Heves Megyei Népújság, 1989. október (40. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-10 / 240. szám

2. A KONGRESSZUSRÓL JELENTJÜK NÉPÚJSÁG, 1989. október 10., kedd c 3 Mikor számíthat az MSZP a fiatalokra? Három egész, hámm tized százalék. Ponto­san ennyien foglalnak helyet a kongresszusi ülésteremben a 30 év alatti korosztályból. Ará­nyuk a küldöttek között legalább olyan ala­csony, mint a fizikai munkásoké és a hölgyeké. — Ez a tény nem jelentfenntartásokat a fiata­lokban a kongresszussal, az új párttal szemben? — kérdezzük a Heves Megyei Ifjúsági Szövetség vezetőjétől, dr. Nagy Imrétől, aki állandó meg­hívottja a tanácskozásnak. — Fenntartásokat nem jelent — feleli —, ám éppen azt tükrözi, hogy az MSZMP elvesztette népszerűségét a fiatalok előtt. Akik itt vagyunk, mellesleg, mint fiatal párttagok veszünk részt, nem pedig, mint egy i^úsági szervezet képvise­lői. Épp ezért azt mondjuk, a pártnak kell le­vonni a konzekvenciáit annak, hogy miért nincs tábora körünkben. — A névmkonod, a DEMISZ országos veze­tője szerint az MSZMP kétszer csapta be a fiata­lokat: amikor mást mondott a múltról, mintami az valójában volt, és amikor az ígérgetések csak ígérgetések maradtak... — Ez így van. Ám az új pártnak nem az a dol­ga, hogy ezen keseregjen, hanem éppen az Imre által elmondottaknak megfelelően kell megha­tároznia, hogy milyen irányban befolyásolhatja korosztályunkat. Programjának elfogadható­nak kell lennie számunkra, s az sem mindegy, hogy konkrétan ez az új párt hogyan jelenik meg az adott területen, a vezetésében, a tagsá­gában. Ugyanis a helyi cselekvések alapján döntik majd el a fiatalok, hogy hajlandók-e csatlakozni. — Mint fiatal párttag, a kongresszussal, az MSZP-vei kapcsolatos érzéseidet, gondolatai­dat miképp tudod elválasztani attól, hogy a HE- MISZ vezetője is vagy? — Jó kérdés... Teljesen nem. — Ez számunkra azt jelenti, hogy te tagja le­szel az új pártnak. — Nekem is van egy kis időm a gondolko­dásra, de valószínűleg igen. Hozzáteszem: ha igent mondok erre a párttagságra, akkor is, mint ifjúsági szervezet vezetőjének nem nekem kell eldönteni, hogy maradok-e tisztségben, ha­nem a fiataloknak, hogy hajlandók-e elfogadni. Úgy vélem, hazatérve, a küldötteknek kell vál­lalniuk az újjászervezést. Épp ezért jelzem, hogy, mint állandó meghívott, tulajdonképpen küldött is vagyok. Magát a meghívást a megye ifjúságának és nem a személyemnek szóló gesz­tusnak veszem. — Nem érzed túl törékenynek a két vezető platform megegyezését? — Nem. Az egyik este ott voltam a reform és a népi demokratikus platform közös megbeszé­lésén. Jól megfigyelhettem, az alaptételek te­kintetében egyezségre jutottak, tehát elsősor­ban abban, milyennek is kell lennie az új párt­nak. A különbség az, hogy a reformosoknak van egy radikálisabb vonulata is. A reformplat­form egyébként igen sokat tett az új párt meg­alakításáért, az előzetes munkájuk nélkül biz­tos, hogy nem így alakultak volna a dolgok. A népi demokratikus platform ugyanakkor széle­sebb tagságra épül, és toleránsabbnak tűnik. Az azonban tény, mindkettő reálisan fogalmazta meg elvárásait, s ez egybevág. — Meghallgatva Nyers Rezső politikai prog- rambeszédét, számolhatunk-e azzal, hogy rövi­desen megoldódnak az ifjúság meghatámzó gondjai? — Maga a programbeszéd ezt nem tartal­mazta, Nyers Rezső beszéde inkább a párt hite­lességét erősítheti. Igazából azonban a párt el­következő