Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-13 / 269. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. november 13., hétfő POSTAFIÓK 23. 5. T.L-né Idézünk leveléből: „A cse- bokszári-lakótelepen lakom, az úgynevezett „fakocsma” közelé­ben, és felháborítónak tartom több lakótársammal együtt, ami ott történik. Reggeli nyitástól ké­ső estig annyi a lerészegedett em­ber, hogy a munkából hazafelé már legszívesebben egy megálló­val előbb leszállunk, mert félő, hogy vagy ráesik egy-egy részeg, vagy lehányja... Több fórumon, tanácsülésen felvetettük, hogy ez eredetileg sem kocsmának ké­szült, miért nem lehet ezen vál­toztatni. Hivatkoztak X.Y-ra, stb...” A társadalom közállapotát is­merjük, kedves Olvasónk. Az er­kölcsi tartás, amely egy egészsé­ges közösség alappillére, sarok­köve, kidőlni látszik ebben a nagy hazai kavarodásban. Ijesztő statisztikákat olvasunk és nap, mint nap látjuk, hogy A „ vendég­látói egységek valóban reggeltől estig zsúfoltak, és rosszarcű, ápo­latlan külsejű szesztestvérek ho­nosodnak be ezekre a védett he­lyekre. S míg a nyugdíjasok száz­ezres létszáma az éhségszinthez közeh't, a derékhad — húsz-har- minc-negyven-ötven évesek az­zal ölik magukat, hogy a bódult- ságig isznak nappal, veszélyt je­lentenek a többiekre, védekezés­re késztetik-kényszerítik azokat, akik élnék napi életüket, végez­nék munkájukat. Ez közrendészeti kérdés. Ál­lampolgári jog, hogy ki, mikor, hova megy, milyen beosztással éli a maga sorsát. Ott kezd a köz ügyévé válni a magatartás, ami­kor a polgár másokat zavar, aka­dályoz, sért, veszélyeztet. Az er­kölcsi normákat lazán kezelő ha­tóságok olykor valóban meg nem engedhető nagyvonalúsággal tű­rik mindezt, ami a városnak eze­ken a pontjain történik. Fel is tennénk a kérdést: tudják-e az il­letékesek, hol kezdődik a bűnö­zés, a bűnelkövetés megelőzése, van-e stratégiájuk és gyakorla­tuk, netán zsinórmértékük arra nézve, hogy mégiscsak határt kell szabni — időben és térben — a korhelységnek! Meg az italból befolyó állami jövedelem ennél többet számít! SzJ. Nem először jelentkezik híra­dással arról „a magánháború­ról”, amely Ön és volt közvetlen felettesei között hosszú időn át zajlott. Ebből a panaszlevélből és mellékleteiből is kiviláglik, nincs vége ennek a jogi és erkölcsi kér­désnek, úgy érezzük, végleg és mindenét áthatóan megmérgezte az Ön életét, tudatának legmé­lyebb bugyraiba is beszivárgott ez a kegyetlen fertőzés. Nem a mi dolgunk eldönteni, kinél, mi és hogyan esik az igaz­ságtevő mérlegbe. Ismerjük ügyének szereplőit. Ha most nyílt levél fogalmazásába kezdett, meg is írta, nekünk el is küldte, azt jelzi, hogy még mindig orvos­lást vár, ha mástól nem, hát a nyilvánosságtól, az ügynek a saj­tó hasábjaira kényszerítésétől re­méli a megoldást. De visszafelé, az eltelt időkért való kárpótlás sem érhető el, mert a veszteség, az ön élete és nyugalma már nem szerezhető vissza. A jogi eljárá­sokba, azok vizsgálatába utólag sem mehetünk bele, mert a jog­erős ítéletek, ha azok az előírás szerinti módon lezajlottak és nyilvánvaló koncepció nem bi­zonyítható, a helyükön, tehát ér­vényben maradnak. így az érde- keltek-számos kérése — sajtó út­ján — nem lehetséges. Többször is végigolvasván fo­galmazványát, csak azzal nyug­tathatjuk: igyekezzék maga előtt is befejezettnek nyilvánítani mindazt, ami történt, kísérelje meg átrendezni, a saját-érdekei, erkölcsi felfogása és emberi mél­tósága szerint átértékelni életcél­jait és nekilátni annak, ami ön előtt, előttünk áll. Reméljük, „a kézivezérléses korszak ” lezárult, a megfelelő emberek kerülnek majd a megfelelő helyekre és ön körül is kialakul a rend, amit mindannyian óhajtunk. Idősek köszöntése Az egri 4. számú Idősek klubja nevében írok a Népújság Olva­sószolgálatának, hogy levelem­nek biztosítsanak helyet a Pf. 23. oldalon. Kedves ünnepségre szólt a meghívó a minap. Vezető­ink, akik még ebben a bizonyta­lan, nehéz helyzetben is állandó­an gondoskodnak rólunk, meg­rendezték az idősek napját. Ja­kab Emilné köszöntője után az óvodások