Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-01 / 259. szám

HEVES MEGYEI XL. évfolyam, 259. szám ÁRA: 1989. november 1„ szerda 4,30 FORINT ÚJABB ESÉLYT KAPOTT A BALOLDAL „A magyar dolgozók egy újabb lehetőségei kaptak arra, hogy ne hagyják-engedjék magukat szétforgácsolni...’' (3. oldal) KŐBE VÉSETT FÁJDALOM „Amíg csonkig ég a gyertyaszál, annyi minden átfut az em­ber fejében.” (4. oldal) FOCI-VISSZAPILLANTÓ „Hullámvölgyben a hatvani vasutas...” (5. oldal) A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ÁLDOZATAI ELŐTT TISZTELEGVE Az egriek „részvétükkel, virágaikkal róják kegyeletüket.” (8. oldal) Több mint ötven nyeremény talált gazdára Egerben nyitották meg az országos takarékossági világnapot Bár manapság takarékoskod­ni meglehetősen nehéz ügynek számít — nem nagyon lévén mi­ből —, szép hagyomány a takaré­kossági világnap. Ennek idei or­szágos megnyitóját tartották teg­nap Egerben, az Ifjúsági Ház­ban. A zsúfoltságig megtöltött színházteremben dr. Sóvágó La­jos, a Pénzügyminisztérium fő­osztályvezetője emlékezett meg az 1924 óta a pénzintézetek ün­nepeként számon tartott napról. Mint hangsúlyozta, az ésszerű ta­karékosság az emberiséggel egy­idős program. Érdemes feleleve­níteni azt is, hogy az első taka­rékszövetkezet megalakításának 100. évfordulóján Milánóban megrendezett pénzintézetek kongresszusán döntöttek arról, hogy október utolsó napja a ta­karékosság jegyében teljen. Mindez azóta tudvalevő, hogy világméreteket öltött. Jó volt hallani — mert hajlamosak va­gyunk gyorsan felejteni —, hogy az első hazai takarékszövetkeze­tet Fáy András alapította. Mindezek után a Pénzügymi­nisztérium főosztályvezetője a pénzintézetek egyre erősödő szerepéről szólt, ami érthető a rohamosan csökkennő állami tá­mogatások idején. Mint mon­dotta, a magyar ember meglehe­tősen takarékosan él, ezzel együtt a betétállományok az utóbbi időben jelentősen csök­kentek. S ez a nap minden esz­tendőben alkalom arra, hogy egy-két embert a takarékosság­nak megnyerjenek. A megnyitót követően már valódi ünnepi hangulatban foly­tatódott a program. Dr. Sumi András, a Mészöv megyei titkára kiváló szövetkezeti dolgozó ki­tüntetést adott át Rostás Ferenc- nének, az abasári takarékszövet­kezet munkatársának, valamint Mező Józsefnek, a vámosgyörki takarékszövetkezet elnökének. Szakács Györgyné parádi fő­könyvelő és Bocsi Imre, a füzes­abonyi takarékszövetkezet elnö­ke pedig a pénzügyminiszter Ki­váló Munkáért elismerését ve­hette át. A több mint egy órán át tartó szórakoztató műsor közben pe­dig a takarékos emberek izgul­hattak is. Több mint ötven nye­reményt sorsoltak ki, köztük egy Dacia személygépkocsit. Az erre jogosító sorsjegyet a Füzesabony és Vidéke Takarékszövetkezet­ben adták ki. Száma: 005 774. Mi lesz veletek, bányászok? Idén, augusztus 11-én jelen­tették be Egercsehiben, hogy be­zárják a bányaüzemet. A tegnap megtartott munkásgyűlés csep­pet sem volt kevésbé viharos, mint az akkori. A felolvasóterem zsúfolásig megtelt, s egy transz­parensen akasztófára festették a bányászjelképet. Teli indulatokkal, elégedet­lenséggel gyűltek össze ezúttal is az egercsehi bányászok. Dr. Go- da Miklós, a Mátraaljai Szénbá­nyák vezérigazgatója tájékozta­tója elején kérte is a jelenlévőket, próbáljanak megértőbbek, fe­gyelmezettebbek lenni, mint az elmúlt összejövetelen. Nos, a parlamentáris forma nem volt jellemző a tegnapi gyűlésre mindezek ellenére sem. Holott előző nap a vállalati szakszerve­zeti bizottság és az üzemi szak- szervezeti bizottság olyan állás- foglalásra jutott, hogy a szociál­politikai intézkedési tervet elfo­gadják, s a