hónapokban végrehajtandó tettei lesznek a döntőek! Az, hogy mennyiben képes megoldani az áldatlan lakáshelyzetet, az első munkalehetőséghez jutást. Erről mielőbb nyi­latkoznia kell az MSZP-nek, különben nem számíthat a fiatalok támogatására! (Folytatás az 1. oldalról) vezetét, s mind az elvi, mind a té­teles vitában többségük már ki­nyilvánította egyetértését. A vi­tában elhangzott javaslatokat egy munkabizottság belefoglalta a pmgramnyilatkozatba, s most a végső szövegtervezetről kell ha­tároznia a kongresszusnak. Java­solta, hogy a történelmi utunkról szóló előterjesztést vegyék tudo­másul a küldöttek, a program- nyilatkozatot pedig — újabb té­teles vita nélkül — határozatban erősítsék meg. A levezető elnök ennek meg­felelően bocsátotta szavazásra a két okmányt. A küldöttek a tör­ténelmi utunkról szóló doku­mentumot tudomásul vették, s mivel a programnyilatkozat alapkoncepciójától eltérő véle­mény nem merült fel — így a kongresszus elfogadta a Magyar Szocialista Párt programnyilat­kozatát is. Egyúttal felhatalmaz­ta az elnökséget az apróbb szö­vegmódosítások elvégzésére. A dokumentumok elfogadá­sát követően — a korábban elfo­gadott munkarendtől eltérően — nem személyi kérdésekkel foly­tatta munkáját a Magyar Szocia­lista Párt kongresszusa. Bejelen­tések következtek, amelyek arról tájékoztatták a küldötteket, hogy a Platform az MSZMP-ért csoport feloszlott, valamint az 54 önálló kisiparos és vállalkozói alapszervezetet tömörítő szerve­ződés az alapszabály elfogadásá­Ezt követően Vitányi Iván ügyrendi javaslatot tett. Mivel a küldöttek arról értesültek — mondotta —, hogy Nyers Rezső, Pozsgay Imre, Horn Gyula, Né­meth Miklós között „színfalak mögötti tárgyalások folynak”, val hivatalosan vállalkozói tago­zatként; a Vidék esélyegyenlősé­géért, valamint az Agrár- és élel­miszergazdasági platform pedig — egyesülve — Vidék agrár-élel- miszerágazati platformként mű­ködik a továbbiakban. Ezután a küldöttek többsége (741) úgy döntött, hogy az új párt vezető szerveinek tisztségvi­selőit zárt ülésen választják meg. A szavazás során a döntéssel 426-an nem értettek egyet, és huszonketten tartózkodtak. sőt egyesek szerint bizonyos el­lentétek is felmerültek, ezért szükségesnek látta e híresztelé­sek tisztázását. Azt kérte: a sze­mélyi döntések meghozatala előtt az érintettek a küldöttek előtt számoljanak be megbeszé­léseik lényegéről. A kongresszus ezt a javaslatot elfogadta, erre a tájékoztatásra a zárt ülésen került sor. Balogh Sándor, a fellebbviteli bizottság elnöke szóbeli kiegé­szítést fűzött a testület írásos je­lentéséhez. A felszólaló elöljáró­ban hangsúlyozta, hogy a fel­lebbviteli bizottság ilyen nehéz helyzetben még soha nem volt, hiszen a testületet még az MSZMP kongresszusa erősítette meg, s most a Magyar Szocialista Párt kongresszusa határoz beszá­molójáról. Ez a dilemma a testü­let ülésén is felvetődött: jogo- sult-e a Magyar Szocialista Párt kongresszusa dönteni az .MSZMP-hez fordult kérelme­zők ügyeiben. Végül úgy foglal­tak állást, hogy a legfelső fórum­nak ez nemcsak joga, hanem kö­telessége is, mert az MSZP az MSZMP jogutódjának vallotta magát. E rövid kitérő után Balogh Sándor elmondta, hogy a testület összegezte a kongresszushoz ér­kezett kérelmeket. Eszerint 99- en kérték sérelmeik orvoslását, 59-en fellebbeztek pártfegyelmi ügyükben, 34-en párttagságuk A bizottság munkáját vezérlő alapelvekről szólva