kedveskedtek műso­rukkal. A klubtársak közül pedig Varga Joli és Lőrincz Andrásné lepett meg bennünket egy-egy prózai mű, illetve vers előadásá­val. Az ünnepi ebédet filmvetítés követte, még pedig fiatalkorunk egyik népszerű produkcióját, a Halálos tavaszt néztünk meg. A virágok mellett átadtak egy sze­let csokoládét is, amelyre azt ír­ták: „Sok szeretettel”. El kell még mondani, hogy a gondoskodásuk nemcsak egy-egy alkalomra korlátozódik. Egész év­ben törődnek velünk, programo­kat szerveznek részünkre, nem túl­zás, ha azt mondom: úgy élünk, mint egy nagy család. Közösen lá­togatjuk a kiállításokat, nemrégen a dohánygyár jóvoltából Lillafü­redre, Miskolc-Tapolcára kirán­dultunk. Hamarosan kezdődik a filmklub, amely szintén ingyenes. Mindent leírni nem is tudok, csak elismeréssel szólhatunk arról a né­hány emberről, akik azért munkál­kodnak, hogy idős napjainkat sze­rettei, örömmel töltsék meg. Krajcsik József Eger Télire vermelnek Hatvanban... Őseink módszerével A Heves Megyei ZÖLDÉRT Vállalat hatvani telepén — a már őseink által is jól ismert — téli tárolási módot, a vermelést hasznosítják nagy­üzemi körülmények között. Az energiát nem igénylő eljárással 25 va­gon zöldség vitamin és tápanyag tartalmát őrzik meg késő tavaszi na­pokig. A lakossági ellátást segítik így reális áraikkal^ melyekhez az „energia költségeket” nem számolják hozzá. Az itt dolgozók a Galga- völgyéből érkezett káposztákat készítik elő a vermeléshez. Udvariasan, gyorsan... Nemrégiben a Mátra Volánt bíráló hangvételű levelem jelent meg a Népújság hasábjain. A cikk témája a felsőtárkányi busz­járatok késése, kimaradása volt. Nem sokkal ezután telefonon, majd lakásomon személyesen is felkeresett a Volán képviselője. Udvarias, segítőkész hangon el­nézést kért a történtekért. El­mondta, hogy az ügyet kivizsgál­ták, és a jövőben szűkös anyagi helyzetük ellenére jobban odafi­gyelnek a járatok pontos indítá­sára. Ezt egyébként az utasok már ezen a héten tapasztalhatták is. Intézkedése, személyes fellé­pése példaként állhat más lakos­sági szolgáltatást végző cég szá­mára is. Köszönjük, s egyben jó mun­kát kívánunk! Tóth Márta Eger Nyílt levél az Állami Biztosító egri fiókjához Tisztelt Állami Biztbsító! Megszakítva többszöri szemé­lyes kapcsolatunkat, ezúton te­szek kísérletet sérelmem orvos­lására. Legyen szabad előzményként megemlíteni, hogy Önökkel 1959. január óta a balesetbiztosí­tás különféle fokozatával folya­matos szerződéses viszonyom áll fenn. így 1983-ban — az akkor reklamírozott — CSÉB/80-as biztosításba is belépve, először mint a vállalati CSÉB-ügyinté- ző, majd mint nyugdíjas fenntar­tottam a jogfolytonosságot. Az elmúlt évek során minden problémamentesen folyt. Ebben az évben — miért, miért nem — állandó zaklatásnak voltam kité­ve. Az első negyedévet követően megbízottaik már négy alkalom­mal kerestek fel lakásomon, hogy 240,- Ft hátralékot fizessek ki. Minden alkalommal felmu­tattam a befizetési okmányokat. Hátralékom nem lehet, hisz je­lenleg már ez év december 31-ig előre fizettem. A harmadik felszólítást meg- sokallva központjukban szemé-. lyesen felkerestem ügyintézőjü­ket. Ő is felülvizsgálta befizeté­seimet. Komoly ígéretet kaptam arra, hogy rendezik a dolgot, és többet nem zaklatnak. Minden maradt a régiben. A múlt hónapban újból jöttek be­hajtani a vélt hátralékot. A befi­zetésekről újabb feljegyzés ment központjukhoz, nem tudom ki­hez. Igazi meglepetés most novem­ber 1-jén ért. Értesítettek, hogy 1989. VII. 1-jétől hátralékban vagyok, és IX. 29-től megszünte­tik a kockázatviselést és a biztosí­tást törlik. Úgy látszik, hogy az ügyinté­zők saját szemüknek sem hisz­nek. Nem értek egyet eljárásuk­kal, miszerint egyszerűbb valakit a biztosításból egyoldalúan, ok nélkül kizárni, mint nyilvántar­tási hibájukat megkeresni. Nem helyénvaló ez a lélektelen bürok­ratizmus, mégha Önöknek szim­patikus is. A nyílt levél megírásá­hoz azért folyamodtam, mert azt remélem, hogy akad Önöknél valaki, aki ilettékes lesz ennek a megalázó procedúrának a végére járni. Abban a reményben, hogy to­vábbi folytatásra nem kényszerí­tenek maradok kitartó CSÉB/ 80-as tagjuk. Tisztelettel: Taray Tiborné Eger, Vécsey u. 10. Az utólagos bölcselkedés helyett segítséget várunk A Népújság és az Egri Újság hasábjain az elmúlt hónapokban többször is jelent meg olvan cikk, amely Eger Város 'íanacsa Szo­ciális Szolgáltató Központjának tevékenységét leegyszerűsítve, családsegítő szerepeben csak a negatívumokat kihangsúlyozva mutatta be. Az intézmény tárgyilagos megítéléséhez tudni kell, hogy 1989. január 1-ig a felnőttvédel­mi területi szociális gondozást a városban az Időskorúak Szociá­lis Otthonával integrált „Ékesí­tett Szociális Intézmény” latta el. A Szociális Otthon Parádfürdőre költözése után döntött úgy Eger Város Tanácsa, hogy az Egyesí­tett Szociális Intézmény jogutód­jaként létrehozza a Szociális Szolgáltató Központot, amely elődje feladatait meghaladva bő­víti tevékenységét. Az új intézmény mindenek­előtt családsegítő csoporttal bő­vült, hiszen a gyakorlatban itt le­het közvetlenül kapcsolatba ke­rülni a leginkább segítségre szö­rulókkal. Ez a tevékenység új­szerű, és kezdetben megkívánta az ügyfelek orientálását, s a rá­szorulók felkutatását. A feladat nagyságát érzékelte­igc zi, és 108 személy részére klub- foglalkozást, nappali ellátást biz­tosít. A városban évente ezret meghaladja az esetenkénti segé­lyezettek száma, és mintegy 80 személy kéri a szociális otthoni beutalását. Éves átlagban közel 100 családot érint az alkoholiz­mus miatti intézkedés. Fenti felsorolás számadataiból is kitűnik, hogy a Szociális Szol­gáltató Központnak a felnőttvé­delemben es a családgondozás­ban milyen sokrétű feladatot kell ellátnia. Az új intézmény létrehozása­kor nem róható fel sem a tanács­nak, sem a szakigazgatási szer­veknek, hogy nem Készíttetett „tanulmányt’’ a funkciók ellátá­sára, hiszen a feladatok mint jog­utódnak jórészt adottak voltak. Nagyon is gyakorlati és nehéz munkát kell az itt dolgozóknak végezniük, és teszik ezt sajnos sokszor kellő megbecsülés nél­kül, jól, vagy rosszul. Áz intézmény élére kinevezett igazgató és a családvédelmi cso­port közötti ellentét kétségtele­nül olyan időpontban éleződött ki, amikor éppen az új feladatot kellett volna tanulni, és e szolgá­latot elismertetni. A Szociális Szolgáltató Központ a területi gondozás feladatait jelenleg is el­látja, sőt a gondozásba kerülők szama az életkörülmények rom­lása miatt emelkedett is. Az intézményben jelenleg több üres állás van, — közöttük az igazgatói — is, ezért a család­segítő tevékenységre elhivatott­sággal és szakértelemmel rendel­kezőket szívesen látunk. Az együttdolgozni képes szakem­bergárdának a munka során kell kialakulni, ez sajnos az első pró­bálkozásra nem sikerült. Nem szerencsés ezt a személyi ellenté­tet úgy beállítani, hogy ezért a szolgáltatási formát létrehozó szerv felelős, sőt már ez előre lát­ható volt. Minden bizonnyal ki fog ala­kulni a Szociális Szolgáltató Központban is olyan szakember- gárda, akik a rászorulók segíté­sében megtalálják hivatásuk örömét, és együtt is tudnak dol­gozni. A felülről vezérelt „rendte­remtés” semmit nem old meg, hi­szen a Családsegítő Szolgálat el­ismerését csak a lakossági igé­nyekre alapozott színvonalas munka teremtheti meg. Ehhez a feltételek korántsem adottak sem országosan, sem Eger város­ban, ezért egy ilyen új szolgálta­tás buktatókkal és kockázattal járhat. A felelősök keresése és az utóla­gos bölcselkedés helyett a segítő szándékú tanácsadást és az együtt­működési készséget tudjuk csak el­fogadni. Eger Város Tanácsa VB Egészségügyi Osztálya Mű nyílik! Mű nyílik! Alá nyílik! BOTI BUTIK HATVANBAN! Amit máshol csak valutáért, azt nálunk forintért is megvásárolhatja. Olasz, osztrák, nyugatnémet divatcikkek, sport-, és szabadidőruhák, cipők kiegészítők Nálunk ízlésének, s a legújabb divatnak Legyen a BOTI BUTIK vásárlója Hatvanban, a Horváth Mihály úton. nagy választékban! megfelelően felöltözhet! Ne feledje: BOTI BUTIK Hatvanban! Alá nyílik! Alá nyílik! Alá nyílik! s

Next

/
Thumbnails
Contents