munkásgyűlésen el­hangzottakkal kiegészítik azt. A vezérigazgató hangsúlyozta a mátraaljai szénbányászat nehéz helyzetét, s azt: ígéretükhöz hí­ven valamennyi dolgozóval elbe­szélgettek arról, hogy milyen jö­vőt tudnak biztosítani az eger- csehieknek. Kétségtelen, új élet­vitel előtt állnak az egercsehi bá­nyászok. Idén novemberben és decemberben még mindegyikük munkakönyvében egercsehi dol­gozóként szerepelnek, ám az át­irányítást már megkezdték. Kö­zel húsz kérdés, hozzászólás hangzott el, sürgetvén a felelő­sök megnevezését, javasolván, hogy a végkielégítés rendezésé­nél, kidolgozásánál az üzem is képviseltesse magát. A falra már kifüggesztették, ki, hol kezdi meg másnap a munkát. Nos, nem egy bányász tegnap még es­te 10-ig dolgozott, éjfélre került ágyba, s reggel 3 órakor indulha­tott Bükkábrányba, ahonnan es­te 6 órára ért csak haza. Tény, hogy az egercsehi bá­nyaüzem veszteséggel termelt. Nem is kevéssel, nyolcvanmillió- (Folytatás a 2. oldalon) Japán pedagógusküldöttség Hatvanban Nyolc esztendőn belül immár a harmadik japán pedagóguskül­döttség érkezett Hatvanba, hogy tagjai mindjobban megismerjék az általános és középiskolai ok­tató-nevelő munkát. A 40 tagú csoport pedagógusai Kagosima megyében élnek, dolgoznak, s vezetőjük, Jamashita Genjo el­mondotta, hogy a japán és ma­gyar oktatási minisztérium egyezménye keretében zajlik eu­rópai tanulmányútjuk, amelynek hetei Magyarország és Francia- ország között oszlanak meg. Ami pedig különösképpen ér­dekli őket: az a fakultáció, amelyről kedvező információik vannak. E tekintetben mivel szolgálhat japán vendégeinknek a Hatvan­ban töltendő néhány nap? A Mi­csinai Béla osztályvezető kalau­zolásával ide látogató csoportot a Szabadság úti iskolában Zavar- kóné Hargitai Katalin igazgató elsősorban a sporttagozatot irá­nyító Monori Géza testnevelő tanár eredményes munkásságá­val ismertette meg, majd a japán vendégek részt vehettek dr. Mol­nár Lajosné honismereti „csa­ládjának” elmélyült, hasznos te­vékenységében. Persze, nem száraz disputával telt el a japán pedagógusok teg­napi délutánja. A tornacsarnok­ban például végigizgulhatták a Generálcoop-kupa leány kézi­labda-mérkőzéseit, a honismereti osztály pedig látványos gyűjte­ménnyel, szép magyar népdalok­kal tette emlékezetessé a város vendégeinek első napját, (m.gy.) Népszavazás: november 26-án — Köztársaságielnök-választás: január 7-én — Elfogadták a nagy­marosi munkálatok felfüggesztését — A vízlépcső ügyében: Győzött a realitás és a jövőféltés- Befejeződött az Országgyűlés októberi ülésszaka Az előzetes várakozástól elté­rően interpellációk tárgyalásával folytatta munkáját kedden az Országgyűlés októberi üléssza­ka. A napirend megváltoztatásá­ra azért volt szükség, mert a ple­náris ülés megkezdése előtt — reggel 9 órakor — a terv- és költ­ségvetési, valamint ajogi, igazga­tási és igazságügyi bizottság még nem tudta befejezni az előző na­pon elhangzott, a népszavazás elrendeléséhez kapcsolódó mó­dosító indítványok megvitatását. Elsőként azokról a korábban benyújtott interpellációkról ha­tározott a plénum, amelyeket jó­váhagyás hiányában a testület új­ratárgyalásra visszautalt az ille­tékes bizottságoknak. Árvái Lászlóné (Heves m., 1. vk.) a családjogi törvény módo­sítása tárgyában interpellált az igazságügy-miniszterhez. Nagy Józsefné (Heves m., 9. vk.) a miniszterelnökhöz intézett interpellációt a hatvani internál­tak rehabilitációjának ügyében. Dobos Józsefné (Heves m., 6. vk.) a szociális és egészségügyi miniszterhez interpellált a Mát­rai A llami Gyógyintézet kékeste­tői egysége rekonstrukciójának tárgyában. Dr. Király Ferenc (Szolnok m., 5. vk.) katonai szervezési és személyi kérdések tárgyában in­terpellált a honvédelmi minisz­terhez. Véleménye szerint Bokor Imre Kiskirályok mundérban cí­mű könyve megdöbbentő képet fest azokról az anomáliákról, amelyek Czinege Lajos minisz­tersége alatt a hadsereg felső veze­tését jellemezték. A képviselő el­mondta: a könyv szerzőjét Kárpá­ti Ferenc vezérezredes, honvédel­mi miniszter parancsára 1989. november l-jétől nyugállomány­ba helyezték. Király Ferenc véle­ménye szerint ez a minősíthetetlen eljárás joggal vonja kétségbe a tárca vezetőjének nemegyszer hangoztatott megújítási szándé­kát. Ezek után a képviselő egyér­telmű választ kért a minisztertől: nem lát-e ellentmondást a Parla­mentben tapasztalt rokonszenves reformista, liberális magatartás és Bokor Imre ellen alkalmazott „merev retorzió” között; a feltárt tények alapján milyen szervezési és személyi konzekvenciákat kí­ván levonni? Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter válaszá­ban utalt arra, hogy Németh Miklós miniszterelnöktől hiteles, objektív vizsgálat lefolytatását kérte. A miniszterelnök felkérte a honvédelmi bizottság elnökét s néhány tagját erre a munkára, amely megkezdődött. Kárpáti Ferenc kijelentette: Bokor Imre jó szándékában nem kételkedik, mert meggyőződött róla, hogy a könyv kiadása előtt magas be­osztású, a hadseregen kívül álló politikai és állami vezetőktől kért véleményt. Sajnos, érdemi választ nem kapott. Kár — tette (Folytatás a 2. oldalon) Parlamenti tudósítónk jelenti: Határozott nem a miniszteri válaszra... Alaposan feladta a leckét a Szabad Demokraták Szövetsége az Országgyűlésnek, amikor le­tette az asztalra a hitelesített alá­írások százezres listáját. S az ak­ció ezzel még nem fejeződött be, ugyanis a fővárosi aluljárókban még az ülésszak estéjén is ott vol­tak az aláírásgyűjtők. A népsza­vazással kapcsolatos törvényter­vezetek vitáját nemcsak ez a tény mélyítette el, hanem a sorra- rendre elhangzó, itt-ott ellenté­tes vélemények is. De hát — mondják ezt már hónapok óta a T. Házban — ma már ez az élet rendje... Az mindjárt a vita kezdetekor kiderült, hogy ezúttal hosszú va­júdás várható, hogy megszüles­sék az egyezség, a várt törvény. Bizonyítja ezt, hogy az első nap délután kezdett polémia még másnap kora délutánig sem zá­rult le: a jogi-igazságügyi bizott­ság s az illetékes szakemberek, valamint az ellenzék képviselői csak úgy három óra előtt tudták az együttes, átdolgozott javasla­tukat a honatyák elé terjeszteni. Addig pedig „dúlt” a szócsata, íme egy-két idézet a képviselői véleményekből. — ...Fordulónként kétszáz- millióba kerül a népszavazás, s hány forduló várható... négy­öt...? — Milyen trombitaharsogás lett volna, ha például az egykori MSZMP kezdeményezett volna egy ilyen költséges népszava­zást... — Besétáltunk egy alkotmá­nyos csapdába, amit egy kicsiny, erőszakos csoport állított ne­künk, hiszen a négy kérdés közül három már eleve eldöntött. Le­het, hogy a népszavazás után jön a parlamenti visszatáncolás..? A ma még szónoki kérdésekre a politika óramutatói egyre inkább sürgetik a konkrét válaszokat... * A vártnál egyszerűbb és gyor­sabb megoldás született a föld­törvény módosításáról. Vassné Nyéki Ilona képviselő és Hütter Csaba, a MÉM irányítója meg­egyezett abban, hogy még az idén kedvező döntés születik a mezőgazdaság számos ágazatá­nak támogatásáról, a földdel kapcsolatos kérdésekről. Ekkor jutott eszembe, hogy a Pétervására környéki lakosság kéréssel fordult a körzet képvise­lőjéhez, s rajta keresztül a megyei földhivatalhoz: létesítsenek az újonnan várossá lett településen egy kihelyezett hivatalt, ahol többek között a 13 környező község földügyi szakigazgatási kérdéseit intézik majd. — A város egyedül nem tudta megoldani a hivatal létesítését, ezért a megyei tanács anyagi tá­mogatását igénybe véve a földhi­vatal megvásárolt a Táncsics ut­cában egy épületet — mondta Kalmár Imre, a Heves Megyei Földhivatal vezetője. — Várha­tóan a jövő év első negyedévétől már itt intézheti az 5-6 tagú szak­embergárda a lakosság ingatlan­nyilvántartását, földmérési, te­lekmegosztási ügyeit, a szövet­kezetek földnyilvántartási, tér­képészeti megrendeléseit. Mi is megkértük Barta Alajost, járjon közbe, hogy a megyei tanács pénteki ülésén megkapjuk az egymillió forintos támogatást... * Az ülésszakon három képvi­selőnk is élt az interpelláció lehe­tőségével. Olyan kérdésekkel „ostromolták” az egyes tárcák minisztereit, amelyek részben megyei, részben pedig országos szinten is az érdeklődés közép­pontjában vannak. A házelnök elsőként Árvái Lászlónénak adta meg a szót, hogy interpellálhasson az igaz­ságügy-miniszterhez. A képvise­lőnő módosítást kért a családjogi törvény 48. paragrafusában. — Az örökbefogadásról van szó — mondta. — Korábban úgy volt, hogy az anya két hónapon belül mondhatott le a gyermeké­ről, ezt 1986-ban hat hónapra módosítottuk. Ez a döntés nem vált be, lelassította az ügyinté­zést, amely mind a gyermek, mind pedig az örökbefogadó ese­tében hátrányos volt. Vissza kel­lene térnünk az eredetileg meg­szabott kéthónapos időszak­hoz... Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter az egészségügyi tárca képviselőjéhez hasonlóan egyet­értett a határidő-módosítási ja­vaslattal, s a kormány napirendre tűzi a módosítást. Mint már hírül adtuk, Nagy Józsefné, a hatvani internáltak rehabilitálása ügyében intézett felvetést Kulcsár Kálmánhoz. Részben — mint a válaszban el­hangzott — nyitott kapukat dön­getett, mert a kormány már az előző ülésszakon megtette a szükséges lépéseket az egykori internáltak megsegítésére: kez­deményezte a perek felújítását, a jogorvoslatot... A harmadik interpellálónk, Dobos Józsefné, a Mátrai Állami Gyógyintézet kékestetői szana­tóriumának rekonstrukciója mi­att fordult a szociális és egészség- ügyi miniszterhez. Mint elmon­dotta, eddig sehol sem'*találtak meghallgatásra a segélykérő fel­hívások, a kórházi szárny azóta is pusztul. Dr. Csehák Judit mi­niszterasszony válaszának lénye­ge: osztrák és nyugatnémet tár­sadalombiztosítási intézetek tá­mogatását keresték, de ennek hátrányai, hogy csökkentik a ha­zai betegellátás helyeit, hiszen a külföldi partner cserében igényt tart a kékesi ágyak egy részére. A hazai pénzügyi források talán le­hetővé teszik, hogy 1991-ben megkezdődhessék a rekonstruk­ció, ehhez azonban — hangsú­lyozta szinte segítségkérésként — szükség lesz a képviselők sza­vazatára, amikor a következő évek költségvetését hagyják jóvá majd. A választ Dobos Józsefné nem fogadta el... * A késő délutáni órákban — még a népszavazással kapcsola­tos döntés, illetve a bős — nagy­marosi vita előtt dr. Horváth La­jos, a jelölőbizottság elnöke az Állami Számvevőszék tisztségvi­selőire tett javaslatot, amelyből kiderült: a vezetői posztra alkal­masak között volt dr. Puskás Sándor képviselőnk is, aki azon­ban kérte jelölése visszavonását. Percről percre változik tehát a parlamenti helyzetkép, s ez azt jelenti, hogy itt ma már semmit sem lehet — úgymond — előre „borítékolni.” így azt sem tudni — a tudósítás leadásakor —, hogy az előzetesen j elzett két nap alatt elvégzi-e rábízott feladatát az Országgyűlés. Szilvás István (Fotó: Perl Márton)

Next

/
Thumbnails
Contents