Balogh Sán­dor hangsúlyozta: a kongresszu­son is többször elhangzott, hogy az új párt csak tiszta, szinte ma­kulátlan embereket vállalhat. A valóságban azonban ilyenek nin­csenek. A testületnek ezért min­den ügyben mérlegelnie kellett a hibák súlyát és következményeit, a károkozás társadalmi-politikai hatásait. Ugyanazon súlyú, jelle­gű cselekmények esetében is másként ítéli meg a párttagság, illetve a közvélemény a vezető­ket és a beosztottakat. A múlt politikai hibáiért nem lehet egy­formán felelőssé tenni a döntés­hozókat, a döntést közvetlenül előkészítőket és azokat, akik — bízva a pártvezetés döntéseiben — végrehajtották a határozato­kat. Ez persze nem jelenti azt, Politikai Még vasárnap délelőtt, az egyik szünetben beszélgettünk a visontai küldött Holló Vilmos­sal. A Gagarin Hőerőmű Válla­lat vezérigazgató-helyettese a kongresszust megelőzően hasz­nos észrevételekről, ötletekről tájékoztatta lapunkat. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, vajon beváltották-e reményeit az or­szágos pártfórum addigi esemé­nyei. — Az első, a pénteki nap szá­momra a szenvedélyek napja volt. Valamennyien éreztük, sorsfordulóról van szó, új törté­nelmi szakasz nyitánya lehet ez a kongresszus. A szombatot a poli­tikai realitások napjának nevez­ném, s ebből következően a kompromisszumok napjának is. Úgy érzem, ez nem ellentétes a reform szellemével, gondolatá­val. Éppen ellenkezőleg. A re­form szerintem a társadalom olyan fejlődési módja, amely a politikai igazság és a társadalmi realitás kompromisszumán nyugszik. — Netán arra kell gondol­nunk, hogy véleménye szerint keltének módosítását kérték, ket­ten párttestületi döntés felülbírá- latát igényelték, s érkezett négy olyan ügy is, amely nem tartozik a bizottság hatáskörébe. A bizott­ság 82 ügyet vizsgált meg, nyolc­van esetben tudott állást foglalni, s javasolja, hogy a többi 19 kérel­mező ügyét utalják a megválasz­tandó Országos Egyeztető Bi­zottság hatáskörébe. hogy bárki is mentesülhetne a múltjával való szembenézés, a felelősség alól. A jelenlegi átme­neti helyzetben azonban több to­leranciára, türelemre van szük­ség egymás iránt. Egy többpártrendszerű jogál­lamban a vezetőknek és a pártta­goknak egyaránt ki kell állniuk az erkölcsi próbát. A felelősség kérdését nem szabad csak jogi és pártfegyelmi eszközökkel ren­dezni; a politikai konzekvenci­ákkal is számolni kell — hangsú­lyozta. Ami a pártfegyelmi döntések­kel kapcsolatos fellebbezéseket illeti, a bizottság úgy találta, hogy a vizsgált ügyek mintegy felében az eljárás módja és a döntés is kö­rültekintő, korrekt volt. A felül­vizsgálat során figyelembe vette azt is, hogy a pártfegyelmi ügyek igazság és történelmi nappá érdemes nyil­vánítani 1989. október 7-ét? — Ezt az dönti el, hogy az el­fogadott dokumentumokat mi­lyen következetességgel hajtjuk végre, mennyire nyerjük meg hozzá a párttagságot, a magyar népet. Nagyon fontos, hogy a re­formszellemiség vált a párt poli­tikai programjává. Ha ezzel a párton belül akcióegység is páro­sul, és nem kezdődik el egy újabb mikrofonverseny az egyes fogal­mak, szándékok egyéni újraér­telmezésére, akkor a népet szol­gáló társadalmi fejlődés veheti kezdetét. Lényeges, hogy a vá­lasztásokon olyan vezetése le­gyen az MSZP-nek, amely a re­formhoz elkötelezett személyek­ből áll. Olyanokból, akik eddig nem kompromittálódtak politi­kailag, akiket nemcsak a tagság, hanem a nép is elfogad. — Mit ért a párton belüli ak­cióegység fogalmán? — A platformszövetség, mint ennek a kongresszusnak a logi­kája és egyik célja, úgy valósul meg, hogy a választmányokon elválaszthatatlanok a mindenko­ri politikai viszonyoktól, ame­lyek befolyásolták a fegyelmi bi­zottságok és a KEB döntéseit. Ugyanakkor a fellebbviteli bi­zottság azt tapasztalta, hogy több esetben bürokratikus, elfogult­ságtól, személyi összefonódá­soktól sem mentes, antihumánus döntések is születtek. Ezek felül­vizsgálatát most javasolják a kongresszusnak. Az előadó számos konkrét példát is említett ennek alátá­masztására. Külön kitért Bihari Mihály, Bíró Zoltán, Király Zol­tán és Lengyel László sok tekin­tetben példa értékű ügyére. Hangoztatta, hogy kizáratásuk különösen nagy ícárt okozott a pártnak, rombolta a tekintélyét. Az ügy tükrözi, hogy a politikai, vitát miként tereltek adminiszt­ratív útra a szervezeti szabályzat megsértésével. Példája annak: miként taszított el a régi vezetés a párttól olyan embereket, akik­nek a jobbítás szándékával volt bátorsága bírálni azt a politikát, amely válságba sodorta az orszá­got és a pártot. (Szavait nagy taps fogadta a teremben.) Balogh Sándor a pártnak a társadalomban elfoglalt új helyé­re, funkciójára való tekintettel javasolta a kongresszusnak, hogy ne csak kérelemre, hanem intéz­ményesen is rendezzék az 1948- 49-es tagrevízió során alaptala­keresztül a program alakításá­ban a platformok különböző képviselői vesznek részt, akik a politikát formálják. Az elnök­ségnek a döntéseket operatívan végre kell hajtania! Tehát nem tartom politizáló,- a politikát meghatározó testületnek az el­nökséget! Ebből adódóan — az én értelmezésem szerint — a tes­tület munkájának a cselekvőegy­ségre kell épülnie. — Mindaz, amiről ezen a fó­rumon a küldöttek határoznak, az csupán egyfajta irányt szabó kis lépés. Valójában minden azon múlik, mennyire azonosul vele a tagság. Ön, mint delegátus, hogyan vélekedik erről? — Előttem nyilvánvaló, az it­teni, a kongresszuson tapasztalt szellemiségnek végig kell vonul­nia az egész országon, a régiók­ban, a megyéken. A hamarosan következő pártértekezleteknek kell közvetítő szerepet betölteni­ük. A megyei választmányoknak kell képviselniük a delegáltakon keresztül a platformtörekvése­ket, a pártban meg kell engedni a különböző áramlatok vitáját. A nul kizártak és az 1956 után jog­talanul elmarasztaltak ügyét. A fellebbviteli bizottság indítvá­nyozta továbbá, hogy az MSZP határolja el magát a bűnösöktől, a tévesnek bizonyult elvektől, módszerektől, szakítson a bürok­ratikus pártállam rendszerével. A beszámolót követő vitában számos javaslat hangzott el. így például a küldöttek indítványoz­ták, hogy a majdan megalakuló Országos Egyeztető Bizottság vizsgálja felül a hibás döntések- benfelelősök személyét. Szorgal­mazták továbbá, hogy szülessen egy világos állásfoglalás, amely kimondja: egy korábbi párt­struktúrában a KEB, illetve az érintett testületek nem a névleg rájuk háruló feladatot teljesítet­ték, tehát nem a párt erkölcsi tisztasága felett őrködtek, ha­nem valamifajta egészen más funkciót töltöttek be, s ezt a funkciót néven kellene nevezni. A kiegészítő javaslatokkal együtt a kongresszus egyhangú­lag elfogadta a fellebbviteli bi­zottság jelentését. Ekkor az egyik budapesti kül­dött kért szót, s a független kül­döttek nevében sérelmezte a sze­mélyi jelölések elhúzódását. Mint mondotta: legitimek ugyan a platformok, de a kongresszus még inkább az. Tiltakozott az el­len, hogy a platformokhoz nem (Folytatás a 3. oldalon) területi választmányok politiká­jához olyan elnökséget kell vá­lasztani, amely egységes az aka­rat valóra váltásában. — A megyék, az elképzelések alapján egy-egy személyt dele­gálhatnak az országos elnökség­be. Ily módon most főleg nagy az esély szerintem a kiválasztás kö­rüli torzsalkodásra. Ön is így lát­ja ezt? — Törvényszerűnek tartom, hogy ilyen helyzetekben mindig a legegyszerűbb kérdés válik a vi­ta csúcsává, vagyis az, hogy kik legyenek azok, akik bizonyos dolgokat képviselnek. Ugyanak­kor tudvalevő, hogy a platfor­mok egyáltalán nem homogé­nek. Egy-egy nagyobb kérdés­körben egyezség van közöttük, de sok-sok részletben nincs. A platformoknál a személyi témá­kon belül lesznek gerjedések. Küldöttcsoportunkon belül a há­rom szóba került személy eltérő platformokat képvisel. Én azt mondom, méressen meg a vá­lasztások során mindegyikük abban a platformban, amihez tartozik! A Magyar Szocialista Párt programnyilatkozata Az MSZP programnyilatkozata leszögezi, hogy a párt minde­nekelőtt elhatárolja magát a sztálinizmus és a neosztálinizmus vala­mennyi változatától. Következetesen megőrzi azonban a szocialista és a kommunista mozgalom azon eszméit és értékeit, mint az embe­ri szabadság kiteljesedését, az alulról szerveződő társadalmi köza­karat érvényesítését és az önkormányzatot, az igazi kollektivitást, a társadalmi szolidaritást és az igazságosságot, az esélyegyenlőséget és a szociális biztonságot. A párt célja a demokratikus szocializ­mus, amelyet békés, népi demokratikus úton a társadalom és a gaz­daság működőképességét fenntartva kívánja elérni. A program célul tűzi ki a demokratikus szocializmus politikai intézményrendszerének megteremtését. Ennek jellemzői: a de­mokratikus jogállam, a közvetlen demokrácia intézményei, a ki­egyensúlyozott hatalommegosztás a különféle szervezetek és a ha­talmi központok között, a szabadon választott, a főhatalmat gya­korló és a népszuverenitást képviselő felelős parlament, a hatalmi ágak egyensúlyát megtartó köztársasági elnök és a parlamentnek felelős kormány, önálló hatalmi ágként megjelenő igazságszolgál­tatás, az állampolgári szabadság, a politikai szándékok kifejeződé­sét szolgáló többpártrendszer, a különféle politikai szervezetek és irányzatok szabad versengése, önálló szociális érdekképviseletek és szakmai érdekszervezetek, alkotmányos biztosítékok az ország valamennyi kisebbsége védelmére. Az MSZP gazdaságpolitikai céljaként a piacgazdaság kiépíté­sét tűzi ki. Ennek egyik feltétele, hogy az alkotmány is garantálja a különböző tulajdonformák (köztük a külföldi tulajdon) gazdasági jogegyenlőségét és a tulajdonlás biztonságát. A program leszögezi, hogy a törvény adta Tehetőségek közti vagyongyarapodás nem sérti mások állampolgári jogait, s nem jelent visszatérést a kapitalizmus­hoz. A piacgazdaság kiépítésének feltétele a tulajdonreform. En­nek keretében sor kerül az állami tulajdon társadalmasítására. Az állam kezében összpontosuló vállalkozói vagyon törvényekkel sza­bályozott és társadalmilag ellenőrzött módon kerüljön új tulajdo­nosaihoz — szögezi le a program. Meg kell akadályozni a nemzeti vagyon elherdálását, a vagyon rövid távú, munkavállalói érdekek alapján történő felélését és a menedzseri hatalommal való vissza­élést. A párt célja olyan jövedelemelosztás kialakítása, amely haté­konyan ösztönzi a teljesítményeket, ugyanakkor biztonságosabbá válik a megélhetés. A jövedelemformák között a munkabér mellett megjelenik a tőke haszna, a vállalkozói nyereség, az innováció ju­talma, az ügynöki és a közvetítői díj is. E jövedelmek jogosságát is elismeri az MSZP. A szociálpolitika alapvető feladata a szélsőséges életszínvo­nal- különbségek mérséklése. Hatékony szociálpolitikával is el kell kerülni a tömeges munkanélküliséget. Munkahelyteremtő gazda­sági stratégiával oktatási, átképzési programokkal, vállalkozásé­lénkítéssel, a külföldi munkavállalási lehetőségek kitágításával a lehető legkisebbre kell szorítani a munkanélküliek számát. A párt eltökélte, hogy aktívan fellép a szegénységet újratermelő gazdasági és társadalmi feltételek megváltoztatásáért. A program a párt jellegéről a következőket állapítja meg: az MSZP a többi párttal alkotmányosan versengő, platformok szövet­ségeként működő, modern szocialista politikai mozgalomként kí­ván tevékenykedni. Baloldali szocialista párt, amely a szocialista és kommunista alapértékek szintézisére törekszik. A nép pártja, mivel a társadalom túlnyomó többsége — mindenekelőtt a munkájukból élő fizikai és szellemi dolgozók érdekeit képviseli. A reformok pártja is, mivel a strukturális reformokra és a demokráciára való bé­kés átmenetre összpontosítja erőfeszítéseit. Az MSZP a nemzet pártjának és demokratikus pártnak — a tagság pártjának — dekla­rálja magát. A programnyilatkozat végül leszögezi: az MSZP független Magyarországot akar. Támogatni kívánja azokat a külpolitikai tö­rekvéseket, amelyek már eddig is növelték Magyarország nemzet­közi tekintélyét. Magyarország nemzeti érdeke volt és marad a Szovjetunióhoz fűződő zavartalan és kiegyensúlyozott viszony. A programnyilatkozat megfogalmazza: „Törekvéseink hasonlósága táplálja azt a reményt, hogy kapcsolataink a társadalmi berendez­kedésüket szabadon megválasztó országok önkéntes és egyenjogú együttműködésévé fejlődnek.,, Az MSZP arra törekszik, hogy a ma még létező szövetségi rendszerek viszonyát a szembenállás helyett a közeledés jellemez­ze. Magyarország a Varsói Szerződés tagjaként is önállóan, kezde- ményezően kívánja előmozdítani a tömbök megegyezéseit, a biza­lom elmélyítését. A párt támogatja azt a gondolatot, hogy minden külföldi haderő távozzék az európai államok területéről, s a lesze­relési folyamat részeként vonják ki a Magyarországon állomásozó szovjet csapatokat is. A párt őszintén kívánja a Duna menti népek összefogását, a kapcsolatok javítását és elmélyítését. A Magyar Szocialista Párt világnézeti korlátok nélkül kész együttműködni minden demokratikus, Európa jövőjéért felelőssé­get érző politikai erővel, elsősorban a reformok mellett elkötelezett kommunista, szocialista, szociáldemokrata és más baloldali irány­zatokkal, az új típusú környezetvédő, ifjúsági, béke- és nőmozgal­makkal. Az MSZP meg kívánja őrizni sokrétű kapcsolatait a nem­zetközi kommunista mozgalom pártjaival, keresi az együttműködés lehetséges területeit a polgári politikai erőkkel is. Megkülönbözte­tett érdeklődést tanúsít a szociáldemokrata tapasztalatok iránt, melyet a közös hagyományok táplálnak — állapítja meg egyebek között a dokumentum. Színfalak mögötti tárgyalások Ki kell állni az erkölcsi próbát társadalmi realitás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents