő adók mér­séklésével egyidejűleg kötelezővé tenné a nyereség meghatározott százalékának befizetését egy központi foglalkoztatási és inter­venciós alapba. A Nagy Sándor által említett alapkövetélményekkel a felszó­lalók szinte kivétel nélkül egyet­értettek. Az egri Szilágyi Erzsébet Gimnáziumnak otthont adó épület 235 éve áll a magyar neve­lésügy szolgálatában. Erről, s a gimnázium harmincöt éves fenn­állásáról emlékeztek meg tegnap az iskola diákjai, tanárai, volt ta­nítványai. Az iskolában immár hagyománynak számít a na­gyobb évfordulókról való meg­emlékezés. Mint azt Finta István, a gimnázium igazgatója elmond­ta, a 35 év nem olyan sok, de úgy érzik, kell egy ilyen kis szünet, mikor összegzik a tapasztalato­kat. Valójában már 40 éves az is­kola, hiszen korábban is oktatás folyt az épületben, s 1954-től nyerte el mai formáját. Pálfy G. István, a Nemzetiségi Kollégium Miniszteri Főtaná­csosa a klubteremben délelőtt 11 órakor nyitotta meg a gimnázi­um történetét — régi tanárok, diákok, osztálytablók, doku­mentumok, újságcikkek, az eredményeket bizonyító kupák, érmek — és ezzel egyidejűleg az iskola volt diákja, Antall István alkalmazott grafikáit bemutató tárlatöt. Antall István egyike azoknak, akik még nem felejtet­ték el az iskolát, most nagyrészt vers- és könyvillusztrációit tárta a nagyközönség elé. Pálfy G. Ist­ván megnyitójában hangsúlyoz­ta: Antall István a mai helyzet­ben, a széthulló porban kötő­anyagot teremtett az emberek, a falvak, a városok között, felis­merte, hogy a magyarság nem Hegyeshalomtól Záhonyig tart, s bármilyen irányba menjünk is tovább, szükség van az elmélye­désre, az emberi közösségek bel­ső világával való párbeszédre. A két kiállítást még a jövő héten is felkereshetik a látogatók. Déli 12 órakor „Nemzettudat határon innen, s túl” címmel Pálfy G. István előadását hall­gathatták meg az érdeklődők. Ez az előadás a hagyományok, a ha­gyományőrzés révén kapcsoló­dott az iskola évfordulós ünnep­ségeihez. A Szilágyi Erzsébet Gimnázium Baráti Köre alakuló összejövetelére délután 3 órakor került sor. A iskola tantestületé­nek közhangulatában mindig élt az, hogy — mivel sok embert ne­veltek- szükség van egy olyan szervezetre, amely összefogja a volt tanítványokat. Ugyanakkor az egykori diákoknak is van ilyen igénye, hisz érdekli őket, hogy mi történik az iskolával. Vagyis két elképzelés találkozásából szüle­tett meg a Baráti Kör létrehozá­sának ötlete. Az évfordulós ün­nepi műsor délután 4 órakor kezdődött a Megyei Művelődési Központban. A szereplők a szi- lágyis, a Hunyadi-hagyományt elevenítették fel előadásukban. Végül, este 7 órakor, az ünnep­ségsorozat záróakkordjaként az „Erzsébeti bál”-on vehettek részt a szórakozni vágyó fiatalok. A megyei kórház névadó ünnepsége Markhót Ferenc szelleme kétszáz év múltán is világít Pénteken délelőtt ünnepélyes keretek között vette fel a Heves Me­gyei Tanács Kórház-Rendelőintézete Markhót Ferenc nevét. Régi óhaja teljesült ezzel az ott tevékenykedő orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak, mert a XVIII. század jeles szakembere olyan öröksé­get hagyott hátra, amely ma is — ahogy meg is fogalmazták — vilá­gító fáklya. Az ünnepség koszorúzással kezdődött, majd az egri Megyei Művelődési Központ dísztermében — méltón a nagy előd szelleméhez — tudományos A megjelenteket Markhót Fe­renc mellszobránál dr. Szerdahe­lyi Ferenc főigazgató-helyettes, az eseményt előkészítő emlékbi­zottság vezetője köszöntötte. Ezután Blaskó Balázs színmű­vész idézett Markhót írásaiból. A koszorút dr. Páka László nyu­galmazott sebészprofesszor he­lyezte el, aki rövid megemléke­zésében aláhúzta, hogy a hagyo­mánytisztelet jövőnk záloga. Fáklyavivőnek nevezte a jeles orvost, s a késői utókor tanítvá­nyai nevében ígérte meg, hogy emlékét tisztelettel őrzik meg, A tudományos emlékülésen dr. Kozma József, a megyei ta­nács egészségügyi osztályának vezetője üdvözölte a résztvevő­ket. Az elnökségben helyet fog­lalt dr. Illés Béla, a Szociális- és Egészségügyi Minisztérium mi­niszterhelyettese is. Az esemény a Musica Aulica régizenei együt­tes műsorával kezdődött. Ezt kö­vetően dr. Ringelhann Béla nyu­galmazott professzor szólt Markhót Ferenc munkásságáról. Mint aláhúzta, nagyon kevesen avatkoztak ilyen mélyen be az orvoslás tudományába: a jeles tudós az 1770-es években a ma­ga szegényes eszközeivel belévá előadásokkal folytatódott. gott az orvosképzésbe. Megala­pította a Schola Medicinalist, az első magyar orvosi kart. Méltatta a markhoti életutat, megemlé­kezve fontosabb állomásairól. Mint hangsúlyozta, később akadt aki úgy fogalmazott: „álomszerű epizód volt” ez a ma­gyar tudomány fejlődésében. Végül leszögezte: pédakép le­gyen a ma orvosai előtt. Követ­kezőként prof.dr. Leövey And­rás, a Debreceni Orvostudomá­nyi Egyetem rektora tartott elő: adást. Bevezetőként megkö­szönte, hogy ebből az alkalom­ból meghívták. Elmondta, hogy évek óta szoros szálak fűzik a vá­roshoz, tanult a kórházban, s az egyetem vezetőjeként is szoros munkakapcsolatot alakított ki az intézménnyel. Az előzőekben el­hangzottakhoz hozzáfűzte, hogy Markhót munkássága mégsem volt „álomszerű epizód”, mert most is alkotó részt vállal a kór­ház az orvosképzésben. Ezt kö­vetően kutatásainak eredménye­iről számolt be, egy sajátos pajzs­mirigybetegségről. A jelenben élő múltat idézte dr. Antalóczy Lajos, az Egri Fő­egyházmegyei Könyvtár vezető­je is. Arról adott számot, hogy gróf Esterházy Károly püspök milyen rangos könyvgyűjte­ményt vásárolt az egyetemi bibli­otéka céljaira. A csaknem húsze­zer kötet, amely felölei a XVI- XVITXVIII. század szinte teljes tudományosságát, hatalmas ér­téket jelent. Közülük 564 volt orvostudományi jellegű, ez a ké­sőbbiekben 4500-ra gyarapo­dott. Ezek 30 nyelven íródtak, csak 1,3 százalékuk magyar, mert az csak 1844-ben vált hiva­talossá. Kiemelt néhány neveze­tes kiadványt, amelyek valósá­gos kincsnek számítanak. Alá­húzta, hogy várják az orvostudo­mányi érdeklődésű szakembere­ket, akik sok érdekességet talál­nának ebben a gyűjteményben, még sajátos népi gyógymódokat, recepteket is. Ezután dr. Harasz­ti Antal osztályvezető-főorvos a kórház tudományos és oktatói munkájáról számolt be. Adatok­kal igazolta, hogy ma is él Mark­hót szellemisége, mert a még oly túlterhelt orvosok is igyekeznek közkinccsé tenné tapasztalatai­kat. Helyi, országos és külföldi kongresszusokon szerepelnek, illetve tudományos közlemé­nyekben tárják a szakmai közvé­lemény elé eredményeiket. Ez is bizonyítja azt, hogy Markhót Fe­renc szelleme kétszáz év múltán is világít. Az utóbbi esztendők kórházrekonstrukciójáról szá­molt be dr. Szerdahelyi Ferenc főigazgató-helyettes. Beszélt ar­ról, hogy miként alakultak ki a tervek, s hogyan ívelt a folyamat A névadó oklevél az alapkőletételétől az új épüle­tek megépítéséig, s egyre hatéko­nyabb felhasználásáig. Szólt azokról a kiemelkedő szakembe­rekről, akik motorjai voltak en­nek a fejlődésnek. Azzal zárta a szavait, hogy ezen az úton a leg­jobb kórházak közé emelkedik az intézmény. A kórház főigazgató-főorvo­sa, dr. Kocsis István elemezte az intézmény helyét az egészség- ügyi ellátásban. Aláhúzta az egy­séges irányítás és ellenőrzés je­lentőségét. Elmondta, hogy 2500 dolgozó odaadó, kitartó és áldozatos munkájával sikerül helytállni. így sem könnyű a helyzet, mert romlik a lakosság egészségügyi állapota. Erről el­sősorban nem az egyészségügy- ben dolgozók tehetnek, mert tár­sadalmi viszonyokat, az életmó­dot kellene úgy alakítani, hogy a testi és szellemi egészség és a szo­ciális biztonság álljon a közép­pontban. Végül megköszönte • (Fotó: Gál Gábor) mindazok tevékenységét, akik életük során tettek ezért az intéz­ményért. Ezt követően Szokodi Férenc Heves Megye Tanácsa elnökhe­lyettese adta át a névadó okleve­let a főigazgató-főorvosnak. Ez­után átnyújtották a Markhót Fe­renc emlékérmeket mindazok­nak, akik a magyar egészség­ügyért, illeve az egri kórházért sokat tettek. Az elismerést átve­hette dr. Medve László, nyugal­mazott államtitkár, prof.dr. Le­övey András a DOTE rektora, dr. Fülöp Béla nyugalmazott fő­orvos, dr. Haraszti Antal osztály­vezető-főorvos és dr. Szerdahelyi Ferenc főigazgatóhelyettes-főor- vos. Még egy bensőséges ese­ményre sor került dr. Gyarmati Mihály nyugalmazott osztályve­zető-főorvos aranydiplomát vett át, mivel 1938-ban doktorált a bécsi egyetemen. Délután az Eg­ri Főegyházmegyei Könyvtárat tekintették meg a résztvevők. Éhe a földnek? A történelemkönyveket lapozgatva, meggyőződhe­tünk arról, hogy létezett egy varázsige, amellyel minden­kor harcba lehetett szólítani a parasztságot. Ki tudja hány, számukra üresen kongó poli­tikai szólam vált pusztába ki­áltott szóvá, ám ez az egy mindig biztosan célba talált. Aki a históriában némiképp járatos, az tudja, hogy ha­zánkban akadtak olyan tör­ténelmi sorsfordulók, ami­kor milliókat kárhoztattak némaságra és mozdulatlan­ságra, megfeledkezve erről a delejes erejű szóról: föld. Századunkban valóra vált az évezredes álom, annak a birtokába ment át a föld, aki dolgozott rajta. A tárgyiasult kapcsolatot immár lelki kö­telékek is szilárdították, a gazda büszkén tekinthetett szét a határban. Aztán az ország akkori ve­zetői úgy látták helyesnek, ha megzavarják ezt a benső­séges viszonyt, személyte­lenné formálva a tulajdon kézzel fogható valóságát. Minek legyen az ország vi­rágzó veteményeskert, ha egyszer acéltermelésben is versenghetünk a cudar kapi­talistákkal? Néhányak agy­rémére még a közmegegye­zés álcáját is megkísérelték ráerőszakolni. S megindultak hosszú, tö­mött sorokban. Igaz, hogy le­szegett fejjel, de vonultak, mert más út nem létezett, mert így akarta a hatalom szentsége. Az újdonsült, ám a régebbiektől nemhogy lé­nyegében, de még módszere­iben sem különböző diktatú­ra. A falu népe úgy érezte, hogy elvették mindenét, amiért érdemes volt élnie. Az érzelmekre ugyan ki fi­gyel oda? Éljen és virágozzék az embert semmibe vevő, vaslogikájú közgazdaságtan! Mesteri kezek úgy állítot­ták fel a kelepcét, hogy az — akár az időzített bomba — harminc év élteltével lépjen működésbe. Időközben fel­nőtt egy nemzedék és bebi­zonyosodott, hogy jószeré­vel az agrárágazat az, amely maga előtt 'tolja az ország szekerét, még rosszul gazdál­kodó téeszek százaival meg­pakolva is. Ejh csak az a fránya agrár­olló ne lenne, az az oka min­den késerűségéinknek. Csakhát él és virul a beste, mind több közös gazdaság­nál üríti, ki a közös kasszát, állítja tótágast a megszokott rendet. A reformszelek szárnyán új fogalom repült az álomba szenderült magyar falvak felé: reprivatizáció. Ez bi­zony csúnyácska egy szó, és kiejteni is felettébb körülmé­nyes. A legfőbb baj mégsem ez, hanem, hogy már a régi sem igéz, nem állnak sorban ■ az emberek az áruba bocsá- í tott földért. Elvesztette volna varázsát a föld, amiért őseik : éltek, haltak, szenvedtek, , küszködtek? A jólét forrása, i de a verítékes jólété. Valami- • kor így volt, de ma már ugyan ki mehet biztosra. I Ugyan hol építik a falut mocsárra...? Buttinger László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents